1. Tolmen erdő

*Dreamien szívét egy pillanatra összeszorította a fájdalom. Rájött, most nem tud beszélni róla.*
- Talán egy másik alkalommal mondanám el, nem könnyű beszélni róla. Elszakították tőlem a családom, feleségem, ezért megyek most a tőzeglápba is. Utána kutatok....
*Dreamien ezután gyorsan témát váltott, nem szerette volna megbántani a lányt. Meg is lepődött, milyen gyorsan kijutottak az erdőből, a távolban már látszottak a láp gőzei. Nagyon hálás volt a lánynak.*
- Köszönöm szépen a segítséget, nélküled ki tudja, meddig bolyonganék az erdőben!
- Remélem lesz módom meghálálni a kedvességet.
*Ezzel Dreamien elköszönt Casvétól és nehéz léptekkel elindult a láp felé.*

//Köszönöm szépen a játékot!//

*Hallgatja a férfit.*
-Persze, megértem. Talán majd máskor.-
*És ad le egy szomorú és együtt érző mosolyt. Meg is érkeztek.*
-Nagyon szívesen! Remélem még találkozunk!-
*Majd intett a távolodónak. Ő pedig indult vissza oda, ahol aludni szokott. Bár tervezte, megint elmegy valahova pihenni. Most nem bánata miatt, hanem boldogsága miatt.*

//Én is köszönöm! //

*Lucio a Tolmen erdő nyugalmát élvezi. Látszólag nem tudja mit csináljon, szóval leül egy fa tövébe.*
~Jaj, mi a frászt csináljak itt unalmamban. Maradtam volna inkább a városban.~
* Kezd alkonyodni, itt az ideje, hogy tábort verjen. Talál egy kis tiszta terepet, amit sűrű bozót vesz körül. Nehéz megközelíteni, de ezt jelöli ki táborként. Kisebb fadarabokat és gallyakat keres a tűzgyjtáshoz. Egy rakás fát fog magához és ledobja a földre.*
~Még kellene valami kaja is.~
*A gyomra nagyot mordult a gondolatra és el is sietett a közeli folyóhoz. Sikerül neki három kisebb halat fogni. Visszatér a táborba és már a nyársat hegyezi.*
~Tűz nélkül kicsit nehéz lesz megsütni a halat.~
*Gyors neki látott a tűz csiholásnak. Nem kellett sok idő és már pislákolt a láng. Gyors fújni kezdte, hogy jobban begyulladjon a fa. Kisebb lángnyelvek nyaldosták a fát. Elég rendesen füstölt a tűz, mint valami száz pipázó ember. Kissé vizes volt a fa, amit rá dobott. Még csak alkonyodott, de már neki is látott a hal megsütésének.*

* Akira épp a fűben heverészett. Élvezte az erdő nyugalmát itt végre egyedül lehet a bajaival. Simogatta a füvet és közben arra gondolt , hogy mi lessz vele, majd pár hónap mulva.
Egy szöcskét szugerált épp amikor megérezte a finom illatokat. Azonnal meg is éhezett. Kicsit azért elgondolkozott rajta , hogy oda menjen -e egyáltalán de 10 perc után mégiscsak elindult. Nem is kellett messzire mennie, mert olyan hatalmas füstfelhő jelezte hogy merre kell mennie , mintha egy egész ház lángolt volna. Egy vastag fa törzséhez simult és kikukkantot. Látta hogy halak vannak nyársra húzva és már pont megpirultak...kár lenne elszalasztani ezt a csodás alkalmat, ugysincs sehol senki...*
~ Halat lopok....hova süllyedek ?!
~ Habár nincs itt senki ugyhogy aki megtalálja azé....és én találtam tehát ez nem is lopás...
* Majd kilépett a bokrokbol. Ekkor vette észre , hogy pont annak a fának a tövében amihez bújt ott ül egy ember. Azonnal mozdulatlanná dermedt. Lebukott.*
-öööö...helló..
- Csak pont erre jártam...ééééés...azt hittem , hogy ég az erdő.
- Nem akartam ellopni a halakat...öööö....csak erre jártam bizony...
-ehehe...
* Érezte , hogy botrányosan rosszul hazudik de jobbra már nem futotta....*

*Maya a Tolmen erdőbe tartott. Szeretett volna egy kicsit a szabadban lenni. Friss levegőre vágyott. Egy ösvényen keresztül-kasul jár már, de nem igazán talált még olyan helyett ahol megpihenhetne. Igen már este felé járt az idő. Legalábbis a a Nap lenyugvódásáról .ezt tudta kivenni Maya. Már majdnem letelepedett a földre, mikor meglátta a füstöt. De még mekkora füst volt. Elindult, hát, hogy nincs-e baj és van-e ott valaki. Mikor odaért egy férfit vett észre aki nyárson süti a halakat. De valakivel beszélget. Vagyis nem mondható beszélgetésnek, mert a férfi arcán meglepődöttség olvasható le. A másik alakot nem látja a füsttől. Így közelebb megy. Akkor már hallja a másik alak hangját is. Nagyon ismerős neki. *
-Akira? –
* Ekkor már biztos észrevették Mayát így oda ment hozzájuk. *

~Az elfek huzatosak. Semmi kétség. A múltkor is a táborba vágtató lovas, most meg ő elakarja lopni a kajámat. Hát ez hihetetlen. ~
*Lucio hallotta lépteket, de erre még ő sem volt felkészülve. Ilyen magyarázkodásra nem tudott mit csinálni, elnevette magát.*
- Bocsáss meg, de erre nem voltam felkészülve! -majd tovább nevet. Pocsékul hazudsz, tudod? Nem is tudtam, hogy az elfek esznek húst, de ha ennyire éhes voltál, akkor nesze. -és a kezébe nyomja az egyik nyársat. A múltkor találkoztam egy elfel a sötét erdőbe azt mondta, hogy nem igazán eszi meg a ti fajotok a húst.
* Ekkor észre vesz egy másik elfet, aki bozótból kóvájog elő.*
- Na ne már, hogy mind a kajámra pályáztok! -mondja kétségbeesetten. Hányan vagytok még?
~Ez hihetetlen. Lesz egyszer is egy nyugodt napom.~

*Kicsit zavarodott lett amikor a férfi közölte vele , hogy rosszul hazudik. Pedig ez volt a legjobb amit eddig kitalált. Még ki is nevették. Viszont el is felejtette amikor a kezébe nyomtak egy halat. Jobban nézett ki , amint a kezébe került.*
- Jajj köszi szépen..
- Akira vagyok, ha érdekel.
- Micsoda? Nem eszünk húst?
- Hát én nem ebbe a csoportba tartozom az biztos. Én pályázom a szép husokra.
* Majd a másik irányból is kilépett valaki. Ismerős volt az arca. Maya. Már találkoztak , habár nem sokáig. Intett neki. *
- Látod , hogy az elfeket vonzza a sülthús, jobban mint szunyogot a fény.
* Majd nagy erőkkel fújni kezdte a halat, minél hamarabb meghül annál hamarabb eheti is. Lepakolt a földre és törökülésbe helyezkedett.*

*Maya észrevette, hogy a férfi egy kissé kiborult. Legalábbis mindenesetre kajája nem igazán fog maradni. *
-Őőő… neked is szia!- * A lány elnevetti magát nem tehet róla de ezt nagyo viccesnek találja. *
-Nem én nem a kajád illatára jöttem. Bár igazán jó az illata. Hmm… hirtelen éhes is lettem. Csak vicceltem. Bár az igazat megvallva igen éhes vagyok. –
*Maya nem bírta ki minden áron viccelődnie kellett a férfival. De közben megpróbálta elhessegetni a füstöt is ami folyamat a szájába akart menni. *
-Köhömköhöm! Na végre!-
*Így inkább úgy döntött hogy a másik oldalra megy át amerre nem fúj a szél és így a füst se szál arra. Innen már jól látta, hogy biztosan Akira az. Ő már törökülésben majszolta be a halat. Fejét megbilentette köszönésképpen. *
-Be se mutatkoztam a nevem Maya. –
* Fordult a férfihez. *

~Ilyen egy éhenkórász bandát.~
- Az én nevem Lucio Rashan.
*A másik nyársat könnyedén Maya felé dobja, hogy elbírja kapni.*
- Remélem örültök, éhenkórászok. -mondja morcosan. Ti mi járatban vagytok itt? -vonja kérdőre őket.
Ja, már rájöttem! Hát természetesen a kaja.
* Kényelmesen hátradől és elkezdi majszólni a halát. *
- Már, mint említettem, nem régen egy másik elfel találkoztam a Setét erdőben. Ned'rila Olvetinek hívták. Ő nem volt olyan éhenkorász, mint ti. -mondta leszúrásképp.

* Mikor ehető lett a hal vadul elkezdte befelé lapátolni. Közben halgatta a férfi szavait. Teljesen igaza volt , hogy kicsit felháborodott dehát az éhség nagy úr. Majd felkapta a fejét mikor meghalotta Ned' nevét. Még a füleit is felcsapta. Ez olyan reflex lett nála ujabban, hogy a fülei a hangulatához igazodik és most felfigyelt az infóra.*
- Ned' ?
- Neeemmm...ez nem teljesen igaz...ő is szeret kajázni csak válogatós...tagadja de szerintem ő is szereti a hasát...
- Nameg az elf azért fejlődött ki , hogy a halak nehogy elszaporodjanak....bizony...
* Közben a nyárssal hadonászott egy kicsit , hogy még kifejezőbb legyen. Ez is reflexx-é fejlődött , hogy ha evés közben beszél akkor a kajával hadonászik.*
- És mi járatban kedves Lúrfió?
- Mivel foglalkozol?
- És te Maya?
- Veled se tudtam sokat beszélni...azért itt sokkal hangulatosabb...
- Azt hittem , hogy azzal a Deklár-ral járkálsz...
* Közben észre sem vette, hogy megint hadonászik, nameg a neveket is félremondta dehát eddig se vette ezeket észre...*

*A férfi vagyis Lucio oda dobott Mayának is egy halat. Maya elkapta, bár majdnem kicsúszott a kezéből a hal. *
Köszi!-
* És már el is kezdte enni a halat, mint aki már régen nem evett volna. Közben hallgatta Akira válaszát. Megint a kajával hdonászott.*
~ Nem hiszem el. Ez szokása! Mindig a kajával hadonászik!~
-Hát erre felé még nem jártam. Ezért is vagyok itt de a másik az hogy szerettem volna friss levegőt szívni. Hát ennyi lenne. És te mijáratban erre felé?- * Válaszolt Lucio kérdésére de közben igyekezett Akiráére is. *
Hát igen nem igazán tudtunk sokat beszélgetni. Nem nem Declannal járogatok. Őt is csak annyira ismertem meg mint téged.-

~Esküszöm, megfojtom ezt a csajt. Pimasz, de ez nem elég, még a nevemet sem tudja megjegyezni.~
- Szóval ismered. Igen, válogatós, de ő legalább nem akarja lenyúlni más kajáját. -mondta kicsit felháborodottan. Az étel nem játék, szóval ne hadonássz vele! A nyársal meg a végén kiszúrod valaki szemét, ha így lóbálod.
~Hát ennek nem sül le a bőr a képéről?~
- A nevem Lucio és én a kajámmal foglalkozom! -mondja gúnyosan.
*A másik lányra nézett, hogy hátha mond-e valamit, de nem valami bőbeszédű. Ő inkább a kajájával foglalkozott.*

//JÉGKORSZAK!!!//

-Hééééjj !!!....
- Én sem akartam lehúzni csak nem láttam hogy itt vagy és gondoltam vigyázok rá amig visszaér a gazdája.
- Tudod , nehogy elvigye valami medve vagy valami.
* Majd ismét belebújt a halba. Szemeivel az embert fürkészte hátha le tud vonni valami következtetést a megjelenéséböl. Közben néha azért Maya-t is figyelgette. Nagyon csöndben van. *
- És te mit csinálsz?
- Mármint valami foglalkozásod van?
- Luciórol már tudom hogy kajában utazik.
- Én meg világjárófelfedező vagyok.
- Te meg...?
* Majd megint harapott párat. Elkeseredve vette észre , hogy már alig van a halbol.*

*Valami elfről beszélgetek vagyis valakiről. A neve Nedrilla. Nem halott még a lányról de találkozni meg pláne nem találkozott vele.*
~ Szóval Lucio Rashan. Így hívják a férfit.~
-Őőő…ja, hogy mivel foglalkozom? Gyógyító vagyok. Vagyis azt tanulgatom. Inkább úgy fogalmaznék. Gyógyfüvekkel. Tanulgatom.-
* Ismételgette a szavait. Ekkor eszébe jutott az a könyv, amit a könyvkötőtől kapott. A gyógyító könyv. Így bele is kukkantott a tarisznyájába, hogy épségben vannak-e a könyvek. *

- Óóó, hát persze! -jegyzi meg csendben Akira magyarázatát.
* Csendben hallgatja a két nő közötti beszélgetést. Egyszer csak hirtelen mozdulattal rácsap a saját alkarjára. Egy moszkítót csapott le. *
- Te az én véremet nem szívod! -mormogta halkan a levegőbe.
~ Szóval egy gyógyító. A tanulgat helyett én inkább azt mondanám, hogy tanonc. De még fiatal, mit sem sejt az élet dolgairól igazán semmit.~
- Én nem tudom, hogy vagytok vele, de én lepihenek. -mondja természetesen.
* Majd ledől a fatövébe és két kezét a tarkójára teszi, majd lehunyja a szemét. *

~ Hmmm...gyógyító...
* Gondolatai vadul forogtak. Amikor Maya könyvek után kutatott a tarisznyában egyből odanézett.*
- Dejóóó...megnézhetem?
- Izgalmas lehet gyógyítani meg hasonlók.
- Ha máshogy alakulnak a dolgaim talán már én is javában gyógyítanék.
* Közben Lució elfeküdt a földön. *
~ Le akar rázni?
- Baj ha itt alszunk Lució?
- Tudod itt van tűz meg ilyenek.
- Meg addig se unatkozol, nekünk meg nem kell átvágnunk a sötét erdőn.
- Na?
* Majd megrezegtette szempilláit és egy csábos mosolyt is megpróbált összehozni. Habár ezekben a dolgokban nem igazán remekelt így a mosoly inkább vicsor lett....*

*Mikor Lucio rácsap a saját kezére nem igazán, tudja elképzelni Maya miért tette azt. *
~Megbolondult vagy mi? Minek csapkodja magát, jól esik neki? ~
*Aztán Maya rájön, hogy miért is csapott rá a saját kezére Lucio. Legalábbis abból a megjegyzésből, hogy nekem nem fogod szívni a véremet, erre tud csak következtetni.*
-Hát igen a természet! Milyen szép, de néha azért a hátránya is megvan. Hááááááámm!-
*Jegyezte meg Maya. Kicsit elszégyelli magát mikor ásítozik, de akkor Lucio úgy dönt, hogy lepihen. Persze azért szól a lányoknak, hogy ő inkább lefekszik. Akira megszeretné nézni a könyveket, amit Maya nézeget. *
-Hát nem is tudom talán majd holnap, ha nem sértelek meg ezzel! Remélem nem.-
*Maya remélte, hogy a lány nem sértődik meg. De már igen késő volt és a másik, hogy nem igazán adná más kezébe a könyvet. Vagyis most kapta még csak és nem szeretné, ha valami baja esne. Lucio Akira kérdésére csak megvonta a vállát, így Maya úgy döntött, hogy ő is nyugvóra tér.*
Én is már elég fáradt vagyok. Hát jóét. –
* És ő is lefeküdt a földre és behunyta a szemét. A tarisznyáját igen erősen szorította, míg el nem aludt.*

- Bánja a fene, csak hagyjatok nyugodtan aludni! -mormogja.
~Ha azt mondom nekik, hogy nem aludhatnak itt, akkor is itt alszanak. Szóval teljesen felesleges kérdés volt. Mi lehet olyan érdekes egy könyvben. Á, inkább hagyjuk, alszom is.
* Lucio már húzta is a lóbőrt.*

*Akira érezte , hogy nem kéne erőltetni a dolgokat. Ha nem akkor nem. Majd holnap megnézi azt a könyvet. Lució is lefeküdt már. Mindenki dülöngélt. Ideje lefeküdni.
Maya is elfeküdt. Nincs mit tenni . Kényelmesen elterült a földön, már amennyire lehetett. Figyelte a tüzet , halgatta ahogy ropog. Ez olyan megnyugtató volt.*
~ Miért nem lehet minden ilyen nyugis és egyszerű??
* Majd hirtelen összerándult... Felkelt és gyorsan szétnézett. Alszanak mindketten . Lábujjhegyen osont tovább , minél gyorsabban minél meszebbre..mikor elég messzire jutott leült egy fa tövébe...már eléggé le is izzadt és légszomja is volt...érezte , hogy lüktett az egész teste a látása is homályosodik el...*
~ Itt jó lessz..knnnn...
~ Na jöjjön aminek jönie kell....
* Fél óra múlva visszakászálódott a táborhoz és a tüz mellé zuhant. Már aludt is , volt mit kipihenni.*

*Reggelre pirkadtunk. Maya ébredezett. Mikor kinyitja szemét látja, hogy Akira és Lucio nem fekszik a helyén.*
~ Na ezek meg hol vannak?~
*Aztán észrevette, hogy Akira egy kicsit messzebb egy fatövében alszik még. De Lucio sehol. Maya csendben elindult a tó felé, hogy felfrissítse magát. Ott találkozik Lucioval. Éppen az arcát mossa. *
-Jóreggelt Lucio! Ha szólíthatlak így. Jól aludtál?-
*És közelebb ment a férfihoz és ő is felfrissítette magát miközben Lucio válaszát várta. *

* Lucio éppen az arcát mosta mikor megjelent Maya.*
- Szia! Felőlem, úgy szólítasz ahogy akarsz! Én, úgy is elmegyek, ha gondoljátok tartsatok velem. Én a városba megyek.
* Miután felfrissült visszabattyogott a táborhoz.*
- Jó reggelt neked is! -köszön Akiranak.
* A férfi már szedi is össze a cuccát.*
- Én a városba megyek, van kedved velem tartani? -kérdezi közömbösen.