02. Chattal

Tárgy: Re: 02. Chattal Kedd Aug. 11 2009, 16:12

-Óh, nem, én nem ismerem őt. Csak egyszer egy tündér említette meg. Még a nevét sem tudom a tündérnek.-
*Majd Declan elgondolkodott.*
~Vajon ő az a Casve, akit keresek? Hisz ez az utolsó hely, ahol megtalálhatom. De már lemondtam arról, hogy megtalálhatom.~ *Újra a lányhoz fordul.*
-Esetleg nem tudod hány éves lehet?-

Tárgy: Re: 02. Chattal Kedd Aug. 11 2009, 16:19

-A tündér mért emlitette neked?
Dec te keresed őt?Ugy beszélsz róla mintha ismernéd.A kérdésedre válaszólok 17 körül lehet.

Tárgy: Re: 02. Chattal Kedd Aug. 11 2009, 16:25

~Micsoda kérdések? Kezd a kiscsaj kicsit idegesíteni.~
*És tényleg, most már látszott rajta, hogy szeretné befejezni a beszélgetést. Kicsit indulatosan válaszolt, de azért még emlékezett, hogy egy kislány áll előtte.*
-Nem keresek én senkit. Köszönöm az infót. És ki emlékszik már, hogy mért említette a tündér. Ne haragudj, de mennem kell!-
*Majd sarkon fordult, és bement a fogadóba.*

//Köszönöm a játékot!//

Tárgy: Re: 02. Chattal Kedd Aug. 11 2009, 16:32

*Melinda megdöbbent hogy ilyen hamar elis ment.
~Na mindegy.De azért jó volt beszélgetni.Na nyuszikám menjünk.*Fel vette a nyuszit és elment ő is.

// Smile

//Én is köszönöm a játékot// Smile

//

Tárgy: Re: 02. Chattal Csüt. Aug. 13 2009, 11:59

*Declan újra kiment a fogadóból, hátha csak friss levegőt szív Seyla. De megint nem látta sehol. Bosszankodott is emiatt. Mindegy. A falnak támaszkodva várakozott. Igyekezett nem visszagondolni a múltkori incidensre. Bár nem nagyon sikerült.*
~Ha nem lehet vele értelmesen beszélni, akkor nem is fogok. Hihetetlen, hogy mindenből gúnyt űz.~
*De aztán Casve is eszébe jutott. Melinda, a kislány is beszélt egy bizonyos Casvéról.*
~Az lesz az egyik legfontosabb dolgom, hogy megkeresem. Meg kell tudnom, hogy ő-e az, akit keresek!~

Tárgy: Re: 02. Chattal Csüt. Aug. 13 2009, 12:24

* Erős fejfájással ébred. Első dolga körülnézni, de csak a sötétség fogadja. Aztán az is eszébe jut, hogy talán ki kellene nyitnia a szemét.
Most, hogy végre lát is valamit (ami egyenlőre csak sok-sok homályos folt), és kitisztul a látása, minden inger egyszerre tör rá, amitől csak még elviselhetetlenebb lesz a fejfájás. Itt aztán hiába dörzsöli a fejét.. És még fel is borít minden keze ügyébe eső tárgyat. Amik meg egyébként pár üveg üres(!) borosüveg. Na, ha ezt mind ő itta meg.... Egészségére! Csak az a hátránya van (a másnaposságot leszámítva) hogy alig emlékszik valamire a tegnap történtekből. Majd talán egy kis friss levegő segít rajta.
Feláll, s intve a fogadósnak kisétál a fogadó ajtaján, s egyenesen az istállót célozza meg. Várjunk csak! Milyen nevet is adott a lovának?! Áhh... majd csak eszébe jut. De majd az a friss szalmaillat, ami az istállóban érezhető, talán eszébe idézi... azt is.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Csüt. Aug. 13 2009, 12:30

*Most épp az történik, hogy nagy csatazajjal és fura léptekkel Seyla elmegy Declan előtt, anélkül, hogy észre vette volna őt. Dec felhúzza a szemöldökét, és figyeli, az igen csak vicces jelenetet. El is mosolyodik, de nem az a kedves, de nem is gonosz mosollyal. Csak egy kicsit kárörvendően. A nő beesik az istállóba.*
~Gondolom a lovát keresi. Haló kislány. Annak az istállónak az egyik fala ki van dőlve!~
-Ez is neked köszönhető!- *Morogta maga elé, majd elindult az istálló felé.*
-Seyla! Ideje elindulnunk Evolyranba.- *Mondta kissé kimérten.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Csüt. Aug. 13 2009, 12:40

* Alig hogy belép a pacikhoz, már hangokat is hall maga mögül. Úgy látszik,k tényleg kezd bejojózni... Még hogy hangok?! Hallatlan!
Mindenesetre, azért megfordul. És szembetalálja magát az egyetlen drága paripája nyáltól habzó képével.*
- Pfujj, Csámcsi! Ennyire még te sem lehetsz undorító!
* Vagyis dehogynem. Az volt. Ezért hát fogta a köpenyét (az egyetlen köpenyét) és lecsatolva magáról megtörölte a ló száját. És ha már a vászon egyik vége úgy is retkes, szépen belép a lova boxába, és végigtörölgeti a pacit. Még egy kis szalmát is vet oda neki.*
- Na ugye csillagom, így mindjárt jobb! Nagyon elhanyagoltalak az utóbbi időben....?

Tárgy: Re: 02. Chattal Csüt. Aug. 13 2009, 12:45

*Nézi, hogy mi történik.*
-Eléggé elhanyagoltad, valóban. Te most másnapos vagy?-
*Csodálkozik el Declan. Persze nem vág hatalmas csodálkozó fejet, csak arra nem számított, hogy Seyla be fog rúgni. De Seyla észre sem veszi. Megragadja a nőt a két vállánál, és gyengén megrázogatja.*
-Hahó! Jó reggelt! Mennünk kellene Evolyranba!-
*Kezd egy kicsit türelmetlen lenni.*
~Marha jó. Most kell idiótának lennie, amikor végre indulhatnánk!~

Tárgy: Re: 02. Chattal Csüt. Aug. 13 2009, 12:54

* Nagyon-nagyon-nagyot ugrik. Hogyne ugrana, amikor egy ló megszólal?! Beszél! Mondjuk, nem nagyon vág össze... "Elhanyagoltad"-ot mondott elhanyagoltam helyett. Ööö... lehet, hogy nem is a ló szólt hozzá?!
Aztán már csak azt érzékeli, hogy rázzák, s ordítanak a képébe. Normális ez? Nem.
Ja. Ez csak Declan.
Akkor talán mégsem olyan idióta. Lehet, hogy nem kellett volna annyit innia... De végül is, már tökmindegy. Lerázza magáról a fiú kezeit, s szemrehányóan pillantva rá, a halántékát dörzsöli. (lehet, hogy nem használ semmit, de jó érzés)
- Jól van, azért nem kéne ordítani! Egyszer oda is elérsz, nem kell ezért még terrorizálni is!

Tárgy: Re: 02. Chattal Csüt. Aug. 13 2009, 13:00

*Furcsán néz a lányra. Most hirtelen aranyosnak látta Seylát. Majdnem elnevette magát, de csak egy mosoly sikeredett, de aztán elkomolyodott.*
-Terrorizál téged az öreganyám! Szedd össze magad és menjünk. Okoztál már így is elég problémát!- * Akövetkezőt, meg csak magaelé mormogta, de ha figyelt a nő, akkor hallhatta.*
-Bár ahogy most kinézel, nem emlékezhetsz valami sok mindenre.-
*Odament az ő lovához, meg a 3.hoz is, amit természetesen majd Casvénak adna, ha megtalálná. Felült a lóra, a másik lónak is fogta a kantárját.*
-Gyere. Szállj fel a lovadra és induljunk. Reggelizünk majd út közben. Raktam el kaját.-*Majd a kijárat felé vette az irányt.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Csüt. Aug. 13 2009, 13:29

* Még mindig csengett a füle, úgyhogy kb. annyit hallott az egészből, amit Sword mondott, amit egy hangya hallhat egy óriástól, aki suttog. Azt azért észrevette, hogy eléggé vidám.
És az utolsó mondatot is meghallotta. Nem szól semmit, csak vállat von, s felszerszámozza a lovat. Persze, a lovához már annál többet gügyög közben. Nem érdekli, hogy aki kívülálló hallja az tök hülyének nézheti. Nekik így jó.
Nagy sokára elkészült, s kivezette a pacit az istálló előtti térre, s csak ott ült fel rá.
Ránéz Declanra.*
-Akkor Evolyran?

Tárgy: Re: 02. Chattal Csüt. Aug. 13 2009, 13:44

~Na mintha kezdene kijózanodni.~
*Végig nézi a nő ügyködését, majd kimennek.*
-Evolyran!-
*És el is indultak. Egy szó sem hagyta el Declan száját. Még mindig haragudott a nőre. Bár nem hiszi, hogy ezt meg tudnák beszélni, mert valószínűleg a nő semmire sem emlékszik. Meg ha emlékezne, amúgy sem szeretne erről beszélni vele. Egyszerűen csalódott a nőben és kész. Mindketten bunkók, de Declan sosem szentségtelenítene meg olyasvalamit, ami másnak szent. Nem az a célja Declannak, hogy lelki fájdalmat okozzon, hanem, hogy őt magát utálják... bár ezt ő maga sem tudja, hogy mért akarja ezt.*

//Jöhet a következő helyszín. Melyik legyen az?//

Tárgy: Re: 02. Chattal Csüt. Aug. 13 2009, 17:39

* Elmosolyodik, s megugratja a lovát. A célja egyszerű: maga a száguldás. Aztán meggondolja magát. Nem kellene kifárasztania a névtelen pacit. Már az elején. Igaz, simán ott lennének, mert hiszen olyan lovak. Akkor sem kéne elkapkodni. Tehát, megállítja a lovat.
Ennélfogva az egész úgy néz ki, hogy a ló a kezdő lendületből felágaskodik (mert egyébként mindenhova így indulnak) és amint megindul, ő már megállítja, amitől a szegény pára kis híján orra bukik. Egy bűnbánó "bocsi"-val megpaskolja az állat nyakát. (Mert hát nagyon ügyesen szót fogadott) Immár emelt fővel lépkednek Evolyran felé.
De nem felejtette el, hogy Declan ott van! Nem ám! Sőt! Legalább van kihez beszélnie!*
- Végre elindultunk! Már lassan nagyon kezdtem unni az itt töltött napokat! Igaz, nagyon kedvesek voltak meg minden, főleg a fogadós. Na meg Marie... azok a finom főztjei! Mennyeiek... Persze, valahogy mindig elkerültük egymást. Azért nem jött össze. Úgyhogy párszor azért átugrottam a városba, ezért azért. Muszály volt, persze azért könnyebb lett volna ha már másnap mehettünk volna, mert akkor egy csomó nehézségtől meg is menekültem volna... Na igen, kicsit sok az a volna... Ja, tényleg, ideje lenne már Casvéval is találkoznom... Te, képzeld, Nexus eltűnt! Szőrén-szálán! Bár, Alex mondta, hogy találkoztak vele valahol, de ha agyon ütnek, sem tudom, hogy hol... Megígérte, hogy a hátán repülhetek egyet. Bár, aszt histzem, Farndorral még jobban járok. Ő azért ilyen szempontból, na jó, többől is, de megbízhatóbb...

// evolyran kapujába //

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Aug. 29 2009, 21:35

*Visszacsókolt, majd a férfi is elkészülődött. Egymásra mosolyogtak, majd lementek.*
-Arra gondoltam, hogy a fegyverek megvétele után reggelizzünk. Bár nem tudom, te most szeretnél?-
*Arra jött a fogadós. Fatima átadta a szoba kulcsát, majd biccentett a fejével méltóságteljesen.*
-Köszönjük a szobát, nagyon kényelmes volt.-
*Mindezt komoly arccal, majd várta Talyon válaszát.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Aug. 29 2009, 21:41

* Két a kézben lebattyogtak a lépcsőn, majd a kulcs átadásakor rendezte a számlát. Nem volt sok vagyona, talán még éppen kijön belőle egy jobb minőségű íj és a hozzá való tegez, meg némi élelem az útra.*
- Akár éhesek vagyunk nem, ha most nem is de a hosszú úton biztosan elkél némi élelem. Egy pillanat drágám, beszélek a fogadóssal.-*egy kicsit magára hagyta a lányt, majd a megbeszélte a fogadóssal hogy némi hideg élelmet csomagoljanak be nekik két személyre. Lehet nem lesz szerencséjük a vadászattal az út meg ki tudja milyen hosszú...Hamarosan kezébe vette a csomagot kifizette és visszament a lányhoz.*
- Élelem megvan, már csak felszerelés kéne...menjünk, keressünk egy boltot.-*s kivezette kedvesét a fogadóból az utcára.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Aug. 29 2009, 21:54

*A fogadós csomagolt egy kis élelmet. Elhagyták a fogadót. Fatima járása nem változott... igaz a lelke már meggyógyult, amióta találkozott Talyonnal, már tud nevetni és sírni is. De a járása akkor is olyan maradt, úgy ment, mint egy szellem. Lépteinek nem volt zaja, hosszú szoknyája mintha lebegne a földön. Tehát elmentek a város vagy falu központjába. Rögtön a fegyverkereskedőhöz mentek. Az érdekes volt, hogy az úton nem is szóltak egymáshoz Talyonnal. Fatima pedig komoly fejet vágott. Amikor betértek a fogadóba, akkor is egy nemesi fejbiccentéssel köszöntötte az eladót, meg sem szólalt. Ilyenkor szokott Talyon köszönni. Néha ő Fatima szája. Szóval hangtalanul nézte, megérintette, megvizsgálta a fegyvereket. Ki is választott egy harci íjat, és vett hozzá elég jó minőségű nyilakat. Persze nem tudták megvenni a legjobb minőségűt, mert arra nem volt pénz. De egyenlőre ez is elég lesz. Fatima egész válogatás közben nem beszélt. Mereven koncentrált a fegyverekre, semmi sem tudta kizökkenteni a koncentrálásból. Ha harcról és fegyverről van szó, akkor abba minden erejét beleagyja. Amikor végeztek, Fatima megint biccentett, majd kimentek az ajtón. Vállára tette a tegzet, benne voltak a nyilak, kezében az íj.*
-Így... most már jobban is érzem magam. Csak tőrjeim nincsenek... Majd később azt is veszünk. -
*Mondta ezt az íjra nézve. Majd Talyonra nézett és elmosolyodott.*
-Mehetünk?-

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Aug. 29 2009, 22:01

* A férfi már megszokta a nő suhanó lépteit, így fel sem figyelt rájuk. Csak arra hogy milyen komoly a tekintete s mily szótlan. Tudta néha jobb hagyni a tündét, hagy gondolkodjon csak magában. Mégis Talyon ilyenkor is aggódott. Jobb szerette kedvese visszafogott, szerény mosolyát.Ha nevetett meg kész áldás volt...oly ritka volt ez az érzelmi megnyílvánulás a nőben.
A faluban találtak egy kicsiny boltot, hol nem is a legjobb, de azért biztonságot adó fegyverekhez jutottak. Amint beléptek tekintete körbejárt a helységben.*
- Üdvözletünk!-*biccentett udvariasan majd kettéváltak s ki-ki maga válogatta saját fegyverét. Taylon igényes volt nagyon az íjakra, tegezekre, így fitymázva vonogatta száját a silány minőség miatt. De valamivel csak meg kell védeniük magukat. Végül sikerült egy tegezet és jó pár nyilat venniük. persze az anyagiakra is figyelniük kellett - majd távoztak a helységből. Amint kiléptek a napfényes utcára szembefordult a lánnyal.*
- Egy pillanat és mehetünk...de mond csak bánt valami?-*kérdezi felvont szemöldökkel.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Aug. 29 2009, 22:06

*Már majdnem indultak Evolyranba, amikor a férfi megszólította.*
-Óh... nem! Semmi. Ne haragudj. Csak próbáltam figyelni, hogy minél jobb íjat vehessünk. Nincs semmi.-
*A végén el is mosolyodott, hogy jelezze, nincs semmi gond. *
-Gyere, menjünk.-
*Mondta mosolyogva, majd elindultak Evolyran felé.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Aug. 29 2009, 22:13

* Összevont szemöldökkel és fürkésző tekintettel nézte a lány arcát. Bár szavai arról suttogtak hogy minden rendben van a lánnyal, ő mégis úgy érezte hogy valamin erősen elgondolkodott. De nem fikszírozta a témát, bólintott.*
- Rendben van! Bármi van mond csak bátran....néma gyermeknek anyja sem érti szavát...-*megfogta a lány kezét s a fogadóstól megérdeklődött útvonalon elindultak Evolyran városa felé.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Aug. 29 2009, 22:26

*Talyon okos volt, hagyott pénzt lovakra. Vettek kettőt. Igaz vehettek volna csak egyet is, de így kényelmesebb utazni. És hát, hosszú az út.
-Nagyon szépek a lovak!-
* Mondta mosolyogva. Hát elindultak. Fatima egy fekete lovat kapott fehér csillaggal az orránál. Fatima nagyon hamar megkedvelte az állatot, Hajnalfénynek nevezte el. Hosszasan lovagoltak. Néha-néha rámosolygott vágta közben szerelmére. Majd egy idő után elhagyták Chattalt. Ideje lesz reggelizni.*
//Jöhet Evolyran kapuja//

A Varázslók és Boszorkányok 3. szintű feladatai:

2. feladat – A járvány

*Dreamien hallgatagon üget Odinnal az úton. Olykor-olykor megtapogatja szíve felett gúnyáját, ilyenkor mindig kicsit elmosolyodik, tekintetét pedig öröm járja át. Egy ruhadarab van oda rejtve. A Leroan dombságon keringve lelt rá, kedvesétől van. Ahogy az idegen haladt előtte, ebbe az irányban haladva hagyhatta el, legalábbis reméli, hogy így van. Azóta is abba az irányba tart, amerre a kis textil mutatott.
Egy félköríves fal állja útját. Lassan, léptetve halad a fal mentén, míg végre bejárathoz ér. Felismeri a helyet. Leírásokban sokat olvasott róla, ez Chattal, a falu, amely az úton fekszik a tenger felé. Még sohasem volt itt. Nem látta a tengert sem, de nem is azért jött, reméli, hogy ha máshol nem, itt utoléri az idegent, vagy ha mégsem, legalább azt megakadályozza valahogy, hogy hajóra szálljon és eltűnjön a feleségével. Ahogy körbejárja a falat, közben van ideje szemügyre venni a tájat, a kopár hegyormokat, melyek mintegy hatalmas védőfalként oltalmazón borulnak a helység fölé. Minden esetre a viharok elkerülhetik a falut, csendes nyugodt hely lehet.
Lassan haladva lépeget tovább, eltelik egy kis idő, mire beér a faluba. Chattal bejáratánál nem talál őrt, mikor belép, az első, amire felfigyel, a mély csend. A házak közötti szűk kis utcákban nem talál senkit. Kihaltnak tűnik minden. Az első, akivel szembetalálkozik egy tünde járőr a faluban. Meglehetősen furcsán viselkedik.*

*A tünde kicsit izgágán mozog, nem, a megszokott ruganyos, mégis nyugodt mozgással. Néha meg-megvakarja magát. Ahogy közelebb ér Dreamienhez, láthatóan igyekszik uralkodni magán. Dreamien felfedez az arcán néhány egészen nagy piros foltot. Szemmel láthatóan az is viszket neki.*
- Üdvözletem, vándor! Mi járatban erre?
- Üdvözlet, harcos! Hosszú lenne, Chattal urával szeretnék beszélni, magánjellegű dologról van szó.
- Nem biztos, hogy fogad. Ő is beteg, mint mi mindannyian. Talán te is jobban tennéd, ha elkerülnéd ezt a falut.
- Mindenképpen beszélnem kell az urasággal. Kérlek, vezess el hozzá!
*A tünde látva, hogy Dreamien nem tágít, legyint egyet, majd int a vándornak, hogy kövesse. Közben Dreamien kérdezősködik a harcostól a járványról. Tudja, milyen kellemetlen dolog a viszketés és el tudja képzelni, hogy mekkora önuralom kell, hogy így is udvariasan válaszolgasson neki a kérdéseire. A faluban haladva többeket is lát, asszonyokat, gyermekeket, szinte mindenkin felfedezi a kiütéseket. Egy emberen nem lát, bár lehet, hogy a bőrére rakódott kosztól nem látszik csak. A koldus felnéz rá, majd mikor egy kis darab ételt ad neki, gyorsan elfordul és magába tömi. Egyik-másik lakó jól megnézi magának az idegent, majd fejét csóválva megy tovább. Látható, hogy nem tartják jó ötletnek, hogy még egészségesen közéjük keveredik.*

*Hosszas várakozás után Chattal ura fogadja. Láthatóan a járvány őt is elérte. Minden szenvedése ellenére nemes tartását még így is őrzi. Dreamien előadja neki mondandóját. Kitér az idegenre, annak foglyára. Érdeklődik, hogy vendéglátója találkozott-e ilyennel, vagy jelentést kapott-e róla.*
- Tifar mágus. Magam nem láttam hasonlót. Remélem is, hogy nem találkozok ilyen aljas lénnyel, mint ez az idegen mágus. Nem tűröm a gonoszságot. Harcosaim láttak közeledni a faluhoz egy alakot. Láttukra a jövevény visszafordult Evolyran szíve felé. Talán őt keresed.
*Az uraság láthatóan forgat valamit a fejében.*
- Bizonyára nem kerülte el figyelmed a falunkban dúló járvány. Magam is mágus vagyok, de nem leltem okát neki, és nem is bírok vele. A magadfajta vándorló varázslók sokat látnak, sokat tanulnak. Talán te találkoztál már hasonlóval…
- Nemes uram. Sajnos nem hallottam még ilyesmiről, azonban apám varázskönyvében talán lelhetek gyógyírt bajotokra. Ha elszállásolnál faludban, megnézném, tudok-e segíteni nektek.
- Úgy legyen! A fogadósné szívesen ad szállást, mostanság úgyis elkerül minket a vendég.
*Az egyik tünde harcos elvezeti Dreamient a fogadóba, ahol tényleg nagyon szívélyes fogadtatásban van része. Vacsora, fürdés nélkül beveszi magát szobájába és elmélyed varázskönyvében.*

*Az éjszaka közepén találja meg a megoldást. Minden egybevág. A tünetek, az, hogy csak egyetlen emberen nem jött ki a betegség. Hajnalban siet fel az uraság palotájába. Türelmetlenül várja, hogy fogadja őt. Mikor előadja neki teóriáját, az nem hisz a fülének.*
- A falunak egyetlen kútja van, bőséges vízhozammal, onnan viszi mindenki az ételnek, a tisztálkodáshoz valót is. A fogadósné legalábbis ezt mondta. A könyvemben írnak egy nagyon ritka, általában hűvös, nedves környezetet kedvelő növényről. Erősen irritáló hatású a virágpora, amit a vízbe ürít, így szaporodik. Felforrázva, főzve elpusztul, de az emberek a fürdéshez nem főzik át a vizet. Így eshetett meg, hogy a fürdővízben nem pusztultak el a spórák, és az emberek bőrén így okozhattak kiütéseket.
*Az uraság látni szeretné, hogy tényleg így van-e. Dreamien egy kötélen ereszkedik le a kútba hamar rá is lel a növényre, teljesen olyan, mint a könyvében lévő rajzon. Egyezik a leírással is. Óvatosan, egy külön erre a célra magával hozott ruhadarabbal megfogja. Felviszi és megmutatja a megrökönyödött uraságnak és környezetének. Chattal ura rögvest elrendeli a faluban, hogy mindenki, aki vizet használ, használat előtt forralja hosszan, hogy a növény spórái elpusztuljanak. Dreamien tudja, hogy ennyivel nem pusztul el a virág, a vízbe is továbbra is szórni fogja porát. Kér egy fáklyát a tündéktől és hosszas munkával a kötélen csüngve pontról pontra végigperzseli vele a kút falát egészen a víz színéig. A virágpor a vízből utánpótlás nélkül hamar kiürül majd. Tifar kimászva a kútból még egy feladatot lát. Nem bírja nézni, ahogy a falubeliek szenvednek. A varázskönyvben talált egy receptet, aminek segítségével kétségkívül gyógyíthatja a járványt.*

- A leírás szerint a birodalomban egyetlen helyen terem a virág, aminek főzete gyógyíthatja ezt a járványt. A virágot Perillának hívják a gyógynövények tudói, és csak a Milatrë-réten fellelhető. Elmegyek érte, hogy megszüntessem a szenvedésteket.
*Chattal ura helyeslően bólint erre, mire Dreamien elővezeti lovát és hosszú útra kel. A myrték birodalma nem a szomszédban van, az út majdnem egy egész nap oda és vissza. Odin már nagyon kimerült, mire visszaérnek, de Dreamien is fáradtan száll le tajtékos lova hátáról. Megszokta már a hosszú lovaglást, de ilyen erőltetett menetben nem sűrűn mennek ekkor távot. Nem állhat meg. A zsákot, mely tele van a csodás rét kis, rózsaszínű virágaival, a perillákkal, leteszi a fogadóban. Még valamire szüksége van a jó főzethez. A Belhan-tenger vízére. Chattal ura készségesen két harcost ad mellé, akik segítségével elég vizet tudnak hozni, hogy elkészíthesse a főzetet. Az uraság maga is szívesen segítene, de a betegség egyre jobban igénybe veszi szervezetét, így csak konyháját biztosítja rendelkezésére. Kellemes, jól felszerelt konyha az uraságé. Dreamien megtiszteltetésnek veszi, hogy használhatja. Hamar nekikezd a virágok sajtolásának, majd hozzáadja a könyvben írt arányban a tenger sós vizét. Nagy kondérban kis tűzön főzi a keveréket, majd mikor az sűrűsödni kezd, beletesz még egy kis illóolajat, mivel a gyógyszer meglehetősen kellemetlen aromát áraszt magából. Hamarosan el is készül. Dreamien nem tehet mást, csak vár. A felkelő nap sugarai bevilágítanak az ablakon, mire eléggé kihűl a kenőcs. Az elsőt kis tégelybe tölti, és az urasághoz siet vele. Chattal ura óvatos.*
- Nem az irántad való bizalmatlanságból, de mégsem én próbálom ki először.
*Behívatja egyik harcosát, kinek arcát már egészen elborították a foltok. Az gyanúsan nézegeti a kenőcsöt. Mikor magára keni, először nem történik semmi, ám hamarosan üdvözült arccal keni egyre több foltjára. Erre már az uraság is kipróbálja.*

*A kenőcsnek nagy sikere van a faluban. Az uraság emberei gyorsan szétosztják a lakosság között. Dreamien ebből már nem sokat lát. Miután jól kifőzött fürdővízben megfürdött, vacsora nélkül ágynak dőlt, és már az igazak álmát alussza. Másnap reggel ébred mardosó éhségre. A fogadósné friss reggelivel várja, közben áradozva meséli, milyen hatása volt a kenőcsnek a falura. Már csak néhány emberen láthatók a járvány nyomai, de már az ő foltjaik is halványulnak, és egyáltalán nem viszketnek. Dreamient, mikor értesül ébredéséről, hívatja az uraság is, hogy megköszönje a segítséget.*
- Dreamien Tifar! Chattal hálával tartozik neked. Sajnos nem segíthetek sokat neked, ám ha kéred, adhatok melléd pár hű harcost, hogy támogassanak téged.
- Nemes uram! Köszönöm jószívűségedet, de nem tartok igényt harcosaidra. Egyedül űzöm az idegent, nagyobb csapattal csak lassabban haladnék utána. Elég segítséget kaptam már harcosaidtól, hogy tudjam, merre induljak utána.
- Ám legyen. Kívánom, hogy utolérd a mágust és visszakapd imádott kedvesedet!
*Dreamien hamarosan búcsút vesz az uraságtól és Odin hátán kilovagol Chattalból. Hála a tünde harcosoknak eleget tud ahhoz, hogy tudja, merre kell tovább indulnia kedvese után.*

//Szintlépő feladat elfogadva! Dreamien 1 szintet lépett!
Orin nagyúr//

Lilyan reggel elég korán kelt fel, ami nem meglepő, hiszen régebben is szinte állandó szokása volt eme dolog. Egy pillanatig nem is emlékezett, hogy került oda, ahol éppen van, de aztán az agyába ötlött a dolog. Hiába, megrázó események sora után nem a legkönnyebb összekaparni az emlékeket, még ha olyan elevenek is, mintha minden tegnap történt volna meg. Miután elköszönt Sellytől, és a lány is elment, Lilyan egy szobát vett ki a fogadóban, hogy ott alhasson. Persze, nem tudta, mennyi ideig marad itt, de a fogadós - némi rábeszélés után - belement abba, hogy később fizesse ki a szállás költségeit, mivel most nem volt egy fillérje sem.
Pár perc tétovázás után kiszállt az ágyból, majd elindult lefelé a lépcsőn, hátha talál valakit a fogadóban, aki segíthet neki útba igazodni.

* Miután nehéz szívvel de elvált Lilyantől az éjszaka, felkutatta kedvesét, kivel együtt töltötték az estét. Még nem számolt be neki a lány érkezéséről, majd eljön az ideje. Csupán arra a kérte a férfit maradjanak még egy ideig Chattal környékén, hogy több időt tudjon tölteni a barátnőjével. Nem lenne szíve egyből magára hagyni eme ismeretlen helyen. Hisz egykor Lilyan pátyolgatta az érkező Sellyt még gyermekkorukban. Így reggel első dolga volt visszatérni a fogadóba. Ahogy belépett, látta a lány lefelé igyekvő alakját s elmosolyodott. Nos igen, mindkettőjüknek megmaradt ama régi szokása hogy korán kelnek.*
- Jó reggel! - *köszönt oda neki kedvesen, majd csatlakozott hozzá egy asztalhoz.*
- Kellemes éjszakád volt? - *kérdezte majd kezébe fogta az étlapot s egy gyors pillantást vetett rá.*

Lilyant, mint régebben állandóan, most is megelőzte Selly, és szinte egy csapásra vették észre egymást. Mintha előre tudták volna, hogy belefutnak a másikba. Most, hogy nem kell Selly nélkül töltenie a mai napot sem, jobb kedvvel libbent le a lépcsőn, és ült le barátnőjével szemben.
- Meglepően könnyű éjjelem volt.
Eddig ugyanis vagy a hánykolódó tengeren, vagy a kemény földön aludt, úgyhogy a mai éjszaka szinte pazar volt számára.
- Szokatlanul csendes ez a Chattal.
Körülnézett, majd elmosolyodott.
- Úgy látszik, ez a fogadó kissé nyugodtabb, mint az otthoni. Nem gondolod?
Felvont szemöldökkel pillantott Sellyre, majd újból megszólalt:
- Nem tudod, hol találhatnék egy olyan helyet, ahol ellakhatok, amíg nem lesz saját otthonom? Olyanra gondolok, mint amilyen a Klánok háza volt.
Nem fizetheti itt a szállás költségeit örökké.

» 04. Chattal kapuja - térkapu