09. Fehér Vadkan fogadó

*Aisha -végre- feláll és távozni készül, de azért még súg valanmit Casve fülébe. A lány elmosolyodik.*
-Ne aggódj! Majd szólok neki!-
*Még kacsint is a nőre. Mikor az távozik Casve csak gondolkodik.*
~Óh... úgy a hátába vágnám a tőröm. Kár, hogy Aldonál maradt... Bár... itt van a csizmámban a régi tőröm, csak lehet, hogy az nem fogna nagyon a husikáján. Nah... toábbi jó étvágyat!~
*És folytata is az evést.*

//Én is köszönöm!//

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Vas. Nov. 01 2009, 19:17

* Belép a fogadóba. Nem is olyan régen járt erre. De hogy azóta mennyi minden történt vala... Ez ébresztette pl. arra is rá, hogy nem is változott. Annyit. Csak az életmódja állt a feje tetejére, ha szépen szeretne fogalmazni.
Végiglejt az asztalok között, közben bizakodó pillantást vált a fogadóssal. Jó páran utánanéznek.... hát, van is miért. Felérve a lépcsőn, futólag belepillantva a folyosón lévő egyik tükörbe, megbizonyosodik róla, hogy ugyanúgy néz ki, mint amikor elindult.
Hosszú, felső felében feltűzött haj, nagy (amolyan reneszánszos) szoknya, amit egy kézmozdulattal le lehet ugyan csatolni, ha zavarná ( hihi, bárki több rétegűnek nézné. Nem igaz. Csak egy kicsi csalás...) , és a hozzá tartozó fekete fűző. Persze, a csizma nem maradhat most sem el. Csak éppen tűsarkú. És persze a köpeny is rajta van. Méregzöld (akárcsak a szoknya) és fekete. Életében nem nézett ki még ennél "nőiesebben"(más véleménye), sem ennél természetellenesebben. És ennyire... hülyén.
Mert hülyén érzi magát. Nem az ő stílusa. De szeret kísérletezni. Igazából, azt sem tudja mire készül, csak éppen egy klasszikus-vámpír-stílust választott, kivételesen.
Mert már nyugodtan ki tudja mondani a szót, sőt, szívesen használja: vámpír.
Naszóval, megáll az előtt a bizonyos ajtó előtt, s hármat kopogtat a fán. Először úgy tervezte, hogy amint kinyitják, akkor nem találnak itt senkit, viszont bezárva az ajtót, ott áll majd teljes életnagyságban a szoba közepén(BÚ!). De aztán letett erről.
Épp elég lesz ennek a hatása.

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Hétf. Nov. 02 2009, 13:20

*Declan éppen várt Casvéra, de az lent maadt enni.*
~Hát hagy egyen az én angyalkám!~
*Gondolta mosolyogva. Valami rendet igyekezett tenni a szobájában, hogy Casve ne lássa a nem rég ledobott véres, szakadt ruháit. Éppen azokat fogta a kezeiben, amikor kopogtattak. Azt hitte Casve az, hisz rá várt, így még váratta a vendéget, gyorsan elpakolta a ruhákat.*
-Csak egy pillanat!-
*Szólt ki. Majd mikor végzett, ment és kinyitotta az ajtót. Mosolygott, de ez a mosoly leolvadt az arcáról, mikor meglátta Seylát. De aztán újra elmosolyodott.*
-Rég láttalak. Elég hirtelen tűntél el. Mondtad, hogy fáradt vagy, de azóta eltel vagy két nap. Mindegy... fáradj beljebb!-
*Utat hagyott, hadd férjen be a vendég. Becsukta az ajtót, majd még pakolászgatott egy kicsit... majd megállt. Arra gondolt, megkérdezi, mért ment el olyan hirtelen. De inkább mégis mosoly került az arcára és kicsit mást mondott.*
-Megtaláltam Casvét. A húgomat!-
*És most egy valódi, őszinte boldogság áradt arcáról.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Hétf. Nov. 02 2009, 17:00

* Pillanat. Letelt!
Aztán amikor már arra készült, hogy benyit (mert szokás szerint nem bírja a várakozást) miközben mintha az idegein zongoráznak, kinyílik az ajtó.
Ami azt illeti, nem hisz a szemének! Declan mosolyog! Rá!
Aztán, amint már mosolyogni készülne ezen, egyszeriben ki is tudná tekerni a nyakát. A fiúét és a sajátját is. Naná, amikor észreveszi, hogy ő áll az ajtóban... vajon kire számított?!
Csak egy gondolat: ~Megölöm!~
Persze, mostanában megint túl harapós a természete (hihi, már szó szerint), és meglehetősen önző korszakát éli.
De fapofával besétál az ajtón, amit Declan készségesen kinyit előtte, s megáll az ágy végénél, kb. a szoba közepén. Szótlanul figyeli, amint elpakol, s azután is csak, miután megvárta, vajon mit fűz hozzá Sword.
Most már muszáj mosolyognia. Talán mégsem zaklatja az illetőt az ő hülye fellángolásaival. Hiszen tudhatta volna.*
- Casve. Örülök, hogy végre egymásra találtatok. Tudom, mennyit jelent neked...
* Több szót nem is mondott erről. Minek?! Így is olyan hülyén hangzott a szájából. Pedig őszintén mondta. Ráadásul látja, hogy Declan mennyire boldog tőle... ő erre soha nem lenne képes. Lehet, hogy mégis rendez egy kis fürdőt...?! Kioldja, s leveszi a köpenyét, s a falnál álló karosszékhez (ki hallott már olyanról, hogy egy szék áll?! Miért nem ül?!) lépve leül, lazán hátradőlve kényelembe helyezi magát. Így mindjárt más. Nem olyan merev az egész helyzet.*
- Beszélnünk illene. Olyasmiket láttál, amik... úgy hiszem a velünk történtekhez jár egy kis kommentár. Vagy vita, ha esetleg úgy jobban tetszene.
* Nem vitatkozás, vita. Lényeges különbség. Most megvárja, mit reagál erre Declan. Még akármi kijöhet ebből a helyzetből. (és esetlegesen nem ő fogja húzni a rövidebbet)*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Hétf. Nov. 02 2009, 18:38

*Jól esett neki, hogy a nő örül az ő örömének. De egyértelműen nincs nagyon jó kedve Seylának. A nő leül, és megszólal.*
~Valóban. Lenne egy-két dolog, amit meg kellene beszélnünk.~
*De mondani nem mondott semmit. Leült az ágyra szembe Seylával.*
~Pontosan. Kicsit egyáltalán nem tudom, hogy mi történt a temetőben. Kíváncsian várom a válaszaidat.~
*De megint csak nem mondott semmit, hanem türelmesen nézett, semmi számonkérés nem látszott rajta, csak ennyit mondott lágyan, de mégis érezhető kíváncsisággal.*
-Mesélj!-

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Hétf. Nov. 02 2009, 20:20

* Elneveti magát. Hiába, pocsékul, ugyanakkor jeges kíváncsisággal van tele. És izgalommal. Csak néz egyenesen Declan szemébe, karjait kényelmesen a karfán pihenteti.*
- Úristen! *már ha létezik* El sem hiszem! Azt hittem... nem is tudom mit! Hogy valamiképp... számonkérőbb leszel velem szemben. De nem... csak ülsz itt csendben, és figyelsz, vársz...
~ ...mint egy ragadozó.~
* Bár ez egy hülye érzés volt, rögtön el is hessegette magától. Nem mindig magából kéne kiindulnia.*
- Nos, mire vagy kíváncsi? Tényleg, még senkinek sem tudtam úgy mesélni. Másrészt, nem is akarok. Viszont úgy érzem, neked tartozom ennyivel. Ne félj, ez az érzés is hamar elmúlik... de had dédelgessem egy kicsit még, oké? Szóval, kérdezz! Mind a kettőnknek könnyebb, hidd el! Én nem untatlak hülyeségekkel, te pedig mindent megértesz. Szóval....

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Kedd Nov. 03 2009, 19:30

*Seyla felnevet, de nem igazán érti a férfi, hogy mi nevetni való van abban, hogy ő nem számon kérő. Ekkor egy kicsit mérgesen néz, de nem szól semmit.*
~Így könnyebb neked, igaz?~
-Szóval... Egy! Mért mentünk le a temetőbe? Kettő! Ki volt az a sátánfajzat? Három! Mért kergültél meg a szívnél? Mért nem tudtad bántani és mért nekem kellett megölnöm?-
*Mereven néz a nő szemébe, és most látszik rajta az elhatározás, hogy mindent tudni akar. Az is látszik rajta, hogy ha a nő nem mond el mindent, vagy hazudik, akkor nagyon meg fog haragudni.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Kedd Nov. 03 2009, 19:48

* Nyel egy nagyot. Na, ez lesz a legnehezebb rész. Ahogy várta. Na, akkor fogjunk bele. Megköszörüli a torkát. Látja a szemében előre a kétkedés szikráját.*
- Ne aggódj, nem vagyok hazudós fajta. Max. nem mindig mondom el a teljes igazságot. De most kénytelen leszek...
Nos, akkor egy. -*keresztbe teszi a lábait*- Én... még Álomfalváról eljövet találkoztam valakivel, aki miatt azt is elfelejtettem, hogy hogyan kerültem a hajóra. De csak az a rövid idő esett ki. De ez éppen elég volt. Aztán, szépen lassan előjöttek az emlékek. Csakhogy, nem az enyém. Ebből tudtam, hogy mit kell tennem. Azért vagyok voltaképpen itt, hogy lerendezzek egy lezáratlan ügyet. Sajnos, ehhez egyesek úgy gondolták. Vámpírrá kell válnom. Igen Declan, vámpírrá. Ennyit a bevezetésről. Tulajdonképpen azért kellett a temetőbe mennem, hogy az utolsó hiányzó foltot is kitöltsem.
Tehát: kettő. A sátánfajzat, ahogy te nevezted, akit meg kellett ölnöm. Amint láttad, ez mágusként is simán ment, igaz, a segítségeddel. De akkor ez már mindegy volt nekem.
* Itt az a pont, ahol egy pillanatra kellemetlenül fészkelődni kezd. Egy pillanatra.*
- És el is érkeztem volna a mesében a harmadik ponthoz. Viszont én az utolsó kettőt egybe veszem inkább, mindjárt megérted, miért. Igazából csak egy mondat:
* Nagy levegő...*
- Az az én szívem volt.

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Kedd Nov. 03 2009, 20:39

*Végre belekezd a válaszokba a hölgyemény. Éppen ideje volt már. Ez most mindegy. Declan végig szépen hallgatja a történetet. Kicsit meg is sajnálja Seylát.*
~Köszi, hogy oda tetted, hogy a segítségemmel...~
*Majd jött a megdöbbentő folytatás. Amint Seyla kimondta, hogy az az ő szíve volt, Declan abban a pillanatban hirtelen felállt. Ha szék lett volna alatta, akkor azt szépen kirúgta volna maga alól. Csak hogy az ágyon ült. Tágra nyílt szemekkel állt Seyla előtt. Nem tudott egy darabig megszólalni.*
~Miiiiiiiiii????!!!! Ez ugye csak egy vicc?! Akkor... mért kellet... nekem...~
*Lehunyta a szemeit, majd visszahuppant az ágyra. Egy megdöbbentő jelenet következett. Declan szeméből lefolyt egy könnycsepp. Majd kinyitotta szemeit és nagyon gonoszan nézett a nőre. Nagyon halkan, szinte suttogva, de annál hatásosabban, sőt gyűlölettel szólalt meg.*
-Most menj ki!-
*Egyszerűen nem tudta, mire gondoljon. Akkor ez azt jelenti, hogy ő ölte meg Seylát, hogy ő miatta lett vámpír. Ez elviselhetetlen volt. Most nem akart már semmi mást, csak hogy ne legyen itt a nő. Ennyit. Még akart volna tőle kérdezni pár dolgot... de most már mindegy. Még a kérdései között ott lett volna az, hogy... mi volt az a csók? Szeretsz? ... de nem. Ezek után már nem kérdezheti meg... soha... nem tudna egy olyan nővel élni, akinek a szívét ő maga semmisítette meg. Akit megölt. Akit vámpírrá tett. Csak menjen el végre Seyla!*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Kedd Nov. 03 2009, 20:49

* Csak nyugodtan, halálos merevséggel (furcsa egy szóhasználat, nem? Egy más lénynek mást is jelenthet, mint egy embernek... Majd legközelebb odafigyel az ilyen gondolatokra. Talán akár még hasznot is húzhat belőle.) ül a székben. Csak a szeme mozog. Figyel. Nem zavarja Declant. Sok ez neki. Akkor ő viszont mit mondjon?! Rengeteg?! Áh, még az is kevés lenne...
Hallgat, amíg...
~ Na de Declan! Na jó, egyikőnk sem erre számított a másiktól...~
* Makacs egy teremtés. Főleg ha vámpír.*
- Nem!
* Ez egy egyszerű válasz. Hangos, csattanós. És pont. Nincs vitának helye. Részéről legalább is. Majd enyhültebben folytatja, halkan. (Igen, igen... látta ám azt a könnycseppet. Akkor még nincs minden veszve. Sőt, semmi. )*
- Mert még nem érted...

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Kedd Nov. 03 2009, 21:42

*Amikor meghallja, hogy nem, elcsodálkozik. Viszont, amikor azt hallotta, hogy még nem érti, akkor megint felháborodva felállt és igencsak emelt hangon megszólalt.*
-Mit nem értek? Mit kell itt érteni? Nem kell semmit sem érteni! Csak azt, hogy akkor megkértél, hogy öljelek meg! Hogy kérhettél ilyesmire?! Mégis hogy?! Azt hittem valami gonosznak a szíve, annak a démonnak, vagy mit tudom én már, hogy mit hittem! Az életbe nem gondoltam volna, hogy az a te szíved! Nem kell itt semmit sem érteni!-
*Mondhatni kiabált... ordított. De aztán idegesen leült, nem beszélt, de nem is nézett a nőre.*
~Ez felfoghatatlan! FELFOGHATATLAN!~

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szer. Nov. 04 2009, 20:20

* Legszívesebben állva tapsolt volna magának. A temetős eset előtt. Hogy végre egy más arcát is megláthatja a fiúnak. Sikerült kihoznia a sodrából. Bravó, Seyla! Pech, hogy most pont nem ez a célja... sőt, jobb, ha lenyugtatja, hogy végig tudja hallgatni. De mi lenne, ha, teszi azt, hozzá érne?! Talán később kipróbálja...
Tehát most maga lesz a megtestesült nyugalom, s ül a székben. Szeme továbbra is Declanon van.*
- Nem tévedtél... jól hitted: az egy gonosznak a szíve... volt.
* Hatásszünet.*
- Nekem már akkor mindegy volt, Declan, amikor felkerültem az Evolyranba tartó hajóra... sőt, már előtte. De mivel egy ember *vagy nem egészen ember* sem tud szív nélkül élni, gondolhatod, hogy van. Jelenleg is. De az, aki ezt tette velem, a lénynek a szívét és az enyémet eggyé tette. Ne kérdezd hogyan, én sem tudom. S őszintén szólva, nem is akarom tudni. Ha te nem vagy ott... meghaltam volna Declan. Egyszer s mindenkorra. Te viszont... te, igen te voltál az, aki adtál nekem esélyt. Én pár hónapon belül meghaltam volna, mert az a lény felemészt. De így, hogy a szív újraindult, tőlem, miközben már bennem munkálkodott a vámpír vére... végleg leállítva felébredtem! Végleg!
* Végig csendesen beszélt, bár egyre nagyobb hévvel. Szeme csillog. De attól tart, ez a magyarázat sem lesz elég. Feláll, s odalép a fiú elé, leguggol hozzá, megérintve a kezét.*
- Clive, hát nem érted?! Neked köszönhetem!

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Csüt. Nov. 05 2009, 18:28

*Próbált megnyugodni, nem akart ordibálni Seylával. Néha le is hunyta a szemét, gondolta, így könnyebb a megnyugvás. Majd lágyan és kedvesen megszólalt a nő. Declan kinyitotta a szemét, de még nem nézett a nőre. Kicsit furcsának hatott Seyla szájából ez a hangnem. Folytatja a magyarázatot.*
~Gonosznak a szíve...?~
*Most mégis rátekintett a nőre, de nem szólalt meg. Egyre sokkolóbb a történet. A végén nem tudott megszólalni, nem is igazán bírta felfogni a történetet. Majd Seyla még furcsább dolgot művelt. Letérdelt a férfi elé és megfogta a kezét. Ráadásul Clivenak nevezte. Mikor a nő kimondta ezt a nevet, Declan szíve nagyot dobbant. Mélyen a nő szemébe nézett. Csendesen szólalt meg.*
-Akkor meg is öltelek, és meg is mentettelek. Én... nem akarom, hogy vámpír legyél...-
*A végét már suttogva mondta. Kis csend következett, majd újra megszólalt csendesen.*
-Örülök, hogy megmentettelek, de... Most már vért fogsz szívni. Bármikor letámadhatsz bárkit, még talán engem is, ha nem eszel időben és túl éhes leszel... ez annyira...-
~...szánalmas! Szánalmas egy életmód...~
*Elfordította a fejét és a padlót nézte. Bár a keze még mindig Seyláéban volt.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Csüt. Nov. 05 2009, 21:08

* Igen, gondolta, hogy így fog gondolkodni. Da a szavai mindenesetre megtették a hatásukat... amenynire kellett. Nem többet. *
- Tudom... azt hiszed, én ezt akartam?! Te nem emlékszel az Evolyrani vámpírokra Declan! Én viszont testközelből tapasztalhattam, hogy milyenek... De most már tudom, hogy csupán peches voltam. Nem a megfelelőekkel akadtam össze. De van ennek visszája is...
* Ő igen... ez is egyszer szóba kell, hogy kerüljön. Mi más, mint a kaja?! Persze, nem elhanyagolható, de mégis, ilyen gyorsan? Viszont most felkuncog. Tudja mire gondol Declan... mert ő is így gondolkodott... akkor.*
- Mond ki nyugodtan: szánalmas! De mondd csak, az emberek nem szánalmasabbak? Hiszen ők is húst esznek! Sőt, az állatokat direkt erre a célra tartják. És a ragadozók a vadonban?! Ők is?! Pedig csak a számukra megfelelő táplálékot fogyasztják. És a sárkányok? És... még sorolhatnám.
Viszont -*csillan meg a szeme*- ennek nem feltétlenűl kell rossznak lennie. Minden a vámpírtól függ. Az embereknek kiesik a fájdalmas rész, de a jó megmarad... Sőt, van hogy csak jó! De gondolom, nem tudok a lelkedre beszélni. -*holott ez a munkája... még mindig*- Ezt tapasztalni kell.

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Pént. Nov. 06 2009, 18:40

*Hallgatja a nőt.*
-Nem, nem tudom, milyenek az evolyrani vámpírok, de más vámpírokkal már volt "szerencsém" találkozni. Elég volt azokból bőven.-
*Aztán úgy folytatja a nő a mondanivalóját, mintha a vegetáriánusokat támogatnál.*
-Azért ne haragudj.- *Kicsit el is mosolyodik.*
-A mi étrendünk változatos. Azért esszük meg az állatokat, mert szükségünk van arra a tápanyagra, amelyeket ők biztosítanak. De eszünk mellette növényeket is. De ti eléggé egyoldalúan táplálkoztok: vér, vér és vér.-
*Majd megint csak folytatja Seyla. Declan elkomolyodik.*
-Látod, ebben egyetértünk. Nem tudsz a lelkemre beszélni. Nem óhajtom megtudni, milyen a vámpírok harapása. Akár jó az emlékem, akár nem. Vannak dolgok, aminek nemet kell mondani, akár jónak látjuk, akár rossznak. Nem vagyok én csap, hogy lecsapoljanak. Nem vagyok én étel, hogy csak úgy lakmározzanak belőlem. Na nem! Azt már nem!-
*Most egy kis csend következett. Declan még mindig komoly volt, és megint csak halkan szólalt meg.*
-Most mit fogsz csinálni? Mihez kezdesz? És... mi lesz velem? Mért akartál velem erről beszélni?-
*A nő szemébe nézett.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Pént. Nov. 06 2009, 19:03

- Jól van.
* Bólint, majd feláll. Ide is ki kellett lyukadni. De legalább már nem az a tiszta düh árad Declanból.*
- Ki kérte az engedélyedet? -*kérdezte vigyorogva, (különben is, úgy is elfelejtené...) de azután komolyra fordította a szót.*
- Nem, senkinek sincs szándékában téged bármi módon "megcsapolni", ahogy te nevezted. Sőt, téged is nyomatékosan megkérlek: soha, senkinek ne tégy említést a vámpírokról! -*a szavakat tisztán, tagoltan, nyomatékosítva ejti*- A kilétünknek titokban kell maradnia! Egyrészt, csak így tudunk élni, másrészt ez az emberek érdeke is. És Evolyrané.
* Elsétál a köpenyéig, felveszi a földről, s Declanhoz fordul.*
- Igazából, ezért jöttem. Amit akartam, azt elmondtam. Azt meg, hogy ezután mi a véleményed... *sajnos* nem tudom befolyásolni. Tartoztam neked ennyivel.
* Dehogy tartozott! Fütyül mások véleményére! Akár fel is fordulhatnak! (ebben akár szívesen be is segít) De szerette volna, ha mindezt a fiú tudja, mert nem mindegy... De mi mást mondjon?! Valami ürügy mégiscsak kell, hogy idejöhessen, és beszélhessen vele, nem? De amit elmondott, az a színtiszta igazság. Most már minden Declanon múlik, mit lép. Szerette volna, ha ezt tudja is.*
- Én meg ezentúl is csak élek egyik napról a másikra, mint eddig. Mert eddig sem nagyon törődtem a jövővel. Úgy is minden elrendeződik, ha arra kerül sor. Mi meg csak eldöntjük, melyik utat választjuk.

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Pént. Nov. 06 2009, 20:19

*Feláll, utána "viccelődik" Seyla... ha ez annak nevezhető. Declan meg csak figyelmesen hallgatja.*
-Tartoztál. Az biztos.-
*El is mosolyodik. Most már jobb hangulatában van, bár felmerül benne az, hogy Seyla soha nem fog megöregedni. Ő pedig egyszer meg fog. Most egy szomorú mosoly volt látható arcán, még mindig az ágyon ült és a padlót bámulta.*
-Tudod, Seyla. Én egyszer meg fogok öregedni, és meghalok.-
*Most már rá nézett a nőre és komoly volt az arca.*
-Te soha nem fogsz megöregedni, és csak akkor halsz meg, ha megölnek...-
*Célozgatott valamire, a nőn múlik, hogy reagál.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Pént. Nov. 06 2009, 21:49

* kezdi érezni, hova akar kilyukadni Declan, de ehhez lépnie is kellene valamit, nem?! Ő már megtette a sajátját, szóval nem fogja különösebben már strapálni magát. Viszont bosszantaná, ha nem úgy sülne el a dolog, ahogy ő akarja. Nagyon is. De tudja, hogy akkor mit fog lépni. Soha semmit nem hagyott annyiban eddig. Most sem fog.
A sarokplafonra emeli a szemét (nini, ott egy pók!) és erősen gondolkodik.*
- Látod, ilyenekbe bele sem gondoltam. Csak... olyan természetesen jött. Persze, kit nem izgat, hiszen örökké élni fogok!!! De akkor is... egyszer biztos ebbe is bele lehet unni. De egyenlőre király!
*Vigyorogva ránéz Declanra, majd arca semlegessé válik.*
- Eddig az én esetemben semmi sem volt állandó. Olyan... képlékenynek tűnt minden. Szóval egyik percről a másikra nem tudom megváltoztatni a nézeteimet.
* Oldalra fordítja a fejét, s elmosolyodik.*
- Tudod mi a te bajod? Féltékeny vagy!
* Persze, már teljes mosoly terül szét az arcán. Látszik rajta, hogy csak ugratja.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Pént. Nov. 06 2009, 23:06

*Ő is elmosolyodik.*
-Féltékeny? Tudod mit? Igazad van.-
*És most megint elkomolyodik.*
-Tudod... csak eszembe ötlött... hogy... ha én meghalok majd... azt hogy reagálod majd le? Egyszer biztos meghalok. Sőt. Lehet, hogy a halálom nem természetes úton fog bekövetkezni. Vagy. Mi van, ha olyas valakibe szeretsz bele, aki nem él örökké. Ugye, mint az emberek. Akkor vele élsz 80 évet, utána meghal, utána jön még egy pasi, és majd lesz vagy 5000 férfi az életedben, mert minden 80. évben meghal a szerelmed? Szerintem mindenki akkor lehet boldog, ha egész életében azzal van, akit szeret. Azzal az egyel. És nincs több. És mivel te örökké élsz... neked csak... vagy vámpír jöhet, vagy csak elf, na meg myrte. De ember nem. Ráadásul. Nem lehet gyermeked attól, akit szeretsz. Így mondjuk 1000 év múlva mikor az az ember meghal akit szeretsz, már el is felejted, mert emléked sem marad tőle. Itt nincs az a vigasz, hogy na de ott a közös gyermek. Nem. Ha meghal, akkor örökre elveszítetted őt. Ez a rossz az örök életben. Érted? Nem szerethetsz embert. Mert hosszabb a fájdalom ideje, mint a boldogságé.-
*Csendesen, szomorkásan mondta mindezeket. Végig a nő szemébe nézett.*
-Én hamar meg fogok halni. Nem élek örökké...-

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Pént. Nov. 06 2009, 23:25

* Csak hallgatja, merev, halott arccal Declant.( Hiszen ez igaz is! Halott! Néha igen elkedvetlenítő tud lenni az élet. ) A rossz dolgokkal soha nem foglalkozott. Sőt, mit ne mondjon, most sem akar. Ő itt viszont elevenébe tapintott. Túl sok sebet akar felszakítani ezzel a beszéddel. Holott, (legalább is ő így gondolja) csak próbálja abból a szemszögből nézni, ahonnan nem kellene. Ahonnan ő lenne?! Lehet, hogy akkor mégsem volt olyan jó ötlet idejönni. Halott az arca. Halkan beszél.*
- Pesszimista vagy, Declan. Soha nem gondolom, és nem is számítok rá, hogy valaha olyan szót tudok használni, hogy család. Ezelőtt sem tettem. Ahogy arra sem, hogy ezek mellett a feltételek mellett, amelyeket elmondtál, több évnél hosszabb távon bárhol is bírnám. Lehet, hogy csak azért mondom, ezeket, mert még nem tapasztaltam eleget. De én így fogadom el magam, ahogy vagyok. Mást nem is tehetek. Véleményem szerint, inkább éljek kevés jót, mint egy végtelen semmit. A kérdés csak az, Declan; megszoksz vagy megszöksz?
* És akkor, (kedvenc szólásával élve) most ugrik Seyla a vízbe! Kezében a köpennyel, megfordul és az ajtó felé veszi az irányt.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Pént. Nov. 06 2009, 23:38

*Nem jó hír. Az biztos. Soha nem marad együtt valakivel örökre?*
~Declan. Az életben egyszer gondolhatnál saját magadra. Ha Seylát nem érdekli ez a dolog, amit mondtál, akkor mindegy. Légy boldog! ...Várj... de nekem kell a család...Most... mit tegyek? Nem bírom. Muszáj az érzéseimre hagyatkoznom!~
*Seyla készülődik elmenni.*
-Értelek. A kérdés most más Seyla. Képes lennél örökre velem élni?-
*Határozott volt a kérdés, a stílus, a hangnem, minden. Ekkor Declan már állt, és mereven nézett a nő szemébe. Most mégis a nőn függ minden. Ha igent mond, akkor jó, ha meg nemet, akkor Declan mehet keresni magának olyan nőt, aki gyereket is tud neki szülni.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Nov. 07 2009, 17:30

* Tehát, még nem végeztek. Bár.. a kérdés talán felesleges, amit Declan feltett. Még inkább értelmetlen. S közben lassan a személy nélküli csevegésből lassan áttértek a konkrét beszédre. Ez azért haladás. Visszafordul.*
- Declan. Éppen az imént fejtetted ki, hogy az örökké miért lehetetlen. Az élet meg ráadásul más-más jelentést hordoz. Én soha nem tehetem ki a lábamat a napfényre. Azt szeretném, ha a minden "hátránnyal" együtt lennék elfogadva. Ezért semmit sem hallgatok el. Viszont ha mégis sörökké... nem várhatod el, hogy a végtelenségig a koporsód mellett szobrozzak. Erős, kemény szavak ezek Declan, de egy kemény világban élünk. Különben is, bármi lehet mulandó... az egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már nem. Csak azt szeretném, hogy minden addig legyen valóság, amíg az mindkét félnek örömet szerez.
* Ennyit akart mondani. Úgy gondolja, még túl sokat is dumált. Felesleges szócséplés, de szükséges.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Nov. 07 2009, 18:00

*Egyre bonyolultabb a helyzet.*
-Igaz. Az örökkét, addig értettem, amíg én élek. Soha nem kívánnám, hogy ott gubbassz a koporsóm mellett. Én csak azt szeretném, ha boldog lennél. Most nem azt kell tudnunk, hogy én boldog tudnék-e lenni veled 80 évig, hanem azt akarom tudni, hogy te boldog tudnál-e lenni velem. Ha igen, akkor veled maradok, ha nem, akkor megyünk a saját utunkra. Nem az a kérdés most, hogy én el tudlak-e fogadni olyannak, amilyen vagy, hanem te el tudsz-e fogadni olyannak, amilyen én vagyok? Erre felelj!-
~Seyla, Seyla... igazad van... lehet, hogy nem kéne kialakulnia köztünk semminek sem. Talán menned kéne a saját utadra...~
-Várj! Hagyjuk... Valóban kíváncsi lennék a válaszodra, de ez válasz mellett arra is válaszolj, hogy boldogok tudnánk-e lenni így, ebben a helyzetben?-
*Érdekes. Azt a választ akarja hallani, hogy: Declan. hagyj el, éld a saját életedet! De a szíve mégis azt szeretné, ha összejöhetnének. Mást mond a szíve, mint az esze. Vajon melyik fog győzni.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Nov. 07 2009, 18:20

- Declan, Declan, Declan...
* Megrázza a fejét, lehajtva, s elmosolyodik. Amikor felnéz, lép is egyet előre. Már nem mosolyog, de szájszegletében halvány irónia is jelen van. Naná.. egy ilyen képtelen helyzetben?!*
- Már megint csak másra gondolsz. Ez egyszer hagyatkozz a saját érzéseidre! Már miért ne tudnálak elfogadni, úgy ahogy vagy?! Elvégre nem te változtál meg hanem én!
* A beszéd végére kezd felmenni benne a pumpa. Állj le Seyla, mert kezd túl szenvedélyessé válni a levegő. Egy másabb értelemben. Már a köpeny is padlón van. Akkor ezek szerint nem is változott olyan nagyon.*
- Őszintén, minek is beszélünk 80 évekről, amíg egyetlen egyet sem töltöttünk együtt?! Ahhoz, hogy tudjuk, hogy működik-e egyáltalán... áááhh. Nem is értem miért pörgök be ilyenen! De egyszerűen már nem bírom! Elegem van, hogy ahelyett, hogy egyenesen jutnánk is valamire, kerülgetjük a forró kását! Vagy te nem így érzed...?!

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Nov. 07 2009, 18:31

~Hagyatkozzak az érzéseimre? És abból nem lesz baj?~
*Végighallgatja a nőt. Kicsit elmosolyodik.*
-Tudod Seyla... nem kell mindig annak történnie, ami a drámákban. De vissza a kérdésedhez, hogy vajon miért ne tudnál elfogadni... mért, eddig elfogadtál? Kicsit... néha mintha észre sem vennél. Nem számítok. Sokszor te vagy a középpontban. Én meg vagyok az a bizonyos pótlék, vagy az a bizonyos pincsikutya. Pfuj... utálom a kutyákat. Főleg ha azok emberek. Én meg nem akarok az lenni, ugye érted?-
*Közelebb lép a nőhöz, a szemébe néz.*
-Most mit szeretnél? Gondoljak csak a mára, a jelenre és csókoljalak meg? Ha nem fog működik, nem jobb az elején végeznünk ezzel? Mért kell húzni, halasztani a dolgot? Seyla. Egyet érts meg! Nem ismerem, nem tudom a te érzéseidet. Az enyémmel tisztában vagyok. De mik a tieid? Vagy... még te sem tudod?-

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Nov. 07 2009, 18:52

- Áhhh...
* A kezébe temeti az arcát, majd mindkettőt leejti maga mellé. Leginkább a haját tépné. De ugye, az még sem volna jó dolog. Nem szeret fájdalmat okozni saját magának.*
- Már hogy tudtalak volna ennél jobban is kihangsúlyozni mellettem, amikor vagy ezer darabban volt az öntudatom?! Ott bent maximumon volt a hangerő, mert valami hülye feltekerte! Ha meg a tettek mezejére akarsz egyszer lépni, hát tedd meg az istenért és ne totojázz! Bár előre leszögezem, nem lesz jó vége ez után a bevezetés után! De szerinted miért vagyok itt?! Minden normális már rég fejét vesztve menekült volna, de én nem, én barom visszavittelek Chattalba és még ott is maradtam! Sőt, mennyi idő is telt el azóta....?
* Mit akar még ennél is többet?! Különben is, ha más nem, hangja és gesztikulálása mindent elárulhat már róla. És arról a pumpáról, amit úgy utál, de nem tudja elnyomni. Nem is akarja.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Nov. 07 2009, 19:14

*Nézi ahogy a nő idegeskedik. Kicsit csodálkozóan fel is húzza a szemöldökét.*
~Aham... sikerült felidegesítenem. Ez kb olyan, amikor örült a fejének, hogy engem sikerült felidegesítenie.~
*Már csak az volt a cél, hogy lenyugtassa a nőt. Közelebb lépet. Elmosolyodott és csendesen, nyugodt hangon szólalt meg.*
-Kérlek Seyla nyugodj meg! Állandóan pattogsz!-
*Kicsit el is nevette magát. Most tényleg kedvesen nézett a nőre. De azután elkomolyodott. Halkabban szólalt meg, és még meg is érintette a nő haját.*
-Valamit tudnod kell. Még soha... nem voltam szerelmes. Ne haragudj, amiket mondtam. Tényleg hálásnak kell lennem. Az is vagyok. Köszönöm, hogy amikor a viharban leestem a lóról, akkor te ápoltál. Jó volt a sárkányon való utazás is, bár... az biztos, hogy soha nem próbáltam volna ki, és nem is fogom többet megtenni.-
*Megint elmosolyodott.*
-Örültek vagytok! Mind akik a száguldást, repülést szeretitek. Seyla. Én egy földhöz ragadt ember vagyok. Szeretem, ha a saját lábamon állok, és oda megyek, ahova én akarok. Szeretem a biztonságot és a nyugalmat, szeretem, ha békén hagynak. De ebből te eléggé kihoztál. Idegeskedtem minden új miatt. Zavart, hogy nem tudtam, hova megyünk, amikor követtelek a temetőben, utáltam, hogy a sárkányon kell repülni, és utálok csak a mára gondolni. Mindig is gondoltam a jövőre. Ezért kérlek ne haragudj, hogy a beszélgetésünk során inkább a jövőről beszéltem, mint a jelenről. De néha... igen, néha hagyni kell a holnapot. Ahogy az írás is mondja: Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.-
*Befejezte a mondani valóját. Remélte, most már egy kicsit lenyugodott a nő. Már elég közel voltak egymáshoz. A férfi érezte azt a bizonyos bizsergést, amit remélt, hogy a nő is érez. Ez számára fontos. Ezt az érzést igazán akkor érezte, amikor Seyla megcsókolta. Na igen. Az előtt Declan még soha nem csókolózott senkivel. Még nem volt nő az életében. Mármint csak egy. De az mindig is Casve volt. Most kinyújtotta karját és magához vonta a nőt. Majd megcsókolta...*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Nov. 07 2009, 19:33

* Duzzogva összefonja maga előtt a kezeit, s tüntetően nem néz Declanra. Elege volt! Most már tényleg! Annál jobban meglepődik, amikor a fiú megfogja a haját. A haját! Mi van, mégis felbátorodtunk...? Egy biztos, furcsa volt az őszintesége.. ahogy minderről beszélt. Ő magától sohasem tenné az biztos. Igaz, szerencsére még nem is került olyan helyzetbe, hogy muszáj.
El akarta lökni a kezét. Isten legyen a tanúja (mindegy melyik), hogy el akarta. De túlságosan le voltak foglalva a gondolatai. Most mi van?! Az előbb még a pokolba kívánta (na jó, nem így) most meg máris testközelből?! Abból nem eszik...
Jó, de mégis, ez olyan "romantikus"-akart lenni. Tehát nem volt ideje gondolkodni. De azért mégse menjen olyan könnyen! Azt még hagyja, hogy Declan odavonja magához, de elfordítja az arcát.*
~Csak szeretnéd!~
- Szóltam, hogy nem lesz jó vége. "azok után, amiket mondtál?! -*néz a szemébe*- "Gondoljak csak a mára, a jelenre és csókoljalak meg? Ha nem fog működni, nem jobb az elején végeznünk ezzel?"
* Emlékezteti a szavaira. Aranyérmes a "legjobb" pillanatok elrontásában. Jó pillanat, mi?! De akkor sem tud szabadulni a szavaktól. Mert egyes esetekben ostorrá is tud válni.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Nov. 07 2009, 20:25

*...megcsókolta volna, ha hagyta volna a hölgyemény. De az csak duzzog tovább. Declan elmosolyodott.*
-Ejnye, te! Csak nem szeretnél pofon is vágni. Igen. Ezt mondtam. De te is mondtál valamit. Lehet, hogy neked van igazad. Vagy nem? -
*Most nem tudta, mit csináljon. Vajon meddig durcáskodik Seyla? Most engedje el? Vajon mit tegyen? Lehet, hogy már elkésett? Nem tudta, mit tegyen. Egyszerűen csak reflexből homlokát a nőéhez tette, és lehunyta szemeit.*
-Seyla. Mégis mit kívánsz tőlem? Mit tegyek? -

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Nov. 07 2009, 22:24

- Lehet, hogy azt kéne...
* Nem is duzzog. Csak ezt nem tudta már megjegyzés nélkül hagyni ezt a pofonvágós-ügyet.Bár kicsit megszeppenve néz Declanra.*
- Igen?! Mit mondtam??
* tényleg nem tudta. Ahogy Declan az övéhez érinti a homlokát, elernyed eddigi feszes testtartása, s az összefont karjait szabaddá téve kezeit Declan mellkasára teszi. Ezzel végül is távol is tartja magától, de mégis bensőségesnek hat. Felemeli a fejét, s megcsókolja homlokát... az orrát, állát; egyik kezével viszont már beletúr a fiú hajába, s a fejét fogja. Feje lejjebb kalandozik, s a nyaka hajlatába fúrja, s lehunyva a szemét ott marad. Egyszerre mindent hall és érez. a rejtetteket is. Így... olyan könnyű.
Akár még félre is lehet érteni. A Declan most betojik... hát, az az ő baja. Most kiderül. Pedig most nem más a szándéka. De ha ezen fennakad, akkor nem biztos, hogy lesz tovább. Amolyan.. bizalmi alap.*
- Csak... maradj így. -*feleli.*

» Fakó ló fogadó
» 1. A vámpír fogadó
» 05. Hullócsillag Fogadó