3. Thy'lorian kőpalotája

Tárgy: Re: 3. Thy'lorian kőpalotája Kedd Nov. 17 2009, 16:24

*Mosolyogva hallgatta kedvesét. Öröm volt számára, hogy itt lehet vele végre, ennyi egymástól távol töltött idő után. S már az sem érdekelte, hogy nem tudhatja meg, miért is hívatta az úrnő kedvesét. Csupán Hiswa érdekelte, senki és semmi más. S örömmel hallotta a továbbiakat. Nem gondolta volna, hogy ekkora szerencséjük lesz. Bár bizonyára kitalált volna valamit, hoyg együtt lehessenek. Csak ők, kettesben. Mosolyogva válaszolt szerelme kérdésére.*
-Ó, hát természetesen. Egy ilyen gyönyörűséget, mint te sosem utasítanék vissza!
*Közben lehetletfinoman visszacsókolt. Mosolygott. Mikor elváltak ajkaik egymástól, boldogan nézett végig kedvesén. Szemei végigjárták a nő testének minden egyes pontját. Bizonyos részeket többször is. De mégis, a nő arca, szépséges bőre, a csodaszép szemei, a finom, csábos ajkak voltak, amik leginkább elvarázsolták a mestert. Nem beszélve persze az elf gyönyörűszép, fehér hajáról, mi a derekáig ért. Mitryas miután mosolyogva végigmérte kedvesét, kinyújtotta felé kezét, majd mindketten felálltak. A mester hagyta, hogy kedvese belé karoljon.*
-Most egy kicsit vissza kell változnom. Amíg a tömegen végig nem jutunk. Nem szeretném, ha kitudódna, hogy itt vagyok. És gondolom, te sem. Éppen ezért menjünk, siessünk arra a helyre! Már alig bírok magammal...nagyon kívánlak. Iszonyűan sok volt ez a három hét...nagyon sok.
*Mosolygott Hiswára, miközben fejével közelebb hajolt a tündéhez, s ismét egy csókot lopott tőle. Aztán erősen konventrálni kezdett, s máris annak az elfnek a képében állt ott kedvese mellett, akinek a képében ideérkezett. Miközben elindultak, egyenesen a tömegbe, Mitryas nevetve kedveséhez fordult.*
-Ne aggódj szerelmem, nem sokáig maradok ebben a formában, testben. Valahogy nem is érzem magam kényelmesen benne. A valódi alakom valahogy jobban tetszik, mint ez. Bár ennek is vannak előnyei....de maradnék a régi.
*Nevetett, miközben egyre csakhaladtak előre a nagy tömegben, amerre Hiswa vezette őket. A mester már hihetetlenül várta, hogy csak ketten lehessenek. Nagyon nagyon, vágyott feleségére. És ez érezhető volt rajta. Nagyon is.*

Tárgy: Re: 3. Thy'lorian kőpalotája Kedd Nov. 17 2009, 16:55

*Mosolyogva hallgatta mellette sétáló férjét, ki most ízig, vérig elfnek tűnt az arra járóknak.*
- Az igazi Mitryas nekem is sokkal kedvemre valóbb... Bár, valóban vannak előnyei ennek az elf testnek. Mint az is, hogy feltűnés nélkül kísérgethetsz.
*Halk kuncogással hajtotta lentebb fejét, hogy ne lássák önfeledt mosolyát, mert attól félt, hogy mosolya beszédesebb volna minden szónál. Hát hagyta, hogy fehér fürtjei jótékonyan elrejtsék arcának mindkét oldalát. Egy darabig néma csöndben ballagott a férfi mellett. Aztán, egyszer csak megálltak egy hatalmas, fekete kovácsoltvas kapu előtt. A kapu egy hozzá hasonló méretű, vörös fenyőajtót zárt el az arra vetődőktől. Itt a fény is gyérebben szökött be a hosszú falak mentén. Hiswa várakozón pillantott a kapu két oldalán strázsáló, igen csak komor ábrázatú, óriás termetű elf őrökre. Hiswa eltörpülni látszott a két megtermett éj elf mellet. Hosszú fehér haját néha megmozgatta a be-be tévedő légmozgás. Az őrök röpke biccentéssel húzták félre dárdáikat az útból. S ezzel egy időben a gigászi fémkapu suhanva nyílt meg előttük. Oly könnyedén tárult fel kapu, s ajtó egyaránt, mintha pille könnyű alkotás volna mindegyik. Hiswa küldött egy halovány mosolyt az őröknek, majd elf kísérőjével együtt belépett a kapun. Eleinte semmit nem lehetett kivenni. Mindent szürkületi homály fedett szemeiktől. De aztán a kapu egy halk kattanás kíséretében bezárult mögöttük. Ezt a példát az ajtó is követte. Ám az ajtó bezáródásának pillanatában a helyiségben derengő fény kezdett terjeszkedni, mely egy szempillantás alatt felszámolta a szürkületet. Csak ekkor jutottak el hozzájuk e hely hangjai. Madarak éneke tarkította az egyre színesebbé, és élettelibbé váló termet, mely inkább hasonlított egy virágba borulni készülő tájra, mint teremre. Majd a terem flai szertefoszlottak, s a helyiséget elárasztotta a meleg nyári napfény. A világ minden tájáról származó fák ezernyi ágai hajladoztak a langyos szellőben. Lassan halk csobogás kúszott el tudatukig. S a hirtelen létre jött táj közepén ott csörgedezett egy patak...*

3. Thy'lorian kőpalotája - Page 2 BabblingBrook

3. Thy'lorian kőpalotája - Page 2 BabblingBrook

- Ez a különös barlang, vagy mi... már akkor is itt állt, amikor a népem megérkezett Álomfalváról. Az úrnőn kívűl csak azon kevesek tehetik be ide lábukat, kik teljes bizalmát élvezik...
*Boldog mosollyal arcán figyelte a myrte reakcióit.*
- Veled szerettem volna megosztani ezt a látványt... És persze nem vagyok hajlandó innen elmozdulni addig, míg fel nem fedezzük a rejtett kis titkait... a magunk módján.

Tárgy: Re: 3. Thy'lorian kőpalotája Szer. Nov. 18 2009, 17:18

*Izgatottan haladt kedvese mellett. Már nagyon furdalta a kíváncsiság, hogy hova is fogja vezetni Hiswa. Bár biztosan tudta, hogy egy tökéletes hely lesz az. És mikor túljutottak az őrökön, meg a kapun és az ajtón, nem is kellett csalódnia. Némi kis várakozás után (ami kb pár másodperc lehetett), kitárult a szeme előtt egy csodaszép hely. Közben Hiswa már mesélte is. hogy mi féle, fajta. A mester mosolyogva bújt hozzá kedveséhez, majd egy szempillantás alatt visszaváltozott az igazi Mitryas-á, s élvezettel markolt bele az elf hátsó fertályába, mikor meghallotta, mire is készül.*
-Szerelmem...köszönöm szépen, hogy idehoztál! És természetesen én sem vagyok hajlandó távozni innen a felfedezése előtt. A magunk módján.
*Kacsintott a tündére, majd nevetve kapta a nyakába, s elkezdett vele futni. Futott, egyenesen be az egyik kisebb facsoportba. A madarak eközben vidáman fújták a nótáikat. A fák ágai lassan lengedeztek a lágy, kellemesen hűvös szellő hatására, a napsugarak csodaszép színekben ragyogtak a kis vízesés előtt, ami a pataknál volt. indez olyan kellemes, romantikus, idilli hangulatot keltett a myrtében, hogy teljesen megfeledkezett minden problémájukról. Csakis egyvalaki járt a fejében, az pedig nem volt más, mint hitvese, Hiswa. Mosolyogva döntötte neki az egyik fának, miközben kezeivel erősen tartotta kedvesét, majd vad csókcsatába kezdett vele. Perceken keresztül még csak levegőt sem vettek, úgy csókolták egymást. A mester vidám kedvének köszönhetően a ruháik eközben egy szempillantás alatt eltűntek róluk. Már alig bírt magával. Meg is kellett álljon egy pillanatra, hogy végignézhessen a mezítelen Hiswa testén. Mindezt megigézve tette. Mintha csak most látta volna először. Kezével óvatosan végigsimított a tünde arcán, majd egyre lejjebb haladva végigsimított a nő keblein, a nőiesen izmos hasán, majd le a legérzékenyebb pontja felé, s végig a tökéletes lábain. Felfelé haladva már csókokkal járta végig ezt a kis utat. Aztán mosolyogva csókolta ismét kedvese mézédes ajkait.*
-Nagyon...hiányoztál. Már....megbolondultam....hogy minden....este egyedül...kellett....lefeküdjek....a hideg.....ágyunkba.
*Lihegte egy-egy csók között. Ahogy egyre vadabbul kezdték egymást falni, érezni lehetett Mitryas növekvő vágyának jelét. A mester el is mosolyodott, mikor kedvese segíteni kezdett vágya növelésében. Hát a mester sem maradt rest, s ő is kezdte egyre feljebb korbácsolni Hiswa vágyait. Egy kis idő után hirtelen elszakadt kedvese ajkaitól, majd egy moosly kíséretében ismét magához szorította a tökéletes testet, azután leteperte, a földre feküdve, A fű puha, s kellemes tapintású volt. Mintha csak tudta volna, hogy mire készül itt ez a házaspár. Mitryas igencsak hevesen viselkedett. Szinte meg sem bírt maradni egy pillanatig sem egy helyben. Kezei vad érintésekkel járták be újra meg újra Hiswa forró testét. Szinte izzot körülöttük a levegő.*

Tárgy: Re: 3. Thy'lorian kőpalotája Csüt. Nov. 19 2009, 16:46

*Legszebb álmait is messze felül múlták a mester édes érintései, csókjai, szenvedélye, s olthatatlan vágya, mely testüket forró lángba vonta. A lány sóhajtva hajtotta fejét a puha pázsiton fekvő myrte mellkasára. Most is forró, meztelen bőrüket gyengéd cirógatással igyekezett hűsíteni a langy szellő. Hiswa ujjai a férfi bőrén rajzolgattak érthetetlen ábrákat. Majd tekintetét szerelmére függesztette.*
- Köszönöm, hogy utánam jöttél. Nagyon szenvedtem a hiányodtól Mitryas...
*Szavai után még közelebb bújt férjéhez, hogy elhessegesse magától magányos óráinak emlékét.*
- Emlékszel még, milyen volt az első találkozásunk? *halkan kuncogott is az említett eset hatására* - Így utólag vissza gondolva rá... Hát csoda, hogy nem nyílt meg alattam a padló szégyenemben.
*Vidáman fordult teljesen hasra, s könyökölve pislogott szerelmére.*
- Alaposan megkavarta a dolgokat a húgod... hihi... *majd kis hallgatás következett, s Hiswa ajkai elkeskenyedtek az önfeledt mosolytól* - Jut eszembe Mylene... Hol kószál most az a nyughatatlan lány? Még mindig azokkal a mágusokkal bolyong?

Tárgy: Re: 3. Thy'lorian kőpalotája Csüt. Nov. 19 2009, 17:25

*Mosolyogva dédelgette kedvesét, aki közben maga is cirógatta, s kényeztetgette a mestert. A myrte boldogan pillantott kedvesére, mikor az megkérdezte, merre is leledzik szeretett Mylene-ük.*
-Nos, ami azt illeti, éppenséggel otthon van, myrteföldön. A nap egyik szakában ő vigyáz az ikrekre. A többiben pedig helytartóként ügyeskedik a myrték élén.
*Itt egy kis hatásszünetet tartott. Figyelte Hiswa arckifejezésének változásait. Azon a meglepttség, s a kíváncsiság egyszerre volt észrevehető. A mester csak mosolygott egyet, majd lopott egy csókot kedvesétől, s tovább folytatta.*
-Nos, még mielőtt megkérdeznéd, nem azt szeretném, hogy átvegye a helyem. Ez nem is lenne szabályos a myrték törvényei szerint. Ugyanis a választás hosszú és bonyolult folyamat. Na meg a kinevezés. De egyébként sem szándékozom lemondani mesteri címemről.
*Kedvesen mosolygott Hiswára, majd kicsit feljebb tolta a fejét, így most egy fa törzsének támaszkodva nézett le a mellkasán pihenő tündére. Megcsodálta gyönyörű szemeit, s csodás dekoltázsát is természetesen. Erre csak elvigyorodott.*
-Mylene egyszerűen csak gyakorol. Ugyanis majd a myrte védelmi "sereg" élére szeretne állni. Mindezt persze az én jóváhagyásommal. Persze ez nem valódi sereg, s nem valódi katonákból áll. Ez csupán egy őrszolgálat, akik a myrte területek határait figyelik háború idején, s a hírszerzéssel is foglalkoznak.
*Itt felnézett a gyönyörűszép, kék égre, amit fehér felhők szabdaltak darabkákra. Némelyik igencsak hasonlított két gyermekükre. S volt, amelyik egy kis csecsemő alakját utánozta. Mindez persze a mester kis játéka volt. Mosolyogva mutattott fel az égre, hogy kedvese is megcsodálhassa ezeket.*
-Na meg kll valaki, aki vezeti a népet, míg én távol vagyok, s a családommal elutazok egy különleges helyre egy kis időre...
*Mosolyogva kacsintott kedvesére, akin egyre jobban lehetett látni, hogy igazán kezd érdeklődni a téma iránt.*

Tárgy: Re: 3. Thy'lorian kőpalotája Csüt. Nov. 19 2009, 17:45

*Először azt hitte, csupán félreértett valamit. De aztán, amikor a mester még meg is indokolta azt, amit ő puszta félrehallásnak hitt. Hát enyhe kifejezés azt mondani, hogy döbbent arcot vágott. Sokkal inkább úgy nézett ki, mint akivel most közölték, hogy a hold besokallt, s fogta a kis batyuját, és elsunnyogott más galaxisba. Nagyjából ilyen arccal bámult a férfira, akit láthatóan, felettébb szórakoztatott ez a reakció.*
- Te rá bíztad a népedet valaki másra? Megáll az eszem... Mik meg nem történnek, míg nem vagyok a közeletekben... hihi *kuncogását csak nagy nehezen bírta elfojtani, s egy kis torok köszörüléssel próbált halálosan komolynak tűnni* - A myrte védelmi sereg... Vajon eléggé felkészült a sereged Mylene-re?
*Újabb halk nevetgélés, aztán újra komolyságot varázsolt szép arcára.*
- Komolytalanságot félre téve... Remek ötletnek hangzik édesem. Legalább erős életcélra találhat a segítségeddel Mylene.
*Huncut mosoly kúszott arcára, amikor párja utazásról kezdett beszélni neki, s ravaszkás pillantások kíséretében csusszant föntebb a mesteren. Így most éppen egy síkban voltak szemeik.*
- Jól hallok? Utazást említett itt valaki? No meg különleges helyet?

Tárgy: Re: 3. Thy'lorian kőpalotája Csüt. Nov. 19 2009, 18:05

*Nevetgélve pislogott, miközben kedvese rezzenéstelen pillákkal figyelte őt. A tekintete oly lebilincselő volt, hogy a mester nem tudott neki ellenállni, s azonnal beadta a derekát.*
-Hát rendben. Nem kell nagyon nyaggatnod, hogy elmondjam, hova szeretnélek titeket vinni. Túlságosan gyönyörű és csábos vagy ahhoz, hogy ellen tudjak állni neked. Bár senki nem mondta, hogy ellen is akarok.
*Mondta vigyori képpel, majd végigsimított kedvese hátán, s domboulatain, majd egy csókot követően mosolyogva folytatta.*
-Az az igazság, hogy tudtam, kevés az az idő nekünk, amit együtt tudunk tölteni egymással mesteri teendőim mellett. Ezért is vagyok egy ideje sokat otthon. És most mivel még lenne egy "kis" időm, amit csak rátok kell "pocsékolnom", ezért úgy döntöttem, elviszlek titeket egy igazán gyönyörű helyre, ahol még az ikrek, s a kicsi odabent... *Simította meg Hiswa hasát.* -...is egyaránt élvezni fogják a dolgot. Ez a hely pedig nem más, mint...
*Itt ismét elhallgatott, s drámai szünetet tartott. Közben figyelte, ahogy kedvese egyre izgatóbban kezd hozzádörgölődzködni testéhez, hogy mihamarabb kicsikarhassa belőle a választ. A myrte nevetve lopott pár csókot kedvesétől, majd nevetve közölte vele, amit tudni szeretett volna.*
-A tündérek földjére, s azon belül is a Ragyogó Tölgyesre gondoltam. Ott gyönyörűszép a táj és a kis tüdnérek is nagyon fognak tetszeni a gyerkőcöknek. Na persze nemmintha a mi földjeink, otthonunk nem lenne gyönyörű. De nem ért néha kimozdulni, s más népeket is megismerni. Főleg az ikrek miatt. Hadd tanuljanak csak.
*Mosolyogva gondolt a két rosszcsontra, akiket nagyon is szerettek Hiswával. Elképzelte, ahogyan ott játszadoznak majd a tündérekkel, s majd különböző dolgokat tanulnak meg tőlük. Boldogan osztotta meg eme gondolatait kedvesével is úgy, hogy gondolatait illúzió formájában maguk elé vetítette. Némely résznél még maga is felnevetett, ahogy elképzelte a dolgot. Aztán a kép átváltott két alakra. Természetesen hiswára éés Mitryas-ra, amint boldogan figyelik gyermekeiket, miközben ők szerelmesen bújnak egymáshoz, s csodálják a táj szépségét. Ekkor szerelmesen elmosolyodott.*
-Bárcsak ott lehetnénk már. Remélem, hogy mihamarabb elszabadulhatunk innen.

Tárgy: Re: 3. Thy'lorian kőpalotája Csüt. Nov. 19 2009, 18:32

*Majd megőrjítette már a kíváncsiság, de férje akkor is húzta még egy kicsit az időt, mielőtt elárulta volna tervét. De megérte a várakozás, na meg a csábos dörgölőzés, hiszen végre megismerhette uticéljukat.*
- Óóó... A tündérek földjére viszel minket?
*Egy kissé elmélázott azon, vajon milyen is lesz az aprónép között téblábolni, s kifejezetten mókás gondolatnak tűnt a dolog.*
- Már úgyis régi vágyam megismerni a tündérek népét... Nem beszélve a vezetőjülről... Flow, ha nem tévedek.
*Felült a férfi mellett, s egy picikét legeltette szemeit a myrte fedetlen, s felettébb csábító testén. Aztán újra a mester szemeibe fúrta tekintetét.*
- Remélem, ragad majd valami az ikrekre a tündérektől. Na, persze a turpisságon kívül... hihi. Hiszen tudjuk, milyen jól feltalálják magukat, és mennyire hajlamosak magukkal csábítani másokat a csibészkedéseikhez. De talán tanulnak egy kis illemet, és fegyelmet a tündérektől.
*Hát, ha ebbe a gondolatába jobban bele gondolt volna, se jött volna rá, hogy alapjaiban hibás az elképzelése. Hiszen épp egy olyan nép sarjaihoz készülnek csemetéikkel kik világszerte arról híresek, hogy örök bajkeverőkként, s csintalankodókként tartják őket nyílván. Így máris érdekes párosításnak tűnnének neki a gyerekeikkel, akiknek pedig köztudottan temérdek csíny van a számlájukon a myrték között.*
- Nagyszerűen hangzik édesem.
*Mitryas álmodozó tekintete, s hangja egyértelművé tette számára, hogy már nagyon itt lesz az ideje annak a kikapcsolódásnak.*
- Én is remélem, hogy hamarosan haza mehetek végre. *komótosan nyúlt közben ruháikért, s gyengéd mosollyal arcán nyújtotta a mesternek a myrte ruháit, majd ő maga is elkezdett felöltözni, de közben nem állta meg szó nélkül* - Úgy tudom, az úrnő két nap múlva érkezik meg. Akkor már biztos tud rám szakítani időt, s ha minden jól megy, akkor még aznap el is indulhatok myrteföldre.
*Hosszú, fehér selyem ruhájának szegélye finoman súrolta a bársonyos puhaságú fűszálakat ahogy az időközben talpra álló mesterhez lépett. Karjait lassan fonta a férfi derekára, majd hízelegve simult hozzá egész testével.*
- Mondja csak kedves elf kísérőkém! mit szándékozik művelni a palotában míg hazakísérhet engem a mesterhez?
*Hangja szinte dorombolásnak hatott a férfi füleiben. S még a végén lábujjhegyre is állt, s gyorsan lopott férjétől egy csókot.*
- Elárulja a tisztelt kísérő úr, vagy kínzó módszereket kell bevetnem, hogy kiszedjem belőle?

Tárgy: Re: 3. Thy'lorian kőpalotája Csüt. Nov. 19 2009, 18:53

*Örömmel hallotta a hírt, miszerint az úrnő hamarosan megérkezik, s végre valahára tudja majd fogadni kedvesét. Bár igencsak mérges volt az említett elfre.
~Ha egyszer nem is volt itt, akkor minek hívatta ide ilyenkor Hiswát? Fránya vezérek... Bár a legtöbbjük igen barátságos, s kedves, vannak, akik kevésbé ilyenek. És hát ki más lenne ilyen, mint az éjtündék úrnője? Bizonyára olyan rideg, mint mondják. Bár sosem lehet tudni. Mindenesetre majd megtekintem én, ha lehetőségem lesz rá. Vagy ha más nem, majd Hiswa mesél róla.~
Boldogan kapta magára ruháit, majd egy szempillantás alatt talpon termett,amint odaért hozzá kedvese. Bár nem volt nagy kedve felöltözni, mégis ezt tette, mert tudta, hogy lassacskán beesteledhetett odakint, míg ők idebent volak. Mosolyogva ölelte át kedvesét, majd boldogna adott neki csókot. Aztán nevetve így szólt, még myrte alakjában.*
-Már kezdtem félni attól az egyes számtól, amit használt a gyönyörűséges elf hölgy...
*Itt el is nevette magát, majd megköszörülte a torkát, s mint egy szolga, aki a parancsot megértette, így szólt.*
-A tisztelt kísérő úr megszáll a palotában, már ha ezt megengedik neki, s majd "néha-néha" át fog lopakodni az elf hölgy hálójába...és a mester tudtával játszadozik egy kicsit a feleségével.
*Mondta nevetve, majd mire elhallgatott, már az elf alakjában volt látható. Mosolyogva nyújtotta a kezét, hogy a nő belekarolhasson.*
-Ne tessék aggódni! Természetesen a myrte alakomban fogok belopózni hozzád..mármint miután belopóztam, a myrte alakomban leszek már.
*Súgta oda játékosan Hiswának, majd óvatosan oldalba bökte, s ismét kuncogni kezdett. Jókedve ma nem ismert határt. Nem csoda, hisz végre itt lehetett kedvesével. Még ha nem is mindig az eredeti alakjában. Közben Hiswa belékarolt, s a vállára hajtotta fejét. Ekkor az elfnek álcázott myrte mosolyogva megindult.*
-Akkor hát menjünk. Aztán hadd pletykáljanak arról a népek, hogy a myrte mester felesége egy titokzatos elffel vonult el kettesben egy különleges helyre, ahova nagyon kevesek léphetnek csak be.
*Nyújtotta a ki a nyelvét, majd mosolyogva nyitotta ki a hatalmas ajtót. Visszanézett még egyszer, utoljára erre a gyönyörű tájra, majd elhagyta a helyiséget Hiswával az oldalán. Az ajtót maguk után becsukva a hirtelen félhomály kissé bántotta a szemüket. Hiszen előtte teljes világosságban voltak. De hamar visszanyerték látásukat, s onnatól már a kapuig, majd az őrök mellett vezetett el utuk. A mester magában jót mulatva haladt el az őrök mellett. Majd miután már hallótávolságon kívül értek, Hiswához fordult.*
-Na, ezek is aztán miket gondolhattak. De nem érdekes...hadd pletykájanak. Pár nap múlva már ugyanolyan lesz, mintha semmi sem történt volna.

Tárgy: Re: 3. Thy'lorian kőpalotája Hétf. Jan. 04 2010, 18:18

*csendben, észrevétlenül hallgatta az egészet végig. Fontos információkat tudott meg a környék urairól. Hang nélkül slisszant ki a kőpalotából.
-Már nem sokáig marad itt rend-mondta csendben.

//Eddig moderálva!//