09. Fehér Vadkan fogadó

~ Na szegény lány elgondolkodik én meg felzajgatom.~
- Igen új vagyok itt. Remélem nem zavartalak meg, csak olyan szimpatikus voltál nekem és mivel új vagyok így próbálok ismerkedni is.

*Maya észrevette ,hogy a lány nagyon kimerült.*
~ Biztosan sokat utazott és elfáradt. Nagyon kedves lánynak találom és persze szeretném jobban megismerni, de látszik,hogy nagyon fáradt így nem ma fogom megismerni közelebről.
-Rendben megértelek és én is szeretnélek még látni addig is sok szerencsét.
* Maya miután Casve elment ő is elment és kivett egy szobát, hogy kipihenje magát.

*Miközben sétáltak látták ahogy a lemenő Nap árnya narancsárgáraa festi át magát. Már látták a fogadót ahova be is tértek. Mikor beléptek Mayanak megint eszébe jutott a lány ahogy ott ült.Körbenézett hátha itt van. De nem látta sehol. Csendes, nyugodt fogadó ahogy Maya azt már megállapította elötte is. Leültek és rendeltek valamit. Falatozásba kezdtek és társalogtak közben.*
-Gondolom érdekel,hogy kit kerestem mikor beléptünk. Tudod volt itt egy lány a neve Casve ha jól emlékszem. De nem igazán tudtam megismerni. Kedvesnek bizonyult és gondoltam hátha itt van ahogy a multkor.

~Hmm... a vacsora nagyon finom volt ahogy a Mágusok Városában is..~
-Igen ez jó ötlet! A fogadós talán tudja.
*Maya elnevette magát mikor Tifar megemlítette neki a házikészítésű barna sört.*
-Hátt az igazat megvallva én még nem ittam sört de most kivételt teszek és megkostolom.. Kitudja lehet, hogy még ízleni is fog.
* Ahogy Maya megízlelte a barnasört, fura ízt érzet ilyet még nem ivott, de nem is volt olyan rossz mint hittte.*
-Hmm... ez nem is olyan rossz, sőt ízletes, de azért nem fogok rászokni.
*És megint elnevette magát. Mikor megitták a sört oda mentek a fogadóshoz és Maya rákérdezett Casvera.*
-Jónapot! Mondja ismeri Casvet? Olyan 17-18 körüli lehet.
*A fogadós hirtelen gondolt egy lányra de nem volt benne biztos, hogy rá gondolhat-e Maya.*
-Arra a lányra gondolsz aki mindig itt szokott ülni a pultnál?-kérdezte a fogadós.*
-Igen ő lesz az. Mondja nem tudja mikor jön ide megint?- *Maya kivácsian kérdezősködött, míg Tifar hallgata a fogadósal való beszélgetését.
-Nem, pontosan nem tudom megmondani sokszor jár be ide de, ha elmegy néha hetek után jön csak. Ha gondolja át adom neki hogy kereste.-Mondta kedvesen a fogadós.
-Igen az jó lenne modja meg neki,hogy Zenoti Maya kereste. Köszönöm.
*Akkor Maya odafordult Tifarhoz és megkérdezte tőle, hogy nem-e akarja ő is megkérdezni .*
-Nem kérdezed meg te is most vagy inkább reggel?

*Maya hallgatta ahogy Tifar és a fogadós beszélget. Nagyon örült mikor a fogadós leírta egy pergamenre a címet ahol Tifar megtudja javítani a könyvét. Így nem jött hiába Evolyran városába.*
-Igen én is lassan lefekszem. Persze találkozunk még reggel feltétlenül hiszen búcsúzás nélkül nem megyek el.
*Maya kicsit elszomorodott, hogy holnap már mennie kell.*
-Hát akkor holnap..
*Mondta és felment a szobájába.*.

*Maya most kivételesen korábban kelt fel mint ahogy szokott. Öszeszedte a cuccát és lement az étkezőbe. Tifar még nem volt ott így úgy gondolta meg lepi egy kis reggelivel. Mikor a reggelit kihozták, akkor jött le pont Tifar kicsitt meglepetten.
-Jóreggelt! Jól aludtál? Gondoltam reggelizünk még egyet együtt mielött elmennék.
*Együtt falatoztak és beszélgettek az elmúlt nap emlékeiről és, hogy milyen jó is volt. Amikor a reggelivel végeztek Maya fölállt és elúcsúzott fájó szívvel. Baráti ölelést adott Tifarnak.
-Hát akkor én mennék is. Köszönöm szépen ezt a 3 csodálatos napot. Nagyon jó barátom lettél és remélem még találkozunk. Sok szerencsét a könyvhöz. És szívből kívánom, tudod mit de nem mondom ki ne hogy elszomorítsalak.
~Jaj, szívből kivánom hogy találd meg a feleségedet.~
-Hát akkor megyek. Szia Tifar.
*És még egy öleléssel elbúcsuzott . Felült a lóvára és el ügetett.*


//Köszi a játékot.//

*Tifar megörült, hogy Maya még ott volt. Jól esett neki a gondoskodó lány által rendelt reggeli is.*
- Jó reggelt. Köszönöm, végre jól aludtam.
*Tifar mosolygó szemmel ült az asztalhoz.*
- Nagyon jó ötlet ez a búcsúreggeli.
* A jó hangulatban felidézett közös emlékek még finomabbá tették a reggelit. Maya baráti ölelést adott Tifarnak, amit az örömmel viszonzott.*
- Köszönöm én is az elmúlt napokat. Megőrzöm szívemben a barátságunkat. Remélem mihamarabb újra találkozunk.
*Tifar még mondott volna valamit, de nem jutott eszébe semmi sem. Maya elbúcsúzott, Tifar még utánna kiáltott:*
- Szerencsés utat, Maya!
*Lovát a fogadóban hagyva gyalog indult el a városban. Markában a fogadós pergamenjét szorongatta, rajta a könyvtár címével.*

//Köszönöm én is, jó volt.//

*Mikor Maya elbúcsúzott Tifartól észrevette hogy csak elfek vannak. Azt is észrevette már az elején hogy van egy ember is a fogadóban. Az elfek annyira nézték őt hogy majd ki esett a szemük. *
~Nem értem miért utálják az elfek annyira az embereket. Én is elf vagyok mégis csak ember barátaim vannak szinte. Fura...~
*Maya már lóháton ült mikor eszébe jutott az a srác a fogadóból.*~ Talán ő tudhat valamit Casveről. Annyira rossz, hogy megismertem de mégsem. Ez így értelmetlen. Akkor is szeretném őt jobban megismerni de ahoz találkoznom kell vele.~
*Így a gondolataiba mélyedve visszafordul, hogy beszéljen a sráccal. Nagyon reméli, hogy még ott van. Szerencséjére még ott találja.*~ Ott ül az asztalnál itt az alkalom.~*Gondolja. Hát leül szembe vele és bemutatkozik neki.*
-Szia! A nevem Zenoti Maya.

~Na ez nem lesz valami könnyű.~
*Gondolja Maya. Legalábbis a fiú viselkedéséből ítélve. De tovább próbálkozik.*
-Gondolom furcsának tartod, hogy pont egy elf akar tőled valamit. Viszont én nem olyan vagyok mint a többi elf. Tisztelem az embereket. Na mindegy ez lényegtelen nem ezért jöttem. A tárgyra térek. Egy lányt keresek. A neve Casve. Úgy 17-18 körüli lehet. Véletlenül nem ismered?

* Maya észrevette hogy az a szó Casve nagy hatással volt a fiúra.*
~ Most már biztos vagyok benne hogy ismeri Casvet az a csillogás a szemében arra utal. És hogy milyen jól néz ki így! De most nem ez a lényeg!~ *Mondta Maya magának.*
-Igen Casve. Azért keresem őt mert egyik nap találkoztunk itt és a személyisége nagyon megragadt bennem de sajnos elkellett mennie mert már nagyon fáradt volt. Csak pár szót váltottunk. Sajnos. Szóval nem tudod hol van?

-Nem tudom. Én még nem igazán hallottam róla nem is volt nagyon kitől. Nem sok embert ismerek még. Ezek szerint te se tudod hol van.-
*Maya kicsit elszomorodott mikor megtutta hogy a fiú mégse tudja hol van Casve. Hiszen ezért jött vissza.*
-Hát azért köszönöm. Hát ha legalább tudnám hol járt legutóbb... de még azt se tudom. Na mindegy megyek nem zavarlak tovább hiszen még csak találkozni sem találkoztál vele. Biztosan csak az idődet pazaroltam.

-Reggeliztem már, de ha tényleg nem zavarlak akkor esetleg itt maradok veled.-
*Mayának jól esett, hogy nem engedte elmenni a fiú és hogy meghívta volna egy reggelire.*
~Milyen helyes! Jézusom alig ismerem nem is tudok róla semmit! Mi van veled Maya?~*kérdezte magától.*
-Te itt laksz Evolyrenben?-

~Seyla ő meg ki lehet?~
*Mayát érdekelte hogy ki lehet az a Seyla de még nem kérdezett rá.*
-Én Morilendeben lakok ahol a legtöbb elf is. Most barangolok erre-arra. Minnél több helyet szeretnék megismerni és embereket is így találkoztam Casveval is. Csak sajnos nem igazán tudtam megismerni. Na jó megkérdezem ki az a Seyla?-

-Értem.-
~Ennyi tellik tőlem értem? nem nem értem miért nem tudok most olyan könnyedén beszélni mint máskor megbabonázott ez a fiú a csillogó kék szemeivel.De még milyen szemek! Mi ütöt belém. Ez a valóság!~
*Maya próbált felhozni valami témát.*
-És.. őő.. merre mész tovább?-

*Mikor egymás szemébe néztek mindketten zavarba jöttek*
-Hogy miért pont hozzád fordultam Casveval? Igen itt mindenki elf pont ez az egy elf nem fog szóba állni egy emberfrel. Így biztos voltam benne hogy Casveról se tudnak majd semmit mondani nekem. Ezért hozzád fordultam, de nem jártam sikerrel. Legalább megismertelek. Nézzük a jó oldalát. Hidd el jobb társaság vagy nekem mint az elfek.Kivétel a nővérem. Én az elfekel is barátkoznék de ha kitudódna hogy emberekkel vagyok jóban biztos kiközösítenének.-*Ezt már azért hallkabban mondta.*