02. Chattal

* Szinte hangtalanul motyogja magába a varázslatot. Declannak óriási fájdalmai vannak, látszik a szemén, és a víz is kiveri. Jó, hogy nem ordít. Legalább nem csődít ide mindenkit.
Valaha élvezte volna a szenvedését. Valaha... De a bosszúja után csak egy kiégett lélek maradt benne. Már csak sajnálja.
Az ő gyógytodományával elég lassan telik az idő. Majdnem egy óra is eltelik, mire végez. Pont benéz hozzájuk a Fogadós.*
- Légy szíves, fürdessétek le. A fájdalom most úgy is elvette egy időre az eszét, ha csak el nem ájult. Majd visszanézek, nem hagytam-e ki valamit.
* S azzal kisétál a szobából. Szinte alvajáróként halad végig a folyosókon a szobájáig.
~ Vizet! ~
S alig hogy a hűsítő víz az arcát éri, már el is alszik. Sok volt ez neki.
~ Utálom a mágiát... ~

*Figyeli a nő mozgó ajkait.*
~Értem teszi. De mért?~
*Szinte semmi ereje nem maradt már. Arra is fáradt, hogy fájjon neki bármi is. Bár valójában nagyon fájt neki, de annyira, hogy már az agya alig érzékelte. Kikapcsolt. Most egyáltalán nem mozdult. Olyan volt, mintha nem is lélegezne. Nem is pislogott. Csak mereven nézte a semmit. Most tényleg elvette az eszét a fájdalom. Nem ájult el, de nem volt magánál. Észre sem vette, hogy felemelik, és lemosdatják. A vicces az, hogy tényleg nem pislogott. Na majd szépen kiszárad a szeme. Csípni is fog, ha felébred. Declan csak a mozgó falat látta. Forgott körülötte a világ. Mikor végeztek a fürdetésével, úgy ahogy volt, bedugták az ágyba. Declan nyitott szemmel aludt. Most talán ki tudja aludni magát. De mint ilyenkor ez szokás, vele is megtörténik az, hogy lázálma van. De beszélni nem tud. Csak nyögdécsel néha-néha, és mérhetetlenül izzad. Forró az egész teste. Pedig már lehűtötték a fürdéssel.*
~Casve! Hol vagy... hol vagy... hol vagy...~
*Néha meg is mozdulnak az ajkai, mintha mondani akarna valamit, de egy hang sem jön ki a száján. A lázmérő 40 fokot mutatna, ha volna lázmérő. Ki tudja meddig marad ebben az állapotban.*

* Arra ébred, hogy kopogtatnak az ajtaján.
Hoppá! De hiszen a konyhában fekszik a kemencepatkán! És valójában csak az ablakot vágja a vihar ki-be-ki-be...
Kicsit még álmosan pislog, aztán körülnéz. Marie éppen főz. Mint mindig. Kicsi, pufók alakja vidáman sertepertél az edények s a készülő ételek között. Elmosolyodik.*
- Marie, mennyi az idő?
* áhh, gondolhatta volna, már lassan hajnalodna. Csak a vihar, az nem engedi felfedni az ég színét. Hát igen. Holnapig nem is láthatunk errefelé Napot.
Felsétál az emeletre. Ahogy gondolta. Sword már csak alszik. Köszönheti ezt annak a varázslatnak, amit beleszőtt a többi közé. Most már kutya baja, még egy karcolása sincs. Tőle viszont (úgy érzi) az összes erejét ez az egy varázslat vitte el. De hát, Sürgősen kellett. Mégsem feküdet itt hetekig ez a tökfej Steve-ék nyakán!
Leül az ágy mellé s háttal nekidől. Rögtön elalszik.*

*Hosszú alvás után felébred. Épp ki akarná nyitni a szemét, amikor rájön, jé azt nem is kell kinyitni, mert végig nyitott szemmel aludt. Csípett is neki. De nem szólt semmit. Körbenézett. Már sokkal jobban volt. Meglátta, hogy Seyla az ágy támlájára dőlve alszik.*
~Remélem nem volt itt egész végig.~
*Felül, de halkan fel is jajdul. Azért a belső szervei még fájnak. Bár látta, egy horzsolás sincs rajta. Legalábbis olyan, ami most keletkezett. Csendben volt végig. És figyelte, ahogy Seyla alszik. *
~Így egész ártatlannak tűnik.~ *mosolyodik el.* ~Bezzeg, mikor ébren van... mint valami állat.~
*Tudja, hogy most nem mehet sehova. Sem az állapota, sem az időjárás miatt. Elég fekete az ég. De tudja, már reggelnek kellene lennie. Takarója alá néz. Hát... igen... inkább hagyjuk. Meg se próbáljunk kikelni az ágyból. Még a végén Seyla felébred és majd jó nagy ordítás lesz megint. Bár nem mintha annyira tudna mocorogni. Nini... Seyla megmozdult...*

~ Ez az, gyere csak... nem győzhetsz. Meghalsz, mint egy állat. Hiszen az is vagy... Áhh... Túl erős.. de én még jobb vagyok. Édes a bosszú, de a játék még élvezetesebb... fél lábát már levágta... gyere csak! Nevetést hall. De hiszen ez a saját hangja! Ő nevet! Megint... Nem, ez már morgás... igen, színtiszta morgás. Ezt is ő adja ki. Hh... Eltűnt... Hol lehet...? Jézusom... Eltűnt... Nem szabadott volna szem elől téveszteni... Nem... Hibázott... Ne... Jeges fájdalom mar a hátába...~
- NEEEM!
* Egy szobában van. És a földön ül. Fázik, a háta sajog... A haja is vizesen lóg az arcába. De akkor sem lett volna szabad ordítania. Megint hibázott. Soha... A varázslat, az a hibás. Túl mélyre ásott le...*

*Declan megriad a nagy "NEEEM!" kiáltásra. Seyla nincs valami jól. Declen nem is mer a szemébe nézni. Tudja, hogy mindenért ő a hibás. Így csak magaelé nézve. Csendesen, aggódva, kedvesen ennyit kérdez.*
-Jól vagy?-
*Ezzel igazából jelezte is, hogy hé, már én is ébren vagyok. Végig nézett Seylán. Mintha őt ütötte volna el a ló, nem Declant. *
~Akkor meg minek mentett meg?~

*Egy hatalmas villám cikázik át az égen, majd pár másodperc múlva hatalmas dörgés rázza meg a Fogadót. A Fogadó ajtaja kinyilik és Chris jön be teljesen átázva. Megrázza vizes haját, majd a Fogadósra néz, aki teljesen hamuszürke arccal ül az egyik széken.*
-Hahó! Jól van? -*kérdezi Chris kissé aggódva, majd odamegy a Fogadóshoz és megfogja a vállát és lazán maga felé forditja.*
-Mi történt? -*kérdezi a fiú. A kocsmáros sóhajt egyet.*
-Az a férfi, aki Seylával jött. Nagyon rosszul van. Csupa vér volt, mikor behozták és ájult volt. Most fen vannak a szobájukban...-*magyarázza a kocsmáros és ismét a tenerébe temeti az arcát. Látszik rajta, hogy tényleg nagyon aggódik. Chris egy pillanatig sem vár, egyből felrohan a lépcsőn és beront a szobába, ahol a két sebesült van.*
-Jesszus! Veletek meg mi történt? -*torpan meg az ajtóban.*

*A kocsma fölött szárnyushogás hallatszik. Majd egy dobbanás, csattanás és Chris fejében a kedvess, anyai mégis aggódó hang:*
-~Chris? jól vagy? Hogy vannak a többiek? Hallottam a kocsmárost. Kérlek válaszolj!~*kérleli Celestin a fiút aggódva. Együtt voltak vadászni, mielőtt kitört a vihar. Seyláék rosszul tudták, hogy Chris alszik. Valóban ledőlt aludni, de egy óra után elment megkeresni Celestint. Hiányzott már neki a sárkány, hiszen már több, mint egy napja nem látta. Igy együtt repülték ét az erdőt, vadásztak, majd Celestin visszahozta Chris-t ide a fogadóba, mikor kitört a vihar.*
~Itt leszek a közelben, ha bármi kell ,csak szólj!~*gondolja a sárkány, majd ismét szárnyushogás hallatszik. De ezt elnyomja egy újabb dörgés.*

- Ezt tőled is kérdezhetném, Clive, mégsem teszem ...
* Válaszol felálltában, s az éjjeliszekrényhez lép. Észreveszi közben Declan hasán a sebét. A felsőteste is elég izmos. Biztos megélt már pár csatát.
Éppen felvesz az asztalról egy szalagot, s összeköti vele a tarkóján a haját, amikor Chris beront az ajtón. Nevetnie kell. Csipet-csapat újra bilit borít!*
- Semmi különös, csak szokásomhoz híven bénáztam egy sort -*mosolyog*- Jól tetted, hogy elhúztad a csíkot.

-Kössz jól vagyok! Csak mindjárt kiszakad a belem.-
*Kicsit remélte, ha kedvesen szól, akkor kedves választ kap. Mint mindig, most is rosszul sejtette.*
~Ezen a nőn nem lehet kiigazodni! Hogy enné meg a ... ahh... hagyjuk...~
-Clive- *Ismétli durcásan. Na de be is töri az ajtót Chris.*
-Téged meg elütött a vízimanó? át te rosszabbul nézel ki, mint mi.- *Majd el kezd nevetni, de rögtön fel is jajdul.*
- Te meg hol jártál? Ilyenkor kell elmenni, amikor vihar jön?- *Még ő kérdezi? Ő vágtatott ki a villámok rengetegébe...*
-Neked meg menned kéne aludni. De valami ágy féleségen kéne... nem a padlón.- *Ezt Seylának mondta.*

*Chris két társára néz. De szeme inkább Sowrd-on időzik el, hiszen ő tűnik sebesültebbnek. Na meg a Fogadós is út mondta.*
-Odalent hallottam hogy vérbe ázva hoztak be. Mi történt? -*néz előbb a férfire, majd a nőre. *
-Te jól vagy? Mit bénáztál? -*kérdezi Chris komoly fejjel, majd egy pillanatra elmosolyodik, ahogy Seyla szemébe néz. Akkor hallja meg sárkánya hangját.*
~Mindenki jól Celestin, ne aggódj. Én is. CSak vizes vagyok... ~*néz le a ruhájára Chris, amit Sword is volt szives megemliteni.*
-Igen, eláztam. Vadászni voltunk... izé. voltam-*javitja ki magát gyorsan Chris és szinte látja, ahogy Celestin aggódva megcsóválja a fejét. A többiekre néz, hogy vajon észrevették-e a javitást.*
~Bocsi Celestin. Elrontottam... Ne haragudj!~

*Celestin valóban a Fogadótól nem messze, az erdőben telepedett le. De persze gondolatban Christ figyelte, egy sikon maradtak. Majd mikor a fiú azt mondja neki, hogy mindenki jól van, kissé megnyugszik és még el is mosolyodi karra, hogy a fiú vizes és hogy utálja.*ˇ
~Én mondtam, hogy nem kell velem jönnöd...~*jegyzi meg Celestin gonoszul vigyorogva. Persze ő is tudja, hog Chris azért tartott vele, mert már hiányzott neki. És neki is hiányzott már a fiú. Ahogy Chris elszólja magát, Celestin valóban megcsóválja a fejét.*
~semmi baj. Azt hiszem a Fogadós már tudja. Előbb-utóbb ők is megtudták volna~*gondolja Celestin. Majd szárnya alá hajtja a fejét.*
šzólj, ha bármi baj van!~*jelenti ki, majd lassan álomba merül.*

- Oh, csak az egész napot! -*mosolyog ra*- De jól vagyok, kösz. Csak Clive (!) nem birt az energiáival, nem igaz Clive?
* Visszafordul, egy szúrós pillantás elejéig, Dec-nek címezve.*
- Nyugi pajtás, már tudjuk.
* Mondja Chrisnek bizalmasan, mellette elhaladva. Megveregeti a vállát, s kecsesen eltűnik a színről. Egy korsó sör elejéig.*

-Nem emlékszem hogy hoztak be.- *mondja mosolyogva.* Ki tudja, hogy történt. Már úgy is mindegy. Már minden mindegy.-
-A nevem Declan! Ne nevezzetek Clive-nek.- *Mondja, bár nem túl dühösen. De reméli, Chris jobban felfogja, mint Seyla, és ő tényleg majd Declannek fogja nevezni. Próbál feljebb ülni, de megint fel"aúzik".*
~A csuda vigye el.~
-Na te meg menj inkább fürödni! Csinálhatnánk már valamit. Halál unalom itt minden! Menjünk Evolyranba!- *És meg is mozdul, de megint felnyög.*
-Seyla! Mért nem hagytál meghalni?-

*Chris kérdőn néz a férfire. Kit érdekel a neve? Bár ez már jó jel, hogy bemutatkozott a keresztnevén is, igy nem kell a vezeték nevén szólitaniuk. Ez már egy előrehaladottság a társakkal szemben. Chris elmosolyodik, majd biccent egyet az "új" bemutatkozásra. Aztán lassan az ablakhoz lép. Kinéz rajta, hátat forditva a többieknek.*
~már tudják~*adja tudtára Celestinnek, aki válasz helyett egy virágos mező képét küldi vissza Chrisnek.*
~oh remek. ő csinálja jól. már alszik~*gondolja és elnyom egy ásitást.*
-Szóval már tudjátok. Akkor nincs mit titkolnom. Én Evolyranba sárkányháton megyek tovább!-*fordul meg határozottan és a többiekre mosolyog. Mikor Declan felemelkedik az ágyából, Chris odaugrik és visszanyomja az ágyba.*
-Hé Haver! Fölösleges megerőltetned magad. És azt hiszem még egy pár napig viharra számithatunk. Várjuk meg a vihar végét és aztán induljunk. De ne hagyjatok itt!-*kacsint az éppen visszatérő Seyla-nak, majd kilép a szobából és a sajátjába indul, hogy végre kipihenhesse magát.*

//Fagy!//

* Már harmadik napja tartózkodik Chattal- ben. Minden egyes reggel a hajnali órákban fent van. S a szabad ég alatt alszik. Minden nap, mikor elmennek mellette az emberek, furán tekintenek rá, s halkan egymásnak motyogják, hogy vajon mi dolga van erre felé ennek a fura szerzetnek? Ned'rila olyankor csak elmosolyodik, s nem foglalkozik velük. Minden idejét lovának szentelte. Két nappal ezelőtt vette a kancát, s már sok mindent elért vele. Most is épp vele foglalkozott. Épp kikötötte a vezető szárat az egyik karám kerítésére, hogy leápolhassa fekete szőrét. A ló még mindig nem tudott nyugodtan megállni egy helyben, csak össze-vissza mászkált, amennyire a kötél engedte. De legalább már nem szedte szét a deszkákat, mint tegnap. Ned'rila felvett a földről egy köteg szalmát, majd oda ment a ló nyakához. A kanca elhúzta a fejét, s a magasba emelte.
- Ssss, maradj nyugton. - fordult felé.
*Elkezdte dörzsölni izmos nyakát, szép lassan körbe körbe. Érezte, ahogy az izmai már kicsit ellazultak, s nem olyan feszült mint volt. Miután végzett a ló leápolásával. kiszedegette a szalmát a sörényéből, és a farkából. Ismét megfigyelte a vörös színeket, és egyre inkább feltűnőbbek lettek számára. Hirtelen azon gondolkozott, hogy végre nevet kéne neki adnia, de még nem ismeri annyira, hogy egy rá illőt kitaláljon. Megrántotta a vállát, majd kétszer megveregette a ló hátát, és leült a kerítés oldalának dőlve, a kanca közelében.*

*Szépség sietve haladt keresztül az istállón. Már harmadjára beszélt a fogadóssal, kinek lovai az utóbbi napokban gyorsan fogyatkozásnak indultak. Eleinte még az is megfordult fejében, hogy talán Nexusnak köze van a dologhoz, de aztán ezt az ostoba ötletet gyorsan el is vetette. Hiszen a sárkány nem igazán vetne ezekre a gebékre egyetlen érdeklődő pillantást is. Nem... Nexus sokkal ínyencebb annál, hogy válogatás nélkül behabzsoljon pár gebét. Hát igen csak elmerengve lépett az egyik karám sarkához, s elmélázva pihentette meg tekintetét a gerendához kötött négylábún.*
~Mit meg nem adna ezért a szép jószágért Nexus...~
*A gondolatra széles mosoly terült szét bájos arcán. Aztán egyszer csak felfigyelt egy elfre, ki a karámnak támaszkodva bámészkodott.*
~Talán ő tud valamit a napokban történtekről...~
*Azzal barátságos arcot vágva megközelítette a nőt. Mert az elf nő volt. Szépség kissé meghajolt mikor üdvözölte őt.*
- Üdvözöllek! Megbocsáss, amiért megzavarlak, de szeretnék egy kis segítséget kérni tőled.
*Aztán fölegyenesedett, s kissé elmozdult köpenyét megigazította, s a sárkánylovasokat szimbolizáló címeren is igazgatott kicsikét. Hiszen mégsem állhat senki elé amolyan szedett, vetett lánykaként.*

*A falakat figyelte, amikor meghallotta, hogy valaki a közelében mászkál. Fél szemmel látta, hogy egy alacsony termetű fiatal lányka áll a lova mellett nem messze. Elfordult, gondolta, csak ránézett lovára, aztán úgyis elmegy mint mindenki. De hirtelen a lány mellette termett, s arra lett figyelmes, hogy megszólította. Rá nézett.
- Üdvözöllek viszont! - *elmosolyodott, majd tovább folytatta a lány felé fordulva.*
- Egyáltalán nem zavarsz, mond csak mit szeretnél, hát ha tudok neked segíteni. - *egy hirtelen mozdulattal talpra ugrott, majd hagyta, hogy a ruhája vissza hulljon a térdére. Látta, hogy a lánykán szép öltözék volt, és kedves bájos arcú teremtés.*

*Rögvest felbátorodott a nő segítőkészségét látva. Pedig már annyira hozzá volt szokva az emberek, na meg a többi nép képviselőinek rideg elutasításához, ami mostanság kijárt minden sárkánylovasnak. Sok lovas ezért titkolja is hovatartozását, hogy ne legyenek velük ellenségesek az útjukba kerülők. Hiába.. Nem épp a legjobb hatással van ez az ostoba háború a sárkánylovasok hírére. Főleg azok után, hogy számuk növekedésével a gazdálkodók állatállománya is egyre jobban megfogyatkozik. Hiszen mégis csak sárkányok róják a köröket az emberek feje fölött, s olykor még nekik is enniük kell. Éppen ezért szorítja a legalacsonyabb létszámra a sárkánylovasok, és társaik létszámát a Birodalom. Pedig a legtöbb esetben nem is lovasok társai az elkövetők, hanem a birodalomba bemerészkdő vad sárkányok ragadják magukkal a jószágokat. S csak egy lovas tudná megmondani, mennyi harcot is kellett már megvívniuk azért, hogy az idegen sárkányokat elüldözzék a földekről. Főleg azt nem tudják, hogy mekkora áldozat ez egy sárkánynak. Hiszen saját népüket kénytelenek olykor megtizedelni a békesség érdekében. Gondolataiból aztán kiszakította magát, s ajkai félmosolyra húzódtak.*
- Bocsáss meg... Udvariatlan vagyok... Még csak be sem mutatkoztam. Kicsi Szépség a nevem, és a sárkánylovasok közé tartozom.
*Kicsit elgondolkodott, majd úgy döntött, bele vág a dolgok közepébe.*
- Már korábban is láttalak a fogadóban... Hallottál mostanában valmit az itteni lóállomány megtizedeléséről? Vagy láttál esetleg errefelé bármilyen, magányos sárkányt?
*Nem tudta, mennyire hangozhat furán a kérdés egy olyannak, aki nem is biztos, hogy valaha is látott már akár egy aprócska sárkányt is, de kénytelen volt ezt is megtudakolni. Elvégül ez a dolga... Ezért küldte ide a kapitánya.*
- Tudod, furcsa históriák keringenek arról, hogy egy sárkány garázdálkodik a faluban.

*Figyelmesen hallgatta, a lányt, majd örömmel töltötte el, hogy még a nevét is elmondta neki.*
- Az én nevem Ned'rila... Ned'rila Olveti, kedves Szépség. - mosolygott a lányra.
- Sárkány lovas lennél? Ez felettébb különös. - * Eszébe jutott, hogy az ő apja sárkánybűvölő. Majd hirtelen a szívébe vágott a tudat, hogy apjára emlékezik. Mióta eljött otthonról, megfeledkezett a korábbi életéről. S bár nevelőszüleivel élt, Mathier városában, (messze innen) mégis mikor elszökött otthonról, még a hajó út előtt, találkozott egy vénnel, és elmondta hol tartózkodik apja, aki egy sárkánybűvölő. Nyelt egyet, majd kicsit megrázta fejét, megpróbálta elfeledni az emlékeket. Eltörölni a múltat, és új életet kezdeni. Hiszen ezért jött el otthonról. A lány felé fordult, s meglepődve mondta neki.
- Nem hallottam erről egyáltalán. Hogy őszinte legyek, mikor a lovakat néztem meg a kereskedőnél, a választék eléggé lehangoló volt. Rossz volt olyan állapotban látnom őket, de nem menthetek meg minden lovat. Sőt. És hát, amint látod, ott volt Ő, ez a fekete bestia. Alig akarták eladni nekem, többet kértek érte, mint 3-4 ló ára. De nem tudtam ott hagyni. Egyszerűen megfogott a vadsága.- *ránézett lovára, aki most is a földet kaparta, pedig senki nem volt körülötte, de a kötelet direkt hosszúra hagyta meg, hogy hosszabb távra is eltudjon lépkedni, ha óhajtja.
- De egy sárkány, hogy lenne képes elrejtőzni Chattal-ben? Ennyire azért nem nagy, vagy lehet tévedek. De... azt mondtad láttál a fogadóban? Hm, ez érdekes. Én nem emlékszem az arcodra, pedig általában mindenkit megjegyzek, még ha csak egyszer látom, akkor is. Nos, mindegy véglis. - *össze húzta a szemét.*
- De akkor... a Te sárkányod merre van most? -
*Szögezte Szépségnek a kérdést.*

*Az utolsó kérdésre szája még szélesebb mosolyra húzódott. Furcsa is lett volna, ha nem kérdezi meg az elf, hogy hol van a sárkánya. Hiszen mindenkinek ez volt szinte az első kérdése. Csak ezzel a lánnyal ellentétben, azok ilyenkor már rég az eget kémlelték, hátha meglátják valamelyik felhőnél körözni a szárnyas bestiát.*
- Ó, az én sárkányom most valószínüleg éppen közelebbi barátságot köt egy szírti kecskével.
*A gondolatra még halkan el is kuncogta magát. Jól ismerte Nexust, s tudta, amint szabaddá válik, kihasználja az összes kis pillanatot arra, hogy alaposan megtömje a hasát. Már csak azért is, mert tudta, hogy a lány nem szeret jelen lenni az ő táplálkozásánál.*
- Valóban lenyűgöző hátasra tettél szert. A többi ló, amiket az istállóban láttam... Hogy is mondjam?... Szánalmasan soványak, és ápolatlanok. Elképzelni se tudom, hogy egy vadon élő sárkány ráfanyalodjon ezekre a nyeszlett lovakra. Nem jellemző rájuk.
*Aztán szemei az eget kémlelték egy ideig, majd újra a nőre terelte figyelmét.*
- Egyébként tegnap este érkeztem a fogadóba, és én is csak futólag láttalak téged. Épp csak annyi kis időre, míg a lépcsőn felszaladtam a szobámba. Az arcomra nem is emlékezhetsz, hiszen háttal álltál nekem. De a hajadról, és a ruhádról azonnal felismertelek, amikor megláttalak a karámnál.
*Bár szívesen beszélgetett Ned'rilaval, de agya közben lázas tempóban próbált választ találni az itt történtekre. Sehogy sem tudott napirendre térni afölött, hogy a sárkányok nem szoktak alultáplált jószágokat ejteni. A kifejlett, önellátásra képes sárkányok nem...*
~Mi van ha a faluban valki rejteget egy kölyök sárkányt? Ha Nexus itt lenne, akkor percek alatt meglelnénk... Már, ha valóban egy kölyök sárkány a felelős... Nem tudom...~
*Gondolataiból hangos kiabálás rángatta ki. Az istálló felől sikoltozás hallatszott. Szépség vetett egy elnézést kérő pillantást az elfre.*
- Valami baj van...
*Azzal futásnak eredt a hangok irányába. S mostanra már egy furcsa, nem emberi torokból származó, bömbölésre emlékeztető hangot hallott a sikolyba veszve.*
~Ezt nem hiszem el!~ *gondolta, miközben gyorsabban kezdte szedni lábait*

*Elmosolyodott, mikor a lány a sárkányáról és a hasáról beszélt. Ez érthető volt, bár nem minden sárkány foglalkozik az evéssel, de ez az egyik legfőbb tevékenységük, amikor a lovasuk nincs a közelükben. Persze, az aggódáson kívül. Nagyot mosolygott, mikor a lováról kezdett beszélni neki, és megdicsérte milyen szép.*
- Nos igen, télleg ő volt szinte a legerősebb az egész kínálat közül, de az meglep, hogy kanca, és ennyire erős, és vad. De ez fogott meg benne. - *ismét elmosolyodott, majd tovább hallgatta Szépséget. Eszébe jutott, hogy télleg háttal volt a lépcsőnek, és így nem láthatta semmiképpen se. De most már mindegy, gondolta, hiszen itt van előtte, s remekül elbeszélgetnek.
Aztán látta, hogy a lány arca megváltozik, s az elöbbi vidámságot, aggodalom veszi át. Aztán hirtelen a lova felnyerít, s két lábával elkezdi rugdosni a deszkát, ahova kikötötte. De akkor, egy hangosabb kiáltás szűrődött ki az istálló felől, s gyorsan rápillantott Szépségre, aki egy gyors biccentéssel eliramodott a kiáltások felé. Egy percig habozott, majd odarohant lovához, s megsimította a fejét, utána pedig egy pillantást vetett az íjára, ami nem messze hevert a kanca lábától, hogy nehogy valaki szemet vessen rá. Nem biztos, hogy utána tudná használni a két kezével. Elrohant arra amerre a lány futott, majd a hangok egyre erősebbek lettek.*

*Szinte fújtatott a tüdeje a hirtelen, és kissé szokatlan futkosástól. Az istállóba érve oltári nagy felfordulás volt. Egy barna kanca szétmarcangolva hevert az egyik box ajtaján kiterítve. Mindenütt vér, és állati belsőségek. A box előtt meg egy fiatal nő sikoltozott. Szépség próbálta kiszedni belőle, mi is történt, és mit látott, de a nő annyira összefüggéstelenül, s érthetetlenül beszélt, hogy végül inkább kivitette az egyik istállófiúval. Aztán lehajolt a ló belsőségeihez, és egy bottal, mely az egyik ajtónak volt támasztva, bele túrt a még gőzölgő belekbe. Onnan kipiszkált gy nagyobbacska csontdarabot. Mire sikerült odébb taszigálnia addigra már Ned'rila is megérkezett.*
- Azt hiszem, a sejtéseim beigazolódnak hamarosan...
*Miközben beszélt, nézte a földön heverő törött csont darabot, mely egy fog lehetett. És nem is akármilyen fog. Sárkányfog.*
- Ez a fogdarab nem is olyan régen egy fiatal sárkány szájában volt... Még alig múlhatott el egy éves... Ilyenkor még javában az anyjuk mellett volna a helyük... Hacsak...
*És erre gyorsan megfordult, és kiviharzott az istállóból. Rohanás közben még oda kiáltotta az istállófiúnak, hogy takarítsa el valaki azt a mocskot a boxból. Aztán már kint is volt. Az istálló melletti erdő cserjéséhez kezdett közelíteni. Az egyik bokornál megállt, és hallgatózott. Majd Ned'rilához fordult, aki hűségesen követte ide is.*
- Remélem, nem ijedsz halálra egy kölyök sárkánytól... Aggodalomra nincs okod, hiszen egy kölyök még tüzet sem képes fújni. És rettenetesen fél a kétlábúaktól. De azért nem árt óvatosnak lennünk!
*Azzal intett az egyik bozót irányába, s arra indultak meg az erdőbe.*

*Követte Szépséget, s csak rohant utána, majd lassan beérte, s együtt értek be az istállóba. Ami ott fogadta őket az egy embert teljesen kiborított volna. De még Ned'rilának is sok volt, hiszen egy lóról volt szó. Ott hevert, feltépett hassal, s abból bél darabok, kígyóztak kifelé, egészen a földig. Egy nő ott állt a még friss tetem mellett, s teljesen kikelve önmagából, még mindig össze vissza beszélt, és kiabált. Szépség oda futott hozzá, próbálta szóra bírni de nem sikerült neki. Gondolta oda megy, s egy határozott fogással felpofozza a nőt, hogy végre vissza térjen, s emberi módon viselkedjen. De milyen butaságokat képzel, gondolta Ned'rila, hiszen ez az emberi reakció. Mikor Szépség otthagyta a nőt magában sírdogálva még mindig a sokktól, oda ment s meg állt a tetem mellett. A lány valami furcsa dolgot szedett ki a ló maradványaiból. Egy csont darabot. Pontosabban egy sárkány fogát.
- Azt hiszem, a megérzéseid nem csalnak. Itt télleg sárkánnyal lesz dolgunk. - *Szépség elmondta neki, hogy nem is akármilyennel, ugyan is egy fiatal példányról van szó. Szépség felpattant, aztán neki iramodott az istálló ajtójának, s Ned'rila követte, hasonló gyorsasággal. Már majdnem oda kiáltott az egyik mászkáló fiúnak, hogy valamit kezdjenek a tetemmel, amikor Szépség megtette helyette, de azt is félig futva mondta. Meg se kérdezte, hova mennek csak követte Szépséget. Az egyik kapun kirohantak, majd a sűrű bokros rész felé vették az irányt, az erdő fele. Ned'rila megállt, majd Szépség bíztatni próbálta, hogy ne féljen ha esetleg most váratlanul fogja érni egy sárkánnyal való találkozás.
- Ne aggódj, volt már rosszabb látványban is részem. - *itt a szétmarcangolt lóra gondolt, majd eszébe jutott néhány emlékkép arról, saját maga néha hogy végzett egy két útját keresztezővel. Felvonta a szemöldökét, majd inkább félig leereszkedett, s követte Szépséget, befelé*

*Lassú, óvatos lépésekkel haladtak az erdő nyúrga fái között. Már hallották, hogy nagyon közel járnak a bestiához. Szépség mutató ujját az ajkaihoz emelve jelezte, hogy síri csöndben legyenek. Aztán bekuporodtak egy nagyobb cserjés mögé, s onnan kémleltek ki a túloldalra. A lány lassan, nesztelen mozdulatokkal húzta félre az ágakat, s akkor végre megpillanthatták. Megpillanthattak egy egészen kicsinek tűnő sárkányt, mely összezavarodott pislogásokkal nézelődött az erdő fái között. Időnként orrát a levegőbe emelte, s nagyot szippantott vele. Erre Szépség akaratlanul is elmosolyodott. Hiszen tudta, a sárkányok szaglás nem épp a leghíresebb ilyen idős korukban. A szemük előtt kuporgó bestia még annál is fiatalabb volt, mint hitte. Alig múlhatott el tíz hónapos. Sokkal rosszabb a helyzet, mint azt eleinte gondolta. Egy sárkány kölyök sem kerül ide csak úgy ni magától. Abban pedig biztos volt, hogy ez a csöpség, mely már így is képes végezni egy lóval, nem az anyja jóvoltából került ide. Lassan elengedte az ágacskákat, s az elfnek mutatta, hogy manjen vele. Pár perc múlva újra az erdő szélén álltak.*
- Fiatalabb, mint hittem. Azt hiszem, nem az anyjával érkezett. Szerintem még tojásként kerülhetett a faluba. Chattalban van valaki, aki szert tett valamiképp egy életképes tojásra, ami aztán ki is kelt.... Az a valaki itt kell, hogy éljen a fogadó közelében, mert a sárkányok mindig a társuk közelében maradnak.
*Lassan megindult az istálló felé.*
- Azt hiszem, kénytelen leszek ezt az éjszakát is a fogadóban tölteni. Holnap reggel utána nézek a dolgoknak.
*Megállt, s szembe fordult a nővel.*
- Nagyon örülök, hogy megismertelek Ned'rila, és ha nem volna ellenedre, akkor örömmel venném, ha holnap velem tartanál a legújabb sárkánylovas jelölt felkutatásában. Bár valószínűnek tartom, hogy még ő maga is csak egy gyerek, mint a sárkánya...

* Egyre beljebb mentek az erdőbe, kikerülve minden fát, s bokrot amennyire csak lehetett. Most örült neki, hogy a lábbelije az ilyen menetelekre is alkalmas, sőt tulajdonképpen pont, hogy erre kellett neki is. Teljesen befedi az egész lábát, egészen a térdéig, de emellett vékony anyagból készült, így kissé szellőzött is. Szépség jelzett neki, hogy amennyire csak lehet csöndben legyenek. Érezték a sárkány jelenlétét, és bár Ned'rila nem volt sárkány lovas, de az sárkány halvány energiáit érezte a bőrén. Lassan leguggoltak egy sűrű bokor mögé, utána mindketten egy pár ágat félretolva megpillantották a sárkányt. Nem volt olyan nagy, mint amilyenre Ned'rila számított. Sőt, nagyon fiatalnak tűnt. Fejét felemelte, és fürgén pislogott, s a levegőben szaglászott. Látta, hogy Szépség elmosolyodik, de nem értette miért. Biztosan jobban tudja mint ő, gondolta, de hát ez így volt rendjén. Még pár pillanatig figyelték a sárkány fiókát, majd lassan félig meggörnyedve elindultak visszafelé. Épp az utolsó ágat húzták el egymás elől, mikor Szépség kijelentette, hogy a fogadóban tölti az éjszakát, mivel arra számít valaki aki a tojást birtokolta, még itt van.
- Lehet igazad van. De azért furcsának tartom, hogy valaki így hagyja hogy elkóricáljon a sárkánya. Hiszen még is csak megölt egy lovat, és ez a lakosoknak fel fog tűnni, félek eléggé. És minket is láttak, hogy mennyire érdekel a dolog. Nem tudom mi lesz ebből... de remélem nem lesz unalmas. - *Egy félmosolyt küldött a lány felé. Azon gondolkozott, ő is bemenjen ismét a fogadóba, s ott töltse az éjszakát, de akkor eszébe jutott a lova, hogy csak úgy ott hagyta.*
- Szerintem most vissza megyek, s lerendezem a kis bestiát, aztán lehetséges, hogy veled tartok a fogadóba. *Fordult Szépség felé, mire ő mosolyogva, s hálásan tekintett rá, hogy megismerték egymást.
- Én is örülök ennek a szerencsének! Legalább, nem azzal töltöm az időmet, hogy órákon át ücsörgök egy karám oldalának dőlve, és csak merengek. - *rámosolygott Szépségre, azzal elköszönt tőle.*
- Akkor, azt hiszem találkozunk a fogadóban. - *ismét felé mosolygott, majd elindult a karám felé, ahol a lovát hagyta.*

// Köszönöm a játékot! Smile

//

*Megnyugodva lépdelt a nő mellett. Aztán csak hallgatta amiket mond. Végül megállt, és megértőn ránézett.*
- Rendben. Találkozunk a fogadóban. Még úgyis van nekem is egy kis elintéznivalóm.
*Azzal intett a nő után, és ő is elindult, hogy Nexusszal értekezzen a történtekről, s megbeszéljék a további teendőket. Szépség tudta jól, hogy innentől kezdve ez már a sárkány fajra tartozik. Nekik kell dönteni, mi legyen a kölyökkel. Azért bízott abban, hogy Nexus nem hoz szívfájdító döntést. Remélte, hogy van esély arra, hogy életben maradjon a kis sárkány. Bár nem tudhatta, hiszen már nem egyszer hoztak a sárkányok számára teljességgel érthetetlen döntést. De azért még remélt... S haladt Nexus búvóhelye felé.*

//Köszönöm a játékot... Smile

//

// Olvad //

* Lent a konyhában ( ugyebár sörért ment ) azzal kell szembesülnie, hogy hihetetlen nagy káosz uralkodik a helyiségben. Túl sok a vendég. Szegény Marie meg alig győzi a munkát. De olyan jó nézni! Kiveszi és tölt egy korsóba sört a hordóból. Lazán nekitámaszkodik az ajtófélfának, s szemléli a munkát.
Nem sokáig.
Az asszony észreveszi, és beállítja hagymát aprítani. Hagymát! Életében egyetlen egyszer volt (szerencsétlenül) alkalma találkozni vele, azóta sem sírta vissza. Nem csoda tehát, hogy amint végez ezzel, spurizik is ki az étkezdéből. Ideje megnézni a beteget, lement-e már az eszméletéről.
Óriáskönnyeket hullatva lép be a szobába ( nem volt könnyű odatalálni se azért) s szipogva törölgeti őket az arcáról.*

*Chris visszanyomja az ágyba. Egy kis nyilallás is éri.*
~A franca! Nem hiszem el. Ugye nem mondja komolyan?! Napokig? NEEM!~
*De megmozdulni is alig bír. Most rátört a depresszió. Szerencséjére Chris végre elment aludni. Bár reggel van.*
~Minek vadászik ez éjjel?~
*Végül megérkezett Seyla is. Könnyesek voltak a szemei. Declan azt hitte, valami baj van, és ezért sír. De most semmi kedve nem volt megkérdezni. Elfordította a fejét és csak durcásan nézett a semmibe.*
~Mért kell ennek lennie? Mért nem engedi az élet, hogy megtaláljam Casvét? Mért hátráltat engem minden és mindenki. Nem értem. Csak én lehetek ilyen lúzer.~
*Hallgatja Seyla szipogását.*

* Tahó. Nem is várt mást tőle. Elfordítja a fejét. Legalább egy szaros zsepit adhatna!
~ Francba! Minek gyógyítottam meg?! Úgyse várhatok viszonzást....*
De változatlanul az az érzése, hogy hasznára lesz a fickó. Hát igen. Még mindig (!) nem tudja, hogy miért.
Á! Végre talál a székre akasztott kabátjában zsebkendőt.*
- Hogy tud ez csípni...

» 04. Chattal kapuja - térkapu