2. Zeeb mocsara

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Kedd Nov. 30 2010, 17:37

*Szerencsés ez a mai ködös nap. Két személy távozhat élve innen. Egyiknek se vágya most a harc. Az életet többre becsülik, és a céljaikat is, amik talán lejesen ellentétesek. Hiszen a jelek szerint Dardanosz egy hazafi, még Xerio egy olyan, aki megveti a „hazáját”. Bár ez is felvet egy kérdést. Akkor miért nem támadott Dardanosz? Xerio sejtelmesen elmosolyodott.*
- Dardanosz, remélem nem sértelek meg. De szerintem egymás mellet kéne mennünk, ahogy te se bízol meg bennem, úgy én se benned.
*Ez így természetes, két olyan személy, akik talán hasonlóak, de nem bíznak meg a másikban. Ezért egymás mellet közlekednek. Halk cuppanással szabadítja ki a lábát Xerio is, és maszkját a kezében fogva indul el Dardanosz mellet.*
- Nyugalom, nem szándékozom akadályozni a küldetésedet. Merre? Ki innen, ki a mocsárból, elég lesz, ha a mocsár határának a közelébe eljutok, onnan egyszerű lesz a kijutás. S mondcsak, miért olyan fontos az a küldetés, hogy ide kellet jönnöd? Nincs itt semmi, eben a mocsárban.

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Szer. Dec. 01 2010, 08:44

*Dardanosz faarccal bólint egyet Xerio szavaira. Ő maga is így gondolta. Nem várja el, hogy a hátát mutassa neki a darthar, mert ő maga sem tenné meg, csalódott volna benne, ha megteszi.
Ehtar rezignáltan veszi tudomásul, hogy ismét csaknem megmerült csizmája a beszélgetés közben az ingoványban. A szilárdnak tűnő fűcsomók sem tartanak ki a végtelenségig, egy idő után süllyedni kezdenek a lápban lefele a rajtuk álló ember súlyától.
Xerio egészen beszédesnek tűnik ahhoz képest, hogy a korábban ismert dartharok általában még egy-egy szót is alig voltak hajlandók kimondani. Persze ez nem is csoda, hiszen Dagorladban evolyrani darthar ha megfordul, azt nem jószántában teszi.
A maszkos úgy tűnik, csak tudni akarja, mit keres itt a dagorladi.*
- Mint korábban mondtam, mindkettőnknek jobb, ha erről nem beszélek neked.
Errefelé vannak olyan dolgok ami miatt egy evolyrani hazafinak lehet keresni valója hazája érdekében.
Ezért voltam itt.
Úgy tudom, nem messze a mocsártól kezdődik Ettelë síksága, én arra tartok.
~Remélem, nem akarsz velem jönni, mert az gondot fog okozni…~
*Körszakálláról köpőenye ujjával letörli a lecsapódott köd miatt cseppekbe rendeződött vizet.
Ahogy haladnak, a távolban feltűnik egy púpos, nagy méretű lény.
Dardanosz reméli, hogy még nem vette őket észre a félóriás. Kezével int Xerionak, hogy álljon meg, s nem mozduljon. Úgy figyeli a ködben felsejlő sziluettet, amint lassú mozgással halad előttük.*

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Szer. Dec. 01 2010, 15:43

*Haladnak, de csak nem akarnak kijutni ebből az istenverte mocsárból. Nem rajong az olyan helyekért, amit nem ismer pontosan. Hiszen ha arra kerülne, a sor nem tudna merre menekülni, vagy esetleg csapdát felállítani, és hasonló dolgok. Egy szónak is száz a vége, nem kedveli az ismeretlen helyeket.*
- Értem ismét. Érhető hogy nem bízol egy olyan személyben, aki nem szereti a „hazáját”. Bár ez felvet pár dolgot. Addig tökéletesen rendben, hogy itt nem harcolunk. De mi lesz később? Vajon nem fogod elmesélni senkinek, hogy egy olyan személlyel találkoztál, aki könnyen lehet majd hazaáruló? Netalán nem fogsz majd vadászni rám? Hiszen te hű hazafi vagy.
*A kérdés jogos, és a válaszra pedig kíváncsi. DE megkell torpanniuk. Hiszen valami kirajzolódik a ködben. Nem csupán megáll, a lélegzetét is visszafogja, és vár. Vár arra, hogy hátha nem vették őket észre, és talán sikerülhet elkerülniük ezt a fenevadat.*

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Csüt. Dec. 02 2010, 09:48

*Dardanosz csendben vár. Kushadva. Lassan süllyedve az ingoványba várja ő is lélegzet visszafojtva, hogy a fura szerzet hatalmas tömege lassan tovatűnjön a ködben. Úgy tűnik, nem vette észre őket. Tudja, ez az a félóriás, aki csónakjával járja a lápot. Nem örül neki, hogy feltűnt, de mindenképpen örömére szolgál, hogy eltűnik. Az a göcsörtös hátú gólem van olyan gyanakvó, hogy kiszimatolja dagorladi mivoltát, még ha a darthar nem is sejti meg.
Xerio használhatóságán is elmélkedik, miközben figyeli a ködbe vesző alakot. Talán a dartharok a legkönnyebben megingathatók evolyran népei közül az emberek után. Meglátja, milyen szerencsével jár majd vele.
Mikor már nem látja a csendesen sikló alakot, akkor szólal csak meg újra. Szavait immár Xerióhoz intézve.
Persze előbb kiszabadítja csizmáját a sárból. Már nincs olyan szerencséje, hogy megússza, a hideg lé lassan belefolyt csizmája szárába. Itt nincs lehetőség kiüríteni, inkább minél hamarabb célszerű elhagyni a helyet.
Káromkodás nem hagyja el a száját, katona, ettől sokkal cudarabb körülmények között is meg kell állnia a helyét.
Xerio válaszára most igyekszik úgy gondolkodni, mint az evolyraniak. Kik képmutatón megjátsszák magukat, hogy mindenki azt hihesse, milyen jó lelkű népség, pedig ugyanolyan gyarlók, mint dagorladi szomszédaik, s ha tehetnék, már régen halomra ölték volna Eloyah népét.*
- Attól, hogy te nem vagy hazafi, nekem még nem kell leölnöm téged, sem vadásznom rád. Ez nem bűn. Nem árultad el hazádat, ha megteszed, akkor majd lesz, aki vadászik rád….
*Szúrós tekintettel mered Xerio pókerarcába.*
- Egyébként sem kell a harchoz megvárni a szilárd terepet. De menjünk tovább, mert sosem jutunk ki innen, ha csak itt állunk!

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Szomb. Dec. 04 2010, 13:10

*Mehetne már tovább az a féloráis valami. Már örült, hogy nem kell egyhelyben állnia, és a lába is szabad. Erre megint itt kell állni, és várni, lassan merül ismét el a mocsárban a lába. Remek, Hiába vastag a csizmája, érzi, ahogy a maró hideg áthatol rajta. Ez kellemetlen, nagyon kellemetlen. Végre elmegy a szörnyeteg, lehet kiszabadítani a lábát. Kis erőlködés árán ismét szabad. Remek, ha nem fog megfázni, akkor nagyon hálás lesz. Hmm, érdekesek a szavai Dardanosznak. HA nagy hazafi, akkor megkellene előznie a bajt, hiszen még nem veszélyes Xerio, de mivan ha idővel az lesz? Mint hazafinak elkell hárítania minden veszélyt a világban, ami a szeretet hazáját fenyegeti.*
- Éretlek, és ha azt mondom, hogy azért vagyok itt? Hogy keresek valamit, vagy valakit, aki segíthet a hazám ellen? Akkor se tennéd… persze ez nem igaz. Csak egy elméleti kérdés volt. És igazad van, haladjunk tovább. Remélem már közel a mocsár határa, kellemetlen, de egy kicsivel több fényt szeretnék már. Mond Dardanosz…van családod? Értük harcolsz ennyire?

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Vas. Dec. 05 2010, 13:57

*Dardanosz végtelen türelemmel hallgatja Xerio szavait. Dagorladiként már régen gyanús lenne, ha hazájában hallgatná ezeket a szavakat, az évődést arról, hogy miként lehetne hazaáruló a darthar, s megölné-e.
Meg hát…de ez nem Dagorlad. Evolyran közel sem viselkedik olyan óvatosan, ezért is járhatják keresztbe-kasul a dagorladi kémek és szabotőrök.
Innen nézve egy leendő evolyrani hazaárulót sem ölne meg, csak mert elgondolkodik rajta, hogy az is lehet egyszer.*
- Evolyranban nem ítélnek el senkit, amíg bűnt nem követ el. Szabadon gondolkodhatsz, a tetteidet ítélik meg, nem a gondolataidat.
~El sem hiszem, hogy ezt én mondom. A nyamvadt árulóknak már az árulás gondolatáért is fővesztés jár, vagy előbb kínzás, aztán halál. Ez meg itt gondolkodik azon, hogy vajh mi lenne, ha áruló lenne…megölném-e…hát meg…~
*Azonban gondolatait nem osztja meg Xerioval. Nem teheti, azzal árulná el magát.*
- Néha bírnunk kell a nehézségeket, most épp ezt, ami itt van, hogy céljainkat elérjük.
Nincs családom. Az én munkámban csak bonyolítja a dolgokat. Ha meghalok, senkinek nem hiányzok majd. Nem hagyok árvát magam után.
A hazámért harcolok.
Sokat gondolkodsz a hazaáruláson. Miért tennéd meg? Neked sincs családod? Nincs miért maradnod a jó oldalon?

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Vas. Dec. 05 2010, 20:04

*Hmm, érdekes a reakciója Dardanosznak. Vagyis az, hogy az arcán nem sok reakció van. Ennyire higgadt lenne? Hiszen a szeretet hazáját fenyegetik, más már régen megölte volna Xeriot. Hiszen a mocsárban nem is maradna nyoma. Egyszerűen csak elsüllyedne Xerio teste és kész. Bár rálehet fogni, hogy Dardanosz tart a féloriástól és azért nem akar zajt csapni.*
- Látod, ez a bajom Evolyrannal többek közt. Gyenge egy ország, nincs meg a fegyelem, a söpredék vidéke, pusztulnia kell, és a helyén a holtak mezejének kell lennie. Egy új és erős birodalmat kell létrehozni. Ahol a kín és a fájdalom lesz az úr.
*Mondta Xerio, de az arcán neki se sok érzelem van, nyugodt és egyenletes hangon beszélt. Talán nem is ember? Volt már valakinek ez a reakciója. Ostobaság, ember ő is, csak az érzéketlen fajtából való ember.*
- Eben egyet értek veled Dardanosz. Talán ez becsülendő, hogy nem akarod a családodat veszélybe sodorni. Miért ne tenném? A világ egy szélmalom aminek nem mozognak a lapátjai, és ez az állapot nem jó. Elkell indítani a szelet és mozgásba kell hozni azt a szélmalmot. Nincs családom, nincs barátom, egyedül vagyok szerencsére. Jó vagy gonosz. Ezek csak szavak mi okom lenne beilleszkedni a korlátozott és valótlan jellemrendszerbe? Csak célok vannak, és a célok eszközeit és a célért elkövetet, teteinket nevezik jónak vagy gonosznak. De ezek csak szavak.

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Csüt. Dec. 09 2010, 09:10

*Dardanosz magában örömmel hallgatja Xerio szavait. Ha tudná, hogy dagorladi, gyanús lenne neki, hogy miért győzködi annyira áruló mivoltáról.
De nem tudhatja, hogy Ehtar a másik országhoz hű, azt hiszi, hogy Evolyranhoz, s még így is szidja hazáját. Hát ha dagorladi lenne, már a mocsár hideg latyakjában heverne arccal lefelé.
Szerepe szerint azonban miközben hangos cuppanásokkal igyekeznek kivágni magukat a mocsárból, ellenkezik.*
- Ez a szerinted söpredék, gyenge ország mégis megverte Dagorlad seregeit és azóta is védi magát ellenük.
*Tény, ami tény, ezt neki is el kell ismernie. Norb Lutham erődjénél szülője esett el. Másik pokoli helyszíneken ő maga is részt vett a küzdelemben és látta, hogy bár dagaroladiként ők voltak esélyesebbek, az evolyraniak valahogy mégis visszaverték támadásaikat. Volt persze, hogy elpuszítottak egy-egy falut, de tovább sosem jutottak, s végül mindig a visszavonulás lett a vége.
Maga sem érti, mi lehet az oka. Dagorlad sötét erejének nem kellene, hogy problémát jelentsen az evolyrani védelem. Úgy kellene elsöpörni őket, mint ahogy a szél fújja el a száraz leveleket.
Magabiztos mosollyal tekint Xeriora. Ha tudná a másik hogy mennyire van mozgás a látszat ellenére is, legalábbis dagorladi oldalon….de nem. A végén még kibújik belőle a hazafi és szaladna Evolyran valamelyik vezéréhez. Csendben hallgatja a darthar elmélkedését a jóról és a rosszról.
Ő már régen fölé emelkedett ennek. Csak eszközök vannak és hazájának céljai, melyek megegyeznek az övéivel és Eloyah és a többi vezér céljaival.
Ez számít, semmi több. És ha hozzátehet azzal, hogy bájolog néhány nyálas evolyranival, ám legyen! Végrehajtja Darkmen tábornok küldetését és Dagorlad újra naggyá válik.*
- Az ellenségről milyen véleménnyel vagy, ha a saját hazádról így gondolkodsz?

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Csüt. Dec. 09 2010, 18:06

- Szerencse, vagy csak egy rossz lépés. De még vannak olyan ostobák, akik életüket áldozzák Evolyranért, addig a parasztok is megteszik. Van kiről példát venniük. De talán a nyílt háború nem célra vezető, fejezd le a kígyót és a test megdöglik.
*Utal itt arra, ha az uralkodókat és családját meg mindenkit, aki szóba jöhet az ország irányítására. Azokat kell megölni, vagy ha csak az uralkodót, akkor fejetlenség lesz, egymást fogják marni azok, akik a trónra, áhítoznak. Azt kihasználva könnyebben le lehetne győzni ezt az utált országot. Mire fel Dardanosz mosolya? Talán csapdába csalta Xeriot? Vagy valami más lehet az oka az örömnek? Majd kiderül egyszer. Elgondolkodik a kérdésen, és ez jó kérdés volt.*
- Hazám nekem nincsen. De ha válaszolnom kell, hát az ellenségem ellensége a barátom. De én csak jelenleg egy gyenge pont vagyok, ostobaság ilyen kifejezéseket használnom, hogy az ellenségem. Nem vagyok ellensége még az országomnak.

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Csüt. Dec. 09 2010, 20:52

*Dardanosz elfintorodik. Nem hinné, hogy Evolyran feje, pláne a vezérek könnyen elkaphatók. Ahogy eddig látta, egységes az ország. Nem egyszer találkozott szövetséges erősítésekkel.
Ha embereket ölt, ott voltak a mágusok, elfek, ha elfeket, jöttek a mágusok, myrték, s a többi nép is.
Sosem hagyták egyedül egymást. De nem véletlen, hogy most úton van. Az ő fegyvere az ármány, a kétely, s a téboly.
Erősebbek a kardnál, erősebbek a hűségnél is. Háttérmunka ez, nem lesznek végzőiből hősök.
Tudja, ha ebben a küldetésben hal hősi halált, nem fogja szobra Elsgaroth városházát díszíteni.
De nem is ez a lényeg.
Sötét szemeivel Xeriora pillant, s megáll egy pillanatra az ingoványban.*
- Ha hazád nincs, akkor nem is árulhatod el. Egy ország minden harcosa fontos. Nem jelentéktelen pontok. Ha halálukkal kettő, vagy akár tucatnyi ellenséget visznek magukkal, máris igen fontos tagjai az országnak.
Ne becsüld alá egy jó harcos jelentőségét!
*Közben tovább indul, nem szeretne ismét megsüllyedni. Az, hogy egyre több a száraz sziget, ahol meg lehet pihenni, s a köd is mintha áttetszőbb lenne, azt jelzi, hogy végre kifelé haladnak.*
- Szerencsére nem könnyű népünk fejeinek közelébe férkőzni…

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Pént. Dec. 10 2010, 17:45

- Én nem tekintem hazámnak, de a hazám a polgárának gondolhat engem. És te is úgy utaltál rá mintha a hazám lenne. Ostobaság, ostobaság, azért a birodalomért a vérünket áldozni Dardanosz. Neked mit adott? A veszélyeken kívül? Nem sokat, akkor miért kell harcolni érte? Nem sok jót hozott az életünkbe, és egy másik dolog. Túl régóta létezik, a világnak kell a változás, és egy olyan régi birodalom, mint az, annak vesznie kell. Az felrázná a világot. S nem becsülöm alá a harcosokat, csak ostobának tartom őket, ha szinte már fanatikus ként harcolnak. Nem lehet egy oldalra se állni teljesen, megkell találni a középutat.
*Folytatja a sétát Dardanosz mellet, és folytatja az eszmecseréjüket is. Hangja továbbra is érzelemtől mentesen csendül ki a világba.*
- De miért is nem? Lehet, nem azonnal orvgyilkosokat kellene küldeni. Cselek és ármányok, beférkőzni a kegyeikbe, elnyerni a bizalmukat, és kivárni az alkalmas időpontot. Vagy meggyőzni egy elég hatalom éhes személyt, akinek van esélyre ezt megtenni. Néha elkell vonatkoztatni a bonyolult tervektől, és egyszerűen cselekedni.

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Szomb. Dec. 11 2010, 13:51

*Dardanosz magában mosolyogva hallgatja, de kívülre ugyanazt a rideg, figyelő arckifejezést mutatja. Xerio annyira próbálja meggyőzni arról, hogy ő ugyan hazaáruló lehetne, hogy már-már az gyanús. Mi van, ha az evolyrani elhárítás tagja, s így próbálja az átállt ügynököket, vagy az éppen behatolni készülő kémeket kiszűrni? A fapofa, amit folyamatosan visel, épp lehet egy kiképzés eredménye is.
Végül mély, hideg hangon szólal meg.*
- Xerio. A hazám nekem tényleg nem adott semmit, de sokan mások boldogan élnek benne. Talán, ha leteszem a fegyverem, én is élhetek így.
Dagorlad mit adhat neked? Ha Evolyran elbukik, akkor seregnyi kis ország marad, amiket a nagy és erős Dagorlad játszva lever egymás után.
De ismered-e annyira, hogy megmondhasd, az a világ jobb lesz ennél?
~Muszáj valahogy kiugrasztanom a nyulat a bokorból.~
*Egy pillanatra elhallgat. Majd ugyanolyan higgadtan, csendesen folytatja.*
- Azt kell gondolnom szavaid után, hogy keresed a halált. Ha egy evolyrani kémelhárítóval találkoznál, már lehet, hogy harcban állnál vele, vagy már el is buktál volna….hacsak nem te magad vagy az, így próbálva kiszűrni az átállt ügynököket, vagy a beszivárgókat….
*Ezzel sötét tekintete élesen villan Xeriora.*
- Mondd csak….

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Szomb. Dec. 11 2010, 17:51

- Kit érdekelnek mások? Mit tettek ők értünk? Mit, semmit. Élnek békés életet és közben mit se tudva arról mi is folyik a világban. Dagorlad? Ott talán élnek olyanok, akik adhatnak erőt, tiltott erőket akár. De egy ország olyan, mint a másik. Előbb vagy utóbb elbuknak. Ez a természet rendje, de ennek így kell lennie. De néha a sors kezét erőszakkal kell irányítani. Dagorlad meg tényleg erős ország, és ha bekebelezi, a többi kicsit hát tegye. Nekem csak Evolyrian jelenleg az ellenségem. Egy személyes sereg vagyok sajnos. S még gyenge, de talán megélem azt a napot, hogy részem lesz a pusztulásában. Nem ismerem. De ne ítéld el az ismeretlent.
*Kezd Dardanosz is gyanús lenni Xerionak, lehet akármilyen fontos küldetésen. A józanész nem azt diktálná, hogy megakadályozza a szeretet országának a veszélybe kerülését? Még ha nem is tekinti Xeriot veszélyes elemnek. Egy kis kavics is képes hegyomlást idézni.*
- Nem kell keresni a halált, megtalál az téged. Nem vagyok kém, és kémelhárító se. De ha az lennék, akkor szerintem tudnék a te küldetésedről is, és akkor az is értelmet nyerne, hogy itt találkoztál velem.
*Egy apró mosoly is megjelenik az arcán, elsőnek amióta beszélnek.*
- Nem vagyok az. Egy Darthar mint olyan, aki kémekre vadászik? Ostobaság.

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Vas. Dec. 12 2010, 13:51

- Ha egyik ország olyan, mint a másik, s úgyis elbuknak, éppen mindegy is lehet neked, hogy melyik áll fent épp. Erőt, tanítást meg bárhol kaphatsz…mindkét országban lehetnek olyan nagy erejű és tudású harcosok, akik képesek kiszolgálni a te érdekeidet.
*Dardanosz hangjából enyhe gúny csendül. Egy olyan polgár, aki megveti országát, s azt hiszi, a másik többet nyújthat, megvetést érdemel szemében. Azok az evolyraniak, akik kínhalált haltak a barlangokban, de szájuk mégsem nyílt áruló szavakra több tiszteletet érdemeltek, ha mégoly szánalmasak is voltak, ahogy védték hazájukat.
Viszont egy ilyen mágus, kit csak saját érdeke hajt, ideig-óráig használható lehet. De több kell ennél, hogy beavassa titkába. Rögtön az első evolyranit, akivel találkozik Dagorladot elhagyva.
Hasonló mosollyal viszonozza Xerioét.*
- Egyetlen ember nem fog egy országot romba dönteni, csak fogaskerék lehet egy gépezetben. Együtt lehetünk erősek…s hogy Dagorlad ismeretlen lenne? Kötve hiszem…Én munkám során sokfelé szolgáltam már Evolyrant, s pont ezért nem tartalak téged sem veszélyesnek. Darthar, aki kémekre vadászik?
Tapasztalatlan vagy, barátom, aki a sötétségben lakozik, az ismeri a legjobban az árnyakat….
Tudhatnád, hisz te magad is darthar vagy.

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Vas. Dec. 12 2010, 17:56

- Mindegy lehetne, de mivan ha az az ország, ami ellen ellenszenvet érzek, az már ártott nekem? Akkor talán jogosnak érezném a vágyat, hogy pusztuljon. De az erő, ami az egyik országban tiltott, az a másikban szabad.
*Elengedi a füle mellet, a gúnyos hangot. Nem egy olyan személy véleménye érdekli, mint Dardanosz. Az igazság szerint senki véleménye nem érdekli. Megtanulta, hogy aki mások elvárásai szerint él, az egy ketrecben raboskodó állat. A vágyaink rabjai vagyunk, és a szükségleteinké. *
- Elég lesz, ha csak részem lesz az elmúlás elindításában. Ha emlékezni fognak a nevemre az már megérte. Oh, bocsáss meg, félre értettél. De nem Dagorlad az, ami ismeretlen számomra. Hanem hogy nem ismerem annyira, hogy megtudjam mondani, hogy jobb lesz e a világ. Hmm, akkor csak azért nem támadsz rám, mert nem tartasz veszélyesnek, vagy, mert te se az, vagy akinek mondod magad?
*Lassan néz Dardanosz szemeibe.*
- Talán nincs még elég tapasztalatom, talán csak egy tapasztalatlan fiatal vagyok. De igazad van abban, hogy én a sötétségben élek. Ismerjük az árnyakat, te és én is. Te is olyan, vagy mint én. Darthar, olyan valaki, akiben kevés jó szorult. Ezért is fura nekem, hogy egy oylan valaki mint én, életét adná egy "jó" ügyért.

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Hétf. Dec. 13 2010, 05:58

*Dardanosz belegondol. Dagorlad ártott neki valaha is. Keménységre, katonának nevelte. Megkapott mindent, amire szüksége volt, enni, inni, szállást.
Nincs oka panaszra, de ha elvett volna valamit, azért még nem kívánná pusztulását.
Az erő pedig benne van, ezt tudja, nem kell hozzá más, csak ő, hogy legyen.*
- Ahhoz, hogy emlékezzenek a nevedre, sokat kell tenned.
*Állja Xerio tekintetét. Magabiztos, hideg szemekkel néz vissza.*
- Senki nem állította, hogy életem akarom adni egy jó ügyért. Ha tehetem, életben maradok és ahogy látod, még most is élet, pedig nem akármiken mentem már keresztül.
És nem tartalak veszélyesnek, Xerio. Ha az lennél, már megöltelek volna.
*Dardanosz magabiztos. A darthar nem mutatott számára túl sok újat, s a mocsári terep ugyan nem könnyű, de előnyére válhat neki.*
- Nem árultad el a hazámat, s egyenlőre arra sem látok bizonyítékot, hogy megtennéd. Csak üres szavak, amiket mondasz. Elméletek, filozófia…mondhatod, hogy innen indul minden, de nekem a tettek beszélnek.
Ha majd áruló leszel, és arra utasítanak, vagy küldetéseim egyikén találkozok veled, akkor nem lesz olyan szerencséd, hogy megkíméljelek.
*Eközben lassan kiérnek a mocsár szélére. Bár a táj igen kietlen, a láphoz képest megkönnyebbülés járja át a dagorladit.
Végre könnyebben haladhat.*

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Kedd Dec. 14 2010, 14:19

- Hát majd teszek. Majd talán te is emlékezni fogsz rám. Ha sikerül véghezvinnem a dolgokat, amiket akarok, akkor majd lehet a te fejedben is felrémlik a nevem. Ez lesz az én halhatatlanságom.
*Hiszen halhatatlanság nem létezik, mindent és mindenkit lelehet győzni. Csak tudni kell a módját. Na meg persze tudni kell csalni is.*
- De ha a hazád megköveteli? Maradnál olyan hűséges Evolyranhoz? Feláldoznád magad és eldobnád az életedet? Még akkor is, ha nem számít az országnak?
Magabiztos vagy te, is mint én. Nem a legjobb tulajdonság a magabiztosság, vakká teszi az embert.
*Ez a terep éppen úgy lehetne hasznára Xerionak mint Dardanosznak, de mint Dardanosz, úgy Xerio célja se az erőszak. Inkább hogy innen jussnak ki.*
- Tettek? Mivan ha már tetem is az ügy érdekében? Ha már elvégeztem pár apróságot? Mivan ha már egy falunak megmérgeztem az ételkészletét? És ők már haldokolnak? Persze ez csak elmélkedés. Ha tényleg utánam küldenek majd, akkor álok elébe a harcnak.
*Végre kint, kínt ebből az undorító mocsárból. Szilárd terep a lábai alatt, meg is áll egy kicsit és körbenéz a tájon.*
- Lassan ideje külön válnunk. Te is mész a küldetésedre, és én is indulok tovább.

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Szer. Dec. 15 2010, 17:03

*Dardanosz nem felel Xerio szavaira. Nem érzi a súlyukat, hogy valaha is hallani fogja a nevét, akár Dagorladban, akár Evolyranban hírességként, vagy hírhedtként. Persze tévedhet is, ha a dartharban van akkora potenciál, hogy véghez vigye, amikről beszél.
Xerio újabb szavaira azonban kénytelen hidegen elmosolyodni.*
- Xerio, ebben tévedsz. Nem a magabiztosság teszi vakká az embert, hanem az elbizakodottság, és az önteltség. Ezek bennem nincsenek meg. De bízom az erőmben és a képességeimben, és ez a magabiztosság.
*Dardanosz maga is megáll és körbenéz, miközben azért szemmel tartja a fiút. A tág síkságon elvétve is alig találni életet, s a sötétség, mely a tájra telepszik, még inkább kietlenné teszi azt.*
- Ha már tettél, arról tudni fognak az illetékesek, de ezek csak szavak, amikre nem kell ölre mennem veled. Menjen mindenki a maga útjára, és a végén talán még találkozunk egymással.

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Pént. Dec. 17 2010, 15:59

- A magabiztosság pont annyira okozhatja a vesztedet, mint akár az önteltség. Ha magabiztos vagy, nem figyelsz minden részletre. Olyan hibákat is ejthetsz, amiket könnyedén eltudtál volna kerülni. A magabiztosság pont annyira veszélyes, mint azok, amiket felsoroltál.
*Kietlen táj, a halál vidéke. Pont egy olyan személynek való, mint Xerio. Csodás és kietlen, békés. Egy magának való embernek tökéletes. Lassan szívja be a levegőt és engedi ki.*
- Nos, talán tudnak talán nem, talán megtettem talán nem, talán lassan halna meg, talán nem is halnak meg. Szavak ezek, vagy tettek? Egyszer kiderül, ha kaptok egy hírt arról, hogy egy falu kipusztult. Egy járvány ütötte fel a fejét. Ez is módja, hogy bevegyél egy birodalmat, terjessz egy járványt és haljanak meg betegségtől a harcosok.

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Pént. Dec. 17 2010, 16:19

*Dardanosz megcsóválja a fejét.*
- Fogalomzavarban vagy. Magabiztosság nélkül nem győzhetsz, ne harcolhatsz valaki ellen, ha abban sem bízol, hogy esélyed van ellene. Ez már magában fél vereség lenne. Attól, hogy bízol magadban, még figyelned kell a részletekre. Ha öntelt vagy, akkor nem figyelsz. A kettő között hatalmas különbség van.
*Követi Xerio tekintetének villanásait. A táj arra jó, hogy amikor megy, még mérföldes távolságból is észrevegyék. Ezért öltött evolyrani gúnyát, és ezért igyekszik úgy is viselkedni.*
- Azzal, hogy elindítasz egy járványt, még nem győzöl le egy birodalmat. Nem tudod megölni az összes harcost vele. Ha ilyen egyszerű lenne, már régen elhullott volna Evolyran.
A mindenhol vannak gyógyítók, akik legyőzik a járványokat, mágusok, akik megtalálják az okát és megszüntetik.
És nincs az a betegség, aminek ne lenne ellenszere is. Ezzel csak gyengíteni lehet, de nem legyőzni. Sokkal összetettebb egy birodalom és maga a hadviselés is, mint azt te gondolnád.
*Ismét körbenéz.*
- De ideje indulnom. Tudom, hogy nem úgy gondolkodsz, de nem is kell. Ha nem általam, majd a magad kárán megtanulod ezeket a dolgokat.
Viszont látásra, Xerio!
*Szól még, majd indulna is tovább.*

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Szer. Dec. 22 2010, 11:36

- Fölösleges egymásnak bizonygatni a fogalmakat. Ez az én véleményem és ott van a tied is. Szerintem vannak, akik velem értenek egyet, és vannak, akik veled. De ahogy neked úgy nekem is igazam van.
*Fogalmak fogalmak, amikre nagy szükség nincs. Még ha találkozunk egy olyan valakivel, akinél okosabbak vagyunk, akkor elbízzuk magunkat. De ha az az illető sokkalta erőseb, mint mi, akkor nem biztos, hogy a magabiztosával sikert érünk el.*
- De, ha a járvány elég időt ad egy támadáshoz, akkor már nagyobb az esélyed a győzelemre. A betegséggel elgyengíted a katonákat és még figyelniük kell a harcokra, úgy a betegekre is. A tiszta harc nem való egy háborúba.
*Szemeivel a terepet pásztázza és egy elégedett, mosolyra húzódik az ajka. S még mielőtt elmenne Dardanosz megszólítja.*
- Daradnosz.*a férfi felé nyújtja a kezét.*- Érdekes beszélgetés volt. Ha az egekben élő lények is úgy akarják, még találkozunk. Viszlát.
*Majd indul ő is a saját dolgára.*

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Csüt. Dec. 23 2010, 01:23

*Mivel egyikük sem híve a meddő vitáknak, ahogy tűnik, így Dardanosz már nem reagál Xerio újabb szavaira, de megszorítja a darthar kezét.
Gondolatban mélyen elraktározza a róla megszerzett információkat, hiszen sosem tudhatja, mikor veszi majd hasznát akár azoknak, akár magának Xerionak, hiszen ez a világ nem olyan nagy, hogy ne futhatnának össze még.*
- Viszlát!
*Köszön még, majd azért óvatosságában fülelve hátrafelé, a mágus irányába is lassan elindul, a síkság mélye felé.
A zord tájban szeme kedvét leli, hisz egészen messzire ellát. A mocsár bűzös, ködös területei után a száraz, tiszta levegőjű sík vidék egészen üdítően hat rá.
Öles léptekkel távolodik, s halad előre, immáron Evolyran irányába.*

//Köszönöm a játékot, Xerio!//

Tárgy: Re: 2. Zeeb mocsara Csüt. Dec. 23 2010, 19:38

*Elváltak hát útjaik, egyik balra, másik jobbra. De a sors talán még ismét összehozza őket. Majd kiderül. Dardanosz útjáról nem tud sokat, sőt semmit. Csak azt tudja, hogy ő elindul Dagorladba. Talán ott megleli, amit oly régóta keres, hogy ismét egész legyen az, ami eltört, és nála legyen, amit elvettek tőle.*

/Én is köszönöm./

» 4. Zeeb mocsara