3. Oleänsi magas föld

Tárgy: 3. Oleänsi magas föld Hétf. Jan. 12 2009, 18:40

OLEÄNSI MAGASFÖLD

Havas-földe hófödte csúcsai déli irányban nyúlnak le Vadon-földe közepe felé. A hatalmas hegyek szép lassan átadják helyüket a szelídebb, napsütötte tájnak, az Oleänsi magasföldnek.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A hely merőben eltér Havas-földétől: a zord, szürke, hideg táj a magasföldön csendes, langyos, arany-barnán ragyogó tájjá változik, ahol a szellő lágyan lengeti a fák ágait, a föld füveit.
A táj közepén egy kis tavacska, melynek még neve sincs, terül el, s ad édes vizet az erre járó, szomjas vándoroknak.

[You must be registered and logged in to see this image.]

De ez a ragyogó, szelíd táj szörnyű titkokat rejt: Evolyran sárkányainak fő vadászterülete ez, ahol vad és vándor soha nincs biztonságban. Egymagában nincs ember aki vállalkozna arra, hogy átkeljen a magasföld szelídnek tűnő, de oly sok vérben ázott földjén.

Vendég

*A kora reggeli órákban lovára pattant hogy a magasabb hegyi levegőt élvezhesse.Egész napját a szabadban töltötte,mi örömére vált.A természet szülötje volt,nem is vitás hogy tünde a hölgy.A minapi álmain gondolkozott,mikor a tavacskához ért.Lovát megállította s felnézett a magas hegycsúcsra.Élvezte amint a szellő simogatja arcát.Bár már kissé hideg volt,mégsem panaszkodott.
Flow úrnővel már megosztotta látomását.Csak az időpont volt még homály de tudta hogy eljönnek...Álmai sosem csalnak...*

Vendég

*A tünde ma egész nap a vadont járta régen volt már mikor elhagyta Orod Ingort s lassan kéne már hazafelé térni is de most a hosszabb utat választotta. Fehér haja szabadon leng körülötte sötét ruhát hord világos fehér felsővel és egy lenge köpennyel karöltve. Viszont a tónál meglát valakit, talán már időtlen ideje nem találkozott fajtájának eggyikével bár még ha oldalági is kicsit örül.A tünde gyalogosan haladt a mai nap de fáradtságnak nyoma sincs arcán se testén léptei könnyedek erőt sugároznak*-Bár népeink között már nincs oly kapocs mint régen te nem sokat változtál Dyora úrnő*köszönti egy lágy mosollyal a hótünde az Evolyrani vezért közbe szivére teszi balkezét s fejét lassan meghajtja a nő előtt. Tény hogy nem sok tündét látott fajtáján kívül kik Orod Ingor területén élnek de még emlékszik rokonaira*-Mi szél hozott téged ily messze Evolyrantól?*kérdezi lassan felélénkül egy kis szellő de a tünde még meg se remeg. Pedig nincs melegen öltözve*

Vendég

*A nap már régen elhagyta a horizontot,helyét a sötéség vette át.Felnézett a csillagos égre.Szerettt ide kijárni még ha oly távol is volt a Birodalom városától.Itt mindig gyönyörködhetett az égben s annak csillogó fényeiben.
Érezte,hogy nincs egyedül,de nem kezdett el körbe nézni ki is jár errefelé ezekben az órákban.Merésznek kell lennie annak,ki megtámadja a Főuralkodók egyikét.Ilyenben még nem volt része.De mivel erről szó sem volt,s egy ismerős férfihang érte tünde füleit,elszakította pillantását az égboltról és a hótündére nézett.*
- Nem feltétlenül mi tehetünk erről kedvesem...-*válaszolt csengő hangon társának s lecsúszott lováról.Kantráját a kezében tartotta s hagyta legelni.*
- És nem is hiszem hogy a közel jövőben megváltozok.Erről biztosíthatlak.-*kacsintott a férfire,majd biccentett feléje.*
- Még mindig tisztelettudón viselkedsz...

Vendég

*Egy kissebb mosoly jelenik meg az arcán de megmarad komolynak mint szokott lenni*-Azt se állítanám hogy csak a mienk. Viszont ez már régi téma és nem éri meg az elme fárasztását az ügy. Ami volt elmúlt*mondja mosolyogva majd közelebb megy hátát egy fának támasztja persze előtte ijját és kardját is neki támasztja annak. A következőre el is mosolyodik*-Hosszú életet neked Dyora, s nem is kívánnám ennek ellenkezőjét*mondja kissebb mosollyal arcán majd felemeli fejét az ég felé*-Népeink között nem volt soha harag s igyekszek ennek megfelelően cselekedni magam is*mondja egy sóhajtás keretébe majd a nőre néz*-Viszont a hírekről Orod Ingorba is hallottak, sok hangot, szót hoz magával a szél.*mondja titokzatosan bár kétség nem fér hozzá mire gondol a tünde*

Vendég

*Bár népeik szétváltak a hangulatos társalgás és az egymás iránti tisztelet megmaradt.Ennél többet nem is kívánhatnának.Haját meglazította a szél,copfjából kiengedtek a tincsek,de nem zavarta.Szerette érezni bőrén csiklandós tincseit.
Az utolsó szavakra megcsillant a szeme.Nem is hitte hogy valami titokban tud maradni ebben a Birodalomban.*
- Valóban Halatir? És milyen hírekkel szolgált a te szellőd?-*ravaszul megcsillantak szemei.Kiszedi belőle mennyit tud,aztán majd elválik hogy beavatja e féltett álmaiba vagy sem.*
- Füleitek messzire elérnek...-*jegyezte meg kedvesen,a legkissebb támadó jelleg nélkül.*

Vendég

*Közelebb lép a nőhöz majd jól szemügyre veszi végül pillantása vissza tér a nő szemére*-Sokmindent tudunk ami távoli földeken zajlik*mosolyodik el titokzatosan.Majd megcsillannak a szemei*-Például az utazókról kik*fejét a Balhan tenger irányába fordítja bár nem látja de pontosan tudja merre lelhető*-Messzi főldről jönnek*mondja befejezve a mondatot majd körbe néz lassan*-S vajon miféle előnyökkel járna ez. Ők már régen elhagyták e partokat nem idevalósiak. Bíztok bennük?*kérdezi felhúzott szemöldökkel kiváncsi a nő gondolataira hogy őt milyen célok, milyen álmok vezérlik. Majd elmosolyodik és megrántja a vállát*-Elég messze, de ez lényegtelen. Néha elég csak hallgatni a szellőt*mondja képletesen mosolyogva.*

Vendég

*A lényeget tudta,így kár lett volna letagani.Egyébként is nehezenmegy neki a hazugság,persze a kegyes részen ő is átugrik a egy párszor ha nagyon muszály,de híve az őszinteségnek.*
- Nagyon jól informátoraitok vannak kedvesem...-*mosolyodott el,hisz valóban így lehet,mivel ezt a megállapítását Flow úrnővel beszélte meg kivel a...no igen.A város közepén bárki meghallhatta beszélgetésüket.*
- Hamarosan egy hajó fut be a Keleti Szegletre.Úgy érzem nincs mitől tartanunk,de felleszünk készülve mindenre.-*bár érzelmei úgy súgták álmában hogy menekültként érkeznek a jövevények,még bármi megtörténhet.*
- Rég volt már nagyon rég hogy elmentek.De ha új életet akarnak ősi otthonaikban keresni itt megtalálják.Nincs miért neheztelve gondolnunk rájuk...Nem igaz?-*kérdezte mosolygósan.*

Vendég

*Mosolyogva megcsóválja a fejét*-Lehet de lehet csak oly helyen esett róla szó hol emberi fül is hallhatja nemhogy tündéé*mondja egy lágy mosollyal bár nem kémkedni mentek le csupán körül nézni. Arrol hogy hallották nem tehetnek. A következőkre csak mosolyogva bólint miszerint érti majd kezét végig futtatja a selymes füvön. Utána feláll és a nőre néz*-Már az óidőkbe megtanultuk kedves Dyora hogy igenis van tartani valónk sokmindentől*mondja mosolyogva*-Emlékezz csak keletere*hangja kicsit sötéten szól de ő még ott volt a nagy harcnál bár jóval fiatalabban de emlékszik még azokra az időkre*-Ez viszont igaz. De ügyelni kell rájuk elvégre néha a leg ártatlanabb hógöröngy tudja okozni a legnagyobb lavinát*mosolyodik el*

Vendég

*Megértette a férfi kétkedését,s bár ő nem gondolt arra a csúfondáros harcra,mégsem aggódott az érkező hajókon lévő utasok miatt.*
- Emlékszem.Hogy is feledhetném...?-*a kérdés persze költői volt nem is várt rá választ.Ehelyett folytatta a férfihoz intézett szavait.*
- Álmaim sosem csalnak...ezt mindenki tudja.Néha eltérések vannak,de ekkorát sosem szoktam véteni.Márpedig én úgy érzem hogy kedves szándékkal érkeznek és a segítségünket kérik.Ebben biztos vagyok!-*szemei a határozottságtól megcsillantak.Nem akarta eltúlozni a győzködő szavait,de ismerték álomlátói éjszakáiknak a végeredményét.*
- Persze a Nagyurakkal még döntenünk kell a maradásukról.Az én szavam elenyésző...Mindhármunknak rá kell bólintani.-*felelte az igazsághoz híven.Ilyen nagy kérdésekben mind a négyükre szükség volt.*

Vendég

*CSak elmosolyodik a költői megszólaláson*-Ami akkor volt nehezen felejthető is. Csak az élet hosszú fonala vethet véget az emlékeknek*mondja komoly hangon majd ismét a nő felé néz*-Nem kételkedek képességeidbe*mondja tömören a választ ami igaz is bár nem tartják a kapcsolatot az Evolyrani tündékkel de a tisztelet még mindig köztük van ami erősebb mindennél*-Ki tudja lehet a végén nekünk lesz szükségünk rájuk*mondja egy keserűbb mosollyal közbe szemét egy pontra irányítja az éjszakába majd egy lágy mosolyt ejt*-Gondolom a választ eggyértelmű lesz. Nem úgy ismerjük őket mint akik nehezen értenének eggyet*válaszolja*

Vendég

*Ebben igaza van a férfinak.Mindig képesek egységes döntést hozni,mi a Birodalom javára válik.*
- Ha megérkeznek majd elválik. Nemsokára úgyis befutnak...-*persze némi tartás benne is van,hogy miképpen gondolták úgy hogy visszatérnek,de nem nyomasztja magát efféle gondolatokkal.*
- Úrnőd hogy s mint a hegyekben? Rég láttuk tiszteletreméló személyét.-*bár ez nem hangzott oly barátságosan mint szerette volna,így el is mosolyodott hozzá.Nem akart semmiféle összetűzést,de így az emlékek hevében igen csak romlott kedve.*

Vendég

*CSak komolyan bólint majd ávlaszol is a kérdésre*-Köszöni szépen jól van. *mondja tömören majd lassan vesz egy mély levegőt nem érez feszültséget de Halatirt nem is könnyű felidegesíteni*-Mostanába megvannak a magunk gondjaik s a város messze*mondja komoly hangon mely dallamos mégis érezhető benne a szó súlya*-És az Evolyrani urak milyen egésségnek örvendenek *kérdezi komoylabb hangon szintén egy kis mosolyt hozzáfűzve a mondandójához*

Vendég

- Gondok? Miféle gondokkal küzd úrnőtök?-*érdekelte hogy s mint az életük a hófödte tájon,bár azt is tudta hogy ezt magának kell megoldania.A béks viszony fenn áll,de hogy segédkezzenek...azt kétli.*
- A Nafyúrak remekül vannak népeik! Barátságok kapcsolatot tartanak fenn a népek vezetőivel és a városlakókkal egyaránt.-*felelte könnyedén,nagy a csend,rég volt harcban és kellemetlenségekben részük.*
- Nagy a csend...ez sosem jó,de addig élvezzük amig fenn áll.-*hangzottak szavai.*

Vendég

-Népünk kormányázsa igencsak elveszi az idejét így nem igen látogatja e földeket*mondja komoly hangon de mosolyogva elég ha ennyit tudnak nem kell mindent tudniuk mi folyik Orod Ingorba elvégre ez belső dolog ha lenne is valami*-Ennek örvend a szívem akkor minden a legnagyobb rendben. Remélem így is fog maradni*mondja mosolyogva majd tovább hallgatja a nőt amikor befejezi a mondatot lassan kiereszt egy kis levegőt a tüdejéből majd pillantását a csillagokra helyezi*-volt már ilyen régen is. DE a csend nem mindig rossz viszont igazad van addig kell élvezni ameddig fenn áll*mondja komoly hangon*

Vendég

*Nagyon jól tudja mennyi időbe és energiába telik egy Birodalom fenntartása.Hisz a négy Evolyrani főuralkodók között ő is ott van,méghozzá egyetlen nő szerepében.Persze az klánok élén ott van még flow úrnő,kivel jó barátságba elegyedett.*
- Megértem úrnőd nehézkes időszakait.Kívánom neki lábalja át minnél hamarabb ezt az időszakot.Hisz a kormányzás olyan mint egy hullám...egyszer fent egyszer lenn.-*lágyan a férfire mosolygott.Talán a hótündék közül,iránta táplál rokonszenvet,persze a többiekkel is fenntartja a társalgást.*
- A sötét erők hamarosan biztosan ránk zúdítják erejüket. A hosszú csend erről tanúkodik,ezt már nem egyszer tapasztaltuk.De védelmünk szikla szilárd,verességet nem szenvedhetünk.Falaink,váraink erősek,mágusaink mágiája erőteljes.-*s még jó egy néhány pozitívumot tudna felsorolni de ezt most hanyagolja.Feltekintett az égre.A csillagok erőteljese ragyogtak a sötét égbolton,fényessé varázsolva setétségét.*

Vendég

-Átadom neki jókivánságaid*mondja egy mosollyal majd fejet is hajt hozzá bár mostanába ritkán beszél vele hisz neki is megvannak a dolgai persze népe között amit nem szeretne elhanyagolni. Közbe csak koomly szemmel hallgatja az úrnő szavait egy kicst mintha vissza is gondolna a multra majd mikor a nő befejezte ő is megszólal bár hangjába kicsit több kétely van mint a nő biztos hangjába*-Az óidőkbe mégis pár hónapon belül egész Elsgaroth serege ott dörömböl Evolyran kapunál s ha Bargaran kardja nem törik szét*kicsit elmosolyodik ami különösen hat ahogy megvilágítja a holdnak fény a tünde arcárol nem lehetne megmondani mennyi idős , haja hófehér arca s teste viszont fiatalos.*-Akkor lehet hogy mára nem lenne Evolyran ahova a vándor népek jöhetnlnek*lép párat míg a nő mellett nem köt ki majd ismét felnéz a szemébe*-Nem szabad lebecsülni az ellenséget ki tudja mikor éled ujjá, és a kard....*itt kicsi szünetet tart*-Az eggyik szilánk urnőmnél van de remélem a többit nagy titokba örzi Evolyran büszke népe*mondja most már szinte suttogva. ERről még így hogy ketten vannak se szeret beszélni.*-Nem lenne jó ha vissza kerülne hozzá...*mondja bár tudja hogy a nő ismeri Eloyah nevét..*

Vendég

*Pro és kontra.De mindketten más szemmel nézik a világot.Dyora hajlamos volt jobb színben,pozívabban nézni a dolgok oldalát,míg mások inább a negatívumokat latolgatják.*
- A szerencs mellénk szegődött.Annak a kardnak el kellett törnie.-*figyelte amint a férfi közelebb lép.A hold fénye valóban titokzatosan landolt a tünde arcán,de kifejezetten jól állt neki.Kora - akárcsak rajta - nem is látszódott,de a tapasztalat annál inkább.*
- Biztosíthatlak,a darabok megfelelő helyen vannak elrejtve.Vándor,városi,tünde,valda,mágus nem érintheti.S reméljük az ellenségeink sem kerül a közelébe s nem deríti fel helyét.Sokan inkább meghalnának mint sem elárulnák.-*szeme büszkán megcsillant,őt magát ezek közé sorolja.*

Vendég

-Sokan így látják én és mások is úgy hogy szerencsés véletlen volt hogy Darnaron ketté tudta törni máig nem tudjuk hogy sikerült de ezzel az életével is fizetett*mondja s közbe fejét lehajtja, hisz tiszteli az elesett hősöket márpedig Darnaron az volt *-Reméljük népeink hűsége akárcsak a tied erős és igaz. Ki tudja mi leselkedik most és vár egy alkalomra de azt mondom amig jelét nem látjuk nem kell félni. Még nem*mondja egy kissebb mosollyal majd bele simít fehér hajába*-Ahogy népünk is védi élete árán ha kell. *mondja hiszen egy darabrol tud merre van hisz úrnője palotájának azt a szobáját ő is látta.*

Vendég

*Szörnyű dolgok történnek ha a kard újra eggyé lesz,ezt mindannyian tudják.A városiak félnek a kardtól és annak hatásaitól is tartanak.Bár nem beszéd téma,tudja mi járt az emberek s a népek fejében.Ő fenntartja velük a kapcsolatot és napi szinten próbál segítségükre lenni,beszélgetni velük.*
- Ez az egy még mindig közös bennünk.Ti is meg mi is ugyan azt védjük,mert tudjuk mi következik.S ezt egyikünk sem kívánja viszont a másiknak.-*legalább is így gondolja,de az hogy eltávolodtak egymástól a tündéken belüli faj,halált nem kívánnak egymásnak.*
- Szép az éjszaka...-*tért egy sokkal általánosabb témához.*
- Itt a hegyekben meg főleg.Szép tiszta az ég...

Vendég

*Tudja hogy sokminden nem jó de az idő szerinte minden sebet s félelmet begyógyít*-Népeim nem akarnak rosszat tieiteknek eltávolodtunk de szövetségeink még mindig élnek*mondja erőteljesen komolysággal majd az égre néz és bólint a nő szavaira*-Igen szép, s hegyeink magaslataiba még szebb*mondja majd a tündére néz*-egyszer eljöhetnél urnőm hozzád illő kegyben fogadna s talán szót is válthatnátok egymás között a régi béke s megbecsülés jeleként*mondja lágy hangon a tünde*

Vendég

- Bizony élnek! S nem is szakad meg ha minden úgy működik,ahogy eddig.Úgy látszik ily távolságban jobban békességre tudunk lépni egymással.Ti a hegyek között a szépséges hófödte tájon,mi itt lent a lankás dombok között,a hosszú s széles réteken.Megtaláltuk helyünket...-*kissé megdöntötte fejét és elmosolyodott.Eme arcmimika őszinte volt és szívből jött.Ám a nemes tünde szavaira kissé alábbhagyott mosolya s egy sóhajtás képében tűnt el egy időre.*
- Tudod ha ez ily egyszerű lenne már régen megtörtént volna.Tudom hogy négyünk közül ha én nem lépek,talán a többiek sem fognak.Bár ki tudja.Vardar és Caun nagyúr nemigen számolnak be minden egyes léptükről...lehet hogy ők már felvették a kapcsolatot úrnőddel.Bár arról te is tudnál...-*-cáfolta meg saját szavait.*
- De nem reménytelen eset....hát legyen.Értesítsd úrnődet hogy a napokban meglátogatom Orod Ingor-ban.-*határozta el magát.*

Vendég

*Csak bólint a szavakra*-Lehetséges talán így akarta a sors*mondja s ő szeretne ebbe is hinni bár tény hogy a két faj sokmindenbe különbözik*-Nem tudok róla hogy felvették e volna de úrnőm velem se oszt meg minden információt*mondja bár ő a személyi testőre mégis lehetséges hogy vannak dolgok amiről még ő sem tud a birodalomban viszont a következőre elmosolyodik*-Reménykedtem pozitív válaszodba s urnőm szeretettel fogad téged vagy titeket ha esetleg uraitokkal jöttök minden esetre*mondja barátságosan*

Vendég

- Csak aztán nehogy kudarc legyen a vége mert az a Te lelkeden fog száradni kedves Halatir!-*rázta meg játékosan ujját a férfi felé,nevetése betöltötte az ájszakát,ebből a férfi is gondolhatja hogy nem véresen komolyan gondolja.*
- Meglátjuk...-*halkult el de káprázó moslya arcán tündökölt.*
- Minden megtörténhet és a hosszú békeidőszak talán a te jégkirálynőd szívét is megenyhítette.-*bízott abban hogy így lesz,ha nem akkor még a sebek nem gyógyultak be.*
- Látom mit sem árt az egyre erősödő szél.Bár te megszoktad abban ahidegben hopl élsz.-*jegyezte meg mert a szél hideg léghullámokat sodort feléjük.Bár ő sem fázott,de melegebben volt öltözve mint a férfi.Copfját már alig tartotta a szalag így szőke tincsei szálltak a feje körül.*

Vendég

*Ő is felnevet most valaohgy jól esik neki a beszélgetés. Már régen beszélt zőld tündével el is felejtette milyen., Mert más*-Nem azt hiszem nem fog az én lelkemen száradni*mondja mosolyogva*-Úrnőm csak szereti megőrizni a titkait. Úgy ahogy ti se mondtok el mindent mindenkinek biztosan vannak dolgok melyről még ő se tud. Ez csak ugyan az az ő részéről attol még nem mondhatnánk rá hogy hideg szívü lenne*mosolyodik el majd bólint*-Szeretem ezt a szelet ilyenkor lehet jól gondolkozni az elmének szabad utat adni és a múltra gondolni. Néha utat mutat a jelenbe*mondja*

Vendég

*Nézőpont kérdése az egész.Ki mondana rosszat úrnőjéről? Az árulók....És Halatirt jól ismerte,ő sosem vetemedne ilyesmire.Mint ahogy jó páran a környezetéből.*
- Nekem is vannak titkaim.De ezeknek épp ezért ez a nevük hogy ne mondjuk el senkinek.Titok.Biztosan neked is vannak...-*minden normális embernek van.
- Örülök hogy találkoztunk kedves hótünde.Öröm volt veled társalogni,de most mennem kell.Hosszú út áll még előttem a városig,és jócskán beletelik jó pár órába mir ehazatérhetek.-*felelte mosolyogva.Biccentett felémielött felült volna lovára majd még egy mosolyt küldött felé.*
- Akkor értesítsd úrnődet a látogatásról.Ezek szerint hamarosan találkozunk.Ég veled hű tünde!-*inetett a férfinek majd a sötétségbe veszett vűgtató paripájával.Egyedül sem volt veszélyben.Próbálja csak meg valaki megtámadni,rosszul jár....*

Vendég

*CSAk bólint*-A titkok már csak ilyenek*mondja mosolyogva majd fejet hajt a nő előtt*-Ég veled Dyora*mondja baráti hangon majd egy darabig nézi ahogy távozik utána ő maga is fogja kardját s ijját és elindul Orod Ingor hófedte csúcsai felé. Éjjel úgyis szeret vándorolni*

Tárgy: Re: 3. Oleänsi magas föld Vas. Feb. 01 2009, 12:09

*A magas hegyeket háta mögött hagyva hasítja a hideg levegőt. Nagy utat tett meg mire most végre érezheti a testének feszülő levegő hőmérséklet változását. A bőrét kitartóan nyaldosó napsugarak melegségétől jobb kedvre derül. Korgó gyomra viszont hamarjában ereszkedésre készteti. Fejét lehajtva forgatja erre-arra lehetséges zsákmány után kutatva. Kék sörényét minden irányba ráncigálják a kiszámíthatatlan légmozgások. De Nexust ez nem zavarja. Nem törődik most hátán csapkodó sörényével, csak fürkészi a lenti tájat. Mit meg nem adna azért, ha az orra elé kerülne egy jókora adag szarvasbika, vagy egy böhöm nagy medve. Inkább a medve. Azzal sokkal jobban el lehet szórakozni. Már csak azért is, mert azok közt akad néhány olyan bolond, amelyik elhiszi magáról, hogy legyőzhet egy sörényes sárkányt. Egyszer-kétszer azért más felé is tereli figyelmét. Nevezetesen az alatta csillogó tóra. A tó tükrében látja magát, ahogy világos teste fenségesen úszik át a szürke fellegek alatt. Aztán tekintete elvándorol a tó szélén álló, lehajtott fejű őzre. A szomját oltó állat láttán néhány szárnycsapással lendületes támadásba kezd. ha az őz fel is figyelne a szárnysuhogásra, valószínűleg akkor arra gondolna, hogy egy csapat madár kering csupán a feje fölött.*
~ Az ebéd máris tálalva...~
*Karmos mellső végtagjait előre nyújtva már-már eléri az őz gerincét, de az hirtelen rámered, és félre ugrik a halálos öleléstől. Nexus száját eltátva csapódik be a vízbe, ami a döbbenetéből sikerül be neki. Aztán végig bucskázik a tó közepéig, ahol sikeresen el is merül. Pillanatokkal később prüsszkölve bukdácsol ki a partra.*
~ Ezt a blamázst... Még jó, hogy nem látta senki. Azt a hülye őzet leszámítva... Vele meg úgy sem csevegnek a sárkányok.~
*Prüszkölve még párat az orrát zavaró víztől megrázza testét, és sörényéről száz irányba fröcsög a víz. Majd egy erőteljes szárnycsapással felemelkedik, és elrepül. Inkább vissza sem néz csúfos landolásának helyére. Hiába... Meglátszik, hogy még egy éve sincs, hogy anyjától elszakadt, s önellátásra állt át. Már, ha az előző produkcióját nevezheti önellátásnak. Bár ez inkább úgy volt most, hogy ellátta a baját... saját magának.*

Vendég

*Gyalogszerrel járőrözik e sárkányoktól hemzsegő vidéken.Bár tudta hogy a szolgálatot ma itt kell teljesíteni, nem volt elég elővigyázatos és pajzsát, mellvértjét otthagyta.Így csak becses kardja lógott oldalán,min keze rajta pihent, sosem lehet tudni alapon. Eléggé magányos volt az útóbbi időkben. Legjobb barátjával hetek óta nem találkozott s ez némiképpen aggodalommal töltötte el. Hiába érdeklődött felőle, hiába kereste fel a férfi kedvenc kocsmáit senki sem látta. ~ Talán itt bujkál valahol...Tudom hogy régóta fáj a foga a sárkányra... ~ gondolja fejcsóválva miközben elhalad a tó mellett. Jól ismerte a környéket, így tudta hogy hamarosan jobban teszi ha néha néha a feje fölé tekintget.Az aljas dög váratlanul csap le áldozataira, szinte alig marad reakció idő a cselekvésre és már oda is van az élete....*

Tárgy: Re: 3. Oleänsi magas föld Szomb. Feb. 28 2009, 14:25

*Nexus a levegőben megállva nyújtóztatott kicsit elgémberedett végtagjain majd folytatta útját. Még előző este elindult a seldék földjéről. Tette mindezt azért, hogy messze elkerülje azt a dühös fúriát, aki miatt csak nem megfulladt. Persze az a mágus nő azután sem hagyott föl az ő bosszantásával. Nexus ha Evolyran kapujához ment, akkor oda követte az a boszorka. Pár napja a mágusok földjén próbált nyugalmat találni, de az a fruska keresztül hajszolta az egész birodalmon. Még jó, hogy abban az erdőben lerázta. Aztán persze tett még egy kis kellemetes kitérőt a seldé fejedeloem lovai közé. Azt igen csak élvezte. Főleg a fekete csődör húsát rágni... azt élvezte a leginkább. De tegnap újra megérezte a boszorkány szagát, és inkább nyúlcipőt húzott, és lelécelt. Elvégül nincs még kedve az elhalálozáshoz.*
~Micsoda szerencse, hogy most nincs a nyomomban. Legalább pihenhetek itt egy kicsit.~
*Tekintetét magára vonzotta a mélyen alatta csillogó tó víze. Most tudatosult csak benne, mennyire szomjas is, hiszen már legalább két napja nem ivott. Hát azonnal ereszkedni kezdett. A tó partján landolt (kivételesen most nem a tó közepében), de biztos, ami biztos alapon fél szemét, és füleit persze az égbolton tartotta. Tisztában volt a hely veszélyességével, és nem szerette volna, ha ivás közben meglepi egy nálánál jóval nagyobb, és brutálisabb sárkány. Fejét lassan hajtotta a vízhez. Hosszú kortyokban nyelte a frissítő, kristály tiszta vizet.*

» 1. Mágus föld kapuja - térkapu