02. Chattal

~Ja... csak hagyma. Akkor annak a szagát éreztem.~
-Nem leszek most jó társaság. Bocs ha megbántalak!-
*Csendesen és szomorúan mondta ezt. De aztán ránézett Seylára. Bocsánatkérő volt a tekintete. De aztán hátára feküdt és a plafont kezdte el bámulni.*
-Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy megoldjam azt, amiért jöttem. Ez a vihar, és ez a baleset meg csak hátráltat. Sajnálom. Nem vagyok jó kedvemben!-
*Nem is mondott többet, hanem a falat bámulta és újra emlékeket csalt elő Casvéről.*

* Áhh, mert csak Mr. Bunkónak lehetnek problémái! Úúgy elege van már az ilyen emberekből...
Na jó. Azért nem olyan nagyon. Csak egy kicsit.
- Ó, semmi gond. Majdcsak túlélem!
* Ám felkelti az érdeklődését az a kis "megoldása" az útjának. Odalép az ágyhoz, s letérdel mellé, rákönyököl a takaróra, s fejét a kezére támasztva figyeli, ahogy erősen gondolkodik valamit Dec.*
- Na és, Clive, miért mész Evolyranba?

*Felverte merengéséből a nő a Clive megszólítással. Declan felé fordult. Furcsállta ahogy a nő ott támaszkodik az ágyára. Azt is furcsállta, hogy most annyira nem zavarta, hogy Clivenak szólította a nő. Jól állt neki. Az is jól állt neki, hogy szívatja Declant. Kicsit elmosolyodott a fekvő férfi, de aztán el is komolyodott, és ezt mondta.*
-Valakit meg kell találnom. Négy éve keresem.- *Majd a plafonra bámulva folytatta.*
-Életem értelme ő... ha nem találom meg, nincs értelme tovább élnem- *De aztán beszűkültek a pupillái. Megijedt. Nem kellett volna elmondania.*
~Te bolond! Most tovább fog kérdezősködni... Hogy mért nem tudom befogni a pofám?! Inkább ki kéne vágni a nyelvem.~
*Aztán nem beszélt tovább. Csak nézte a semmilyen plafont.*

* Mosolygott. Mosolygott! MOSOLYGOTT!
Ez azért már valami, nem? Lássuk csak... kihozta már a sodrából, mosolygott is (kitudjamiért, de a lényeg a lényeg nem?). Nevetés is kéne még... na meg sokminden.*
Bólint az egyszerű kijelentésre.*
- Ahha. Keresel valamit. Négy éve. Nem nagy ügy. Nekem tizet... Miii?!
* A következő kijelentés, na igen. Meghalni nélküle, életem értelme, blablabla...*
- Óhh, a szerelem. Fujj!
* Hányni lenne kedve az ilyen nyálas szaroktól. De csak feláll és iszik egy pohár vizet.*

*Kicsit elcsodálkozott azon, hogy a nő nem pártolja a szerelmet. Magában viszont nevetett azon, hogy Seyla azt hiszi szerelmes. *
~Még csak az hiányzik, hogy szerelmes legyek! Na persze!~
*Szemével követi a nőt. Iszik. A manóba! Ő is szomjas. Ki tudja milyen rég nem ivott. De nem akar kérni. Túl ciki. Bár tekintetében látszik, hogy vágyik a folyadékra.*
-Mi a bajod a szerelemmel? Bár szerintem is felesleges...-

* Szeme sarkából elkapja, hogy Dec mennyire sóvárogva nézi az italt. Máris támad egy ötlete. De ezt inkább később... *
- Kérsz? -* emeli fel a kancsót*
- Áhh, nem való nekem a szerelem. Túl... Tudod, holtodiglan-holtomiglan meg efféle baromságok. Meghogy "nem lehet titkod előttem" stb. stb. Nem kételkedem, hogy létezik szerelem, csak... ez olyan... nyálas. Meg amúgy. Csak egy csomó stresszel meg agyalással járhat.

-Igen... kérek!-
*Aztán hallgatja a nőt. És újra elmosolyodik.*
-Igazad lehet. Nyálas. Szerintem is. Bár ha egyszer elkap a szerelem, lehet, hogy másképp fogod gondolni. A ne lehet titkod előtem az azért fontos, mert az arról szól, hogy megbízunk a másikban és így ha bekerülünk egy bizonyos helyzetben, akkor tudjuk, hogy reagál a másik, és tudunk benne bízni. Például ismerek egy embert, aki eltitkolta a barátnője elől, hogy van egy nő, aki rászállt és nem akarja békén hagyni. Az ismerősöm meg nem akarta, hogy a barátnője emiatt aggódjon. Meg is lett az eredménye. A barátnője egyszer észre vette, amikor a pióca nő átkarolta a pasit. Persze a barátnője félreértette és jó nagy balhét csapott. És a másik ok... hogy akármilyen titkunk is van, sokkal jobb ha egy valaki tud róla. És az a párunk, szerelmünk lehet, aki tud róla. És ő nem mondja el senkinek, hanem segít abban, hogy meg tudjuk oldani. Na csak ennyi.-
*Ezt kicsit vidáman, de egyben komolyan is mondta. Mintha érzett volna szerelmet. Pedig még soha nem élte át. Nem azzal foglalkozott. A szerelmet csak szülei által tudta megélni. És ők nagyon jó példák. Nagyon szeretik egymást. Tehát a szüleire kezdett gondolni. És megint elmosolyodott, amikor egy kalandra emlékezett vissza, és hogy a szülei ezt hogy oldották meg ketten, egymaguk.*

*Chris lép ki a szobájából. Lassan körbenéz, majd Sword szobája felé megy. Meg akarja nézni, hogy van a férfi. Épp kopogna, mikor meghallja, hogy Seyla is bent van és beszélgetnek. Elmosolyodik, majd úgy dönt, inkább nem zavarja őket. Had beszélgessenek. Elindul lefelé a lépcsőn, hogy vacsorázzon valamit, közben elméjével Celestin-hez kapcsolódik.*
~Új pár van kialakulóban~*gondolja vigyorogva.* ~ettél már ma valamit? megvacsorázok és elkisérlek vadászni ha gondolod, oké?~*kérdezi gondolatban a sárkányt Chris. Majd lesétál a lépcsőn és leül az egyik asztalhoz. Int a Fogadósnak és egy rántottát kér és egy pohár bort. Majd enni kezd. Körbe sem néz, hogy van-e itt valaki. *

*Celestin még mindig a közeli erdőben van és a zegész napot átaludta. Szerencse, hogy nem bukott le, hiszen nem valami gyakori erre az, hogy az erdőben sárkányok alszanak. Szerencsére a vihar is elvonult, túl is élte. LAssan kinyitja szemeit és körbepillant, majd korgó gyomrára sandit.*
~Chris! Merre vagy? ~*kapcsolódik lovasához gondolatban, de ekkor Chris is megszólitja.*
~Új pár? Vulfia és Sword? Egymáshoz valók~*kuncog a sárkány, majd lassan feláll és kinyújtóztatja a tagjait.*
~átaludtam egy egész napot. elég éhes vagyok, úgyhogy siess. lehet, addig elindulok, vadászni és majd érted megyek!~*jelenti ki Celestin, majd felreppen, mire a fák a széltől meghajlanak és elszáll.*

*Már alig érezte a lábát az egész napos loholástól. Mindent fölforgatott az elméletileg új lovas után. Pedig megesküdött volna, hogy csakis a közelben lehet. Azon sem lepődött volna meg, ha egy gyerek az illető. Mert erre következtett abból, hogy a kölyök sárkány minden irányítás nélkül garázdálkodik a faluban. Minden esetre a tegnap történtekről mélyen hallgatott a faluban kérdezősködve, mert így se szívesen látott vendégek már a sárkánylovasok. Főleg a sárkányaik... Ez a mostani állatrablási eset, na meg a tegnapi kisebb horror az istállóban... No az betenné a kaput végleg a lovasok orra lőtt.*
~ Remélem, megtudom úgy olsani ezt a problémát, hogy ne kelljen felesleges áldozatoknak lenni. De ez Nexuson múlik leginkább. A végén úgyis övé a döntés...~
*És abba neki nem nagyon lesz beleszólása. Már csak abban bízik, hogy Nexusnak nem kell halálos döntést hoznia, s sikerül megtalálnia azt a lovast, mielőtt túl késő lenne. Elgondolkodva ült le az egyik üres asztalhoz, és a hozzá lépő fogadósnak előadta, mit is szeretne enni. Aztán köpenyét kioldotta, s a szék háttámlájára terítette. Bár így is azonnal kiszúrnák, hogy ő sárkánylovas. Hiszen köpeny alatti öltözéke is ezt ordítja. Aztán a szeme sarkából észre vett egy ismerős alakot az egyik asztalnál. Ned'rila volt az, s ettől a lány csak szélesen elmosolyodott.**
- Hahó Ned'rila! Csatlakozhatok hozzád? *kérdzete a helyén maradva*

* Ha akarna, csak tátogni tudna. De nem akar, ura az arcizmainak. tehát csak figyel. Élesen.*
~ Jé, Sword megszólalt! ~
* Az eszmefuttatás végén odalép az ágyhoz, s a fiú kezébe nyom egy poharat. *
- Tartanád, amíg töltök?
* Majd választ se várva beleönti a kancsó tartalmát. Az egészet. Úgy egy liter lehet, saccperkábé. Declanra is jut belőle bőven.
Sugárban.*

*Megkapja a poharat és tartja. De az egész víz beletöltődik mármint a legtöbb belőle kifele, Declan ágyára. Declan nem mozdul. Kissé elcsodálkozott Seyla viselkedésén. De arca rezzenéstelen maradt.*
-Kössz!- Majd félig megitta, ami a pohárban maradt.*
~Aha, most azt várja, hogy röhögjek, vagy azt, hogy leordítsam a fejét? Melyikre számítana a legkevésbé? Esetleg ha sehogy sem reagálok. Legszívesebben csak kilépnék az ágyból, de az két ok miatt nem történhet meg. Először is alig bírok mozdulni a fájdalomtól, másodszor, ami mellékes, hogy meztelen vagyok, és hát őszintén szólva nem szeretném tudni a reakcióját arra ha felállok.~
*Hát annyit tett, hogy a másik felét a víznek a nő arcába locsolta, a poharat meg letette a földet. Aztán a hátára feküdt és arrébb ment, igyekezett a száraz részére menekülni az ágynak.*

*Sokat foglalkozott lovával az nap miután Szépség elment, majd lassan beesteledett. Tegnap evett utoljára, és a lánynak is azt mondta. este találkoznak a fogadóban. Így hát ismét ott hagyta lovát, de előtte azért elé tett egy adag szénát, kevés lucernával, hogy lefoglalja valami, ami távol van. A fogadó felé vette az irányt, s az ablakokon keresztül kiszűrődtek a lámpások fényei. Benyitott, s ott hirtelen nagyobb zsivajra lett figyelmes, mint ami kint volt. Mindenki beszélgetett mindenkivel, egy-két ember ránézett Ned'rilára, aztán vissza fordultak a vacsorájukhoz, vagy épp a korsójukhoz. Ugyan, ki is foglalkozna vele. De úgy gondolta, addig jobb nekik is. Körbe nézett, hát ha meglátja Szépséget valamelyik asztalnál, de nem az összes asztalt nézte meg. A bárpulthoz sétált, és épp kérte volna a rendelését, amikor meghallotta, hogy valaki a nevén szólítja.*
- Szépség! Hogy csatlakozhatsz-e? - *félvigyorral tekintett felé.*
- Hagyd, majd én! - *azzal oda sétált az asztalához, s az egyik széket elvette az egyik vacsorázó asztal társaságától, akik eléggé rossz szemmel nézték a dolgot. De Ned'rila csak rájuk nézett, s hamar elszállt az arcukról a dühös vigyor. *
- Mivel töltötted találkozásunk óta az idődet? Ó, látom most vacsorázni készülsz. Én is kérek valamit. - *felállt, majd oda ment a pulthoz, s ugyan azt kérte amit Szépség, rámutatva a lányra. Vissza sétált az asztalukhoz, azzal kikötötte a vállán nyugvó hosszú sötét barna köpenyét, s hagyta hogy az lehulljon a szék támlájára. *
- Szóval? Mesélj. - *fordult a lány felé, s fürkésző tekintettel várta mit fog mondani.*

* Erre számított a legkevésbé. Hátrébb ugrott, de későn. Nem vette észre időben a szándékot.*
~ Leönteni! ENGEM! ~
* Csak hápogni tudott. (Még mindig a kancsóval a kezében.)*
- Na jó, ha így állunk....
* Leteszi a kancsót ( the end: összetört a fához érve) az asztalra, a székről felkapja Declan kimosott ruháit, és a tulajdonosához vágja.*
- Öltözz!!
* Keresztbe fonja a karját és az ajtóhoz lépve nekitámaszkodik támaszkodik. Nehogy megszökjön...*

*Örömmel vette tudomásul, hogy a lány átül hozzá. Hát megvárta míg kér magának ételt, majd leül hozzá.*
- Hidd el, semmi izgalmasról nem maradtál le. Egész álló nap azt a lovast kutattam, de sehol sem bukkantam a nyomára.. Félek, hogy rossz vége lesz így ennek az egész históriának.
*Közben megérkezett az étel, s ők jőízűen neki láttak elfogyasztani.*
- Jó étvágyat! *mondta a lány* - Na és te? Valami érdekesség történt veled tegnap óta? Tudod nekem már vissza kellett volna térnem a kapitányomhoz, de aztán közbejött ez a kis affér ugye... Hát kénytelen voltam üzenni neki. Így itt maradtam. De remélem, pár nap alatt végzek is.

*Na, a kancsónak annyi.*
-Hmm... és te nézed?- *Csalfán mosolygott. De elkezdett öltözni. Felült. Először az ingét vette fel. Majd a többit a takaró alatt. Addig végig Seylát nézte és rosszfiúsan mosolygott.*
~Ez meg mit forgat a fejében. Csak nem akar párbajozni velem? Alig bírok mozdulni.~
*Valóban, az öltözködés is fájdalmas volt. De aztán elkészült, és nagy nehezen leszállt az ágyról. Aztán Seylához ment és ő is nekitámaszkodott az ajtónak. Nem szólt semmit, csak kíváncsian nézett a nő szemébe.*

*Chris jóizűen falatozik és iszogatja a bort. Közben két lányra lesz figyelmes. Nem tudja, hogy kik ők, de felkeltették az érdeklődését. Miközben eszik, a lányokon tartja a szemét. Az egyik lány valószinűleg tünde. Legalábbis úgy néz ki. Ekkor Celestin hangját hallja a fejében.*
~Lovas? Kicsoda? Hogy néz ki? Celestin! Hol vagy most??~*küldi riadt gondolatait a sárkány felé.*
~Itt van két lány. Egyikük lehet az? Tünde az illető?~*rohamozza meg a sok kérdéssel a sárkányt Chris. Érzi, hogy szive hevesebben kezd el verni.*
~Egy sárkánylovas itt, Chattalban. Lehet, hogy a két lány közül valamelyik~*gondolja Chris. Ezt a gondolatot már nem osztja meg Celestinnel.*

* Nem válaszol.
Declan túlságosan megjátssza magát. Nem fájhat már egyetlen sebe sem. Mind begyógyult, és belül sincs semmi baja. Pedig aztán elég nehézkesen tápászkodik fel az ágyról. Hogy agyban stimmel-e minden, az már más...
Amikor végre feláll, lehunyja a szemét. Egyszer csinálta ezt a varázslatot élesben. Egész jól sikerült. Na jó, akkor öt emberrel, vészhelyzetben. Tökéletes semmiképp se lehetett volna. De most van ideje felidézni, hogy mit is tanult. Sok.
- Fogd meg a kezem. -* mondja továbbra is mozdulatlanul, lehunyt szemmel. Csak a kezét mozdítja.*

~Na ez meg miben sántikál?~
-Miért?-
*És csak figyelte a lehunyt szemű nőt. Most különösen szép volt. De Declan nem nyújtotta a kezét. Várta a választ. Kívülről persze félreérthető volna most ez a helyzet amiben vannak, de Declan tudta, hogy semmi olyasmi nem jár a lány fejében. Nem volt naiv, sem gőgös. Tehát csak várta a választ. Mosolyogva.*

*Miután Szépség elmesélte, hogy semmit sem talált, pedig kutatta a valószínűleg fiatal lovas nyomát, hamarosan meghozták az ételét, s együtt elkezdtek vacsorázni.
- Neked is jó étvágyat! - *Evett egy pár falatot, majd azon kezdett gondolkozni mit is csinált a találkozásuk óta.*
- Hogy őszinte legyek, tulajdonképpen nem sokat. A lovammal foglalkoztam, próbálom folyamatosan megnyugtatni, de esze ágába sincsen jó kislánynak lenni. - *halkan kuncogott egyet, s hirtelen nem is bánta, hogy a kancája ilyen vad.*
- Nem akarlak ezzel untatni, hiszen a sárkányod *halkan ejtette ki a sárkány szót* legalább kettőt megeszik egy héten. De lehetséges, hogy nem közönséges paripával van dolgom. Furcsa módon a sörénye két színből áll össze. Mivel alapból fekete, elég feltűnő számomra a vörös rajta. És a lábain is észre vettem, hogy ugyan olyan vörös színnel, egyre jobban látszanak bizonyos motívumok. De ezeket egyáltalán nem lehetett rajta látni mikor megvettem. Kiváncsi leszek mi következik vele kapcsolatban. Már csak egy találó nevet kéne neki adnom. - *egy mosolyt ejtett, aztán lenézett az ételére, amit hirtelen egyáltalán nem kívánt.*
- Egyébként szívesen segítek Neked, ha gondolod... Nincsen kötöttebb dolgom erre felé, csupán céltalanul tekergek erre felé, és most egyedül a lovam foglal le, de az csak néhány óra, és véglis lovagolni is lehet vele, persze... az nem lesz könnyű... de majd meg birkózom vele. De ha csak akadályoználak, akkor nem mondtam semmit. - *elmosolyodott kicsit, aztán egy falatot vett a szájába*

~ Ez direkt arra megy, hogy kiidegeljen? ~
* Mindgyárt lemegy az agyáról! Már megvolt minden, erre kezdheti most újraszőni a varázslatot! Áhh, ez így nem fog menni.*
~ Csak nyugalom. Még egyszer.~
- Csak fogd meg Clive!!!

*Kissé idegesnek tűnt a nő, így nem volt mit tenni. Főleg ha Clivenak szólítja, akkor nem lehet valami jó hangulatában*
-Oké, oké. Hűtsd le magad! Hmm... vagy pont az a bajod, hogy lehűtöttelek?- *Elmosolyodott, de végre nyújtotta a kezeit, és ő is becsukta a szemét.*
~Ez nem tetszik nekem.~

*Egy asztalról lehulló sörös korsó hangjára figyel fel. Aztán nézi egy ideig a távoli asztalnál ülő, kissé illuminált alakokat.*
- Húúú... Életemben nem láttam még részeg elfet, de z a fickó nem semmi. Már a korsót se bírja tartani.
*Kuncog a dolgon, majd közben tekintete egy másik asztalra siklik, s megakad egy fiatal férfin.*
~Hmmm... Elég izgágának tűnik... És felettébb idegesnek. Vajon mi aggaszthatja?~
*Azután megszólalt, de szeme sarkából továbbra is a kissé izgatott fiút leste.*
- Nem lennél terhemre. Sőt... Szerintem még ugyan csak hasznodat venném ebben az ügyben. Tudod, én ember vagyok, s eképpen varázstalan is. De te elf vagy... És ugye a te néped ért a mágiához. Az pedig mindig hasznos egy sárkánnyal szemben.
*Halovány mosoly tündökölt bájos arcán, de közben újra a fiúra figyelt. Valami furcsát érzett vele kapcsolatban. Valahogy sehogy sem illett neki a fogadó képébe. Legalábbis nem így... Nem magányosan. De folyton úgy pislogott Szépségék felé, mintha valami aggasztaná, mégpedig velük kapcsolatban.*
~Lehetséges volna?... Áááá... Kizárt... Ez a fiú ahhoz túl idős, hogy bele illő legyen a teóriámba.*
- Nézd csak Ned'rila... Amott, annál az asztalnál az a fiú, állandóan idefelé nézelődik. Talán ismered őt?

* Végre belecsúsztatja Declan a kezét az övébe, és elmosolyodik. Nem a szebbik mosolyával. Kinyitja a szemét.
Ahogy várta, Swordé csukva. Tökéletes!
Erősen megfoja a kezét, egy mozdulattal hátracsavarja a karját, melynek következtében az elnyúlik, hasmánt. Rátérdel. A csuklóját még mindig fogja, az esetleges következmények elkerülése végett.*
- Egy kis elsőbbség nem árt. Csak korrigáltam az erőviszonyokat.

*Chris lassan megeszi a vacsoráját és pohara is kiürült. De még mindig a lányok felé pillantgat. Celestin üzenetére felcsillan a szeme és szeme megakad Szépségen.*
~biztos, hogy ő az~*gondolja Chris és elmosolyodik. Tekintetük találkozik, majd Chris meghallja a sárkány szót. Feláll és a lányokhoz sétál. Azon belül is Szépséghez.*
-Ne haragudj, hogy zavarlak, de... Te sárkánylovas vagy? -*kérdezi, nem is tudva, hogy ezzel mennyi titkot árul el a lányról, illetve hogy ez igazából titok lenne.*

*Hirtelen történik minden. Valami másra számított Declan. Ez nem csak azért fájt neki, mert erős volt a nő, hanem, mert még mindig voltak fájdalmai ott, ahol a ló átment rajta. Nem tudott mozdulni. De igazából nem értette, mért teszi Seyla. Hisz ő is lelocsolta őt, akkor mért kellett a bosszú. Most mérges volt Declan a nőre. De nem vágott semmilyen arcot. De ha vágott is, az inkább szomorú volt, mint dühös. Ebben a helyzetében megszólalt. Nem nézett Seylára, bár nem is lett volna könnyű.*
-Ez mire volt jó?- *Kérdezte halkan.*
-Ezt én is megtudtam volna tenni.- *Sőt. Ki is tudna jönni a szorításból úgy, hogy a nő járna így, de Declannek nem volt kedve keménykedni. Majd legközelebb. Csak azt várta feleljen Seyla és szálljon le róla.*

//FAGY//

* Örült neki, hogy Szépség a segítségére szorul, és végre ismét használhatja a mágiát. Apró ördögi mosoly játszadozott a szája szélén, de megpróbált minél inkább Szépségre koncentrálni.*
Észre veszi, hogy Szépség sem teljesen figyel oda rá, majd nem sokkal egy idegen fiúra mutat, aki nagyon gyanús volt számára.
- Hmmm, fogalmam sincs ki lehet. Én nem ismerem, azt tudom. - *fordult vissza a lányhoz*
*S nem sokkal később ugyan az a fiú, oda sétál hozzájuk, s hangosan kérdez olyan dolgokat, amit nem szabadott volna ilyen tömegben kimondania.*
- Túlságosan ránk vonod a figyelmet fiatal úr...- *nem akart udvariatlan lenni, de megrántotta a fiú nyakánál a ruhát, s közelebb húzta az arcához, hogy csak ő és Szépség hallja amit mond neki. Ahogy a fiú kiejtette a száján a Sárkánylovas szót, egyszerűen csak az futott át az agyán, hogy mennyi ember van körülöttük, s ezzel a lovasok veszélybe kerülhetnek.*
- Ne élj vissza a szavak erejével. Inkább ülj le közénk, s beszéljük meg a dolgot nyugodtabb körülmények között. - *körbe nézett, hogy nem-e figyelt fel valaki, de csalódnia kellett. Sokan néztek feléjük. Egy két emberre ránézett haragosan, majd azok csak elfordultak, s ő maga is inkább visszafordult Szépséghez és az idegenhez.*
- Elnézésedet kérem... Csupán egy kicsit elfogott valami. Bocsánat. - *nem mosolygott, de a hangjában érezni lehetett némi megbánást. Aztán Szépségre mutatott, s átadta a beszélgetést kettőjüknek, most már nyugodtan.*

//Fagy!//

- A vízszintes helyzethez. Gondolom, neked se lenne kellemes, ha agyrázkódásra térnél vissza...
* Elmosolyodik, (de azért kicsit idegesíti Declan "közönye") s továbbra is a csuklóját fogva, közben lefekszik mellé a földra, háttal., majd csukott szemmel szemmel szedi össze a gondolatait.*
- Tudom. De később talán nem lesz rá alkalmam.
* A Clive-vel most nincs kedve idegesíteni. Lehet, kicsit kicsit durva volt, de jobb inkább most.*

*Még mindig nem érti a nőt.*
-Honnan visszatérni? Miről beszélsz? Ha nem bántani akarsz, akkor mért volt erre szükség?-
~Ennek elment az esze!~
*Figyeli, ahogy a nő mellé fekszik és lehunyja a szemeit.*
-Mire nem lesz alkalmad? Az életben egyszer beszélhetnél értelmesen is. Úgy, hogy mások is megértsék.-
*Kicsit ideges lett. De nem bújik ki a szorításból. Kíváncsi, mire készül a nő.*

* Kész, minden. Már csak a végszó kell, hogy hova mennek, és az, akivel megy. Sokkalta könnyebb lesz most, igen. Az egyetlen, amitől kicsit huzakodik, hogy a lelkük csupaszon találkozzon, de hát ez elkerülhetetlen ennél. Ilyenkor ugyanis mindent éreznek, amit a másik abban a pillanatban. Mondhatjuk úgy is, "olvas a gondolataiban". Tehát, ha Declan arra gondol, amit keres, akkor tudni fogja, volt-e értelme egyáltalán megmenteni.*
- Irány Havas-földe, a hótündék birodalma! -*mondja hirtelen, Declan szemébe nézve.
S a lelkük teljes életnagyságban kiszabadul a testükből, immár csak a varázslat árthatna nekik.*

» 04. Chattal kapuja - térkapu