Halott suggotások erdeje

Mese helyszín

-Nincs rá idő*válaszolja mogorván a máguis*-A maradék erőmmet felhasználva hoztalak ide benneteket. Ez egy erdő messze az északi vég mögött. Azt mondják itt van Orod ingor elrejtett szilánkja, a szilánk ami egy kulcs egy kapuhoz amely mögött valami olyasmi van ami fontos lehet Evolyran számára a győzelem eléréséhez*végig jár az emberek között közbe beszél agg hangján*-DAgorlad egyre erősebb mi pedig gyengülünk szükségünk van arra az erőre arra a tárgyra ami ott van. Nektek kell megkeresnji a szilánkot ami a kulcs a kapuhoz. Nekem nincs hozzá elég erőm hogy mágiával betudjak menni és megszerezni de ti fiatalok vagytok*mondja majd előre mutat*-Innen fél kilóméterre egy barlang van. DE vigyázat kijátsza az érzéketeket. OTt találjátok a tárgyat...*mondja közbe újja még mindig egyenesen a célirány fele mutat.*

*Az öreg nem szól semmit csak leroskad egy fa mellé .A különös erdő még nagyobb baj hogy a barlang viszont mégkülönösebb aurát rejt. A belsejébe látni valami különös csillogó valamit viszont az ott lévők az eszüket vesztik mintha úgy éreznék nekik kell megkaparintani a tárgyat, egyre jobban akarják fura az erdőbe még nem érezték de itt mintha megváltoztak volna. Agresszívabbak lennének. Szinte egymást is alig bírják ki. Fura.........*

\\Srácok most jön sajnos az hogy ezt a mesét fagyasztom. Szerdán lesz a folytatása vagyis a csevegőbe írok variációkat és ti kiválasztjátok melyik a jó. Bocsi de melós vagyok és még van vissza :S\\

// 4. Szintlépő 1/2 //

*Fáradtan érkezik be ebbe az elátkozott erdőbe. Esze ágában sem volt ide jönni, ám gyaloglás közben besötétedett, s nagyon úgy néz ki, hogy eltévedt. Nincs mit tenni, ez az erdő féleség nem alkalmas éjszakai pihenése. Volt már, hogy nem aludt egész éjszaka, és most is megteszi ha kell. Ámbár elég kelletlenül áll a dologohoz. Pár napja még ádász küzdelmet vívott egy eszelős mágussal. Még nem pihente ki magát, s ráadásul a sebei viszkettek. Ilyen egy seb mikor épp beforr, ki kell bírni, de azért idegesítő. Nem sokat törődve hát a környezettel csörtetett előrre. Csak az lebegett a szeme elött, hogy kijusson ebből az istenverte helyről, és haza érjen. Haza, na persze, az a hely leégett. Gúnyos mosoly húzódott végig a szája szegletében, ahogy erre az együgyü vágyálomra gondolt, majd rögtön Al jutott eszébe és az ahogy most kinéz. Ő tehet rólla. Ha nem próbálja meg édesanyjukat visszahozni midenráron...nem is, már elötte elrontotta. Miért? Miért kellett öszeveszniük? Azért hagyta ott a házat, hogy kiszellőztethesse a fejét. Al azt bizonygatta, hogy meg kell keresniük apát, de ezt nem akarta elfogadni. Nem kell egy olyan apa, aki otthagyja a családját. És ezért....miatta halt meg anya. Ahogy ezek az emlékek újra előjöttek késként fúródtak amúgyis sebzett szívébe. Mindenről ő tehet, és hiába próbálkozik, a múltat már nem változtathatja meg. Ahogy talán az is végleges marad, hogy beállt Darharnak.*
-Nincs visszaút...
*Halk suttogás csapja meg a fülét hírtelen. Megáll, még a lélegzetét is viszafojtja. Igen, biztosan van itt valaki. Szerencsére csak maga elé motyogta az előzző szavakat, remélhetőleg nem hallotta meg senki. Közelebb lopódzik, és lám a közelben két nagy trollal találja magát szembe.*
~Ezeket jobb ha kihagyom...
*Lassan, nagyon lassan megfordúl és szép csendben elsomfordál, ám a háta mögött elhalkul a sutyorgás, és nemsokára lépések zaja halltszik. Észrevették. Edward nehézkesen felegyenesedik, és megfordúl. Ezek nagyobbak mint amit a könyvek írnak, vagy amiről beszélni szoktak a vándorok. Két oriás, akik most rá meresztik nagy fekete szemüket. Mindekettő szine egyszerre nyalja meg a szája szélét. Vigyorgásuk vicsorításba megy át. Az egyiknek még a nyál is kicsordul éhségében. Úgy néz ki ilyen jó falatot nem ettek már egy jó ideje. Ed felkapja a fejét, és annak ellenére, hogy csak pár centire van a két bestiától felkiállt. Dühösen, magabiztosan.*
-Ebből nem esztek!
*Azonnal cselekszik. Öszecsapja a kezeit, és jobb karján már meg is jelenik az ismerős kardocska. A két troll meghökken a kisember magabiztonságán. Azt hitték, hogy könnyű vacsorájuk lesz, erre a vacsora támad. Edward nekiugrik az egyiknek. Megpróbálja hasba szúrni, nem sok sikerrrel, ám azt eléri, hogy hátráljon. Ekkor lehajol ezzel védve ki a másik ütését, ami mellesleg az előző troll melkasát éri. Ed ezalatt a második troll lábát veszi célba, de ekkor is csak épphogy megkarcolja a bőr felületet. Még mindig lehjolva, előrre ugrik, így a troll lábai között a hátába került.*
-Naaaa, ezt meg miért csináltad?
-Nem én voltam a hangya fiú volt!
-Ne hazudj láttalak!
-Ki mondta, hogy hangya vagyok, akit a porszem is elfúj!?!?!?!?!?!?!?
~Na majd most megtudjátok kivel is álltok szemben!
*A két troll meglepetten fordúlt meg a felháborodott hangra. Egy paprika vörös szőkét láttak, dühtől remegve, majd minden átmenet nélkül, nekik esett, és egyszeriben olyan pontosan célzott, hogy nem lehetett kivédeni. Ed a troll nagy pocakos hasát kihasználva azon felugrott, és a troll szeme közé csapta az automail pengéjét. Égtelen ricsajt csapott. Üvöltött a szörny fájdalmában. Az arcához kapta a kezét, és tédre rogyot. Látva, hogy mit tettek barátjával a másik troll feldúltan fordult a kis mágus felé.*
-Bántottad a barátomat. Ezért megöllek!
*Rohamozásba kezdett, a föld remegett a lába alatt. Ed első nekifutásra kikerülte a támadót, de az nem adta fel. Úgy néz ki komolyan gondolta.*
~Ez tökély! Na nem mintha eredetileg nem ezt akartátok volna.
-Hehh....*A troll, felé csap, ő meg a jobb kezével hárít, meg is érzi.*-...elősszőr is azt terveztétek, hogy....-*Félreugrik, és öszecsapja a kezét.*...megöljetek!....*A mostani ütés közel volt, de szerencsére egy szaltóval kivédte. Féltérdre érkezett.*
-Tudod mit?!....ezt edd meg!
*Mire a troll rájött, már repült is a tűzgömb egyenesen a szeme közé. Pont mint a társának. Eközben feltápászkodott az előző troll. Arcán patakokban folyt le a vér, és egy ferde vágás éktelenkedett a jobb szemétől az álláig. Csupán egyetlen lépésre volt a mágustól. Kihúzta övéből bunkósbotját, s lesúlytott vele. Egy szegecses botról van szó, melynek súllya meghaladja talán Edwardéét is a fémvégtagok nélkül. Ed a suhintásra lett figyelmes, így épp az utolsó pillanatban tette a karját a feje fölé. Ám a troll minden erejét beleadta ebbe az ütésbe és még az automail sem volt elegendő ahhoz, hogy megállítsa. Fémkarjával eggyütt vágta fejbe a srácot, de tartotta magát. Pár hosszú másodpercig ebben a helyzetben álltak, közben Ed fejéről egy vörös csík csordogált lefelé.*
~Jaj ne, nem ájulhatok el!
*Bal szemét be kellett csuknia, nehogy belefollyon a vér. Első trollunk akit a tűzgömb talált el, most boldogan állt fel.*
-Ez az pajtás, öld meg és a tied lehet a feje!
*Mássdik troll nem szólt semmit, de újra megjelent ördögi vigyora, mintha azt mondaná, hogy itt a vége. Közben első troll vészesen közeledett.*
-Fogytán az ereje, nézd hogy vérzik!
*És bizony tényleg kemény ütést kapott az elöbb.*
~Mit csináljak!? Ezek megölnek! Ki kell találnod valamit Edward, különben...
*Második troll lassan kezdett felülkerekedni a fiún. Egyre inkább nyomta le a drága fémkart. Ed hallhatta ahogy a csavarok nyikorognak.*
-Segítsek?-*szólt már a közvetlen közelében a mágusnak, első troll.*-Megfolytom neked, jó?
*És már lendült is a keze, a fiú nyaka felé.*
~Ez az utolsó esélyem, nem hallhatok meg!!!!!!
*Aztán mintha lámpát gyújtottak volna a fejében, rájött a megfelelő varázsigére. Még régebben Izumi mester tanitott egy altató varázsigét, habár nem mindenkire hat, de ez az egyetlen megoldás. A keze le van fogva, és már ideje sincs mást kitalálni. Épp mikor megragadták, még kihúzta magát, hogy kimondhassa a varázsszót.*
-DROMITUM!!!!!!!-*Az utolsó pillanatban kiálltotta el magát. A két troll megingott, majd gyengéden elengedve elöbbi áldozatukat hátrahanyatlott. A kis alkimista is leüllhetett most már. Veszettül csípett a seb a fején, de nem nyúlt hozzá...úgyis csak rosszabb lenne. Imbolyogva felállt, körbenézett.*
-Ezért Winry megöl!
~Már vagy egy hónapja, hogy új automailt kaptam, és máris összetörtem, de azért jó szolgálatott tett. Winry egy igazi feltaláló, ezzel a csavaros dologgal! Így a varázserőmet sem pazarlom arra, hogy egyben tartsam a szerkezetet, de vigyázni kell vele, nehezebb és törékenyebb is. Ezt ma megtanúltam.
*Szerencsére kiérve az erdőből egy falusiba ütközött, aki szívesen vállalta, hogy elviszi egy darabon. Még a fejét is bekötötték, így gyorsan "haza" érhetett.*

//Remélem nem baj, hogy új varázsigét alkalmaztam...így jött ki //

//Szintlépő részfeladat elfogadva!
Dreamien Tifar//