01. Evolyran kapuja

Vendég

*Fáradtan, hosszú lovaglás után végre vissza ér az erdőbe, mivel nagyon elfáradt úgy gondolta jobb lesz ha alszik egyet, ezért lováról lepattant, az állat is lefeküdt, na meg a lány is és gyorsan nyomta el őket az álom..Reggel még elég korán kelt fel, újra frissen, még kissé fájó lábbal ugyan Kellela, ám hirtelen baljós előérzete támadt, és nem is alaptalanul..Egy tűzdémon álldogált a közelbe, lova is felpattant és egy kicsit hátrálva nézett..A lány még kissé kába így gondolkozik hogy a démont hogy tehetné ártalmatlanná..De még elég korán van, a napsugarak alig hatolnak át a fák lombjain.Idegesen pillant lovára, majd a démonra aki láthatóan még nem vette észre őket.Hirtelen eszébe jut valami ami még akár jó ötletnek is bizonyulhat..Megfogja varázsbotját és megpörgeti, elmosolyodik és kimond egy varázsigét.*
-Inbillongues..
*Ekkor hirtelen a démon belülről kezd egyre jobban lehűlni, ami kedvez a lánynak..gyorsan felpattan a lóra és ellovagol otthagyva a démont egyre jobban kihűlve...De az erdőből nem ér ki..Egy folyó féleségnél leszáll a lováról , aki mohón kezdi el inni, a friss vizet, ő maga pedig egy fának dől és nézi a fekete csodát.*

Vendég

*Hirtelen egy fiú bukkan fel, egy igencsak tetszetős tünde fiú..A lány elmosolyodik, most tudna vele mit kezdeni.De gondolatai hamar elszállnak, oda lép hozzá egy mosoly kíséretében és megszólal.*
-Szia!Kellela vagyok.
*Lágyan, csengő hangon mondja mind ezt, ám nem érkezik válasz.A gyönyörű kék szemekben elveszve, nem esik le neki elsőre mi is a helyzet az álomszép tündével, de aztán elgondolkozik és jön a szomorú valóság.A tünde néma.Nem tud beszélgetni vele, nem tud bemutatkozni mert nem tud beszélni.Elmosolyodik kissé fájdalmasan a lány és elkezd beszélni.*
-Öm.Semmi baj.Gyere csak.
*Mondja bíztatóan, mosolyogva és lovához vezeti a fiút.*
-Ide tudsz írni nekem.A szőre fényes és látod?*Húzza végig a ló szőrén a kezét.*
-Itt világosabb lesz.*Mondja mosolyogva..A tünde társaságában mondhatni, feltűnően vigyorivá vállt, bár minden normális nő, egy ilyen férfi társaságában igen csak jókedvű lesz.*
-Szóval hogy hívnak?
*Kérdi bájosan Kellela, ami aztán amúgy sem jellemző rá, mire a fiú írni kezd a ló szőrére.A következő szó rajzolódik ki.:"Goraph."*
-Értem.Tudod ez nagyon nem jellemző rám, de szívesen barátkoznék veled.És kérlek ne nevess ki.
*A tünde mosolyra húzza a száját, és írni kezd, a ló pedig nem mozdul, hisz igen csak megkedvelte Kellelat.A következő lesz a szöveg.:"Aranyos vagy..Örülök hogy megismertelek, de sajnos nem maradhatok, bármily vonzó is a társaság.Remélem még találkozunk.Viszlát."*
-Öm..persze megértem.Viszlát.
*Kicsit elcsügged a lány, de nem tud mit tenni, int egyet, felül lovára és elindul a falu felé.*

Vendég

*Végre kiért az útra..Lassan sétálgat Alkonnyal, mikor megpillant egy kocsit melynek kereke el van törve, és egy férfit, aki hangosan káromkodik..Nem akarja elárulni neki hogy ő mágus, és így nem jönne rá a férfi, mivel a lány pontosan úgy néz ki mint egy ember, ezért nem fog gondot okozni..Közelebb megy és leszáll a lóról.*
-Üdv!Segíthetek?Mi történt?
*Kérdi udvariasan, bár maga sem tudja miért áll le segíteni egy embernek.*
-Üdv kishölgy.Eltört a kezem, és ennek az átkozott kocsinak a kereke, de hogy tudnál nekem épp te segíteni?
-Hát ha nem kell a segítségem el is mehetek..
*Mondja sértődötten, de a falusi jobban kétségbe van esve annál, minthogy elkergesse az egyetlen arra járó lényt.*
-Rendben, rendben..Kérlek ne menj el, segíts..
*Kéri, szinte könyörögve, ezért a kis boszorkány megfordul,. és elmosolyodik..*
-Lássuk csak, kellene valami kötés, egy erőteljesebb kicsi deszka, és még több kötél.*Mondja miközben körbenéz a kocsin..*
-Ott hátul találsz mindent.
-Rendben köszönöm.*
Mondja és megkeresi a kellékeket.Oda megy a kocsishoz, megfogja a kezét, az alsó karjához rakja a deszkát, bekötözi, így stabilra fixálva a kart, majd egy nyakbakötőt is csinál hozzá, és a férfi nyakába akasztja, így a keze sínbe lett téve, és nem lesz olyan nagy baja.*
-Rendben, ezt ne mozgasd, és össze fog forrni.
*Nem egy nagy orvos meg szerelő, de valahogy segítenie kellett.*
-Sajnos a kereket csak annyira tudom össze rakni hogy talán kibírja a faluig, de ott biztosan újat kell vennie.
-Rendben, köszönöm, de nincs pénzem..
-Jó..Tessék itt van ennyi, ebből biztosan telleni fog rá.
*Mondja és ad pár aranyat a férfinek, abból amit a tóban talált.*
-Köszönöm kisasszony, nagyon kedves vagy..
-Hm..Tudom..
*Mondja egy kicsit sem nagyképűen, majd kötéllel stabilizálja a kereket, igaz nem egy tartós dolog, de mivel nem szerelő nem ért annyira az effajta dolgokhoz, így ennyire futotta tőle.*
-Így ni, talán a faluig jó lesz..Elkísérlek odáig ha megfelel.Jöjjön, majd és hajtom, ilyen kézzel nem tudja.Gyere Alkony.
*Szól a lovának, felsegíti a kocsist a kocsira és elindulnak Chattal felé.*

*Már este van mire abba hagyja a furulyázást.Megnézi az íjat.Már megszáradt,az enyv.Most óvatosan kiveszi a támasztókból az íjat.Ezután formára vágja az íjat.Így már jobban hasonlít egy íjra,de még hátra van az utolsó próba.Fel kell aljazni.Egy kis halk ropogás meg recsegés de végül is sikerült.Kész az íj,sokáig tartott de mégis sikerült.Most megfogja a bőrt amit kivágott és ráhúzta.Kipróbálja,úgy hogy célba vesz egy levelet egy fán,lő.De nem talál.Meghúzza és ismént lő,már súrolja a levelet de még mindig nem talál.Még állít egy kicsit rajta és újra lő.Végre talál.Ez már jobb Íj mint az előző.Mivel már késő volt lefekszik aludni de előtte össze rakodik.Majd ledől a fa tövébe és betakarja magát a bőrrel.Most ki próbál néhány ráolvasást,mert még nem annyira fáradt.Kipróbálja a sötét leplet,először nem sikerült de ötödszörre igen,Még sok ilyen félét kipróbál mire elnyomja az álom.*

*A barlangba besütő nap sugarai ébresztik. Lustán nyújtózkodik, álmosan körbetekint. Sok mindent nem lát, azt azért elmondhatja, hogy alvóhelyét nem egy apró csúszó mászó lénnyel megosztotta. Igaz bármelyikük jobb a farkasoknál.
Kisétál a barlang elé, arcát megmelengeti a nap fényében. A közelben levő bokrok terméseiből szed magának reggelire valót. Vár, amíg a levegő hőmérséklete emelkedik egy még kicsit és elmegy a folyóhoz. Ruhástól veti bele magát. Felszisszen, amikor a hűvös vízzel érintkezik a bőre. Néhány hossznyi tempózás után átmelegszik, innentől kedvére játszik a vízzel. Hol ráfekszik hanyatt és hagyja sodortatni magát, hol elmerül és a kristálytiszta vízben, meglesi az alakjától megriadó halakat. Amikor végez, kiúszik a partra, táskája rejtekéből elő halásza a váltás ruháját, majd bokrok rejtekében átöltözik. Érzékszervei ugyan nem jelzik, hogy bárki is lenne a környéken, de így biztos nem keveredik semmiféle kellemetlenségbe. Nedves ruháit kiteríti a napra száradni, a közelükbe heveredik és az égen cammogó bárányfelhőket tiszteli meg a figyelmével.*

*A kényelmesebb pihenés érdekében, összefont tenyerébe fekteti fejét. Egyik felhő, mintha csak egy kutyát mintázna, őt követi egy nagy szakállú, gonosz nézésű varázsló. Elnézegeti még őket, gondolatban különböző képzeteket társít mellé, mikor is a távolból jövő hangra -vagy inkább durranások- lesz figyelmes. Kíváncsiságától hajtva gyorsan bedobálja holmiját a tarisznyájába, amit a bokrom mélyére bízz. Természetesen ez előtt, még önmaga megnyugtatására magához veszi belőle kését. Majd elindul a felé szűrődő hangok irányába.
Miközben közelit, pengék csattogása váltja fel az addigi zajokat. Óvatosan közelit. Egy bokor fedezéke mögül kipillantva, egy tisztáson, két egymással harcoló mágust fedez fel . *

* Csendben figyeli harcukat. A terepet alaposan áttekinti. Úgy tűnik amit előszőr hallott zajokat a mágusok egymásra küldött varázslatai okozták. Talán amikor nem birtak egymással áttértek a test- test elleni küzdelemre. Látszatra azonos erőt birtokolnak ebben is. Éranimé lassan kezdi megunni a párviadalt, már indulni készülne amikor az egyik mágus hangja hallatszik*
- Hidd el, én fogok nyerni! –
* Ellenfele nem késlekedik a válasszal, miközben figyelme nem lankad és sikeresen hárít egy felé mért ütést.*
- Tee? Soha. Nem értesz te semmihez sem a varázslathoz, sem a harchoz. Hidd el én
győzők, és enyém lesz Merceliné.-

*Párbeszédükből lassan körvonalazódik, miért is kerültek ide. Mindketten ugyanabba a lányba szerelmesek. Gondolták harccal eldöntik melyikük érdemesebb a lány kegyeire. Éra számára az tűnik ki a szavaikból, hogy a lányt egyikük sem kérdezte meg, soha. Eme hiányosságra szeretné felhívni a szerelmes ifjak figyelmét, így előlép rejtekéből.*
- Tiszteletem az uraknak! Ha megengedik, hogy egy észrevétellel éljek. Egy ideje figyelem és hallgatom a kettőjük között zajló csatát. Csak egy kérdést szeretnék önöknek feltenni.-
*A két férfi meghökkent tekintettel, kardjaikat leengedve pillant rá. A lány zavartan folytatja.*
- Mercaliné, ugye?-
* Reméli, értik mire vonatkozik a kérdése. Szinte egyszerre bólint a két férfi.*
- Tehát, bármelyikük is megkérdezte már Mercalinétől, hogy ő melyiküket választaná? Vagy egyáltalán választaná-e egyiküket is? Vagy a hölgy szava nem is érdekli önöket?
* A válasz a mindkét férfi arcára van írva. Nem, eszükbe sem jutott idáig, hogy egy egyszerű kérdés a megfelelő személynek, megoldaná a problémájukat. Egymásra tekintenek, Ératól elköszönnek, és sietősen a közelben várakozó lovaikra pattanva távoznak. *

* Éranimé figyeli távolodó alakjukat. Csak remélni tudja, hogy a lány, akihez a szerelmes férfiak igyekeznek, kikosarazza mindkettőjüket. Nem rosszindulatból, de biztos, hogy talál százszor jobb férjet is magának. Ilyen önző emberekkel Éra ritkán találkozott. Sűrűn viszont nem is szeretne.
Alkalmi szálláshelye felé halad. Ott megállapítja, hogy kellőképp kiszáradt az őzhús az elmúlt napokba. Elcsomagolja, mindenét összekészít és elindul Chattal falu felé. Reméli ezt az éjszakát, már ott töltheti.*

*Megint tíz volt mire felébredt.Iszik kulacsából és megnézi a cuccait hogy még meg e vannak.Mind meg van.Most megnézi a húsokat.Már eléggé megszáradtak.Úgy hogy végre tovább indulhat.Az összes húst berakja a hátizsákjába,kivéve egyet mert azt megeszi.Elkel gondolkodnia hogy mennyi csontot visz magával mert az összeset nem bírja el.Úgy dönt hogy csak néhányat rak be.Többit ott hagyja a fa tövébe.Most a bőrt csavarja fel és azt is belerakja.Azután megkeresi a furulyáját és még a kihegyezett csontját is és belerakja őket.Így már útra kész.Most az íját keresi meg és fel akasztja a hátára.Megnézi hogy oldalán van-e a kardja,csizmaszárában a tőre.Mindkettő megvan.Most varázsbotját a kezébe fogja hátizsákját felveszi.El is indulna csak akkor eszébe jut a nyaklánca.Megvan most már végre indul.*

*Először a folyóhoz indul hogy megtöltse a kulacsát.Ezután elindul Chattal felé.De valamire rájön.*
~Ha lóval megyek akkor gyorsabban odaérek.De hol találok lovat?Kell keresnem egy csordát.~
*Elindul keresni egy ló csordát.Már tíz perce gyalogol,mikor megpillant egy lócsordát közelebb megy lerakja hátizsákját és még közelebb megy.Mivel nincsen nyerge ezért szőrén kell meglovagolnia ami köztudottan nehezebb.Nehéz de muszáj.Oda megy egészen a lovak közelébe de azok nem futnak el.Ezért kiválaszt egy szép barnát és közelít felé,elég óvatossan nehogy elfusson.De az nem fut el úgy hogy meg próbál fel ülni a hátára.De amint fel ült a ló le is dobta és arrébb ügetett.De ennyivel nem adja fel úgy hogy újra meg újra megpróbálja.Már negyedszerre dobja le úgy hogy már elég ideges Fangë.Utoljára megpróbálja azután választ egy másikat.De most amikor fel ül megkapaszkodik,és a ló most nem tudja ledobni.Tíz percen át birkóznak de akkor a ló megadja magát.*
-Így a szőrén elég nehéz volt de sikerült!
*Most vissza üget vele a hátizsákjáért.Elég óvatosan szál le róla ne hogy el lovagoljon.De a ló nem megy mintha megszerette volna.Amikor felül a lóra az rögtön le is dobja.Most elkezd mérgelődni.De neki még is ez a ló kell.Ismént felül,Jól megkapaszkodik de most a ló nem csinál semmit.Végre elindul Chattal felé,de csak ügetve.Miközben mennek nevet akar neki adni.*
-Milyen nevet adjak neked?Mondjuk Anduin?Mit szólsz?
*Aló prüszköl egy nagyot mintha azt akarná mondani hogy nem.*
-Akkor mit szólsz a...Nem,tudom mi lesz a neved!Szilaj a betörhetetlen.
*A ló nyerített egyet és elkezdett vágtázni. rögtön le is repült a lóról.Gondolja magában,ez megfelelő név neki.Így lassacskán jut el Chattalbe.*

Vendég

*Kellela és újdonsült társa Vulpesh lovagoltak elég sokáig, de nem jutottak ki az erdőből, így lepihentek, hiszen elég későre járt ismét, és nem nagyon aludtak éjjel..El is aludtak, de aztán a lány felkelt, amint a Nap egy kicsit is kezdett feljönni, hajnalban, így úgy gondolta elmegy szerez valami ennivalót, amíg a tünde alszik, hisz elég unalmas volt ott ülni..Alkonyt, a lovát most nem hozta magával, hisz nem ment túl messze, és elindult gyalog az erdőben..Csak megy és megy, egyre távolabb a társától, de azért nem tévedt még el, ehető dolgot viszont még nem nagyon talált az ifjú mágus, így lassít léptein, megáll és neki dől egy magas fának, melyben egy odú is megbújik.Lakói nem tudja a lány hogy vannak e, de most nem ez az elsődleges célja.Elő kap egy almát hogy addig is egyen valamit, ugyan is alma szinte mindig van nála, és rágcsálni kezdi a szépséges boszorka, és gondolataiba mélyed.*

Vendég

*A hosszú út nem fárasztotta ki annyira,mint amire számított.Hosszú lábai így is tele vannak energiával.Lassít léptein,amikor meglátja a gyönyörű nőt egy fa mellett.Óvatosan odamegy hozzá,és elmosolyodik az alma láttán.Ő is elég éhes.* -Öhm...jó reggelt...- *Köszön bátortalanul.Talán zavar,ilyen kora hajnalban a legtöbb ember (bár ez a nő nyilván nem ember) elég nyűgös szokott lenni.A távolban pihenő tündére pillant,és a fának támasztott botra.Szóval egy mágussal áll szemben.Messze két gyönyörű ló pihen,és álmatag tekintettel kémlelik az idegent,miközben bágyadtan rezegtetik szempillájukat.* -A nevem Celebriel,vértünde vagyok.- *Mondja halkan.Félénk,és bátortalan teremtés,bár ezt első ránézésre nem nagyon gondolná róla senki.Azonban ha megszólal,rögtön lehet érezni hangján a félénkséget,és a mozdulatai is túl ártatlanok egy vérlobbantóhoz képest.*

Vendég

*Egy idegen szólítja meg, már megint egy tünde..Nem mintha Vulpesht nem kedvelné, de meg van áldva a sok hegyes fülűvel.Mikor megszólítja, eléggé remegő hangon a tündelány, felvonja szemöldökét, hisz nem szokott ijen ijesztő lenni, legalább is első látásra nem.*
-Kellela..
*Faját feleslegesnek tartja elmondani, egyrészt egy tünde simán rájöhet, másrészt meg nem reklámozza, hiszen elég neki ha egy sima lánynak hiszik.Mivel látja hogy szinte kinézi szájából a falatot a lány, és éhesnek tűnik , mivel ő ilyen "jótét" lélek oda dob neki egyet, amit nagy valószínűséggel el is kap..Persze nem jótét lélek, sőt,..de ezt senkinek nem kell tudnia.Tényleg félénknek tűnik, bár nem látszott rajta, mikor először ránézett Kellela, de amint megszólalt leesett neki hogy nem egy vad , és nagyképű tündével lesz dolga ami azért nem egy hátrány.Persze a nőt nem zavarja Celebria, mivel korán kelő típus, és éjszaka meg hajnalban elég aktív, és nappal is, igazából nem szokott olyan sokat aludni, hisz csak fecsérli vele az idejét, bár néha neki is muszáj.Az almát harapdálva méri végig smaragdzöld szemeivel a vele szemben álló nőt.*

Vendég

*Elkapja az almát,de nem harap bele,csak nézi annak hajához hasonló,gyönyörű vörös árnyalatát,ami olyan akár a lemenő nap által megfestett ég.A boszorkány nem valami beszédes,és elég távolságtartónak néz ki.*
-Nem baj ha egy kicsit...?- *Félbehagyja a kérdést,mert Kellela ijesztő arcot vág.* ~Tényleg nem lehetek jó társaság.~
*A választ meg sem várja,hiszen biztos benne hogy ki nem mondott kérdésére a boszorkány úgyis megmondta a választ.Így Celebriel lehuppan a puha fűre.Valami hatalmasat reccsen a vállán,és ő ijedten felnyög.* -Úristen...- *Gyorsan felpattan,és elkerekedett szemekkel veszi kézbe gyönyörű,40 font hosszúságú íja ripityára tört maradványait.* -Ironikus.- *Szomorúan mosolyog,és ötletel,hogy hogyan javíthatná meg.Talán megkérhetné rá a mágust.Nem,ahogy ez a gondolat megszületik a fejében,azonnal elveti.A saját íját neki is kell megjavítania.* -Nem tudsz erre valami íjkészítésre alkalmas fát?- *Reménykedve pillant Kellelára.Az erdőket ő éppolyan jól ismeri,mint a mágusok,hacsak nem jobban.Csak reméli,hogy a boszorkány jobban tájékozódik ebben a hatalmas erdőben*

Vendég

*Ő nem távolságtartó, csak nem szereti a felesleges fecsegést.Az nagy különbség.Különben nem tartja különösen rossz társaságnak a tündét, de meg van velük áldva, bár ha mindegyik olyan lenen mint Celebriel és Vulpesh akkor nem lenne velük gondja.*
-Nem baj ha egy kicsit mi??
*Kérdi, hisz a mondat végét szeretné tudni.Majd a nő leül,. ám íja eltörik.Ránéz, és körbenéz az erdőben.A fánál lévő varázsbotja felé nyújtja kezét és megszólal.*
-Solo bona!
*Mire oda repül kezébe a bot.Hirtelen rámutat egy fára, és ismét megszólal.*
-Ez szerintem megteszi.
*Mondja és fogja botját..Kardja és ezüsttőre ott van a lovánál, és Életitala is.Nem zavarja hogy a nő nem annyira találja szimpatikusnak, ez várható volt, hisz nem sokan szimpatizálnak a mágussal.Bár neki nem kimondottan ellenszenves a nő.Sőt..Még hasznára is válhat, nem mintha olyan haszonleső liba lenne.De hogy ne legyen olyan nagy a csend azért megszólal.*
-És mihez akarsz kezdeni?Úgy értem nem tűnsz itteninek..Ahogy én sem vagyok az.
*Csak hogy legyen valamilyen kommunikáció köztük, bár ez majdnem súrolja az értelmetlen fecsegés fogalmát.*

Vendég

-Én csak...ugye nem zavar,ha maradok egy darabig?- *Közben az íjával babrál.Hiszen ez fantasztikus!Az egyik szarva letört a markolatnál,mondhatni kettéesett az egész.Kellela magához hívja a botját,és rámutat egy fára.A lány hálásan bólint,és odalép.Az oldalán az övhöz nyúl,melyen egy bőr tokban furcsa,a végénél teljesen elvékonyodó kés pihen: tündekés.Előkapja ezt a kis fegyvert,és a fához lép.Aki rápillant,az csak csodálkozhat rajta.Egyáltalán nem áll jól a kezében ez a dolog.Mint egy vámpír egy szál vörös rózsával.Odalép a fához,és a kezét egy tavaly kihajtott,erős és meglepően rugalmas ágra helyezi.Egy gyors mozdulat,és már a kezében is hever az ágacska.A fát nem sajnálja,tudja hogy minden tavasszal új hajtást bont.Leül törött íja mellé,és késével elkezdi megmunkálni az ágacskát.*
-Nem tudom,talán elmegyek valami nagyvárosba.Nincs különösebb úti célom.Tényleg nem vagyok itteni.Messziről jövök,nagy nagyon messziről...De hát ez a világ.Talán kisebbnek képzelted?- *Nem áll szándékában megsérteni őt,és gyorsan felpillant.* -Mármint...biztosan te is új vagy...vagyis igen,hiszen most mondtad...- *Félénken felnevet,furcsa,csilingelő hangon,ami egyáltalán nem illik ide.Kis mizantróp természete miatt nem igazán tudja elengedni magát ennek a furcsa boszorkánynak a társaságában.És törött íja még inkább elvonja a figyelmét.*

Vendég

-Jah..Maradj csak, enegm nem zavar..
*Mondja ezt teljesen őszintén, és nézi ahogy babrál az íjjal.Nem nagyon van kedve hozzá szólni, de nem tudja miért nem engedi el magát, a vértünde, pedig ő igyekszik kedves lenni, nem ő tehet arról hogy ez nem mindig megy.Nem egy egyszerű feladat ez számára.Majd a következő megjegyzésére elmosolyodik.*
-Oh..Kisebbnek?Nem..Én is messziről jöttem, vagyis hozott egy hajó.Elég kellemetlen volt.
*Hát igen elég kellemetlen ha a mágus elmegy a mesterétől hogy megtalálja saját útját és családja gyilkosait, elvetődik egy Álomfalva nevű helyre ahol épp háborúznak, valakik megszórják valami porral, a boszorkány elájul,. és egy hajón ébred, amely egy számára teljesen ismeretlen, hatalmas helyre viszi..Ez elég kellemetlen..Alkony rájuk pillant, igaz nincs olyan közel, de messze sem..Kicsit úgy érzi hogy Celebriel össze vissza hadovál, de nem zavarja, egész kellemes társaság, nem fecseg feleslegesen, ami Kellela közelében igencsak jó pont..Ránéz a nőre és megszólal.*
-Esetleg segítsek?
*Kérdi majd elnéz a távolba (már amennyire egy erdőben távolra lehet nézni).*
-Úti cél..Hát nekem sincs, nem is ismerem ezt a helyet, de elsőként szerintem a Mágusok földjére megyek, a társammal aki épp ott alszik.Ő is tünde..
*Mondja és hamar folytatja.*
-Bár nem valószínű hogy ott maradok.Közben majd biztosan találok magamnak új célt, mivel a régit itt nem valószínű hogy folytathatom.

Vendég

*Felragyog az arca,amikor sikerül az ágacska számára megfelelő formáját kialakítania.Sajnos az íj szarvának az a része is letört,amire az ideget "felakaszthatta" volna,és a vége amúgy is erősen megkopott.Finoman megharapja vékony ujja végét,és pár csepp vér hull a gyönyörű faszerszámra.* -Earnen...Nimellos...- *Súgja,mire hűs szellőtől felkavarodnak az erdő lehullott levelei,és enyhe virágillatot hoz távolabbról,ibolya édes illatát.Az íjat hirtelen körbecsavarja valami vörös fény,és újra egyben van a gyönyörű szerkezet.*
-Nem,köszönöm,a saját íjamat nekem kell megjavítanom.Fehér csillag....ezt jelenti a Nimellos.A Celebriel pedig ezüst lányt.-
*Kezébe veszi az újonnan megjavított szépséget,és boldogan simít végig rajta.Azután gyorsan felajzza,és egykedvűen próbálgatja.Ugyan ez nem fogható azokhoz az íjakhoz,amik 80#-osak,mégis el lehet vele lőni úgy 200 méterre.Neki ennél több nem is kell.*
-Tessék?- *Megrökönyödve pillant fel Kellelára.* -Hogyhogy nem folytathatod?Már miért ne folytathatnád?!Szerinted ha feladod,akkor attól jobb lesz?Ha feladod,mitől találnád meg a szüleid gyilkosá...- *Elhallgat,és elkerekedett szemekkel a szája elé kapja a kezét.*

Vendég

*Nyugodtan nézi ahogy a nő megjavítja az íját.*
-Rendben csináld csak..Á..Ezüstlány..
*Jelenti ki, ismételve a nőt, ám mikor hirtelen azt mondja hogy nem adhatja fel a szülei gyilkosának a keresését nagyon meglepődik, hisz honnan is tudhatna ilyeneket a nő?És honnan ismerte a szüleit és őt magát?Megcsillanak a zöld szemek, és hirtelen lova felé nyújtja kezét.*
-Solo bona..
*Hirtelen kardja röppen a kezébe, és egy fához szorítja a nőt, és a kard éles pengéjét a nyakához szorítja.Érezheti a hideg pengét.Majdnem bele vág a húsába, de nem ennyire nem brutális a mágus, csak akkor ha ilyenekről van szó..Mégis hogy is ismerhetné a múltját?És mi az hogy nem adhatja fel?!Mintha bárki is megszabhatná neki hogy mit tegyen, de ha nem kap választ a kérdéseire akkor nagyon mérges lesz.*
-Mit mondtál?
*Kérdi dühösen és válaszra várva néz a nőre.*

Vendég

*Nem lepődik meg,amikor a fának szorítják.Almája,ami végig nála volt,most kiesik a kezéből,és ő furcsán pillant bele a zöld szemekbe.*
-Kellela Gwarun...Én ott voltam az éjszakán,amikor te is meghaltál.Éppen csak egy kis véletlen során élted túl,mintha a végső kapu nem fogadott volna be.A szüleid,mindenetek ott posztult,de csak te maradtál életben.Te magad vagy rá az élő csoda,hogy minden mágus haragját túl lehet élni...De nem dobhatsz mindig hatost...az a férfi már messze jár,nem tudom hogy hova menekült.Eltűnt,az elfajzottak megmenekítették,és téged egy mágusra bíztalak,aki már akkor látta a smaragdzöld szemeid élettel teli csillogásán,és pici ujjacskáid erős szorításán,hogy egyszer még erős mágus leszel...Az hogy most találkoztunk,a végzet árnyéka...- *A hangja nem félénk volt,miközben ezt mondta,inkább furcsán egyszínű,és ahogy érzi Kellela tagjaiban a pillanatnyi meglepődöttségtől való engedést,gyorsan kiugrik szorításából,és szerényen pillant rá.Ez a bájos tünde lány,ki gondolná hogy több száz év rejlik benne valahol mélyen?Félénken mosolyog,és felkapja az íját,aztán Kellela felé pillant.*
-Én most...magadra hagylak,rendben?- *Gyorsan elindul,mielőtt a boszorkány feleszmélhetne.*

Vendég

-De 208 éves vagyok..Ez mégis?
*Kérdi értetlenül.Megmentették mert nagy mágus lesz majd valamikor?Ez érdekes.nagyon mellbe vágta a hír.Leengedi kardját, és hagyja elmenni.*
-De kérlek, keress meg..
*Mondja utánna majd meglepetten, és erőteljes gondolkozásba esve, rogyik le egy fa tövébe, és neki dől..Eldobja az almáját, és kardját maga mellé ereszti közben járnak agytekervényei, és Vulpeshre néz hogy mégis mikor akar felkelni..És azon gondolkozik hogy Celebriel mentette meg..*

*A tünde a nagyobb hangzavarra felriad, s kezében varázsbotjával siet Kelllelához, aki teljesen elmerült gondolataiban.* ~Ez furcsa...A kardja a kezében van, s csak gondolkodik. Még almát sem eszik, sőt, ott a földön, van kettő megkezdett alma is...~
- Minden rendben? Mintha valami aggasztana téged.*kérdi aggódó hangon a tünde.*
- Még félálomban hallottam egy másik hangot is,mi, ki volt az?*Mondja újfent a tünde időt sem hagyva a boszorkányak a válasszal*
~Egy vértünde energiáját éreztem, nem is fér hozzá kétség, de vajon békés szándékkal volt itt?~

Vendég

*Ekkor észre veszi hogy társa felébredt és aggódva lép oda hozzá.*
-Jah igen..Semmi.Jól vagyok.Csak egy vértünde volt.Nem akart semmi rosszat, de igen érdekes dolgokat mondott..Azt hiszem változott a terv.Előbb meg kellene keresni és csak utána menjünk a mágusokhoz..Aztán majd meglátjuk, de nekem lesz egy kis elintéznivalóm.*Mondja a férfinek, elszántan, és feláll.Majd oda sétál a lovához, és elpakolja cuccait.*
-Tényleg minden a legnagyobb rendben..Csak kicsit össze zavarodtam.
*Mondja meg őszintén Vulpeshnek hisz mégis csak a társa, szóval nem akar hazudni neki.*

* Vulpesh jobbnak látta nem tovább kérdezősködni, hiszen már így is össze van zavarva a boszorkány.*
- Ha minden rendben, akkor jó.*Botját leereszti, s odasétál a lovához. Majd körbenéz.*
~Rendben...de még sincs rendben, ezt az egy valamit muszáj lesz megkérdeznem~
- Az elintézni való alatt mit értesz?
* Nem akarta megsérteni a boszorkányt a kérdéssel, de mindig rossz előérzete van, amikor ilyen mondatokat hall.*

Vendég

*Leül a fűbe és körbe pillant, de mivel almán kívül kéne valami rendes ételt is ennie, zért rákérdez.*
-Öm..Nincs valami ennivalód?Sajnos erre nem gondoltam.
*Pedig elég sok mindenre szokott.*
-Jah.Hogy az.Csak bosszút kell állnom a családom gyilkosán, akiről most tudtam meg hogy él és itt van.Nem nagy ügy.
*Mondja egy cinikus mosollyal, mintha a bosszú olyan mindennapos feladat lenne.*
-Tudod mivel hát hogy is mondjam útitársak vagy hát társak lettünk, jobb ha őszinték vagyunk.Bár nem tudom te mit gondolsz.
*Néz rá, és közben még gondolkozik egy kicsit, de aztán minden porcikájával Vulpeshre koncentrál.*

* Vulpesh előveszi táskáját, s leül Kellela mellé. Kicsit turkál a táskájában, majd elővesz mindenfélét, amit még Chattalban vett.*
- Amit csak szeretnél.*Mondta egy mosollyal együtt, de érezte, hogy a boszorkány csak a válaszára vár. Kicsit húzza az időt azzal, hogy a kenyeret kicsomagolja, s előveszi a paradicsomot is, majd a kis kését. Majd megszólal.*
- Csak bosszút állni? Már azt hittem, hogy valami durvábbat akarsz.*mondja, miközben ugyanazt a cinikust mosolyt veszi fel, amit a boszorkány használ, s így még kisebb értékűvé alacsonyítja a bosszút.*
- Komolyabbra véve... Ha tényleg bosszút akarsz állni. Akkor tudnod kell, rám számíthatsz. Aki ok nélkül gyilkol, annak nincs helye, az élők sorában. Én egyébként is csak céltalanul vándorolnék, így legalább valakinek segíthetnék. S szerintem az őszinteség, a legkedvesebb gesztus, egy társ iránt.*Mondta, s egy kedves, jól meg szokott mosollyal igyekszik a gyilkos téma miatti feszültséget oszlatni.*

Vendég

-Á..Köszönöm.Tudod nem szoktam előre tervezni, ezért ennivalót sem nagyon raktam el.
*Mondja kicsit szégyellve a dolgot, és vesz kenyeret, egy kis húst és paradicsomot, és enni kezdi.*
-Igen tudod a tünde..Nem tudom hogy került ide de ő mentett meg..Mikor újszülött voltam még, megölték az egész családom, aztán azt mondta ő vitt el egy mágushoz, aki egyébként a mesterem, és így megmentette az életem..Mert hogy én vagyok az élő bizonyíték arra hogy mindent túl lehet élni, még a legerősebb mágusok támadását is.És a varázsló akihez elvitt befogadott, mert látta rajtam hogy..hogy erős és hatalmas mágus leszek..Őrültség tudom...
*Mosolyodik el, és közben eszik.*
-Aztán elmentem a mesteremtől, mert úgy gondoltam meg kell végre találnom a családom gyilkosát, na meg nem maradhattam örökké a mesterem nyakán..Aztán valami Álomfalva nevű helyre keveredtem,. ott háború volt, valamilyen pórral szórtak meg , elájultam és az ide vezető hajón ébredtem..Most meg jött ez a tünde és azt állítja ismer, tudja ki ölte meg a családom, és ő mentett meg..Azért ez sok volt nekem így hajnalban..
*Mosolyog..*
-Hát nagyjából ennyi a teljes történet.
*Azt nem teszi hozzá hogy pár dolog kimaradt, de majd az idő múlásával bizonyára minden titokra fény derül.*

*Vulpesh nézi, amint a boszorkány vesz a ételből, majd ő maga is kivesz hasonló arányban. Majd hallgatja a történetet. Közben eszik egy két falatot, de a fontosabb részeknél mindig csak Kellelára koncentrált. Majd a történet végén így szólt.*
-Így elsőre igencsak kacifántosan hangzik, de nekem ez kissé gyanús. Az egy dolog, hogy ő mentett meg, amikor te még újszülött voltál, de azóta szerintem jócskán sokat változhattál. Ha minden igaz, akkor az a tünde, az életed nagyobb részében mindig is körülötted lehetett, különben nem ismerhetett volna fel téged. Nem vettél észre valami különöset rajta, amikor még itt volt, csak mert lehet, hogy sokkalta többet tud, mint megosztott veled.
*Vulpesh, amint jobban megismeri Kellela történetét, annál jobban érez iránta többféleképpen. Egyszerre sajnálja, amiért árva, másrészt pedig lenyűgözi, ahogyan ilyen erősen, s bátran kezeli a helyzetet, amiben van. Sőt, talán még egy harmadik érzés is kibontakozóban van.*

Vendég

-Igen, meglehet..Ezért kell megtalálnom.Kizárt hogy 208 év után megismert..És azt mondta hogy a sors hozta úgy hogy most találkoztunk, de azt is el tudom képzelni hogy ő juttatott ide..Bár nem tudom hogy.De ha megtaláljuk remélem kiderül..Azt hiszem azért mert el ilyen gyorsan mert kardot rántottam, és a torkához szorítottam.De legalább hagy időt hogy felfogjam amit mondott.
*Mondja egy mosoly kíséretében és befejezi az evést..Igencsak megkedvelte a tündét, így egyre jobban örül annak, hogy számára még ismeretlen személyek ide juttatták.És talán arra is fény derül hogy kik.Becsületből és gyűlöletből akar bosszút állni családja gyilkosain, hisz nem is ismerte őket.De mind meghaltak, legalább is ő még úgy tudja, aztán még érhetik meglepetések, mint ahogy mostanában folyton.De mivel szeretné jobban megismerni Vulpesht így róla is kérdez.*
-És te?Mesélj valamit magadról..Rólam már többet tudsz mint én magam.
*Mondja kicsit ironikus hangon, mire Alkony nyerít egyet és eszik egy kis zöldséget, amit a lány nyújt oda neki.*

» 13. Evolyran kapuja - térkapu
» 2. Fatholl kapuja - térkapu
» 1. Norlän kapuja - térkapu