3. Holt lelkek kocsmája

Holt lelkek kocsmája...Megrémít mindenkit e szó. Ide csak az jöjjön aki bátor, mert egy rossz szó után megverve és nincstelenítve találod magad az utcán. A kocsmáros egy furcsa lény. Nem emberi lény s nem is szellem. Vigyázz vele mert még mérget is rakhat a poharadba. Néha szoktak gyülekezi ide sötét csoportok is, hogy megtárgyalják ,hogy s mint hajtsák végre gonosz tetteiket. A pult mellett több széket találsz. Az ablakoknál 4-5 asztal is található. A plafonról piros fény dereng, és néha furcsa hangokat is ad ki. A pult túloldalán van egy ajtó ami egy padlásra vezet. Vajon mi lehet ott? Senki sem tudja mert aki felment, nem tért vissza, hogy elmondja….

Spoiler:

//Bocsesz... Hiswa volnék, és ez a kép nem épp ebbe a világba való, ha segítség kell, akkor szólj...
Spoilereztem a képet addig, míg nem lesz ide való képed.//

Aldo

*Elegem volt szinte mindenből, és mindenkiből. Alexander is attól félt, hogy se szó, se beszéd otthagyom, és nem is akad a nyomomra, amíg le nem higgadok. Küldetés, persze, akár így is csúfolhatunk egy kiruccanást a Holt lelkek kocsmájába.
Önként jelentkeztem erre az útra, és ahogy a kapitányom arcát elnéztem legszívesebben bezárt volna a barlangomba. Azonban erre nem volt lehetősége, így végül csak megesketett, hogy legalább megpróbálok egyben és élve visszatérni. Miután ezt megígértem neki végre elindulhattam.
A város az utolsó ittlétem óta sem lett sokkal vidámabb, de most én sem voltam vidám, így még csak ki sem lógtam a sorból. Alexander odafent keringett a magasban, és minden másodpercben készen állt lecsapni.
Összehúztam a köpenyemet, hogy ne szálljon az esti szélben, az arcomat a csuklya takarta, ahogy a kocsmába léptem. A hátam közepére se kívántam a társaságot, de hát nem sok választásom volt. Gyorsan kerestem, egy félreeső asztalt és leültem. Továbbra se fedtem fel az arcomat, és még így is a kelleténél nagyobb feltűnést sikerült keltenem. Intettem egy kancsó borért, bár azt még nem döntöttem el, hogy inni is fogok e belőle.*

*Kisebb városnézést követően –mert ugye időnként csak körül kell nézni drágalátos feljebbvalónk, fajtársunk városában is, még, ha nem is meghívásra történik eme látogatás-
a közeli kocsmát szemelte ki, hogy lemossa torkáról az „út porát”. Napfelkeltéig még volt néhány óra, tehát egy korty ital-egy korty vér még belefért az időbe bőven. Ahogy benyitott az italszagú, zajos kocsmában, szemével keresve egy külön asztalt –max. egy fő még jöhet vele vacsoraként- a különböző italszagot árasztó emberek és emberfélék társaságából különvált egy illat, egy finom, női illat, mely megcsapva orrát, egyre vonzotta a vámpírt, és egyúttal vezette, el az asztalig, ahol mélyen beletekintve a hölgy szemeibe szólalt meg*
-Szabad?
*Mivel az a szemmel igézős dolog(nem a bájolásra értem, hanem az Aldo-féle csáberőre:P) nem igazán jött be, a nő csuklyája miatt, így még a válasz érkezése előtt helyet foglalt a finomillatú hölggyel szemben.*
~Ennivaló….~
*Közben jött a kocsmáros, vélhetően az egyelőre ismeretlen nő által rendelt borral a kezében, s letéve az asztalra távozni készült, de vámpírunknak még időben sikerült elkapnia egyik karját, hogy ő is leadhassa a rendelését.*
-Egy pohár vérbort! *nézett a jéghidegkezű és még hidegebb tekintetű lény szemeibe, de valahogy a kocsmáros nézése meggyőzőbb volt, és inkább Aldo tekintete visszavándorolt a hideg télből a forró nyarat árasztó, kétségtelenül emberi, csuklyás alakra.*
-Remélem nem zavarom társaságommal, hölgyem.
*Szavai mellé egy kedves mosolyt is mellékelt, s közben szemeivel próbált betekintést nyerni a csuklya által eltakart arcra is., -ami mellesleg, vámpír létét meg nem tagadva, nem volt nehéz művelet.-.

*Az ajtón belépő idegen szinte kikövetelte a figyelmemet, ami most kifejezetten bosszantott, de be kellett látni, hogy nem nézett ki rosszul. Vagyis, ha egészen pontos akarok lenni, akkor a kocsmában tartózkodókhoz képest lényegesen jobban festett, és volt benne valami, ami másokat nagy valószínűséggel vonzott, míg engem ösztönös óvatosságra intett.
Az idegen egyenesen hozzám lépett, és válaszomat meg sem várva leült az asztalomhoz. A fogaimat csikorgattam dühömben, hogy az estém még rosszabb irányt kezdett venni, mint eddig, pedig nekem már az is bőven elég volt. Miért van az, hogy én ebben a városban mindig magamra vonom egy férfi figyelmét, bár igaz, hogy a múltkori egész rendes volt vámpír létére, és nem kellett megvédenem magam vele szemben.
A kocsmáros kihozta a bort, mire csak biccentettem egyet. A hívatlan idegen leadta a rendelését, és máris kiderült, hogy szerencsém vagy éppen szerencsétlenségem ismét egy vámpírral hozott össze. Kezdtem azt hinni, hogy bennem van valami, hogy mindig így alakul, de ezen most éppen, hogy nem volt kedvem elgondolkodni.*
- Zavarni? Nos, az majd még elválik. * A hangom dallama felkeltette a közelben ülök érdeklődését is, de nem vettem tudomást a sötét tekintetekről, melyek a csuklyám mögött rejlő arcot kutatták. Pontosan úgy, ahogy a velem szemben ülő vámpír is tette azt ajkán magabiztos mosollyal.*
- Megkérdezhetem uram, hogy miért éppen hozzám csatlakozott? Netalántán volt erre valami határozott oka is? * A hangom megtévesztően lágyan csengett, szinte már-már kedélyesen.*

-Egy gyönyörű hölgy társasága mindig a legmegfelelőbb társaság. Számomra. És ha nem is csodálhatom ragyogó arcának szépséges vonásait, lágy hangjának dallama is elég, hogy kiszínezze szürke estémet.
*Kedves mosollyal zárta mondatát, magabiztosan nézve a szemben ülő nő beárnyékolt szemeibe. Hosszasan. És eme műveletet csak a kocsmáros zavarta meg, letéve az asztalra a rendelés tárgyát, azaz a pohár vérbort. Aldo kezébe vette a poharat és szájához emelve, megízlelte italát.*
-Ittam már jobbat is…
*A kocsmáros elég közel volt még ahhoz, hogy hallja, s egy észrevétlen mosollyal a lányra nézett egy pillanatig…Csak nem találta ki, hogy mire gondolt vámpírvendége, az előbbi mondatával kapcsolatosan?...*
-Amúgy nyomós oka van, hogy eme helyet választotta esti időtöltés gyanánt….egyedül? Egy törékeny hölgynek nem épp a legbiztonságosabb hely ez, a társaságról nem is szólva…

*A csuklya rejtekében ironikus mosolyra húzódott az ajkam. Bárhol felismertem a prédára leső férfiakat, akik azonnal más hangnemet ütöttek meg, ha csinos vagy, és ha még némi hajlandóságot is látni vélnek kiszemeltjükön, akkor eltántoríthatatlanok. Még az arcom sem látta, de máris eldöntötte magában, hogy gyönyörű vagyok. Ezen kis híján hangosan felnevettem, de sikerült uralkodnom magamon. Már így is felfigyeltek rám, és ehhez a hangom csengése is elég volt, így már nagy kedvem sem volt felfedni a külsőmet.*
- Látom a szavakkal kiválóan bánik. *Makacsul álltam az idegen tekintetét, és a fejemben megszólalt egy másik hang is, mely türelmetlenül tudni akarta, hogy jól vagyok e. Megnyugtattam néhány odavetett gondolattal a sárkányomat, majd ismét minden figyelmemmel az idegen felé fordultam.
Ösztönösen éreztem, hogy jobb, ha óvatos és éber maradok, mert különben akár méretes bajban is találhatom magam. Gonoszul elmosolyodtam, amikor a férfi az italt bírálta. A magam részéről csak a békesség kedvéért rendeltem, nem igazán állt szándékomban kétes eredetű löttyökkel elbódítani magam egy olyan helyen, ahol csak arra lesnek, hogy lankadjon az éberségem.
A kocsmáros furcsa pillantása nem volt ínyemre, mintha ő olyasmit hallott volna ki a szavakból, amit én nem. Nagyon nem tetszett, de mégis úgy tettem, mintha semmit sem vettem volna észre az egészből. *
- Miből gondolja, hogy hölgy vagyok, mikor egy ilyen romlott helyen töltöm az estémet? *Kérdeztem vissza, és arra már nem is reagáltam, hogy törékeny volnék. A küldetésem nem árulom el, akkor már inkább higgyen hetérának vagy bérgyilkosnőnek, de az biztos, hogy nem fedem fel magam.*

Tárgy: Re: 3. Holt lelkek kocsmája Szer. Aug. 04 2010, 10:16

-Á, a szavak ilyenkor csak úgy jönnek maguktól, nem tehetek róla. Egy igéző tekintetű hölgynek ki tudna ellenáll…Hogy miből gondolom? Hidd el, megérzem én azt. És most nem csak a kifinomult szaglásomról beszélek. Egy hölgy és egy egyszerű nő között megérzem a különbséget, bárhol, bármilyen helyzetben…
*Nézett pillantás nélkül a vele szemben ülő nőre(még mindig annak szemeit kutatva). Hogy elejtett néhány szót magáról, illetve kifinomult érzékeiről, talán elindíthatott vele valamit a nőben. Talán. Azonban amióta leadta rendelését, azaz vérbort kért ital gyanánt, nem érezte, rajta, hogy meglepődött volna valamin is, kivéve akkor. Tehát, már akkor rájöhetett? Ennyire ismeri az italokat? Habár mégegyszer megízlelve a pohár tartalmát, valóban eltérő az álomfalvi vérbortól, melyet előszeretettel fogyasztottak elfek és emberek egyaránt. Az ittenit már nem minden gyomor bírja, az biztos, hogy nem hazudtolja meg a nevét: vér…bor. De visszatérve az asztalhoz és a mellette ülő rejtélyes hölgyhöz, ideje egy újabb lépést tenni felé…*
-Jut eszembe, még be sem mutatkoztam. A nevem Aldo, Aldo Barras, szolgálatodra, úrnő.
*Mielőtt bármilyen reakciót is kapott volna az ismeretlen nőtől, kiegészítette mondanivalóját.*
-Már, ha megengeded…csak erre tudok következtetni. Nem feded fel senki előtt magad, selymes arcodat eltakarod, talán még a nevedet sem tudhatom meg. Lehetséges, hogy üldöznek, menekülsz valami elől, mert, ha igen, szívesen bérlek egy szobát éjszakára…
*Igen, tehetett volna úgy is, mintha a beszélgetőpartnerét kémnek hinné, vagy, ami a legvalószínűbb, egy nő, ki nem is úrnő, nem is kém, csupán nem akarja felfedni magát, mert…mindegy miért, de, hogy valamit titkol, hogy, és hogy elakarja kerülni a veszélyt(még ha az a küldetésére is vonatkozik), az biztos…Azonban, pechére, a veszély itt van, és ha jól alakulnak a dolgok, hamarosan egyedül lesznek egy szobában, ahonnan aztán nem lesz kiút…*

Tárgy: Re: 3. Holt lelkek kocsmája Kedd Aug. 24 2010, 18:46

*A szökőkútnál tett látogatásom úgy tűnik, hogy hasznos volt, hiszen egy katonával futottam össze. Nem valami beszédes ember, de nem is baj, legalább nem untat. Igazán érdekes és izgalmas kihívásnak tartom, hogy szóra bírjam az igazán helyes férfit. Nem lehet több 30 évesnél, és a kora pont megfelel. Persze... Nem akarok tőle semmit, maximum egy éjszakát. De most jobban izgat az, hogy mit is rejteget. Mert hogy rejteget valamit, az biztos. Ahogy az elméjébe pillantok, hatalmas düh borít el és ő is, és én is megszédülök tőle. Egy pár pillanatig csak vörösben látom a világot, majd pislogok párat és a férfire fókuszálok.*
~Wow! Ez aztán a harag. Erős ember lehet, az biztos. Mind testileg, mint szellemileg~*gondolom mélyen a szemébe nézve. Látom, hogy még mindig nagyon dühös, de nem félek tőle. Ugyan, miért? Talán kellene? Természetesen a férfi is észrevette és érezte, hogy az elméjébe kértem bebocsájtást és hamarosan ki is jelenti határozott, fenyegető hangon, hogy hagyjam békén. Elmosolyodva felelek neki, hiszen ez csak még izgalmasabbá teszi a dolgot. Nem tudom, hogy mi az, amit rejteget, de ki fogom deríteni. Ezt megígérem magamnak. Egy italra hívom meg, hogy legyen még időm kiszedni belőle pár dolgot. Például a nevét, mert még azt sem tudom. Hogyha valami nagy katona-vezér vagy ilyesmi, akkor biztos találok majd róla információt. Természetesen elfogadja az italt, de csak ha én állom. Csábosan elnevetem magam, majd biccentem.*
-Rendben van! Menjünk! *jelentem ki és addig nem indulok meg, míg a férfi nem mozdul. Hamarosan egymás mellett sétálva indulunk a kocsma felé. Nem igazán szeretem ezt a helyet, de jobb, mint a semmi - természetesen. Soha nem voltam elkényeztetve, nem éltünk gazdag családban, így meg vagyok elégedve a legkisebb dolgokkal is. Belépek a kocsmába, és a vállam fölött látom, hogy a férfi is jön mögöttem. Az egyik sarki asztalhoz sétálok, majd leül a fallal háttal, hogy rálássak az ajtóra.*
-Nos... Megtudhatom legalább a neved? *kérdezem titokzatosan mosolyogva, hogyha a katona is helyet foglalt. Végül a kocsmároshoz intek, és jelzem neki, hogy egy kancsó bort és két poharat kérünk. Hamarosan meg is érkezik az ital, és töltök mindkettőnknek, majd koccintásra emelem a poharamat. Ha a férfi elárulja a nevét, akkor én is bemutatkozom, de ha csendben marad, akkor csak halk koccintás hallatszik és úgy kezdünk neki az ivásnak.*

Tárgy: Re: 3. Holt lelkek kocsmája Csüt. Aug. 26 2010, 08:35

*Bár a nő kijelenti, hogy részéről is rendben van a dolog, nem indul el. Egy darabig egymásra várnak, majd szinte egyszerre elindulnak a Holt lelkek kocsmája felé.
Ez Dardanosz számára csupán egy lebuj, ahova néha betérnek a katonák is. Ő is megfordult már benne néhányszor, csak a társaság kedvéért.
Betérve biccent a kocsmárosnak. Őt nem rémíti meg annak félig szellemi, félig halandó formája. Elbánt már komolyabb démonokkal is.
Leülnek az egyik asztalhoz, Dardanosz tüntetően a fal melletti helyet foglalja el.
Szereti tudni, mi van körülötte, s így legalább a háta mögé nem kell figyelnie.
A vörös fények fülledt, furcsa hangulatot kölcsönöznek a helynek és a nő arcát is teljesen más színben tüntetik fel.
A nevét kérdezi. Dardanosznak nincs ínyére a teljeset megosztani, így hát vár még kicsit, amíg a lány rendel. Amíg megérkezik a várt bor, addig szemügyre veszi a bent lévőket. A szokásos söpredék, néhány katona és pár köpenybe, csuklyába burkolózott alak. Ezek a legárnyékosabb sarokba húzódnak és halkan beszélgetnek. Arca egyiküknek sem látszik.
A mágus tekintete egy rövid pillanat erejéig elidőzik rajtuk. Ők a legveszélyesebbek a helyiségben.
Mikor a nő koccintásra emeli poharát, Ehtar is megemeli azt és közben halkan elmorogja saját nevét.*
- Dardanosz.
*Csendben kortyol belőle, majd rápillant a nőre.*
- Elég ritka fajta a Jellemirányító. Azt mondják, kihalófélben van.
*Megvonja a vállát. Éles tekintete újra a sötét sarok felé irányul. Nem tart tőlük, de szemmel tartja a társaságot. Megtanulta, hogy figyeljen az ilyen részletekre.*

Tárgy: Re: 3. Holt lelkek kocsmája Hétf. Aug. 30 2010, 11:15

A kútnál egymásra várunk, hogy vajon melyikünk indul el előbb, de hamarosan megmozdulunk - pont egyszerre - és a kocsma felé indulunk. Lassú léptekkel haladok és nem szólalok meg. Ő sem szólal meg, így nem erőltetem a beszélgetés, hiszen a fölösleges csacsogást senki nem szereti - még én sem. Csak a férfi mozdulatait és arcvonását figyelem, hiszen abból sok mindent megtudhat az ember, de úgy tűnik, hogy ezt a férfi is tudja. Arca érzelemmentes és komoly, mozdulatai katonásak és határozottak. Látszik, hogy sokat harcolt már és ismeri az emberi természetet és a jellemeket. De nálam jobban biztosan nem. Hamarosan meg is érkezünk a fogadóba. Út közben elgondolkozok, hogy furcsa, hogy itt mindenki ennyire bizalmatlan, de persze van miért. Itt, Dagorladban aki gyenge, gyáva azt eltapossa az, aki erős és határozott. Mindenki kihasználja a másik gyengeségét és mindig az kerekedik felül, aki az erősebb. Ezt már én is tapasztaltam és megtanultam, így én sem bízok meg szinte senkiben. Van, hogy azt mutatom, de ez is csak álca. Nem sok mindent árulok el magamról és ha lehet, inkább az erőmet mutatom meg, minthogy üres szavakkal félemlítsem meg az ellenfelemet. Hamarosan meg is érkezünk a kocsmába és be is lépünk. Én még nem láttam ezt a furcsa kocsmárost, vagy épp eddig csak álarcban vagy csuklyában volt, így kicsit meg is rezzenek, de nem láthatóan. Veszek néhány mély levegőt, majd odabiccentek a démonnak. Furcsa szerzetek vannak itt, azt meg kell hagyni. Nem sok ember van a kocsmában, csak néhány csuklyás, árnyas alak, néhány katona és néhány részeg dagorladi munkásember. Itt múlatják az időt, ami azért engem egy kicsit idegesít. Na de persze nem dobhatom ki őket csak úgy, így megpróbálok úrrá lenni az undoromon és az én külön bejáratú katonámra koncentrálok. Leülök a fallal háttal és ahogy látom, a katona is ezt teszi, így nem egymással szemben, hanem egymás mellett ülünk. Elmosolyodom, hiszen ez éles elméjűségre, bizalmatlanságra és harci felkészültségre utal. Tetszik. Hamarosan rendelek is, mielőtt megkérdezem a férfi nevét. Úgy tűnik, hogy nem nagyon akarja elárulni, amit persze meg is értek. Az ital megjön és koccintásra emelem a poharamat. *
-Dardanosz? Micsoda furcsa név. Honnan származol? Innen Dagorladból? *csapok le egyből a nevére a férfinak és remélem, hogy választ is kapok rá. Persze ő sem hagyja meghalni a beszélgetést, ami tetszik és hamarosan a képességemről kezd mesélni.*
-Igen, valóban kihaló félben van. Nem találkoztam eddig senkivel sem, aki Jellemirányító lenne. Azért is jöttem ide tanulni, hiszen itt van egy mester, aki tud nekem segíteni *magyarázom a férfinak kissé büszkén, de azért halkabb hangon is.*

*Nem néz a lányra. Kortyol egyet a hűvös borról. A csapos tudja, hogy kell tartani, hogy a legjobb legyen. Ezen a hőmérsékleten jön elő igazán a zamata.
Kortyol még egyet hidegen és nyugodtan, mielőtt válaszolna.
A lány nem nyerte el a bizalmát, még a nevét sem árulta el. Hasonlóan óvatos, mint ő, ám ne gondolja, hogy a mágusnak elkerüli a figyelmét ez az apróság.*
- Dárdást jelent. Apám akarta, hogy ez legyen. Elsgaroth-i vagyok.
*Nem feledkezik meg az árnyékos sarokról sem, állandó készenlétben van. Nem tetszenek neki a csuklyás társaság. A lány büszke a mágiájára. Az is lehet, de annyira mégsem erős még.
Ridegen átpillant partnere szemébe.*
- Ez a főváros, ha valami kell, a legkönnyebben itt lehet megtalálni. Mellesleg biztos érdekes neved lehet neked is, talán ezért sem árulod el egyből.
*Tekintete újra a sarok felé fordul. Keze észrevétlenül a kardja markolatára csusszan.
Az egyik csuklyás már feléjük tart. Lassan, megfontoltan és láthatóan. Nem szándékozik támadni ebben a pillanatban.
Ehtar a szemével követi, míg odaér az asztalukhoz. Ott megáll előttük, mint egy szerzetes. Csuklyája alól arca nem látszik ki, csak két szemének villanása.
Mikor megszólal, rekedtes, síri hangja olyan halk, hogy csak Dardanosz és Katherine hallhatják.*
- Elnézést! Arra kérnénk benneteket, hogy fáradjatok át a mi asztalunkhoz. Beszédünk van veletek….

*Nem néz rám, látom, hogy nem igazán érdekli a társaságom és inkább a kocsma vendégeit fürkészi. Végül is nem egy utolsó ötlet, én is végignézek a vendégeken, de a csuklyás emberkéken kívül nem sok érdekes lényt látok. Persze vannak itt mindenhonnan, talán még evolyrani kém is van itt, de aki dagorladi, tudhatja, hogy itt a kocsmában nem igazán illik megbeszélni a hadi ügyeket, vagy éppen az olyasmiket, amikre egy evolyrani kém kíváncsi lenne. Habár a kérdeismre nem biztos, hogy válaszol, mégis egy pillantást vet rám. Szemeiből látom, hogy nem bízik meg bennem, ami persze nem is csoda. Ahhoz képest elég sok mindent árul el. Hogy mit is jelent a neve és hogy az apja akarta, illetve, hogy honnan is származik. Érdekes egy egyén, az biztos és egy apró, kedves mosoly kúszik az arcomra. Valamennyi bizalom mégis van benne, hiszen én nem biztos, hogy az első jött-ment hölgyeménynek kiadnám mind a nevem, mind a származásom. De persze ha már ő elárulta, nekem sem ártana mondanom valamit magamról. Ha mást nem, akkor a nevemet. Szóba kerül közben a varázserőm és a képességem is. Dardanosz igen ridegen szólal meg és burkoltan felszólít rá, hogyha ő is, akkor én is. És persze értem a célzást.*
-Katherine vagyok *biccentek a férfi felé és egy pajkos mosoly kíséretében iszok egy korty bort és a pohár karimája fölül figyelem a férfit. Túlságosan is leköti a figyelmemet a férfi és nem igazán figyelek a csuklyák alakokra. így meg is lepődök, mikor egy csuklyás csapat sétál az asztalunkhoz és felszólít minket, hogy üljünk át az ő asztalukhoz. Egy gyors fejbepillantás. Elmormolok egy halk igét, majd lehunyom a szemem, de ez nem látszik hosszú hajamtól. Mintha csak a poharamat vizslatnám, küldök egy gondolat-csápot a fő csuklyás fejéhez. Igen erősen védve van a tudata, de annyit mégis sikerül kihámoznom kavargó gondolataiból, hogy a katonával van valami gond és hogy a Városházából küldték a katona után ezeket az alakokat. Talán túl sokat árult el? Vagy épp az egész akció egy próba? Esetleg a katona nem is az, akinek kiadja magát, hanem esetleg egy evolyrani kém? Minden esetre ezt a kis titkot megtartom magamnak, és úgy pillantok fel Dardanosz szemébe és várom, hogy mit is tesz. Önszántamból biztos, hogy nem fogok a férfihez csatlakozni. Kérdés, hogy érezte- e a csápjaimat?*

*Bár nem néz oldalra, de ő közelebb van Katherine-hez, így hallja a mormolást, s tudja, mire készül.
Azonban a szemben álló alak az, akire figyelmét összpontosítja éppen.
A csuklya egy pillanatra megremeg, majd továbbra is várja a választ mozdulatlanul.
Dardanosz nem is késlekedik tovább, miközben marka még mindig a kardon pihen.*
- Itt is kiválóan lehet beszélgetni, nem hinném, hogy az az asztal bármiben jobb lenne ettől.
*Az idegen minden esetre továbbra is mozdulatlanul áll, mintha elgondolkodott volna.
A csuklya alól hirtelen felvillan két, vörös tűzben égő szem, s a szájból hideg lehelet szökik.
A szemek azonban nem a démonhívóra irányulnak, s a szavak nem társalgási szavak, hanem varázsigék.
Katherin-re pillantanak a villanó szemek, s a lány, ha nem húzott védelmet tudatában másoknak, most érezheti, hogy hideg kezek markolják meg elméjét, s nem is engedik el.
Csak ő hallhatja, hogy fagyos szavak ismételgetik ugyanazokat az igéket, s azok arra akarják rábírni, hogy áruljon el mindent a mellette ülő mágusról. Kicsoda, honnan jött, merre tart…csak úgy záporoznak a cseppet sem türelmetlen kérdések, de nem hagynak kétséget afelől, hogy hatalmukban áll akár meg is fertőzni az elméjét a lánynak, ha nem engedelmeskedik nekik.
Odakint eközben Dardanosz kissé hosszúnak érzi már a csendet, a szemben álló csuklya alól kiszűrődő pár szó is arról győzi meg, hogy történik valami, s az a valami nem rá vonatkozik éppen.
Nem hallja, nem hallhatja a lányt faggató szavakat, mert azok csak a két másik elmében léteznek, de a tekintet, illetve a csuklya tartása elárulja számára, hogy folyik valami a két másik között.
Nincs ínyére, ha kihagyják, s az sincs, hogy nem tudja, miből hagyják ki. Ekképpen cselekszik is. A csuklyás nem figyel, így könnyedén áll fel, lép mögé, s mivel már pengéje is kint van hüvelyéből, helyez azt a csuklyában az idegen álla alá, miközben enyhén meg is dönti az alakot maga felé, hogy egyensúlyából kibillentve ne legyen esélye könnyedén kiszabadulni.
Hangja csendesen, de határozottan hallatszik, csak hármójuk számára érthetően.*
- Ideje befejezni….. Ha rendben visszatérsz a társaidhoz és békén hagysz minket, nem bántalak….de ha ellenkezel….megismered a fájdalmat.

*A pohár bor mellett mégis csak bemutatkozok a férfinek, hiszen ő is azt tette és meg is jegyzi, hogy én bizony nem árultam el a nevemet. Közben tekintete egyre többször visszavándorol a csuklyás alakok közé. Engem valahogy nem kötnek le az emberek, és mint utóbb kiderül, ez igen nagy bajt. A férfit lesem, hogy mit is csinál, és hogy mire hogyan reagál. Csend telepedik közénk, de nem sokáig, mert néhány csuklyás alak feláll és bizony felénk indul. Tekintetemmel követem a férfiakat, majd Dardanoszra pillantok, hogy vajon ő hogyan reagál az eseményekre. Időközben a "fő-csuklyás" elméjébe próbálok bebocsájtást nyerni, természetesen védve a sajátomat, hiszen ki tudja, hogy mikor törhet be valaki védelmi falaim mögé. Ez olyan, mint a katonaság, csak éppen itt nem egy várost, hanem az elmémet kell megvédenem. Ezért nem is vagyok valami járatos a harcban. De van egy előnyöm, hogy általában tudom, hogy mit fog lépni az ellenfelem. Majdnem olyan, mint a gondolatolvasás. De csak majdnem. A férfiak a saját asztalukhoz invitálnak minket, amit Dardanosz - nem botor módon - vissza is utasít. Már éppen én is szólnék, hogy jogos a megfigyelés, itt is tökéletesen lehet beszélgetni, mikor hideg kezek kezdenek el dörömbölni agya falán. Egy gyors pillantást vetek Dardanoszra, afféle segélykérőt, majd tekintetemet ismét a Csuklyás emberre fordítom, aki halk, de fagyos kérdéseket tesz fel elmémben. Az elmémet védő fal még áll, de érzem, hogy nem sokáig. Lehunyom a szemem és védővarázst kezdek el motyogni és érzem, hogy a kérdések, melyek kétség kívül a férfiről tudakolóznak, lassan elcsendesednek és eltűnnek. Az elmém tökéletes védelmet kapott, habár a hideg kezeket már az agyamban éreztem, most mégis eltakarodtak a csápok az agyamból.Szaporábban szedve a levegőt nézek Dardanoszra, majd lassan felállok. Érdekes, akkora vagyok, mint a csuklyás ember. Vagy én vagyok magas, vagy ő alacsony, de valószínű az utóbbi, a magam 170 centijével. A fenyegetésre Dardanoszra pillantok, majd vissza a csuklyás vörös szemébe és elméjébe sugárzom a határozottságot, vagyis hogy a fenyegetést vegye készpénznek.*

*Dardanosz nem tudja, hogy Katherine támadás alatt volt, azt sem, hogy sikerült kivédenie, ő csak el akarja távolítani a közelükből a gyanús alakot.
Nincs ínyére ez az egész.
A csuklyás magában is meglepődik, előbb a lány nem várt ellenállásán, majd a mágus hirtelen mozdulatán. Annyira lekötötte a behatolási kísérlet a Jellemirányító elméjébe, hogy figyelmen kívül hagyta a mágust.
Azonban nincs egyedül. Bár a csuklya alól ez nem látszik, cserepes ajkai magabiztos mosolyra húzódnak, néma csendben, mozdulatlan marad.
Társai azonban felkelnek a sarokból, s egy pillanattal később már ott állnak a hármas körül. Rosszat sejtetően, mégsem fegyvert rántva.
Dardanosz hirtelen mozdulattal megpenderíti túszát és fordul is háttal a falnak és szembe a többi csuklyással.*
- Miért nem rögtön egy egész sereggel jöttök?
*Egy pillanatra derű fut át az arcán.*
- Akkor beszélgessünk!
*Eközben azonban a csuklyások már első sorban rá figyelnek. Keménynek kell lenni. Egyetlen tagjuk tartja szemmel Katherine-t, bár tőle nem várnak komolyabb lépést. A mágus kell nekik.
Pontosabban csak az, hogy sikerül-i kihámoznia magát a helyzetből anélkül, hogy elárulná a tervet.*

*Eléggé kifáradok ebben a kis elméleti hadakozásban, de végül én győzök és a hangok elhalkulnak a fejemben. Apró lihegés és mély levegők hagyják el ajkaimat, majd Dardanoszra pillantok. Egy hálás pillantást kap a férfi, hiszen az ő közbelépésén múlott az, hogy ki tudnak-e szedni belőlem valamit, vagy sem. Habár nem sokat tudok még én sem a katonáról, csak annyit, hogy mi a neve és hogy honnan származik. Na meg hogy egy fontos küldetésben vesz részt, hiszen a Városházából sétált ki. Ez igen fontos információ, talán ez érdekelte a csuklyás alakot, de szerencsére nem tudott meg tőlem semmit. Látom, hogy Dardanosznak nem tetszik a helyzet és az igazat megvallva már én is igen csak mennék innen, vagy ki, vagy fel a szobámba. De valahogy nincs kedvem most itt ácsorogni, esetleg verekedésbe keveredni. Ahogy körbenézem, látom, hogy a kocsmáros és a legtöbb vendég vagy felszívódott, vagy laposra húzva magukat figyeli az eseményeket. Egy undok fintor és egy apró mosoly jelenik meg az arcomon, hiszen utálom, ha valaki nem tesz semmit és félénk. De sajnos vannak ilyen emberek és ez a helyzet most jelen pillanatban. Dardanosz kihasználja az alkalmat és a gyorsaságát és magához rántja a csuklyás alakot. Ezen igencsak meglepődök, de én is a kezem ügyébe veszem a kis tőrömet. *
-Nem elég ez a pár ember, Dardanosz? *pislantok a férfi felé egy apró mosollyal, majd a lépcső felé intek.*
-Felvisszük a szobámba? *kérdezem titokzatosan a csuklyásra pillantva, majd mélyen és határozottan Dardanosz szemébe pillantva.*

*A katona csak egy fintorral reagál a lány első kérdésére. Ez minden esetre fekete humor volt, már ami a seregre vonatkozó megjegyzését illeti. A szobás megjegyzésre minden esetre egy pillanatra elvigyorodik.
Ez az első ilyen reakciója, ez már a légióból vett reakció, amikor egy nő a szobájába hívja őket.
Meglehetősen kétértelmű a helyzet, de Dardanosz tudja, hogy ez most a csuklyásra vonatkozik. Bal kezével elkapja köpenyének szélét.
Óvatos. Nem ismeri a csuklyás mágiáját, de erős benne a gyanú, hogy nem gyenge ellenfél lenne.
Bal kezével kardja hűlt helyére nyúl és elkapja vele a csuklyás nyakát.
Megszorítja, hogy érezze, képes lenne akár meg is ölni, miközben másik kezével kardját elteszi és helyette a falnak támasztott botját veszi markába.
Lassan hátrálni kezd a lépcső irányába.
Nem láthatja egyikük sem, hogy a csuklyás cserepes ajkai egy pillanatra kárörvendő mosolyra húzódnak.
Társai követik őt és a két mágust, de nem avatkoznak közbe, néma csendben haladnak, megtartva a kétlépésnyi távolságot.
A lépcsőhöz érve Ehtar int Katherinnek, hogy menjen csak előre, míg ez megtörténik, szemmel tartja a csuklyásokat.
Valami nem tetszik neki a nála lévőben. Keze a köpenyen keresztül is hideget érez. Túl hideget, de ezzel nem tud most foglalkozni.
Megjegyzi az információt, amikor szükség lehet majd rá, talán jól jön.
Mielőtt elindulna fel a lépcsőn, maga után húzva a túszt botjával a földre rajzol.*
- Eratheryë!
*Az ige halk és parancsoló. A következő pillanatra a padlón enyhe remegés fut végig, a réseken keresztül föld örvénylik át, s veszi fel egy erőteljes alak formáját. Nem szép, sötét, buta, és ellenséges.*
- Át ne engedj itt senkit!
*Adja az utasítást a föld démonnak a mágus, majd hátraszól a lánynak.*
- Menjünk!

*Látom a férfi fintorát, de nem veszem fel, hiszen igen csak rossz poén volt ebben a helyzetben. A csuklyás férfi nyugodtan tűri, ahogy Dardanosz fogja maga előtt, a többiek pedig nem mozdulnak. Szinte várom, hogy mikor is esnek nekünk és kezem ügyébe helyezem két tőrömet, melyek a nadrágomban vannak elrejtve a kiváncsi szemek elől. Igen praktikus, mert kéznél van, de nem is látja senki, hogy két tőrrel rohangálok. ami azért itt Dagorladban gyanús lehet. Itt azt nézik meg, aki nem két méteres lándzsával, csillogó karddal és bárddal rohangál, hanem "védtelenül". De jobb védtelen, apró-cseprő kislánynak tűnni, minthogy felkeltsem a nagyobb és erősebb emberek - vagy ne adj Isten - férfiak érdeklődését magam iránt. Felteszek egy apró-cseprő kérdést, ami eléggé kétértelmű, de direkt igy fogalmaztam meg. Úgy érzem, hogy Dardanosz elfogadja az ötletet és elkapja a csuklyás köpenyét és fojtogatni kezdi. Kissé megijedek, de végül látom, hogy Dardanosz nem akarja megölni, igy kissé megnyugszom. Megnyugszom?? Már ha lehet, ilyen helyzetben. Dardanosz a lépcső felé kezd el hátrálni, én pedig megidézek egy agyzsibbasztó gömböt. A gömb kék és vibrál, mint valami villám és kb. akkora, mint egy teniszlabda. Mindkét kezemben létrehozok egy-egy gömböt és ezekkel tartom vissza a férfiakat. Megmutatnám, hogy mire is képesek a gömbök, de félek, hogyha egy katonát eltalálok vele, akkor a többi is támadni készül. Mielőtt elindulnánk felfelé a lépcsőn, Daedanosz egy földdémont idéz meg.*
-Ügyes... *biccentek mosolyogva a férfi felé, de tekintetemet nem veszem le se a démonról, se a férfiakról. Dardanosz végül előreenged s jelzi, hogy mehetünk. Gyorsan felkocog a lépcsőn és a leghátsó szobák felé sietek. Néha hátranézek, nem szeretném, hogyha a csuklyás észrevétlenül az agyamba mászna - ismét. Kulcs zörög a zárban, majd hamar ki is tárom a leghátsó szoba ajtaját a férfi és túsza előtt. Majd gyors mozdulattal beslisszanok én is, és bezárom az ajtót. Mind kulccsal, mind mágikusan. Kezemet a kulcslyukra teszem, majd egy apró igét suttogok, mire a kulcslyuk sárgán felvillan és be is záródik. A szobában az ajtóval szemben egy egyszerű ágy van, az ágy közepén a falon egy ablak. Jobb oldalon egy kis szekrény van, amin egy nagy vizes lavór, néhány törölközővel, balra pedig egy nagyobb, egyszerű faszekrény.*
-Üdv szerény hajlékomban! *jelentem ki vigyorogva, majd az ágy felé bökök a fejemmel.*
-Szerintem fektessük le.

*Egy pillanatra elismerően pillant Katherinre de az arckifejezést csak a pillantás erejéig tart, utána ismét mogorva-közönyös képpel mered a csuklyásokra. Minden bizonnyal meglepte őket a jó együttműködés a férfi és a nő között, mert egyenlőre tehetetlenül állnak, igaz, ez köszönhető a lány varázslatának is, meg a démonnak, ami útjukat állja a lépcsőnél.
Valószínű, hogy az eddiginél nagyobb feltűnést nem is akarnak kelteni, de elég valószínű, hogy társukat meg akarják majd menteni.
Közben a lány biccent egyet Dardanosz felé, aki erre csak visszabámul rá.
A csuklyás megvetné a lábát, de a mágus egy rántással biztosítja afelől, hogy nem tűr ellenállást, s hamarosan engedelmesen lépdel vele.
Amikor az ajtó megnyílik előttük, Ehtar a fogollyal gyorsan beslisszan rajta. Végignézi, hogy bezárja a lány az ajtót. Nem mond semmit, bár neki is lenne egy varázslata erre a célra, ami talán hatékonyabb, de kételkedik abban, hogy épp az ajtó tarthatná vissza a csuklyásokat, ha be akarnak jönni.
Dardanosz egy pillantással felméri a szoba berendezését. Nem számított luxusra, neki, katonaként nem is kell, de némileg meglepik a szoba szerény berendezési tárgyai.
Ezt nem mutatja, s mikor a lány vigyorogva köszönti őket, még nem reagál, azonban a lefektetési ötletre elvigyorodik, mivel még mindig nyakánál markolja a túszt.
Durván az ágyra löki, s mivel nehezebb súlyra számított, a csuklyás enyhén megemelkedik, miközben szinte felrepülve az ágyra vágódik.
Nagy huppanással érkezik le, s a lendülettől a csuklya felfedi arcát.
Szürkésfehér bőre, cserepes, vértelen ajkai, színtelen íriszű szemei vannak, s fakó, szőke haja.
A nő, merthogy nő az illető némi nyekkenés után szólal meg.*
- Csak inni akartunk veletek…

*A csuklyásokat lent hagyva a Fogadó kocsma részében hamarosan felérünk a szobámba. Én megyek elől, mutatva az utat, majd az ajtót kitárva engedem előre Dardanosz-t és a csuklyás emberkét. Hamarosan én is beslisszanok a szobába és bezárom az ajtót. A csuklyás egy nagyobb lendülettel az ágyamon köt ki, és ki is derül, hogy bizony valószínűleg egy tünde nővel van dolgunk. Méghozzá egy hótündével. Ahogy elnézem a nő arcát, látszik rajta, hogy bizony igen csak retteg. De hát hogyne rettegne egy két felfegyverzett ember mellett egyedül. De persze eszembe jut, hogy nála is lehet valamit, így Dardanoszra vigyorgok.*
-Szeretnéd megmotozni, vagy csináljam én? *kérdezem vigyorogva, hiszen nem tudom, hogy a férfi milyen érzéseket táplál mind a nők, mind a tündék iránt. Merthogy ez a lány - mert lányról van szó, kinézetre nem lehet több 20-22 évesnél - igen csak szépséges még így, kissé megviselten is. Dardanoszra pillantok, majd ha ő motozza meg a lányt, akkor hagyom, ha pedig nemet int, én lépek oda a leányzóhoz. A lánynál bizony található egy tasak, benne valami zöldes porral, egy ezüst tőr és egy mágikus kristály. A válaszára Dardanoszra pislogok, majd a nőre.*
-Hallottam, hogy mit akartok tőlünk. De mond csak, te hogy kerültél ide és ki a mestered? *hajolok a lányhoz közel és mélyen belenézek a szemébe és próbálom kivenni a gondolatait, habár a tünde elme összetettebb, mint az emberi és talán védettebb is, de persze egy próbát megér...

//Dardanoszra hagyom a lány gondolatait :P //

*A mágus csak fintorog egyet. Még véletlenül sem akar hozzáérni a nőhöz. A tündékkel amúgy sem szívesen barátkozik. Fellengzős népség, különbnek hiszik magukat a többieknél.
Csak mély hangon mordul egyet.*
- Tiéd a lehetőség…
*A férfi szemei azért biztos, ami biztos, végigvándorolnak az ágyon heverő csuklyáson, de persze a bő ruházat nemigen mutat meg semmit a nőből, csak a fejét, azt is csak azért, mert a csuklya lecsúszott róla.
Karjait összefonva figyeli, ahogy társa megmotozza az idegen nőt. A hóelf ezt megadóan tűri, igaz, nem is nagyon tehet mást.
Dardanosz a talált tárgyakra mered, amiket Katherine mutat neki. A vak is láthatja, hogy ezek ceremónia kellékek.
A jobb kérdés az, hogy vajon mire készült a csuklyás, hiszen egy átlagos mágus nem hurcol magával ilyesféle dolgokat.
A hóelfnek esze ágában sincs többet elárulni. Színtelen szemeivel ő is a tárgyakra néz, majd tekintete megállapodik Ehtaron.
Korábbi megilletődöttsége már a múlté és ez gyorsan feltűnik Dardanosznak. Éppen figyelmeztetné is Katherine-t, mikor a padlóból füst kezd felszállni és oly gyorsan szétterjed, hogy néhány pillanat múlva már alig lehet látni valamit.
Az ajtó hangos rettenéssel szakad ki a falból tokostól és dől be a szoba közepére. Dardanosz gyorsan mozog.
Ő áll közelebb az ajtóhoz és az érkezőkhöz és ha ő alig lát valamit, abban biztos, hogy a támadók, sem látnak többet. Az első érkezőt térden rúgja, hallja a reccsenést, talán nem is tört el, de fájhat annyira, hogy ne keljen fel túl gyorsan az áldozat. A másodiknak elkapja felé szálló öklét és kihasználva a támadó lendületét, beforgatja, és a falnak löki arccal. Futásnak ered, egyenesen Katherine-nez és lendületével egyetemben az ablak felé rántja.
Nem törődik vele, hogy elkapta-e a hótündét, ha igen, akkor akár vele együtt zuhannak kifelé a fogadó ablakán és landolnak odalent egy árus sátrán, aki épp az ablak alatt vert tanyát*

Tárgy: Re: 3. Holt lelkek kocsmája Hétf. Nov. 01 2010, 16:34

*Úgy tűnik, hogy Dardanosz nem akar hozzáérni a tündéhez, ezt látom az arcán, hiszen az undor és a lenézés ül ki a férfi arcára. Elvigyorodom és felé nézek:*
- Talán nem szereted a tündéket? *kérdezek rá a dologra vigyorogva, majd a hótündére nézek, hogy ő hogyan is áll ehhez. A tünde csak ül és nem tesz semmit. Ajkait vékony vonallá préseli, mintha arra számít, hogy fájdalmasan vallatni fogjuk. Nos, ha nem is fájdalmasan, de vallatni igen. Csak hogy ehhez a fajta vallatáshoz ő nem kell. a motozás során találok nála néhány kést és tárgyat, amire csak furán nézek és kérdőn Dardanosz felé fordulok, hogy ő vajon tud-e erről valamit. Nagyon úgy néz ki, hogy sejt valamit, mert az arcán átsuhan valamiféle sötétség, és ahogy a tőrre nézek, nekem is bevillan, hogy bizony ezek valamiféle ceremóniához kellhetnek. Elgondolkozom, majd kihasználva azt, hogy a nő egy pillanatig Dardanoszra mered, egy pillanat alatt közel férkőzöm az agyához. A jellemét természetesen már kiismertem, de a gondolati még rejtettek maradtak számomra. De nem sokáig, mert elmormolok egy apró igét, mire a tünde nő fájdalmasan felsikít és a fejéhez kap. Én lehunyom a szemem és látszódik rajta, hogy bizony most igen csak sebezhető vagyok, mert nem figyelek a külvilágra. A tünde egy ideig még sikít, majd erőt vesz magán és kiűz az elméjéből. Hát persze, nem szállhatok szembe egy tündével, túl szép lenne. De mégis néhány információt ki tudtam szűrni, így kissé ijedten pislogok Dardanoszra. Nem tudom, hogy észreveszi-e a dolgot és hogyan reagál, mert ekkor füst önti el a szobát. A férfi egyből ugrik és én is felkapom az ágyról a tőrt, a tünde nyakához tartva és a falhoz lapulok vele, hiszen ha kell nekik, akkor nem fognak minket bántani. Egy húzást és rántást érzek, így szorosan tartva a tündét kiugrunk az ablakon, de az utolsó pillanatban a tündét visszarántják, így nélküle érkezek meg a földre. Felpillantok az ablakba, ahonnan pillanatokon belül sötét árnycsápok indulnak meg elénk.*
- Ajajj... * csak ennyit mondok és berángatom Dardanosz-t az egyik ház mögé, majd tenyereimet kifelé fordítva egymás mellé helyezem őket le s fel húzom, majd egy nagy kört írok le velük, miközben érthetetlenül motyogok. Az árnycsápok eltűnnek, és ha az ablakra felnézünk, láthatjuk, hogy csak néhány zavartan toporgó csuklyást láthatunk. De én most nem ezzel foglalkozom, hanem azzal, amit láttam. Dardanoszra nézek és ijedten pislogok néhányat, majd egy kis hatásszünet után megszólalok:*
- Evolyran csapatához tartozó tündék. Téged akarnak megakadályozni, hogy ne teljesítsd a küldetésed! Meg akarnak ölni, elszívva a varázserődet és a tudásodat. Azt ajánlom, vigyázz magadra! * nézek mélyen a férfi szemébe, majd biccentek neki és eltűnik az egyik sikátorban.*

Tárgy: Re: 3. Holt lelkek kocsmája Hétf. Nov. 01 2010, 22:19

*A zuhanás után egy pillanatra még kábultan néz körbe. Az esést gond nélkül élték túl, bár a tünde fent maradt. Sebaj. Legalább nem lesz több gond vele.
Gondol rá, hogy megkérdezze a jellemirányítót arról, hogy mi a fene történt közte és a hóelf között, de nincs rá ideje. Sötét csápok csapódnak ki az ablakból, amit sikeresen kivittek lendületükkel, s egyenesen feléjük tartanak.
A nő jajong egyet, majd behúzza Ehtart az egyik ház mögé és varázsigéket mormolva hadonászik.
Dardanosz kiles a sarok mögül, de a csápoknak nyoma sincs. Nem tudja, a másik nő hogyan hatástalanította, de elismeréssel néz végig rajta.*
- Szép volt…
*Nem mond többet, mert közben Katherine már beszélni is kezd. Persze a démon-szólító figyelmét nem kerüli el a félelem a nő szemében.
Érdekes dolgokat mond. A mágus elgondolkodva hallgatja. Közben kezével kecskeszakállát simogatja, ami nála a elmélyült gondolkodás jele. Kevés rossz szokásának egyike, mellyel elárulja magát.*
~Evolyrani tündék? Itt??? Csak most hagytam el a Tábornok fogadótermét és máris tudnak rólam? Na nem. Ennyire nem lehetnek jók. Ha így lenne, Dagorlad már régen nem létezne…de mégis. Nincs okom kételkedni a nő szavaiban.~
*Kissé késve reagál, mert közben Katherine fogja magát, biccent és fel is szívódik. Még utána mormol egy „Viszlát”-ot, és csak ezután pillant fel még egyszer az ablakra. Már nincs benne senki.
Nem is időz tovább a ház takarásában. Ideje neki is helyet változtatni, ha nem akarja, hogy elkapják.
Minden esetre első jelentésében erre az incidensre mindenképpen ki fog térni.
Nem jó hír ez Dagorlad számára. A Evolyrani hírszerzés erősebb, mint hitték, talán még a felső vezetésnél is akadnak beépített embereik, vagy a vezetésnek árulói.
A darthar csizmája talpa megcsikordul a kövön, ahogy futásnak ered a szűk kis utcákon. Addig kering közöttük, míg biztos abban, hogy még ő maga sem akadna a saját nyomára.*

//Köszönöm a játékot! Remélem, még összefutunk Very Happy

//