IV. épület - Játéktér

Tárgy: IV. épület - Játéktér Csüt. Feb. 11 2010, 20:54

Itt lehet játszani ebben az épületben.

*Armin szokásához híven puffogott. Már megint... Bár most meg is volt az oka, meg nem is. Az egyik felettese közölte vele, hogy gyűjtsön a várossal kapcsolatos adatokat. Hát jó, Armin elvállalta, gondolta úgysem lesz olyan nagy dolog, hamar fog végezni.
De őurasága úgy gondolta, hogy ráér később is benézni a könyvtárba egy kis kutatómunkára. Arra gondolt, negyed óra alatt összeír valamit és lelép. De a délutánra tervezett program jócskán csúszott, és a lovas csak esteledéskor jött rá, még mindig lóg a főnökének a munkával.
Útközben végig Annara szavai hangoztak a fejében, a sárkány valóságos szitokáradatot zúdított a fiúra és tegyük fel, jogosan. *
~ Ha korábban mondtad volna, hogy dolgod van, akkor nem kéne most a könyvek fölé görnyedned. Mivel akkor nem vittelek volna el repülni sem. ~
*Armin egész úton ilyeneket hallgatott és jócskán elege lett a sárkány hegyibeszédéből. *
~ Tisztában vagyok ezzel, nem fejeznéd be? Ha beszélgetni akarsz, akkor hozz fel más témát! ~
*Erre a kijelentésre síri csönd támadt. Viszont Armin hallotta, hogy a sárkány valahol a közelben tanyázik, meghallotta a szárnysuhogását. Annara így adta tudtára, hogy nem fog megszólalni, de a közelben van, ha kell. *
- Végre egy kis csönd. - ezzel a mondattal lépett be a könyvtárba is. Lejelentkezett a könyvtárosnál, majd ment egyenesen a város történeteit taglaló részleg felé.
Valójában még mindig dúlt-fúlt magában, csak ezt jól álcázta. Épp emiatt nem vette észre, hogy rajta kívül mások is vannak a teremben. Egy halom könyvet az ölébe pakolt, és a legközelebbi asztalhoz indult.
Miután megfordult, akkor vette észre kicsit rég látott ismerősét is. Meg is lepődött kicsit, hogy itt látja. Rögtön lepakolta a lánnyal szemben a könyveket és ő is leült. *
- Ceci, hát te itt? - kérdezte kis meglepettséggel a hangjában, majd halkabbra fogta. - Nem úgy volt, hogy kerülöd az embereket?

*Cecília kíváncsian lépett be a "tudás tárházába". Mostanság egyre többet hall azokról a bizonyos vámpír vadászokról, ami felettébb nyugtalanítja. Igaz, hogy ezek csak halandók pár spéci fegyverrel, de mégis ha olyan gyengék lennének akkor nem száradna kezükön annyi vámpír vére. Szívesen kérdezősködött volna idősebb fajtársainál róluk, de akkor észrevennék, hogy eléggé aggódik az ügy miatt és ez kisebb felfordulást is jelentene köreikben. Mát pedig ha ezek a vakmerő vagy inkább idióta emberek tényleg ellenük készülnek akkor nekik vámpíroknak is készen kell lenniük. Na de kanyarodjunk vissza a jelenhez. Cecília a könyves polcok között sétálgatott, orrát csavargatta a dohos poros könyvek szaga, és a dolgoknak az lett vége, hogy egy jó nagyot tüsszentett.*
- Haaapcii!*Kicsit szipogott majd elnézést kérően intett a könyvtáros felé. Ezek után csendesen megtudakolta, hol találja a vámpíros könyveket és már szaladt is a polcok között. Hosszú időbe telt de végül megtalált azokat a polcokat hol az ő fajtájáról írt történetek sorakoztak. Egészen meglepődött, sőt, valahol mélyen talán meg is hatódott. Legalább három polcnyi vastag könyv foglalkozott a vámpírokkal, történelmükkel, kalandjaikkal. Szája sarkában megjelent egy aprócska mosoly.*~Ahhoz képest, hogy nem is létezünk egész sokat foglalkoznak velünk a halandók. ~*Szép lassan elkezdte a címeket és írójukat nézegetni, majd válogatni azokat amik neki kellettek. Mire végzett már mindkét keze tele volt könyvekkel. Az egyik sarokban talált is egy üres asztalt, oda le is telepedett. Először egy vastag, fekete bőrkötésű könyvet nyitott aki, ami egész érdekesnek látszott. A végére úgy belemerült az olvasásba, hogy észre se vette és már a könyvek felét kiolvasta. Már épp nyúlt volna a következőért mikor egy ismerős hang ütötte meg fülét. Fölnézett és kedvesen elmosolyodott.*
- Szerbusz Armin!*köszönt csöndesen.*- Csak érdekelt egy-két dolog, így gondoltam utánajárok. amúgy pedig ha folyton elkerülném a fajtáddal való találkozást, éhen halnék.*Gonoszul nézett egy pillanatra a férfira, majd gyorsan visszatért a kedves személyiségéhez.*
- Téged mi szél hozott erre?

*Armin megvárta a lány válaszát, amin kicsit el is gondolkozott. De nem sokáig, jött a kérdés vissza. A lovas fiú erre csak a könyvkupac felé bökött, majd magyarázni kezdett.
- Én megbízásra vagyok itt. Valami hülyeséget kell kikeresnem a várossal kapcsolatban. Jobb feladatot nem is adhattak volna. - dörmögte még hozzá kicsit rosszkedvűen. Látszott rajta, hogy egyáltalán nem érdekli a téma és hogy kicsit sértődött mert ilyen kis pitiáner feladatokkal bombázzák, ahelyett hogy komolyabb feladatot is végezhetne. *
- Igazából az az én hibám, hogy eddig nyúztam, már elintézhettem volna kora délután is, de ilyenkor legalább megvan az esélye, hogy a könyv alkalmasnak bizonyul párna gyanánt is. Délután csak az időt húztam volna vele. - végre egy kis mosolyt is megengedett magának, Cecília jelenléte kezdte oldani rossz kedélyállapotát. *
- De téged miért kezdett hirtelen így érdekelni a sok történet a fajtádról? - kérdezte a könyvek gerincére írt címek böngészése után. *

*Kicsit kuncogott Armin válaszán. Jó volt újra találkozni vele, a jelenléte valahogy mindig megnyugtatja és jobb kedvre deríti.*
- Hidd el, nem olyan szörnyű olvasni. Amúgy meg az, hogy ilyen feladatot bíznak rád csak azt jelentheti, hogy megbíznak benned. Valószínűleg egy béna zöldfülűt soha nem kértek volna meg arra, hogy hasznos információkat gyűjtsön. *Elvigyorodott majd lapozott egyet könyvében.* - Bár lehet, hogy ez nem igaz, mégis meg kell próbálni a dolog jó oldalát nézni!*Újra a lapok közé pillantott és gyorsan elolvasta azt az oldalt. Egyre közelebb járt a megoldáshoz, de mégis úgy érezte mintha valami kimaradt volna...Újra belemélyedt z olvasásba és alig-alig eszmélt föl. Eleinte nem is értette Armin szavait, de végül is felfogta. *
- Nem is igazán a fajomról, hanem az ellenségeiről. *hangja csöndesen és komolyan csengett*- Kérlek ne beszél róla senkinek, de a vámpírok között felröppent a pletyka, hogy vámpírvadászok érkeznek Evolyranba. Mivel még eddigi életem során egyel sem találkoztam, szeretnék minél több dolgot megtudni róluk. *Sejtelmesen mosolygott barátjára és lapozott, épp készült újra belenézni a könyvbe mikor észre vett valamit. Egy kitépett lap nyomai...Értetlenül húzta végig kezét rajta majd Arminra nézett, és újra vissza.*

*Cecília tényleg valami iszonyat fontosat kereshetett, mert alig figyelt a sárkánylovasra. Armin már azt fontolgatta, inkább meg se szólal, mikor a lány végre kinyögte miért is van itt. *
- Tényleg fontos lehet ha ennyire ülsz felette... - mélázott a fiú, észre se véve hogy ezeket nem is fejben mondta ki, hanem Ceci is hallotta. - A vadászokról jut eszembe, nagybátyám szokta emlegetni őket, állítólag egyel találkozott is.
*Sok erről a mesélésről nem rémlett neki, de valamennyi megmaradt a fejében. A figyelmét azonban most elvonta valami más. Cecília az egyik könyvben egy kiszakított lap maradványaira bukkant és elég tanácstalan arcot vágott, hol a könyvre nézett, hol a srácra. Talán segítségképpen.
Armin sem volt valami sokattudó állapotban, így csak kérte a lányt, hogy röviden vázolja fel, mik állnak a kiszakított lap előtti és utáni részében. Hátha még tudna hozzá mondani valamit.
Ha a lovas nem is volt olyan tájékozott a témában, valami információ neki is állt a birtokában. *

*Érezte, hogy nincs valami rendben és na tessék! Egy kitépett lap, lassan fölveheti a kockás kalapot és nyomozhatnak is. Arminra nézett és kíváncsian tudakolódzott nagybátyja találkozójáról.*
- És mesélt róla neked részletesebben? Nem említett valamit, amiről meg lehet őket ismerni? Az erejükről, vagy esetleg a fegyvereikről nem beszélt? *Újra végighúzta kezét a kitépett lap maradékain majd az utána következő lapot olvasta. Az író ott egy új témába kezdett bele, szóval az a bizonyos lap az előző befejezése volt. *~Mi állhatott rajta ami olyan fontos volt valaki számára, hogy kitépje? Esetleg valami gyenge pontja lehetett annak a valakinek? És nem akarta, hogy bárki is megláthassa? ~ *Armin tanácsár Cecília fölolvasta az előző oldalt is. Nem volt benne semmi különös, egy vámpírvadász naplója volt, és épp arról mesélt, hogy hogyan is állított csapdát az egyik fajtársának. *
- Mi lenne ha megkérdeznénk, hogy van e másolata a könyvnek? *Kérdezte kicsit fancsali képpel.*

*Armin kis szünetet tartott és megpróbálta felidézni azt a kis történetet, amit nagybátyja annyira érdekesen mondott el. *
- Azt hiszem, hogy a vadásznak nem egy átlagos felszerelése volt. Szóval semmi páncél, vagy valami hagyományos fegyver. Egyszerűbb, könnyedebb öltözete volt, de szerintem valamilyen különleges anyagból, hisz akkor semmi értelme annak, hogy szembeszálljon egy vámpírral. A fegyver... nos a vadász nem mondta el hogy miképp működik, de nagybátyám azt mondta, olyan fegyvert még életében nem látott. Kardszerű volt, de mégis inkább szablya méretű és különleges dupla pengéje volt. Nagybátyám azt mondta,. hogy a kedvességéről arra következtetett, hogy szeret kereskedőkkel üzletelni legális és illegális holmikról egyaránt. Nagyon laza fickó volt, mégis nagybátyám tartással viselkedett vele. A szemében enyhe őrültre jellemző viselkedést vélt felfedezni. Úgy nagyjából ennyi amit tudok. Ja meg hogy nem használt semmiféle járművet, vagy hasonlót. De az biztos, hogy magányosan vadásznak. Hacsak nem szerveződnek csapatba a biztosabb irtás reményében.
*A sárkánylovas megvonta a vállát, hogy többet már ő sem tud, de a könyvtárosi ötletet nem tartotta rossznak. *
- Hát egy ilyen fontos részlegen csak tartanak másolatot. Ezek a könyvek régiek és értékesek ahhoz hogy olyan könnyen lemondjanak róla. Szerintem egy próbát megér. - a végén Armin még biztatóan kacsintott is egy mosoly kíséretében és a könyvtáros felé nézett. *

» I. épület - Játéktér
» III. épület - Játéktér