1. Tolmen erdő

~Ugyan! mit számit egy kipihent sárkánynak egy nagy erdő. fogadjunk, hogy át tudnám repülni az egészet!~fogadott vidáman Celestin a fiúval, aki csak vigyorogva bólintott rá egyet.*
~Chris! Ha a fogadó neve az, hogy Sárkánylovasoknak, nyilván találnál ott más lovast is. kis Okostojás!~lökte meg gyengéden a fiút nevetve a sárkány. Ekkor jelent meg a nyuszi és a kislány is. Na meg Casve. Celestin mosolyogva nézett a lányra, majd a kislány pillantott, aki még mindig mereven nézte.*
-Szervusz Kislány! Celestin vagyok! - szólalt meg a sárkány úgy, hogy mindenki hallja.*
~Chris! Nem fogom bántain!~háborodott fel a sárkány és horkantott egyet lovasa felé.*

-Oh sziasztok.Az én nyúlam,és téleg nem bánt az a sárkány?
*Nem tudta hogy az a sárkány most nem foglya bántani vagy fogja?*
-Casve te is itt vagy?Már megint együtt.
-Téged hogy hívnak úriember?És az.. a... te sárkányod...?
*Melinda félt a sárkánytól nem tudta hogy most mit tegyen.*

*Na megvolnánk. Mindenki bemutatkozott mindenkinek, akár haladhatunk is tovább. Casve észrevette, hogy Chris végignéz rajta, de igyekezett nem foglalkozni vele. Na meg azt is észre vette, hogy Chris nem tartotta viccesnek, amit ő annak tart, de igyekezett ezzel sem foglalkozni. Melinda jobb társaság most számára. Inkább vele foglalkozik. De Casvéhoz nem nagyon szóltak, így nem tudott mást csinálni, csak a kislányt nézte, és próbálta a tekintetével megnyugtatni.*
-Tényleg nem bánt!- *Mondta kedvesen.*

*chris észrevette, hogy Casve észrevette a pillantását. Ahogy tekintetük találkozott, Chris Casve-ra kacsintott és elvigyorodott. Mjad a kislányra nézett.*
-Christopher vagyok. És ő, ahogy hallhattad, Celestin. Igen, ő az én sárkányom, én pedig az ő Lovasa vagyok. Gondolatban tudunk beszélgetni és nagyon jól megértjük egymást.*
~Igaz-e öreglány!~*böki meg könyökével Celestin oldalát,amire csak egy morgás a válasz.*
~ne ijeszd meg a kislányt!~*mondja Chris és elvigyorodik. Mjad Casve-re pillant.*
-Na és mi szél hozott ide ismét? Csak nem engem keresel? - néz vigyorogva a lányra Mjad Melindára pillant.*
-Gondolom te a nyuszit sétáltatod! - találgat a fiú.*

*Celestin meleg, liláspiros szemével a kislány szemébe néz és próbálja megnyugtatni. Majd beférkőzik a kislány gondolataiba és ott szólal meg:*
~Csak azokat bántom, akik megérdemlik. És Te nem tartozol közéjük. Igy kérlek, ne félj!~nyugtatja a kislányt Celestin és egy szines, kedves képet küld magáról a lányka fejébe, ahogy egy szivárvány fedte patakból iszik. (lsd. a képet!). Majd Chrisre néz és rámordul.*
~Mi az, hogy öreglány? Hagyjál már!~*morogja a sárkány. Aztán Casve-re pillant.*
-Azt mondta öreglány. Érted Te ezt? Ezekt a férfiak...-*sóhajt egyet Celestin és elneveti magát.*

~Ő velem kommunikál.Azta.~
-Megsimogathatom?-
~Az a sárkány ha kommunikált velem biztosan nem bánt,hiszenmondta.~
-És egyépként Chris te szerelmes vagy Casve-be?Ahogy rá pillantottál.
~Az biztos hogy szerelmes belé ahogy rá nézett más nem lehet,tuti!~
*Meg sem várta mit reagálnak elment.*

*Sony érkezik a Tolmen erdőbe.Lassan halad a lépteivel,bámészkodik egy kicsit.Tetszik neki ez a hely.ahogy közeledik meglát egy lányt és egy fiut meg egy sárkányt.A sárkányra kinyitja a szemét.Ő nagyon rajong értük csak nem tarthatott még otthol mert a szülei nem engedték.jobban szemügyre veszi a két embert.A lányt rögtön felismeri.*
~Casve.De jo vele megint összefutni, remélem örülni fog nekem.~
*Megjelenik egy halvány mosoly aztán odalép hozűjuk a fiut még nem ismeri igy bemutatkozik neki persze köszön a lánynak is.*
-Sziasztok.Öhm én Sonya Lee vagyok.
*Nyujtja a kezét a fiunak.Aztán elkezdi a mondokáját.*
-azta ez a te sárkányod?
*Kérdezi majd mosolyog egyet.*

*Chris figyeli a kislányt, majd mikor meg akarja simogatni Celestint, felnevet.*
-Azt hiszem egy simogatás belefér. Nem fogja leharapni a kezed! - ugratja a kislányt nevetve. Mikor Casve-ről kérdez, Chris titokzatosan elmosolyodik és a lányra pillant.*
-Nem. Szerelmes nem vagyok belé, de bizony be kell vallani, hogy igen csinos hölgyemény! - kacsint Casve-ra, majd a kislányra.*
-Tudod egy lány meg egy fiú között nem csak szerelem lehet! - kezdi el magyarázni a fiú Melindának. De a lány ekkor gyorsan elköszön és elsiet a nyuszijával együtt.*
-Wow. Ha lesz egy gyerekem, nem én fogom neki elmagyarázni az érzelmeket! - mondja Chris nevetve ahogy Melinda után néz. Mjad Casve felé fordul és rámosolyog.*
~Celestin Drága!1*szól a sárkányhoz Chris úgy hogy nem néz rá, igy Casve nem is tudja, hogy hozzá beszél.*

*Celestin látja, hogy a kislány megnyugszik. A simogatásra ő is elneveti magát és a kislány felé nyújtja a nyakát. De végső soron Melinda nem simogatja meg, hanem egy érdekes kérdést tesz fel Chrisnek. Celestin prüszköl egyet, hogy leplezze feltörő nevetését. Chris nem veszi figyelembe.*
~ne haragudj, de ez vicces~*mondja a fiúnak Celestin. De Chris ismét nem figyel rá. Majd mikor Casve-re vigyorog és Chris csak annyit mondd, hogy "Celestin Drága" Celestin elmosolyodik.*
-Öhm. Nekem most... meg kell néznem hogy... nem haltak-e ki az őzek! - motyogja kissé zavarban Celestin. Casve-re mosolyog, majd felszáll és eltűnik a fák fölött.*
~Sok sikert Casanova!~Hagyja ott egy gondolattal Christ a sárkány.*

*Jobbra-balra forgatja a fejét.*
~Most mi történik? Mi van? Nem értem.~
*Először is.*
~MÉG HOGY SZERELMES?!~
*De Chris magyarázkodik. Bár a magyarázat nem nagyon tetszik Casvénak.* Másodszor. A csajszi hirtelen távozik.*
-Visszlát!-
*Harmadszor. Pirulás.*
-Uhh... hát... Chris.... Köszi...-
~Jajj, ne bókoljon itt összevissza, mert vörösödök, mint egy rák.~
*Negyedszer.*
-Óh Celestin! Már mész is? Szia!-
*Ötödszörre... bármi is történne, Lee megmentette a helyzetet.*
-Szia! Sonya! De jó! Veled is találkoztam már. Képzeld! Egy perce még itt volt Melinda is. Hogyhogy errefelé jársz? Ő itt Chris.-*Mutatja be a férfit a nőnek.*

*A lány örül hogy örvendve köszöntik és nem zavarják el.Casve-n látszik hogy nagyon zavarban van..*
~ Hm talán megzavartam valamit?~
*Töprenget magában majd megvonta a válát és válaszolt.*
-Szia Chris
*Casve felé fordult.*
-Igen találkoztunk már és örülök hogy ujra megint összeakadtunk.Hát tudod csak sétálni akartam meg a tájat felmérni.És veletek miujság?
*Néz a Chrisre majd Casve-ra aztán várja a válaszokat.*

*Chris vigyorog egyet Celestinre, rákacsint.*
~Kössz szépen, anyuci!~köszöni meg, hogy Celestin vette a lapot. Persze este, ha visszamegy hozzá, majd kiengeszteli a sárkányt, mert biztos rosszul esett neki, hogy most csak úgy elküldte. De nyomós oka volt rá. Casve-re pillant, aki bizony elég zavarban van. Chrisnek ez tetszik, igy közelebb lép a lányhoz.*
-Jól áll, ha elpirulsz! - jelenti ki mosolyogva a fiú. Ekkor érkezik egy másik lány.*
~hát ez nagyszerű...~*morogja Chris. Sóhajt egyet, majd elmosolyodik.*
-Szia! Benned kit tisztelhetek? - kérdezi, hiszen az ő nevét nem tudta meg. Persze, ha nem Casve pirulásával lett volna elfoglalva és nem az új jövevényt mustrálta volna meg elég rendesen, nyilván hallotta volna, ahogy Casve köszön neki. De igy ez kimaradt nála.*

*Chris közelebb lépett hozzá.*
~Ez is olyan, mint Aldo.~ *Gondolja magában haragosan, de kívülről csak egy mosoly látszik.*
~Sebaj. Majd legfeljebb beverjük az orrát.~
-Öhm.. tényleg?- A pirulás jól állására reagált így. De megjelent ugye a lány. Ezt kihasználva arrébb ment Christől és a lányhoz lépett.*
-Ó, tudod, én itt lakok. Azért találkozhattunk. Bár elég nagy az erdő. De most kivételesen nagyon örülök, hogy itt vagy.- *Persze Chris miatt, de ezt nem jelezte. Bár, ha Chris nagyon elgondolkodik, talán rájön. De már nagyon menne. Talán hamarosan kitalál valami okot és lelép.*

*Sonya figyeli a tbbieket. Egyre erősebb benne a gyanú hogy megzavart valamit,elszontyolodik egy kicsit,majd felnéz az égre sóhajt egyet,s kisepri szeméből hosszú fekete haját,aztán Casvehez fordul.*
-Az jo lesz talán nem leszek egyedül mászkálhatunk majd együtt ha gondolod.
*Közben Chris kérdezi hogy benne kit tisztelhet.Sony odafordul hozá és egy kicsit élékeb hangon mondja neki.*
-Öhm neharagugy.Sonya Lee vagyok.
~már elmondtam neki biztos nem hallota rendesen vagy nem is érdekelte~
*Kuncogot egyet majd mosolygot és figyelte a többiek reakcióit.*

*Chris valahogy észreveszi, hogy Casve nem nagyon örül a jelenlétének. Nem tudja miért, de elhatározza, hogyha kettesben találkozik Casve-val, kiszedi belőle. Ekkor Sonya ismét bemutatkozik. Chris mosolyogva biccent egyet.*
~Celestin. szerintem ez nem jön össze...~*gondolja Chris, mire Celestin szomorú sóhaját hallja.*
~gyere haza. most ne piszkáld!~*mondja Celestin, mire Chris alig láthatóan bólint egyet.*
-Nos, bocsánat hölgyeim, de most megyek. Szép estét! - kacsint Casve-re, Sonyanak pedig mosolyogva biccent. Aztán eltűnik az erdő fái mögött.*

*Mosolyogva figyeli, ahogy Sonya újra bemutatkozik.*
-Igen, mászkálhatunk.- *Válaszol mosolyogva.*
~Na, nem jó mi, hogy társaságot kaptunk?!~
-Rendben. Szia Chris!- *Köszön el. Majd a nőhöz fordul.*
-Gyere! Megmutatom az erdő gyönyörűségeit.-
*Azután mindketten elhagyták a terepet.*

*Amikor elhagyta a fellegvárat, és biztos volt benne, hogy Chris már nem látja, akkor futásnak indult. És hullani kezdtek a könnyei. Egészen az erdőig futott. Az azért kicsit kemény. Hosszú a táv. Jól ki is fáradt. Leült egy fa tövébe, magához húzta a lábait és csak sírt. Hogy miért? Még ő sem tudta igazán. Négy férfival találkozott eddig. Ebből egy Aldo, aki le akart feküdni vele. Egy Cgris, aki megcsókolta. A másik kettő az jó. Egy Mithryas, Hiswa férje, és egy Oliewer, aki megvigasztalta. Na mi lesz itt még?! Mindenki ezt akarja egy lánytól? Főleg tőle? Elég sokat csalódott a férfiakban. Bár Chris egy kicsit más. Ő jó fej... csak nőcsábász. Casve nem lenne más, csak egy a sok közül. És Casve nem akar az lenni. Szereti, mint embert Christ, csak ezt azért nem várta volna tőle. Lassan apadni kezdtek a könnyei, de még nem száradt meg a szeme. Egyszerűen várt a semmire. Már esteledett. Szépen lemozogta az ebédet, újra éhes lett. De nem volt nála semmi. Még gyümölcs sem. Farkas éhes volt.*

* Akira lassan bandukolt az erdőben , kiélvezve a jó időt. Gondolta barangol egy kicsit az erdőben , szív egy kis friss levegőt. Hatalmas kardja ismét a hátát verdesi, mint mindig ha hoszabb távnak vág neki. Pláne igy éjszaka sosem árt ha nála van. Hangtalanul lépdelt az avarban , levág egy kis utat a sürüben , mert az ut össze - vissza kanyarog. Egyszercsak szipogást hallott egy fa alol.*
~ Nocsak.
* Óvatosan közelebb lopodzott és meglátta a jövevényt. Nem volt jó kedve , mint legutóbb. A neve is az eszébe jutott. Casve. Halkan mögé lépett és a vállára tette a kezét.*
- Szia. Nem állnak jól ezek a könnyek neked.
- Emlékszel még rám?
* Majd bátorítóan pár sütit túrt elő a tarisznyájábol.*
- Ezek mókás sütik.
- Jó kedvet csinál.
* Majd felé nyújtotta a sütiket.*

*Lépteket hall, de még mindig szipog. Ebben az erdőben jól kitanulta felismerni azt, hogy valaki közeledik. De nem nézett hátra. Csak amikor valaki a vállára tette a kezét és egy ismerős hangot hallott.*
~Fú... ki is ez?~
-Akira?- *Csodálkozik el. Majd a lány elé áll. Ugyanis útjukban volt a fa, aminek neki dőlt Casve. Majd ránézett a sütikre.*
- Igen, kérek.- *ekvette a sütiket és már majszolta is őket. Hát... éhes volt.*
-Éf te mit finálf itt?- *Kérdezi miközben dugig a szája sütivel. Majd bök a fejével, hogy ő is üljön le.*

- Hogy mit?
- Gondoltam megnézem magamnak azt a sárkányvárat.
- Ha jól tudom errefelé van nem?
- Még nem is jártam ott.
* Kardját maga mellé állította és leült a földre. Haját hátrahúzta , ne zavarja a kilátást. Figyelmesen nézte ahogy Casve bedobálja a sütiket. Mintha magát látná.*
- Na már egyből jobban is nézel ki.
- Mi volt veled?

*A sárkányvárról nem jutnak eszébe kellemes emlékek.*
-Onnan jöttem. Sétával 2 óra lehet az út.-
~Hogy mi volt velem?~
*Ez végül is nem olyan téma, amit bárkinek el lehetne mondani. Szóval egy darabig habozott. Nem tudott mit mondani.*
-Csak van valaki, aki jó barátom. Valami rosszat csinált, amit nem hiszem, hogy meg lehetne oldani és hát csalódtam benne. Bár ha nem haragszol, nem szeretném megmondani, mit csinált. Ha akarod, elvezethetlek a fellegvár kapujáig.-
*Néz segítőkészen a lányra.*

* Hallván a dolgokat egyböl realizálódott a probléma mibenléte. Egyértelmű a szitu ugyhogy nem is folyt bele ebbe a témába.*
- 2 óra?
- Az nem sok.
-Persze nincs ellenemre ha elkísérsz , legalább nem kell egyedül sétálnom.
- Jobb ha felkészülsz , mert az élet nem habostorta sajnos.
- Vannak bizony kellemetlen szituk de a sírásból nem leszs megoldás.
* Majd hirtelen felugrott és leporolta magát.*

-Valóban nem sok.-
~Nem habostorta~ *Ismételte magában. Majd Akira felállt. Azután Casve is. Tudta, hogy a sírásból nem lesz megoldás, de akkor...*
-Mi szerinted a megoldás?-
*El is indultak a fellegvár felé. Casve pontosan tudta merre kell menni. Hisz ma már kétszer megtette az utat. Mondjuk visszafele csak rohant, nem nagyon figyelte az utat. De a térkép a fejében tökéletes.*

* Lassan elindultak egymás mellett a sötétben. Néha még azt is lehetet hallani ahogy a bőrtok csapkodja Akira hátát.*
- Mi szerinted a megoldás?
* Erre a kérdésre lassan Casvéra sandított a szeme sarkábol, és felhúzta a szemöldökét.*
- Hááátt...ez attol függ milyen jellegű a probléma.
- Na nem mintha én akkora észmágus lennék de hátha van olyan tapasztalatom ami a segítségedre lehetne.
- Persze lehet hogy nincs , ez teljesen kiszámíthatatlan.
- Gondolom nem valami hétköznapi bajod lehet , ha már sírtál is miatta.
- Persze nem az én dolgom , de az tuti , hogy ha rágod rajta magad akkor ugyis csak roszabb lesz.

-Hogyne rágnám magam rajta?! Hisz alig két órája történt. Általában ilyenkor még rágódhat rajta az ember. Vagy nem?-
*Kicsit idegesen válaszolt. Nem szokott ilyen lenni. De ilyen helyzetben sem volt még. De hogy lehűtse magát, egy nagyot sóhajtott.*
-Pár napja megismerkedtem egy férfival. Nagyon szimpatikus, és jó fej. Kedves. Bár nem annyira, mint a másik...- * és most Oliwerrre gondolt.*
-A lényeg, hogy ma megcsókolt. Váratlanul. És ezzel lőttek a barátságunknak.-
*Mondta komolyan úgy, hogy Akirára rá sem nézett. Igazából nem is mert.*
-Szóval most nem tudom hogyan tovább. Ráadásul azért nehéz nekem, mert volt valaki más, aki régebben talán többet is akart volna, bár nem jött össze neki. És azt azt hiszem elég nehezen dolgoztam fel. Olyan mintha ez könnyebb lenne, de biztos rágódni fogok még rajta.-
*Majd egy kis csend következett. De ők botorkáltak tovább.*

* Hallva Casve szavait , szemei összeszűkültek. Látta , hogy szándékosan nem néz rá. Kiült az arcára egy halvány farkasvigyor.*
- ÁHhhháááá..../ Kaján vigyor /...
- ÉÉéérteeeemmm..
* Finoman megbögdöste könyökével Casve oldalát.*
- Ez nem rossz dolog ám. / kacsintás /
- Tehát akkor nem is az a baj , hogy lesmacizott , hanem az hogy nem tudtál rá felkészülni igaz?
- A többi palit felejtsd el. Azok csak kiéhezett dögök. Ilyenekkel nem szabad foglalkozni.
- Jól tetted , hogy elhajtottad őket.
- Hajhh / hatamas sóhaj / ó igen a váratlan csóknak mindig megvan a varázsa hidd el.
- Most lehet , hogy kicsit zavar a dolog de rá fogsz jönni , hogy ez nem feltétlen volt rossz.
- Összegezd a dolgot.
- Jól esett így visszagondolva?
* Szemöldökét ismét kíváncsian felhúzta.*

*Végig hallgatja a lányt, csak azután válaszol.*
~Nem rossz dolog?!~
-Nem is az a gond... mármint de... mármint. Ahh..-* Mély lélegzet.*
-Engem még soha nem csókoltak meg. Ez volt az első. A másik gond az, hogy én... én egy komoly kapcsolatra vágyom, ha eljön az idő. De szerintem még nincs itt az ideje. És ahogy láttam Chris-en, ő nem komoly kapcsolatra vágyik. Hanem csak úgy tetszettem neki, és megtette. Ennyi. Ez engem zavar. Utána meg hülyének nézett és egy-két poénnal akarta lehűteni a helyzetet. Erre nem poén a megoldás!-
*Na, ezt szinte egy szuszra mondta ki.*
~A váratlan csóknak meg van a varázsa... hát az biztos~
-Igen, meg volt a varázsa. Nem akarok hazudni, valamennyire jól esett. Fizikailag jól esett, de az, amilyen céllal és okkal tette, az nem tetszett nekem. Nem éreztem benne tiszta érzelmeket. Csak testi vágyat.-
*Kicsit el is csodálkozott magán, hogy mégis hogyhogy így meg tudja fogalmazni az érzéseit. Hisz nem olyan környezetben nőtt fel, hogy ezt csak úgy meg tudná fogalmazni. A végén rá is nézett a lányra.*
-Érted? ...amit itt hablatyolok neked?- *Néz komolyan Akira szemébe.*

* Szemei kicsit kikerekedtek. *
- Elsőőő csók????
- Hát ezt nem tudtam.
- Igen ez igy tényleg más tészta , de nagyon fontos dolog.
-ööö...hogy is magyarázzam..
* Kicsit megvakarta a fejét és felnézett az égre és nagyokat pislogott. Igyekezett összeszedni a gondolatait , hogy jól meg tudja fogalmazni amit mondani akar.*
- Tudod ez olyan , mint a...minta...izé...
- A KOVÁCSOLÁS !!!
* Fejével kicsit biccentett amikor leesett , mekkora hülyeséget mondott. *
~ Na ezt jól megmondtam...hogyan tovább...???
* Látta a lány értetlen tekintetét. Pláne , hogy még ő sem tudja hogy füzzön össze két ilyen egymástol távol álló dolgot.*
- Tehát ...először az is rossz.
- Izzadni a vasak mellett , megégeted magad , meg rosszul csinálod a dolgokat.
- De idővel észreveszed , hogy egyre jobban megy , nem égeted meg magad és már elég jó dolgokat ki tudsz kalapálni.
- Tehát gyakorolni kell , hogy élvezni tudd.
* Hirtelen eszébe jutott valami abszolut egyértelmű dolog. *
- OLYAN , MINT A SZEX !!!
* Majd amikor leült a néma csend akkor észbe kapott , hogy lehet jobb lett volna nem ezt monddani. Kicsit el is szégyelte magát.*
- Hmmm..ez..ez lehet nem a legjobb példa volt.

*Hát igen. Úgy már más. Figyelmesen hallgatta Casve a lányt.*
~Érthetően.~ *De Akira vakarta a fejét és egy teljesen oda nem illőnek tűnő hasonlatot hozott fel.*
-A kovácsolás?-
*Casve egyre inkább nem értette, most mi van.*
-Gyakorolni?-
~Hogy mi???!!!!~ *Nem szólt csak nagyra nyíltak a szemei. Szegény ha az első félét még csak most élte át, akkor mit tudhat a másik féléről.*
-Ne haragudj! Lehet, hogy igazad van, de ha én gyakorolni szeretném bármelyiket is a kettő közül, akkor csak egy valakivel. Nem dugdosom minden férfiba a nyelvem és nem fogok összefeküdni azzal, aki csak rám akad. Eggyel! EGGYEL! Nem többel!-
*Most kicsit dühös lett. De aztán megint megpróbált lehiggadni. Most hosszabb csend következett. Lassan oda is értek a kapuhoz. Már látni lehetett a távolból. Casve megállt.*
-Ne haragudj! De most csak eddig vezethetlek el. Azon a kapun ha bemész, akkor már ott is vagy. Örülök, hogy találkoztunk, és köszönöm a tanácsodat! Sajnálom, hogy olyan ideges voltam. De köszönöm, hogy meghallgattál!-
*Elmosolyodott kedvesen, megfogta Akira vállát, majd biccentett a fejével.*
-Viszlát.- *Majd megfordult és hazasétált.*

*Eltelt az éjszaka. Sőt, már késő délután van, Casve pedig végig aludt. Éjszaka későn érkezett vissza. Remélte, Akira sikeresen megérkezett arra a helyre. Casve most az út közepén fekszik, mert ott lát ki a lombok közül az égre. Nem érdekelte, hogy talán a vándorok útjában lehet, majd kikerülik. A tegnapi események megváltoztatták őt. Nem volt vidám, nem volt játékos. Komoly volt, és sokat gondolkodott. Bárki is akadna most belé, nem volna a számára jó társaság. Rossz kedvében van, kifejezetten. Nem igazán értett egyet Akirával. Annyira semmilyen dolognak tartja azt, ami történt. Viszont Casve számára fontos ez a dolog. Az első csókot nem attól kapta, akit szeret. De talán nem is ez bosszantja a legjobban. Hanem az, hogy olyan csókolta meg először, aki tutira nem szerelmes belé. Ezért volt dühös Casve. Igen, furcsa, de most először érzett dühöt ember iránt. Nem gyűlölte Christ, szó sincs róla. Csak balgának tartja, hibázott. Szóval Casve a hátán feküdve, két kezét feje alá téve bámulta a felhők haladását az égen.*

» 5. Setét erdő