4. Nwalca-tőzegláp

Tárgy: 4. Nwalca-tőzegláp Szer. Jan. 21 2009, 13:15

NWALCA-TŐZEGLÁP

Az Evolyrani Birodalom Észak-keleti szegletében terül el e föld egyik legtitokzatosabb és leggonoszabb helye: a Nwalca-tőzegláp.

A láp nagy kiterjedésű, tőzeges, zsombékos mocsár, amit jóindulatú vándor messzire elkerül. Nem véletlen, hogy annyi sötét hiedelem lengi körül e vidéket, hiszen posvadt, barna, békalencsével beszórt földjére nem hoz ide senkit a jóindulat, vagy a vándorlás szeszélye. Egyedül a Valdák népe látogatja e földet, de ők könnyűszerrel átrepülnek egyik biztonságos zsombékról a másikra.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A barnás, gusztustalanul bűzös és veszélyes láp a Vándorok szálláshelyei felé azonban átalakul hínáros, sűrű, növényekkel teli mocsárrá. Persze épp ésszel erre sem merészkedik evolyrani halandó, de itt a lég már nem bűzös és egy-egy ritka madár dala csak itt hallható…

De ki lenne az, ki életét kockáztatva madárdalt akarna hallgatni? Nincs senki ilyen, hiszen a birodalom minden lakója tudja, hogy itt él e lápon Őrült Valdwin, a kegyetlen, fekete mágus, két gonosz szárnyas démonával. Rejtekhelyét még senki nem látta, de ha akad egyszer oly bátor evolyrani, aki megöli a mágust jutalma mérhetetlen lesz…

*Akira épp a NWALCA-TŐZEGLÁP felé haladt. Megint fogalma sem volt hol, és merre lehet Evolyran. Reggel csak úgy elindúlt valamerre, egy darabig tartotta az utat, de elvesztette a térképét. Azt, hogy hogyan azt senki sem fogja megtudni soha, mivel akkor megfogadta, hogy senki sem mondja el, már csak azért sem mert túl szerencsétlen helyzetben történt a baleset. Mivel azt sem tudta hol áll a feje, könnyen betévedt a lápos, mocsaras, bűzös területre, csak azért sem mondhatta el magának, hogy ott jár ahol a madár sem, mivel gyönyörű madárdal ütötte meg a fülét.*
-Legalább ezek jól érzik magukat!-
*Közben arra vigyázott nehogy elsűjjedjen valahol, mert hát kétszer már majdnem sikerüt, így fokozattabb figyelt minden neszre. Így hallott meg fentröl egy szárnysuhogást, vagy inkább szárnycsapkodást.*
-Nagyon nagy lehet! túl nagy egy madárhoz.-
/*De hiába meresztette a szemeit, nem látott semmit*

*Frandor repkedett a mocsár felett. Épp egy nagyobb madárfélét kergetett, mikor ide vetődött. Még sosem járt erre, így azt sem tudta, mi ez. Azt láttam, hogy a talaj elég instabil, ezért meg sem próbált leszállni. Persze a nagyobb fák talán képesek lennének megtartani, egyelőre nem látta értelmét annak, hogy kockáztasson. ~Ha a mocsárba süllyedek, az elég szánalmas halál lezs sárkány létemre!~ Gondolta magában, majd elkezdett körözni a mocsár fölött. ~Fránya madár! Szem elől tévesztettem, mert ezt a mocsarat figyeltem! Pedig milyen jó is lett volna eljátszadozni vele, aztán bekebelezni! De ezt most ki kell hagynom. Sajnos.~ A "madár", amit kergetett az valójában egy tündér volt, aki épp hazafeé sietett egy hosszabb kirándulásról. Halálra volt rémülve, mikor meglátta Frandor-t. A sárkány pedig madárnak nézte a pöttöm kis szárnyast, ezért kergette meg. De szerencsére a tündér időben egérutat tudott nyerni a hatalmas sárkány előtt, mikor a mocsárhoz értek. Ugyanis leszállt egy kis fa ágára, ahol nem nagyon lehetett már észrevenni. Így hát a sárkány most mérgelődve repkedett körbe-körbe a "madarát" keresve. ~Nem lehet igaz, hoyg így eltűnt! Talán az egyik fára szállt? Nem is érdekel már! Úgy sem laktam volna vele jól...~ Ekkor megpillantott valamit, valami nagyobbat odalent. Úgy nézett ki, mintha egy ember lenne vay tünde. Esetleg mágus. Frandor ilyenmaasról ne udta eldönteni. ~Nos, szórakozuunk egy kicsit vele. Ha már a madaram elrepült.~ Azzal kiszemelt a közelben egy hatalmas fát, ami biztosan kibírja a súlyát egy darabig, s zuhanórepülésbe kezdett. Mikor a fa fölé ért, kitárta szárnyait, s lefékezte magát, majd leszállt a fa legerősebb ágára, s az idegen alakra tekintett. ~Nocsak, miféle fajzat ez?~ Azzal közeleb hajolt, hogy megszagolhassa. ~Pfuj, elég fura szaga van! Még egyszer meg nem szagolom, az biztos! Ez egy ember, érzem rajta. Azok ilyen büdösek.~ Azzal fejét visszahúzta, hogy egyáltalán ne érezze a "bűzt".*

*Mikor megszagolták a frász kerülgette, de ő nem olyan fajta aki megilyed. Előhúzta a kardját és ráförmedt a kolosszusra.*
-Szúrós vagyok, figyelmezttlek, de a szúrásom holnap is megérzed!-
*Érezte, hogy nem a legjobb szándékkal közeledtek felé. Főleg az a prüszköés nem tetszet neki, és ezt meg is jegyezte.*
-Na, mi van, büdös vagyok?!-* Aztán kicsit sértődötten hozzátette, inkább csak magának.*- Itt mindenki fújozik az emberekre?!-
~Ah, ez könnyen lenyelne keresztbe is, ha akar..... De nem vagyok olyan könnyű célpont!~
*Próbált a sárkány szemébe nézni, és felkészült az esetleges kűzdelemre.*

*Amikor az az ember kardot rántott és megfenyegette, Frandor olyan jót nevetett, hogy csak na. Persze csak átvitt értelemben, hiszen a sárkányok nem tudnak igazán nevetni. ~Még hogy szúrós és hogy megérzem? Nos, nem gondolom, hogy az a pálcika sebet tudna ejteni a bőrömön. Ez kemény ám, kisanyám! Nem tudják felhasítani holmi kis fémdarabbal...~ Kissé mérgelődve nézett a magasba, ahol épp egy kis pinty repült. Frandor mély levegőt vett, majd tüzet kezdett okádni. A lángcsóva, ami elhagyta a torkát, elérte a kismadarat, s az leesett éppen a nő lába elé. Frandor felé fordult, s így szólt magában. ~Nocsak! Te akarsz velem harcolni? Hisz semmit semérsz hozzám képest! Láttad, hogy mit műveltem a madárral?! A legjobb lesz, ha meghunyászkodsz és nem fenyegetsz,mert még a végén komolyan veszlek és megeszlek!~ Dühüsen tekintett Akira szemébe, majd úgy tett, mintha tüzet okádna a másikra. ~Remélem, bedől neki és jól megijed. Ha nem, akkor keményebb fából faragták, mint gondoltam.~ Úgy tett, mint az előbb. Mély levegőt vett, a száját kitátotta, s már-már küldte volna a tüzet, de várta az ember reakcját. És persze esze ágában sem volt megölnie különösebb ok nélkül. Egyelőre...*

*Amikor a madár a lába elé esett, legszíveseben eltemete volna, de már "nagy lány" lévén nem tehetett ilyesmit, és hát nem ez volt a legnagyobb gondja. A sárkány már meg is fenyegette. Kitátotta a szályát és Akira felé fordította tűzokádásra készen. A lány dühös lett.*
~Ez tényleg megölne!!!~*De nem ismerte azt a szót, hogy elfutni, ha meg igen akkor csak azért mert már látott ilyet. Mérge szabad utat kapott és hamar zöldre vált barna szeme. Fogát összeszorította és semmit sem mondott.*
~Ha elfutnék egy vadbarom lennék, már csak azért is mert egy ilyen lángcsóva elöl nem lehet elbfutni, vagy elbújni, de ha mégis egész életemben egy gyáva alaknak tartaná magam!!! Tehát gyerünk, lássuk ki az erősseb!~* De nem mondta ki hangosan gondolatát, hanem felkészült a harcra. Maga elé tartotta kardját mint valami pajzsot. Közben egyre villogot most már zöld szeme a sárkányra.*
~Eddig nem hagyott cserben a kardom, olyan erős mint eddig egyetlen kard sem, és az sem volt semmi amit a legutóbb "művelt" azzal az orvgyikossal. Kvázi megvakította, szóval számítok rád, apa kardja!~*Mondta a fényes, aranyos kardnak, ami Álomfalvi vésetekkel volt tele, és az is jól kivehtő volt rajta, hogy a markolathoz legközelebb, a pengén a lány neve volt vésve.
Úgymint:Akira.*

*Frandor természetesen nem okádott tüzet az emberre. De már erősen fontolta, hogy valamit csinál vele. Ugyanis Akira még mindig ott állt, rezdületlenül. S kardja maga előtt volt. A sárkány meghökkenve csukta be a száját. ~Nocsak...ez a nő a vesztét akarja. Csak úgy véletlenül összeakadunk és máris azt hiszi egy viccről, hogy komoly dolog? Nos, nem könnyű eset. De hát ha harcolni akar, akkor leckéztessük meg egy kicsit!~ Azzal ráüvöltött Akirára, majd a magasba repült. Úgy tett, mintha megfutamodna, de mikor Akira figyelme egy kicsit lelohadt,akkor csapott le. Erős lábaival elkapta a nőt, s a magasba emelte. Aggódni nem aggódott, hogy szét fogja vágni a lábát, mert ott erős volt a bőre és jó kemény. Még egyetlen kard sem tudott sebet ejteni rajta. ~Na, ehhez mit szólsz? Remélem, tetszika kilátás! Mert már nem sokáig fogod élvezni!~ Azzal még magasabbra repült, majd hirtelen megállt, s a föld felé fordult, majd zuhanórepülésbe kezdett. Szárnyait behúzta, hogy sebesebben tudjon "zuhanni". Aztán mikor már majdnem elérték a földfelszínt, kitárta szárnyait, s felreppent. ~Egyelőre még nem teszek veled különösebb dolgot. De ha rakoncátlankodsz, akkor lehetséges, hogy megtréfállak a magam módján!~ Azzal újból a magasba repült, s a lábai közt lévő emberre tekintett nagy szemeivel.*

*Amikor a sárkány felrepült, Akira tudta, hogy nincs vége. Aztán a sárkány hírtelen lecsapott rá, persze maga fölé emelte a kardját, de nem ért semmit. Elősszőr egy nagyot kiáltott, és sértegetni kezdte, de aztán elhalgatot. Próbált higgadtan hozzáálni a helyzethez.*
~Hm, elég erősnek tűnik a bőre... mi lenne ha kipróbálnám a rajta a kardom.~* Aztán eszébe jutott valami.*
~Ha sikerülne és ez elenged, valahol odalent lelem végső nyughelyem!~* Lenézett... nem nagyon tetszhetett neki a hely, mert gyorsan meggondolta magát.
~Inkább megvárom, mit csiná ez a szörny. Csak légy figyelmes Akira, lehet, hogy csak egy esélyed lesz a menekülésre.* Ez a szó rosszulesett neki, nem szivesen gondolt arra, hogy lehet,hogy el kell majd menekülnie. És talán nem is gondolta az elöbb komolyan, vagy nagyon valószínű, hogy meg fogja gondolni magát.*
~Nem szoktam megfutamodni, most sem teszem!!!!!!!~* Gyorsan hozzá is tette.*

*Úgy tűnt, hogy a nő nem is akar szabadulni Frandor karmai közül. Legalábbis nem azon az áron, hogy a mocsárba esik. Így hát frandor úgy döntött, megijeszti egy kicsit. ~Ez lesz áma jó buli! Csak nem neked, hanem nekem!~ Üvöltött egy nagyot, majd ismét zuhanórepülésbe kezdett. De most már tényleg csak az utolsó pillanatban húzta fel magát úgy, hogy Akira lába beleérjen a bűzlő mocsárba. Frandor jót mulatott eközben. ~Remélem, kellően megrémítettelek, mert lassacskán abbahagyjuk. Nem akarlak halálra rémiszteni.~ Azzal kihúzta az embert a mocsárból, s feljebb repült. Kinézett egy nagyobb fát, amire leszállhat. Szárnyait széttárta, majd leszállt a legközelebbi nagy fára. Elengedte a nőt, majd kicsit arréb megtelepedett. Mosolygós szájjal tekintett rajta végig. Már amennyire egy sárkány mosolyogni képes. Aztán közelebb hajolt hozzá, s ráfújt egy jókora adag meleg levegőt. ~Na, remélem, hogy mos már nem szeretnél kötözködni, mert az lesz a következő, hogy bedoblak a mocsárba, de nem veszlek ki belőle!~ Kissé mérgesen nézett Akirára, de aztán kicsit barátságosabb arcot vágott, nehogy a másik ismét támadni akarjon. ~Nem akarlak bántani, értsd meg! Csak szeretek játszadozni a nálam kisebbekkel.~ Gondolta, majd szárnyait széttárta, s egy kis levegőt fújt a nő felé, hogy lehűtse, mert egész meleg volt itt a mocsárban. ~Remélem, ezt nem veszed ellenséges támdásnak.~*

*Teljesen kikelt magából, kiabálni akart volna, de a sárkány "lehűtötte", nem sok sikerrel. Akira mégis ekezdett kiabáltni. Dühösen, vörösen és piszkosan. Mármint teljesen piszkos volt a mocsártól. A szem emeg csk úgy szikrázott.
-Idefigyelj te gonosz sárkány! Hozzám ne érj, és a szádat sem szeretem tátva, érthető!! Én nem akartam konfliktusba keveredni senkivel, még egy sárkánnyal sem, d te túlzásba viszed ezt. Remélem jól mulattál, mert most vége a mulatságnak. Nem tűröm ha bántanak, főleg így elbánni velem. Most néz rám, csupa mocsok vagyok!! Láttam ám, te ezen röhöftél. Láttam elégszer ilyen mosolyt a kutyámnál!!! Na minek is beszélek hozzád? Nem is biztos, hogy értesz! Te ronda ög, most játszottál velem, és megeszel?? Mint a macska az egérel mi?? Mi vagy te? Sárkány, vagy egy kis cica?!......* És folytatta, folytatta, amí csak tudta. Amíg nem vett észre semmi áltozást a környezetében. Nem akart ezzel az "állattal" harcba keveredni, nem azért mert attól tartott, hogy alul maradt, hanem mert szereti az állatokat. Igen, pont ezért nem rontott neki az első adandó pillanatban. Mert szereti az állatokat, még az ilyen hüllőket is.*

* Sárkánya tudatát követve kel át a lápon, miközben azt a bestiát szólongatja. "Kicsit" messze voltak eddig egymástól, azért nem tudtak egy ideje kapcsolatba lépni egymással, és már nagyon hiányzik neki. De akkor is, miért pont egy lápban...?*
- Frandor! Frandoooor! FRANDOR!
* Egyszerre kiabál hangos szóval és az őket összekötő köteléken keresztül. De mivel csak a jelenlétét érzi még, nagyon mesze lehet. Még az extrakifinomult hallásával se hallja meg, ha ordítozik.*
~Végre megvagy! Mond csak, miért pont ilyen rohadt mocsarakban kell neked mászkálnod?! Nem lehetett volna, teszem azt, a kikötőben? Az legalább száraz! Igaz, csak a parton, de akkor is...!~
* Végre közeledik, már tuti észrevette a sárkány. De.. Hoppá! Hiszen nincs is egyedűl!
Magában jót szórakozva a lányon, mert igen, egy lány van az Ő! sárkányával, a háta mögül közelíti meg őket. És persze, csak Frandor tudja, hogy ott van.*

*Akira még mindig nem akart lenyugodni. Frandor pedig már majd' szétrobbant a dühtől. Látszott arcán, hogy mérges. ~Nem lehet igaz! Hogy lehet valaki ilyen felfuvalkodott? Nem látezik, hogy még mindig visszabeszél! És raádásul macskának nevez! ENGEM, egy SÁRKÁNYT! Lökött liba, én azt mondom. Szerintem van egy kis baja ott bent a fejében. Normalis ember nem mond ilyet egy sárkánynak. De most aztán lesz ne mulass!~ Éppen egy kis tűzcsóvát külödtt volna Akira felé, mikor megérezte lovasa közeledtét. ~Alex...~ Szólította meg a férfit, aki már elég közel ért ahhoz, hogy kommunikálhassanak egymással. Frandor eközben azon ügyködött, hogy kellően merémissze Akirát. Mély levegőt vett, majd olyan erősséggel fújt a nő felé, hogy az alig bírjon megállni. És ennek tetejébe még mellső lábával ki is verte a kardot a nő kezéből, szúrós tekintetét a nőébe fúrva. ~Szerencséd, hogy itt van már Alex! Különben most végeztem volna veled, te kis pimasz pöttöm!~ Ekkor pillantotta meg Alexet, a lovasát. Frandor elmosolyodott, már amennyire tudott, majd így szólt lovasához. ~Alex...végre itt vagy! Nézd, itt ez a kis mitugrász! Cicának nevezett! Pedig úgy igyekeztem, hogy megfélemlítsem! És mégis tovább erősködik. Már az idegeimre megy. Kérlek, csinálj valamit, különben végzek vele! Itt és most bekebelezem, ha nem hűti le magát. Hát mit képzel? Azt hiszi le tud győzni? Hát, akkor nagyot tévedett! Mondd meg neki, amit mondtam, kérlek! Remélem, magába száll és leállítja magát. Különben tényleg végzek vele...~ Elég mérges volt, s ezt lehetett is hallani "hangján". Visszatekintett Akirára, aki közben összeszedte magát...*

*Talpon, mardt mindvégig. Nehéz volt kilökni a kezéből fegyverét, de Frandornak sikerült, közben persze meg is sértete a lány karját, ami gyorsan elkezdett vérezni. Akira észre se vett végtelen mérgében, bár a körülöttelévők jól láthatták, hogy lassan az egész jobb karját elönti a vér. Egyre cak a sárkányt nézte és azon gondolkozott, hogyan szabadulhatna meg tőlle, amikor meglátta a férfit aki közben mellé került. (de a karját még mindig nem)*
~Ez meg ki? Ismerheti a sárkányt, hisz egyáltalán nem fél tőlle. Na jó, .. valld be Akira ez a lény kicsit túl nagy falat számodra!Valahogy segítségért kéne folyanodnom...na dehogy én könyörögjek, ...akárkinek!..Na azt már nem!~
*Mégis valamiféle, kompromisszumot tett magának és úgy döntött, hogy szóba elegyedik a férfival, mit sem törődve a dühös sárkánnyal.*
-Ááá, jó napot , nagyon örülök, hogy emberi lényeket is találok errefelé. .....Sajnos eltévedtem, és amint az ábra mutatja megtámadak!-*mutatva a sárkány felé*-......-*Kis szünet következett, majd erőtt vet magán*- Nem segítene ki egy kicsit, ebből a ...szorúlt...helyzetből.-*Közben megpróbált mosolyt erőltetni magára, de nem nagyon illett a zölden szikrázó szeméhez. Még mindig nem vette észre a karját, bár egy ideje furcsán lógatta.*/

* Áh, észrevették. Most már mindegy. Bár, kicsit fel is háborította az eset. Na jó, nagyon.*
- Lecicáztad?! TE LECICÁZTAD FRANDORT??? -*hiába, csak hápogni tud*-
~ Szegénykém... De várj csak! Van egy ötletem...~
* Ismerve sárkánya érzékeny lelkét az ilyen emberekre, akik nem ijednek meg tőle... Hát, félő, hogy rossz vége lssz.
Aztán, észreveszi a lány sérült karját. Szó nélkül odalép hozzá, s kezébe veszi a sérült végtagot. El kéne állítani a vérzést... De "bántotta" Frandort...
Vívódik, de aztán csak egyszerűen végighúzza rajta a kezét, és ahol hozzáér, ott ép bőr marad hátra. De közben kedvenc bestiájával beszél.*
~ Átejtjük. -*jelenti ki*- te egy "sárkánykertből" szökött bestia vagy, oké? Én meg az idomárod. Tuti beveszi. A te meggyőzőképességeddel? Ja, és ennélfogva játszd el, hogy tök kuka vagy. Amint észrevehetted, még úgysem találkozott sárkánnal. Aztán, majd együtt kirepülünk vele a mocsárból... A TE hátadon... ~
* A végére már szabályosan vigyorog.*
- Készen is vagyunk. Nem volt mély. -*néz a lány szemébe*- Az én nevem Alex. Ő pedig Frandor. Téged hogy hívnak?

*Már előre nevetett azon, hogy Alex hogyan fogja móresre tanítani a nőt. Frandor tudta, hogy lovasa mennyire együtt tud vele működni. És azt is tuda, hogy mennyire nem szereti, ha a sárkányát bántják. Akár csak szóval is. És látszott most is Alexen az, ami máskor is. Sárkánya úgy örült, hogy nem is figyelt oda és majdnem leesett a fáról. Ebből persze semmit sem láthatott a másik kettő, mert Frandor túl gyors volt ahhoz. ~Na,még a végén Alex miatt esek le...Alex! Csak óvastosan bánj vele....Tehát óvatosan tereld felém, én meg elintézem!~ Mondta, majd megnyalta a szája szélét. Aztán gondolt egyet, s kinyújtotta hatalmas nyelvét, hogy ezzel is mutassa, mekkora ereje is van. Közben figyeli, hogy Alex mit csinál. Kissé értetlenül néz, mert arra nem számított, hogy lovasa meggyógyítja azt a nőt, aki megsértette a sárkányát. Persze gondolatban már jött is a válasz erre a kételyre. Frandor elmosolyodott a terv hallatán. (Már amennyire tudott.) ~Nos, ez nagyon jó ötlet, Alex! Benne vagyok! Majd azt játszom, hogy téged sem akarlak nagyon közel engedni. És mondjuk úgy vennél rá, hogy a hátamra üljetek, hogy valami kaját adsz nekem! Úgy is éhes vagyok már...~ Mondta Aexnek, majd tovább figyelte Alex és az idegen nő társalgását. Legbelül persze jót mulatott, hogy át fogják verni Akirát. ~Jó móka lesz!~ Azzal kiengedett magából egy kis meleg levegőt, amit az előtte állókra fújt. Ezután Alexre és a nőre vicsorgott, s farkával feléjük csapott. De csak fölöttük ment el a farka, nem tett kárt bennük.*

//Fagy//

*Akira, Alex balesete után, megint útnak indult. A fiút egész tűrhető állapotban hagyta ott. Húzta a lóbört, de rá is fért. Majd ha felébred beszélgethet Frandorral és biztos együtt hagyák el azt a helyet. Már napok teltek el, és Akira újra a Nwalca-tőzegláphoz ért. A lány fejében még mindig az a nap járt. Nemcsak Alex, bár be kell vallani, nagyobbrészt ő, de az a sárkány is foglalkoztatta.*
-Narwyn, igen-igen így hívják. Szép név. Vajon ki ad egy vad sárkánynak nevet?
*Annyira elmerült gondolataiban, hogy majdnem az ingoványban is. de nem kell őt félteni, csak kavarogtak a gondolatai. Minden eszébe jutott hírtelen. Minden foglalkoztani kezdte, de legfőkébb az itteniek viselkedése.*
-Muszály megtudnom, kik élnek itt! Talán akkor rájövök iért olyanok amilyenek.
*Miután eldöntöte, könyebben folytatta az útját. Nem tudta, hogyan, de ezek után biztosan talál módott arra, hogy kiderítse amit akart.*

* A tőzegláp. Ismét az a büdös, koszos, trutyis... -stb. cenzúrázva. Legyen inkább csak alias szmötyi-
Tehát kitartóan nyomul előre a szmötyiben. Frandor kedvéért. Pár órára elment, hogy repüljön , és vadásszon egyet. magyarul, körberepüli néhányszor a világot. azt mondta, itt találkozzanak. ellenvetés nélkül. Ez az... önfejű! Igenis az! Még csak arra sem volt ideje, hogy megmukkanjon, a sárkány már el is zárta előle az elméjét. És már ott sem volt. Nem baj. Anélkül is tudta szidni. elég büntetés neki, ha érzi a tehetetlen dühét.
Nem bírva tovább a szmötyit, felmászik egy fára. És így halad tovább-egyikről a másikra ugrálva. Nem fél, hogy leesik. Nem fél a magasságtól...
- Nini, egy ismerős!
* S már le is ül az ágra, majd hátravágja magát. Denevér-póz! Király! Csak ajánlani lehet mindenkinek. Serkenti a vérkeringést!*
- Hát te, itt, amerre csak a sárkány jár?!
* Mosolyog egyenesen Akira arcába.*

*Mondani sem kell, a lány megijedt Alex mutatványától. Már, hogy ne, amikor lélekben egész máshol járt, de... elneveti magát.*
-Látom sokkal jobban vagy!-jelenti ki derűsen.-Tudod, egyenlőre csak ezt az utat ismerem Chattal felé.
*Majd miután kiderűlte magát, megkérdezte a fiút, hogy nem lenne-e kedve kicsit emberibb testtartást felvenni, de úgy hogy csak a jókedv és a kedvesség hallatszott ki belőlle. Nem is lehettt mást hallani, az híjján.*

- Ezt az utat? Hova? Chattalba?!
* Hiába, el kell nevetnie magát. Ilyet... Értetlenül csóválja a fejét. Még hogy Chattal...*
- Ez egy kicsikét nagy kerülő ehhez nem gondolod? És mi az hogy emberibb testtartás? Az ég szerelmére, ~hh, de irónikus...~ sárkánylovas vagyok! soha életemben nem szerettem volna ember lenni! Viszont nagyon is hasonlóan viselkedem.
* Viszont tényleg jobb lett volna már már pózt felvenni. Már csak a társalgás végett. Még kitörík Akira nyaka. Így hát felé nyújtja mindkét kezét.*
- Nem próbálnád ki? Gyönyörű idefentről a táj. És ha megengeded, mutatok rövidebb utat!-*nevet*

~Na jó, ha ennyire nevetséges, nevess csak!~*Először sértőnek vette, hogy kinevetik, de aztán lenyugodott.*
~Már megint ez a "Nem vagyunk emberek, minek is vannak, nem kellenek!" érzés! Mintha itt mindenki összeesküdött volna az emberi faj ellen.*Hírtelen szomorú lett. Nem akarta kimutatni, bár rajta minden meglátszik. Elmosolyodott, de ez a mosoly ár mesterkélt volt.*
-Köszönöm, jó lenne. Valójában nekem is hosszúnak tűnt, de hát így tévedtem ide.-*Mosolya lefagyott rólla, egyre csak az elöbbi gondolata járt a fejében, de közben elfogadta Alex kezét, és ő is felkapaszkodott a fára.*

* Észrevette, hogy valamiért nem olyan vidám a lány. Mi az hogy! Nagyon is elkomorodott! Vagyis szomorú... Így aztán az ő arcáról is lehervadt a mosoly. Nem szerette, ha a közelében mások búslakodnak, mert akkor az neki is elveszi a kedvét. Komoran fogja meg a lány kezét, s még mielőtt elkezd neki fára mászni, fel húzza maga mellé. Ebből ő bizonyára csak annyit vesz észre, hogy összefolynak hirtelen a színek és már egymás mellett ülnek. Ez bizony nem olyan jó. Mármint hogy valami nyomasztja a lányt.*
- Ugyan Kirara, mi szomorít el ennyire? -*majd észbe kapva*- Ugye, szólíthatlak Kirarának?
* Fogalma sincs, honnan jött ez a név. De olyan szépen hangzik. Az Akira is szép, szó sincs róla. csak hát, több Akira is van Evolyranban, ha úgy vesszük...*

*A Kirarát hallva újra jókedve lesz. Nagyot nevet.*
-Még senki se hívott így!-*megvonva a vállát, kijelenti, hogy oké.
-Miért ne. Tetszik!-*Aztán a komolyabb fele jut eszébe.*-Ah, nem fontos csak...mégis foglalkoztat...na jó..nekem fontos.
*Újra megvonja a vállát.*
-De...mindegy.*Aztán elhallgat.*

- Kirara...
* Ízlelgeti a szót. Nagyon tetszik neki. Az már kevésbé, hogy a lány búslakodik.*
- Ugyan... Mondd már el, mi bánt. Nem lehet olyan borzasztó, hogy rágódj miatta....
* Vállával kicsit meglöki a lányt. Persze, éppen anynira ér hozzá, hogy le ne essen a fáról.*
- Nem mindegy, ha téged foglalkoztat.-*néz a szemébe*

-Na jó, akkor erre válaszolj!
*Hogy feltegye a kérdést, "kényelembe" helyezte magát. Ráült az ágra és nekitámaszkodott a fa törzsének.*
-Mond, én úgy vettem észre, hogy az itteniek nem szeretik az... embereket. Mármint hogy mintha, nem lennének az emberek túl jó kapcsolatban a többi Evolyranival. Úgyszólván nem irigylik őket. Körübelül, ők a "selejtek" akiknek nincs tök jó varázserejük!-
*Gyorsan mondta ki a szavakat, de nem hadart. Érthetően beszélt. Szomorúan, és kérdőn várt a válaszra. Ez a kérdést tényleg nagyon fontos volt számára, és most, hogy feltette a kérdést, igazi választ várt. Merően merdet a fiúra.*

* Érezte, hogy a válasza sokat fog jelenteni a lánynak, úgyhogy alaposan megválogatja a szavait. Nem hamarkodja el. Mondjuk, ez egy nehéz kérdés, valóban. Nem könnyű válaszolni rá. Szembefordul vele az ágon, hogy lássa is hozzá az arcát.*
- Nem igaz, hogy selejtek. Senki sem selejt. Egyetlen nyomorult Evolyrani sem. Csak éppen az, hogy valaki képes dolgokra, irigységre sarkall egyeseket. És éppen ebből adódik a feszültség. No meg abból, hogy sokan nincsenek is tisztában, hogy hol élnek, és kik veszik őket körül. Ahogyan a a legtöbb ember, úgy a népek gyermekei is büszkék a származásukra. Most mondd meg őszintén, te örülnél neki, ha lemajmoznának? Most bocsáss meg, ez nagyon nagy túlzás volt. És rossz példa. De én csak a saját esetemből tudok kiindulni. Márpedig, ha Frandort elveszíteném, akkor nem sokáig rontanám tovább mások levegőjét, úgy hiszem. Ha érted, mire célzok.
* Mély levegőt vesz, felsóhajt. Ez hosszúra sikeredett.*
- És különben is, az emberek nagyon nagy szolgálatot tesznek ennek a földnek. életben tartják. Védik. Becsülettel. Csak hát itt is van egy bizonyos influenza, ami terjed, és nem szabad róla elfeledkezni. Dragonlad a neve. És ez itt a baj. Mindenki tud félni. Előítéleteket szőni, és így tovább. Máris eljutottunk odáig, amiről beszéltél. Reméljük, hogy ez nem terjed tovább. Nos, eléggé kielégítettem a kíváncsiságodat?
*Mosolyog. Már alig várja, hogy mutathasson valamit a lánynak.*

//Fagy//

//olvad//

*Akira figyelmesen hallgatta a fejtegetést.*
~Nahát...ennyire függene Frandortól? Nagyon szeretheti!
-Köszönöm, hogy komolyan válaszoltál. Legalább azt tudom, hogy te nem vagy ilyen. Jó tudni!*Erre elmosolyodott. Tényleg nagyot csalódott volna benne ellenkezőleg.*
-Csak még egy kérdést engedj meg. Ezt már csak puszta kiváncsiságból kérdezem..... A mágusok, ugye tanulták amit tudnak? én így hallotam. És ha igaz, akkor van köztük ember is, nem?
*Már nem volt benne az a szomorúság ami az elöbb a hatalmába kerítette. Egy röpke mosolyt is elejtett. Ehhez tudni kell, hogy Akira szája kissé ferde, így ha nem mosolyodik el egésszen akkor az csak a bal felén látszik. Nem haragudott senkire sem akik le"emberezték",...már. Immár tisztában volt a helyzettel.*

- Nincs mit megköszönnöd. Természetes, hogy válaszolok. Pontosabban, az lenne az, ha már ezt akkor elmondanák, amikor erre a földre telepedik valaki.*
* Feláll, s körülnéz. Ám miközben, beszívja a levegőt, az üde, friss illatok helyett, amiket megszokott, csak a lápszag érződik. Ez ráébreszti, hogy voltaképpen hol is van. Szmötyi!
Fájdalmas képet vágva elhúzza a száját. Nem szereti ezt a helyet.*
- Igen, tanulták.-*válaszol*- Ám már nagyon kicsi korban el kell ezt kezdeni. hogy már a csontjaikba is ez ivódjon be. Bár, mágiára más -úton-módon is szert lehet tenni... -*de erről inkább hallgat. Nem jó róla beszélni. vagyis... inkább jobb, ha nem tudja valaki.* - Persze...-*mondja bíztatóan*- a legalapvetőbb varázslatokat hosszabb-rövidebb gyakorlás és tanulás árán. akár könnyűszerrel is el lehet sajátítani. Na de látod, ezért is jobb sárkánylovasnak lenni! -*mondja vigyorogva*- Azt hiszem, nem is kell magyaráznom, miért. Nos, mutathatok valamit?
* Ezzel a kezét nyújtja felé.*

~Hmm? Tud valamit amit nem akar elmondani!~*Meg akarja kérdezni, de Alex megelőzi és lezárja a témát.*
~Uff, tényleg nem akar beszélni rólla!~*közben elfogadja a fiú kezét és felál.*~Végtére nem vagyok kiváncsi rá. Nem akarok mágus lenni! Ha nem mondja el akkor nyomós oka lehet rá. Nem nyaggatom.
-Nem akarok mágus lenni, nem érdekel a mágia.*Megvonja a válát, és valamivel folytatná is, de jobbnak látja, hogy Alexet is hagyja szóhoz jutni.*
-Mutatni? Rendben, mutasd csak, jó lenne már menni is valahová ahol nem ilyen bűz van!

*Hosszú utat tett meg, maga sem tudja merre felé. Csak repült, mert kedve úgy tartotta. Mérgesen lépkedett, eleinte egyszerű pusztán, ahol csak fű és némi földes talaj volt a mancsa alatt. Azonban az útja hamarosan nádas helyre vezette, s meg is állt egy rövid időre, hogy szemügyre vegye, miféle hellyel van dolga. Nem akart kétlábra állni, mert ahhoz általában egy fára is szügsége van, ami most nem volt a közelben. De szerencsére elég magas volt ahhoz, hogy átlásson a sűrű nád erdő fölött. Amit látott nem lepte meg annyira, legalább is a nádas után. Víz terült el, s jó nagy területet foglalt el, ami tovább folytatódott, ahogy elnézett egyenesen. Vissza nézett egy pillanatra, de nem látta értelmét vissza fordulni. Semmi dolga nem akadt, most épp nem vadászott. Így hát átvágott a nádakon keresztül, s egyenesen belegázolt a vízbe, kissé beleszaladva, mert nem vette észre, hogy leejtő következik. Magasan emelgette lábait, de az iszapba beleragadva kicsit nehezebben sikerült. De erejét felhasználva kontrolálta mozgását. Szárnyait össze csukta, mivel a nagy lendület során szét tárta kissé, amolyan szokás szerint. A víz kellemes volt, kissé langyos, de nem túl meleg. Ahogy lábait felemelte, valami érdekes csapta meg az orrát. Iszap szag. A vizi állatok mind a fenékre teszik dolgaikat, így nem csodálkozik a bűz miatt. De azért kicsit zavaró. Nagyot sóhajt, majd végül elindul befelé a vízben, ami a fél lábait ellepi. Mindenközben vizinövények hínárok ragadnak rá, ami igen ingereli. Mérgesen nyakát lenyújtotta, s lábairól levakarta az eddig felgyülemlett hínárt. Szörnyű helyzet, gondolta. Aztán abba hagyta, hiszen tudta, ha tovább megy, úgy is egyre több növény fog rá ragadni. Ahogy lépkedett a víz hangosan fröcskölődött minden egyes lépésénél, mindeközben felemelgette fejét, s a fűz fák felé tekintgetett, vagy épp mereven előre*

- Bűz... na igen. Na, de ennél sokkal kellemesebb időtöltésre gondoltam. És Kirara...
* Sejtelmesen elmosolyodik, s átkarolja a lány derekát szorosan. Elkapja a feje felett lévő ágat a másik kezével, felhúzza magukat, és már azon is állnak. S így tovább. Neki lassúnak tűnik ugyan ez a haladási mód, de Akira bizonyára elég gyorsnak érezheti. Csak bele ne szédüljön. Csak ezután jön e legjobb móka!
Fel is érnek a fa tetejére, ahonnan nemcsak a lápot, de a körülötte elterülő tájat is látni. Még mindig tartja a lányt, mert hát elég erős szelek fújnak errefelé. Ő maga is megkapaszkodik egy másik ágban. Továbbra is vigyorog, amikor befejezi a mondatot.*
- ... ne ijedj meg!
* Most már a sárkány után kutat a szemével. Tudja, hogy Frandor szólt...*