2. Városháza, Eloyah tornya

A Városháza sötét egy hely. Itt hozzák meg az országot érintő stratégiai döntéseket. Az építményt még megőrizték olyannak, amilyennek a békeidőkben tervezték. Kívül fényes tiszta oszlopok sorakoznak, míg beljebb az oszlopokat felváltja a masszív fal. A falakat dagorlad hőseinek életnagyságú szobrai díszítik.
Nem messze a városházától egy torony emelkedik a magasba. Egykoron a Vigyázók tornyának hívták, ma viszont csak Eloyah, a megfeketedett szívű egykori tünde hős tornya, ki Evolyran ellen fordult. Ebben a toronyban él Dagorlad teljhatalmú nagyura, és itt őrzi Bargaran Kardját is, melyet gonoszságából kovácsolt, s melyről azt tartják, hogy él, s hatalmától retteg mindenki.

Tárgy: Re: 2. Városháza, Eloyah tornya Kedd Aug. 17 2010, 14:36

*Dardanosz végignéz Elsgaroth városházán. A fényes, vastag oszlopok mögött már látható a vastag, erős fal, s vele szemben a keményfából épült, szegecses kapu. Tekintete egy pillanatra megállapodik az egyik szobron, ami a falat díszíti.
Jól tudja, kit ábrázol. Coldor Umbor, ki Norb Lutham ostrománál kalapácsával betörte a kaput, s addig verte vissza a kirontani készülő katonákat, amíg oda nem ért a nyomában érkező dagorladi hadosztály. Az evolyrani tünde íjászok, kik erősítésként érkeztek az erőd védelmére addigra tudták csak leszedni. Mesélik, hogy teste már olyan volt, mint a sündisznóé, de még mindig állta a sarat. A kapu teljes őrségét, és még sok evolyranit mészárolt ott le.
Mondják, hogy kalapácsával tette mindezt.
A mágus végignéz a fegyveren. Nyelével együtt egészen a hős derekáig ér. Hatalmas erő kellett hozzá, hogy forgassa a használója, s Coldor eredetileg elf volt.
Abbahagyja a szobor csodálatát és a kapunál álló katonánál jelentkezik.
Csakhamar bebocsátást is nyer.
Már uralkodik magán, érzéketlen tekintettel figyeli az itt-ott ácsorgó őröket, ügyes-bajos dolgaikat végzőket.
Egy szolga vezeti előre a tábornok fogadószobája felé.
Mikor az ajtó kitárul előtte, belép, s nyomban meghajol. Még hallja, hogy bezárul mögötte a szoba ajtaja.
Erős, mély hang szólítja.*
- Dardanosz Ehtar, a negyedik légióból. Egyenesedj fel!
*A mágus csak bólint, s most végre körbe is néz. Nem is szoba, inkább terem az, ahol áll, vele szemben egy nehéz, ébenfa széken ül Dagorlad egyik legnagyobb tábornoka.
Idősebbnek hitte.
A férfin látszik még ülve is, hogy milyen magas, erőteljes testalkatú mágus. Egyik kezét a karfán nyugtatja, másikat pedig nagy, kétkezes kardjának díszes markolatán.
Fekete bőrköpenye alatt egész testét páncél borítja, habár most nincs háború.
Fekete, göndör haja által körbeölelt férfias arcából élesen figyelő fekete szemek pásztázzák a katonát, akit maga elé rendelt.
Dardanosz csak most figyel fel fekete varázsbotjára, mely szintén keze ügyében, a széknek támasztva pihen.
Ehtar jó megfigyelő. Hiszi, hogy ez a kulcsa a túlélésnek is.*
~Ő hát Darkmen tábornok. Szinte érezni a körülötte lévő sötétséget. Mekkora hatalma lehet!~
*Dardanosz arcáról nem olvasható le semmiféle érzelem. Akkor sem, amikor a tábornok feláll és odasétál hozzá. Jól szemügyre veszi.
Csak most látni a méreteit. Másfél fejjel magasabb és sokkal erőteljesebb nála. Szinte eltörpül a nagyúr mellett.
A tábornok komoly arccal figyeli minden rezdülését.*
- A rólad szóló hírek szerint kiválóak az eredményeid. Nem tartalak fel sokáig. Feladatod van.
*Átnyújt neki egy lepecsételt pergament. A darthar átveszi, majd a tábornok tekintetétől kísérve feltöri a pecsétet és elolvassa a benne lévő sorokat.
Most látja, hogy a pergamen valójában két lapból áll. Az elsőn Evolyran egyik vezérének neve látható, s a hozzá kapcsolódó feladat.
A másik pedig felhatalmazza birtokosát arra, hogy Dagorlad eszközeit használja, s azon dagorladiak, akikkel találkozik, segíteni kötelesek küldetésének elvégzésében.
Feltekint.
A tábornok még ott áll előtte. Mintha volna még mondandója, jóllehet a küldetést a katona már megkapta, más nem lehet.
Amikor közelebb hajol, Dardanoszt erős érzés keríti hatalmába, hogy hátrahőköljön, de nem teszi.
Darkmen két tenyerébe szorítja a darthar fejét, oly erővel, hogy a mágus szemét behunyja, fogait összeszorítja, hogy állja a fájdalmat.
Szemei előtt képek jelennek meg. Egy barna hajú, fiatal lányt lát, hosszan, erőteljesen. Közben hallja a tábornok szavait is, igaz, csak egészen halkan, szinte suttogva.*
- Jól jegyezd meg ezt a képet.
*A szorítás enyhül, a kép is eltűnik szemei elől. Kinyitja őket, sóhajt egyet.*
- Az a lány megszökött, és ha a hírek igazak, Evolyran területén van. Arya a neve.
*A tábornok visszasétál a székhez és elfoglalja benne korábbi helyét. Ismét erőteljes, parancsoló hangjától zeng a terem.*
- Találd meg és juttasd vissza hozzám élve!
Végezd el a feladatokat, legalább az egyiket! Ha nem sikerül, élve ne térj vissza ide. Most menj és állj neki a küldetésnek!
- Úgy lesz, nagyuram!
*A mágus ismét meghajol és kisiet az ajtón.*

//csak a usernek: itt még csak egy kegyetlen Dagorladit láthat aki találkozik vele
fiktív játék//

*Kard van az oldalán, varázsgyűrű a kezén. Eloyahtól kapta, sokat erő darab, és nagy varázserővel bíró. Egyetlen csatára használhatja fel, mert olyan helyre küldik amit csak a Sárkány sereg tud végig vinni.
Szeme komolyan néz végig az embereken. Keres valakit.
Fekete köpenye gondosan takarja az avatatlan szemek elöl a kisebb tőröket, és a váratlan fegyvereket. Öklei is egy egy fegyver, hatalmasak. Mint maga a hadúr is.
Feketeszemű Eloyah első embere. A Sárkányúr.
Magas, erős ember. Mindenki embernek mondja, még itt, Dagorladban is. Nem is hagyja másnak nevezni magát. Persze jelenlétében és megszólításában, "Nagyuram", vagy "Uram" a két szó ami elhangozhat.
Mást nem is mernek mondani a mágus tündére, mert bizony az, és ezt a titkot csak kevesen tudhatják. A Sárkányok "megbolondulnak" mellette, és minden halandó lény tudatában van azzal kivel beszél.
Itt, Dagorladban nincs nálla nagyobb, és erősebb, Eloyah után. Legalább is ezt tartják, és ezt be is tartják. Nem hajlandó senki sem megvétózni ezt az amúgy kísértetiesen helyeesnek vélt állítást.
A hadúr vár. A Városháza lépcsőjén néz lefelé, és vár valakire.*

*Aina, arcán elégedett mosollyal sétál végig az utcán. Külső szemlélő meg nem mondaná, hogy nem a köznéphez tartozik. Van ugyan egy kard az oldalán, de azt hosszú selyemköpenye elrejti a kíváncsi szemek elől. Nem siet túlzottan, hiszen nincs késésben. Egyébként is feltűnő lenne ha izgatott arccal rohanna a tömegben. Amúgy is ráérős ember volt. Semmit sem sietett el. A gyors munka sose jó.
Pár napja kapta a hívást, valakinek szüksége volt a szolgálataira. Sőt nem is akárkinek, egyenesen a Sárkányúr hívatta. Jó lett volna abba a hitbe ringatnia magát, hogy kitűnik a tömegből, de valószínűleg csak a jószerencse hozta úgy, hogy pont őt választotta a nagyúr. A lépcső felé pillantott és azonnal észrevett egy sötét öltözetű alakot. Ő az, Dagorlad második leghatalmasabb embere. Szemei kutatóan pásztázzák a tömeget, Aina-ra vár, a lány maga se tudta miért de erre a gondolatra valamiféle büszkeség töltötte el. Lassú, de határozott léptekkel felsétált a lépcsősor tetejére és megállt a férfi mellett.
- Tán Ön hivatott Nagyuram? – kérdezte nemtörődöm hangjával. Nem nézett fel a férfire, hiszen mégis ki ő, hogy rávesse a pillantását erre az emberre? Aina tudta, hogy hol a helye. Ugyan nem hajlongott és térdelgetett, mert az elég figyelemfelkeltő lett volna, és egyébként is utált ilyesmit tenni, a maga módja szerint azért mindig megadta a kellő tiszteletet. Pont ez volt a hiba. Nem a társadalom normáihoz igazította a viselkedését. Sokan közömbösnek, sőt flegmának tartották, beszédstílusa és arckifejezése miatt. Az viszont tagadhatatlan volt, hogy jó színész, akármilyen szerepet hitelesen tud adni és akárhova be tud épülni, hogy aztán mások bizalmába férkőzve információkhoz jusson.*
- Miben állhatok szolgálatára?

*Meglátja a nőt. Kecses alakja és formás idomai mellett harcos beállítotsága van. A modora is illő egy harcoshoz, az arcjáéka ugyan kicsit nyers, de még tanulhat. Összességébne nem is rosz. Egy kezdőhöz viszonyítva. Megvárja míg a n ő köszön és és rá is kérdez a lényegre, majd elindul szép lassan előre. Ő nem köszön, nem néz a nőre. Elég volt annyi időre látnia, mialatt megnézte magának.*
-Kövess.
*Csak ennyi volt a parancs, amit megszegni nem lehet.
Egy olyan helyre vezette, ahol más nem tartózkodott csak ők.
Nagy tágas terület, végig gondouzva, hogy a gyér fü mellett más nem nyíljon. Egy kis házikóval mellettük, a Városházától délre a tanyasiasabb részen.
Majd megállt és felé fordúlt.*
-Mielött neked adnám a feladatot, meg akarok győződni a képességeidről.
A házban találsz íjat és nyilakat. Azt akarom hogy eltaláld azt a fát.
*Mutatott rá egy tőllük jó pár méterre lévő keskeny fára. Rá volt tűzve valami.*
-Látod, hogy mi van rajta?

Aina a nagyúr parancsára, követte őt. Lassú léptekkel tipegett a nyomában, míg egy kertbe nem értek. A lány a Nagyúr hátát bámulta, még innen nézve is tekintélyt parancsoló volt. Tudta irigyelni az ilyen embereket. Sajnos ő komótos lassúságával, csak flegma hatást tükrözött. Talán ha kicsit magasabb lenne, akkor komolyabbnak tűnne, de a maga 165 cm-ével nem sok hatást tudott gyakorolni az emberekre. Végülis ebben is volt előnye. Általában lenézték, azt hitték, hogy csak egy szerencsétlen gyenge nő, aki semmire se fogja vinni a hadseregben. Pedig igenis jók voltak a képességei. A Sárkányúr szembefordult vele és azt mondta le akarja tesztelni. Aina a földre terelte a pillantását, nehogy még véletlenül is az arcára nézzen. Lusta félmosoly jelent meg az arcán és lassú, határozott léptekkel elsétált az íjért amit a férfi mondott. Egy pillanatig se izgult, ha nem sikerül a próba, akkor nem sikerül, nem aggódott rajta. Magához vette a fegyvert és visszasétált a Sárkányúrhoz. A Nagyúr rámutatott egy fára és megkérdezte látja-e Aina mi van rajta. Megvonta a vállát.
- Fogalmam sincs épp csak hogy a színét ki tudom venni. – mondta közömbös hangon és a következő pillanatban már ki is lőtte a nyílvesszőt. Nem látta pontosan, de biztos volt benne, hogy akármi is van ott azt eltalálta.
- Nos? Megfeleltem a vizsgán? – kérdezte sajátos, kicsit talán gúnyosnak tűnő félmosollyal az arcán. Szeretett íjászkodni…
- Ha igen, akkor szeretném, ha ismertetné velem a feladatom Nagyuram. – mondta lusta hangon, miközben a földet bámulta.

*A lány válaszol, és lő. Nem várja meg míg a hadúr reagál rá, de nem is muszály. Dylan figyelemmel kiséri végig a nyílvessző röppályályát, és hidegen de egyben elismerően nyugtázza, hogy talált. Majd a lány olyat tesz, amit lehet nem kéne.
Türelmetlen.*
-Ne siesd el kislány.
Attól, hogy véletlenül eltaláltál egy darab fát, az nem tesz téged jó kémmé.
A következő célpontod az az ork lesz ott, amelyik rakodik.
Két nyílvesszővel találd el a szemei közt, és a másodikba haljon bele.
De mindezt úgy, hogy a társa ne vegye észre honnan jött a nyíl.
*Csak a fejével bökött a kis házikó felé, ahonnan valami nagy dolgot pakolt két ork. Feltehetően felsőbb utasításra. Fémmel borított dobozok voltak, és láthatóan jó nehezek.
Valamelyik mágusnak kellhetnek talán, vagy parancsnoknak.
Dylan kiadva az utasítást, ellenvetést nem tűrő arckifejezássel fordult a lány felé.
Azt sugallta, hogy na mi lesz?
Vond fel a nyjvessződet, és célozz.*

*A Sárkányúrnak nem tetszett, hogy Aina azonnal a zsebében érezte a győzelmet. Rászólt a lányra, hogy ne siessen el semmit. Apró fanyarkás félmosoly jelent meg a kémnő arcán. Ha a férfi tudná, hogy ő az égvilágon semmit sem siet el... Bár akkor lehet nem is őt választotta volna. Minden esetre, most már tudta, hogy többrétű lesz a próba. A Nagyúr elmondta a következő feladatot. A lány megnézte magának a két orkot és gúnyos mosolyra rándult a szája széle. Lassú nyugodt mozdulatokkal feszítette meg az íjat a vesszővel, majd várta a megfelelő alkalmat, ami nemsokára el is jött. A két mamlasz megállt és lerakta a ládát. Talán pihenni szerettek volna kicsit. Az egyik elfordult és abban a pillanatban Aina lőtte is az első vesszőt, és még nem is ért célt, mikor a másodikat is útnak indította. Az első beleállt a lény keménybőrű fejébe, pont a két szeme közé, a második szinte ugyanoda csak körülbelül fél másodperc késéssel. Szerencsétlen párának még nyögni sem volt érkezése, úgy csuklott össze. A kémnő leeresztette a nyílvesszőt és visszalépett a Sárkányúr mellé, hogy onnan nézze végig a továbbiakat. A másik ork visszafordult a ládához, de nem azt látta, amire számított. Mivel társa a hatalmas doboz mögé csuklott össze, először nem is látta.
- Ho’ vagy? – kérdezte buta, reszelős hangján, de nem felelt senki. Megvakargatta a fejét és elkezdte megkerülni a csomagot, aztán végre felfedezte a holtat.
- Mi? Mi történt? Honnan? Ki? – forgott körbe-körbe értetlenkedve, aztán mikor rájött, hogy fogalma sincs, elvetődött a láda mellé, hátha ő is célpont. Aina gúnyosan nevetgélve megrázta a fejét.
- Tudja Uram, azon gondolkozok, hogy ez alapból ilyen ostoba, vagy csak megjátsza… - mondta inkább magának a lány. Jót vidult a jeleneten. Aztán unottan ásított egyet és félig lecsukott szemekkel oldalra biccentette a fejét. A szél elkapta hosszú fekete tincseit és oldalra rántotta őket, hogy aztán játékosan libegjék körül. Csendben várta, hogy kap-e új utasítást? Összességében még élvezte is a dolgot.*

*Végignézi a kis kivégzést azonban mindvégig a hölgyet tartja szemmel. Az arcvonásait, és hogy a tette milyen mértékben rendíti meg, vagy hagy nyomot rajta.
Nem úgy tűnik, mintha sajnálná az orkot, sőt...!!!
Dylan belemélyed halottkék szemeivel a nőébe ezzel kényszerítve arra, hogy a másik is belenézzen az övébe. Más esetben vagy gyávának, vagy túlzottan is előírásokat követőnek gondolhatná. Akkor viszont nem jó a küldetésre.
A szemei nem árulnak el semmit. Sem jót, sem rosszat, de pont ez az ami inkább ijesztő.
Aztán meg is szólal. Azon a mély, halottias hangon, ami mentes minden érzelemtől. A szavai viszont súlyosak voltak.*
-Milyen kíméletlen.
*Aztán előrébb megy, de olyan mozdulat kíséretében mely egyértelműen jelzi a nőnek, hogy kövesse.
Ha beérte a lány, kap választ is a költői kérdésére.*
-Szerinted hány parancsnok kell egy ork század eligazításához?
Legalább tíz, ezért sincsenek kizárólag orkokból álló századok.
Viszont te az előbb egy szövetségest öltél meg, még ha az egy ork is volt.
Lenne hozzád egy kérdésem.
Miért teljesítetted a parancsomat habozás nélkül?
*Hiszen sok válasz létezik és mind igaz lehet.
Először is, hogy ki nem állhatja az orkokat, vagy hogy Dylant féli ennyire, esetleg nem érdekli senki és semmi, vagy ami nem olyan valószínű, a tanulmányait tekintve, hogy a parancs nála az első...
Azonban ez is csak pár a lehetséges válaszok közól, vajon a kis kémnek ígérkező nő, mit felel?*

*Érezte a nagyúr tekintetét magán. Tudta, hogy sért minden szabályt, de lassan felemelte a fejét és pillantása találkozott a férfiével. Úgy nézett a lányra, mintha olvasni akarna benne, kék szemeit az kém smaragdzöld íriszébe fúrta. Aina nem ijedt meg tőle. Teljesen érzéketlen maradt. Tudta, hogy a Nagyúr egy igazi élő legenda, de attól függetlenül ugyanúgy csak egy ember, mint ő maga. Azért érdekelte volna, hogy mégis mit akar kideríteni a puszta nézéssel. Valószínűleg nem sokmindent fog kideríteni. A lány ábrázata legtöbbször olyan mintha maszkot húzott volna. Fagyos érzelemnélküli, unott tekintet. Néha gúnyos és flegma. Nem zavartatta magát azon, hogy amit csinál az tiszteletlenség, gyorsan felderítette a férfi arcát. Lehet erre nem lesz több alkalma. Habár Aina megkapta a kegyetlen jelzőt, de arc alapján azt mondta volna legszívesebben, hogy csak annyira lehet az, mint a férfi maga. Mégis visszatartotta a szavakat. Jobb, ha legalább a beszédében tisztelettudó marad valamennyire.
A férfi végre elszakította a pillantását a lányról és elindult. Aina utána sétált saját nemtörődöm, lassú lépteivel. Mikor beérte, a férfi újra megszólalt.
- Szóval tényleg ennyire ostobák. – válaszolta meg magának a kérdést a lány a hallottak alapján. Aztán a férfi hirtelen kérdést intézett a lányhoz.
- Hogy miért? – kérdezett vissza a lány unott hangon. Aztán megvonta a vállát.
- Miért ne? Egész jó szórakozásnak tűnt. – mondta teljesen közömbös hangon, az őszinte választ. A legkevésbé sem érdekelte a tény, hogy megölt valakit. Egyel több vagy kevesebb, mit számít? A lányt teljes mértékbe hidegen hagyta a háború, nem érdekelte ki ellenség ki barát, a csatában. Őt nem igazán izgatták ezek a nagyszabású ideák.
- Tán sajnálja azt az orkot? – kérdezte a lány apró fanyarkás, gunyoros mosollyal.
- Nagyuram. Nem az én lelkemen szárad a halála, hanem az Önén. Ön adta az utasítást. – magyarázta a lány teljesen közömbös hangon. Még csak nem is érzékelte, hogy lehet, hogy tiszteletlenül beszélt. Ő csak a rideg valóságot ejtette ki a száján. Újra az ork felé fordult aki még mindig a lád mögött hasalt. Még pont ki tudta volna lőni.
- Lehet neki is megváltás lenne, ha végeznék vele, ahogy így elnézem. – jegyezte meg a lány szánakozó, lenéző pillantást vetve a szerencsétlenre. *

*A nő hangosan reflektál a hallottakra, amit Dylan nem tesz szóvá. Hadd élje ki magát egy kicsit. Az, hogy nyíltan megvádolta érzelgősséggel, még tetszett is a férfinak. Van a nőben bátorság! Közben haladtak tovább. Egy időre beállt közéjük a halálos csend, amit végül a férfi tört meg. Ugyanolyan halkan unott, érzelemmentes hangján.*
-Megvan benned a kellő kegyetlenség a kémek munkáihoz, azonban
ha nem figyelsz az embereidre, egyedül maradsz és meghalsz.
*Ekkor már világossá vált, hogy merre tartanak. Gyorsan el is telt az a kevés idő is, ami a köztük és az ork között lévő út megtételéhez szükséges.
A Sárkányúr leguggolt az ork elé, és megragadta a vállát.
Amaz lassan felemelte a fejét és belebámult felettese szemébe. Csak egy ork, de még ő is ismeri ezt az arcot, így gyorsan le is sütötte a szemét.*
-Sárkány uram. -*Így hívják Dylant maguk között, annak ellenére, hogy nem sárkány*
-A társam... miért hallt meg?
*Nem messze mellettük feküdt az a szerencsétlen, aki a lány ölt meg a hadúr parancsára. Dylan arra nézett, majd újra az orkra, és felemelte a fejét, hogy a szemébe nézhessen.*
-Meg fogjuk találni a gyilkost.
Most pedig fogd a társad és temesd el tisztességesen. Nem fenyeget már több veszély.
*Az ork hálásan bambulva rá, bólintott, majd otthagyta őket.
Dylan felállt, és halkan megjegyezte magának, hogy ide kel küldeni még két orkot. A munka befejezésére.
Aztán a nőre nézett.*
-Gyere.
Van még feladatom a számodra.
*Az, hogy a konklúziókat hangosan vagy csak magában értette e meg az már a nőn múlik. Nem firtatja, ha amaz sem.
Majd tovább vonult.*

- Ne értsen félre Uram. Nagy megtiszteltetés, hogy Ön magához hívatott, de…én a legalsó szinten állok. Nincsenek embereim, akikre figyelnem kéne. Egyenlőre, én vagyok másnak az embere. És tudom, hogy Önnek talán furcsán hangzik, de nem is szándékozom ezen változtatni. Jó ez így. Én jobb szeretek magányosan dolgozni, mint másokkal.
*Persze, mert akkor nem kell senkire se tekintettel lennie, vagy figyelnie az unalmas társakra. Ha kedve tartja akár aludhat is anélkül, hogy bárki zargatná. Teljes mértékben hidegen hagyta az ork aki még mindig ijedten kuporgott a földön. A Sárkányúr gyorsan megoldotta a problémáját. Csak figyelte és magában megjegyezte, hogy a férfi jó vezető. Olyan amilyen ő maga soha nem lesz. Nem mintha ez lett volna a vágya. Őt hidegen hagyta a háború. Ő csak végre egy nyugodt életre vágyott, ahol azt csinálhat, amit csak akar. A férfi intett neki és Aina apró unatkozó sóhajjal indult meg utána. Az igazság az volt, hogy legszívesebben lefeküdt volna aludni egy kicsit, de ez most nem volt lehetséges.*
- Természetesen Nagyuram, várom az utasításait.
* Mondta a lány unott hangon. Magában viszont kíváncsi lett a férfire. Aina először úgy gondolta, legalább annyira hideg és kegyetlen mint ő maga, de a férfi gondoskodott a beosztottjairól, jóllehet, talán csak szánalomból tette. Minden esetre a lány képtelen volt megérteni az ilyen dolgokat. Őt nem érdekelte senki és semmi, csak az, hogy megtarthassa valamiképp a saját akaratát. Nem érdekelték az ezért járó büntetések sem. *

*Már távolodtak, mikor a lány hangja megcsendült a szélben. Dylan csak magában mosolygott a dolgot illetően. Szóval a nő elég lusta ahhoz, hogy ne dolgozzon, ha nem muszály. Jó. Ezt is számításba kell vennie. Majd menet közben,nem nézve a lányra, szólal meg.*
-Nem arról beszéltem feltétlen, hogy milyen szinten állsz, de ha egyedül maradsz, bárhol is vagy, nem lesz hosszú életed.
Ezt vésd jól az agyadba.
Egy kémnek információkra van szüksége, és ehhez nem csak a saját képességeit de másokét is fel kell használnia.
Ha kém akarsz lenni, meg kell tanúlnod az emberek érzéseit érezni és egyben manipulálni is.
Mindig a neked legmegfelelőbben. Sosem mehetsz úgy valahova, hogy ne lenne valakid aki időlegesen is, de a segítségedre lehet.
Egy kém mindig titokban munkálkodik, ennek folyamán, a Birodalom sohasem válallhat felelősséget rád.
*Közben beértek a városiasabb részre. Elhaladtak egy kis utca mellett, ahova Dylan be is fordult. Ez után egy tágasabb, barátságos hely fogadta kettejüket. A hadúr rutinosan mozgott itt. Egy közeli étterem felé ment. Nem kocsmába, vagy kis fogadóba hanem egy jól szituált étterembe.
Leült az egyik kinti asztal mellé, miután a nőnek is khúzta az előtte lévő széket.*
-Tudnod kell bánni az emberekkel.
*Fejezte be a mondandóját immár ülve.
Ekkor jelent meg a pincér. Dylan roston sült oldalast rendelt vörösborral, és rizst köretnek, addig is egy pohár jeges wyskit, amíg az étel készül
A pincér felvette a rendelést majd Ainához fordult.*
-És ön hölgyem. Mit rendel?
Ajánlhatom a mai specialitásunkat,
Vasalt jérce, rozmaringos, sajtos sült almával és párolt rizzsel?

*A férfi kifejtette, hogy társak nélkül meghalok. Ebben nem értettem egyet vele. A sok béna kis utánfutó csak hátráltat a munkámban általában.*
- Nos, lehet hogy Ön meghal társak nélkül, de köszönöm szépen én megtanultam hogy vigyázzak magamra. * mondtam határozottan. Nem sértésnek szántam, csak levontam a következtetéseket. Még egész fiatalon az utcán tanultam meg az élet kegyetlen törvényeit és azok szerint éltem. Ha társ került mellém az mindig csak plusz gondot okozott. Etetni még egy éhes szájat, úgy hogy én is majdnem összeesek a tápanyaghiánytól. Kihúzni a pácból, ha valami felesleges ostobaságot csinál. Nem, nekem nem volt szűkségem társakra. Megvoltak az informátoraim és a kapcsolataim, de őket nem neveztem volna annak soha, mert nem lógtak a nyakamon.*
- Megvannak az informátoraim, a többivel meg magam foglalkozom. Nem kell társ! *jelentettem ki határozottan.*
- És nyugodjon meg attól, hogy most éppen ezt az arcomat látja, még nem jelenti azt hogy nem tudok elbűvölően imádnivaló lenni. * Utaltam ezzel arra, hogy akárkivel meg tudom szerettetni magam annyira hogy irányítani tudjam. Unott hangon lassan beszéltem. Felesleges időhúzásnak tartottam ezt az egész séta dolgot. De amikor beültünk valami vendéglőbe már láttam, hogy még hosszú ideig kell várnom arra hogy megkapjam a feladatom. Ha egyáltalán megkapom. A férfi csak azt sorolta hogy mire kell ügyelnem a munkám során.
- Képzelje ezeket mind elmondták a kiképzésem során. * Mondtam álmosan ásítva egyet.*
- De ha szeretne meggyőződni róla a saját szemével is…* legyintettem ásítva. Elhajtottam a pincérlányt, de azért rendeltem tőle egy pohár száraz fehérbort. Aztán felálltam, közben az arcom megváltozott. Egyszerre kedves és talán egy icipicit csábos kifejezést öltöttem magamra. Kisétáltam az utcára és „véletlenül” nekimentem egy férfinek. Sajnálkozva, pirulva kértem bocsánatot, és ez így folytatódott egy kb negyed óráig. Akkor már konkrétan látszott a férfin, hogy tiszta szerelmes, egy nőbe aki nem létezik, csak én alkottam meg. Kis idő múlva elváltunk egymástól, mert szolgálatra kellett jelentkeznie. Komótosan, unott arccal visszasétáltam a Sárkányúrhoz.*
- Faone, azonosítója 1645, kapuőr. Nőtlen, nincsenek hozzátartozói. Élete legnagyobb titka, hogy két hete mulasztott és elaludt őrködés közben. Éjjel kettőkor pedig újra mulasztani fog egy nem létező randi miatt. * mondtam szinte gépiesen monoton hangon. *
- Tudok még róla beszélni ha kíváncsi rá. * emeltem meg a poharam és ittam egy kortyot.*

-Mindegy minek hívod.
*Bökte rá inkább sértettségből, mint tanítva, hogy így kimerte kérni magának a lány. De tényleg mindegy minek hívta. Úgy látszik megtanúlta, hogy miként bánjon az egyszerű emberekkel.
Mert a kémeknek ezek az emberek, azok, akikből a legtöbb van, a forrás alapjuk.
Természetesen egy kém minnél jobb annál több embert utasíthat maga alá, másszóval vonhat manipulációja körébe. Megjött az étel, majd rá nemsoká a bor is, Dylan vörösborával. A wyskit már rég megitta.
Nekilátott, nem sokat törődve a nő fecsegésével, hanem azért figyelt rá, csak nem úgy, hogy a nő is észrevehesse.
A kis bemutató elég kifinomúltnak nézett ki, hogy meg legyen elégedve vele.
Fanyar, ám egyben fölényes mosollyal üdvözölte a visszaérkezőt. A villa még a kezében volt mior felszólallt, az étel felénél járt. A kezében lévő evőeszközt lóbálta kissé, míg a lányt dicsérve fedte.*
-Nem is rossz, habár kívűlről elég feltűnő a jellemváltásod.
Figyelj, hogy ne csak a célszemély, de a körülötted lévők se gyanakodjanak.
Habár magam is hasonló feladatot szándékoztam adni az előbb, megelőztél a kirohanásoddal.
Könnyen felidegeskedsz?
*Szögezte a lánynak a kérdést, majd hátradőlt a még félig teli tányér mellől.
A pincér, akit a nő elég szépen elhajtott most Dylanhez sietett.*
-Uram?
Hozhatok még valamit?
-Igen. Egy üdítőt a lánynak. Nehogy a fejébe szálljon az előbbi.
*Vajon mire utalhatott azzal az utolsó szóval...
Közben persze egész végig Ainát figyelte, hogy a kis közjáték mennyire dühíti fel. Elvégre gyereknek titulálta az előbb.
Amikor a pincér elment, újra felé fordúlt, szinte időt sem hagyva neki, hogy megszólalljon.*
-Hanem azért mégis kiadom, de előbb idd meg amit kapsz a pincértől.
*Valamilyen gyümölcslevet kapott. Finom hűs lehet, jégkockákkal.*
-Ha felnézel.-*hajolt közelebb a férfi, miután a pincér eltűnt-*-Láthatsz egy nagyobb erkélyt.
Az ott egy befolyásos helyi maffia lakhelye.
Azt akarom, hogy egy negyed órán belül ott beszélgess a főnökkel,
és a téma pedig a holnapi "előadás" legyen.
Remélem nem kell figyelmeztetnelek, hogy csak akkor menj föl, ha tényleg akarod a feladatot.
Velem dolgozni nem lesz egyszerű.
*Ennél a résznél dőlt vissza a kénylemes helyzetbe, és a megszokott fölényességgel folytatta.*
-Természetesen ha elszúrod, vagy visszahallom valahonnan, a feladatot elbuktad, és ne kerülj többé a szemem elé.
*Szúrós szemei előbb azutcát, majd kíméletlenűl a lány tekintetét fúrták át. Mint egy gyilkos, akinek hatalma van élet és halál fölött.
Valaki, akinek a szava erővel bír.*

*Aina úgy vette észre, hogy a nagyúr kicsit megsértődött, mert a lány visszautasította a tanításait. De hát mit tehetett volna, ha egyszer annyira untatta a férfi felesleges prédikációja? Ő nem megsérteni akarta a Sárkányurat, csak jelezni, hogy álmos és nincs kedve sok időt eltölteni felesleges szövegeléssel. Így a többi prédikációt megelőzendő gyorsan tartott egy kis bemutatót. Persze igazi dícséretet nem várt érte, mert egy sima kis közkatonából elég könnyű kihúzni az információkat, de abban reménykedett, hogy ha ezzel megvan akkor felgyorsulnak kicsit az események.*
- Nos, igen. Elég gyorsak voltak a váltásaim, de ez is csak attól függ, hogy milyen a szituáció. Nem éreztem szűkségét, hogy tovább játszam a kedves szende kislányt. *mondtam egy vállrándítás kiíséretében. A nagyúr minden bizonnyal félreértette Aina viselkedését, mert megkérdezte, hogy a lány gyorsan kijön-e a sodrából. A lány felhúzta fél szemöldökét és apró nyugodt, talán kicsit álmos mosollyal nézett a férfire.*
- Úgy nézek ki, mint aki ideges? * tette fel az egyértelmű kérdést. Teljesen nyugodt volt. Ezerszeresen több kellett hozzá, hogy a lány felhúzza magát. A férfi persze kerülgetni kezdte a forró kását azzal, hogy üdítőt kért a kémnek. Azt gondolta, ha Ainát leminősíti gyerekké akkor majd talán produkálhat valami érzelmet? Aina rezzenéstelen arccal nézte a férfit. Nem zavartatta már magát az illemen. Egy kislánynak nem kell még alkalmazkodnia a szabályokhoz és ha a férfi egy gyerekkel akar tárgyalni, hát ő áll elébe. A pincérnő kihozott valami gyümölcslevet és a férfi azt mondta, hogy a kém fogyassza el, csak aztán kapja meg a feladatot. A lány gyermeki mosollyal az arcán két markába vette a poharat és belekortyolt az üdítőbe. Aztán hirtelen legörbülő szájjal nézett fel a Sárkányúrra.*
- Bácsi…ez nagyon hideg! Fájni fog tőle a torkocskám. * Aina nagyon jól elszórakoztatta magát a színészkedéssel. Legalább így nem volt olyan unalmas az üldögélés. A férfi közben kiadta a feladatot. Aina feltekintett a szóban forgó erkélyre és unott sóhajjal az arcán felállt.*
- A holnapi előadás. Értem. *mondta és lassú léptekkel elindult a ház bejárata felé. Belépett az ajtón, ahol rögtön két őr állta útját.*
- Te meg ki vagy és mit akarsz? * mordult a lányra az egyik. Aina fölényes mosollyal nézett a férfire, mintha csak egy csótány lenne a lábainál.*
- Ejnye! Az Uraság nem lesz elragadtatva tőle, hogy az egyik lefőbb vendégét feltartóztatják. * mondta határozott hangon. Látta, hogy az őrök elbizonytalanodtak.*
- A felesleges mogorváskodás helyett inkább vezessenek a főnökükhöz! Nincs időm arra, hogy ilyen kis senkikkel beszélgessek! * parancsolta a lány, ellentmondást nem tűrő hangon. Szavai csöpögtek a sznobságtól. A két őrt úgy tűnt meggyőzte. Az egyik félős hangon megkérdezte: *
- Ön lenne Miss X? * kérdezte nagyot nyelve. Bingó! Csak sikerült ez is. Aina könyörtelen arccal nézett a férfire.*
- Mégis mit képzel magáról, hogy kérdezősködni merészel? Egy ilyen kis senki, még arra se méltó, hogy rámvesse a pillantását. Ez a Főnöküknek is meg fogom mondani! *jelentette ki felháborodott hangon a lány. A két őr a földre irányította a pillantását és utat nyitottak.*
- Erre tessék kegyelmes asszonyom! *motyogta az egyik és elindult egy lépcsőn felfelé. Aina követte egészen egy szépen faragott kétszárnyú ajtóig. Az őr kinyitotta előtte az ajtót és beszólt a szobába.*
- Uram! Miss X jött el Önhöz. *mondta hajlongva és utat engedett a lánynak. Belépett és fennhéjázó szemekkel nézett végig a helységen. Miss X az egyik legnagyobb maffiabanda elsőszámú fejvadásza volt, ezt minden kém tudta. Az alvilágban hatalmas tekintéllyel bírt a nő. Már csak arra kellett vigyázni, hogy az igazi nehogy váratlanul betoppanjon. De ezen majd csak akkor gondolkodik a lány, ha ez meg is történik. Addig nem kell aggódni. Mindenki tudta ugyanis, hogy az a nő csak akkor jelenik meg, ha kedve tartja, már volt annyi tekintélye a szakmában, hogy ezt megtehesse.
Egy drága ruhákba öltözött férfi sétált a lányhoz és kéjsóvár szemekkel nézett végig rajta.*
- Miss X! Nagy öröm számomra, hogy ellátogatott hozzánk. Ön tényleg olyan csodaszép, ahogy a híresztelések emlegetik. Gondolom felkeltettem az érdeklődését a munkával kapcsolatban. * mondta a férfi behízelgő hangon. Nagy szűksége lehet a nőre, ha képes főnök létére ilyen behízelgően beszélni.*
- Nos, az attól függ. * mondta Aina gunyoros mosollyal az arcán.*
- Tudja csak azért jöttem, mert épp unatkoztam. Ha a munka nem elég érdekes, szó sem lehet róla, hogy elvállalom. *mondta határozottan, és elsétált a férfi mellett ki az erkélyre. Megtámaszkodott a korlátban és az utca forgatagát szemlélte. A maffiafőnök azonnal mellette termett egészen közel hozzá. Egyik ujjával finoman végigsimított a lány karján, aztán megfordult és minden őrt kiküldött a szobából. Édeskettesben maradtak. A férfi mégközelebb lépett a lányhoz.*
- Nem is tudja micsoda megtiszteltetés, hogy idefáradt. De ha nem végzi el rendesen a munkát, ugye tudja, hogy nem leszek hálás Önnek. Az én haragom pedig halálos mértékű tud lenni. * mondta a férfi határozott hangon és maga felé fordította a nőt. Két oldalt megtámaszkodott a korlátban. Aina nem mutatta ijedtség szikráját sem ahogy hamiskás mosollyal a férfire nézett. *
- Én sose végzek félmunkát. Ezt tudhatná Ön is! * suttogta édeskés hangon, aztán gyengéd, mégis határozott mozdulattal eltolta magától a férfit.*
- Minden esetre ez most egy munkaügyi társalgás, szóval elsősorban szeretnék a holnapi kis előadásról társalogni inkább. * mondta Aina újra az utca felé fordulva.*
- Remélem nagy műsor lesz…utána esetleg jöhet még egy kis szórakozás. * tette hozzá egy sokat sejtető pillantást vetve a maffiára. A férfin látszott az elégedettség.*
- Holnap nagy előadásra készülünk természetesen. A címe az lesz: Az ellenség fejének levágása. Gondolom ismeri a legnagyobb riválisomat. Ő lesz a főszereplő, aki drámai halált foga halni a darab végén, az Ön csodálatos kezei által. A műsor hajnali kettőkor fog kezdődni. *mondta a férfi és kezet csókolt Ainanak.*
- Értem, ez igazán szép darab lesz. És merőben érdekes is. Azt hiszem veszek rá jegyet. * mondta a lány gúnyos mosollyal az arcán.*
- Persze remélem tisztában van vele, hogy drága lesz a belépő egy ilyen műsorra. * tette hozzá figyelmezető arccal. A férfi megfordult és besétált a szobába, hogy aztán egy táskával térjen vissza. Az erkély belső felén maradt és kinyitotta. Tele volt pénzzel. Aina elmosolyodott. *
- Ugye ez csak az előleg? *kérdezte a lány gúnyos mosollyal.*
- Természetesen. Nehogy fukarnak nézzen negem. * mondta a férfi komoly arccal. Aina odasétált és megfogta a táska fülét, de a maffiavezér nem engedte el. *
- És a műsor utáni előleg? * nézett kéjsóvár tekintettel a lányra. Aina apró féloldalas mosolyra húzta a száját. Közelebb lépet a férfihez és egyik ujjával érzékien végigsimított a férfi ajkain, aztán odahajolt és apró csokot nyomott az arcára.*
- Egyenlőre elégedjen meg ennyivel. Én tudja fukar vagyok. Mindennek eljön a maga ideje. *mondta apró mosollyal és kihúzta a táskát a férfi kezéből. Lassú határozott léptekkel az ajtó felé sétált.*
- Akkor holnap hajnalba! *mondta a lány és kisétált az ajtón, le a lépcsőn és elvegyült a tömegben. Egy ideig kavargott aztán hátulról közelítette meg az éttermet. Nyugodt léptekkel a Sárkányúr mögé sétált, aztán átnyúlt a férfi fölött és az ölébe tette a táskát.*
- Nos? Látott mindent? *kérdezte unott mosollyal az arcán és visszaült a férfivel szembe.*
- Remélem egy kicsit azért elégedett velem. * tette hozzá apró mosollyal az arcán. Végülis az se számított neki, ha a férfi nem az. *

~Játszani azt tud.
Végülis. Nem rosz. Eléggé megy a saját feje után, de ha kikupálódik, ...még az is lehet, hogy kém lesz belőle.
*Aztán a lányka elment. Ő pedig megkapta az ebédjét. Étkezés közben fel fel pillantott, és azt pontosan látta, és tudta is követni ami fennt folyt. Nem rosz. Igazán nem rosz.
Maja Aina egy kis kerülő úttal egybekötött visszasétát produkált, ami megint csak a megfontoltsága eredménye.
Kis mosoly futott át rajta mikor a lány kacérkodni kezd.*
-Mondhatnám azt is jó volt, de nem szeretném szándékosan növelni az amúgy is nagy önbizalmad, de kétségkívül egy kezdőtől nem is várhatnék el többet.
*Még mosolyog is a lányra.*
-Nem kell elmened holnap. Az igazi Miss X, sem nem bűbájos, sem nem elbűvölő.
Még annyira sem mint játszottad.
Lenne hozzád még egy kérdésem.
*Dőlt hátra közben.*
-Mennyire szereted a dolgokat befejezni, illetve magad befejezni?

//bocsika, nem akartalak tovább várakoztatni. //

Tárgy: Re: 2. Városháza, Eloyah tornya Szomb. Aug. 04 2012, 16:21

*Szerencsére a Sárkányúr azt mondta nem kell Aina-nak holnap is megjátszania Miss X-et. A lány ettől kicsit megkönnyebbült. Nem mintha nehézséget okozott volna neki a szerep, de az még egy adag felesleges időhúzás lett volna, amihez a lánynak semmi kedve nem volt.*
- Nos, pontosan tudom, hogy milyen az igazi Miss X. Külsőre és belsőre is inkább férfias. De jobb stratégiának véltem, ha egy nőies karaktert játszok. A férfiak a csábító, elbűvölő nőknek sokkal gyorsabban megnyílnak. *magyarázta el a stratégiát.*
- Mivel az első pillanattól kezdve tudtam, hogy a fenti személy még soha életében nem találkozott Miss X-szel megengedhettem magamnak ezt a változtatást a gyors és hatékony munka érdekében. *fejezte be a taktika kielemzését. A férfi közben hátradőlt és megkérdezte, hogy a kémnő mennyire fejezi be maga a dolgait. Egy pillanatig elgondolkozott, aztán megvonta a vállát és ő is hátradőlt a székén.*
- Azokat a munkákat amiket magam vállalok el, szívesen csinálom, így maradéktalanul és hibátlanul igyekszem őket befejezni. Ha viszont nem a szabad akaratomból kell megcsinálnom egy melót…hát azokat többnyire el se kezdem. *vallotta be teljesen őszintén. Felesleges lett volna hazudnia, hiszen az iskolai büntetéseinek számából és indoklásából ez tisztán kiderült.*
- Ennek fényében, gondolom megbízhatatlan munkaerőnek fog tartani. * vonta le a férfi helyett a következtetést.*

Tárgy: Re: 2. Városháza, Eloyah tornya Hétf. Aug. 20 2012, 11:53

* A nő válaszol, s a Miss X-re tett kijelentés csak egy különös mosolyt csalt a férfi arcára. Nah jah. A legtöbb férfi tényleg megnyílik a csábos nőknek. Hanem azonban foglalkozott ovább azzal ami a lényeg. Megkérdezte, hogy milyen a hozzáállása a feladatokhoz, mire alány egy magától érthetődő, és egyben egy dacos személyiségnek adott hangot. Pff, problémás a hölgyike, de talán hasznos lehet még. Leteszik a wiskys poharat, majd előhúz a kabátja belső zsebéből egy borítékot. Aina elé teszi.*
-A feladat amit ha megtudsz, el kell végezned.-*Mutatott a kis fehér borítékra.
Egyszóval addig nem kötelezlek rá míg ki nem nyitod a borítékot.
Habár talán azt még elmondom, hogy aki egyszer nekem dolgozott, ...és túlélte, ...
*A szemei itt ördögien csillantak fel hasonlóan ördögi mosolyát kísérve.*
-... azoknak ugrásszerűen megnőt a befolyásuk.
Ha azt akarod, hogy te magad választhasd meg a feladataidat, ennél jobb alkallom nem lesz rá.
*Mindeközben végig a nőt figyelte. A reakcióit figyelte, hogy hogy reagál a hallotakra.*

//Bocsi, hogy ennyitt kellett rám várnod, de sajna el vagyok havazva :/ //

* A Sárkányúr végül Aina elé tett egy borítékot. A lány lusta félmosollyal konstatálta a mozdulatsort. A férfi megjegyezte, hogy van választási lehetősége a lánynak. Nyugodtan otthagyhatja a borítékot az asztalon és távozhat, de ha úgy dönt érdekli a munka, akkor már kötelezően meg kell csinálnia.*
- Ezt nem is kellett volna mondania. Magától a Sárkányúrtól kapni munkát az én szintemen elég nagy elismerést jelent. Ezt mindenki tudja. * mondta a lány vállrándítva. *
- De azt azért elmondanám, nem a hírnév vagy az elismerés miatt vállalom el a feladatot. Sokkal inkább azért mert így én választhatok majd a küldetések között és kevés dolognak lesz muszáj szaga. * mondta komoly arccal. Nem akart egész életében fel alá futkosni mint egy cseléd. Ez a lehetőség nagyban segített neki az áhított jövőképét illetően. Megfogta a borítékot és kinyitotta. Olvasás közben lassan elmosolyodott.*
~ Értem. Szóval a Sárkány sereg akcióba lép és nekem kell felderítenem a terepet és információkat gyűjtenem a kis naív népek között. Rutin munka nagy felelősséggel. De nálam jobban senki se képes erre.~
*Magabiztosan tekintett fel a férfire.*
- Mennyi időt kapok a küldetésre? *kérdezte most már komoly arccal.*

A lehető legkomolyabb arccal nézi a tükörben mozgolódó alakot. Amaz felhúzza előbb jobb, majd aztán bal kezére bőrkesztyűjét. Ez az utolsó kiegészítő sosem tartozott a kedvencei közé. Kényelmetlen viselet egy elfnek, aki a sokkal finomabb dolgokhoz szokott hozzá.
Eloyah vet még egy pillantást a tükörre, s tekintete egészen az asztal másáig vándorol, min egy méretes kard nyugszik. Nem szokása magától távol tartani Bargarant, ám ez alkalommal egy fajtája béli kard bizony inkább szolgálna számára hátrányként, mint előnyként. Kénytelen erre az útra lemondani erről az erőteljes fegyverről.
A tükörnek hátat fordítva bámul az ajtóban ácsorgó, fehér hajú alakra.
- Megállapodtunk. Én betartom az én részem, te is tartsd hát be a rád esőt!
Eloyah nem foglalkozott sosem olyan apróságokkal, mint a hozzá érkezők rangbéli pozíciója vagy netán származási hovatartozása. Most is egyhangúan, s mindenek előtt vele azonos rangúként kezeli az illetőt. Pediglen volna rá bármely halandónak oka, hogy akár még hajbókoljon is a jelenleg vele szemközt dekkoló alak előtt. Hát Eloya nem az a személy, akitől ilyesféle gesztusokra számíthatna.