01. Evolyran városa

*Cecília és Casve végre megérkeztek Evolyranba. Útközben a lány annyi kérdést tett fel a kis vámpírnak, hogy nem is válaszolt semmit rájuk. Nem akart marhaságokat mondani így szépen megfogalmazta a fejében a mondatokat. Végül Cecília nagy levegőt vett és nyugodt hangon megszólalt.*
- A szeretet ünnepe az mikor a családok összegyülnek, szereznek egy fenyőt amit szépen feldíszítenek. Együtt vacsoráznak, beszélgetnek, mulatnak és megajándékozzák egymást. És csak annyit tudok, hogy nagyon régóta ünnepeljük, pontosan nem tudom mióta. A lényege pedig...*Ezen megint egy picit eltöprengett majd folytatta.*- A szeretet. Együtt vagyunk, örülünk egymásnak, boldogság stb stb...Sajnos azt se tudom, hogy honnan ered, de talán nem is fontos. A lényeg, hogy jól szórakozzunk és, hogy ezen az ünnepen senki ne legyen egyedül...Vagyis nekem ezt tanították. Egyébként pedig Declannal már találkoztam de azzal a Christopher-rel még nem. Ők a barátaid?*Kérdőn felnézett a lányra és várta a válaszát.*

- Értem szóval a bátyád és a párod.*Elmosolyodott*- Hát tudod nem tudtam túl sok időt tölteni Declannal, de nekem úgy tűnik, hogy egy kicsit csöndes, gyorsan felkapja a vizet és...reménytelenül szerelmes!*A mosolyból huncut és kicsit gonoszkás vigyor lett. Tisztán emlékezett Casve bátyjával való találkozására és minden szóra amit mondott. A nő akit csak éjjel láthat...aki sejtásei szerint egyik fajtársa bár még nem volt kedve nyomozni az ügyben. Igazság szerint ez az egész nem az ő dolga volt, csak egy kicsit felkeltette az érdeklődését...Mi baj lehet abból ha kideríti melyik fajtársába zúgott bele egy halandó? Ezen gondolkozott miközben megtörtént a lopás. Cecília megállt és a tolvajt üldöző Casve után nézett, majd egy nagyot sóhalytott és ő is nekiiramodott, bár előtte még felhúzta a csukjáját, hogy az emberek ne nagyon tudják megjegyezni az arcát. Sokkal gyorsabb volt mint a másik kettő. Beérte a lányt, majd a tolvajt, utána pedig gyorsan eléugrott. Egy remek mozdulattal kigáncsolta majd álbaverte. A következő pillanatban emberünk már ott feküdt az úton nyöszörögve. Mehpróbált feltápászkodni de Ceci lehajolt hozzá és szépen elmesélte, hogy hányféleképpen tudja megkínozni egy kisnalállal ha nem lesz jó fiú. *

*Casve kisebb dührohama meglepte a lányt de ezt nem mutatta ki. *~Mégse az a jókislány típus~*Gonoszkás mosolyal nézte a jelenetet. Mikor a lány megköszönte a segítséget Ceci csak biccentett egyet majd továbbmentek.*
- Ennyire fontosak számodra ez a fegyver?*Kérdezte csendesen közben az árusokat fürkészte. Eszébe jutott, hogy talán venni kéne valamit Richinek. Elméletileg ez az első ünnep amit együtt töltenének sok-sok év után, ha végre sikerülne összefutni vele...Ha meg nem akkor magát hibáztassa! Ceci megpróbálta előkeríteni..erre eltévedt, igaz végül sikerült megoldani a dolgot de akkor is! Többet már nem tehet. Morcosan sóhalytott egy nagyot majd megint Casve felé fordult.*
- Most, hogy megtudtad mi a szeretet ünnepe és, még a gyilkodat is visszaszerezted nem segítenél egy picit még? Ajándékot szeretnék venni a barátaimnak de egyedül unalmas és kicsit tanácstalan is vagyok. *Kicsit közelebb mentek az árusokhoz.*
-Esetleg te nem szeretnél valamit venni a szeretteidnek? Tudod ilyenkor úgy szokás...*Elmosolyodott majd tovább fürkészte az árusokat.*

*Miközben Casve az ellopott tőréről mesélt Cecília tovább pásztázta a sok sok bódét. *
- És nem sikerült visszaszerezni? Ki vette el, hátha ismerem és talán sikerül "kedvesen" meggyőznöm őt, hogy adja vissza.*Gonoszul elvigyorodott. Igazából nem volt kedve belefolyni ebbe a dologba hisz nem rá tartozik, de ha már Casve annyit segít neki, akkor miért ne?*
- Köszi.-Mondta csendesen mikor a lány beleegyezett, hogy segít neki. A következő percben viszont nagy szemekkel meredt rá,, aztán nevetni kezdett.*
- Szerinted Én úgy nézek ki mint aki pár ajándékkal "mutatja ki a szeretetét?" *Kuncogott egy keveset majd mosolyogva folytatta.*- Csak azért veszek ajándékot, hogy ne sértődjenek meg. Meg hát, amint mondtam ilyenkor így szokás. *A következő kérdés hallatán még a mosoly is eltűnt az arcáról. Kifejezéstelenül nézet maga elé, majd huncut mosolyal száján csak anyit mondott.*
- Az titok! Egyébként pedig fogalmam sincs, hogy mit vegyek. Reménykedem, hogyha nézelődök majd megtalál az a tárgy ami arra született, hogy én ajándékba megvegyem.*Kicsit kuncogott és továbbra is pásztázta az árusokat. Megpillantott egy árust ahol forró italokat árultak. Megtorpant és fejével a bódé felé biccentett.*
- Nem szomjaztál meg a nagy hajszában? *Igazság szerint azért akart odamenni mert kiszúrta, hogy nem csak emberi fogyaztásra alkalmas innivalókat árulnak.Gonoszkásan nézte az árust.*~Mik vannak manapság...~

*Mikor meghallotta fajtársa nevét majdnem elröhögte magát, de mivel nem szerette volna,hogy Casve totál hülyének nézze így erőt vett magán. *
- Már megint Ő? Annyi baj van vele....*Kicsit beletúrt a hajába. Már nem morgolódott különösebben a dolgon. Nem tetszett neki, hogy Aldo ennyi feltünést kelt de mit tehet ellene? Az a férfi olyan makacs mint egy szamár, alig hallgat valakire. Vagy inkább senkire...Tehát a lényeg! Értelmetlen miatta morgolódnia, majd megoldja valahogy ha meg nem hát tessék! Miközben ezen járt a agya oda mentek az árushoz. Casve forrócsokit ivott Cecília pedig...Minek mondjam? Úgyis tudjátok...A kis vámpír nagyot kortyolt, majd elégedetten elmosolyodott. Mikor a másik lány belenézett a poharába gyorsan lépett egyet majd megitta a maradékot. *
- Csak egy kis tea. Ilyenkor nagyon jól esik....*Elővette bájos mosolyát és reménykedett, hogy Casve nem kíváncsiskodik tovább az italáról.*

*Casve sejti a dolgot, vagy már tudja...Bár ez teljesen mind1. Ha találkozott Aldoval akkor már biztos tudja, hogy vámpírok is élnek Evolyranba. *
- Tényleg? Észre se vettem.*Körbenyalta az ajkát, közben elindultak egy pad felé. Miután leültek Casve elkezdett fajtásáról kérdezősködni. Ceci morcosan meredt maga elé majd hangjában visszafolytott bosszúsággal megszólalt.*
- Hát már egy idelye..és, hogy milyen ember?~Nem is ember...~ - Hát elég idegesítő, folyton felbosszant. Bár azért néha tud normális is lenni...Nagyon ritkán...Nagyon nagyon nagyon ritkán! *Igazság szerint még jópár nagyon-nal meg tudta volna toldani a mondatot de Casve valószínüleg így is érti, hogy mire gondol. Az utolsó kérdésre szándékosan nem válaszolt. Most mondja azt, hogy majdnem minden nap összefutnak? Elméletileg egy helyen laknak, és ha ott nem is találkoznak össze, éjszakánként szokta látni mikor vadászik. Bár legszivesebben elkerülné...A fiatal kora ellenére/vámpír időbe nézve/ elég pimasz volt, sőt! Marhára idegesítő. Ceci felsóhalytott és kedvetlenül nézett egy asszonyt aki rengeteg csomaggal kezében elszaladt előttük.*
- A halandók világában sok dolog van, aminek nem szabad kiderülnie. Ha mégis kiderül, súlyos következménye lehet a dolognak.*Komolyan ránézett Casvera. Ezt úgy értette, hogy nem szeretné ha bárkinek is beszélni róla vagy Barrasról. Csak remélni tudta, hogy a lány meg is érti a célzásait.*

*Meredten bámult maga elé. Casve mondata szinte megbénította. *~Egy nő..beleszeretni..Aldoba? És gyereket szülni neki...~*Az újabb mondatot már alig hallotta, csak halkan odabökött valamit de fejében pörögtek a fogaskerekek.*
- Persze persze. Talán igazad van. *Becsukta szemét és hosszú idelyig ki se nyitotta csak akkor mikor a lány búcsúzott. Érezte rajta, hogy haragszik bár most nincs kedve se bocsánatot kérni, se ezzel a témával foglalkozni.*
- Viszlát! Én is nagyon örültem!-Kiáltotta még utána, hogy ne tünjön nagyon udvariatlannak. Pár percig még ott üldögélt a padon majd felállt és elindult. Maga se tudta, hogy hova megy, csak mendegélt szép nyugodtan.*~Aldonak gyereke van? Ez hihetetlen...és akkor..még őt is elfelejtette? Hehe..ezzel meg is tudnám szivatni...Nem..azért az már tőlem is sok lenne..És egyébként is! Megígértem neki, úgyhogy inkább elmesélem a dolgot. Ha szerencsém van akkor nem fog a torkomnak esni...Mind1 idelye hazamenni, de előtte még...*Befordult egy sikátorba, a következő percben elégedett arcal jött kifelé, szája szélét megnyalta és elindult hazafelé. Ajándékot végül nem sikerült venni de jelenleg volt jobb dolga mint ezen aggódni..*
//Én is! //

*Besötétedett tehát eljött az idő, hogy a fiatal vámpír lady is előjöjjön rejtekéből. Elég éhes volt, így már rögtön az első szembe jövő férfit az egyik sikátorba csalta és egy jót falatozott belőle. Elégedett mosollyal mendegélt tovább az utcákon, majd mikor végre nem volt egy ember se a közelébe megállt a járda közepén és nekidőlt a falnak. Tekintete a csillagokat kereste de nem látszott egy se, sőt..Még a hold is elbújt a nagy sötét felhők mögé. Mi tagadás, félelmetes éjszaka volt a mai, mégis egy csomó ember szaladgált. Ez jó is meg nem is...Abban jobb, hogy könnyebb vacsorát találni, de abban nehezebb, hogy hiába megy a vámpír egy sikátorba, ha ott is megláthatják! A "nagy"(ne felejtsük h egy vámpír hallása milyen érzékeny) zajról nem is beszélve...Hirtelen egy furcsa szag csapta meg az orrát..Ilyet már évek óta nem érzett és eléggé meglepte a dolog. Mivel fajtájának szaglása is kiváló ki bírja szagolni hogyha valaki...Nos fogalmazzunk úgy, hogy "nem az egészségének megfelelő dolgokat szed". Az utca végén már fel is tűnt ennek a szagnak az okozója. Szemei izzani kezdtek majd újra a régiek. Még mielőtt a lány elmehetett volna előtte az útjába állt.*
- Ki vagy Te? Még nem láttalak errefelé...*Mondta visszafojtott hangon.*

*És igaza lett...Amint közelebb ért, még inkább érezte azt a számára förtelmes bűzt. Egy pillanatra elfancsalodott, majd arra a döntésre jutott, hogy ideje elővenni a "cuki édes kislány" jellemét. Hangja édesen csilingelt, hirtelen olyan lett mint a megtestesült ártatlanság.*
- Óh igen! Sokat mászkálok az utcákon, látásból már szinte mindenkit ismerek! Jaj ne haragudj! Milyen udvariatlan vagyok! A nevem Cecília, örülök, hogy megismerhetlek!~Elárulnád nekem, mitől is bűzlesz ennyire?~*Persze ezt a kérdést már csak magába tette fel, bár így is-úgyis tudta rá a választ.*