02. Chattal

~Sword ~ *Rágta át a nevet magában Ned'rila*
- Ned'rila. - *Nem nyújtott kezet, nem szokása. Nem tartotta fontosnak, hogy megmondja a teljes nevét, így az Olveti-t inkább elhagyta. Valószínűleg úgy se érdekelné a férfit.*
- Evolyran? Hmmm, igen, egyszer mesélt róla a fogadós, még az első napon, amikor ide érkeztem. Én is szeretnék eljutni oda, de fogalmam sincs merre tudnák elindulni. Most már pedig lovam van. Már csak útmutatás kéne. - *Félre húzta a száját, aztán vissza fordult a férfihoz.*
- Gondolom Seyla az a nő lehet, aki múltkor is veled volt. Nagyon úgy tűnt siettek valahova. Gondolom, az akkori készülődés is Evolyranba tartott.- *Próbálta feleleveníteni a nő arcát, de nem jutott eszébe, ő szinte nem is figyelt rá, nem mintha Sword igen, de legalább oda bökte neki, merre van a kereskedő.*
- Remek... Akkor talán valamikor máskor, talán pont Evolyranba vezető úton, vagy kitudja merre fele talán még össze hoz a sors minket. Viszlát! *Figyelte, ahogy a férfi, azaz Sword elindul az egyik fogadó felé.*
- Sok szerencsét az út során...- *Kiáltott utána, nem túl hangosan, de tudta hogy ő meghallotta és ez épp elég volt.*

*Aysha egy nagyot ásit, majd kinyitja a szemét. Egy sötét terembe találja magát. Hirtelen felpattan és riadtan körbenéz. A lába alatt puha ruhát tapint ki.*
~ha puha ruhán aludtam, nem lehetek olyan rossz helyen~*gondolja Aysha, majd halkan énekelni kezd:*
"Gyertya édes fényes lángja,
segitségül hiv egy lányka.
Kérlek segits most nekem,
Világits, ha kérhetem!"
*Suttogja el a kis dalocskát, mire egy piciny láng jelenik meg a feje mellett. Elmosolyodik, ahogy meglát egy kis fatálat és benne ruhákat.*
~vajon hol lehetek?~*kérdezi magától, bár tudja, hogy a választ úgysem tudja. Egy fekete lepedőt pillant meg, ami függőlegesen lóg. Aysha félrehajtja és a Nap belesüt a szemébe. Kirepül és egy pultot pillant meg és egy Fogadót.*
~talán ez az az Fogadó, amiről az a kedves tündenő mesélt~*gondolja Aysha. Ahogy lenéz a pult belső felénél látja azt a sötét ruhát, amivel le volt takarva az a kis polc, ahol aludt. Aysha elmosolyodik. A lángot elküldi, hiszen most már nincs rá szüksége. Körbenéz. Nem olyan feltűnő, hiszen leszállt a pultra egy kis doboz mögé. Pár ember és tünde reggelizik a Fogadóban. Vagy esetleg ebédel? Ayshának fogalma sincs, hogy meddig aludt. Lépteket hall a háta mögül és egy kissé kövér, kontyba fogott hajú asszonyt pillant meg egy tálcával a kezében. Megbújik az egyik edény mögött és becsukja a szemét. Majd mikor a léptek elhalnak, kinyitja a szemét. Az edény sehol. Megpillantja a tálcán. Gyorsan egy pohár mögé bújik. Amikor visszaérkezik az asszony, megáll a pultnál és törölgetni kezdi a poharakat. elveszi azt a poharat is, ami mögött Aysha bújt el és végre észreveszi a kis tündért.*
-Na lám. Felébredtünk? -*kérdezi mosolyogva. Mosolya olyan kedves és szeretetteljes, hogy Aysha is elmosolyodik.-
-Köszönöm az ágyat!-*biccent egyet a kislány, majd hozzáteszi:* -Persze otthon az odúm azért kényelmesebb...-*motyogja, mire a Kocsmároné nevetni kezd.*
-Nahát! Milyen szép vagy! És milyen igényes-*nevet a nő.*
-Ned'rila elmesélte, hogy a Ragyogó Tölgyest keresed. Nos, én tudom, hogyan juthatnál oda.-*jegyzi meg titokzatosan mosolyogva a nő. Aysha szeme felcsillan.*
-Igazán? Jaj az nagyon jó lenne!-*kiállt fel Aysha. Felreppen és körözni kezd az asszony körül.*
-Hé! Nyugi! Kérlek szállj le, mert meglátnak!-*neveti el magát az asszony és megfogja a is tündért. A tenyerébe rakja, mire a kislány leül. Csillogó, barna szemét a nőre emeli és hallgat.*
-Nos. Mindig a Ragyogó Tölgyesbe szoktam küldeni a férjem embereit, hogy hozzanak nekem pár zöldséget és fát. Ha minden igaz, akkor ma is elmennek. Annyi a dolgot, hogy követed őket. Vagy ha nem akarsz repülni, akkor bebújsz a szekérbe, amin mennek és a tölgyesnél leszállsz-*mosolyodik el a nő.*
-Oh! Ez remek! Köszönöm szépen!-*röppen fel kislány és kiszáll az egyik ablakon. Az asszony megcsóválja a fejét. Mire a kislány visszatér.*
-Öhm. Hol vannak? -*kérdezi meg pirulva a kislány. Az asszony nevetni kezd és a háta mögötti ablakra mutat.*
-Köszönöm!-*röppen ki Aysha az ablakon. Megleli a szekeret és befészkeli magát. Majd várja, hogy induljanak. *

*Amint felkelt, első útja már is a fogadó felé vezette. Hogy miért aggódik ennyire a kis tündérért, maga sem tudja. De barátságosnak tűnt, sőt mi több, nagyon barátságos. És kedves kis tündér, még akkor is, ha oda van a saját szépségéért.
~De hát, ez természtes talán...~ *Gondolja Ned'rila, bár nem érti, ő magáról sosem tudna ilyesmit gondolni. Ahogy ezen gondolkozott, már is oda ért a fogadó ajtaja elé, s egy határozott mozdulattal elfordította a kilincset, s belépett a fogadóba. Elég korán van, s a fogadó nem túl zsúfolt ilyenkor, de még így is többen vannak mint ahogy az tünde remélné. Nem foglalkozik az emberekkel, átvág az asztalok között, s egyenesen a pulthoz lép. Ugyan az a hölgy állt ott, akinek tegnap átadta a kis tündért, s rögtön oda állt vele szembe.
- Jó reggelt, Ned'rila! - *Mosolyodott el az asszony, de aztán eltűnt az arcáról a mosoly és a döbbenet váltotta át. Ned'rila sóhajtott egyet. Felismerte, hogy tünde. Épp ideje volt már. Egy fél mosolyt küldött az asszony felé, de rögtön rátért a tárgyra.
- Tegnap önnek adtam oda a kis tündérlányt. Érte jöttem. - *Mondta határozottan.*
- Öö.. hát... szóval a helyzet az, hogy ugyebár a kis apróságot... szóval Én már elmondtam neki, hogy juthat el Ragyogó Tölgyes-be. Egy kereskedő kocsin keresztül. - *Dadogta az asszony*
- Hát ez remek ötlet volt... - *Mondta szemrehányóan. Az a kis tündér egyedül mászkál egy kereskedővel megtelt kocsin? Ezt alig hitte el.*
- Még itt van a kereskedő? -
- Igen, a férjemről van szó és az embereiről. Még nem indultak, de hamarosan itt az ideje! A szekerük a fogadó sarkában áll, még eléred szerintem! Ha a kis tündér megfogadta a tanácsomat, akkor most is ott ül a szekéren! - *Hadarta a fogadó asszony.*
- Köszönöm...- *Mondta Ned'rila félig őszintén, félig pedig szemrehányóan. Egy ilyen kis tündért csak úgy szabadjára engedni, egyszerűen felelőtlenség egy emberi faluban. Itt alig tud vigyázni magára...*
*Kirontott az ajtón, s szét nézett a fogadó sarka felé. Körbe járta, és a szekér ott állt, a lovak már bekötve, s épp pakolták fel a portékákat. Ned'rila nem várakozott sokat, neki iramodott nagy léptekkell a kocsinak, s rögtőn a végében kezdett kutatni. Felemelt az egyik rekeszről egy vászon darabot, s a kistündérke ott feküdt, befészkelve magát egy kosárba, ami tele volt rongyokkal.
- Jó reggelt! - *Azzal kiemelte a helyéről a kicsit, és a markába zárta, hogy senki ne vegye észre, s ne higgyék azt hogy lopott. Elsurrant onnan észrevétlenül, majd kinyittotta a kezét.
- Ne haragúdj, nem akartalak megfullasztani! Csupán támadt egy ötletem. Hogy ne menj egyedül, én magam viszlek Ragyogó Tölgyesbe. A táskámban jó helyed lenne, kialakítunk gyorsan egy megfelelő szállást. Nem tudom merre van ez a hely, de ha a kereskedő kocsit követjük, szerintem akkor eljuthatunk oda. De hidd el, egyedül nem lennél még képes erre. Így szívesen segítek Neked! - *Azzal elmosolyodott, felbátorítva Aysha-t, s várta, hogy mit fog szólni Ned'rila ötletéhez.*

*Akira Angel beért Chattalba. A Casve fogadó felé igyekzett, mivel Seyla Vulfia ezt ajánlotta neki, de olyan örömmel, hogy már csak ezért is meg akarta nézni, meg legalább valami meleg (és normális, nem hajókosztot) ételt akart enni. Bár az út nem volt "egyenes" térkép hiányában. Vagyis inkább csak bolyongott az utcákon. Nem kérdezte volna meg a helyes utat senkitől, de nemis bánta a csavargást. Körül akart nézni. Talált egy pékséget ahol pénze nagyját el is költötte süteményekre édes szájú lévén, így ételbeli gondja egy időre meg is szünt. Tehát nem volt semmi dolga csak sétálgatott, élvezte a napsütést és figyelte a házakat, az építkezési stílust, a környéket. Egyszerüen minden érdekeset megfigyelt, mint egy túrista.*

*Declan megint kimenekült egy kicsit Seylától. Nem mintha nem bírná a társaságát, de ő megszokta a magányt és már kicsit sok volt neki, hogy ritkán van egyedül. Így kiment sétálni és szívni egy kis friss levegőt. *
~Seylának ideje lenne már elkészülnie. Indulhatnánk már Evolyranba. Mért lazsálunk még mindig? Ráadásul... ahh... inkább hagyjuk! Biztos nem ő az. Egyre inkább kezd erőt venni rajtam a reménytelenség. Talán bele kellene nyugodnom, hogy elvesztettem őt. De hát az egész életemet arra szenteltem, hogy megtaláljam őt. Ahh... ó te Láthatatlan isten! Segíts!!!~
*Nagy gondolkodása közben nekitámaszkodott az egyik ház falához. Meglátott egy nőt, aki nagyon nézelődött. Sőt. Pont egy magas fára nézett úgy, hogy észre sem vette Declant és belé botlott. Persze Declan látta, hogy mi lesz, de nem volt kedve elmenni az útból. És nem is az ő hibája, a nő nem figyelt.*

-Ah...-*A lány majdnem hasra vágódott, de az túl ciki lett volna számára, ezért úgy döntött, hogy mégsem esik el. Megállt a lábán, és a fiúra meresztette nagy barna szemeit.ˇ
~Milyen béna voltam,...belemászni egy fiúba miközben nézelődöm. ilyen többet nem lesz!~
-Elnézést, nem vettem észre.-*Az "elnézést" csak álca, valójában nem sajnálta egyáltalán, csak aszt, hogy Declan épp ott volt. DE hát Akira sem olyan ütödött, hogy eszt kimondja. Végtére nem haragudhat meg azért valakire mert majdnem átesett rajta. A fiú hallgatására, megengedett magának egy kis gúnyt.*
-Anyira sajnálom, remélem nem ütötte meg magát??

~Nem ütöttem meg magam?~
*Kíváncsian felvonja jobb szemöldökét.*
- Én nem ütöttem meg magam. Hmm... amint látom maga sem...- *Ezt már halkabban, de érzéketlenül mondta. De aztán nem is foglalkozott tovább a nővel. Az égre nézett és gondolkodott. De látta, hogy a nő nem távozik. Csak szemét forgatva a nőre nézett.*
-Esetleg akar még valamit?- *Kérdezte ridegen a nőtől.*

~Ááááá...utálom, ha valaki magáz!..Jól van én kezdtem...ki kéne békíteni, mondjuk kezdetnek bemutatkozom. Nem árt ha minnél több embert ismerek.~
-Akira vagyok-*és a kezét nyújtotta a fiúnak*-Eltekintve ettől a kis balesettől szép napunk van nem igyaz?!-
*Előrre nézett a mondat közben, így Declan leginkább a vállára simuló aranybarna haját láthatta, majd az égre tekintett. Hírtelen témát vátoztatott.*
~Akira!.., most az időjárásról fogsz bszélni?? Tereljük a szót tárgyilagosabb mederbe!~
-Nemrég érkeztem ide hajóval, ugyhogy új vagyok itt. Egy lány, Seyla akivel nemsokkal elötted találkoztam, a Casve fogadót ajánlotta nekem. Te mit gondolsz? Az jó hely lenne, akár több napra is?

*Akira neki nyújtotta a kezét. De Declan csak a kézre nézett, de nem fogott vele kezet, csak épp, hogy kinyögte a nevét. A családit...*
-Sword.
~Szép napunk? Ja...~
-Ühüm.- *Csak ennyit felelt az időjárásra vonatkozó kérdésre.*
~Nem rég érkeztél? Kit érdekel!!!~ *De aztán Seyla nevére elcsodálkozott. Persze ez arcán nem látszódott meg, csak felhúzta most már a bal szemöldökét.*
-Hmm... Seyla.-*Majd elmosolyodott. Gonosznak nézett ki a mosoly, bár nem voltak a gondolatai gonoszak.*
-Én ott alszom jó ideje. Mit tudom én, hogy milyen! Más lehetőséged amúgy sincs, csak ez az egy fogadó van a városban.-
*Mindezeket flegmán, nemtörődöm stílusban mondta, és hát egy kicsit nyugtalan is volt, mert hát nem azért ment el Seylától, hogy mással dumáljon. Nyugalmat akart.*

*Lassan, sétődötten húzta visza a kezét. Swordal ellentétben rajta minden meglátszott. Ez is!*
~Nem tetszik a társaságom? Jól van, itthagylak te felfuvalkodott pocok!!!~
*Mint általában most felkrenkölte magát, pedig nincs semmi értelme, és alighanem ez volt a legrosszabb amit tehetett. Ezzel a gondolatával, nagy barna szeme is átváltozott zöldre, de rájött. Gyorsan becsukta és elfordúlt, hogy ne lássa a fiú mi történt. Közben nyugtatni kezdte magát.*
~Olyan idióta vagy Angel. Ezen felidegeskedniés ha meglátta. Remélem nem fog kérdezősködni!
*De valójában már akarta is, hogy meglássa, legalább lesz valami normális téma ami Sword indít el.*
~ ha nem fog velem kezet akkor nem fog. Kit érdekel. Megkérdezem tőlle, hogy hol van ez a fogadó oszt csá! Nem is akarom látni!~
*Ekkor eszébe jutott a fiú válasza, hogy a Casve fogadó az egyetlen, és ogy már ő is ott lakik egy ideje.*
~Ez nem ér. Jobb lesz harag nélkül elválnom tőlle, ha nem akarok minden napra egy kiados idegekedést.~
*Tehát úgy döntött, hogy rámoslyog és így kérdezi meg az oda utat.*
-Oké, és meg tudnád mondani, merre menjek a csave fogadóhoz?-
/*Majd gondolt egyett és a kezében lévő sütis csomagból kivett egyett és beleharapott.*

* Akira komótosan lépkedet az utcán , közben alaposan nézelődött. *
~ Mennyi ember...
* Fejét jobbra - balra forgatta nézelődött és mindent alaposan megfigyelt. Nem sietett. *
~ Ez az ut vajon merre vezet? Nem is voltam még erre...
* Majd befordult a sarkon..
A szó szoros értelmében egyböl belebotlott valakibe. Beleütközött az illető hátába , majd orra is esett. Miután visszanyerte egyensúlyát kifújta a haját a szeméböl és jobban szemügyre vette az embert. Sőt nem is egy hanem két emberbe botlott.*
~ Én téged ismerlek !!
- Szia Akira , milyen kicsi a világ nem?
* Majd kezet fogott a lánnyal és az ismeretlen férfira nézett. Kezét felé nyújtotta .*
- Téged még nem ismerlek , üdvözöllek Akira vagyok én is.
* Majd elmosolyodott és visszanézett a lányra.*
- Szóval ő a barátod gondolom , bocs ha megzavartam a romantikát de ilyen az én formám.
* Majd kicsit oldalra biccentette a fejét és fürkészve figyelte a férfit.*

* A háztetőkön bóklászik, merengve. A feje is totálkár, drága egyetlen sárkányának köszönhetően. Alig egy hete találkoztak újra, de máris azt veszi észre, hogy a napokat csenden tölti. Pontosabban, nem "zavarnak" be a sárkány gondolatai.
~ Hol a francban császkál ez megint... Nagyon remélem, hogy nem megint lápozik! ~
*Mondjkuk, a magányra vágyás talán érthető is egy több száz éves bestiánál... Ő meg csak száz...
~ Nini, de hiszen ez...
* Bizony bizony, jól lát. A népes társaságban ott áll a kis bosszantó csajszi. Ráadásul egy más nemű egyeddel az "oldalán".
~ Mit nem adnék, ha az élettársa lenne az... ~
Szinte a semmiből előbukkanva a lány háta mögött terem - a háztetőről leugorva- és átkarolja, megkockáztatva ezzel bizonyos helyzetet. Azt, amiben a lány reflexből védekezik. Ezért is kezd rögtön beszélne, hátha nem...*
- Szia Akira! Jó újra látni téged! Frandor üdvözletét küldi!

*Észre vette Akira zöldre váltó szemét, de a világért sem kérdezősködött volna miatta. Egy kicsit elcsodálkozott, hogy a nő rámosolygott, de ezt a csodálatát semmivel sem mutatta ki.*
-Arra.- *Csak ennyit mondott, és mutatott az utca végébe. De aztán megjelent még egy nő. Nem is megjelent, hanem jól hasra esett Akirában.*
~Ennyi balféket. Mindenki elesik az én közelemben? Seyla, Akira és még ez a csaj is. Velem nem is lehet másképp találkozni, csak ha "belém esnek"? ~
*Majd a másik Akira is nyújtotta neki a kezét. Declan persze nem nyújtotta az övét, csak felhúzta a bal szemöldökét.*
-Ahh, Akira... Sword.- *Mutatkozott be kedvetlenül.*
~Nah, ennyit a nyugalmamról!~
~HOGY MIIIIIT?????!!!!!~
-Ahhh! Még, hogy a romantikát! Na ennyit erről. Még csak az hiányzik, hogy bárkivel is romantikázzak!!!- *Most kicsit hirtelen lett ideges, de aztán le is nyugodott. De aztán az új Akira bámulni kezdte.*
-Esetleg valami nem tetszik?-
*Már majdnem azt hitte, hogy már csak ennyien lesznek, de egyszer csak meg jelent egy pasi is. Átölelte Akirát.*
-Téged mindenki ismer?-
~Hát persze. Miattam senki nem jönne ide. Akira miatt van itt mindenki.~
*Kicsit szorulása volt, ugyanis Ő támaszkodott a falhoz. Vele szemben állt Akira, az új Akira pedig Declan Jobb oldalnál állt. Az új pasi meg ugye az első Akira mögött. Szóval a zsúfoltságtól kicsit ingerült lett. De talán megérthető, hisz csak egy kis nyugalomra vágyott. Nem emberek társaságára. Na meg tündékére. Igen, Felismerte az új Akirában a tündét.*
-Na puszi puszi, kössz az infót. Akira, ha már az a Frandor üdvözöl, akkor látogasd már meg! Nem mennétek kicsit arréb? Nem volna jó ha összenyomnátok! Nem mintha képesek lennétek erre, csak már kicsit sokan vagyunk! -
*De nem mozdult. Gondolt arra, hogy arrébb kéne tuszkolni őket, de ő aztán inkább nem ér hozzájuk. Nem a fogdosás embere.*

~Méghogy "ott", kösz az infót. Többet ne is kerüj a szemem elé.~
*Nem volt ideje felidegesítenie magát, mert "beléjött" Akira. Nem kellett most se elesnie szerencsére, de a tünde orra bukott. Aztán talpra ugrott és üdvözölte ismerősét. Akira örült a változásnak. Már kezdett nyomasztóvá válni kis cseveje Sworddal. Az hogy a másik Akirával sem fogott kezett a fiú, feldühítette, de egyszerre meg is nyugtatta.*
~Tehát nem én vagyok a probléma. Egyszerűen csak bunkó.~
*A romantika szóra viszont meghökkent.*
-Ugyan, nem így beszélnék a "barátommal". Néz csak rá. Ilyen unott képpel semmiyen romantika nem jöhett szóba!-
*Majd Alex is megjelent, de olyan hírtelen, hogy Akira fal fehér lett. Főleg azért, mert átkarolta. Ez volt a legváratlanabb. Akira megragadja a fiú karját és egy fordulattal lerántja a válláról. Úgy, hogy szembekerülnek egymással. Csinált is vona még egyebet is, amiből Alex érzhette volna, hogy nem valami közeli barátok, de a srác egyre csak szövgelt. Amikor Frandorhoz ért, Akira elengedte a kezét.*
-Igen?-*És elmosolyodott*-Kiváncsi lennék, hogy most kit ilyeszt halálra. Biztos jól szórakozik.-
*Sword reagálására csak enyit mondott*
-Nahát, ... talán klausztrofóbiás vagy?!-

* Akira kicsit meghökkent az ember hirtelen felbukkanásán , ahogy a lány háta mögé került. Meglepődött azon is , hogy semmi gyengéd szál nincs Akira és Sword között , habár meg is értette egyből ennek az okát amikor a férfi elég lekezelően válaszolt neki , már ha lehet egyáltalán ezt annak venni.*
~ Ember. Mire is számítottam.
*Viszont hatalmas fantáziája ismét beindult... *
- Mi az hogy nem tudsz normálisan köszönni???
* Majd felordított*
- Pokoli ökölcsapás !!!
* Majd öklével Sword teljes orcáját eltávolította a nyakárol ami csattogva gurult a földön...
Azonban ez csak igencsak elszabadult fantáziájának elvetemült szüleménye...alig bírta elfolytani feltörő kuncogását visszagondolva arra ami eszébe jutott..
Azonban kedvelte is ezt a flegmaságot. Talán egy kicsit a régi önmagát is látta benne. Van karaktere , lehet vele küzdeni. Ez mindig is vonzotta. Majd ismét felé fordult.*
- Bocs de nálunk az a szokás , hogy elfogadjuk a kézfogást , lehet , hogy ez az " emberkéknél " nem szokás?
- Akkor én kérek elnézést , akár valóban arébb is mehetnék.
* Ezt az utolsó mondatát bőségesen eltorzítva mondta , komikusan kijátszva Sword hanghordozását és lenéző tekintetét , és tett egy tyúklépést a nemrég felbukkant férfi felé.*
- Szia. Akira vagyok. Remélem te ismered az üdvözlés eme egyszerű ám egyeseknek / itt Swordra sandít / igencsak nehezen elsajátítható rituáléját...
* Kezét az idegen felé nyújtja.*

* Legszívesebben nagyot nevetne, de ehelyett csak visszafogottan mosolyog továbbra is, s engedi, hogy Akira kiperdüljön a karjai közül.*
- Ugyan kislány, elvégre Frandor barátai az én barátaim is! -*kis szünet*- Éés háát... -*vakarja meg zavartan a fejét*- Az az igazság, hogy nemt'om merre kószál. Az utóbbi időben egy kicsit mintha elvadult volna. De nem is lehet csodálni, elvégre egy több, mint hétszáz éves sárkányról van szó... Neki is kell egy kis magány...
* Nocsak, itt van még egy Akira! Milyen kicsi a világ! Mosolyogva kezet nyújt, ha már egszer ilyen illedelmesen bemutatkoztak neki.*
- Örvendek Akira. Alex vagyok.
* A másiknak, aki a falnál áll csak biccent. Goromba, nem vitás. Ha elfek között lenne... ajaj neki. Viszont azt is tudja, hogy nem véletlenül ilyen a fickó természete, ezért pedig elítélni sem tudja. Mindennek megvan az oka, elég ideje volt megtapasztalni.*

~Unott kép? Neked nem is jár más!~*Szól vissza magában az első Akirának. A másik Akira felidegesedésére nem szólt semmit, csak megvonta a vállát. A "pokoli ökölcsapásra" kicsit elcsodálkozott és kíváncsi volt, most mi fog történni. Valószínűleg nem akarta volna kivédeni a csapást, bár kitudja, a reflexei jók, és lehet, hogy a keze megakadályozta volna az ököl becsapódását.*
-De. Szokás az embereknél kezet fogni.-*Majd amikor volt egy kis tér, kiment a tömegből.* -Csak nálam nem szokás.- *Akira kérdésére, hogy klausztrofóbiás-e, nem felelt semmit, csak mélyen a szemébe nézett.*
~Nagyon hasonlít a természete Seyláéhoz.~ *Majd elmosolyodott. Most ez a mosoly őszinte volt, és csillogtak a szemei, de még mindig Akirára nézett. (az elsőre). Majd A férfire és a bemutatkozó Akirára nézett. Amikor a lány rácélozgatott, akkor már régen nem mosolygott. De a lányra nézve felhúzta bal szemöldökét. Amikor mindenki bemutatkozott mindenkinek, akkor Declan lehunnyta a szemét és szívott egy nagy levegőt. Majd kinyitotta a szemeit és a többiekre nézett. Utána lehajtotta a fejét és elindult a fogadó felé.*
-Örvendtem a találkozásnak.- *Szólt vissza úgy, hogy hátra sem tekintett. Szépen lassan eltűnt a többiek előtt.*

//Köszönöm a játékot!! Very Happy

//

*Alex beszámolója Frandorról nem rendítette meg különösebben. Visszaemlékzve nem is csoda, hogy nem sajnálta meg szegény sárkányt. *
~Magányra vágyik, na és. Biztos jó oka van rá...~*erre elmosolyodik.~
-Nemtudom Frandor hogy vélekedne azon, hogy a barátja vagyok, de ha a barátom akarsz lenni ne ijeszges többet.-
*Majd mindannyian Sword hatásos, és elég feltünő távozására figyeltek. *
~Nah, ez meg mit bámul. Nahát, elköszönni tud. Úgy látszik az jobban megy neki.~
-Én nem különben!-
*Majd rövid búcsúzás után ő is távozik. Sötétedett már, és mivel Akira nem tudta milyen messze van a fogadó elindult. Még világodban oda akart érni. azért még búcsúzásképp megkinálta az ott maradtakat sütiéből és elindult.*
//köszi a játékot//

- Alex , örvendek a találkozásnak.
*Majd másik kezével a kézfogásra mutogatott és ránézett Sword-ra de az már hátat is fordított neki és elindul az ellenkező irányba.*
~ Na le is lépett , de ugy érzem összefutok még ezzel az alakkal.
~ Hetedik tünde érzék.
* Majd ismét visszafordult a társaság felé.*
- Jajj bocs , hogy összekevertem ezt a " jégcsapot " az igazi barátoddal..
* Majd Alexra néz egy másodpercre és rákacsint Akirára.*
-Akkor nem is zavarnék tovább , megyek én is veszek valami ruhát , meg ezt-azt...
- Ez meg mi?
- Jajj de jóóóó !!!!
- Sütiii !!!
* Majd mohón kiemelt egy sütit és egyből egészben a szájába vette. Egyszerűen mániája volt a süti.*
~ Alig vártam , hogy megkínáljon , ezért megérte megfejelni a földet...
- Köfi fépen imádom a fütit...nyamm...egyfer meghálálom...na télleg megyek..fiaftok !!
* Majd kifordult arra amerröl jött és hatalmas nyammogással belevetette magát a tömegbe..

/ Köszi a játékot./

- Ohh, megijesztettelek? Bocsánat, nem szántszándékkal tettem. -*bűnbánó arc*-
* Nem tarja fel férfit, aki egyszer csak kisétál közülük, mert miért is tenné?! Elvégre, mindenkinek joga van a magányhoz...*
~ Frandor, az istenit, hol vagy már??? ~
* Majd meglepi a kis Akira beszólása. Erre nem számított. Tehát Akira először a "Jégcsapot" hitte Akira barátjának, amit az az Akira nyilván tagadott, és most ez az Akira...
"Elereszt" egy kis nevetést. De aztán inkább visszakomorul, Akira arcát látva.*
- Khm... elnézést. Mi...
* De aztán már csak azt veszi észre, hogy kiürült körülötte a tér, és már csak egymagában álldogál. Meglepetten pislog.*
- Akkor a viszont látásra! -*mondja a vakvilágba, egyedül...*

// én is köszi a játékot xD//

Ned'rila Olveti írta:

*Amint felkelt, első útja már is a fogadó felé vezette. .... *Azzal elmosolyodott, felbátorítva Aysha-t, s várta, hogy mit fog szólni Ned'rila ötletéhez.*

*Aysha a kocsin üldögélve várja, hogy induljanak már haza. Már nagyon hiányzik neki otthona, a Ragyogó Tölgyes, igy sszépen befészkelte magát a kocsi hátuljába, elterpeszkedett és lehunyta a szemét. A szemhéja alá azért besüt a Nap sárga fénye. De hirtelen minden elsötétül. Aysha kinyitja a szemét és egy sötét valamit lát maga előtt.*
-Hé! Ne már! Tegyen le! Ki maga? Ez tündérrablás!-*kiáltozza a lányka, de mikor a tenyér kinyilik és meglátja Ned'rila-t, sóhajt egyet.*
-Csak te vagy az? Hál'Isten! Mit akarsz?-*kérdezi hadarva Aysha.* -Mindjárt indul a szekér-*nyafogja, de mikor Ned'rila előhozakodik az ötletével, fintorog egyet.*
-Inkább a táskádba, mint egy szabad szekéren?-*fintorog a lány, majd elgondolkozik.*
-De legalább lesz társaságom-*vonja meg a vállát és a nőre mosolyog.*
-Oké, mehetünk!-*száll fel a nő tenyeréből és a szekérre néz.*
-Öhm. Nem kéne valami élelmet kérni? Vagy csenni?-*kérdezi a lányka, hiszen ha jól mondta a fogadós kb. 3-4 nap innen a Tölgyes. És addig élelem nélkül nem nagyon fogják kibirni.*
-Veled tartok, ha gondoskodsz rólam!-*jelenti ki határozottan a kislány, majd várja Ned'rila döntését, válaszát.*

*Épp ment volna vissza fele a fogadóba, de megállt a közelében és megint nekitámaszkodott egy falnak. *
~Öcsém! Ennyi embert. Hihetetlen, hogy mennyien körém kerültek hirtelen. Három új emberrel ismerkedtem meg. Na persze nem mintha kedves ismerkedés lett volna.~
*Hát igen. Elgondolkiodott a pár perce történt eseményeken.*
~De nem is körémy gyűltek össze, hanem Akira miatt volt ott mindenki.~
*Ez valójában egy kicsit zavarta. Nem valami társasági ember, de mint minden élőlénynek, neki is szüksége van, hogy foglalkozzanak vele. Persze Seyla megtette a magáét. Megmentette az életét, és ezért örökre hálás lesz neki, bár nem biztos, hogy ezt valaha neki ki fogja tudni mutatni. Szóval gondolkodása közepett van épp...*

Vendég

*Most érkezett épp a faluba. Hogy mióta nem volt Evolyra közelében nem tudta, de érezte, hogy végre új életet kezdhet mióta nem volt neki senkije. A fogadó felé vette az irányt és hirtelen meglátott egy kisebb tömeget és attól nem messze egy magányos férfit támaszkodva... Lassan megközelítette, és üdvözölte.*
-Szervusz! Egyedül vagy... öm... úgy látom nem érdekelnek az emberek.... Unatkozom.... Jah amúgy Niquis vagyok. Kihez beszéltem az imént?
*Csendes mosollyal az arcán fürkészve tekintett az ismeretlenre akit nem tudja mi okból szólított meg.*

*Valaki felrázta gondolataiból. Felnézett az ismeretlenre és először nem szólt semmit, csak felvonta a szemöldökét.*
~Végre valaki, aki nem akar velem kezet fogni. Már unom az ilyen unalmas embereket. De ennek meg.... ahh, hadjuk. Már unom, hogy mindenkit fikázok.~
*Most nagyon fáradt volt. Nem volt klausztrofóbiás, de az a három ismeretlen bőven kifárasztotta őt. És túl közel voltak, túl sokan voltak, és túl zajosak. Pedig csak egy kis csendre vágyott. És mikor végre kijut a tömegből, akkor meg egy újabb idegen zaklatja. Teljesen semleges stílusban felelt a megszólalónak.*
-Jah- *Ennyi volt a felelet az "úgy látom nem érdekelnek az emberek" szövegre. De aztán bemutatkozott.*
-Sword.-
~Ez meg mit keres? A tegnapi napot? Olyan feje van, mintha azt sem tudná, hogy fiú-e vagy lány. Ahh. Ennyi debilt.~
*Persze nem akar ilyen gonoszakat gondolni másról,de most tényleg nem érti, hogy mért kell mindenkinek őt megszólítania.*

Vendég

*Niquis elgondolkozott*
~Fura egy figura de jó fej, bár kicsit izé... Csak dumálni akartam és így szól hozzám. Különben is ha nem tetszik neki hogy én legalább megszólítom akkor le is léphetek...~
*De inkább nem mondta ki... Újból megszólalt és kezet akart nyújtani de mégsem tette. Úgy sem szeret kezet fogni. Ki tudja milyen higiéniában részesül a másik fél. Mikor még Mánával együtt volt nem izgatta, most meg mintha mindenki mocskos volna... De nem vetette fel a témát csak vigyorgott és így szólt.*
-Örülök Sword. Egész kellemes hangzású név. Te itteni vagy? Vagy csak átutazóban, vagy látogatóban... nem is sorolom tovább, nem akarlak felidegesíteni a sok bolondság miatt amit néha összehordok...
*S miközben várta a választ elkezdett lassan bólogatni.*

*Most egy kicsit elcsodálkozott, amit úgy fejezett ki, hogy újra felvonta a szemöldökét.*
~Kicsit olyan, minta egy bepörgött csaj lenne.~
~Kelemes hangzású név? Jah... az lehet. De a Clive szebb név.~
-Nem. Átutazóban vok. Evolyranba igyekszem.-
*Most inkább normálisan (bár még mindig flegmán) felelt. Jó fejnek tűnt a pali. Nem olyan hamar megsértődőnek, mint az előző beszélgetőpartnerei.*
~Ez meg mit bólogat?~ *De most kénytelen volt egy kicsit elmosolyodni. Egy kis csend következett. lehajtotta a fejét, lehunyta a szemeit és szívott egy mély levegőt. Majd kinyitotta szemeit és Niquisre nézett.*
-És te?-

Vendég

*Abbahagyta a bólogotást és ránézett a srácra.*
-Én is oda igyekszem, hogy végre újra otthon legyek. Olyan régen nem voltam már otthon. *S hirtelen ajkáracsapott.*
-Eredetileg nem ott lakom. Az a szép kis hely csak a szükségotthonom lehet, mert az otthonom már egy jó ideje a földel lett egyenlő de szerintem már nem egyszer hallottál Álomfalváról. Kicsit rossz ezzel a tudattal élni, hogy semmit sem tudtam tenni. Hogy vége... *Már majdnem elsírta magát. Külsejéhez képest eléggé érzékeny típus volt. De tűrtőztette magát és csak annyit mondott:*
-De mostmár mindegy, nem lehet megváltoztatni a múltat. *Leszakított a közeli fáról néhány levelet és elkezdte rágcsálni. Nagyon éhes volt már négy napja alig evett valamit. Csak azért mert izgatott volt. De most valamelyes csillapította éhségét.*
-Mondd Régóta vagy itt? Megszeretném tudni mi mindent érdemes megnézni itt a faluban. Úgy értem melyik mezőség a legszebb, melyik fogadó a legolcsóbb hol van látványosabb utca... és ilyesmi. Csak mert gondolom nem jutok hamar haza. És meg akarom ismerni a területet. *S kérdőn nézett a srácra*

*Na megint felvonta a szemöldökét, de most magasabbra, és jobban látszódott csodálkozása.*
-Álomfalva? Hm... Jártam ott. De csak miután elpusztították a fekete lovagok. Csak halottakat láttam. Hatalmas csata lehetett.-
*Kicsit fontos volt számára Álomfalva, hisz ott is kereste Casvét, és akkor szinte minden reménye kihalt, amikor látta a sok halottat.*
-Nem... valóban nem lehetett.- *Kicsit kezd egy húrra pendülni a sráccal, ami egy kicsit zavarta őt. De észre vette, hogy éhes a srác.*
-Csak egy fogadó van. Az is a ... Casve fogadó...- *Kicsit zavarta, hogy ez a neve a fogadónak.*
-Ott kaphatsz kaját, szobát... Egyébként semmi érdekes nincs a városban.- *Igen, kiemelte, hogy városról van szó, nem faluról.*
-Olyan, mint egy szokásos város. Jó sok debil emberrel...- *Ezt már félig magának mondta.*

Vendég

*Nem gondolta hogy ő is látta Álomfalvát, de úgy igazán nem is nagyon érdekelte a dolog de mikor látta hogy kicsit elszomorodott Sword akkor már kívácsibb lett te nem nagyon akarta kimutatni nehogy megbántsa.*
-Sajnálom bárkivel is történt. Amúgy meg én is elveszítettem valakit de nem akarom rád tukmálni mert biztos nem érdekelne. Meg Éhes is vagyok és be kéne jutnom a fogadóba még mielőtt megtelik... Úgyhogy inkább indulok. Bocsáss meg hogy így rádtörtem, És örülök, hogy találkoztunk Sword. Remélem még összefutunk nehányszor, hogy be tudjuk fejezni a beszélgetést. További szép napot. Minden jót Srác!
*S azzal elindult a fogadó felé... Lassan de még mindig nagyon élhesen ...*

*Kénytelen volt újra elcsodálkozni. Ez a pasi mindig valami meglepetéssel jön.*
-Mi? Én nem is mondtam, hogy elvesztettem volna valakit!- *De ezt már nem tudni, hogy Niq halotta-e, mert már elköszönt és elment.*
~Minden jót Srác? Öhh...~
-Na ez koptatott le? Én szoktam másokat lekoptatni magamról.-
~Bár nem mint ha zavarna, hogy elhúzott.~
*Valójában kicsit zavarta, de mindegy. Gyorsan fel is ment a szobájába, nehogy mégvalaki megszólíta.*

» 04. Chattal kapuja - térkapu