6. Eclar

~Ki a fészkes fene ez a nő? Hogy a fenébe csinálja, hogy ilyen gyors és mégis mit akar tőlem? ~
Tudtam jól, hogy azt a férfit kapja meg amelyiket akarja, viszont fogalmam sincs, mit látott bennem. Százával vannak jobb harcosok, gazdagok, olyanok, akik legalább értenek valamihez. És itt vagyok én, senki fia, aki hónapokig egy farmon dolgozott, mert semmihez nem érti. Nincs pénzem, nincs szakmám, nincsen semmim. Talán csak szórakozni akar, valaki olyat keresett, akit ha vérbe fagyva az erdőben hagy nem fog hiányozni senkinek.
Közelebb jön, félretolja a kardot, majd kiveszi a kezemből. Egyetlen mozdulatot sem teszek, hogy megállítsam. Minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy egyáltalán megüssek egy nőt, legyen az akármilyen démon. Ha azt tartogatja nekem a sors, hogy most itt meghalok, azért, mert képtelen vagyok legyőzni az ösztöneim, akkor legalább tiszta lelkiismerettel megyek a halálba. Széttárom a karom.
- Tessék itt vagyok. Nem értek semmihez, nem vagyok gazdag, nem vagyok jó semmire. Sőt, mostantól csak úgy fognak rám mutogatni, hogy nézd, ott megy Blazer, tudod, akit egy nő győzött le.
Leengedem a kezem és a szemébe nézek.
- Nem tudom miféle démon vagy, de azt tudom, hogy ha akarsz megölsz és csak a te jóindulatodon múlik az életem. De jobb ha te is megtudsz valamit: sosem foglak téged szolgálni. Akkor inkább ölj meg, ott a kard a kezedben.
Hátra lépek, hogy legyen helye, ha felakarja emelni a fegyvert. Felemelem a fejem, lehunyom a szemem az utolsó csapásra várva.
- Of honourwithin, yet fearwithout. /Becsületesek, a félelmet nem ismerik/
Nem tudom honnan jön a mondat, mint egy szertartás sorát mondom el, miközben felkészülök, hogy őseim színe elé álljak a túlvilágon.

Nem öl meg, sőt visszaadja a kardot. Valahogy mégsem lep meg a dolog. Ha ki akart volna csinálni már rég megtehette volna. Arra, hogy kevesen mernek szembenézni a halállal elhúzom a számat. Szinte mindenkinek több vesztenivalója van, mint nekem. Visszalököm a kardot a tokjába, úgy tűnik nem sok szükség lesz rá, vagy ha igen akkor ez sem fog megmenteni. De ha már elkezdtem végigcsinálom. Hátat fordítok Seylának, karba fonom a kezem és teszek néhány lépést a holdfényben.
- Gondoljuk csak át még egyszer. Azt akarod, hogy a tanácsadód legyek, mert olyan távol állsz már az emberektől, hogy nem tudsz a fejükkel gondolkozni. Ezért kirángattál ide, bemutattad bámulatos képességeidet és most azt várod, hogy elfogadjam a feltételeid.
Felnézek a Holdra, majd megfordulok. Már ő is háttal áll, úgy tűnik egyszerre találtuk a másikat „hű de megbízható”-nak.
- Csakhogy nincs mit adnod. Pénz? Nem tudok vele mit kezdeni, eddig is szegény voltam és eddig is túléltem. Hatalom? Nem vágyok rá, nem akarok mások felett uralkodni. Szerelem? Tudom jól, hogy te túl veszélyes vagy, mást pedig nélküled is megkaphatok. Megfenyegetsz, hogy megölsz, ha nem segítek? Ezt már tisztáztuk, hogy nem fog működni.
Megállok, lejjebb veszem a hangomat és az övembe akasztom a hüvelykujjaimat.
- Talán nem különbözünk… de ezt most nem tudom elhinni. Később.. egy év, esetleg egy étized múlva… lehet, hogy valamikor meg tudsz győzni, de nem most. Most csak azt látom hogy megjelent valaki abban a koszos kis faluban, olyan drága ruhában, hogy az egész falu évi keresete rámenne, elrángatott ide, majd itt néhány pillanat alatt megalázott. Semmit nem tettél értem, ők viszont annál többet. Ha valakinek segíteni akarok, akkor azok a falu lakói.
Azzal hátat fordítottam, hogy visszamenjek Eclarba. Jobban megérdemlik a segítségem mint ez a nőszemély.

//Bocs, de a hatalmas időszakadék miatt nem nagyon tudom máshogy megoldani. Esetleg Blazer jelenében folyathatjuk ha úgy gondolod, hogy érdemes újra felkeresni. kb. 1 éves ugrást jelent//

*Napokig repült a hírhedt Deathwing (Nero). Az általa megfélemlített falvakat járta. Egy éjjel azonban pusztítani támadt kedve. Éjjel egyedül világoskéken világító szemei azok amik elárulják helyzetét a sötét égbolton. Lejjebb ereszkedett, és mély levegőt véve egy tűzfalat fújt a házak közé. Cselekedetére megszólaltak a vészharangok, és mindenki azt kiabálta: Újra itt a Deathwing! Meneküljetek!

A nők és gyerekek sikoltoztak, próbáltak tüzet oltani. Néhányan fegyvert fogtak és megpróbáltak szembeszállni a sárkánnyal. A sárkány egyesével felkapta azokat akik fegyvert fogtak és miután a levegőben széttépte őket élettelen testüket elengedte, hagy hulljanak alá. Újabb tűz falat fújt, de ezúttal a házakra. Vigyorogva szállt az égen.*

-...s hogy te is bajba ne keverednél folyton, akkor meg kellene tagadd önmagad.
*Mosolyodott el gúnyosan viccelődve, majd folytatta.*
-Aggódni? Nem esek kétségbe egy-két sötét alak miatt. Mit tud ártani néhány paraszt? Most, hogy már társaságod is van, nem hiszem, hogy még egyszer akarnának tőled is valamit.
*Az ajtó nyikorgására, tekintete rögtön odavándorolt az érkezőkre.*
~Hát ez bizony nem rablóbandának néz ki...annál rosszabb.~
*Egész nap, míg az emberek uradalmán barangolt, nem törődött vele, hogy legutoljára úgy hagyta el Evolyrant, hogy többek között tőlük is menekült, testvérét elveszítve nyilaik miatt. Valahogy figyelmen kívül hagyta e sebet, de, elég volt a várbéli katonával megosztott tekintet, hogy tudja, a múltkorival nem fejeződött be minden.
Az egész rém gyorsan történt, míg ő a szemben állókra fordította teljes figyelmét, valaki, talán épp az egyik sötét alak a sarokból úgy fejbe vágta, hogy az asztal adta a másikat. Még mintha látta volna, hogy Hiswával is ugyanez történik, vagy ő volt az az elf, aki rögtön felugrott és nyilat eresztett az egyikbe? Nem tudni, de Fehértorony várában magához térve majd eldöntheti, hogy mit látott.*
//Köszönöm a játékot! Ha gondolod bezavarhatsz majd Antoniusnak a várban a játékunk alatt:)//