05. Mylatrë-rét

*Aldo nevének hallatán arcára azonnal ráfagyott szelíd mosolya. Már az említésétől is kirázta a hideg. És még dühöt is érzett. Határtalan dühöt, mert az az ostoba, öntelt fickó megakarta ölni, s az sem foglalkoztatta, hogy a tünde gyermeket várt akkor, ami igen csak látható is volt már. Tehát azt sem lehetne mondani, hogy nem vette észre. Ezt sosem fogja neki megbocsátani.*
- Aldo Barrass... Bár nem szívesen mondom, de régen barátomnak tartottam. Még harcoltunk is egymás mellett... és egymás életéért, de... De az már a múlt. Aldo Barrass halott... És számomra az is marad, míg világ a világ.
*Aztán kicsit hallgatott, majd azt mondta:* - Légy óvatos azzal a mágussal! Jót még sosem forgatott a fejében.
*Aztán a vendégségi félelmekre is reagált.*
- Ne aggódj a családom miatt. Örömmel látunk éjszakára. Nem egy lánynak való ilyenkor kóvályogni a földeken. Egyébként is már sötétedik, és nem szeretném, ha ilyen hamar elmennél. Hiszen még alig beszélgettünk.

*Hiswa reakciója Aldo nevére érdekes képet mutatott Casvénak.*
-Hmm... ez érdekes. Én beszéltem vele. Sőt fel is hoztalak, hogy milyen kedves voltál, hogy meghívtál vacsorára, meg hogy fizettél nekem szállást. És kérdeztem tőle, ismer-e téged. És azt felelte, nem is halott még rólad. Ez nagyon érdekes. Köszönöm a figyelmeztetést. Valamennyire rá is jöttem, hogy nincs nála minden rendben. Alig tudta kiküldeni a szobámból. Elég nevetséges okai voltak a maradásra. Patkányok a szobában, rossz ablak. Sőt, azon az éjszakán elég félelmetes álmaim voltak. Mindenhol démonokat láttam. Kicsit rossz emlékem van arról az estéről. A legjobb élményem akkor te voltál.- *Rámosolyog Hiswára.*
-Rendben. Ha nem zavarok, akkor szívesen elfogadom a meghívást. Kíváncsi is vagyok, milyen a házatok. A gyerekeitekre is kíváncsi vagyok. Esetleg otthon lesz a férjed? Mert vele is nagyon szívesen találkoznék valamikor.-

*Csöndesen bazsalygott a lány szavain. Nagyon szimpatikus volt neki az életteli viselkedése, az örökké kíváncsi jelleme, és még annyi más dolog is. Lassan fölállt, kezét segítségként a lánynak nyújtotta, s felhúzta őt.*
- Örülök, hogy kellemes emlék lett számodra is az első találkozásunk Casve.
*Azzal lassan megindultak a Hythamorys ház irányába.*
- Nos, azt hiszem, még van időnk bőven míg elérünk a házig. Addig mesélj nekem... Merre jártál, mióta elváltunk Evolyran városában?

*Hiswa felállt, majd segített Casvénak is. Szimpatikus volt neki a nő. Bár az igaz, hogy eddig vele találkozott a legtöbbször. Kemény két alkalommal. Na de elindultak a házuk felé.*
-Hmm... nem sok helyen jártam. Vissza mentem a Tolmen erdőbe. Volt még néhány barack egy zsákban, amit Aredheltől kaptam. Azokat majszolgattam jó ideig.- *Most elnevette magát.*
-De tegnap voltam a Merengőszavú-tó nál a tündérek földjénél. Ott találkoztam Riellel és Ayishával a tündérrel. Nagyon aranyos. És Riel is nagyon kedves. Jó volt velük találkozni. Igyekszek minél több emberrel és tündérrel, szóval minden itt lakóval találkozni. Myrtével még nem találkoztam. Azt hiszem ma is lesz egy nagy élményem- *Mosolyodik el megint.*
-Lehet egy kérdésem? Mióta ismeritek egymást a férjeddel?- *Kíváncsian, de komoly arccal nézett Hiswa szemeibe.*

*Elmosolyodott a kérdésre. Már csak azért is, mert erről eszébe jutott, hogy milyen nehéz is volt neki mostani férje közelébe kerülni. Milyen szerencsés is volt, hogy a barátnője éppen a myrte mester húga volt. Pedig nem is gondolta volna, hogy Mylene és Mitryas testvérek. Bár, nem mintha valaha is foglalkoztatták volna őt a myrték. Persze korábban. Mert miután fejvadászként Álomfalvára érkezett, minden megváltozott. Főleg az után, hogy találkozott a myrtével. És milyen nehezen is találtak egymásra.*
- A Merengő szavú tóval légy óvatos! A tündérek könnyedén elkerülik az ottani veszélyeket, de te nem hinném, hogy képes volnál elrepülni baj esetén.
*Aztán már a lány kérdésére szedte össze gondolatait.*
- Mitryasszal már csaknem hat éve találkoztam először. Bár nem mondhatnám, hogy az első találkozásunk fényesen sikeredett... De ebbe nem mennék bele.
*Még szép, hogy nem, hiszen azon a bizonyos estén a férfi, igaz némi hezitálás után, de... visszautasította őt. És ebbe az elf majd bele pusztult.*
- Amikor én megismertem Mitryast, neki még más nő volt az életében... És eléggé sokáig így is volt még azután is. Mert tett neki a mester egy fogadalmat... Hogy sosem fog hűtlen lenni hozzá. Pedig az a nő, még csak felé se nézett nagyon hosszú ideig. Aztán jöttem én...
*Itt elhallgatott, és olyan érzelmes mosoly jelent meg arcán, ami egyértelműen elárulta férje iránt éezett szerelmét.*

*Figyelmesen hallgatta Hiswát, ahogy a múltjáról beszél. Jó érzés hallgatnia őt, de egyben van egy kis irigység is benne. De szeretné ő is ismerni a múltját. Jó volna, ha végre jönne valaki és elmondaná neki, ki is ő valójában.*
-Neked olyan izgalmas életed volt. Én meg nem tudok neked semmit sem mondani, ami mesékbe illő volna. Pedig szeretnék néhány kalandot átélni. Talán a legnagyobb élményem az volt, hogy egy szarvason lovagoltam. De csak ennyi. Semmi más.-
*Még érdekelték Hiswa emlékei, és kalandjai. És mivel a romantikus időszakában járt a lány, pár nap múlva 18 lesz, így igazán érdekelték a szerelmi történetek. Hát csak nem hagyta annyiban, és ezt is megkérdezte.*
-Elmesélnéd nekem, hogy jöttetek össze? Annyira kíváncsi vagyok. Szívesen hallgatok szerelmi történeteket.- *Bár nem mintha sokat hallott volna.*

*Kissé vonakodva, de mégis bele kezdett a történetükbe.*
- A mesternek van egy minden lében kanál húga... Mylene... Ő egy nagyon jó barát. Viszont olykor annyira meggondolatlanul megy a feje után, hogy arról is elfeljeti tájékoztatni esetleg a barátnőjét, hogy a bátyjának éppenséggel van barátnője. Hát egy ilyen hirtelen jött ötlettől vezérelve hurcolt át egész Álomfalván, és Carme földjén, a myrték régi otthonán keresztül, egészen a testvére házáig. Ott meg szépen lelépett, hogy magunkra maradjunk... És ott kezdődött a mi történetünk...
*Tekintete közben a horizonton átbukfencező napkorongra esett.*
- Talán már akkor így éreztem iránta, mint most. De akkor... Voltam olyan ostoba, és tapasztalatlan, hogy olyat cselekedtem, amit nagyon nem kellett volna. A vége az lett, hogy az éjszaka kellős közepén elrohantam a mester házából, hogy minél messzebb kerüljek onnan...
*Némi visszaemlékezés után folytatta.*
- Azután akárhányszor találkoztunk, Mitryas mindig tartott tőlem némi távolságot. Őszintén megvallva, én ettől függetlenül mindent elkövettem, csak hogy a közelembe kelljen jönnie. Tudtam, hogy nagyon érzelmes típus, ezért a szívére próbáltam hatni... De a vége... mindig, amikor már csaknem megtörtem... A vége mindig az lett, hogy faképnél hagyott.
*Aztán lassan szélesebbé vált mosolya.*
- Aztán minél többet utasított vissza, annál jobban rettegtem a következő visszautasítástól.... És közben iszonyatosan szenvedtem. Mert rájöttem, hogy szerelmes vagyok belé. És azt is tudtam, hogy nem hagytam hidegen a myrtét. Csak az az átkozott ígérete, ami ahhoz a nőhöz kötötte.... Aztán egyszer kisétáltam egy tóhoz, amiben sellők éltek. Azért mentem ki, mert tudtam, hogy időnként Mitryas is kijár oda. Bár, arra nem számítottam, hogy éppen akkor fog oda jönni, amikor én is ott leszek.
*Itt elhallgatott, és érdeklődő pillantást vetett a lányra.*
- Remélem, nem untatlak halálra a történetünkkel...

*Nagy kíváncsisággal figyelte Hiswát. A kalandvágytól csillogtak a szemei. Itta a nő minden egyes szavát. Szinte át is élte az egész történetet.*
~Hmm... de jó volna, ha én is... áhh, mégis hogy képzelem, amikor alig mertem kidugni az orromat az erdőből. De nem fogok csak úgy odamenni fiúkhoz, hogy dumáljak velük. Gondolom kicsit furcsa lenne. Inkább a fiúk jöjjenek hozzám. Na de ne olyan tempóban, mint az az Aldo...hm... tényleg, most mi lehet vele. Kíváncsi lennék, hogy sülne el, ha újra találkoznánk. Na de figyeljünk tovább Hiswára.~
*De aztán feltette azt a hihetetlenül zavaró kérdést Hiswa.*
~Neee! Képes volt a legizgalmasabb résznél egy teljesen felesleges kérdést feltenni?~
-Ne kérdezz ilyeneket? Hát hogy untatnál? Nagyon érdekel. Hisz ezért kérdeztem meg, mert tudni szerettem volna, hogyan szerettetek egymásba. És ahogy meséled, az is izgalmas. Nehogy azt hidd, hogy mindjárt elalszok! Kérlek, folytasd!-
*Majd úgy nézett a nőre, hogy jelezte, kíváncsi a többire is.*

*Kedves mosoly volt első válasza a lány szavaira. Aztán folytatni kezdte a történetet.*
- No, akkor ott tartottam, hogy kimentem ahhoz a sellős tóhoz... Ott ücsörögtem egy sziklán, amikor észre vettem, hogy valaki közeledik a tóparton. Aztán felismertem az illetőben Mitryast. Én csak egyszerűen oda köszöntem neki, pedig majd kiugrott a szívem az izgatottságtól. És akkor ő oda jött hozzám. Oda, annak ellenére, hogy mindig próbált távol maradni tőlem. De akkor odajött. Beszélgetni kezdtünk, aztán túl közel kerültünk egymáshoz. És akkor életemben először érezhettem, milyen a csókja. Már azt se tudtam volna akkor megmondani, hogy mióta vártam arra az egyetlen csókra. És én annyira boldog voltam... Egészen addig, míg hirtelen el nem tolt magától... És én csak álltam ott, mint akit leforráztak, és teljesen összezavarodtam miatta. Hiszen nem sokkal előtte még csókolt, de aztán már el is taszított magától. Azt hittem, hogy iszonyatosan rossz dolgot tettem, és féltem, hogy meggyűlöl amiatt a csók miatt. Már nem tudom, miket hordtam ott össze bocsánatkérés gyanánt, csak arra emlékszem, hogy futottam el attól a sziklától. Aztán éreztem, hogy valaki megragad, megállít, és nem enged tovább. De akkor már szinte semmit sem láttam a könnyeimtől. De tudtam, hogy Mitryas állított meg.
*Újra elhallgatott, sóhajtott, s tovább beszélt.*
- Akkor... Ahogy ott álltunk... És Mitryas magához szorítva tartott, és egy lépést sem engedett tovább mennem... Akkor elmondta, hogy szeret engem, és... és többé nem enged el magától. Hát... Betartotta a szavait. Azóta sem engedett el magától.
Attól a naptól kezdve vagyok Mitryasszal. Utána terhes lettem, és jött a háború is... Mitryas pedig elhozott Álomfalváról a népével együtt, ide Evolyranba. Itt születtek meg a gyerekeink, itt kért feleségül... és itt vett nőül.
*A történet végére kissé ki is pirosodott, hiszen az emlékek még elevenen éltek benne. Minden percükről, amit együtt töltöttek el.*

*Áhítattal hallgatta végig az elf nő és myrte szerelmi történetét. Nem tudott betelni vele. Annyira gyönyörű volt számára a történet, de hát tényleg az volt.*
-Ó Hiswa! De jó nektek! Igazából úgy irigyellek benneteket! De nagyon is örülök. Vannak még szép történetek. Talán majd egyszer nekem is lesz ilyen szép történetem. Mikor érünk oda hozzátok? Már nagyon várom, hogy láthassam a házatokat. Olyan izgatott lettem. S most vidámabbnak érzem magam.-
*Tényleg. Szinte ugrándozott örömében. Egyszerűen átérezte a szerelmet, bár még nem volt része benne. De valahogy úgy érezte ő is szerelmes. Csak még nem akadt lény, akiben ez a szerelem megtestesülhetne. Hosszú ideje mentek már. Egy kis csend következett, de nem volt kínos. Inkább csak azt jelezte, hogy mindketten elgondolkodtak. Valószínűleg Hiswa a múltról, Casve pedig a jövőről. Egy idő múlva már nem csak rétet láttak maguk előtt. Casve érezte, hamarosan megérkeznek.*

Tárgy: Re: 05. Mylatrë-rét Hétf. Aug. 03 2009, 13:36

*Nagy és mély levegőket véve sétált a réten. Lova nem messze legelészett, kikötve az egyik kis bokorhoz, hogy még véletlenül se hagyja ott Mitryas-t. Bár Szürkehát sosem tett még olyat, ami a mester akaratának ellenére lett volna. Mégis, a myrte félt attól, hogy talán egyszer az állat mégis megpóbál elszökni.
Amint a sok-sok szép virág között sétált, előjöttek emlékei a kis családjával kapcsolatosan. Mikor Alya és Thalion na meg eprsze Hiswa is itt volt vele és piknikeztek. ~Olyan jó is volt...talán meg kellene ismételnünk. De jobban örülnék, ha Myl is itt lenne. Már nagyon rég láttam azt a csirkefogót. De hát hába, a húgom már csak ilyen. Sosem hallgat rám...vagyis csak nagyon ritkán.~ Megrázta a fejét, majd mosolyogva haladt tovább. Lehuppant a fűbe, a színes virágok közé, s a távolba révedve gondolataiba temetkezett. Szerette volna, ha most tud egy kicist pihenni, hogy délután majd újult erővel tudjon az ikrekkel foglalkozni, amint felébredtek. Ugyanis a délelőtt folyamán akkora rumlit csináltak, hogy Mitryas egészen idáig pakolt utánuk, pedig még varázslatot is használt. Mi több, megpróbálta illúzióval elrejteni a rendetlenséget, de Hiswa átlátott rajta, ezért "büntetésből" kézzel kellett összepakolnia a gyerekek után. Azok meg csak nevettek apjukon. De Mitryas nem haragudott meg rájuk. Csupán jól elfáradt és úgy érezte, muszáj kinyújtóztatni fáradt végtagjait. Ezért jött ide.*

Tárgy: Re: 05. Mylatrë-rét Hétf. Aug. 03 2009, 13:45

*Hypyno otthagyta Ared-et, aki ment az emberek várához gyógynövényeket keresni. Hyp pedig hazafelé tartott, hiszen elég keményen dolgozott egy két napon át a mágusoknál. Fehér lován most nem ül, maga mellett vezeti. Lassan megérkeznek haza, de előbb át kell vágniuk ezen a csodálatosan gyönyörű réten. Hyp persze ezt cseppet sem bánja, hiszen ez a hely gyönyörű és a myrte szeret is itt lenni. Igaz, még nem nagyon találkozott itt másik myrtével, de nem is bánja. Ez a hely olyan csendes, halk és szép. Itt egyedül jó lenni. Persze van egy másik hely is, ahol gondolkozni szoktak, de Hyp ezt a rétet szokta erre a célra használni. A lova felhorkant és alig birja felhúzni a fejét a friss fűről, igy Hyp úgy dönt, végül is is miért ne pihenhetnének egyet itt ezen a gyönyörű helyen. hiszen lassan otthon vannak, innen már látni a falut, igy estére biztosan hazaérkeznek. És természetesen a lónak is kijár ennyi pihenés. Igy otthagyja, megpaskolja a nyakát, majd sétára indul. Varázsbotja most is vele van, mint mindig és a hegyikristályon megtörik a nap fénye, igy szivárvány szinekkel boritja be a földet, a milliónyi szines virágot. Ahogy Hypyno sétálgat, megpillant egy másik embert. Ahogy közelebb lépdel, meglátja ,hogy ez egy myrte. És nem is akármilyen myrte, hiszen ez Mitryas. Hyp elmosolyodik, majd a myrte-vezérhet sétál.*
-Üdvözlet! - köszönti kellő tisztelettel a myrtét és elmosolyodik.*
-Gyönyörű ez a hely - jegyzi meg csak úgy mellékesen.*
-Hypyno vagyok - mutatkozik be, hogyha esetleg a myrte még nem ismerné.*

Tárgy: Re: 05. Mylatrë-rét Hétf. Aug. 03 2009, 13:55

*Ahogy itt nézelődött, hirtelen valamiféle hang szakította ki gondolataiból. Méghozzá egy myrtéé. Mitryas már régen találkozott úgy myrtével, hogy nem dolgozott éppen, így megörült a dolognak. Ráadásul őt még nem is ismerte. Bár azt nem értette, hogy ez hogyan lehetséges. Így hát felállt és köszöntötte Hypynot.*
-Üdv, kedves Hypyno! Mi járatban vagy erre? Ugyanis nem hinném, hogy sokat látnálak itt, vagy Carmellyében. Vagy talán csak egyszerűen elkerültük egymást!?
*Tette fela költői kérdését. Nem tudhatta biztosra a dolgot. Hiszen annyi myrtét lát nap mint nap, hogy nem képes megjegyezni mindekit első látásra, sőt, még másodikra sem. Kell egy kis idő, míg a személyek rögzülnek a fejében. ~Remélem, hogy valóban nem találkoztam még vele. Mert ha igen, akkor ez most nagyon kínos helyzet. ~Kissé szégyenkezve állt ott Hyp előtt. Nagyjából egyforma magasak voltak. Bár talán a másik valamivel magasabb volt, ha nem is sokkal. Mitryas rámosolygott, majd kezeit háta mögé téve így szólt.*
-Mondd csak, honnan jöttél? Ugyanis az bizonyos, hogy nem ÁLomfalváról, mert nem láttalak a hajón, mikor megérkeztünk ide...esetleg innen, Evolyranból származol? Vagy netán máshonnan jöttél,a mely helyról még sosem hallottam? Ugyanis a myrték tartozkodási helyei Álomfalva és Evolyran voltak. Most mrá csak Evolyran. Tudtommal természetesen...
*Itt elhallgatott. Kissé feszélyezve érezte magát. Hiszen ilyen dolgokról beszél, mikor egy ismeretlen myrtével találkozik. Egészen bénának érezte magát. Kissé el is pirult.*
-Elnézésedet kérem. Csa tudod, fáradt vagyok. A gyermekeim nagyon kifárasztottak a délelőtt folyamán. Na meg nekem kellett utánuk összepakolni. Így hát pihenni jöttem ide. De nem zavarsz, nehogy félreérts! Csak ne haragudj meg, ha néha zagyvaságokat fogok beszélni. Csak a fáradtság teszi.
*Mondta elnéző pillantásokat vetve a vele szemben állóra.*

Tárgy: Re: 05. Mylatrë-rét Hétf. Aug. 03 2009, 14:02

*Hypyno látja, hogy a mester nem ismeri fel. hát hogy ismerte volna fel, amikor még nem is találkoztak? Látszik a myrtén, hogy kissé zavarban van. Mikor a myrte rákérdez, hogy mit is csinál erre ,elmosolyodik.*
-Valóban nem rég érkeztem ide. Eddig egy messzi tájon éltem, de vándorúton vagyok. Mindig vándorlok. De most megtelepedtem a myrte földön a fogadóban kivettem egy kis szobát. Nem tudom, hogy meddig fogom igénybe venni. Talán örökre itt maradok - magyarázza Hyp és egy kicsit el is gondolkozik. Örökre itt. Nem is hangzik olyan rosszul! Egy apró mosoly jelenik meg az arcán ahogy ismét körbenéz a gyönyörű réten. *
-Álomfalváról még nem hallottam, és nem is Evolyranból származom - jelenti ki magabiztosan a myrte és kis is húzza magát egy picit.*
-Hány évesek a gyermekeid? - kérdezi Hyp. Majd eszébe jut, hogy bizony róla és Hiswáról beszélgettek Ared-del egyik nap a házában, igy elmosolyodik. Természetesen már tudja a választ. De már mindegy. Nem vonhatja vissza a kérdést.*

Tárgy: Re: 05. Mylatrë-rét Hétf. Aug. 03 2009, 14:13

*Megkönnyebbül, mikor kiderül, hogy Hyp valóban nem rég érkezett ide, így nem ismerhetik egymást. Mitryas mosolyogva hallgatta, hogy nem is Álomfalváról, s nem is Evolyranból származik a myrte. ~Hm..talán valahova máshová vándoroltak innen a szülei, s más földön nevelték fel? Vagy talán..talán valóra válik az elméletem és bebizonyosodik, hogy a myrtéknek van egy igazi ősföldjük, ami nem Evolyran? Ahonnan minden myrte származik?~ Egy kicsit eljátszott a gondolattal, de most nem volt szabad másfeléfigyelnie. Mosolyogva bólintott egyet, hogy érti a dolgot, majd örömmel adott választ a kérdésre.*
-Mindketten négy esztendősek. Ikrek. De rengetek baj van velük. Bár amikor épp nem tesznek rossz fát a tűzre, akkor nagyon aranyosak tudnak lenni. És mi így szeretjük őket a feleségemmel. Őt talán ismered...Hiswa a neve.
*Mondta mosolyogva. Megjelent előtte felesége arcképe, s az, ahogyan a gyerekeket szokta gondozni, rendbe tenni, rájuk parancsolni. A mester nagyon szerette a feleségét. Mosolyogva hagyta el az emlékeket, majd lassan sétálni kezdett, Hyp-el az oldalán.*
-Annak nagyon örlnék, ha hosszabb időre...vagy akár örökre itt maradnál köztünk. Szeretem a myrtéket. Nem véletlenül választottak meg engem mesterüknek. Nem kimondottan az erőm miatt, hanem kedvességem miatt nyertem el ezt a címet. S eddig úgy beszélik, még nem okoztam csalódást népemnek, ami feledtébb boldogít engem. Nagyon örülök, hogy meg vannak velem elégedve. Bár olykor én úgy érzem, nem vezetem kellően jól a myrtéket...De talán csaka gonosz akar átveni engem, s meggyengíteni hatalmamat. De nem hagyom magamat. Hű vagyok népemhez, s minden bajtól igyekszem megóvni őket. Eddig ez mindig bevált. A csatákban is minimális veszteségeket szenvedtünk. Bár ott elég csúnya harcok voltak...
*Ekkor eszébe jutottak az Álomfalváért vívott csaták. Nem szívesen emlékezett vissza rájuk...*

Tárgy: Re: 05. Mylatrë-rét Hétf. Aug. 03 2009, 14:19

*Hyp látja, hogy Mitryas elgondolkozik egy darabig. Nem szól köze, vérja, hogy a mester "vissztérjen" hozzá. amikor megszólal, hangja szeretettel van tele, szinte érezni lehet a környezetükbe a melegséget, a szeretetet és Hypyno szive is megdobban, ahogy a myrte a gyermekeiről és a feleségéről kezd el mesélni.*
-Iker? Ó! Biztosan nagyon aranyosak lehetnek! - mondja Hyp.*
~ezt Ared nem is emlitette~*gondolja. Persze nem haragszik emiatt a nőre. Ugyan, miért is haragudna rá? Aredre nem lehet haragudni. Ahogy a lányra gondol ismét megtelik a szive szeretettel, sőt szerelemmel és előtte pedig Ared arcképe jelenik meg. *
-A gyerekekkel persze, sok baj van. De szerintem az, amilyen örömet okoznak, bőven kárpótolja a rosszaságokat - mondja mosolyogva a férfi. Ezekből a szavakból tisztára úgy lehet venni, hogy bizony Hypyno is nem csak férfi, de apa is. *
-Nem, nem ismerem a feleségedet. Hallottam már róla, Aredhel mesélt róla, de még látásból, illetve személyesen nem ismerem - mondja a férfi és egy mosolyt villant Mitryas-ra. Mikor arról beszél, hogyan lett ő vezér és hogy mennyire szereti a népét, Hypyno ismét szeretetet vél kihallani a myrte szavaiból.*
-Nos, ilyen körülmények között lehet hogy szivesen itt maradok! - kacsint mosolyogva a férfire.*

Tárgy: Re: 05. Mylatrë-rét Hétf. Aug. 03 2009, 14:28

*Kellemesen elbeszélgetett Hypynoval. Örült annak, hogy egy új lakosa van földjének. Hiszen köztudott, hogy a myrték nagyon kevesen vannak. Sajnálatos módon nem valami szapora nép és kevés gyermek születik. Pedig régen nagyon sokan voltak. De még Álomfalávn,mikor a fekete lovagok támadták a faut, nagyon sokan elhaláloztak a myrték népéből. Így sajnálats módon a myrték száma lesüllyedt nagyon kis szintre.
Mitryas megállt, majd komolyan Hypyno szemeibe nézett, s annak vállára tette kezeit.*
-Hypyno, nagyon örülök, hogy megismerhettelek téged! Úgy vélem, remek myrte vagy. És szívesen kipróbálnám, hoyg hogyan vívsz illúziócsatát! Természetesen nem vérre menőt, hanem csak egy egyszerű, baráti illúziócsatát vívnánk. De majd legközelebb. Ugyanis lassan mennem kell. A kicsik hamarosan felébrednek, és ha engem nem látnak ott, akkor nagy belhét csapnak. Ugyanis megígértem nekik, hogy játszok velük délután is. Ugyanis most úgymond "szabadságon" vagyok. Nekem sem árt a pihenés. És így sokkal többe ttudok foglalkoznia gyerekekkel, aminek mind nagyon örülünk. Köszönöm ezt a kellemes kis órát, amit eltölthettem a társaságodban, Hypyno! Ég veled! Remélem, hamarosan ismét összefutunk! A Fény legyen veled, barátom!
*Mondta, majd megszorította a férfi kezét, s szép lassan elsétált lovához, majd eloldozta kötelékét, felpattant rá, s még egy utolsót intve Hypyno-nak, elvágtatott Myrlya felé, hogy időben odaérhessen. Még mielőtt Alya és Thalion felébred...*

//Köszönöm szépen a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: 05. Mylatrë-rét Hétf. Aug. 03 2009, 14:32

*Hypyno mosolyogva hallgatta a férfit, ahogy mesélt Álomfalváról és a myrtékről. Amikor a csatát emlitette, Hyp felvonta a szemöldökét, hiszen ő még nem hallott erről a csatáról. De Mitryas is csak annyit mondott, hogy sajnos sok myrte elhalálozott. A beszélgetés közben tettek egy kört és lassan visszaértek a lovakhoz. Hyp lova odasétál hozzájuk.*
-Mennél már TE is, igaz? - simogatja meg a ló orrát, aki nyerit egyet. Az illúziócsatára felcsillan Hyp szeme.*
-Nos, természetesen elfogadom a kihivást! - mondja mosolyogva és szemében harci láng lobban fel. A férfi elköszön, a gyerekekre hivatkozva. Hypyno elmosolyodik.*
-Na persze. Ők az elsők! - kacsint a myrtére.*
-Én is nagyon örülök, hogy találkoztunk! - fogadja a kézfogást*
-Üdvözlöm a családodat! - kiált a férfi után, majd felszáll a lovára és elindulnak a myrte faluba, hogy végre mind a ketten kipihenhessék magukat.*

//Én is köszönöm! //

Tárgy: Re: 05. Mylatrë-rét Kedd Aug. 04 2009, 16:45

*Hyp kiviszi a kisfiút a myrte-rétre. Most nincs ott senki, pedig gyakran szoktak ott lenni délután a myrték.*
-Ide szoktunk mindig kijönni labdázni – erősiti meg ezt az infót Mirat is, hiszen valóban: gyakran látni itt kisebb gyerekeket, akik labdázgatnak, vagy fogócskáznak, míg anyjuk beszélgetnek vagy éppen piknikeznek, ahogy Mitryas is mondta. *
-Igen? Hát most izgalmasabb dolgot fogunk csinálni, mint a labdázás, rendben? Megigéret, hogy nem fogsz félni? – ugratja Hyp a kisfiút. Hiszen nem lesz veszélyes, ami csinálni fognak. Inkább izgalmas. Mirat sértődötten keresztbe teszi a kezét a melle előtt.*
-Nem vagyok félős! – jelenti ki ünnepélyesen. Hyp elneveti magát.*
-No rendben. Te mondtad! – kacsint a kisfiúra, aztán egy fához vezeti őt és leülteti.*

Tárgy: Re: 05. Mylatrë-rét Kedd Aug. 04 2009, 16:46

*Hyp elmosolyodik, amikor a kisfiú még mindig duzzogva leül. De szemében ismét látszik az izgatott csillogás, ami szinte, mióta meglátta Hypet sosem húnyt ki a sárga szemekből. A myrtén boldogság lesz úrra és eszébe jut Ared. Vajon egyszer nekik is lesz egy ilyen édes kisfiúk, mint Mirat? Az elmélkedésből Mirat torokköszörülése ugrasztja vissza a jelenben.*
-Ne haragudj, elgondolkoztam – kér bocsánatot ma már másodszor a kisfiútól Hyp. *
-Ne most gondolkozz! Azzal ráérsz! Most mutasd meg azokat az állatokat, amiket igértél! – siettette Mirat. Hyp megcsóválta a fejét, elmosolyodott, majd elővette varázsbotját, amit végig a kezében tartott.*

Tárgy: Re: 05. Mylatrë-rét Kedd Aug. 04 2009, 16:46

*Elővette a botját, amit a kisfiú ismét csak csillogó szemmel nézett.*
-Az micsoda? – kérdezte a hegyi kristályra mutatva, ami Hypyno varázsbotja tetején fénylik. Hyp elmosolyodik, majd leguggol úgy, hogy a kristály pont Mirat orra előtt legyen.*
-Ez egy hegyi kristály. Ez adja a varázserőt a botnak. Na meg persze ezek a rúnák az oldalán. De ha nem lenne valami fókuszpont a boton belül, hát nem sikerülnének ilyen jól az illúzióim, mint ez! – magyarázta Hyp, majd egyet koppintott a bottal, mire a hegyi kristályból egy fehér galamb szállt ki Mirat orra előtt. A kisfiú kicsit hátrahőköl, mire Hyp nevetni kezd.*
-Azt mondtad, nem vagy félős – koppintott a gyerek fejére egyet.*
-Nem is! Csak meglepődtem! – jelentette ki Mirat, de azért egy kicsit elpirult. Hyp ismét nevetni kezdett, majd felállt.*

Tárgy: Re: 05. Mylatrë-rét Kedd Aug. 04 2009, 16:47

-Nos, hol vannak azok a hires egzotikus állatok? – kérdezte Mirat már egyre türelmetlenebbül. Hiszen várt már rá két napot, nem akarja még jobban elhúzni a dolgot. Főleg, hogy itt áll előtte Hypyno, kezében a botja és csak egy szempillantást és megjelenhetnének azok az állatok, amikről a myrte mesélt, amikkel útjai során találkozott.*
-Türelem rózsát terem – mondott most a myrte egy bölcs gyermekmondókát és cseppet sem férfiasan kinyújtotta a nyelvét Miratra, aki erre nevetni kezdett. *
-Nos rendben. Messzi tájakon jártam… - kezdte a myrte és egy hatalmas hegycsúcs jelent meg a fiú előtt, aki tátott szájjal, és kikerekedett szemekkel nézte a gyönyörű szép tájat, ami csak úgy, átlátszatlanul lebegett az orra előtt. Hyp elmosolyodott, majd folytatta:*
-Jártam hegycsúcsokon… - itt az illúziókép ráközelitett a hegycsúcsra, ahol egy fészek volt látható.*
-Ahol furcsa madárszerű lényeket láttam – mondja Hyp, mire a fészekből egy hatalmas sas száll ki, de oroszlán szárnya van és oroszlán lába. Hasonlit a griffmadárhoz. A madár elrepül Mirat mellett, majd leszáll az egyik fa tetejére és onnan krágok egyet.*
-Jártam tisztásokon… - egy tisztás képe jelenik meg, ahol minden csupa zöld és bokrok szegélyezik.*
-Itt furcsa lovat láttam… - folytatja Hyp, mire megjelenik egy unikornis, amint eszi a füvet. Majd a fiúhoz sétál, aki megsimogatja. Látszik, ahogy a keze remeg. Az unikornis prüszkül egyet, majd elvágtázik a réten.*
-És jártam vizparton, ahol furcsa nőket láttam… - folytatja Hyp. Megjelenik egy sziklás tópart, ahol a sziklák partján sellők ücsörögnek és fésülgetik a hajukat. Hyp erre az emlékre szélesen elmosolyodik, de Mirat is. Az egyik sellő beleugrik a tóba, mire vizsugár spriccel a kisfiúra. Érzi, hogy vizes lesz, de a ruhája száraz marad. Mjad az illúzió szép lassan eltűnik.*

Tárgy: Re: 05. Mylatrë-rét Kedd Aug. 04 2009, 16:48

-Wáó! Ez nagyon szép volt! – lelkendezik Mirat.*
-Még! Kérlek még! – kérleli a myrtét Mirat, de ekkor egy női hang hallatszik a rét széléről.*
-Mirathamus Mortimus! Azonnal gyere haza! – szinte viszhangzik a rét tőle.*
-Ajaj, anya asszem begurult. Mjad máskor! Mennem kell, szia! – köszön el sietüsen Mirat, majd kullogva igyekszik anyja felé.*
-Hol a csudába jártál? – hallja még Hypyno a nő hangját. Elneveti magát, majd megcsóválja a fejét.*
-Ej-ej Mirat…

//Szintlépő feladat elfogadva!
Orin nagyúr//

Tárgy: Re: 05. Mylatrë-rét Szer. Aug. 26 2009, 15:52

* A meseszép tarka virágoktól hemzsegő mező közepén sétál egy myrte leány. Hosszú furcsa színű haja s ruhái, szinte beleolvadnak a környezetbe, így csak a szemfüles myrték tudhatják hogy bíz ő nem a tájhoz tartozik. Szép is lenne ha egy virág sétálna....de a myrték vidékein ezen sem kell csodálkozni.
Hosszú, derekát túlnövő haja szabadon leng a nyári szellővel, mi olykor meglibbenti tincseit s csiklandozva simulnak arcára. Kezei lágyan simítják végig a virágszirmokat mik ontják magukból a friss illatot, Hyry kedvenc helye eme rét. Hisz annyira emlékeztette egy másik helyre....
Ahogy egy pillanatra megáll s a távolba kémlel szépen csillogó szemeivel a vígan cikázó lepkék és csicsergő madarakon kívül - na meg persze a tengernyi virágon - semmi egyebet nem lát a lány. A távolban egy hegy emelkedik ki a földből, de az oly messze van. Szinte már egyhangú.....s a myrték nemigazán kedvelik az egyhangúságot. Ravasz mosolyra húzódik rózsaszín ajka, majd kézfejét maga elé téve, zongoraszerűen megmozgatja mind a tíz ujját. A mozdulat folyamatos, de valami változik. Zümmögő méhraj kúszik ki kecses ujjaiból s célozzák meg az ártatlan pillangók játékát, s egyszeriben megszűnik a harmónia nyugalma. Selymes szárnyú pillangóink hol ide hol repkednek támadóik elől, mik szüntelenül tódulnak ki Hyrraosy ujjaiból. Vad kergetőzésbe kezd gyengébb s erősebb, persze az egész csak illúzió s a lepkéknek bántódásuk nem esik, a méhek sem úgy viselkednek mint a felajzott vadak. Hisz alapból gyorsabbak.
Hagyja had mozgósítsák a tájon lévő apróbb s nagyok szárnyasokat, jó maga meg hanyatt veti magát a földre, ám érkezése előtt megáll az esésben s a föld felett pár centivel megáll, lágyan ringatózva a hozzáérő szirmok felett. Mélyet sóhajtott s a bárányfelhőket nézegette hosszú hosszú ideig. Elgondolkodott azon mily gondalan és egyhangú kicsiny élete, min feltétlenül változtatni szeretne. Tervek szőtt s vetett el, egy egy gondolatától felcsillantak szemei s cikázó csillagok vették körül, jelezve mily jól érzi magát,máskor mélabús magány vette uralmába...
De nem téblábolhat itt. Mit is akarhatna a rét közepén egymaga? Semmit hát, így megszakított minden illúziót mit létrehozott itt tartózkodása óta s visszaindult a myrték városába.*

Tárgy: Re: 05. Mylatrë-rét Pént. Aug. 28 2009, 16:37

*Az idő elég kellemes. Igaz, árnyékba sokkal jobb és kellemesebb az idő, mint kint a napon, de a napon sem sül meg az ember. Na meg persze, aki szereti a meleget annak ez az idő pont tökéletes. Hypyno is igy van vele. Köpenyét most otthon hagyta, egy sárga vászon ing van rajta és egy hozzá illő, vászon nadrág, ami szintén sárgásbarna. Varázsbotját most is magával hozta ide a rétre. Szereti ezt a helyet, főleg igy nyáron, hiszen rengeteg állatka, pillangó és virág telepszik meg ezen a csodálatos réten. Na meg nem csak kedvtelésből jött ide. Vár valakit. Méghozzá párját, Ared-et. Megbeszélték, hogy itt találkoznak. Hypyno az egyik fa árnyékába húzódik. Szereti a napsütést, de nem akar megsülni. Szive hevesen ver, hiszen régen láttam már párját és bizony hiányzik neki. És most pár percen belül láthatja.*
~Ne áltasd magad! Lehet, hogy csak estére ér ide~*mondja egy halk hang a fejében, de a hangot elnémitja, letép egy szál virágot és a szirmaival kezd játszadozni, mig párját várja, aki reményei szerint hamarosan megérkezik.*

Tárgy: Re: 05. Mylatrë-rét Pént. Aug. 28 2009, 16:44

*Ared egyre jókedvűbben lépegetett, ahogy feltűnt a szemei előtt a rét. Találkozóra jött. Igaz, későbbre beszélték meg, de szeretett volna mielőbb ideérni.*
~Hátha itt lesz már...~
*Kíváncsian figyelte a környéket. Pár madár és nyúl kóborolt arra, egyébként senkit nem látott. S mivel nem az orra elé nézett, nem látta a vakondtúrást sem a lába előtt. Aminek persze meg is lett a következménye. Egy halk kiáltás kíséretében jókorát esett, hasra.*
-Ó, hogy az a .... csizma.-
*Az első dolog, amit megpillantott, egy csizma volt. Egy felettébb ismerős csizma, így aztán sugárzó mosollyal üdvözölte a csizma tulajdonosát.*
-Hát, nem így terveztem a megérkezést. De látod, mégiscsak itt vagyok.-

Tárgy: Re: 05. Mylatrë-rét Pént. Aug. 28 2009, 16:48

*Hypyno a fűben fetrengve lábait keresztbe teszi. Varázsbotját maga mellé letámasztja, persze olyan közel, hogy kézközelbe legyen, ha bármi történik, vagy épp bárki jön. És nem is kell sokáig várnia. Becsukott szeme egyszer csak felpattan, amikor hangot hall.*
-Csizma- * hallja közvetlen közelről, majd meglátja kedvesét, Ared-et. Elmosolyodik és felül.*
-Szia Kedvesem! - *köszönti a lányt, majd felsegiti.*
-Már megint a csizmám? - *kérdezi nevetve, majd ad egy puszit a lánynak.*
-Hogy vagy? Hiányoztál! - *súgja a lány fülébe és magához öleli.*

Tárgy: Re: 05. Mylatrë-rét Pént. Aug. 28 2009, 16:57

*Ared szíve egy pillanatra megremegett a kedves hangtól. Rég nem hallotta, és már nagyon hiányzott neki Hypyno. Nevetve bújik a férfihoz.*
-Te is hiányoztál. Most jöttem rá igazán.-
*Komolykásan nézett a myrte szemeibe, ami igazán nehéz volt, tekintve a lány széles jókedvét.*
-Azt hittem, hogy sohasem fogok már végezni a kertemmel. Kialakítottam egy részt az Otthon mellett, de a munka többségét kézzel kellett végezni. Tudod, a növényeim miatt....-
*Mosolyogva mutatta Hyynónak kissé megviselt kezeit.*
-Látod? Kicsit elrongyolódtak, de legalább tiszták. Egész délelőtt suvickoltam magam, a tiszteletedre.-
*Nevetett, és leült a fűbe, magával húzva a myrtét.*

Tárgy: Re: 05. Mylatrë-rét Pént. Aug. 28 2009, 17:02

*Örül, hogy hallja, hogy a lánynak is hiányzott. Egy pillanatra becsukja a szemét és elmosolyodik, sóhajt egyet. Mikor kinyitja Ared csodálatos szemeit látja maga előtt. *
-Biztos szép lett. Ha gondolod, itt maradsz egy éjszakára a fogadóban, aztán holnap hazakisérlek és megnézem a kertet. Mit szólsz? - *kérdezi a lánytól, aki fogja és lehúzza maga mellé a fűbe.*
-Na igen, itt kényelmesebb - *mondja mosolyogva és átöleli a lányt, kicsit jobban magához húzza.*
-Megmostad? Édes vagy! - *neveti el magát a myrte és egy puszit nyom a lány kezére, amin tényleg látszik, hogy kicsit megviselte a munka. De amit meg kell csinálni, azt meg kell csinálni.*

Tárgy: Re: 05. Mylatrë-rét Pént. Aug. 28 2009, 17:14

-Benne vagyok. Most egy pár napig ráérek. Szedtem elég gombát a nagy esők után, felfűztem és megszárítottam őket, és a kert is kész. Végre csak veled foglalkozhatok.-
*Boldogan mosolyog Hypynóra, és elfészkeli magát a férfi karjai között. Aztán hirtelen eszébe jut Dreamien, akivel délelőtt találkozott, gombaszedés közben. Kissé elszomorodik, újból átérzi a férfi fájdalmát. Felpillant a kedvesére és ha lehet, még szorosabban öleli.*
-Délelőtt találkoztam valakivel. Ő is isthar mágus, és nagyon elszomorított a története. A feleségét keresi, akit elrabolt egy másik mágus. Megígértem neki, hogy ha hallok valamit, értesítem. Bár olyan hirtelen elszaladt, hogy azt se tudom, merre lakik.-
*Kissé elrévedezve mesélte a találkozását Dreamien Tifarral. Újra látta maga előtt a férfi szomorú szemét és hálát adott a sorsnak, hogy jómaga a szeretett férfival lehet.*
-Eszembe jutott, hgy történhet veled is valami... és akkor már hat lóval sem tudott volna senki visszatartani, hogy találkozzam veled.-
*Komolyan nézte Hypynót, s közben az ujjai hegyével végigsimított a férfi ajkain.*