01. Evolyran kapuja

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Feb. 12 2009, 08:17

* S valóban,Émia mindig mosolyog és mindig huncutkodik.Csoda hogy egy két percig nem csetlik botlik,s még nem invitálta meg a lányt egy kis mókára. Nem a valdák mintaképe volt,de nem is volt elkeserítő a viselkedése.Csupán örökmozgó és huncut volt.
Amikor a lány megemlítette a szalagot,arcán a mosoly sejtelmessé változott.*
- Én sem vagyok itt olyan régen...két hete érkeztem.-*feleli miközben felreppent a levegőbe és szabályos nyolcasokat írt.*
- A szalag....-*vigyorodott el.*
- Flow úrnő csintalan Főnixének tulajdona...el kell fognod az úrnő kedvencét és visszaszolgáltatni neki.-*kuncogott egyet,hisz ezt az utat már ő is végigjárta.*
- Sok sikert hozzá!-*a lány elé ereszkedett,te apró talpa nem érintette a talajt.*
- Hogy hogy itt laksz? És itt is maradsz? Mert akkor nem tudod mit hagysz ki ha nem jössz el a Ragyogó Tölgyesbe! Csodálatos hely...

Vendég

- Micsoda? Egy főnix madarat kell csapdába ejtenem? * kérdezi riadtan a lány, pillanatok alatt lesápadt, s eltűnt a kedves mosoly az arcáról.*
- Ez nem lesz könnyű feladat... *néz komoran maga elé, majd Émia után repül, s köröket tesz a levegőben, majd lejjebb ereszkedve lábát a folyóba lógatja.*
- Nem, nem szeretnék itt maradni örökre. Csak tudod mikor megérkeztem Evolyranba, akkor már sötétedett, s nem akartam eltévedni, meg keveregni nagyon.*magyarázza, majd leszáll a földre s iszik egy kicsit a patak vízéből.*
- Te a Ragyogó Tölgyesben élsz? És szép hely? Tényleg sok Valda él ott? *teszi fel egyszerre a lány a kérdéseket.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Feb. 12 2009, 08:36

*Nem is hitte volna,hogy ily érzelmeket csal ki a Főnix elfogása a lányból.Bár ha visszaemlékszik,neki is nehéz dolga volt,főleg hogy csapda állításban egyáltalán nem jeleskedik.Életében elősször csalt törbe így bármit is,akkor még azt hitte hogy sosem fog sikerülni eme terve,s sosem fogja megismerni a Valdákat és otthinukat.*
- Ne aggódj biztosan sikerülni fog.Én sem állítottam sosem csapdát,de mégis elkaptam azt a semmirekellőt....-*mosolygot lágyan a lányra.*
- Utána meg összeis barátkoztunk...-* ekkor kapott kedvet egy saját kis kedve4nchez is,de hamar letett a dologról.Biztosan nem tudna ápolni kis állatot,lévén hogy nem tud megmaradni egyhelyben s tart attól is hogy elfelejti magával vinni.így letett róla.
Az arca kivirágzott a tölgyes említésekor és hatalmas gesztikulációs mozdulatokkal megspékelve magyarázott a lánynak otthonáról.*
- Igen,ott lakom! Miután elkaptam a Főnixet,Flow úrnő eljött a faluba hogy átadhassam neki.Utána együtt keltünk a hosszú útra,hogy otthont adjon nekem a Ragyogó Tölgyesben! Csodáűlatos hely,telis tele szürke és aranyvaldákkal. Az egész hely fényben úszik,a fák magasak,lombjaik arany színben pompáznak.-*teljesen beleélte magát a mesébe,mely a tölgyesről adott némi információt a lánynak.Szemei csillogtak villogtak a boldogságtól.Igen...ő már ott lakik az az otthona.*
- Gondolom várod már hogy te is tagja légy a tölgyesnek...-*kíváncsian tekintett a lány szemébe.*

Vendég

- Összebarátkoztál a Főnix madárral? Akkor remélem nekem is sikerül csapdába csalnom őt. *nyugtatgatja magát a lány.*
- Igen, rettentően várom már, hogy Valdák között éljek. És egy olyan helyen, ami tényleg az otthonom lesz. *mondja csillogó szemmel Fhylla.*
- És ha csapdába tudom csalni a madarat, akkor el fog jönni az Úrnő, s engem is elvisz a Ragyogó Tölgyesbe?*reménykedő pillantással néz Émiára.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Feb. 12 2009, 08:49

*Azért neki is meggyűlt a baja azzal a Főnixel,de a végén minden jóra fordult.*
- Persze! Üzensz neki s ő amilyen gyorsan csak tud eljön hozzád.Nagyon kedves,bájos teremtés,én nagyon megkedveltem. Ne aggódj,hamarosan te is a hatalmas tölgyes lakója leszel!-*barátságos,bíztató mosolyt küldött a lány felé,s elé repült.Kezét gyengéden a vállára tette s kacsintott.*
- Addig is mit szólnál egy kis mókázáshoz? Vagy megmutassan az erdőt? Én nem ezen a részen jöttem...-*körbetekintett,s bár ő is eljött a folyóhoz,sokkal arébb tette ezt meg.*
- Gyere! Keressünk valami élelmet az erdőben!-*megfota a lány kezét és felreppent a levegőbe.Ez arra késztette a másik lányt is hogy szintén ezt tegye,majd alakujat elnyelte a zöld lombkoronák rengetege.*

Vendég

* Émiával együtt visszatér a folyóhoz Fhylla.*
- Oh, csodálatos ez az erdő! Köszönöm, hogy körbevezettél.* repkedi körbe kedves új ismerősét.*
- Gyere, együnk.*szól, majd a tarisznyájából előveszi a friss gyümölcsöket és leheveredik a fűbe.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 13 2009, 07:55

*Bár még ő sem ismeri úgy isten igazából ezt a hatalmas völgyet,azokat a részeket,miket keresztül ment érkezésének idején,megmutogatta a lánynak.Hosszú ideig elvoltak eme kis körúttal,majd a végén visszatértek a folyó partjához.Lassan leereszkedett a földre s le is ült törökülésben.*
- Ó igazán nincs mit! Teljes egészében szerintem sosem tudjuk bejárni,hisz akkora, de vannak csodálatos helyei.Például a kilátó...-*nyúl egy gyümölcsért,mit a lány tartott felé.Feldobta az almát a levegőbe majd mikor vissza ért jóízűen beleharapott.*
- Titkon agyalsz valami jó kis ötleten,hogy tudnád a Főnixet elkapni?-*kérdezte kíváncsian,egyik kezével megtámasztotta magát,míg a másikban az alma volt.

Vendég

* Akárcsak Émia, ő is majszolgatni kezd egy almát.*
- Hát, őszinte leszek veled, egész úton azon gondolkoztam, hogy hogy csaljak csapdába egy hatalmas főnix madarat, aki nálam sokkal nagyobb.* Fhylla az apróbb Valdák közé tartozik, körülbelül 70 cm-es.*
- Arra jutottam, hogy mindenképpen élelemmel kell csapdába csalnom a madarat. De vajon mit ehet egy főnix? Gyümölcsöt,vagy kis állatokat?*néz kérdőn Émiára, hátha ő tudja a választ.*
- Remélem nem Valdákat. *vigyorog a lányra.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 13 2009, 08:13

* Jókat harapott a ropogós almából. Friss volt s lédús,mi kedvére való volt,így utána nem lesz szomjas.A lány tervének hallatán elmosolyodott és huncutul rákacsintott.*
- Azt hiszem az állatok bejönnek neki.-*kuncogott jóízűen hisz ő is kis gilisztákkal csalta tőrbe az úrnő kedvencét.*
- Keresni kell gilisztákat apró rovarokat és a csapda közepébe tenni.Ugyan akkor ha felmászol a kilátóba és tele aggatod magad a gyűrűs férgekkel akkor is sikeres lehetsz!-*kacagott fel vidám,lelki szemei előtt látta Fhylla-at amint madárijesztő formájában széttett karokkal,testén telis tele férgekkel várja a Főnixet.Nevethetnékje csak még jobban fokozódott mikor a lány magukra gondolt táplálékként.*
- Túl rágósak lennénk neki!-*az almát kiejtette a kezéből és a hasára tette kezét.Ilyen jót már régen nevetett,a könnye is kicsordult jókedvében.Kis időnek el kellett telnie míg visszatért a nyugalma.Csillogó tekintettel pillantott a Valdára.*
- Szóval minden képen élelmet javasolok.Hálód nincs,így más most nem jut eszembe.-*töprengő arcot vágott,míg átfuttatott elméjén egy pár lehetőséget.Egyik sem volt tökéletes,így megvonta vállát.Marad a giliszta vagy lepkék.*

Vendég

- Én meg a gyűrűsférgek?* kiáltott fel a lány felháborodva. Persze, csak egy pillanatra, hiszen neki is nevethetnékje támadt. Nem is akár mennyire.*
- Jaj Émia... Hogy juthat ilyen eszedbe? *visította nevetve a lánynak, majdnem félrenyelte az almát, annyira nevetett.*
- Na komolyra fordítva a szót.*vigyorog tovább a lány*
- Azt hiszem ma elkapom a főnixet, még pedig lepkékkel.*magyarázza Émiának.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 13 2009, 08:28

- Miért mi bajod velük?-*kérdezte vissza vigyorogva,majd haján végighúzta apró kezét.*
- Ici-pici giliszták és kész is.Én így kaptam el őt! Kitúrtam őket a földből majd egy leveles tálra raktam.Persze hogy rákapott a kicsike,én meg rá vetettem magam.Jó kis birkózás volt.-*mosolyodott el szélesen.Ő nem volt finnyás,bár a gusztustalanságot ő sem szerette.A giliszta csak egy állat volt,isten egyik tréfája semmi több.Nyálkás,csupasz növendéke a világnak,a tápláléklánc legalja.*
- Remek ötlet! Akkor neki is állhatnánk lepkék után kutakodni!-*körbepillantott zöld szemeivel,hogy a szépséges pillangók után kutakodjon tekintetével.A folyó partja nem volt erre megfelelő szerinte ezért felpattant és ragyogó tekintettel csapta össze kis kezét.*
- a virágos rész amit mutattam! Ott biztosan tudunk fogni egy pár lepkét!Na gyere....menjünk nincs idő itt ücsörögni.-*megragadta a lány kezét és a virágos kisebb tisztás felé vonszolta.Ha el is kapják őket hogy boldogulnak majd velük?Hisz valamibe el kell tenniük őket...~ nem baj ezen ráérünk filózni ha ott leszünk ~ gondolja vidáman s kéz a kézben felreppentek a levegőbe,hogy kezdetét vegyék a pillangóvadászatnak.*

Vendég

*Elfintorodik, mikor Émia a giliszta vadászat élményeiről mesél.*
- Fúúj, sosem nyúlnék hozzájuk.* Apró kis szája összehúzódik, majd elkapja a lány kezét, s magával rántja a levegőbe.*
- Rendben, menjünk lepkéket keresni.*vigyorogva repked a levegőbe, szemét meresztgetve.*

Vendég

(2)
*Nagy örömére estéje igen kellemesen alakult, semmi sem zavarta meg édes álmát. Mélyen sikerült elaludnia ennek ellenére igen korán kelt. Ahogy általában mindig szinte egy időben kell a Nappal. Ma is így történik azzal a kivétellel, hogy mikor kikukucskál a kunyhójából egy démont pillant meg. Nem is akármilyet, hanem egy tűz démont. Egy halvány gúnyos mosoly jelenik meg arcán miközben pálcája felé nyúl. Még nem csinál semmit, vár még egy kicsit, na meg összeszedi minden erejét, hogy elsőre legyőzhesse a gonosz démont. A varázslaton nem is kell gondolkoznia azonnal rájön, hogy mi is kell ide amivel igen nagy eséllyel le is győzi őt. Megmarkolja a varázsbotját, majd egy kecses mozdulattal leugrik a fáról a démon elé, természetesen megtartva a tisztességes távolságot. Ahogy földet ér nem hagy időt a démonnak a támadásra, mivel ő azt azonnal megteszi mégpedig nagyon is határozottan.*
-Subacqua!*Ahogy kimondja a varázslatot és miután lerajzol egy kört, majd a démon alatti földre mutat botjával a talaj elkezd kicsit remegni, majd pár másodperc késéssel víz tőr a felszínre. Mondhatni úgy mint egy szökőkútból, csak sokkal erősebb és nagyobb. Általában ezzel a legtöbb ehhez hasonló démont meg tudja lepni és el tudja pusztítani. Most sem történik máshogy. Miután nagy örömmel látja, hogy sikerült a problémát megoldania visszamászik kunyhójából ahol eszik is pár falatot, majd összepakolva tovább indul.*

Vendég

*Az éjszaka már tovatűnt, amikor Bercelise kinyitja a szemeit. A nap még ugyan alacsonyan jár, de a lány nagyot nyújtózik a pihentető alvás után.*
- Ez jól esett…
*s gondolatai azonnal a hajón megismert mágus felé futnak, hogy ő hogyan tölthette az éjszakát. De úgy gondolja nem eshetett baja, így varázsbotjáért nyúl, hogy lekászálódjon a fáról. *

Vendég

*Már éppen indulna lefelé, amikor lepillant és a vér is meghűl benne. A fa alatt egy tűzdémont pillant meg.*
~A mindenit, majdnem ráugrottam.~
*gondolja, de agya már a megoldás után kutat. S nem is kell sokat kutakodnia. Lassan felemeli varázsbotját és a a démon felé emeli. Két kézre fogja és egy jégátkot szor a démonra.*
- Idre freey!
*kiáltja az Isthar, s mire a tűzdémon akár csak fel pillanthatna, jéggé dermed.*

Vendég

- Ez gyorsan ment!
*s leugrik a fáról, majd odalép a jéggé fagyott démonhoz. A varázslata nem volt a legerősebb, s a démon karjain már olvad a jég. Bercelise úgy dönt, hogy még egyszer végrehajtja a varázslatot. A gondolatot tett követi és a második idézés már jobban sikerül: a démon teljesen jéggé fagy. De a mágus nem várja meg, hogy kiolvadjon. Sietős léptekkel indul tovább. Arra azonban ügyel, hogy egy bűbájjal eltüntesse nyomait, így a démon nem találhat rá.

Vendég

*Már jó fél órája maga mögött hagyta a helyet, ahol éjszakázott és ahol a démonnal összeakadt. Most letér az ösvényről és egy kis tisztáson, egy fa alá húzódik, hogy falatozzon a tündétől vásárolt ételből. *

Vendég

*Éppen a szájához emeli az első falatot, amikor háta mögött megzörren az ág. A lány felpattan és varázsbotját a hang felé irányítja. De a tűzdémon helyett, egy magas, iszonyatosan jóképű tünde áll előtt. Bercelise lenyeli a falatot, de a lélegzete is elakad a férfi szépségének láttán.*
~Ilyen szép férfit még tündében sem láttam… Talán jó helyre érkeztem…~
*s édes kéjjel mosolyog rá a férfira. *
- Üdvözöllek! A nevem Bercelise Cynet és idegen vagyok e földön...

Vendég

*A lány várja, hogy a férfi válaszoljon, de az csak nézi és mosolyog rá. *
- Nem akartalak megijeszteni, csak egy tűzdémonnal találkoztam és…
*folytatná, de ekkor a férfi a füléhez emeli a kezét, majd nemet int a fejével.*
- Nem érted a nyelvet, amit beszélek?
*kérdi naivan, bár azt hitte, hogy e nyelvet az egész Belhan-tenger környéke beszéli.*

Vendég

*De a válasz megint egy mosoly és egy fejrázás. S mintha a férfi szája mozogna, de Bercelise semmit nem hall. S ekkor megvilágosodik a mágus. *
- Ne haragudj! Nem hallod amit mondok és nem tudsz válaszolni.
*mondja, majd int a férfinak, hogy kövesse őt az ösvényig. Elindul és a férfi jön utána. Amikor odaérnek a lány egy kis faággal, amit az imént vett fel betűket kezd róni a porba.*
- A nevem…
*bök rá a leírt névre majd magára. Aztán leírja szülőföldje nevét és hogy ő egy Isthar. Közben a férfira pillant, aki láthatóan érti, amit a lány ír. *

Vendég

*Amikor a mágus leírta, amit akar, a férfi hozzálép és kezét nyújtja a faágért. Most rajta az írás sora.*
- Tehát Elyrä Lyronaynak hívnak….
*olvassa a férfi betűit.*
- Morolindëben élsz… egyedül… lovakat nevelsz…
*tudja meg sorban a férfitől a legfontosabbakat. *

Vendég

*Elyrä leírt mindent amit akart, s most Bercelise újra elveszi tőle a faágat. Újra írni kezd. Arra kíváncsi, hogy a férfi született néma-e, vagy sérült vagy egy átok hatása ez, aztán arra, hogy várja-e valaki otthon, akié a szíve, mert ha nem ő szívesen zárná a szívébe a tündét. Amikor ezt leírja, elpirul,s a férfira pillant. Ő ránéz és megrázza a fejét.*
~Szóval nem foglalt a szíve…~
*de mielőtt a gondolatot tovább szőhetné a férfi már írja is az útporába a választ. Amikor aztán Bercelise elolvassa, könny szökik a szemébe. A férfi egy átok alatt áll, s nem csak, hogy néma, de napjai vannak hátra az átok szerint. Négyszázhúsz évvel ezelőtt átkozta meg egy darthar, s most jár hamarosan az átok ideje. S nincs mágus Evolyranban, aki meg tudná törni az átkot, még Dyora sem. A névből sejti Bercelise, hogy Dyora hatalmas mágus lehet… *

Vendég

- Biztos, hogy senki nem tud megmenteni?
*írja a földre és a férfi nemet. Mosolyogva,mint aki tudja, hogy minden perc ajándék. Majd a kezét nyújtja a lány felé. Bercelise elfogadja a kezet. A férfi magához húzza és letörli arcáról a könnyet. A lány szemébe néz és egy csókot lehel az ajkára és beleveti magát a sűrűbe.*
- Ne menj!
*kiált a tünde után, de az nem hallhatja meg, s már el is tűnik a fák között. Bercelise nehéz szívvel indul tovább. Barátot talált, akit soha többé nem láthat…*

Vendég

*Bercelise rátalál a sziklák között elvezető útra, így biztos léptekkel halad, hogy mielőbb elérje úti célját. *

Vendég

*Egy régi dallam jutott eszébe még a fogadóban és most ezt dúdolgatja magában. A démon már oly távolinak tűnik, hogy eszében sem jut, annál inkább a tünde ifjú, aki hamarosan meghal. Bercelise szíve összeszorul és azon jár az agya mit tehetne ellene. De ha nálánál nagyobb mágusok sem tudtak mit kezdeni az átokkal, akkor ő hogy is járhatna sikerrel…
Itt tart a gondolataiban, amikor éktelen káromkodásra lesz figyelmes. Egy férfi, ruhájából ítélve egy gazda. A lány oda siet, de már messziről látja, hogy a kocsi kereke kitört és a férfi bal karját magához szorítva káromkodik. *
- Üdvözöllek jó ember! Látom segítségre szorulsz.

– Jól látod leányzó! A ménkű essen béle ebbe a francos útba! Ládd eltört a karom, s még a kocsim kereke is kitört!
* mondja a férfi erős tájszólással. *

Vendég

*Bercelise közelebb lép, de óvatossága arra inti, hogy ne fedje fel mágus mivoltát. *
- Valóban eltört a kezed! De várj csak!
*körbe néz, s néhány ágat lát az út mellett. Elindul és néhány perc múlva két egyenes faággal tér vissza. *
- Nyújtsd a kezed!
*-kéri a férfit. Amikor az odaadja a kezét, a lány óvatosan megfogja, majd a férfira néz. *
- Ülj le kérlek!
* s maga is leül a férfival. Így az ölébe tudja venni annak kezét. Fogja a két faágat s a férfi karja mellé teszi, majd leoldja nyakából a fehér selyem kendőt. Rátekeri a férfi karjára. A két bot és a kendő rögzíti a kart, s nem mozdul el, amíg egy gyógyító nem látja. *
- Így jó lesz, míg haza nem érsz! Most nézzük a kocsit…

Vendég

~Varázslat nélkül nehezen fog menni…~
*gondolja a lány, de azért megnézi közelebbről a kereket és a tengelyt. *
- Nem tört el, csak kicsúszott a csapszeg… Mondd csak jó ember, ha a botom alátaszítom, rátudsz nehezedni a jobb kezeddel?

- Hát má’ hogy is ne! Nem vagyok béna kisasszonyka!
*mondja, majd fel is pattan, bár arca erre kicsit eltorzul, haoyg keze fájdalmát úőjra megérzi, de azért odalép a kocsihoz és rátámaszkodik a botra, amit a lány már a kocsi alá tolt. *

Vendég

*A lány megfogja a kereket, s amikor a gazda elég magasra emeli a kocsit, a tengelyre teszi azt. *
- Vedd ki a botot!
*mondja a férfinak, s amikor az kihúzza Bercelise botját, a kocsi ismét négy keréken áll. A lány körül néz és nem messze a gazdától meglátja a kicsúszott éket. *
- Na ez pedig megy vissza a helyére…
*s beteszi az éket a helyére. *

– Köszönöm kisasszonka! Meghálálhatom a segítéged, hogy elviszlek egy darabig. Éppen Chattalba tartok…
* mondja a férfi. *

Vendég

- Örömmel tettem jó ember! S köszönöm a szíves felajánlásod, de utam éppen az ellenkező irányba visz. Legyenek veled az isteneid!
*és folytatja útját.*

Vendég

(3/1)
*Ahogy tovább sétálgat az Evolyran felé vezető főút felé lassan kiér az erdőből és egy tisztásra érkezik. A tisztás tele van sok szép virággal főleg pipacsokkal. De ezt Moirstis nem nagyon hatja meg. Nem az, hogy nem szereti a virágokat, csak nem imádja őket, szóval ha sosem látna virágot nem zavarná őt, nem úgy mint pár nőt. Ahogy körbepillant a tisztáson megpillant egy férfit a földön ülve és nem messze tőle egy nagyon szép fehér lovat. Mivel jól jönne neki egy kis segítség, útbaigazítás így el is indul a férfi felé, akinek arcát csak akkor látja meg mikor már csak pár méter van közöttük. Ekkor meg is torpan egy pillanatra. Nem tudja levenni tekintetét a férfiról aki csak egy kis késéssel veszi észre az álló nőt. Mikor ez megtörténik egy mosoly jelenik meg arcán, egy barátságos mosoly. Moirstis csak bámulja az idegen tündét aki mondhatni nem egy ronda legény, sőt nagyon is szívdöglesztő. A kisebb leblokkolás után végül erőt vesz magán Moirstis és odasétál az idegen férfihoz egy halvány mosollyal arcán. Természetesen e közben sosem veszi le tekintetét arról a gyönyörű kék szempárról ami rá pillant. Mikor már halló távolságban van nagy vidáman odaköszön az idegennek.*
-Jó napot!*Egy újabb leblokkolás. Közelebbről sokkal helyesebbnek tűnik a fiú, amit Moirstis is észrevett. Kicsit megrázza fejét, majd tovább folytatja.*
-Elnézést…Megtudná mondani, hogy hogyan jutok el leggyorsabban az Evolyran felé vezető főútra?*A férfi lassan feláll, majd egy szélesebb mosollyal arcán kezével az egyik irányba mutat, majd ismét Moirstis-re pillant.*

» 13. Evolyran kapuja - térkapu
» 2. Fatholl kapuja - térkapu
» 1. Norlän kapuja - térkapu