Északi Végvárság kapuja - térkapu

*A Dagorladiak is rendelkeznek térkapukkal. Ám erre még azóta sem sikerült fényt deríteni, hiszen oly szoros az ellenség védelme, hogy ki ide egyszer bejut, az többé ki nem jut... élve.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A térkapuk működése egyszerű. A kapu talapzatánál minden esetben található egy különös szerkezet, melyen egy lapos, fehér kristály lüktet halványan. Annak érintésével aktiválódik a kapu, s célhely nevének kiejtésével kapu íve között megnyílik a tér, mely összekötést hoz létre a másik hely kapujával. Így aztán csak át kell rajta haladni, s a másik kapun érnek ki az utazók.

Az így megtett út akár több napi idő spórolását is jelentheti az utazások során, hiszen a legtöbb hely több napi lovaglásra található.*

*Akira az oriás kaland után újra egyedül maradt. Valami olyan érzése volt, hogy hazamegy...de hova? Hol van neki otthona? Majd az jutott az eszébe, hogy kicsit megelégelte az itteni kaját, megy és kipróbálja a térkaput. Nemrég hallotta hogy olyan is van. Talán evolyranba is eljuthat vele, de talán még vissza is jöhet?*

/Evolyran városa/

*A nap lassan kezd nyugovóra térni a nagyvárosban. Egy őrjátat érkezik és plakátokat tűznek ki mindenhova. A plakát tartalma:* /A plakátot csak 4-nél magasabb intelligenciával rendelkezők tudják elolvasni/

Hölgyeim és Uraim!
Ez az irat többnyire szerencsevadászoknak és kalandoroknak szól. Aki, úgy érzi, hogy rátermett egy ismeretlen felfedezésére, az menjen a Belhan tengerhez a következő éjszakára. A tengeren felfedeztek egy sziklacsoportosulást, ami egy kisebb szigetet alkot. Egy hajó várja ott a jelentkezőket. Egy kapitányt kell a kikötőbe megkeresniük, akinek a neve Gibson. Ő fogja egyengetni útjukat. A kaland nem veszélytelen, hisz az ismeretlent kell felkutatni. A jelentést utánna Orin nagyúrnak kell leadni.

Városi kapitányság

*Az utcáról sokan haza és sokan az ivókba mennek. Sokan megnézik az iratot, de jópáran rájönnek, hogy nem tudnak olvasni.*

*Maya épp a kispiacról távozik. A városban sétálgat, de pontosan nem tudja hova is tart. Miközben mendegél kisebb tömeget pillant meg. Kiváncsiságból ő is oda megy megnézni mi is folyik itt. Közeledik, s hallgatja mit olvas fel a férfi. Csak a végét értette annak amit a férfi mondott. Akkor egy plakátott pillant meg, s elolvassa a tartalmát. Figyelmesen olvassa. Minden egyes mondatott átrág, mégegyszer és mégeszer*

*Melinda látta hogy hamis ember az.*
-Na én megyek is. Szia Lucio! Majd még találkozunk. *Melinda kiment és látta hogy sok ember van ott.
De miért ilyen sokan? Mi van ott? Melinda sok mindenre gondolt.* ~Talán nagy vásár van? Talán színház? Talán talán..... *Oda is futott, kiváncsian mi történhet ott. Mikor megérkezett, látott egy nagy plakátot. Akár hogy akarta elolvasni, nem tudta. Aztán meglátta Mayát. Felcsillant a szeme.*
~ Végre valaki tud segíteni!
-Szia Maya! Mi van oda írva?

*A nap már lassan kezdett nyugovóra térni. Szerencséjére már nem tűzött olyan erősen, sőt, már a várost is kezdte el hagyni. Végre hamarosan besötétedik. Egy ház sarkából figyelte a megfelelő alkalmat a nyugodt, zavartalan esti sétákra. Egy városban, ahol még sosem járt, s a buta őröket átverve tudott csak bejönni. Cecilia szorosan fogta Anna szoknyájának egy ráncos felületét, nehogy elhagyják egymást. A fiatal vámpír csak a tető árnyékának védelmébe bújhatott. Hirtelen hátrálni kezdett, még beljebb nyomva maga mögött Ceciliát. Néhány ember kerülgetett elöttük valamiféle házat, amin ha jól látta egy plakát volt verve. Hunyorított, bízott kíváló szemeiben, ám bizonyára az itteni népek nyelve szerint írták, s ő ezt nem ismerte. Felnézett az égre. A Nap eltűnt a város felől, s most már csak narancssárga, s a kék egyre sötétebb árnyalata kezdte átvenni helyét. Az alkalom elérkezett. Elindult a ház felé, hogy közelebbről is szemügyre vegye a plakátot. Hiába, így sem értette a szöveget. Gyanusan pillantott mindkét oldalára.*
- Ah... Hiába... Olvashatatlan számomra. - *Mondja a mellette álldogáló Ceciliának.*

*Semmi pénzért nem engedte volna el Anna szoknyáját. A nap igaz alig-alig de még fent volt, és jópár ember mászkált még az utcán. Miután észre vették a plakátot odamentek, bár teljesen értelmetlenül. Nem lettek okosabbak a szöveget egyikük se bírta elolvasni.*
- Anna mi miért nem bírjuk elolvasni?*Nézett fel a nőre*-Pedig olyan kíváncsi vagyok, hogy mi állhat rajta! Talán meg kéne kérdezni valakit.-*Megforgatta kis buksiát, aztán hírtelen elengedte a vámpírt és oda rohant egy emberhez.*
- Elnézést, ön esetleg tudja, hogy....*De az idegen nem is figyelt a kislányra, tovább is ment. Morcosan vissza mászott Annahoz.*
- Ez olyan bosszantó. Valaki nem tudna segíteni nekünk?

*Akira visszaérkezésekor már ismerős helyre jutott. Többször bejárta már a terepet. Már ment le a nap az égen, kezdett sötét lenni. Azért észrevehő volt, hogy nemrég elég népszerű egy ház egyik fala. Valami fel volt ragasztva rá. Messzebb két lány áldogált. Láthatóan bszélgettek. A közvetlen közelében a papírnak (mert hogy az volt), két másik lány volt, bár a két párt összehasonlítva az utóbbiak inkább tűntek halotaknak, olyan fehérek voltak, de azért odament, és elolvasta futtában a kiálltványt. Majd egy hírtelen ötlettől vezérelve megszólította a mellete állókat.*
-Ti is oda mentek?-Mutatot a lapra, nem is gondolta hogy amazok még nem olvasták el.
-Belhan tenger szép hely, kiváncsi vagyok arra az új szigetre!

*Egy hang szólította meg Mayát, amelyet eleinte Maya észre se vett annyira belemélyült a plakát olvasásába. De aztán egyszer csak feleszmél. *
-Oh… szia Melinda.-
-Persze szívesen felolvasom neked, bár még én se igazán fogtam fel, amit a plakát ír.-
*S elkezdi olvasni a plakátot. Maya igazából most fogta fel pontosan miről is, lenne szó. Miután elolvasta oda, fordul Melindához.*
-Hát… te mit gondolsz erről az egészről Melinda?-
-Én, lehet, hogy neki vágok. Végtére mostanában a napjaim egyformák és már vágyom egy kis kalandra.-
* Mondta volna Melindának, hogy tartson vele, de nem tudja. Még magának is veszélyes nem, hogy neki. Bár amit a múltkor mutatott a Tolmen erdőben az ügyes volt. *

*-Fogalmam sincs milyen nyelven íródott... - *Nézett a plakátról a melette álló Cecília várakozó arcára, majd egyszer csak elengedte őt a lány, és elfutott egy idegenhez, hogy érdeklődjön, azonban az nem figyelt a lányra. Anna kissé lehajtotta fejét, s bosszúsan nézett a férfi felé, aki ügyet sem vetett rájuk. Legszívesebben oda ment volna, s maga kérdezte volna meg, ám azzal talán több bajt okozna maguknak.*
~ Hagyd, gyere vissza...~ *Küldte telepatikus úton üzenetét Cecíliának. Mikor vissza futott hozzá ismét mellé állt. Majd hirtelen felnézett, ugyan is egy nő szólította meg. Külsőben talán egy-két év választotta el őket.
A vámpír feljebb emelte állát, de tekintete nem árult el semmit. Igyekezett emberi módon viselkedni, amennyire tehette. Remélte, hogy Cecília válaszol helyette, így hallgatott. Nem akart egyenlőre senkivel sem szóba elegyedni, ráadásul nem tudott mit felelni erre, hiszen nem tudta miféle szigetről beszélhet ez a nő.*

*Cecília úgy érezte, hogy az idegen nő mint égi áldás érkezett hozzájuk. Szemei kíváncsian csillogtak arcára boldog és huncut mosoly ült ki.*
- Micsoda? Maga elbírja olvasni? Mi van rajta?! Mit ír?! Kérem, olvassa fel nekünk! Szépen kérem!*Kiskutya szemeket meresztett a nőre és várt a feleletére.*

*Nagyot nézett, az egyik fenn hordja az orrát, már-már pedzegetve az agresszívitás határát, de még nem szólt rá Akira. Csak azért is mert a másik olyan kislányosan és aranyosan kezdte faggatni.*
-Na jó, akkor figyeljetek, aztán ha menni akartok igyekezzünk, mert lekésssük.
*Majd lassan minden szót tagolva ejtett ki. A végén rámosolygott a két lányra. Hírtelen furcsa érzés járta át. Megborzongott.*
-Nah én megyek is. Velem jöttök?-*elindúlt arra amere kell is, a Belhan tenger felé.*

*Vére megtudta mi van oda írva.* ~Ez nagyszerű végre izgalom!
-Oh menjünk együtt. Ez tök jó lesz! Ez izgalmass, menjünk. *Nagyon szeretne menni, reméli Maya is megy.* -Figyelj már tudom használni az erőmet, biztonságban leszel! Na menjünk már!

*Mikor Cecília a nő felé indult, hogy megkérdezze mit is írtak oda, egy kissé megnyugodott. Legalább nem neki kell rá kérdezni. A nő jelenléte valahogy érdekesen hatott rá, de igyekezett nem foglalkozni az ilyesféle érzelmekkel. Helyette hallgatta, amit mesél a leírt szövegről, s mikor befejezte kérdésére egy bólíntással jelezte beleegyezését. Cecília jobban felvolt dobódva mint ő, ám ez nem zaklatta fel lelki világát. Lelépett a ház oldalán lévő lépcsőről, majd néhány méter távolságban követte a nőt.*

/Belhan-tenger kikötővárosa/

*Távolról már látni a kikötőváros fényeit. Közelebb érve már kivehetőek a részletek is. Még most is sok ember csámborog az utcákon. Főként matrózok, akik a kocsmák és a lebújok élvezeteire vágynak. Sok a részeg ember, de esténként ez nem feltűnő. Az utcákat többnyire macskakövekkel rakták ki. A városban terjeng a hal szag. A kufárok éppen pakolják össze a cuccaikat. A kikötőben rengeteg gyanús alak mászkál. Sok zsebes és gyilkos köztük. Kémlelik az áldozataikat. A tenger nyugodt, csak egy két kisebb hullám ringatja meg a kikötőben levő hajókat.*

* Maya kicsit meglepve fogadja Melinda válaszát, de végül is elindulnak a kikötő felé. Egy Gibson nevű kapitányt kell megkeresniük. Mikor odaérnek már ott vannak páran.*

*Vidáman szaladt a két nő előtt. Miután az idegen felolvasta nekik a plakát tartalmát teljesen lázba jött. Megsem álltak a kikötőig. Hírtelen megfordúlt és izgatottan kezdett bele mondandójába.*
- Anna ez olyan jó lesz! Megígérem nem leszek útban!*Mondta vidáman.*- Ó,elnézést még be sem mutatkoztunk! Én Cecília vagyok, Ő pedig itt Anna, és nagyon hálásak vagyunk amiért segített nekünk!*Sok félelmetes alakot vett észre ezért inkább vissza ment a két nő mellé, és egy váratlan pillanatban megragadta mindkettő kezét. Úgy mentek tovább a kikötőben.*

*Megérkeztek a hajóhoz. Melinda egy mondatott szólt aztán ment is keresni.* -Maya megyek megkeresni Gipsont. Gyere te is! *Melinda előre ment. Még nem is látta senki a nyúlat, mert a táskájában volt. Ment néhány lépést és kiengette nyulacskáját.*
-Na szegénykém. Most már kint vagy a szabad levegőn. Na gyere már Maya!
*Kicsit sürgette,mert minél elöbb meg akarta találni a Gipson nevű embert.*

*Bemutatkozik a kisebb, tényleg nagyon ari, csak...miért ilyen hófehér, biztos nem ember!*
-Akira.-*böki oda, unottan, de azért mégse mogorván. majd megfogják a kezét. Oda is néz, elmosolyodik. Majd történik valami bosszató. érzi hogy belenyúlnak a zsebébe... ott a pénz! Majd a kardjával babrálnak. zöldre vált a szeme. a sötétben csak úgy csillog. Hírtelen megfordúl, kiveszi kezét Cecíliáéból, és előhúzza az ismeretlenre a kardot.*
-Ezt szeretnéd?-*vonj kérdőre cinikusan, az idegen megrémül, még a pénzt is visszateszi, majd elrohan*
-Elnézést, itt azért vigyázni kell.-*/Lassan változik vissza szeme sötétzöldből, mélybarnára. Közben odaérnek a kijelölt hajóra. felmegy, éa maga után invitája kisérőit is.*
-Gibsont keresem.

*Cecília elöttük rohant egy ideig, majd bemutatkozott helyette is. Ez bosszantó volt számára.*
- Chö... -*Hangzott el a szájából*
~ Még hogy hálásak...~ *Hálának semmi jelét nem érezte magában, ha nem mondja meg merre kell menni, vagy egyáltalán mi van oda írva, akkor sem unatkozott volna a városban. Persze ezt nem mondta, mivel nem is volt lényeges. Még jobban eltávolodott a nőtől, de váratlanul Cecília megfogta mindkettőjük kezét, s így csak a kislány választotta el őket egymástól. Legszívesebben kitépte volna karját a finom szorításból, ám nem akarta Cecíliát büntetni saját hevessége miatt. Hirtelen az idegen nő közelében egy csapott ruhájú ember állt, mire ő elővonta kardját, s fenyegetően meredt a férfire. A mutatvány igen szórakoztató volt.*
- Ne nevettes... - *Egy kisebb mosoly jelent meg ajkán, s hangján érezhető volt némi cinizmus.*

- Gyertek körém szárazföldi patkányok! Én vagyok Gibson a kapitány! -ordibál néhány embernek.
*Egy magas, hatalmas kalapos férfi állt előttük. Haja hosszú göndör és fekete volt.*
- Mi ez? Egy rakás nő? Orin nagyúrtól csak ennyi futotta? Na mindegy! Kotródjon mindenki a hajóra.
*Miután mindenki felment a hajóra a matrózok felvonták a vitorlákat és kioldották a csomókat. Alig pár perc alatt elhagyták a kikötőt. Mindenki kapott egy külön szobát magának. Pár óra utazás után a horizonton egy sziget volt látható. Egészen kis sziget, de valami furcsa volt benne. Alig volt rajta növényzet, inkább csak néhány bokor és szikla volt az egész. A kapitány a szigettől nem messze lehorgonyzott és pár csónakkal küldték ki őket a szigetre. A szigetet alaposabban átkutatva egy ajtószerű járatot lehet észrevenni. Négyzetalapú oszlopok alakítják az oszlopokat, amik túldíszítettek. A járat lefelé vezet egy lépcsőn.*

*Mayát Melinda csak sürgette, hogy keressék meg Gibson kapitány urat. Mikor egyszer csak egy hangos ordibálás csapta meg a fülüket. Gibson kapitány volt. A mogorvasága nem tetszett Mayának. A kapitány felküldi az embereket a hajóra és mindenkinek ad egy szobát. Maya nem a szobájában akart ücsörögni, így kiment inkább gyönyörködni a látványban. Még sosem utazott hajón. A hajón tényleg csak nők voltak. Rajtuk kívül még hárman. Nem ismeri őket Maya. De valami különös van a két fehérbőrű lányban. Kíváncsi lett Maya. Lassan egy kisebb szigetet lehetett megpillantani. Furcsa volt, mert növényzetet nem igazán lehetett látni rajta, inkább csak sziklákat. Nem messze kötöttek ki, s kisebb csónakokkal közelítették meg a szigetet. Melindával egy csónakban ül. Megérkeznek a szigetre, és kíváncsian várják, hogyan tovább.*
-Ismered őket?-* Kérdezte Melindától a három lányra célozva.*

*Melinda meghallodta a hangosbemondóban akit keresett. Gyorsan az ölébe rakta a nyusziját. Hallodta hogy Gipson száraz földi patkánynak mondja őt, mindenkit. Ezt egy kicsitt boszantotta. Meg a modora a viselkedéde a szó használata egyszerűen felháborító volt. Már akart a kapitánynak szólni, de inkább nem csinált zűrzavart. Mindenki kapott egy-egy szobát. Aludt egy két órát, aztán kiment a víz közeléhez.
Ott volt Maya is. Furcsának tünt az a két nő. Vajon kk ők? És miért ilyen fehérek? Látta a szigeteket, néhány bokor egy pár fű.Szinte semmi. Furcsa volt ez is.Aztán leszáltak. Maya megkérdezte hogy kik ők.* -Nem tudom ez nekim is furcsa.

-Hey!-*reagált a lány a férfi hozzáálásához.*-nem azért jöttem ide, hogy sértegessen! Na meg mit kap ez a csapat, mikor sikerrel járt. Veszélyt emlegetnek, de azt nem mondják meg miaz. Jutalomról nincs szó, maga meg felháborítóan viselkedik!!!! Inkább örülne, hogy egyáltalán eljöttem.
*Közben zölden égett az újból átváltozott szeme, nagyon dühös lett, pont azért tett még hozzá egy fontos dolgot.*
-Tudja meg, Gibson "kapitány", több férfinál erőssebb vagyok, és ezt már bizonyítottam is. Nem tudom hány harcban vett részt, de legalábbanyiban én is részt vettem, és siha,de soha sem valltam kudacott.
Így érezze, hogy mit veszít el!
*Majd nagy sebesen, de nem rohanva, leviharzot a hajórol. A térkapu felé vette az irányt, hiszen neki ott van dolga.*

*Elérték a part szakaszt, s ott minden féle ember ugrált ide-oda, a hajó fedélzetét rendezték, hogy indulásra készen álljon. Bizalmatlanul tekintett a feljáróra. A nőt Cecília követte, így mi mást tett volna a vámpír, mint hogy ő is utánuk vegye az irányt. Felsétáltak a fedélzetre, ahol néhány matróz egy kissé feltűnően bámulta őket. Anna kifejezéstelen arccal bámult előre, egyszer-egyszer küldött szúrós tekintetet a nagyon bosszantó képekre, s onnantól kezdve mind elfordultak tőle. Hirtelen egy férfi kezdett szónokolni, az emberek által használt köznapi nyelven.*
~ Tengeri parasztok...~ *Nem tette szóvá, hiszen tudta, hogy most ezt minden egyes ember hallotta, aki itt volt a hajó fedélzeten. Biztosan azt gondolják egy ketten, hogy talán halucinálnak. Nem, nem.
Kuncogni kezdett halkan, majd mikor végzett a férfi, a nő akivel jöttek feldúltan lépett előre. És ismételten nevetségessé tette magát.*
- Micsoda káosz... - *Sóhajtott egyet, szemeit felfelé forgatta, majd egyik tenyerét unottan az álla alá tette. S mikor a nő végzett, ugyan így néz utána, majd mikor lesétál a fedélzetről, vissza fordul a kapitányhoz.*
- Azt hiszem nem vesztettünk sok mindent. - *Kezét oldalra engedi. Az előző megjegyzését nem a kapitány felé célozta, csak úgy egyszerűen maga elé vetette.*
~ Érdekes. Erejét fitogtatja, de ha a halandó gyáván elmenekül, mit sem ér ereje. ~ *Vissza pillant féloldalvást, majd látja, hogy a nő eltűnik egy kapunk keresztül. Mellette ott áll Cecília, és csak a nő után bámul.*
- Nos, már elég sötét van. Mi lenne, ha megnéznénk az alsó szintet, és a szobákat? - *Édes, rejtelmes vigyort küld felé, mely semmi jóról nem árulkodik.*

*Cecíliát kicsit elszomorította, hogy újdonsült társuk elment. Megkedvelte a nőt, egyébként neki sem tetszett a kapitány dumája de nem igazán figyelt rá. Kicsit közelebb húzódott Annahoz. Nem tetszett neki, hogy mindenki őket bámulja, igaz hozzá kellett volna már szokni de nem ment. Szerencsére fajtársa ajánlata megmentette a kínos tekintetektől. Lementek és megkeresték a szobájukat. Egy kicsit lepihentek, aztán kivánszorogtak a kabinjaikból. Egy elég furcsa szigeten kötöttek ki, Cecília nagy szemekkel figyelte az új környezetet, aztán egyszer csak egy érzés futott át rajta, lábujhegyre állt, és finoman lehúzta egy kicsit Annat, úgy súgta a fülébe.*
- Egy picit már éhes vagyok.

*A lejáraton lemegy mindenki. A lépcső csigaként vezet le a mélybe. Egy hatalmas csarnokba jut mindeki, ahol rengeteg törpe tesz-vesz. A szakállas aprónépség sört iszik és halat eszik. Amit itta föld mélyén a senki közepén megtudnak termelni maguknak. A jövevényeket szekercés és csatabárdosok fogják körbe. Törten beszélik közös nyelvet.*
- Gyertek velünk és nem esik bántódásotok! -mormogja az egyik.
*Hatalmas a túlerő értelmetlen lenne szembeszálni velük. Nem is akadékoskdik senki, elvezetik őket egy börtönbe, ami kőből van. Az egész kolónia díszitve van szobrokkal, páratlan oszlopokkal és más faragásokkal. A börötnbe mindenkit egy cellába zárnak. A rácsok is kőből vannak. Egy már 1000 éves elf kucorog a sarokba.*

*Elindulnak felfedezni a szigetet és egy ajtóféleséghez érnek. Valamiféle járathoz. Egy lépcső vezet, lefelé amin óvatosan és lassan lemennek. Egy nagy térségbe kötnek ki, ahol apró népséget lehet észrevenni. Törpéket. *
-Ezek meg micsodák? Törpék?- kérdezi a két nőtől, akit még nem ismer. Szívesen bemutatkozna, de arra most nincs idő. *
*Megindulnak feléjük és körbeveszik őket. Tenni nem igen tudnak semmit. Túlerőben vannak. Egy cellába zárják be őket. Ott egy elfet pillantanak meg a cella sarkában. Maya mivelhogy ő is elf oda megy hozzá és bemutatkozik.*
-Szia! A nevem Zenoti Maya. Téged, hogy hívnak? Mióta vagy itt?-
* Bombázta meg egyszerre több kérdéssel meg Maya az elfet. *

*Kéla annyira akart találkozni a sárkánylovasokkal, hogy a térkaput választotta, menet közben.
Mikor oda jutott, megint megcsodálta hogy milyen szép. És belépett. Egy másik helyre amit úgy hívnak: Carcaras-középhegység. Mivel azt még nem nagyon látta.*

Tárgy: Re: Északi Végvárság kapuja - térkapu Szomb. Jan. 29 2011, 20:41

// Akira, Frandor folyt.//

* Tudja, igen. Nehéz. Frandort nem hagyja magára. Soha. Már az elképzelés is megrémiszti, sőt olyannyira a hatalmába keríti ez a gondolat, hogy szinte a zsigereiben érzi a félelmet.*
~ Nem Frandor. Nem itt fogunk megdögleni, nem most.
* Annyira együtt vannak, hogy szinte eggyé válik sárkánya lelkével, az ő izmai a bestiáé is, Frandor szárnyai az övé. És ő fárad, már a szemét lehunyni is túl nehéz....*
~ Nem Frandor! Nem itt, amikor ilyen közel a cél!
* Erőnek erejével egyenesedik ki, és vesz levegőt. Minden elszántságát, minden szeretetét, egész lényét képes átadni, de nem, nem itt lesz a vesztük, nem engedi. Már csak egy pici hiányzik... innen már látni is a térkaput, de a saját bőrén érzi, hogy egyre csökken a magasság. Ahhoz, hogy átjussanak a térkapun, landolniuk kell, de nem becsapódni.
~ Frandor! Most jól figyelj! Érzed ezt...? Érezz engem! A tiéd vagyok...
* Átadja magát, teljesen, már nem létezik te és én, csak ő, minden erejét, ami valaha volt és lesz, most Frandorhoz irányítja. A kapuőrökkel nem lesz gond, őket idefelé elintézték már. ~ Frandor, rád vár a feladat.... ~ gondolja utolsó erejével, s érzi, amint az eszmélete is lassan kezd átcsúszni a lelkéből...
A hibát ott követi el, hogy még akarja tartani magát, ezért előre dől, és rájön, hogy megfeledkezett Akiráról. *
~ Akira...
*S az ébrenlét utolsó szikrája más utat talál, az a pici, kevés erő nem Frandorhoz szökik el... az utolsó gondolata az, hogy így nem tudja kinyitni a térkaput....*

» 1. Északi véglet kapuja - térkapu
» 13. Evolyran kapuja - térkapu
» 2. Fatholl kapuja - térkapu