3. Darkloob- Az elhagyatott erőd

Tárgy: Re: 3. Darkloob- Az elhagyatott erőd Pént. Aug. 28 2009, 18:49

*Akira gyorsan megszokja a sötétséget, és elindul befelé. Nagy és tágas az erőd belülről, nem mintha kívül kicsi lett volna. Egy lépcsőt lát meg maga elött. Úgy dönt felmegy, ha már itt van, hiszen a fiú is követheti, és ki kell használnia az előnyét.*

Tárgy: Re: 3. Darkloob- Az elhagyatott erőd Pént. Aug. 28 2009, 18:57

*A férfi meg is érkezett. Csendesen, nem sikongatva... látja Akirát a lépcsőn felmenni. Követi.*
~Remélem tudod kis hölgy, hogy nekem köszönheted, hogy még életben vagy?~
*Akira egy olyan szobába téved, ahol nincs tovább járás. Csak ott mehet ki, ahol bejött. De Victor mögötte volt, bejött és becsukta az ajtót. Figyelte a nő reakcióját. A csukja már régen nem volt a fején.*
-Szép a szoba, nem?-
*Mindenhol a falakon festmények vannak, illetve régi fegyverek, a bútorzat is királyi lakosztályra hasonlít. Ez az egy szoba maradt meg ilyen épen.*
-Álomfalvi vagy? Erre az egyre... válaszolhatnál...-
*Várja türelmesen a választ.*

Tárgy: Re: 3. Darkloob- Az elhagyatott erőd Pént. Aug. 28 2009, 19:06

*Akira besétál egy nagyobb szobába, aszt remélve, hogy átjáró. Hát végtére is, pont a lépcső elött volt.
mögötte észrevétlenül besurran a szőke is. Rácsukja az ajtót.*
-És ha igen az változtat a célodon?-*Felegyenesedik, és a kardot maga elé tartja, mintha leeresztené, de ha túl közel megy levághatja a fejét a férfinak.*
-Amúgy meg,...-*Hatásszünet*-Nem bírom a bezártságot!
*Zöld szeme cask úgy szikrázik a sötét szobában.*

Tárgy: Re: 3. Darkloob- Az elhagyatott erőd Pént. Aug. 28 2009, 19:13

*Elég gyorsan lereagálta a kérdéseket a nő. Victor a szemébe nézve elmosolyodik. Majd lassan elkomolyodik.*
-El tudod olvasni az írást, ami a kardod pengéjén van?-
*Nem igazán érdekli, hogy nem bírja a nő a bezártságot. A férfi kezében nincs fegyver, csak az oldalára van felfüggesztve az ő kétkezes kardja. Most még inkább elkomolyodik.*
-Jártál Álomfalván?-
*Talán furcsállhatja Akira, hogy nem Evolyranról, hanem egy halott birodalomról kérdezősködik a férfi. Ami már amúgy is a dagorladiak kezében van. Közben Victor meg sem moccan. Csak az ajtónak támaszkodik.*

Tárgy: Re: 3. Darkloob- Az elhagyatott erőd Pént. Aug. 28 2009, 19:20

*A férfi további kérdéseket intéz hozzá, nem is érdekelve, hogy mit mondott a lány. mintha Akira megválaszolta volna az elöbbi kérdést.*
-Persze , hogy eltudom olvasni!-*Fakadt ki a lányból, de a "Jártál Álomfalván" kérdésre nem válaszol. Az írást is csak néhány hete tudja, miután Tifar megfejtette neki. Ha egy másik Álomfalvi írást tolnának elé, nem is ismerné fel. de valahogy úgy érezte nem mondhatja el. Hadd hidje a szőke, hogy Álomfavi, hiszen igaz is lehet. Ki tudja honnan származik. Elvégre ezért is jött Dagorladba, hogy megtalálja az apját, és megtudja a multát.*

Tárgy: Re: 3. Darkloob- Az elhagyatott erőd Pént. Aug. 28 2009, 19:24

*A válasz megint csak egyszerű. Persze a legfontosabbra nem válaszol. Pedig ez tényleg fontos lenne Victor számára. De hát kit is érdekel, hogy egy dagorladinak mi a fontos?! De megszólal.*
-Gyermekemnek védelmére.-
*Csak ennyit mond. Reméli, végre értelmesen reagál erre a nő.*

Tárgy: Re: 3. Darkloob- Az elhagyatott erőd Pént. Aug. 28 2009, 19:41

~Mit akar ez?
*A lány idegei teljesen megfeszültek, de nem veszti el a fejét. Valójában nem nagyon van amit nem bírna. A szöveg hallatán csak annyit mond, hogy.*
-Látom te is el tudod olvasni! Ügyes vagy! Most kiengednél?!-*Semmit nem akart az orrára kötni, bár észrevette rajta, hogy érdekli őt Akira.*
~Talán neki is homályos a múltja....és rosz helyre keveredett.
*Majd mielött válaszolhatott volna a férfi, ő kérdezett vissza.*
-Te Álomfalvi vagy tán?
~Vagy csak ott volt mikor lerombolták!
*De így jobban érezte magát. Nem volt kihallgatás szaga az egésznek.*

Tárgy: Re: 3. Darkloob- Az elhagyatott erőd Pént. Aug. 28 2009, 19:45

*A nő kérdésére nem válaszolt csak elmosolyodott. Kinyitotta az ajtót.*
-Természetesen távozhat...-
*Ott volt az ajtónál, szóval csak úgy tud kimenni Akira, ha egymás mellé kerülnek. Vajon bízik annyira a nő a férfiban, hogy ki mer menni az ajtón?*

Tárgy: Re: 3. Darkloob- Az elhagyatott erőd Pént. Aug. 28 2009, 19:54

*Nem válaszol. Érthető, ő sem tette. Valójában Akira nem is várt mást. majd a férfi kinyitja az ajtót, és hozzáfűzi, hogy mehet, de nem tágít!*
~MI van, most hátba szúrnál mikor kimegyek? Elég aljas!~Kb ezt tükrözi a szeme. Nem bízik a férfiban, inkább a saját erejében és a fegyvereiben. A tőre ott lapul az oldalán. persze azért, hogy használja. Akira végigméri a szőkét és a leggyengébb részt keresi. Talál is egyet. Egy kicsi rést a páncél bordái közt.
~Sosem szerettem a nehéz páncélzatott!
Vékony, de talán a tőre beleér. Elteszi a nagy kardot, és végig a férfi szemébe néz. Elindul már mellete van. Lassan, végig figyelve megy, nehogy valamit elszalasszon. Akármit egy arcándulást, egy kézmozdulatot.*

Tárgy: Re: 3. Darkloob- Az elhagyatott erőd Pént. Aug. 28 2009, 20:00

*Észreveszi a nő bizalmatlanságát, és persze ezen elmosolyodik. A nő elmegy mellette.*
-Viszlát!-
*Majd kilép a nő. Victor be is zárja mögötte az ajtót.*
~Ennyit erről.~
*Egyedül van a szobában. Akira biztos kijut valahogy a szabadba. Csak ne találkozzon Aishával. Victor lassan beül egy fotelba.*
~Álomfalvi vagy? Vicces... mégis hogy jutott neki ez eszébe? Egy dagorladi hogy lehetne álomfalvi?! ...hát... úgy ahogy te... Victor! Oh.. Tiarra... hiányzol!~

//Köszönöm a játékot!!//

*Újra az erődben van. Most dühös, ugyanis olyan helyzetben van, amit tudott, hogy el fog jönni, és amitől mindig is félt. Elküldték Evolyranba. Mivel nagy rangja lett, így használnia kell a seregét a Birodalom ellen.*
~Álomfalva. Mért kísértesz te engem?~
*Nem szép emlékek, az biztos. Leül az egyik elég kényelmesnek maradt fotelbe és ott kezdett el gondolkodni, vajon most mitévő legyen?*
~Mindenképp elmegyek Evolyranba. De talán húzhatnám az időt, és csak magam megyek körülnézés végett. Meg kell keresnem a vezetőt. El kell neki mondanom... miben mesterkedünk...~
*Szóval csak ült és merengett...*

*Dylan a mocsárból jön. Így aztán biztos nem megy el Evolyranba. Ami a múltkor történt vele, azt nem tudhatja meg senki. Nah, itt talán talál valamit. Egy kutat mondjuk hogy enyhítsen bajain. Nagy, nehéz kapu "torlaszolja el" az utat befelé. Zárva van, vagyis annak látszik. Megpróbálja? Naná! Nem arról híres, hogy sajnáltatja magát a semmittevésben. Lenyomja a kilincset hátha csak be kell nyomni. Nem, annál is jobb! Az első erőfeszítés után a nagy vasajtó magától kinyílik. Lassan, nyikorogva. Öreg, fülsiketítő hangja bejárja az egész termet. Dylan csak miután teljesen tárva van a kapu, azután jelenik meg a félhomályban. Addig kívül marad észrevétlen. Mikor belépett, körbenéz. Egy magába roskadt dagorladit vett észre egy távolabbi ülőalkalmatiosságon. Elég szakadozott "fotel" az. Méllyen elmerült a gondolataiba. A hadúr jól megnézi magának. Ilyet nem látni sűrűn. Egy dagorladi egyedül egy szobában és gondolkozik. Nem mintha a dagorladiak eszetlenek lennének, csak hát azt teszik mindig amit mondanak nekik. Ez a szerzet meg láthatóan nagy dillemmában van. Elég titokzatos személlyel van dolga Edwardnak, hisz az arcát is gondosan eltakarta, bár most meglátszik idegesen rángatózó szája. Páncélt visel szinte mindenütt. Egyértelműen dagorladi, jól fel van szerelkezve. Ám Dylanen is van némi sajátosság. Nálla sem elhagyható a páncél és a kék köpeny, plusz a bal keze vérvörös. Úgy néz ki mintha egy tál savba mártotta volna, és ez nem jár messze az igazságtól. Érdekes, a hadúr egyáltalán nem takargatja sebesüt karját. Nem is érdekli.*

//időntúli//

*Egyszer csak megjelent valaki. A nyikorgó ajtó kísértetiesen hangzott. Aki megjelent előtte, számára ismerős volt.*
~A hadúr... aki elhagyta a népet és maga útjára tért. Ő megteheti. Nagy valaki. De én?~
*Felállt, majd mélyen meghajolt. Csuklyája a fején volt, szeme nem látszott. Majd feltekintett és így szólalt meg.*
-Üdvözlégy hadúr! Nem elhagytad népedet, hogy saját utadra térj?-
*Ezután lehajtotta fejéről csuklyáját, elővillantak szikrázó zöld szemei.*
-Victor Strathos szolgálatára.-
*Majd újra meghajolt.*

*A férfi feláll és felfedi magát elötte. Bemutatkozik, de elötte egy furcsa kijelentést tett, ami -érdekes-,de rosszúl érintette a fiút. Öszeszűkítette a szemeit, alig észrevehetőn, de más látható jele nem volt érzelmeinek.*
~Nép!-*majd egy pillanatra gúnyos vigyor ült ki az arcára.*
-Dagorlad nem nemzet. Szedett-vedett gyilkosokból van összetálkolva.
*Szavai megvetően hatottak, nemcsak maga az ország ellen ,de erre a hépviselőjére is. Kalahogy kezdett undorodni ettől a helytől, bár érezte most kissé elregadtatta magát. Arca ekkor sem változott semmit. Majd kisvártatva hozátett egy kérdést, elterelve a szót.*
-Melyik ezredhez tartozol?-*hangja monoton csendült, csak a végén emelte fel, hogy érezzék kérdő mivoltát, ahogy már megszokta. Beszédének minden szava külön nyomatékosítást kapott. Mind fontos volt. Dylan csak akkor szólal meg, ha elérkezettnek érzi, és azt jelzi. Ilyenkor válaszolni kell.
~Már láttam valahol.... Ez az a dagorladi aki eltemeti a holtakat. Hm, érdekes.
*A "beszélgetés" közben beljebb ment, így Victor tisztán láthatta égett karját, és talán sebes halántékát is, a sisak nem lévén rajta.*

~Hmm.... ennyit a nyalizásról.~
*Tetszett a válasza a férfinak. Ő is elvigyorodik sejtetően.*
-Hmm... milyen igaz... csak gyilkosok.-
*Majd egy kicsit elfordul. Azután egy érdekes kérdést kapott. Visszafordult, megint elmosolyodott.*
-Hmm... olyan fontos az? A sajátomba. Én lettem az ezredes ott, ahol voltam. Bár, nem mintha nagyon érdekelne.-
*Már nem foglalkozott, hogy nálánál nagyobb rangúval beszél, most mindketten csak dagorladiak. Visszaült hát a fotelbe, keresztbe rakta a lábát, szépen kényelmesen ült. Kíváncsi volt, vajon ugyanúgy gondolkodik-e a férfi, mint ő. Belevág a közepébe. Esetleg, ha kardot rántana, majd ő is kardot ránt. Amúgy is sérültnek tűnik a férfi keze.*
-Az evolyrani nép egy ocsmány nép. Amikor rájuk gondolok elundorodom, hányinger kerülget. Netalántán kémkedni mentél hozzájuk?-
*Nagyon remélte, hogy a válaszból ki fogja tudni venni, hogy melyik nép oldalán áll a hadúr.*

~A "sajátoméba"? Hm, tehát ezredes lett.
*Dylan pár másodpercel elöbb ült le, mint a másik, majd nagy figyelemmel halgatta a mondandóját. Érdekes volt amit mond, márcsak azért is mert tudta milyen. Az, hogy eltemeti a halottakat, arra vall, hogy még nerm romlott meg a szíve. A sajátjával ebben nem volt olyan biztos. Mélykék szemeit áthatóan mélyesztette a fiúéba. Mikor amaz feltette a kérdést, meg sem rezdült az arca. Nem árult el semmit, de mégis válaszolnia kellett, és most valahogy az igazat akarta felelni. Dylan nem ismeri anyira behatóan az evolyraniakat. Legtöbbször a kivüleső népeket tanulmányozta, hisz oda is vezette a hadait. Eddig ez a hely nem volt érdekes. Most hát mit mondjon?*
-Igen...tanulmányozni...-*Direkt nem a kémkedni szót használta, az nem ő hozzá illő, de nyitva hagyta a mondatot, majd kisvártatva a régi monoton hangján hozzátette, hogy:*
-...bár nem az én dolgom milyenek is ők!

~Nehéz eset, az biztos.~
*Egyértelműen nem akart tökéletes választ adni a hadúr. De nem is foglalkozott többet vele. Azt nem látta rajta, hogy képes lenne beárulni bárkit is a nézetei miatt. Victor úgy döntött, még egyszer őszinte lesz. De ha nem alakul sehogy sem a beszélgetés, akkor elmegy. A hadúr erősen a férfi szemébe néz, de az nem reagál sehogy. Csak ő is a szemébe néz.*
-Hmm... ha nem a te dolgod, milyenek is ők, akkor minek tanulmányoztad a népet? Egyértelmű, hogy van véleményed, csak nem kötöd az orromra.-
*Mondta az ő sajátos lágy, ugyanakkor monoton hangján. Majd felállt, úgy, hogy végig a férfit nézte. Majd eltekintett és a falon lógó egyik régi fegyvert nézegette.*
-Minden dagorladi gyűlöli az evolyraniakat. Miért? Mert sötét a szívük, és boldogak ha olyat gyűlölhetnek, ami tiszta... ártatlan... mint Álomfalván. Most még vérszomjasabb a fekete sereg, amióta sikeresen elfoglalta Álomfalvát és kivégezte, legyilkolta lakosait. Népeit. Senkit sem hagytak életben. Senkit. Hullák mindenütt, vér mindenütt. Ha egy dagorladi ezt a látványt meglátja, kaján vigyor ül szája szélére, szíve hevesebben kezd verni, megérzi a vér szagát, majd belenyal és még éhesebb lesz a vérre és a gyilkolásra. Ez vagyunk mi. Gyilkosok. Sajnálom, hogy ideszülettem. Ez az én átkom. Ez az én harcom. És itt kell lennem, mert ha én elmennék, megkeresnének és meggyilkolnának, de te...- *és most megfordul és a hadúrra néz... mélyen a szemébe* -... te elmehettél. Téged senki sem mer megtámadni, mert tudják, hogy erős vagy, hatalmad van és mágiád, mindenkiénél hatalmasabb! Nem győzhetnek le téged. Te ezt ki is használtad, és elhagytad ezt a mocskos vidéket. Én pedig... -*visszafordul, de már nem a falra tekint.* ...igaz, hogy ezredes lettem, de még nem vívtam meg az nekem járó tiszteletet, nem mehetek el. Ide vagyok zárva... és most elvárják tőlem, hogy lerohanjam azt a népet, amely... amelyet... nem tudok bántani.-
*A földet nézte, hosszabb csend következett. Majd hirtelen megfordult és elmosolyodott. Hangosabban és úgy szólalt meg, mintha mi se történt volna.*
-De mit is érdekel ez téged?! Egy vagyok a pornépből, nem jelentek semmit. Ezredes lettem? Mit ér az?! Ugyanolyan gyilkos vagyok, mint a többi. Nem számít már semmi! Semmi! Te élheted a szabad életedet, oda mész, ahova a lábad visz és nem mondják emiatt azt, hogy "gyerünk, bosszuljuk meg, hogy elment!" Nem is mernek téged felhozni a dagorladiak, attól félnek, ha csak kimondják a nevedet el lesznek átkozva. Hát én sohasem féltem ettől a névtől. Bármikor ki mertem mondani, hogy Edward Dylan, mégsem haltam meg. Itt vagyok. És ímé... ezzel a híres Edward Dylannel beszélgetek. Mármint beszélek. Mert ő nem mond valami sokat.-
*Ezzel be is fejezte a mondani valóját. Várt választ, mégis mintha nem akarná, hogy válaszoljon a férfi. De nem tudott megmozdulni. Tudni, látni akarta a reakciót. Nem akart a férfi szemébe nézni, de egyszerűen nem volt képes levenni a szemét róla. El akart menni, de a lába a földbegyökerezett. Vége. Ki tudja, hogy reagál a hadúr? Vajon letámadja, vagy kiröhögi? Vagy egyszerűen csak úgy elmegy? Erre volt kíváncsi Victor.*

*Egyértelmű, hogy van véleménye, és még így is többett mondott, mint szokott. Victor le is reagálja. tényleg nem akarta az orrára kötni, annyira... de ő senkinek nem köt az órára semmit. Ő ilyen. Majd egy hosszabb litánia következett. Stratos egyben dicsérte őt, egyben kijelentette, hogy nem fél tőlle, ahogy azt a többiek teszik. Ez tetszett neki, bár az arca nem árúlta el. Akkor lehet értelmesen beszélgetni, ha nem reszket az egyik fél.*
~Álomfalva... ismerős.~*De járni még nem járt ott. Az is szöget ütött a fejébe amit a fiú mondott. Egyértelműen őszintén beszélt. "Nem tudja bántani Evolyrant" Jobban kötödhet hozzá, mint gondolta. E kijelntése után victor a földet bámúlta. Kisebb csönd következett. nem szólalt volna meg a világért sem. Mit mondjon, nem tud tanácsokat osztogatni. Az ő helyzete valóban más, bár elérheti ha akarja. Ezt sem mondta volna el, nem az az érzelgős, kedveskedő fajta. A "híres" szónál halvány mosoly jelent meg az arcán.*
-Híres!...inkább hírhedt.
*Majd Victor őrátért (vissza), hogy valójában nem egy hagyományos módon vett "beszélgetés" folyik köztük, ...hát nem. A fiú csak hallgat. Látszott az fekete lovagon, hogy választ vár. Dylan mereven ült a széken. Talán válaszolt volna minderre, most máér sosem derül ki. Pár másodpercel azután mikor a fiú befejezte, egy lány jelent meg mellettük. A terem közepén állt lila ruhában, lila szallagok lógtak le róla. Vadul nevetni kezdett. Kacagása fülsüketítően hatott. két lépést tett a hadúr felé, bár még így is közelebb volt a lovaghoz.*
-Te! Tudod milyen régóta kereslek?? Bosszúm végre beteljesedhet. Halj meg Edward Dylan, a sárkányok ura!
*Kezében vöröslő fénygömb jelent meg, melyet hátralendített és teljes erőből Dylan felé hajította. A fiú oldalt volt az ordibáló nőszemélynek, nem akaródzott neki felé fordúlni. Viszont mikor veszélyessé vált a helyzet felugrott, és bal (égett) karját kinyújtotta. mOst dolga biztosságában cselekedett, érezte, hogy élő személlyel van dolga. A gömb pajzsán landolt, de nem szünmt meg. Így maradt egy darbig.*
-Most sem gondoltad át, mit teszel!-*nézett rá végül a lányra.

*Választ nem kapott. Ha válaszolni is akart volna Edward, akkor sem lett volna lehetősége. Közelében megjelent egy lány. Nevetett és megtámadta a hadurat. Victor észbe sem tudott kapni, gyorsan történtek az események. A lány már eldobta a tűzgömböt, amikor Victor felállt. Látta, nincs baja a dagorladinak, így nyugodtan meg tudott szólalni.*
-Talán tévedtem. Mégis vannak, akik meg akarnak ölni. Hmm... mit ártottál ennek a szegény lánynak?-
*Majd a lányra tekintett. Mélyen a szemébe nézett, de az nem őt nézte, hanem Dylant. Bár egy idő után Victorra tekintett. A férfi szeméből nyugalom és béke áradt. Talán érthetetlen, hogy lehetséges ez, hisz fekete lovag. De neki ez a képessége van, hogy az ő szeme szeretet áraszt mindenkor. Victor remélte, a lány megnyugszik. Csendesen szólalt meg.*
-A bosszú semmit sem old meg. Ha megbocsátasz ennek az embernek, akkor a szíved békére lel. Tedd meg! Bármit is tett! Bocsáss meg neki!-
*Mélyen a lány szemébe nézett, az is az ő szemébe. Victor várta a reakciót.*

*A pajzs tartott egy darabig, de tudta egy idő után eloszlik, így inkább maga szüntette meg. Elősszőr arra gondolt a tűzgömb által ellentámadást indít, de Victor megbékélésre szólította a lányt. Egyszer, nem is olyan rég egy másik lánnyal harcolt, bár az nem ugyanaz. A nő újfent eszelős röhögésbe kezdett. Ráemelte a lovagra nagy zavatr szemét.*
-Nekem már csak ez maradt! Addig nem élhetek rendes életet!
*Vészjóslón fordult Victor felé. Egy hírtelen mozdulatot tett, ami nem támadó jellegű volt...látszólag. A hajához nyújt, egyre lassaban, mintha zavarában simítaná meg, ám de Dylannek volt már ilyenben része.*
-Hátrébb!-*Üvöltötte el magát. közben elmormolt valami idegen hanzású szót, és sötétbarna botja dárdává alakult. azonnal célzott és a kellő pillanatban elhajította, stratos elé. a lány kör alakú pengéje a bárda végén pördült meg nekivágódva a széjknek. Még sokáig lehetett hallani halk sercegését. Viszont a hadúr így átmenetileg fegyvertelen lett.*

*A lány csak nevetett. Victor remélte, hogy nem így fog reagálni, de nem csodálkozott.*
~A sérelmek elpusztították a lelkét. A bosszú uralta el.~
*Victor lehunyta a szemét. Sajnálta a dolgot. Csak az üvöltésre emelte fel a fejét. Ha nem foglalkozott volna mással, akkor a támadást ki tudta volna kerülni, de most meg sem tudott mozdulni. Arra nem gondolt, hogy a lány őt fogja megtámadni. Csattanás. Victor hátranézett a székre. A dárda és a penge állt benne. A férfi a lányra tekintett. Az mérgesen elcsodálkozott. Remélte legalább a férfi meghal.*
-Ezt... nem kellett volna!-
*Mondta igazán halkan, de vészjóslón. A lány megint felnevetett, majd Edwardra nézett, aki jelenleg fegyvertelen volt. Victor ezt jól tudta. Abban a pillanatban, amikor a lány eltekintett, Victor rávetette magát. Megfogta a lány két kezét, csuklóit egy kézzel lefogta, majd lábaival kirúgta a lány lábait. Hason feküdt a lány, Victor a hátára térdelt.*
-Volt egy lehetőséged! Elhalasztottad.-
*Mondta ugyanolyan csendesen, bár most nem volt nyugodt a hangja. A hadúrra nézett, hogy most mi legyen.*

//Elnézést, de nem értem rá írni!//

*A támadás sikertelen volt, de ezt jól tudta, arra figyelt, hogy reagál a nő. Ránézett és egy pillanatra fájdalmat olvasott ki a szeméből. Tudta most is agresszivan fog fellépni, de Victor közbelépett. Mikor a lány nem rá nézett egy hírtelen ugrással leteperte a földre. Majd őt várta mit tegyen.*
~Végül is. Engem akar megölni.
-Engedd el!
*Mondta hetykén, mintha nem az életéről lenne szó. Közben a nő, dühében izzani kezdett a lovag kezében. Egyr forróbb volt, így egy idő után kényszerűen is kell engednie.*
-Velem akarsz megkűzdeni, hát rajta. Ha így könyíthetsz a lelkeden...
*A második mondat szavait lassan nyomatékosan ejette ki, szünetet hagyva utánna, azt az érzést kelltve, hogy még nem fejezte be. Ez kis szünetet adott. Most Victoron múlik mi lesz.*

//Semmi baj, aszem a szünetben kevés időm, lesz de azért írj, majd megpróbálok feljönni.!//

*A hadúr azt mondta, engedje el. Kicsit elcsodálkozott, de nem nagyon látszott rajta.*
~Hmm... rendben. De ha meghalsz, arról én már nem tehetek. Innentől kezdve nekem semmi keresni valóm nincs itt.~
*Ezt csak magában mondta, de utána elengedte a nőt.*
-További jó harcot! Azt hiszem itt rám nincs tovább szükség.-
*Az ajtóhoz sétált. Meghajolt Edward előtt.*
-Nagyuram!-
*Majd a nőhöz fordult és az előtt is meghajolt.*
-Hölgyem!
*Majd elhagyta a szobát. Az erődöt is elhagyta. Felszállt ébenfekete lovára, majd csuklyáját fejére tette és elvágtatott.*

*Elengedi Victor, a lány csodálkozva bár, de felállt. Majd a fekete lovag egy kis búcsúbeszédet tartott. Mindkettőjüknek további jó harcot kívánt. Meghajolt a lány elött. Elmenve Dylan mellett még köszönt is neki, aztán felvette a nyúlcipőt. Halvány mosoly jelent meg a hadúr arcán.*
~Nem üti bele az orrát...de legalább nem az a talpnyaló fajta.
*Nem figyelt a dühöngő és egyre örjöngőbb lányra. Amint az nekiiramodott, hogy megölje azonnal cselekedett. Megragadta a lány kardott szorongató jobb csuklóját és megfordította azzal a lendülettel amit a lány vett fel futtában. Majd nem kímélve bal karját fordultában ellökte. A lány nagyott esett hozzácsapódva a falhoz. Félájultan még hallhatta a hadúr lépteit.*
-El kellett volna menned.
*A mondat amit hallott a szegény őrült sokkal borzasztóbb volt a halálnál. Az akit meg akart ölni arra sem tartja méltónak hogy harcoljon vele, de így felállni sem tudott. Hamarosan elájult. Ki tudja meddig feküdt a padlón, de mindenesetre nem várta meg míg a férfi visszajön. Dylan felment az emeletre. Vett egy forró fürdőt, elláta a sebeit, és hogy kitisztuljanak a gondolatai, úgy döntött ott marad. A volt várkapitány lakosztályába szállt meg. Nehezen szállt álom a szemére, de végül elaludt. Most közelebb járt a céljához mint gondolta. Még sokáig járt az eszében ez a furcsa zsoldos. Könyörtelen de mégis nyugalmat áraszt a tekintete. Nem félnek tőlle...vagy áh nem, de mégis tiszteletet követetlő a tekintete.*
~Még sokra viheti.~*most is Dagorladi posztokra gondolt, túlságosan is abban a világban élt. Most is, mikor már nem tartozott oda, talán csak névleg. Kicsit magára emlékeztette.*

//csak angolosan! Smile

azért köszi a játékot, élveztem! Wink

//

//Én is köszönöm! Jó volt!//

*Edward kora regel ébredt, a felkelő nappal egyidőben. Megmosakodott, és elidőzuött a tál mosdóvíz fölött. Lassan kitisztult a víz, és mint egy tükörben kirajzolódott az arca.*
~Ki vagyok én valójában? Mit keresek itt?
*Ám kérdéseire nem várt választ, új ruhát keresett az egyértelműen Dagorladi páncélzat helyett. Talált is egy kényelmes barna bőr ruhát, ami még meleg is volt. Egyedül a kék köpenyt hagyta meg, és az övet amire felkötheti a botot. Alapjába véve nem volt túl hosszú, így kényelmesen magára köthette, meg amúgy sem szerette ha le van foglalva a keze. Mikor elkészült a páncél belső zsebéhez nyúlt. Ott az egyetlen számára is értékes tárgyat vette magához. A medált. A többi, a varázskönyvel ottmaradhatott. Neki már nincs rá szüksége. Tudja amit kell. Nem akart több időt itt fecsérelni el, hát úgy döntött lemegy. A földszinten a tegnapi kis párharc nyomai látszódtak, bár most minden olyan békésenekk tűnt. Kintről melengető fénysugár tükröződött be, és madarak csiripelése. Azt jelezték, elkezdődött még egy nap. Dylan szerette a nap fényét, arra emlékeztette, ő is egy az Alkotó teremtményei közül, és lám neki is felljött a nap. Kilépett a nagy vaskapun, nem fáradt a visszacsukásával. Lassan nyikorogva csukódott be mögötte. Ő pedig már máshol járt...*

Tárgy: Re: 3. Darkloob- Az elhagyatott erőd Vas. Feb. 07 2010, 10:47

[You must be registered and logged in to see this link.] – A vizsga//
*Ez már nagyon régen volt. Nagyon fiatal volt ekkor még Victor. Olyan 16 lehetett. Persze a dagorladiak jó korán megkezdték a kiképzést a gyerekeknél, inkább 6 évesen, de valami miatt Victornak a nevelő apja és mások is... egyszerűen nem akarták kiképezni a fiatalt. De Victor sosem tudta meg, hogy mi lehet az oka. Talán ismerték bizonytalan szívét. 16 évesen titokban találkozott valakivel, aki hajlandó volt őt kiképezni, ugyanis az még hitt a fiú erejében és abban, hogy igazi jó dagorladi lehet belőle. Így alakult a dolog. Tehát Victor oda ment Alender nagyúrhoz, aki segített neki. Meg is adta neki a megfelelő kiképzést. Victor elvégezte a kémkiképzést. Ekkor Alender odalépett hozzá és elmondta neki az első feladatot, vagyis a vizsgát, hogy mit kell tennie, mit kell megtudnia.*
-Mekkora Dagorladnak a fekete sárkány serege? Minek kell ezt megtudnom?! Hisz egyértelmű, hogy hatalmas!-
*Válaszolt egy kicsit naivan, amire elmosolyodott a nagyúr, de aztán szigorúbbra vette a dolgokat.*
-Teljesítsd!
*Victor fejet hajtott, majd távozott.*

Tárgy: Re: 3. Darkloob- Az elhagyatott erőd Vas. Feb. 07 2010, 10:48

*Elment hát a legközelebbi fogadóba és hallgatózni kezdett. Volt egy regélő, aki mindenről tudott. Mindig csak mesélte, ahol csak tudta Dagorlad hatalmas tetteit, csatáit, győzelmeit és seregének hatalmasságát. Egyszer Victor odasomfordált hozzá és megkérdezte.*
-Mondd kérlek! Mekkora a fekete sárkányok száma Dagorladban?
*Az undorral nézett a fiúra.*
-Távozz tőlem féreg! Senki kölyke, hitvány, ganajtúró! Anyámasszony katonája! Takarodj! Nem mondok neked semmit!-
*Huh... egy pofont is leadott. Victor nézett mint, aki egy kivégzést nézett volna. Állt egy helyben, mozdulatlanul. Arca piroslott a pofontól. Na meg a dühtől. Szeme elsötétedett, ökölbe szorult a keze. De nem mozdult.*
-Takarodj zabigyerek!-
*Invitálta kifele az öreg. Ekkor a többiek is felálltak és figyelték a jelenetet. Látszott rajtuk, hogy ők sem látják szívesen a fiút. Victor körbenézett, majd mélyen a férfi szemébe nézett. Valami lágy, mégis valami hidegség volt e zöld szemben.*
-Meg foglak ezért ölni.-
*Jelentette ki úgy, mintha csak azt monda volna: szép időnk van. Az öreg egy pillanatra megijedt, de utána felnevetett, a többiek is így tettek. Victor megfordult és elhagyta a fogadót. Monotonon ment. Szinte nem is lélegzett. Nem érezte maga körül a környezetét. Nem látott senkit és semmit. A gondolatai kiürültek, egyedül ez a mondat maradt meg benne. "Meg foglak ölni." Úgy lebegett ez a mondat a fejében, mint valami láthatatlan levegőben egy falevél. Majd valahogy nekiment egy háznak a falának. Akkor ráhajtotta homlokát a falra, behunyta a szemeit, és egyenletesen, mélyeket lélegzett. Majd felegyenesedett, s gonoszan elvigyorodott.*

Tárgy: Re: 3. Darkloob- Az elhagyatott erőd Vas. Feb. 07 2010, 10:49

*Tovább ment hát. Betért a kiképzőtérbe. Nem voltak sokan. Csak öten. Jó harcosoknak tűntek. Viszont, amikor meglátták Victort elnevették magukat.*
-Mit keresel te itt?! Vékonka karoddal akarsz itt keménykedni?!-
*Victornak eszébe nem jutott keménykedni vékonka karjaival. Határozottan elé állt a szószólónak. Érzelem mentes hanghordozással, rebbenéstelen szemmel, mozdulatlan testtel állt ott előtte. Mint valami hulla.*
-Mennyi a fekete sárkányok seregének száma?-
*Kérdezte csendesen. A szószóló kicsit meglepődött. Sőt. Megrémült. Nagyon fura volt a gyerek. Egy kis hatásszünet után ő is felnevetett.*
-Ki az az idióta, aki ki akar téged képezni?! Ugye tutod, hogy halálbüntetés vár arra a fickóra?! Mondd meg ki az!!-
*Meghúzta a férfi Victor ingjét, azon keresztül akarta felemelni őt, de ez nem sikerült. Mindegy, így is jó.*
-Mondd meg kölyök, ki az!!-

Tárgy: Re: 3. Darkloob- Az elhagyatott erőd Vas. Feb. 07 2010, 10:54

*De Victor nem felelt, csak lágyan, mondhatni valamiféle szánalommal a szemében nézett a férfira. Megszólalt.*
-Mennyi a fekete sárkányok seregének száma?-
*Ugyanabban a nyugodt, mégis hideg, csendes hanghordozásban kérdezte. A férfi elkomolyodott, mármint megint megrémült. Elengedte Victort. Csendesen felelt.*
-Takarodj.-
*Victor mozdulatlan arckifejezéssel, változatlan hanggal folytatta.*
-Meg foglak ölni.-
*A férfi meglepődött, de csak megmutatta az ujjával a kijáratot. Victor még a többiekre nézett.*
-Titeket is.-
*De azok sem reagáltak másképpen. Victor fellesett a teret körülvevő falra, ott egy titokzatos valaki elsuhant.. Utána Victor elhagyta a terepet. Visszament Alender nagyúrhoz. Az várta a hírt.*
-Mesélj-
*Victor hidegen, érzelemmentesen felelt.*
-Nem mondták meg.
*Alender dühösen felállt székéről és ráordított a gyerekre.*
-Próbáld meg megint! Milyen dagorladi lesz belőled, ha még ezt sem tudod elérni.
*Victor folytatta.*
-Rendben. Megoldom.-
*Majd engedély kérése nélkül elhagyta a helyet.*

» 5. Darkloob kapuja - térkapu