Barlangok

Tárgy: Barlangok Szomb. Aug. 21 2010, 13:41

*Vadon-földe helyenként mogorva külsejébe rengeteg barlangot vájt már magának a természet, azonban van itt egy egész rendszer is barlangjáratokból.
Keskeny, szemnek messziről fel sem tűnő hasadáson vezet az út a járatokba.
Maga a végtelennek tűnő, labirintussal is felérő barlangrendszer több kilóméteren át nyúlik végig a hegyek védelmében. Néhol erőteljes fényáradatként tör be a napfény a barlangok faltetején, s oldalain fel-fel bukkanó repedéseken.
Minél mélyebbre merészkedik a kalandozó, annál jobban eluralkodhat rajta az érzés, hogy netán elvész a hegy telhetetlen gyomrában.
De a komor hangulatot sokszor törhetik meg a barlang látványosságai. Lenyűgőző színei, s a mélység gyomrában elterülő tó.

Evolyran harcosai, sárkánylovasai, s nem utolsó sorban mágusai számára is kiváló hely állóképességük, csapatmunkájuk, tájékozódásuk és még sok egyéb tulajdonságuk fejlesztésére.*

[You must be registered and logged in to see this image.]

Tárgy: Re: Barlangok Csüt. Nov. 04 2010, 16:30

*A kolosszus

Dreamien Tifar leszáll Odin hátáról. Sötétkék köpenyét összébb húzza magán. Bár a barlangoknál nincs olyan hideg, mint Havas-földe térkapujánál, azért itt sem az izzadással lesz gondja.
Hosszan lovagolt a térkaputól idáig. Ilyenkor tudja áldani eme szerkezeteket és azokat a régi mágusokat, akik összeállították őket. Más esetben napokig, néha hetekig tartó lovaglás előzné meg, hogy egy-egy helyszínre megérkezzen, most azonban néhány óra, esetleg egy nap legfeljebb az út.
Most is Minäril Calathból érkezett.
Épp, hogy visszatért Fehértorony várából, ahol Antonius nagyúrral folytatott diplomáciai beszélgetést, máris egy jelentést tettek az asztalára, melyben különös dolgok voltak leírva.
Mindenki tudja, hogy Vadon-földén sok olyan terep van, amit Evolyran harcosai előszeretettel használnak gyakorlásra, testük, szellemük edzésére.
Ilyenek Vadon-földe barlangjai is.
Az utóbbi időben azonban többen eltűntek ebben a barlangrendszerben. Ez önmagában nem is lenne meglepő, hiszen a hely híres kusza járatrengetegéről, mely hasonlatos egy labirintushoz, s általában aki itt eltűnik azért idővel megkerül, hiszen vagy a keresésére indulnak, vagy maga talál ki éhesen, sárosan.
Azonban a keresők ezúttal volt, akire nem is találtak rá, míg másoknak megégett, összetört holttesteit hozták csak felszínre. Ráadásul a kereső csapatok is megcsappantak, miután néhányan egy tüzes démonról tettek említést, mely a semmiből támadt rájuk és ragadta el társaikat.
Ez utóbbi tény volt az, valamint a kérés, melyet a mágusok vezéréhez intéztek, mely rávette Tifart, hogy sebtében bekapva néhány falatot, újra útra kelljen.
Magában bosszankodott is egy sort, hiszen a napirendje már ezzel teljesen felborult. Mégis az élet védelme fontosabb annál, hogy sokat késlekedjen.
Igaz, várhatna, hiszen a barlang száját lezárták, de ha tényleg ott van egy démon, ki tudja, mennyi idő, míg kitör a mélyből…
Elengedi a kantárt, hagyja, a nem túl életteli talajon deres csődöre hadd keressen magának való táplálékot.
A nyeregre szerelt tartóból kiemeli varázsbotját, melynek fehér hegyikristályán megcsillan a fény.*

Tárgy: Re: Barlangok Csüt. Nov. 04 2010, 16:31

*Jobb kezével megvizsgálja az övet, melyre Calassë, az igazság kardja van fűzve, majd határozott léptekkel elindul a barlang szűk, hasadékszerű bejáratához.
Tudja, hogy soha nem hagyná el a kardot, mert többször érzékelte már, hogy hatalmas erőt tud neki adni, olyan dolgokat tud a segítségével végrehajtani, amilyenekről nem is álmodott.
A bejáratot ebben az esetben azonban egy jókora kőtömb takarja.
Az isthar odasétál hozzá. Már éppen érintené varázsbotjával, mikor meggondolja magát, s előbb a botot saját teste előtt húzza végig.*
- Libida Cerva!
*Felvillan ezüstszínű fénnyel a védőpajzs, melyet maga köré vont, csak ezután érinti meg botjával a sziklát. Elmormolja a „Redditum” varázsigét, mire a kő nagyon lassan, félrecsúszik a bejárat elől.
Bentről hideg levegő áramlik kifelé, s Tifar erőt vesz magán és belép a szűk résen keresztül.
Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy a gonosz sosem fényes nappal, virágos réteken, áttekinthető, könnyű terepen jelenik meg. Minden esetben sötét, sűrű bozótos erdőkben, zord, sziklák között, mély, nedves barlangokban, vagy tűztengerben találkozik vele.
Lassan ereszkedik a mélybe. A csúszós köveket lassan felváltja az iszapos, néhol apró kövekkel borított terep. Sok helyen még besüt a nap, és a különös színű sziklák hol narancs, hol vérvörös, hol kékes-zöldes árnyalatúra festik a fénysugarakat. Ha nem azért jött volna ide, amiért, az isthar kimondottan örömmel megállna egy-egy szép helyen gyönyörködni.
A kövekről sok helyen csepeg a víz, a nyirkosság gyorsan beeszi magát a bőrébe, ruhájába.
Léptei hol cuppogós, hol pedig recsegős visszhangot keltenek, attól függően, milyen terepen halad éppen.
Nem siet, figyelme gyorsan elterelődik a járatok szépségeiről, csak a veszélyt keresi. Az elolvasott történetekből nagyjából tudja, hogy melyik testet hol találták meg, illetve, hol tűntek el a keresők.
Egyre mélyebbre ér, s a fények lassan kialszanak körülötte.
Megidéz egy fénygömböt. Ezeken a szűk járatokon semmi értelme sem lenne nagyobb fényvarázslatnak, éppen elegendő világosságot teremt ez is.
Néhol feneketlennek tűnő szakadék tátong a keskeny kőpalló mellett és alatt, azon egyensúlyoz át. Jó hasznát veszi ebben a botnak.*

Tárgy: Re: Barlangok Csüt. Nov. 04 2010, 16:31

*Ahogy halad, hirtelen szárazabbá válnak a sziklák körülötte, s a hőmérséklet sem tűnik már olyan hidegnek.
Éppen egy keskeny sziklahídon áll. Alatta ismét mélység ásít sötéten.
Kezében a varázsbot, mellyel éppen egyensúlyát tartja.
Tifar nem halad tovább, megáll, és úgy vizsgálja a környező sziklákat. Mégsem lát semmit, így elindul újra. Nem látja, hogy a szikla, mely mellett az imént állt, megmozdul.
Vörösen izzó szemek merednek a kis fénykörben egyensúlyozó mágusra. Hatalmas szikladarabok mozdulnak meg. Ha hátranézne, Dreamien láthatná, hogy az alakzat, melyet a fal részének vélt, valójában csak össze volt húzódva, s most végre nyújtózkodik. Kő ér a kőhöz, s ahogy a gigászi alak kinyújtja tagjait, karmai is láthatóvá válnak, amik szintén izzó sziklából állnak, s minden hajlatában izzó kő van.
Ám a kő kemény, s elég egy apró kis kavics, ami a kőhídra pattan, hogy a mágusvezér csúcsra járatott érzékei jelezzenek. Hátrasandít, s olyat lát, amilyet még addig sosem.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A megelevenedő sziklafalban izzó tűz már ostorként csapódik felé.
Csak annyi ideje marad, hogy hasra vágja magát, így a tűzcsóva a feje felett süvít el a levegőben.
Nem várja meg a következő támadást, előbb négykézlábra emelkedik, majd futni kezd a kőhíd vége felé. Végtelenül messze látszik most.
Többször majdnem lezuhan, de meglepő, hogy nagyobb sebességgel szinte biztosabbnak tűnnek a léptek a pár lábfejnyi szélességű kis úton.
Nem néz hátra, csak hallja, ahogy mögötte csapódnak be a tüzes támadások.
Nem is bírja a kőhíd, omladozni kezd, s a tartópillérek, melyek alulról támasztották, egymás után dőlnek le darabokra hullva. Nem ér végig, érzi, hogy a pajzson, melyet előrelátón felhúzott beléptekor megtörik egy tűzcsóva, s megtöri a pajzsot is.
A lökés lendületétől annyi ideje marad, hogy a botot a híd mögött peremre dobja, míg maga a levegőben nyújtózik a perem széle felé.
Megkönnyebbül, mikor ujjai megtapadnak a sziklán, így nem jut a mélybe zuhanó kövek sorsára, de ez csak időleges. Mellkasa a kemény sziklának csapódik, s egy pillanatra a levegő is bennreked.*

Tárgy: Re: Barlangok Csüt. Nov. 04 2010, 16:33

*Felrántja magát, s elhempereg a perem szélétől.
Köhögve, mocskosan fogja mellkasát, de legalább már levegőt kap. Botja a perem tövénél van a fal mellett, de csak amíg kezét felé tartva el nem kiáltja magát.*
- Solo bona!
*Az isthar nem áll talpra, csak kúszva lendül tovább, mert eközben a lény izzó karmait a barlang falába vájva, nem törődve az abból általa közben kiszaggatott fél embernyi darabokkal egyre közelebb ér utána.
Tifar hűlt helyén robban szét egy lángcsóva, meg is pörköli köpenyének szélét.
Végre fedezékre lel, s ott talpra áll.
Tudja, hogy a szikla nem tarthat ki sokáig, s már érzi is, ahogy melegszik.
A lény is hamar odaér, legalábbis a hangok alapján.
Tifar gyorsan számba veszi, amit tud. Láthatóan élő sziklaszerű lény, olyan keménységgel, mint a szikla, belülről izzó kőzet, tűz, kívülről kemény kő, leszámítva néhány apró rést.
Kinéz a szikla mögül, s szinte farkasszemet néz a hatalmas kőkolosszussal.
Az izzó tekintet az övébe mélyed, de csak egy pillanatig. Az egyetlen eszébe jutó módon támad. Jobb karjával sújt a lény felé, s az „Orbis aqua” elhangzása után a vízgömb egyenesen az izzó szemek egyikébe vágódik.
Dreamien nem hallott még olyan hangot, amit kiad most az óriás.
Valami keveréke az egymáson elmorzsolódó kövek morajának és a köztük süvítő szélnek, de egyértelműen fájdalmasnak hat.
A kolosszus hatalmas tenyerét szemére fogja, s még üvölt.
Ezt használja ki Dreamien és ered újra futásnak.
Ahogy hátrapillant, az óriás már követi, de már csak egyik szemében izzik a tűz, a másik bizony megkövesedett.
Az isthar meg-megállva dobálja rá a vízgömböket. Ha izzó rész érnek, a kolosszus mindig fájdalommal reagál rá, ám a mozgó részeinél nem marad megkövesedve. A szilárd részek kitörnek és a helyükre újra izzó kő kerül.*

Tárgy: Re: Barlangok Csüt. Nov. 04 2010, 16:33

*Tifar botladozva rohan előre, csak sejti, merre kell mennie.
A tomboló kőkolosszus szorosan a nyomában van, s ha jobban látna, bizonyára el is találta volna már lángcsóváival, vagy hatalmas, izzó karmaival.
Dreamien arcán nem látszik változás, de megkönnyebbül, mikor a járat kiszélesedik és egy földalatti tó jelenik meg előtte.*
~Ezt kerestem!~
Léptei már jóval nehezebbek, mint korábban voltak, érzi, hogy a hosszú, viszontagságos menekülés sok erejét kivette. Reméli, hogy a terve azért valóra válik.
Belegázol a vízbe. A hideg felkúszik bőrén, fogait összeszorítja.
A lény első lendületből utána lép a vízbe, majd ordítva húzza ki megkövesedett lábát.
Tehetetlenül küld egy újabb tűzcsóvát a bosszantó kis lény után, de a tűz megtörik nem messze a varázslótól és a vízbe hull.
Dreamien felnéz, arcán mosoly játszik.*
~Te sem érsz el mindenhova…~
*Macska-egér játék következik.
Az isthar a jéghideg vízben, az óriás immár egyik alig mozgó lábával bicegve a parton igyekszik utána.
Tifar távolabb akar kerülni és ez lassan sikerül is. Már nem érzi a lábát, csizmájába befolyt rég a víz, derékig benne áll, majd sietve elindul ki, a kolosszustól legtávolabb eső partra.
A kőlény nem tud elég gyors lenni, még távol van, mikor a mágus kiér.
Dreamien majdnem térdre rogy, nem érzi a két lábát. Épphogy meg bír állni rajtuk, de ez elég ahhoz, hogy erejét megfeszítve botját a hideg tóba tartsa. Olvasott már erről az igéről, de sose gondolta, hogy szüksége lesz rá, ahogy most sem biztos benne, hogy elég ereje van a végrehajtásához. Nincs választása, nem lehet állandóan a vízben, még ha az meg is menti az óriástól, mert lángcsóvái nem érik el benne.
Határozottan kever benne kettőt jobbra, majd elkiáltja magát, miközben botjával a kolosszus felé mutat.*
- Ramus aqua

Tárgy: Re: Barlangok Csüt. Nov. 04 2010, 16:33

*Nem történik semmi. Tifar rémülten néz fel. Közeledik a kolosszus. Lerogy a partra, lábai, ahogy az élet próbál visszatérni vérével együtt beléjük, fájnak, zsibbadnak, mintha ezer tű szúrná egyszerre őket.
Újra a tóra tekint. Valamit ki kell találnia.
A víz felszínén enyhe hullámok ringatóznak, de egyre erősödnek, mintha örvény kavarná őket.
Pillanatok múlva a víz több nagy hullámban emelkedik ki a tó síkjából és indul meg a kolosszus felé. Az már érzékeli a veszélyt és mivel elfutni nem bír, inkább leguggol a földre és összehúzza magát, amennyire csak bírja.
Dreamien ekkor lát először rémületet a démon egyetlen megmaradt szemében, majd a kőriást eléri az első hullám és átcsap felette.
Hatalmas gőzfelhő tölti be a barlangot, az isthar még lábfájásáról is elfeledkezik, ahogy bámulja a történéseket.
A kolosszus megmozdulna a második hullám előtt, de a háta, nyaka már teljesen megkövült, már másik szemére sem lát.
Mielőtt akár kezeivel, akár lábával mozdulhatna, eléri az újabb hullám, majd a harmadik is.
Ekkor már nem szál fel gőz, nem látszik izzás, csak a csupasz szikla áll, mint egy élettelen szobor.
Beletelik még negyed órába, míg a mágus masszírozza lábait, csak ezután áll lábra ismét. Nem érez fájdalmat már, ruhái azonban még nedvesek és ettől igencsak fázik is. Úgy dönt, ideje kijutni a barlangból. Legalább a felfelé mászás közben majd felmelegszik.
Ahogy elhalad a szobor mellett, még megvizsgálja. Előbb óvatosan, majd bátrabban. Semmi jelet nem talál arra vonatkozóan, hogy bármilyen élet is maradt benne.
Beletelik még néhány órába, mire újra kint van a napfényben. Még ha nem is a legerősebb, jól esik a nyirkos, sötét barlang után.
Odin barátságosan dörgölőzik hozzá.
A mágus végignéz viharvert ruházatán. Csupa sár, csupa mocsok, köpenye meg van pörkölődve.
Kezét végighúzza ruháján, s elrebegi a „Myramyr” igét. Még jó párszor eljátssza ezt, mire nagyjából tiszta ruhában felszállhat csődöre hátára.
Gyors ügetésre váltva indul el a térkapu felé.*