1. Tolmen erdő

*Kellemes érzés volt, mikor ránéztek a Holdra. Ahogy a fiú mondta, csak ugyan gyönyörű. Majd mikor vissza néztek egymásra, a fiú lassan ledönti Ned'rilát, majd szorosan mellé bújik, s erős kezét a tünde feje alá teszi. Majd a tünde szorosan hozzábújik, s jobb karjával átöleli Lucio mellkasát. Csodálatos érzés volt együtt lenni a fiúval, mint szinte mindig, s még a vacsora előtt is csak így tudott volna gondolni rá, semmi rossz szándék nélkül. Együtt nézegették a csillagokat, ami még jobban megteremtette a hangulatot kettőjük között. Lucio megjegyzésén a tünde kissé kuncogott.*
- Hagyuk inkább ott ahol van. - *Majd kissé feljebb hajol, s megcsókolja Luciot, hosszan, sokáig, hiszen most semmi sincs, ami megzavarhatná együttlétüket.*

//Fagy! Sad

//

//Olvad!

//

*Ned'rila hosszan megcsókolta Luciot, amit a fiú viszonzott. A fiú és a lány kicsit közelebb mentek a tűzhöz. Lucio a fát közelebb hozta és a megmaradt bogyókat is. Lucio leül és ráfekteti a lányt a combjára. A lány hullámos haját simogatja és a másik kezével a szájába tesz egy bogyót az ajkai közé. Majd egy hosszú érzéki csókot ad neki.*
- Aludj! Én majd vigyázok rád! -mondja természetesen.
*Ismét egy utolsó csókot lehelt a lány ajkaira. A fiú néha gallyakat tett a tűzre és nassolt a bogyókból. Próbált mindent csendben és óvatosan csinálni, nehogy a lány felébredjen. A pislákoló tűz melegében bújtak össze. Gyorsan teltek múltak az órák. Kezdett hajnalodni. Lucio egy puszit adott a lány homlokára és a haját simogatva próbálta ébreztgetni őt. A madarak ismét csicseregtek. A tűzből már csak hamu és füst maradt. A fiú moslyogva várja a lány ébredését.*

*Lassan közelebb húzódtak a tűzhöz, ami folyamatosan melegen tartotta őket, bár az elf lánynak nem volt rá szüksége, hiszen Lucio közelében mindig is forróvá varázsolta a jelenléte a vérét, s érzékszervei is kiélesednek. A fiú sok mindent előhozott belőle, ami eddig csak ott bújkált, valahol tünde lelke mélyén. Lassan ráhajtotta fejét Lucio lábára, s kényelmesen elhelyezkedve élvezte, ahogy a fiú hosszú haját játékosan simogatja, s néha-néha, mikor ujjának hegye hozzáért bőréhez, kirázta a hideg. Az érintések mindig így hatnak rá, hiába kellemes, még is a hideg rázza, de attól még élvezi. Édes ízű bogyót tesz a lány ajkai közé, amit jóízűen el is rág, s a kedves cselekedetet hasonlóképpen viszonozza is a fiúnak, majd mikor Lucio megcsókolja, érzi a friss gyümölcs ízét szájában.*
- Rendben. - *Sóhajtott egyet, majd lehajtotta fejét, s egy ideig még a vibráló lángú tüzet nézte, majd hamarosan lecsukódtak szemei, s végül újra a megszokott sötét álmok birodalmában találta magát, ahonnan nem volt menekvés, csak ha van elég akarat ereje az ellenálláshoz. Az idő telt, kitudja mennyi ideig, majd még mindig a sötétség kellős közepén kellemes, ismerős érzések keringenek körülötte. Lassan arra ébred, hogy Lucio a hátát, s haját simogatja lágyan, ami igazán kellemes a keléshez. A madarak már fent voltak, s hangosan játszották korai dalaikat. Felül féloldalasan, majd felnéz Luciora, s mosolyogva néz rá, miközben az álmosság rögtön el is tűnik szeméből, s mintha nem is aludt volna semmit, teljesen helyre rázódott.*

*Kellemes éjszaka volt a tegnapi Lucio számára. A lány felébredt a férfi lágy simogatásától. A fiú visszamosolygott a lányra.*
- Jó reggelt!
- Hogy aludtál?
*Lucio és Ned'rila felkelnek a földről. A tisztáson bogarak zümmögnek és madarak csiripelnek. Néha egy könnyed szél megrázza a lombokat és a fű szálakat.*
- Van valamilyen hely, amit megszeretnél nézni? -kérdi kíváncsian. Mert, akkor elmehetnénk oda, ha gondolod. Úgy sincs dolgom.
*A férfi leönti a parázst, nehogy erdőtűz üssön ki. Lassú léptekkel a lányhoz megy és a derekánál átöleli, majd egy forró csókot ad neki.*
- Nos, hogy hangzik?

*Ahogy meglátta, hogy Lucio viszonozza a mosolyt, még inkább elöntötték a kellemes érzések. Lucio elrendezi a parazsat, majd a tünde felé fordul.*
- Viszont. - *Duruzsolja, miközben Lucio magához húzza, s ő hagyja, had tegye. Átfogja két karjával hátát, s úgy néznek egymásra. Egy ideig gondolkozik a válaszon, mert nem is tudja, mit mondjon pontosan, ráadásul a fiú arca megint hatalmába keríti, még emberként is.*
- Tudod, én bárhova szívesen megyek, ahova Te tartassz. Így akárhova mehetünk, akár városba, akár másik erdőbe, vagy csak egy kis lovaglásra, a közeli tóhoz, egy elhagyatott erdőbe, ahol a sötétség árnyékai bújdosnak. Egy szóval, bárhova. - *Elmosolyodik, majd le néz pár pillanatig, s most ő csókolja meg lágyan Luciot.*

*Dreamien Evolyrant elhagyva erőltetett menetben éri el a Tolmen erdőt. Kicsit még beljebb hatolva halad a fák árnyas sűrűje felé. Tarisznyájában megtapogatja a tekercseket. Biztos helyen vannak. Odin ruganyos mozgással halad előre, miközben Tifar a lovat is figyeli és a környezetet is. Nyugodt haladásának semmi nem szab gátat. Néha egy-egy sűrűbb bozótoson vezet keresztül az út, de általában rendesen karbantartott ösvényeken mennek. Egy nyugodtabb helyen megpihen. Leül egy kidőlt fatörzsre, ellenrőzi kardját, csizmájába rejtett tőrét, és elrendezi a tekercseket is. Közben gyönyörködik kicsit az lombokon áttörő napsugarakra. Arra a reményre emlékeztetik, ami egyre erősebb benne. Az utóbbi hetekben egyre közelebb került Eteléhez és kedveséhez. Talán a vezérek jóindulata az újabb pozitívum. Tudja, kellenek a barátok, és azok is, akik jóindulattal viseltetnek iránta. Lehetséges, hogy még szüksége lesz minden támogatásra.*

*Tifar hamarosan feltápászkodik. Elrendezi dolgait, botját visszaakasztja a nyeregre erősített tartóba, hogy bármikor, amikor szükséges, elő tudja kapni. A három tekercsből egy van a tarisznyájában, egyet pedig a köpenye belsejébe varrt zsebbe helyezett. Aki nem tudja, hol keresse, meg sem találja. Maga is felszáll Odin hátára. Csizmáival megszorítva az oldalát újra vágtára fogja. Érzi, ahogy süvít mellette a levegő, lova lábai felverik az avart, a mágus pedig a csődörre hajolva egyre gyorsabban és gyorsabban vágtázik. Gondolatban kedvesét szólongatja. Szíve megremeg az érzésre, ahogy kedvese arca feldereng előtte. Ezt az arcot sosem felejti. Reméli, hogy hamarosan meg is látja újra. De most más dolog van. Lovát egyenletes tempóban hatja. Bírnia kell a hosszú utat. Tudja, célja még nagyon messze van. A ló oldalára van csatolva a meleg ruha, melyet egy hótündétől kapott. Hosszú út vár rá. Orod Ingor messze van.*

*A dagorladiak felpakolták őt hátasukra és vágtáztak ezerrel. Egyértelmű a céljuk. Kihallgatni a gyengének és naivnak tűnő leányzót. Ő biztosan el fog mondani minden információt. Legalábbis ezt gondolták a dagorladiak. A Tolmenbe mentek. Casve hálát adott az égnek, hogy ismerős helyen van, már csak azért imádkozik, hogy a dagorladiak eltévedjenek. Akkor ő felajánlhatná segítségét, és akkor eltudná terelni őket egy igen veszélyes helyre. Mondhatni oda, ahol csapdaféleségek vannak. Amiket nem Casve rakott le, de tudja, hogy működnek. De most egyenlőre nem a szerencse ideje jött el. Amikor már jó mélyen voltak az erdőben, leszedték a lányt a lóról, egy fa törzséhez kötötték, és bekötötték a száját. Alig tudott mozdulni. Nem itt akarták kihallgatni, ugyanis a jó kínzó eszközök Dagorladban, a barlangban vannak. Bár lehet, hogy valamikor megkezdik. Könnyű prédának tűnik a leányzó. Teljesen besötétedett már. A dagorladiak öten voltak, akik elrabolták a lányt, de aztán egy óra múlva csatlakozott a csoporthoz még öt dagorladni. A kérdés csak az, hogy tud bejönni Evolyranba az ellenség. Casve kicsit félt, de tudta, Chris utána fog jönni. Csak azt nem tudta, hogy fogják legyőzni ezt a sokaságot. Ha Chrisnek az lesz az első mozdulata, hogy elvágja Casve köteleit, akkor a titkos tőrt elő tudja halászni a leányzó, és ő is tud harcolni. Na igen. Chris előtt bebizonyította már bátorságát és harci tudását a temetőben. Majd meglátjuk, mi történik. A dagorladiak tüzet raktak és elkezdték sütni sütnivalójukat. Néhány gazember Casvéhoz sétált, és elkezdték birizgálni őt, de egyébként semmi baja nem volt a lánynak. Várt. A dagorladiak nem sejtettek semmit. Csak a lányban volt egy halvány reménysugár.*

*Christopher követte a dagorladiakat a Tolmen erdőbe. A nyomok errefelé vezettek. Minden 5 perceben ellenőrizte Celestint, hogy a sárkány hogy van.*
~Celestin! Merre vagy?~*kérdezte meg ismét Christopher a sárkányt és gondolatával őt kereste. Mjad halkan felhangzott elméjében a megnyugtató mondat:*
~visszaértem a barlangba. Repülni még tudok. Elrepülök egy gyógyfűshöz, meggyógyittatom a lábam és megkereslek titeket!~*hangzott Chris fejében a válasz. A fiú elmosolyodott, de ismét beférkődött agyába a gondolat, hogy vajon mit csinálhatnak most szerelmével.*
~Vigyázz magadra. És siess! Szükségem van rád!~*gondolja Chris Celestinnek. Tudja, hogy roppantul bunkó, de sajnos tényleg számit sárkányára Casve megmentésénél. Lassan halad az erdőben, hiszen elég sötét van már és szeme nem valami jó. De azért lassan kiveszi, hogy a távolban tűz lobog. A fák mozgó árnyékából megállapitja, hogy merre is tanyázhatnak a dagorladiak. Tudja, hogy elég veszélyes lenne egyedül rájuk rontani. Hiszen lehet, hogy többen vannak. De ketten biztosan. Ahogy közeleb ér egy kis tisztást pillant meg, melyet bokrok szegélyeznek.*
~Kár, hogy nem tudok Casve-val kommunikálni...~*morogja szomorúan Chris. Mjad eszébe jut Celestin.*
~Cel! Próbáld meg felvenni a kapcsolatot Casve-val és kérdezd meg hányan vanna ka dagorladiak, illetve hogy van megkötözve!~*adja ki a "parancsot" sárkányának Chris. Celestin bólint egyet, majd megpróbál ráhangolódni Casve elméjére. Meg is találjam bár elég gyengén. Megpróbálja áttörni a lány elméjének falát, de Casve annyira fél, hogy Celestinnek nem sikerük áttörni a védőfalat elméjénél. Max. Casve annyit érezhet, hogy valak ibe akar jutni az elméjébe. És egy erősebb fejfájást. Nem tudhatja, hogy Celestin-e vagy valamelyik dagorladi. Sajnos rajta áll, hogy beengedi-e a bekérdetődzőt, vagy sem...*

*Kezd unatkozni. Na meg éhezni. Nagyban falatoznak előtte, neki meg egy csupasz csontot sem adnak. Elkezd fájni a feje. Érzi, hogy valaki be akar hatolni a tudatába. De nem úgy tűnik, hogy most valamelyik dagorladi vele foglalkozna. Bár ki tudja. Először erősen ellenáll. Majd eszébe jut, hogy Chris biztos utánajön és csak Celestinen keresztül tudnak titokban kommunikálni. Csak nehogy az legyen, hogy ezt a gondolati adást, gy dagorladi agya is fogja. Szóval megpróbálkozik a dologgal.*
~Celestine. Te vagy az?~
*Majd kiderül, hogy igen. Megkapja a kérdések tucatjait.*
~Köszönöm, jól vagyok. Még nem bántottak. Mondd meg Chrisnek, hogy 10en vannak, és mindenképp csak úgy próbálkozzon, hogy te is itt vagy, és az első dolgotok az legyen, hogy eloldoztok. Ugyanis nekem is van egy tőröm eldugva és tudok azzal harcolni. Így máris van még egy emberetek.~
*Gondolja Celestinnek. Casve valóban fél, de talán nem annyira, mint ahogy azt mások gondolnák. Fél attól, hogy talán meghal, vagy bántják, de megnyugtatja az a gondolat, hogy a közelben van és segíteni fog neki Celestin és Chris. Közben hallgatózik, hátha hall valami fontosat a dagorladiak szájából.*

*Celestinnek végre sikerül áttörnie Casve tudatának a falát és a lány be is engedi a kérdések áradatát.*
~Azt hittem végig ellenállsz majd és nem tudlak megkérdezni~*mondja a lánynak Celestin. Hallatszik a hangján, hogy kicsit fáradt és kimerült, hiszen felkeresett egy gyógyitó asszonyt, aki tett is valamit a sebére és be is kötözte neki. De azt mondta, hogy még egy napig pihennie kell. De Celestin tudja, hogy nem várhat addig. Neki most kell segitenie, hiszen Chris és Casve is számit rá. Igy most egy kicsit erőt gyűjt és pár óra múlva talán el is tud indulni. Casve válaszaira kicsit megborzong, de természetesen figyel. És Casve szemén keresztül szemléli meg a dagroaldiakat. Tényleg sokan vannak, kb. 10-en, ahogy a lány mondta.*
~Casve Édesem! Én is megsebesültem és legyengültem. De pár óra múlva már talán össze tudom szedni magam. Tudsz addig várni Kicsim? ~*kérdezi a lányt és szivből reméli, hogy Casve nem sértődik meg, illetve nem rémül halálra, hogy még pár órát a férfiak között kell töltenie. Persze most éjszaka van, a dagorladiak valószinű, hogy lefekszenek aludni. De természetesen ez nem biztos, hiszen a dagorladiak igen keményen ki vannak képezve. Talán este is tudnak menni valamicskét. De a foglyot, vagyis Casve-t biztosan nem hagyják egyedül egy percre sem, habár most úgy látszik, nem figyel rá senki.*
~Chris!~*hallja meg a fiú sárkánya hangját a fejében az egyik közeli bokor mögül.*
~Hallgatlak~*mondja és érződik a hangján, hogy bizony már ideges volt a sok várakozástól.*
~Casve jól van, kb. 10-rn vannak. Azt mondta, hogy csak velem támadj, és az első dolgunk az legyen, hogy szabaditsuk ki Casve-t, mert ő is tud majd nekünk segiteni~*gondolja Celestin és természetesen továbbitja Chrisnek a gondolatát. Chris elgondolkozik, majd sóhajt egyet.*
~Hogy van Cel? Jobban van már a lábad?~*kérdezi és ismét fájdalom, és aggódás csendül a hangjában.*
~Nagyjából már igen. A gyógyitó asszony bekente valami krémmel és bekötözte. Azt mondta egy napig pihentessem, de nem várhatunk addig. Casve halálra rémülne. Igy pár órát pihenek és utánad megyek. Ne csinálj semmit!~*meséli a sárkány és egy bátoritó mosolyt küld Lovasának. Chris a fejét fogva lecsúszik az egyik fa mellé.*
~Nem hagyhatom, hogy Casve is harcoljon. Mi van, ha megsebesül? Tudom, hogy milyen bátor, de akkor sem tehetem ki ekkora veszélynek~*gondolkozik lázasan Chris. Érzi, hogy Cel ezt már nem hallja, halkan durmol az egyik barlangban. Chris nem tudja mit tegyen. DE végül is nem sokat tehet. Most vár.*
~Tarts ki Szerelmem!~*gondolja és lehajtja a fejét a térdére.*

*Nem volt jó hír számára, hogy Celestin is megsérült. Sajnálta és remélte, hogy jól van. Azt az egy órát simán kibírná, csak azt nem tudja, a dagorladiaknak mi a terve. Azt mondták, lehet már itt elkezdik a kihallgatást. De most még csak ettek. De látszik, nem tart már sokáig.*
~Nem tűnnek valami fáradtnak. Hogy fulladnátok meg a sült kígyótól!~
*Abban a pillanatban az egyik dagorladi félre is nyelt, de egyértelműen, ez csak szinkronicitás volt. Az egyik megunva a tétlenkedést a hölgyeményhez sétálgatott. Simogatni kezdte arcát és haját.*
-Mondd meg szép hölgy mennyi a birodalomban állomásozó seregek száma? Mennyi a kardos, az íjász, a mágus? Mennyi a sárkánylovas?- *Kérdezte selyemhangon a férfi. Casve majdnem elrókázta magát a férfi leheletétől.*
-Pont elég!- *Válaszolt nem túl kedvesen a lány.*
-Ejnye cicamica. Nem jó válasz!-
*Ebben a pillanatban a férfi megvágta a lány karját. Abból csak úgy folydogált a piros vér.*
-Ha gondolod, egészen lecsapolhatjuk a véredet. Szeretnéd?-
*A lány nem válaszolt. Lecsöppent az első csepp.*
-Mondd meg szépen, mi a munkád?-
-Nem dolgozok. Az erdőben élek.-
-Melyik erdőben?-
-Ebben-
*A férfi körbenéz.*
-Ez igencsak egy nagy erdő. Mennyire ismered?-
-Mint a tenyeremet!-
*Jött a határozott és bátorsággal teli válasz. A férfi elmosolyodott. Akkor ez a lány akárhova el tudja őket vezetni. Sajnos nem igazán ismerik ezt a terepet. A sietség miatt jöttek csak ide. Jó volna kikecmeregni innen.*
-És mondd meg kicsilány...-
-Nem vagyok kicsilány!-
*Pofon*
-Hány katonát ismersz? Mennyien állomásoznak Dagorlad peremén? Ki a kémetek?-
*Ugyanis biztos volt már, hogy vannak kémeik. Csak nem tudni, ki vagy kik.*
-Nem tudok semmit.-
-Nem hiszek neked!-
-De tényleg nem tudok semmit!-
*A másik kezét is megvágta. Mélyebb volt a seb. Egy másik férfi már nagyon unta ezt a kihallgatást. Felállt és félrelökte társát.*
-Mássz odébb!!! Idefigyelj te ribanc! Azonnal válaszolsz a kérdéseinkre, vagy tényleg bekövetkezik, amit ez a férfi mondott! Nem marad egy cseppnyi véred sem és majd a kifolyt véredet a lovaink fogják felnyalni! Azonnal válaszolj! Hány katonáról tudsz?!-
*Üvöltötte a lány orra elé.*
-Mért nem kérdezi meg a kémeitől?! Biztosan vannak maguknak is kémeik! Ha ezeket a számokat nem tudják, akkor valószínűleg a kémeik átálltak hozzánk! Vagy már meghaltak! Értse meg nem tudom!-
*Kiabált vissza a lány. A férfi nagyon begurult. Fogta a tőrét, és további vágásokat ejtett Casve karján és lábán és jó mélyeket. Lassan kezdett a lány szédülni... vajon mért is? Vészesen fogyott a vére...*

*Chris még mindig a bokor egyik tövében bóbiskolt. Majd beszédre lett figyelmes. Fülelni kezdett és meghallotta Casve hangját.*
~Tehát nincsenek is olyan messze~*gondolta a srác. Lassan felállt és az egyik bokor mögé rejtőzött. Meg is látta a kis tisztást, ahol a dagorladiak eszegettek. Szerelmét nem látta, talán pont takarásban volt az a fa.*
~Casve, Édesem! Merre vagy?~*kérdezte magában és reménykedett, hogy hamar megtalálja majd a lányt.*
~tőled egy pár méterre délre az egyik vastag fa mögött. Oda van kötözve. Látod?~*jött Celestin válasza a fiú elméjébe. Chris kimeresztette a szemét és valóban meglátta a vastag fát. És ahogy a tűz fénykörébe kivette, talán két kezet is megpillantott a fához kötözve. De ebbe nem volt biztos. A lába megremegett, ahogy a szive is, mikor meghallotta azt a bizonyos 'cicamica' szót. Agyát elöntötte a fekete köd, düh lett úrra rajta. Azt fontolgatta, hogy kardját melyik undoritó dagorladiba mélyessze bele először.*
~chris! Nyugodj le! egyedül nem birod őket megölni~*kiáltott rá Celestin gondolatban. Chris vett egy mély lélegzetet, majd tovább figyelt. Mikor megvágták Casve-t, a lány felkiáltott. Chris szive ismét megremegett.*
~Celestin! Én ezt nem birom. Oda kell mennem~*gondolta Chris és mérges, szinte villámló szemekkel nézte a férfiakat, akik szerelmét kinozták. Casve valóban nem tudott semmit a csapatokról. Hiszen egész életében itt élt a Tolmen-ben. A következő vágás, illetve a ribanc szó tényleg meghozta a hatását.*
~Chris! Ne!~*hallotta a fiú valahol mélyen, halkan a fejében. De a dühe erősebb volt. Kirontott a bokrokból és apró tőrét az a férfi felé hajitotta, aki megpofozta Casve-t. El is érte a nyakát, igy a férfi nyakában Chris tőrével esett össze a földön Casve lába előtt. Majd a fiú megállt.*
-Hagyjátok békén! Tényleg nem tud semmit - *jelentette ki. Arca és szeme még mindig dühödt volt. Nem is mert Casve felé nézni, félt, hogy megijeszti a lányt. Még soha nem látta ennyire dühösnek.*
~Idióta! Mindjárt ott vagyok~*hallotta a fejébe Celestin hangját. Majd várt. Kardja természetesen ott volt a kezében és várta, hogy mit fognak tenni a dagorladiak.*

*Ahogy Christopher kilép a bokrok mögül, szinte az összes dagorladi kardot ránt és a fiú köré ugranak. Egy dagorladi kivételével.*
-Na öljétek meg - *hangzik egy sötét csuklya mögül egy női hang. Eddig fel sem tűnt se Casve-nak, se a sárkánynak, se a fiúnak, hogy egy nő is van közöttük. A csuklya lassan lehullik a nő fejéről és egy 18-20 év körüli lány jelenik meg. Hosszú fekete haja fel van kötve copfba. Fekete lovaglócsizma és fekete bőrnadrág van rajta. Valamint egy igen mellkivillantós felső - szintén fekete bőrből. Igazán csodálatos, szép és veszedelmes teremtés. A férfiak hátrébb lépnek Christől. Aisha, mert ez a hölgy becsületes neve közelebb sétál a férfihoz. Mjad Casve-ra néz.*
-A szerelmed? Vagy a bátyád? - *kérdezi a lányt egy titokzatos, gonosz mosollyal.*
-Menj, állitsd el a vérzését - *int fejével az egyik férfinak, ak ia vágásokra valami furcsa port helyez és a vágások bevarasodnak. A nyomuk megmarad, de vér nem folyik többé belőlük.*
-Nagyszerű. Mit szólnátok, ha beszélgetnénk egy kicsit? - *a nő hangja kedves, kellemes hangzású, mégis kihallatszik belőle a dagorladi félelem. Chris szemébe néz és elmosolyodik. Majd körbejárja a fiút miközben mosolyog.*
-Szép - suttogja Chris háta mögött. Mikor ismét visszaér elé, elmosolyodik, majd Casve-ra néz. Várja a választ. Aisha a sárkányról nem tud, ahogy a dagorladi férfiak sem, akik a tűz mellett várakoznak. Persze támadásra készen, ha esetleg a lánnyal történne valami.*

*Hirtelen megjelent Chris, és a lány előtti dagorladi összeesett. Casve meglepődött, de dühös is volt szerelmére, amiért Celestin nélkül támadott. Most látta először ilyen dühösen a férfit. Igazából régebben hiányolta is ezt a férfiból. Ugyanolyan játékos volt, mint Casve, sőt talán voltak dolgok, amiket nem vett olyan komolyan, mint a lány. Amit nem is tudott megérteni Casve a férfiban. De most itt áll, megvédi őt, haragos, harcias és igazán férfias stílusban. Büszke volt rá. Persze magában lehülyézte, hogy mért nem tudott várni. Néha el kell viselnie a másik félnek, ha szerelmét bántják.*
~Józan ész! Te! Tudod mi az?!~
*Kérdezte csak magában a férfitól. Tudta, most nincs itt az ideje a beszédnek. Majd megjelenik egy nő, aki szavára Casve sebeit összeforrasztják egy furcsa porral. Casve persze fáradságából felébredt, mikor meglátta szerelmét, de ez csak az adrenalinnak volt köszönhető. Most újra eszébe jutott a testének, hogy ideje fáradtnak lenni. Casve szemei elhomályosultak. A hangok furcsán, eltorzulva visszhangoztak agyában, már nem nagyon tudta, hol van. De nem ájult el. Még nem. Felébresztette a furcsa nő kérdése. Nem tudta, hogy mit feleljen. Vajon melyik válasz az előnyösebb? Lehet, hogy pont azért tenne valami rosszat a nő, mert szeretik egymást. Ezt nem tudhatja Casve. Így kérdőn nézett Chrisre, most mit feleljen?*

*Chris meglepődik, hogy célzása pontos volt és minusz egy dagorladival kell számolnia. Ekkor persze körbekeritik a férfiak, kardjukat szinte a torkának szegezve. Chris nem igazán tudja, hogy mit csináljon, nem sok esélye van a többiek ellen. De egy hirtelen mozdulattal leguggol és kirúgja pár ember lábát, akik hátraesnek. Ekkor a többiek már mozdulnának, de meghallják a női hangot. Ami természetesen Chrishez is eljut. Chris megmerevenedik és lassan feláll. Szemével követi a lányt. Meg kell hagyni, valóban csinos leányzó. Persze Casve nyomába sem érhet. Chris követi tekintetével a lányt, amikor körbejárja. Nem szólal meg. Mikor Casve-ra néz, Chris is a lányra pillant. Látja, hogy szinte elájul, annyi vért vesztett.*
-Undoritóak vagytok ti dagorladiak! Mit ártott nektek szegény lány? Kinozzatok meg engem! Biztosan többet tudok, mint amennyit ez a lány - *jelenti ki még mindig rém dühösen Chris, majd a lány arcába köp.*
~Chris! fogd vissza magas. Vagy húzd az időt. Mindjárt ott vagyok~*hallja fejében Celestint, de nem reagál rá, hiszen akkor megtudnák, hogy kivel beszélget.*

*Aisha Casve-ra pillant. Látja, hogy a lány mindjárt elájul.*
-Nonono! Nem akarjuk, hogy lemaradj a legjobb részről. Ugye? - *néz Chrisre a lány mosolyogva. Fekete szemét belemélyeszti a srác szemeibe. Érzi, hogy Chrisnek tetszik.*
~Ezt fogom kihasználni~*határozza el magában a lány, majd int az egyik férfinek, hogy adjon egy kis vizet Casve-nak, hogy ne ájuljon el. A kérdésére nem kap választ, de ahogy Casve Chrisre néz, illetve forditva, biztos benne, hogy nem valami együtt utazó idegenekről van szó. Mikor Chris beszélni kezd, majd Aisha arcába köp, a lány letörli a kezével a nyálat, majd megizleli.*
-Hmm. Finom - *kacsint a fiúra, aztán Casve-hoz sétál.*
-Mit gondolsz? Megizlelhetném más környezetben is? - *kérdezi a lányt titokzatos hangon. De Casve tudhatja, hogy mire gondol a lány.*

*Chris újra kiabál, hogy hagyják békén Casvét. A lány hálás a fiúnak, de tudja, ezzel nem fog sokat elérni, csak azt, hogy saját magát is kinzófára kötteti. Majd a lány arcába köt. Ekkor Casve megijedt, fált a nő reakciójától. De az igencsak furcsán reagál. Mintha megakarná hódítani Christ. Mélyen szerelme szemébe néz a nő, jól látja ezt Casve.*
~Ejnye te... ühm...!!!~
*Nem is gondol ki a fejében semmilyen jelzőt, mert egyik sem volna elég tökéletes. De kap egy kis vizet. Legszívesebben elutasítaná, de ezt csak akkor tenné, ha egyedül lenne. De tudja, még szüksége lesz Chrisnek az ő erejére. Tehát Chris miatt a lány elfogadja a vizet. Majd a nő Casvéhoz sétál. A gonosz kérdésre Casve megvetően néz a nőre, látszik, hogy gyűlöli őt, de nem tud mit felelni. Csak a szemével jelzi:
~Ne merd! Mert ahogy innen kijutok úgy felkoncollak, hogy a beled elfolyik a Tolmen sarkáig!~
*Mellé még ő is leköpi a nőt.*
-Na ezt kóstold meg!!-

*Chrisnek a köpése nem azt váltotta ki a nőből, mint amire a fiú vágyott. Remélte, hogy a lány feldühödik és harcolni akar. De ehelyett csak egy forró pillantást kapott a nőtől, amibe a fiú bele is remegett egy kicsit. De behunyta a szemét. Mikor hallotta, hogy a lány már Casve-val beszélget, kinyitotta a szemét és egy lépést közelebb lépett a lányhoz - észrevétlenül. Chris nem látta Casve tekintetét, de szinte látta maga előtt, hogy néz szerelme a lányra. A köpés hangját hallja és casve hozzáfűzését is.*
~Ez lehet nem volt jó ötlet~*morogja magában a fiú.*

*Aisha megáll Casve előtt. A lány nem válaszol, csak hihetetlenül mérgesen, dühödten néz a lányra. Aisha elmosolyodik.*
-Milyen kis vérszomjas kislány vagy te - *mondja komolyan, majd mikor Casve ráköp, hátrébb lép, igy a köpése nem éri el.*
-De büdös kis kurva! Tömjétek be a száját! - *kiáltja el magát Aisha és fekete szeme csak izzik.*
-Én addig elleszek a fiúval - *villantja fekete szemét Chrisra és egy férfinek int, hogy kötözze meg. A férfiak elég gyorsan Chrisnek nem is marad ideje védekezni. Aisha odasétál hozzá, majd elmosolyodik.*
-Szóval. Ő a barátnőd? Vagy a húgod? - *teszi fel ismét a kérdést. Bár szinte biztos benne, hogy az előző.*

*Nah ezt jól megkapta. Casve mikor gondolataiban mondani akart a nőre valamit, kb ilyesmi jutott eszébe. Fogták is a lány száját bekötötték valami ronggyal. Majd a nő incselkedve és hódító stílusban ment újra Chrishez.*
~Ezt még megbánod! Ne merj hozzáérni!!~
*Kiáltja magában.*
~Ó Láthatatlan! Csak lenne ennek ár vége!~
*Most kezd egy kicsit elkeseredni, de ez nem látszik rajta. Majd Christ is megkötözik. Most tőle kérdezi meg a gonosz nő az előző kérdést. Casve nézi, nézi a jelenetet. Kíváncsi, mit és hogyan fog válaszolni szerelme.*

*Chris hihetetlenül dühös a lányra. Casve-nak betömik a száját. Ezt már nem hagyhatja tett nélkül. Megindul, hogy leszúrja a nőt, de ekkor elkapják és hátrakötik a kezét, igy a kardja a földre hull.*
-Te nevezed büdös ribancnak? - *kiált Chris. Kék szeme izzik a dühtől. Mikor a lány odasétál hozzá, elforditja a fejét.*
-Takarodj innen. Casve-t engedd el, engem meg megkinozhatsz, ahogy csak akarsz. Csak őt engedd el! - *kéri a nőt. Szinte könyörög és vet egy pillantást Casve-ra, aki már igen fáradtnak tűnik.*
~Celestin! Merre vagy már?~*kiált gondolatban kétségbeesetten sárkány után Chris.*
~Már úton~*üzeni vissza a sárkány. Chrisnek pedig valami halvány reménysugár gyúlik a szivében. A kérdésre sóhajt egyet és lehajtja a fejét.*
-A szerelmem. Kérlek, engedd el! - *suttogja halkan.*

*Aisha Chrishez lépdel. Látja, hogy támadni akar, ezt azzal intézi el, hog a kardját arrébb rúgja a földön, be egy bokor alá.*
-Ejnye. Ne hősködjünk, mert a végén még pórul járhatunk - *mondja a lány nevetve. Mikor Chris kiakad és ordibálni kezd, Aisha csak nevet.*
-Nos lehet, hogy ribanc vagyok. De mindenképp szebb, mint az - *bök fejével Casve felé.*
-Nemde? - *suttogja Chris fülébe. A háta mögé kerül és végigsimit a fiú hátán, majd a vállán. Ismét visszakerül Chris elé és a mellkasát is végigsimitja.*
-Hmm. Szép izomzat. Biztos lovagolsz és sokat edzesz - *jegyzi meg mosolygva, incselkedő hangon a lány. Mikor Chris bevallaj, hogy Casve a szerelme, Aisha szeme elkerekedik és elmosolyodik.*
-Szóval bármit? EZ igaz? - *fordul Casve felé és megerősitést vár.*
-Rendben. Akkor elengedem a kis szerelmedet, ha bármit megtehetek veled-*mondja komoly hangon a lány. Persze közben mosolyog és megnyalja az ajkait.*

*Chris bevallja, hogy a szerelme. A nő meg fogdosni kezdi a férfit, ami nagyon nem tetszik Casvénak.*
~Kinyírom! Felkoncolom! EZT MÉG MEGEMLEGETED!!!~
*Majd a nő Casvéhoz fordul a kérdéseivel. Mintha arra várna, hogy igent bólintson a kérdésre. Casve nemet jelez a fejével, közben a szemét úgy villogtatja a nőre, hogyha az pengéből lenne, a nő már rég halott lenne.*
-Meghafsz! Kinyilak!!-
*Kiabálja a nőre Casve betömött szájával!*
-Hovvá ne mej éni!!! Ó hod fullaná bele büdöf fájfagodba!-
*Lehet, hogy kell tolmács...*

*Chris látja, hogy a nő csak játszadozik vele.*
-Ne érj hozzám - *suttogja Chris, mikor a nő a háta mögé kerül. De mikor megérzi a finom kezek puhaságát a hátán, nem igazán tud koncentrálni.*
~Celestin! Segits!~hivja segitségül a sárkányt a fiú.*
~Sietek Chris. Már látom a Tolment. Hol vagytok?~*kérdezi a fiút.*
~Casvet kérdezd. Én nem tudom~*mondja ,de szinte elcsuklik a hangja. Ekkor ér a nő keze a mellkasához. A kérdésre Casve-hoz fordul. Chris becsukja a szemét és vesz egy nagy levegőt. Casve megpróbál beszélni, de nem igazán lehet érteni. De azért Chris ki tudja bogozni, hogy mit is mondd a lány.*
-Casve, kérlek. Csak te légy biztonságba. Hogy velem mi lesz, az nem érdekes - *néz kérlelően a lányra, majd ismét vesz egy nagy levegőt. Közben Celestin ismét betör Casve tudatába:*
-Édesem! Merre vagytok? Itt vagyok már ~*gondolja és reméli, hogy a lány meghallja és válaszol neki.*

*Aisha elmosolyodik, mikor Casve nemet int a fejével és valami csúnyaságot ordibál neki.*
-Ne haragudj, Kedvesem, de úgy érzem valami izé van a szádban - *mutat a sjaát szájára és tanácstalan arcot vág.*
-Sajnos igy nem értem mit mondasz. Úgyhogy... - *fordul Chris felé és ismét a fiúra mosolyog. Végigsimitja az arcát.*
-Tudod nagyon tetszel nekem. És azt hiszem el is engedem azt a kis csitrit. Ha itt maradsz velem - *suttogja és egy puszit nyom a fiú szájára. Casve a puszit láthatja és ha nagyon hegyezi a fülét, akkor a szavakat is hallhatja. Közben a férfiak lassan Casve köré kezdenek gyűlni és méregetik a csinos leányzót.*

*Amikor fogdosta a nő Christ, a férfi eléggé zavarba jött. Valamilyen szinten Casve megértette őt, de akkor is haragudott rá, hogy ez a gonosz nő zavarba tudja hozni.*
~Még hogy nem érdekes?!~
*Ezzel a kérdéssel néz a férfira. Majd a nő mond valamit Casvénak.*
~Na csak merd kivenni a számból azt az izét. Saját fogammal tépem szét a kis puha husidat.~
*Végignézi az arcsimítást. Majd hallja a szavakat. s látja a csókot. Ekkor kicsit leáll a lány szívverése, majd hirtelen beindul és nagyon gyorsan kezd el verni. Majd a dagorladi férfiak méregetni kezdik őt.*
~Mif bámutok? Nem láttatof még fehé embeft?~
*Majd újra azt a ura érzést érzi, amit akkor érzett utoljára, amikor Celestin a tudatába akart férkőzni. Megnyitotta gondolatait.*
~Ott vagyunk, ahol születtem. Nem tudom, hogy tudod-e. Jajj, hogy magyarázzam el?!~
*Kicsit kétségbe esett. Ő tudja hol vannak, csak elmagyarázni nem tudja.*
~Látnod kell az erdő közepében egy kis faházat. Ha Evolyranból érkezel, akkor a faháztól balra az első tisztáson vagyunk.~

*Chris még mindig dühös szemmel méregeti a nőt.*
-Ne érj hozzám - *suttogja a lánynak, bár hangjában hallatszik, hogy ez bizony pár perce még erőteljesebb volt. Mikor Aisha az arcához ér, lábai elgyengülnek, alig tudja tartani magát. Meg is remeg, amit biztosan észrevett a lány is. Majd mikor a puszit megkapja lehunyja a szemét. Nem szól semmit, de nem is tiltakozik, bár tudja, hogy ezért még kapni fog Casve-tól. De talán a lány bizik benne. Majd lehunyt szemmel megszólal:*
-Rendben. Engedd el őt. És itt maradok vele! - *jelenti ki Chris, majd kinyitja a szemét és csillogó tekintetét a lányéba mélyeszti.*
~Cel! Mondd meg Casve-nak, hogy nem gondolom komolyan. amint lehet, megszököm ettől a ribanctól~*jelez Chris Celestinnek, de nem néz Casve felé, nehogy a lány megsejtsen bármit is kis tervéből. Komolyan és mélyen néz Aisha szemébe és várja, hogy mit reagál a lány.*

*Aisha nem néz Casve felé. Csak amikor a fiúk röhögni kezdenek és Casve ismét próbál valamit mondani.*
-A tietek! Azt csináltok vele, amit akartok - *legyint kezével Aisha flegmán, majd ismét visszafordul Chrishez. A dagorladiak ismét röhögni kezdenek, majd közelebb sétálnak Casvehoz. Az egyik bátrabb férfi, megfogja a lány kezét, majd bekapja az ujjait és szivogatni kezdi őket.*
-Milyen finom - *mondja, majd egy másik férfi ismét Casvehoz lép és a nyakát kezdi el szagolgatni.*
-Igen, tényleg az - *suttogja a másik és puszilgatni kezdi Casve nyakát. A többiek egyenlőre még csak nézik.*
*Aisha természetesen Chris-szel van elfoglalva. Megérzi a srác gyengeségét, majd mélyen a szemébe néz. Fekete szeme egy pillanatra pirossá változik és halkan megszólal:*
-Akarsz engem. Velem akarsz lenni és velem is maradsz... örökre! - *jelenti ki szinte suttogva Aisha. Szája alig mozog, hangot alig ad ki, de Chris mégis értheti a szavait. Hipnotizálja a srácot, irányitja a jellemét különleges képességével. Majd hirtelen mozdulattal megcsókolja.*

*Chris lehunyja a szemét, amikor a szájra puszit megkapja.*
~Ez mit csinál?! Ne hagyd magad!!~
*Casve próbálja megérteni a helyzetet. Igazából nem sokat tud a világról, ezért megpróbálja nem elítélni a srácot.*
~Talán nehéz neki... de mért olyan nehéz: Mért nem néz rám? Mért nem néz rám és felejtené el azt a boszorkát?!~
*Most először hagyta el egy könnycsepp Casve szemét, amióta a dagorladiak elrabolták őt. Aztán Chris igent mosd a nőnek. Casve nagyra kerekítette szemét csodálkozásában és nemet intett a fejével!*
~Ne tedd te!! Ne tedd!!~
*Még több könny... aztán a férfiak megkapták az engedélyt. Casve próbálta Chris és a nő közötti eseményeket figyelni, de a sötét alakok elvonták a figyelmét. Volt is mivel.*
-Ne mejetef ovvám éni!!-
~Fúj! Ez gusztustalan!!!~
*Ízlelgetik, szagolgatják őt, mint valami kutyák. Casve pont akkor néz Chrisre, amikor őt megcsókolja a nő. Újra az történik, ami az előbb. Hirtelen leáll a szíve. Se kép se hang, mármint a kép megáll előtte és azt látja végig a szeme előtt, amit nem akar látni. De a férfiak most már kezdenek eldurvulni. Casve felébred és újra hevesen ver a szíve.*
~Ments meg minket innen Istenem! Most!~
*Könyörgi halkan magában. Lehunyja a szemeit. Most már nem bírja nyitva tartani. Most már semmit sem akar látni. Most már csak meg akar halni...*

» 5. Setét erdő