EVOLYRAN


 
HomeCalendarGy.I.K.CsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 11 ... 20  Next
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Csüt. Jan. 29 2009, 20:19

*Próbálja felvenni a lány ritmusát. Saját ritmusa sokkal kicsapongóbb, így talán még viccesnek is a hat a két méter tíz centis alak csetlése botlása. Ritkán kelti fel valami a figyelmét, de akkor mindent meg akar tudni a dologról. Persze ez inkább hasonlít egy sárkány rajongására egy ékkő iránt, semmint vonzalomra. Most épp a lány viselkedése keltette fel a figyelmét, és akár egy kristállyal tenné, most mindenoldalról megvizsgálná, csak nem tudja, hogy kezdjen hozzá.*
-Igen én is arra tartok. Szükségem lesz néhány anyagra.
*Szemeit egy darabig, pont, hogy ne legyen feltűnő, a lány formás testén legelteti. Majd inkább a hangszínt ízlelgeti, és mimikát illeszti hozzá. Túl sokat élt a saját népe közt, és olyan új neki ez a stílus. Arcán időnként az elgondolkodás szülte barázdák is felfedezhetők. Az esti szelet, csak egy enyhe borzongás formájában veszi tudomásul, melynek hatására a hajósokra váró veszedelem is feltűnik lelki szemei előtt egy lidérces pillanatra.*
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Csüt. Jan. 29 2009, 20:55

- Gondolom a hajóút a Te készleteidet is kimerítette, meg egy jó kis menedék sem ártana, mert éjjel talán újabb vihar lesz...
*A természet minden apró rezdülésére odafigyel, hisz minden beszél körülöttük, csak kellőképp figyelni kell, hogy meghalljuk. Hűvös tengeri szellő kergetőzik a fák leveleivel, kellemes susogó zenéjével harangozza be a természet várható hangulatát.
Meg kell hagyni, a csetlő-botló Sebastian mintha csak egy komédiából lépett volna elő. Aloryä nem is nagyon fogja vissza magát, széles vigyorral figyelgeti ügyetlenkedéseit, s néha-néha még kuncog is halkan, de ugyanakkor készenlétben van, az esetleges segítségadásra. Már az erdőben járnak, jó ideje gyalogolnak, amikor egy kisebb tisztásra érve Aloryä megtorpan.*
- Azt hiszem legjobb lesz, ha itt letáborozunk mára. Mármint, ha nem sietős a dolgod és továbbra is velem akarsz tartani.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Csüt. Jan. 29 2009, 21:28

-Igen. Sajnos jobban megviselt minket az út mint hittük. Igaz Nero?
*A kérdést a vállán ülő hollójához intézi, s egy gyors mozdulattal varázsolja elő az ében színű madár vacsoráját. A kisdarab nyershús hamar eltűnik az éles csőrben, majd elégedetten tollászkodni kezd. Közben egy kisebb viszonylag szélvédett tisztásra érnek. A vihart jelző tomboló légáramlatok, szelíden lengedeznek csak pásztoraik a fák közt.*
-Ez a hely tökéletes lesz. Köszönöm a szíves invitálást, élnék vele.
*A frissen felfedezett gyémánt, még nem vesztette el csillogását, így szívesen marad a társaságában. Másrészről meg nem a legkellemesebb viharban menetelni. Csak ledobja holmiját és elkezd tűzifát gyűjteni. Nem lenne rossz eltenni valamennyit, hogy ne ázzon meg.*
Vissza az elejére Go down
Amara Lynessa
Szörnyvadász
avatar

Hozzászólások száma : 96
Age : 267
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Pént. Jan. 30 2009, 16:41

*Unottan ült a hajó fedélzetén. Már napok óta úton vannak és még mindig nem érkeztek meg úticéljukhoz. Már azt sem tudta, mit kezdjen magával. Az első napok még izgalommal teltek el, de ahogy haladt az idő, úgy hagyott alább a lelkesedés is. Immáron a 6. napja, hogy útra keltek és eljöttek otthonukból. Amara céltalanul bolyongott a hajón nap mint nap. Társai ki is beszélték a háta mögött, hogy mennyire a terhükre van. Hiszen örökké megy mindenhova, de nem tesz semmi hasznosat. A többiek egész nap dolgoztak valamit. Volt, ki főzött, voltak, kik a vitorláknál segédkeztek, voltak halászók is, meg takarítók. De ő nem csinált semmit sem. Őt nem foglalta le az ilyesmi. És különben sem fűlött hozzá a foga. Tudta, hogy a többi tünde és csak éppen azért csinálja, hogy elüsse az időt. Neki így sokkal kényelmesebb volt. Bár néha már legszívesebben belevetette volna magát a tengerbe és úszott volna egy jót. Csak az akadályozta meg ebben, hogy nem tudott volna visszakászálódni a hajóra és akkor magára maradt volna étlen és szomjan. Lévén, hogy a tenger igen csak sós és ételt nem igazán találni benne. Legalábbis ő nem eszik halat. Kiskorában egyszer úgy a torkán akadt egy szálka, hogy azóta sem próbálkozott az uszonyosok elfogyasztásával. No, meg azzal is kell számolni, hogy a cápák vagy egyéb tengeri ragadozók oda ólálkodnak és egy óvatlan pillanatban megeszik ebédre. Most is azért ült fent a fedélzeten, a kormányos mellett, hogy legalább azt tanulmányozza, hogyan is kell egy ilyen óriási hajót irányítani. Mindig is érdekelte őt a hajózás. Csakhogy azt nem gondolta, hogy ilyen unalmas egy hosszú út a tengeren. Mindenhol csak víz és sehol semmi szárazföld. Az egyetlen objektum, amit naponta láthatott, az a saját hajójuk volt. És hát annyit mászkált már ebben a hat napban rajta, hogy minden egyes zugát ismerte, mint a tenyerét. Bár még valószínű, hogy vannak titkos termek, amikbe még nem jutott el. A minap is talált egyet, ahol élelem volt elraktározva. De nem az, amit ők kaptak, hanem sokkal ízletesebb. Tudta, mert megkóstolta. Sokkal laktatóbb volt, mint amire számított. Természetesen csak annyit fogyasztott belőle, hogy ne tűnjön fel senkinek a hiány. Bár belátta, hogy nem is férne belé több. Ezután felment a szobájába és lefeküdt az ágyára, hogy kipihenje ezt a kis kalandot. Most is mosolyogva emlékszik vissza erre az esetre, miközben a szél bele-belekap kék színben csillogó hajába. Végigsimított a selymes fodrokon, majd feltápászkodott, s újból felfedezőútra indult. Most inkább a hajó gyomrába kívánt lemenni, hátha talál egy titkos termet a hálóknál. Odalent kissé nyirkos volt az idő annak ellenére, hogy fent hétágra sütött a nap. Persze ez most kellemes volt Amarának. Legalább nincs most olyan izzasztó meleg. Lassan, nesztelenül lépkedett lefelé a lépcsőkön. Ahogy lefelé araszolt, egyre hidegebb levegő csapkodott arcába. Összehúzta magán ruháját, majd a hálótermek felé vette az irányt. Halkan benyitott abba a terembe, ahol az ő ágya is van, majd körülnézett, hogy nincs-e bent valaki. Szerencséje volt. Egyedül volt a szobában. Nekikezdett hát felfedezésének. Mindent tüzetesen megvizsgált, minden kis repedést. Az ágyak alá is benézett. De semmi. Csalódottan indult el, hogy visszamenjen a fedélzetre, s egy kicsit felmelegedjen, mert itt lent egészen kihűlt. Még a végén megfázik. Most már nem foglalkozott azzal, hogy észreveszik-e. Felsietett a fedélzetre. Odafent nagy meglepetés érte. Hideg szél fújt és hatalmas gomolyfelhők feketéllettek az égen. Komor arccal indult meg a tat felé.*


A hozzászólást Amara Lynessa összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jan. 30 2009, 17:10-kor.
Vissza az elejére Go down
Amara Lynessa
Szörnyvadász
avatar

Hozzászólások száma : 96
Age : 267
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Pént. Jan. 30 2009, 17:04

*Nem sejttette, hogy ez lesz a vége. Úgy tűnt, ez nem az ő napja. Pedig most még elég elviselhetőnek indult. De a végére csak bekomorult. Szó szerint...A felhőket kezdte el jobban szemügyre venni. Náluk, amikor ilyen felhők közeledtek, akkor nagy vihar közelgett. Most sem lehet másképp. Egy nagy sóhajjal nyugtázta, hogy itt bizony esni fog, méghozzá nem is akárhogyan! Elindult, hogy a kormányossal megvitassa a viharral kapcsolatos óvintézkedéseket. Talán végre rászánja magát, és csinál is valamit. Odalépett közvetlenül a férfi mellé, majd egy nagy sóhaj után megszólította azt.*
-Szép napot, barátom! Amara Lynessa vagyok. Egy ideje figyellek. Bocsánat érte, csak hát unatkoztam és...De mindegy, ez nem lényeges. Annyit szeretnék kérdezni, hogy miféle óvintézkedéseket tegyünk a közelgő viharral kapcsolatban. Ugyanis nemsokára itt lesz, ha a szél jelenlegi sebességét nézzük. Plusz még ugye a hajó sebessége...szóval véleményem szerint másfél órán belül itt lesz. Ha nem kevesebb...
*A kormányos furán nézett a lányra. Bár ő ismerte Amarát, tudta, hogy a lány nem ismeri őt. Mosolyogva kezdett bele mondókájába.*
-Neked is szép napot, Amara! Igen, tudom, hogy figyeltél. És engem egyáltalán nem zavart. Sőt, még én is figyeltelek téged olykor-olykor. Tudod, gyönyörű vagy a napsütésben!
*A férfinak igen csak tetszett a lány és ezért most be is próbálkozott ezernyi bókja egyikével. Türelmetlenül várta a láyn reakcióját, de mivel az csak meredten nézett előre, folytatta beszédét.*
-Na de akkor lássuk csak azokat az intézkedéseket....Azt hiszem, hogy fel kellene húznunk a hajó vitorláit. Ha akkora szél lesz, mint sejtem, akkor csak szétszaggatná a vitorlákat és akkor nem mennénk már innen sehova sem. A csomókat jól le kell ellenőrizni...nagyjából ennyi.
*Mosolyogva tekintett Amarára, aki úgy tűnt, nem foglalkozik nagyon a kormányossal, annál inkább azzal, hogy most akkor szóljon-e a többieknek, hogy munka van. És hogy egyáltalán segítsen-e nekik. Majd végül arra jutott, hogy segít, nehogy azt mondják, még ilyen "vészhelyzetben" sem hajlandó kétkezi munkát végezni.*
-Köszönöm szépen! Majd még meghálálom valahogy! De most mennem kell!
*Azzal elvágtatott a konyhába, ahol a legtöbb tünde "dolgozott" éppen. Ebből a nagy dolgozásból nem látszott semmi sem. Mindenki csak evett és társalgott valakivel. Amara csípőre tett kézzel elkiáltotta magát.*
-Na, gyerünk, mi lesz? Ennyire dolgoztok? Gyertek csak, mert odafent lenne egy kis munka. Vihar közeleg...
*Azzal lassacskán, felcaplatott, bevárva társait, hogy közös erővel felhúzzák a három nagy vitorlát.*
Vissza az elejére Go down
Amara Lynessa
Szörnyvadász
avatar

Hozzászólások száma : 96
Age : 267
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Pént. Jan. 30 2009, 17:41

*Miután jópáran összegyűltek körülötte és kicsodálkozták magukat azon, hogy Amara dolgozni akar, lassan nekikezdtek a munkának. Amara harmadmagával elindult, hogy a legnagyobb vitorlával megküzdjön. Ketten mentek a hajó egyik és másik oldalára. Amara felnézett a magasba majd, sóhajtott egy nagyot. ~Nem lesz egyszerű felvonni. De muszáj!~ Jelet adott a túloldalon lévőknek is, majd egyszerre eloldozták a köteleket és erősen tartották, nehogy a szél kikapja a kezük közül. Azután felküldtek egy ötödik tündét, aki fentről fogja felvonni a vitorlát. Nem ment egykönnyen, de azért megoldották az ügyet. Eközben már a másik két vitorla is felvonásra került, így nem kellett tovább bajlódni velük. Amara megköszönte mindenkinek a segítséget, majd megvárta, míg újra el nem nyeli őket a hajó gyomra. Ezt követően lecsüccsent a hajó orrába, s ott várta a vihar eljövetelét. A szél szabályosan mardosta arcát, s úgy tetszett, mintha a haját pedig le akarná tépni. De most nem foglalkozott vele. Látni szerette volna, ahogy elkezdődik a nagy vihar és felkorbácsolja a vizeket, óriási hullámokat keltve. Nem kellett sokáig várakoznia. A vihar hamar eljött. Mintha tudta, volna, hogy várják. Először csak szitált és egyre jobban fújdogált. Majd egy váratlan pillanatban belezendített. Óriási reccsenésekkel megindult az eső. Csak úgy ömlött, mintha dézsából öntenék. A tünde pár pillanat alatt csurom egy víz lett, így nem látta értelmét egyelőre, hogy behúzódjon. Egyre nagyobb hullámok csapkodták a hajó oldalát. A lánynak tetszett a dolog. Hisz még sosem látott tengeri vihart, és nem tudhatta, hogy milyen veszélyes lehet. Egy jó darabig még "gyönyörködött" a hullámokban, majd mikor már úgy tűnt, hogy egyre csak elvadulnak, felkászálódott, hogy bevonuljon szobájába, és megszáradjon. De pechére éppen akkor csapódott egy nagyobb hullám a hajó oldalába, mikor ő felállt, így most újból a padlón hevert és alig bírt felkelni. Nagy nehezen aztán elaraszolt a hajó gyomrába vezető ajtóig. Felállt, hogy benyisson, de ekkor újabb hullám billentette ki majdnem a hajót egyensúlyából. Visszacsúszott oda, ahonnan indult. Nagy levegőt véve, kissé idegesen elindult, hogy végleg lemenjen. Ez sikerült is, csakhogy az egyre sűrűbben "támadó" hullámok megint eltalálták a hajó oldalát. Amara legurult a lépcsőn, s alig bírt bekászálódni a hálótermükbe. Miután biztonságban hitte magát,. megtapogatta mindenét, nem tört-e el valamije. Igaz, voltak fájdalmai, de úgy tűnt, épségben van, nem tört el semmije sem. Ezt egy halványka mosollyal nyugtázta. Aztán a szekrényhez lépett és elővette kecses alakú íját, hogy gyakoroljon egy kicsit. Úgysem lőtt még ilyen állapotban. Természetesen nem a hálóban akart lövöldözni. Hanem volt egy külön terem arra az esetre, ha ők gyakorolni szeretnének. Eme terem tele volt céltáblákkal, így bármikor mehettek, mikor kedvük szottyant. Mindig találtak olyan táblát, amit még nem lőttek szét. Most is így volt. Ő volt egyedül bent. Ki is menne ilyenkor gyakorolni? Látszott, hogy Amara különc egy kissé. Keresett egy szimpatikus táblát, majd előhúzott egy nyilat. Ráhelyezte az íj idegére, majd célzott. Pár pillanat múlva lőtt, s a nyílvessző már a táblába is fúródott. Igaz, nem középre, de megteszi eme körülmények között, hogy a hajó fel akar borulni. Pár nyilat még kilőtt, aztán nagy baj történt. Egy óriási hullám majdnem felborította a hajót. Ennek következtében ő elvágódott. A gyönyörű íj pedig eltörött, ahogy a földet érte, s gazdája ránehezedett teljes testsúlyával. Aztán egy céltábla, mi Amara feje fölött lógott, éppen leesni készült. A lány már nem tudott elgurulni előle. A tábla jól fejbe vágta, s ő eszméletét vesztette.*
Vissza az elejére Go down
Amara Lynessa
Szörnyvadász
avatar

Hozzászólások száma : 96
Age : 267
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Pént. Jan. 30 2009, 18:10

*Mikor magához tért, szörnyen sajgott a feje és természetellenes világosság világított a szemébe. Lehunyta, majd megdörzsölte őket, hogy aztán újra kinyithassa és szemügyre vegye, hol is van. Miután kitisztult a látása, tüzetesen felmérte környezetét. Egy homokos parton hevert. A többi tünde sehol. A hajó romokban hever, de még úszik a vízen, nem messze a parttól. A horgonyt leengedték. Amara arra tudott mindebből következtetni, hogy a viharnak vége. Az éjszaka folyamán pedig elvetődtek valamiféle szigetre...vagy talán úticéljukat érték el végre? Ezt még sajnos nem tudhatta. A többiek valószínűleg megfeledkeztek róla a nagy sietségben és elindultak felfedezni a helyet. Annyit még megtettek, hogy őt kihozták magukkal. Ez legalább egy kis előnyére válhat. Ugyanis így nem kell úsznia, hogy idejusson a partra, mivel már itt van. Az is felötlött a fejében, hogy azért hagyták itt, mert nem akarták cipelni. Különben sem szerették annyira különcködése miatt. Bár azért a cserben hagyás nem vall a tündékre. Hisz bárki vagy bármi megtámadhatta volna az eszméletlen lányt. Tele kérdésekkel a fejében lassan feltápászkodott, majd tett pár kört. Úgy tűnt, hogy tud járni, nincs semmi baja. Csak kissé elzsibbadt a lába, ennyi az egész. Szomorúan emlékezett vissza íjának elvesztésére, melynek egyes darabjai még a ruhája különböző pontjaiba voltak belefúródva. Az egyik meg egyenesen a keblei között pihent meg. Ki is dobta onnan rögtön, majd a több maradványt is leszedegette ruhájáról. Mikor úgy látta, hogy már nincs itt keresnivalója, elindult befelé, hogy valamiféle élet után nézzen. No, meg nem ártana neki élelmet is keresnie. Ki tudja, a többiek hol bóklásznak? Amint haladt befelé, a homokos partot fokozatosan föld és fű kezdte el felváltani. Órákhosszat menetelt, de nem találkozott semmiféle értelmes lénnyel. És még csak ételt sem talált, vagy egy forrást, hogy igyon. Ugyanis már nagy szomjúság kínozta. Tovább mendegélt egyre lassabb tempóban, közben irányt váltogatva. Ez jó ötletnek tűnt az ő oldaláról nézve. Ugyanis hamarosan rálelt egy eldugott forrásra, ami egy szikla vájatából tört elő. Kezét belemártotta a vízbe és szinte azonnal felhörpintette a hűsítő nedűt. Majd végigtapogatta ruháját és szerencséjére talált az egyik nagyobb zsebében egy kulacsot. Ezt teletöltötte friss forrásvízzel, majd továbbállt élelmet keresvén. ~Ha Evolyran felé haladok...ha egyáltalán ott vagyok...akkor ott valószínűleg szívesen fognak fogadni és kapok élelmet, szállást meg miegyebet. De ha mégsem ott vagyok, ahol kellene? Akkor viszont nagy bajban vagyok! A legjobb lesz, ha keresek valamiféle jó anyagú fát és készítek egy új íjat magamnak. És akkor elmehetek vadászni. Abból kifolyólag pedig lőhetek egy szarvast és jóízűen elfogyaszthatnám. Így lenne élelmem és önvédelmi fegyverem is. Most már "csak" az a feladat vár rám, hogy találjak egy kiváló fát...Hát hajrá!~ Azzal lelkesen elindult, hogy találjon egy íjnak megfelelő faanyagot. Nem lesz egyszerű dolga...*
Vissza az elejére Go down
Avaia Eldsaye
Könnyűlovas
avatar

Hozzászólások száma : 132
Age : 27
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Sárkánylovasok
Beosztás: Harcos
Rang: Felderítő

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Vas. Feb. 01 2009, 13:23

*Ide, s tova már vagy 5 napja ringatózik a tengeren a lába alatt lévő hajó. Hihetetlennek tűnik neki, hogy már ennyi ideje rostokol ezen a bárkán. Ki nem állhatja a hajókázást. Még a szülei sem voltak képesek sosem rávenni egy egyszerű kis sétahajókázásra sem. Most meg itt ül a szobájában, és ez a szoba hol másutt is lenne, mint egy oltári nagy hajón? A szoba végében álló ágyon kuporog. Nem is akárhogy. Lábai a hasa alá húzva, feje a lepedőre hajtva, mire egy böhöm nagy párnát szorít éppen, s eközben feneke az égben. Pont úgy néz ki ott kuporogva, mint általában a félős gyerekek. talán még a fogai is vacognak. ebben nem biztos, mert lehet, hogy csak az ágy támlájának nyekergését hallja úgy, mintha a fogai ütődnének egymáshoz. Hogy mennyire bánja már azt az őrült percet, amikor felszállt erre a ladikra. De hát nem látott akor más megoldást. És valóban nem is volt. Az egész jó egy hónapja kezdődött. Egy távoli városba utazott szüleivel, és egész udvartartásukkal. Mert nekik olyanjuk is volt. Nemesi család, nemesi ranggal, nemesi életmóddal. Ez volt élete eme rövid szakaszában. A városi fogadóban szálltak meg. Másnap folytatták volna útjukat, de egy csapat renegát katonának épp akkor jutott eszébe megismertetni a várossal fosztogató életmódjukat. Azon a reggelen, amikor szüleivel folytatták volna útjukat, a lányka arra riadt föl, hogy a folyosóról sikoltozások hallatszanak be hozzá. Ki is kukkantott gyorsan az ajtón. A látványt sosem felejti el. Anyját hajánál fogva húzta ki egy katona a szobából, miközben majd át buktak a küszöbön heverő testben. A padlón aztán felismerte apja kedves arcvonásait, melyen a félelem hagyott mély barázdákat a halál pillanatában. Anyja kétségbeesett sikoltozása közben a gyermekre pillantva esett neki a katonának. A lány azt már nem látta, ahogy anyja hasát átdöfi egy hosszú penge, mert addigra már az ablak kinyitásával vacakolt. Ez végül sikerült neki, és sebesen kimászott a párkányra, s átugorva a közeli fára, onnan lemászva bemenekült az erdőbe. Napokig bolyongott étlen, szomjan, de aztán kiért egy homokútra. Néhány órába még bele telet mire felbukkant egy lovas, aki a szerencsétlen, megtépázott lányt maga elé húzva ment csak tovább. Ez a férfi segített neki elmenekülni a város környékéről, mert ő mindvégig csak körbe-körbe járt. Ott felpakolta erre a hajóra, és némi költőpénzt is juttatott rögtönzött kis csomagjába. Ő meg nem ellenkezett. Maga mögött hagyta fiatal életének előzményeit, és elindult az árbócossal oda, amit a fedélzeten lévők csak Evolyrannak neveztek.
Hát ezért van most ő ebben a szűk kis fülkében, azon a vacak ágyon kuporogva farral fölfelé. És, mintha az előzmények nem lennének elegek életének megkeserítésére, még iszonyatos nagy vihar is tombolt odakinn. Egész éjszaka döngették, lökdösték, hajigálták a méteres hullámok a kis hajót. A Kicsi Szépségnek nevezett leányzó meg csak kuporgott az ágyán, persze feneke továbbra is fönt. időnként lepottyant egy-egy nagyobb lökésnél, de rögtön vissza is mászott a biztonságosnak hitt ágyra. Mire a nap sugarait ontani kezdte be a hajóablakon, már a vihar is elülőben volt. Egy órával később újra a nyugodt tengeren hajózhattak. Szépség a hajó orrába kimerészkedve kémlelte a távoli partokat, aztán végre kikötöttek egy öbölben. Napfénytől csillogó víz fölött sétál le a rámpán.*
~ Evolyran... Milyen gyönyörű.~ *Gondolja megcsillanó szemekkel, majd egy nagyot sóhajt, és beveti magát a kikötői forgatagba. Ott kér némi útba igazítást szálláslehetőségek felől, ahol egyértelműen valami Chattal nevezetű faluba irányítgatják el. Ő pedig, hosszú idő után most először, mosolyogva, ugrándozva, dúdorászva indul el élete új szakaszán.*
Vissza az elejére Go down
Amara Lynessa
Szörnyvadász
avatar

Hozzászólások száma : 96
Age : 267
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Hétf. Feb. 02 2009, 21:20

*Útját így megkezdte Evolyran földjén, miről nem is volt fogalma. Ő azt hitte, hogy a tündék egyik ősföldjén jár. Hisz oly hasonlóan képzelte el azt. De most még sincs ott. Evolyranban van. És egy fákkal szegélyezett ösvényen haladt, ami befelé vezetett, távol a parttól. Haját hátrasimította helyette a szél, ami több-kisebb bosszúságot is okozott neki, hisz a hátrasimítás mellett jó párszor meg is cibálta kényes haját. Ilyenkor hangot is adott nem tetszésének egy hangos ciccegéssel. Feltűnt már neki az eddigi út során, hogy ezek a fák túlságosan is szabályosan követik az út vonalát. Tehát itt van élet, vannak itt értelmes lények. Ennek örült, hisz nem szerette volna a hátralévő idejét egy lakatlan szigeten eltölteni. Hiszen még csak tutajt sem tud építeni, hogy tengerre szálljon. És még hogyha sikerülne is ez, akkor sem tudná, merre hajózzon és a tutaj előbb utóbb a tengeri viharok áldozatává válna utasával együtt. Így hát kénytelen volt tovább bandukolni. Maga sem tudta, hova. Közben minden fát jól megvizsgált, hogy melyik lenne alkalmas egy számára megfelelő íj elkészítéséhez. Sajnálatra méltó módon még nem talált ilyen fát. Mind túlságosan is puha volt ahhoz, hogy remek íjat készítsenek belőle. Sokat mérgelődött is emiatt. Hisz a perzselő nap is úgy égette már minden tagját, hogy alig volt rajta hely, ami nem égett meg. ~Ez nem lehet igaz! Teljesen leégtem! Most aztán szépen festhetek...egy tünde leégve. Szánalmas...de legalább még élek. Ez is már valami. De viszont élelem nélkül nem sokáig húzom. Úgyhogy gyerünk Amara! Keressünk már végre egy alkalmas fát és készítsünk egy nyamvadt íjat, hogy végre lőhessünk egy finom szarvaskát vagy legalábbis valami ehetőt!~ Megállt az egyik fa árnyékot adó lombkoronája alatt, hogy végiggondolja, mit is csinálhatott rosszul, hogy még mindig nincsen semmije sem. Hosszú gondolkozás után megküzdött a szél erejével is, majd letért az ösvényről. ~Minek járjam a járt utat, mikor van járatlan is! Hisz az ösvény mentén biztos nem találok olyan fát, amit lehet valamire használni. Oda nem ültetnek olyat. De most bevonulok az erdőbe, ahol igazán otthon érezhetem magam és biztosan fogok találni egy megfelelő gallyat vagy ágat. Igen, már érzem! Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog!~ Nagyobb önbizalommal vágott neki az erdőnek, mint mikor elindultak hazulról. Hegyes fülét vakargatva haladt tovább, egyre csak beljebb és beljebb a sűrű erdőben. Fel is mászott egy-két fára, s onnan vizslatta körül ezt az egész erdőt, hogy megtalálja azt a fát, amiből az első íja készült. Ami most szilánkokra van törve és a hajó gyomrában fekszik, valahol a gyakorlóterem egyik sarkában. Pár óra múlva ég mindig nem talált semmit sem. Kimerülten dőlt neki egy odvas tölgynek, s már-már kezdte feladni a reményt, hogy valaha talál itt végre egy megfelelő fát. ~Miért is kellett nekem pont akkor gyakorolnom? Számíthattam volna rá, hogy a vihar még jól meg is viccelheti a hajót és ki is billentheti hullámaival az egyensúlyából! De most már késő! Eltört az íjam és ennyi. A társaim itt hagytak egyedül, és nincs nálam még egy fitying sem. Bár nem tudom, hogy hol is tudnám hasznát venni. Szóval ha optimista lennék, akkor azt mondanám, hogy örüljek annak, hogy még egyáltalán nem találkoztam össze valami fenevaddal, mai elevenen felfal. De én nem vagyok optimista. És fáradt vagyok. Aludni akarok...~ Álmosan rogyott össze a fa tövében, majd szép lassan elszundított. Az éjszaka is közelgett már, így kissé hideg lett a levegő, de ezzel Amara nem foglalkozott. Csak aludt és aludt. Nagyon ki volt merülve. Jól esett neki a pihenés.*
Vissza az elejére Go down
Amara Lynessa
Szörnyvadász
avatar

Hozzászólások száma : 96
Age : 267
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Hétf. Feb. 02 2009, 21:57

*Arra ébredt, hogy valami nyalogatja az arcát. Először csak azt hitte, hogy otthoni kis farkaskölyke az és ő most az ágyában fekszik. De mikor lassan kinyitotta szemeit és körülnézett hamar rájött, hogy nem otthon van. Egyáltalán nem. Egy erdőben van, ahol még kissé hideg van. ~De..hogyha nem otthon vagyok, akkor ki nyalogatta az arcomat, ha nem Lizzie?~ Kérdezte magától rémülten. Lassan elfordította fejét abba az irányba, ahol az állatot vagy mit vélte, ami őt nyalogatta. Mikor megpillantotta, felsikkantott, de aztán már be is fogta a száját. Egy vaddisznó volt az, aki meglátogatta őt szerény kis esti "hajlékában". Még mindig a rémület hatása alatt állva felállt szép lassan, s elkezdett távolodni az állattól. Lassacskán hátrált, hogy ne essen el és a disznó se kapcsoljon azonnal. De sajnos nem úszta meg. Lába elakadt egy kiálló gyökérben, s nagy sikkantással hátrazuhant, a vaddisznó pedig irdatlan nagy visítással elszaladt az ellenkező irányba. Amara nagy szemekkel nézett az állat után. Majd kárörvendő mosoly jelent meg arcán. ~Nos, így jár az, aki velem kikezd! Ha legközelebb találkozunk, már nem leszek ilyen "kegyes", és sokkal nagyobbat sikkantok! Csak ne épp ebbe a sárba estem volna bele! Most aztán még szebben nézek ki. Le vagyok égve és még csupa sár is lettem! Gyönyörű lehetek, mondhatom!~ Sáros kezét megtörölte szoknyájában, s csak úgy nyúlt még sártól mentes, csillogó hajához. Egy is időbe telt, mire kissé kiegyenesítette az össze-vissza álló tincseit. Majd mikor úgy érezte, hogy képes újból útra kelni, felállt szépen és megindult egy határozott irányba. Bele sem telt öt perc, és máris egy óriási tó előtt találta magát. Fülig érő szájjal tekintett a víz háborítatlan felszínére. ~Na, most szépen megfürdök! Legalább tiszta leszek! És közben a ruháimat is kimosom, mert hát akkor semmi értelme a fürdésnek!~ Sasszemeivel körülnézett, hogy nincs-e senki sem, aki megleshetné, majd mikor már megbizonyosodott a dologról, kecses mozdulatokkal levetette ruháit formás testéről, s kezében a ruhaneműkkel besétált a tóba. Kissé hidegnek érezte így elsőre, de aztán pár mártózás után már egész kellemesnek érezte. Persze még korántsem volt bent a mély vízben. Felsőteste még teljesen kinn volt a vízből. Formás kebleiről vízesésként folyott le a víz. Majd újból szétnézvén elővigyázatosságból inkább a mély víz felé kacsintgatott. Majd egy alkalmas helyet találva odaúszott, s belekezdett ruhái tisztításába. Mikor ezekkel végzett, kiúszott a partra, s egy nagy sziklára tette őket száradni. Ő maga pedig még visszament és átadta magát az úszás és a pancsikálás élvezeteinek. Vágyakozva emlékezett vissza arra az esetre, mikor épen egy tóban fürdött és arra járt egy tünde fiú. Csodaszép arca volt, s Amarát azonnal elvarázsolta. Nem volt ez másként a fiúnál sem. A lány becsalogatta maga mellé a vízbe (ami nem is volt olyan nehéz, mint gondolta volna), majd úsztak egy jót és aztán forró csókban összeforrva kezdtek bele szerelmi játékaikba. De annak az időnek sajnos vége van. Az a fiú már nincs az élők sorában. Egy iszonyatos nagy sereg támadta meg falujukat, s az említett tündefiú az ellenük vívott csatában halt meg. Amara neve volt az utolsó szó, amit a száján kiejtett. Azóta sem volt a lány senkivel sem. Hűen őrizte kedvese emlékét. Lassan kezdett elráncosodni a bőre, s úgy látta jónak, ha már kimászik a vízből. Hisz neki még fát is kell találnia az íjának. És most elhatározta, hogy tényleg fog találni egyet. Szép lassan megtapogatta a ruháit. Száraznak tűntek, de ő viszont csurom víz volt még. ~Nem érdekel! Én nem fogok itt pucérkodni, hogy az egész világ lásson engem mesztelenül!~ Azzal felkapta magára ruháit, s újból egy alkalmas fa keresésére indult. Talán egy fél óra, ha eltelt a fürdése óta, s meg is találta a megfelelő fát. Lassan szemügyre vette messziről, majd óvatosan, nesztelenül "becserkészte". Arcára kaján mosoly ült, ki. Odafutott az alá a fa alá, amelyet kiszemelte magának. Felmászott rá, majd egy megfelelő vastagságú ágat keresett és megpróbálta letörni. Nehezebben ment, mint gondolta. De végül diadalittasan mászott le, majd felkapta a lehullott, általa letört ágat, s elvonult egy odvas fa tövébe, hogy ott kifaragja az íjat.*
Vissza az elejére Go down
Amara Lynessa
Szörnyvadász
avatar

Hozzászólások száma : 96
Age : 267
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Hétf. Feb. 02 2009, 22:22

*Már ott üldögélt egy ideje és csak nézte a fát kezében zsebkésével, amit mindig ott hord csizmája szárában. Hiszen még sosem készített egyedül íjat. Amit eddig használt, azt is apja segítségével készítette. De most nem volt itt apja, nem volt itt senki. Teljesen magára van utalva. Nagy sóhajtások közepette belekezdett a faragásba. ~Nos, az alakját csak ki tudom faragni..utána már csak néhány kis pontosítás és kész is! Hisz jól ismerem régi íjam minden egyes pontját, díszét..mindenét. Így elkészíthetem tökéletes mását! Remek! Most már csak kezem ügyességén kell egy icipicit javítsak és már készen is leszek...~ Miközben így elbeszélgetett magában, a fa lassan kezdte elnyerni egy íj formáját. Jó fa volt ez. Igazi fenyő. Abból szeretnek ők íjat csinálni. Legalábbis az ő családja már évszázadok óta ezt a hagyományt követi. Szerencséje volt, hogy ilyen fára talált. Hisz most nem tündeföldön volt. Itt valószínűleg igen ritka ez a fenyőféle. De ez most nem foglalkoztatta. Örült, hogy ezt az egyet is megtalálta. Szorgosan faragott, közben nyelvét ki-kidugva. Nem volt ő olyan hisztis, mint eddig mutatkozott, csak most ez a hirtelen magány és a magára utaltság megviselte. De úgy tűnt, hogy egyre jobban alkalmazkodik. Ugyanis faragás közben észrevett egy bokrot nem messze tőle, amin kis bogyók sorakoztak és csak úgy kínálták magukat. Amara közelebb hajolt, megszagolta, majd jól megvizsgálta az egyiket, s arra jutott, hogy ezt inkább nem eszi meg, mert valószínűleg mérgező. Viszont kissé távolabb volt még egy bokor, amelyen viszont már ehető bogyók teremtek. Jóízűen elfogyasztott belőlük annyit, hogy legalább szomjúságát csillapítsa, ha már éhségét nem tudta. Egyelőre. Szép lassan eljutott odáig, hogy már megvoltak a fő vonalak, s már csak a húr helyét és középen a nyílvessző támasztását segítő kis kiálló darabocskát kellett kidolgoznia. Mosolygott immár, s közben dúdolgatott is. Egy ősi tünde dalt. Majd mikor már annyira belejött a munkába, el is kezdett rendesen énekelni. Az ősi tünde nyelven szólt eme ének, mely az állatokról és az erdőkről, meg a tündék békéjéről szólt. Észre sem vette, hogy közben egy csomó állat köré sereglett, s nagy szemekkel néznek rá. Mikor már felocsúdott, addigra már teljesen körülvették, s nem tudott volna kimenni a körből, ha akart volna. De természetesen az állatok nem bántottak. Némely nyuszika oda is bújt hozzá. Ennek hatására a mókusok is akcióba lendültek és odabújtak a lányhoz. Amara csak ekkor vette jobban szemügyre remekművét. Merthogy valóban remekmű volt az. Még díszek is voltak rajta. Méghozzá milyenek! Mosolyogva tekintett az állatokra, kik lassan szétszéledtek, midőn a lány abbahagyta énekét. De ő most nem igazán foglalkozott velük. Most csak az újdonsült íja érdekelte. De ekkor eszébe jutott, hogy a legfontosabb alkotóelem még hiányzik. A húr, az ideg. Azon kezdett tanakodni, hogy mivel is helyettesíthetni a lószőrt, amit alapjából használnak hozzá. Eközben fényes és erős haját simogatta kezeivel, s úgy bámult le az ölében fekvő, jól megmunkált íjra. Aztán hirtelen megvilágosodott. ~Hát persze! A hajam! Pont megfelelő lesz! Így valóban az enyémnek mondhatom majd az íjat!~ Mosolyogva nézett fel az égre. A nap épp delelőre járt. Sóhajtott egy nagyot, majd kését felemelve hajához, levágott egy kellő hosszú és vastagságú darabot kék hajából. Ezt jól összesodorta, majd óvatosan ráhelyezte a fára. Gondosan rákötötte a helyére, majd a magasba emelte, mikor elkészült. Szinte csillogott a napfényben. Örömittasan pihent meg egy kicsit, majd hamarosan útnak indult, hogy lőjön egy szarvast, aminek a húsa majd megfelelő táplálékként fog szolgálni, mikor éhes lesz.*
Vissza az elejére Go down
Amara Lynessa
Szörnyvadász
avatar

Hozzászólások száma : 96
Age : 267
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Hétf. Feb. 02 2009, 22:53

*Oldalán immáron újdonsült íjával bújt meg éppen egy fa mögött. Kezében még ott volt egy nyílvessző is, amelyet úgy készített az íjhoz. Csak ez az egy van nála, úgyhogy muszáj lesz pontosnak lennie. A vad, amit kiszemelt magának, ott legelészett nem messze tőle. De még egyelőre nem lőtt. Hisz szerette az állatokat, lévén, hogy tünde. De tudta, hogy most szüksége van a szarvas húsára. Még figyelte egy darabig az állatot, aztán egy kis szünetet tartott. Hagyta, hogy az állat fejezze be az étkezését. ~Ez az utolsó vacsorája. Szerencsétlen legalább hadd fogyassza el nyugságban!~ Mondta magában, s közben felnézett a fára, aminek törzse kényelmes kis búvóhelyet nyújtott a tündének. Felmérte a lehetőségeit, majd úgy döntött, hogy felmászik. Onnan sokkal könnyebben tud célozni, s talán a szarvas sem fogja észrevenni ott fent. Csak azt kell megoldania, hogy a lehető legnesztelenebbül másszon fel, vagy különben búcsút mondhat a finom falatnak. Megkapaszkodott a legalsó kiálló kis ágban, majd felhúzta magát. Eddig rendben volt minden. Tovább mászott. Még mindig semmi.Kissé magabiztosabban emelte fel magát a fa egyik vastagabb ágára. Talán túl magabiztosan. Az egyik vékonyka ág,a mibe kapaszkodott, hangos reccsenéssel letörött. Amara felszisszent. Az állat feltekintett, d nem futott el szerencsére. Megvolt a kellő távolság a fa és az állat között, így a hangos reccsenésből ő már csak halk zajt hallott meg. A tünde megkönnyebbülten engedte ki a levegőt,amit visszatartott még a felszisszenés után. Kényelmesen elhelyezkedett, megtámasztotta a lábát a fa vastag törzséneke egyik lukában. Felemelte íját, majd szép óvatosan a nyílvesszőt is ráhelyezte az idegre. Szemei kicsit elidőztek a hajából készült idegen. Tetszett neki ez az új íja. Hisz teljesen egyedül készítette és még belőle is van benne egy kicsi a haja lévén. De most nem ér rá ezzel foglalkozni. Le kell, hogy lője a szarvast. Úgy tűnt, hogy alkalma is nyílik rá hamarosan, hiszen az állat abbahagyta a legelést. Amara mozdulatlanul guggolt a fán és célba vette az állat homlokát. Már majdnem eleresztette a vesszőt, mikor olyan történt, amire nem számított. Egy farkas rohant ki a szemben lévő kis erdősből, s rávetette magát a szarvasra. És hamarosan megjelent a többi falkatag is, akik darabokra szedték szerencsétlen állatot. Amara szép szemeit könnyek lepték el. Sajnálta az állatot, bár tudta, hogy nála is ilyesféle sorsra jutott volna az állat. De most még az ételtől is elveszett. ~Most mi lesz? Sötétedésig kell találjak egy másik példányt! Annál nem fogok habozni! Nem! Nem tehetem meg, mert különben éhen fogok halni! A jobb cél érdekében meg kell öljem...muszáj lesz!~ Azzal leugrott a fáról, s halk léptekkel elindult, hogy rátaláljon egy másik szarvasra, amelyet lehetőleg ő fog elejteni és nem a farkasok.*
Vissza az elejére Go down
Vulpesh
Viráglobbantó
Viráglobbantó
avatar

Hozzászólások száma : 128
Age : 329
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Varázsló
Rang: Elf varázsló

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Kedd Feb. 03 2009, 23:01

*Hajnal hasadtával egy hajó ringatódzik a tenger öblében.A hajó fedélzetén egy magas,szőke,smaragdzöld szemü tünde áll,aki a hosszú út fáradalmai miatt sóhajtozik.*
~Egyszerűen nem hiszem el!Csak egy pillanatra fordúltam el,s az íjjam eltűnt!Remélem,hogy a kikötőben be tudok szerezni egy újat.~
*Kiköt a hajó,s a fiú leszáll,de a háta mögött settenkedik valaki.Az a valaki vészesen közel van a tündéhez,így az egy bukfencel előregurul,s közben előkapja zsebéből a tőrt.*
-Ki vagy te?Nem láttalak a hajón!*mondta sebesen*
*Az ilyesztő külselyű alak fején kapucni van,s kezében látja Vulpesh,a saját íjját.Felismeri,hiszen rajta van a zöld szallagja.*
-Nem a te dolgod tündegyerek!*válaszolja az idegen*-Inkább takarodj az utamból!*Megpróbálja fellökni Vulpesh-t,de ez egyáltalán nem ment neki.
-A kezedben*mondja Vulpesh*,az az én íjjam.Ha visszaadod,akkor elnézem neked a dolgot.
-Nem tudom,hogy kinek képzeled magad,de nem tetszel nekem.Csak hogy tudd,én egy nagyhatalmú mágus vagyok! Csupán a gondolatommal porrá tudlak zúzni téged! Addig tűnj innen....*Félbeszakadt a mondata,mert a tünde egy hatalmasat ütött,de direkt elvétette a célt*
-Utoljára mondom,hogy add vissza az íjjamat.*mondta idegesen Vulpesh*
-Annyira kell neked?*mondja az idegen*Akkor tessék!*Kettétöri az íjjat.*
*Vulpesh egyik kézzel megfogja az illetőt,a másikkal pedig beüti a tengerbe*-Nem öllek meg*mondja*nem érsz te annyit.
~Tényleg kell egy új íjj,mert nem hiszem,mindenhol lesz egy tenger...~
Vissza az elejére Go down
Vulpesh
Viráglobbantó
Viráglobbantó
avatar

Hozzászólások száma : 128
Age : 329
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Varázsló
Rang: Elf varázsló

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Szer. Feb. 04 2009, 21:46

*Esteledik már az idő,s Vulpesh egyre nagyobb gondokkal küszködik*
~Kissé kihalt lett ez a kikötő...Sehol egy bolt,csak egy raktár meg egy kopott kilátó...Egy pillanat...azok ott kik lehetnek??~
*Odamegy,látja,h egy csapat zsoldos,meg egy kis tömzsi emberke tanácskoznak.*
-Elnézést uram,tudna nekem segíteni?
-Épp el vagyok foglava,mit akarsz?!
-Szükségem lenne egy új íjra*válaszolja nyugodtan*
-Nekem is sokmindenre lenne szükségem*mondja a kis ember gyúnyos akcentusban*-Van pénzed is?
-Nincs,csak az az egy íjam volt.
-Azthiszed,hogy csak a két szép szemedért adok neked egy íjat?Na jó,figyelj.Ott azt a fickót látod?*mutat egy öreg emberre,aki mögött egy kislány,melette talán a felesége áll*Ő már 3 éve lóg nekem 100 arannyal!Az embereimmel már éppen indúltunk volna rendezni a számlát,de te is megfelelnél a célra.
*Vulpesh nyel egyet*
-Mit is kéne tennem?
-Minden hegyesfülü olyan hülye mint te,vagy ez egyéni tulajdonság?Tedd el láb alól,s tiéd az íj.
~Nem azért tanultam a varázslást hosszú éveken át,h közönséges banditák szintjére süllyedjek le...~
-Meglesz.*elindul az áldozat felé*
~Nem ölhetem meg,de akkor nem lesz íjjam se...~
-Igazán sajnálom,de meg kell hogy haljatok!!*mondja az öregnek,mikor odaért.majd nyel egyet,s a kezét körülveszi egy szürkés aura.*
-Ki maga és mit akar tőlünk?*Kérdi a nő sápadtan.*
-Tartoztok,s az élettel fogtok fizetni!*Vulpesh kezéből köd áramlik ki,s betölti az egész teret.*
-Papa!Mi lesz velünk?*kiálltja a kislány*
-Csendesen!*mondja Vulpesh suttogva*-A kikötőben találtok egy hajót,ami elvisz titeket messzire!A zsoldosokat majd én lerendezem!
-De miért segítesz nekünk?*kérdi az asszony*Hisz idegenek vagyunk!
-Sosem kell indok,h másokon segítsünk!*mondja nyugodtan a tünde varázsló*De most már siessetek!
-Várj,ezt neked szeretném adni!*a nő a kis táskájából elővesz egy ládikát,s átadja Vulpeshnak*A tied!*Azzal felszálnak a hajóra.*
*Vulpesh szépen elrakja a ládikát,majd lát egy farönköt,s azt elégeti varázslással.Ezután eloszlatja saját ködjét.*
-Ennyi maradt belőlük!*mutat az elszenesedett fára*-A saját érdekedben remélem szavatartó egyén vagy.
-Fura egy szerzet vagy,meg kell hagyni,de a melót elvégezted,nesze az íjjad!*Átadja Vulpeshnek*-Én meg a te érdekedben remélem,nem rázol át!
-Mi örömöm származna belőle?*kaján vigyort csinál*-Hiszen olyan jó volt látni,amint szenvednek,s az utolsó húscfat is leég a testükről,mwuháháhá!*kissé erőltetett örült kacaj*
-Milyen igaz...*a fickó,s az emberei,ilyedten hátrálnak*egyébként szeretjük a tündéket...*hátat fordúlnak,s futnak*
*Vulpesh nagyot sóhajt~Néha azt kívánom,bár hülye lennék,akkor nem kéne tettetni...De az íjat megszereztem...s ez a lényeg.~
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Csüt. Feb. 05 2009, 17:01

*Amikor az út ketté ágazott Bercelise Cynet és a hajón megismert mágus útjai elváltak. A férfi indult keltnek, a nő nyugatnak. Ennek már több órája, s most Bercelise kezdi magát egyedül érezni. Sötétedik, a táj ismeretlen és egyre furább zajok szűrődnek ki az erdő mélyéről… *
Vissza az elejére Go down
Racatho Rita
Pajzstörő
avatar

Hozzászólások száma : 81
Age : 37
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Harcos
Rang: Csatamágus

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Csüt. Feb. 05 2009, 17:14

*Hosszú utat tettek meg édes kettesben de amint egy útelágazáshoz értek, választásuk más s más irányra esett.közös megegyezéssel egyikük keletnek a másikuk nyugatra indult.Bár nagyon sajnálta hogy szétváltak útjai a mágus nővel ki tüneményes teremtés volt,biztos volt abban hogy még találkoznak a városban.Muszáj is volt,hisz Ractho adósa volt a nőnek és ezt vissza is fogja fizetni.
Magányos útja során a tájon legeltette tekintetét.A nap lassan eltűnik a horizont mögött,ideje lenne szállás után néznie.Előtte tornyosult a hatalmas erdő,mi reményei szerint számtalan búvóhelyet rejt magában.Nem látva jobb megoldást,kezét a kardja markolatán tartva belépett az erdőbe...*
Vissza az elejére Go down
Amara Lynessa
Szörnyvadász
avatar

Hozzászólások száma : 96
Age : 267
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Csüt. Feb. 05 2009, 19:08

*Már több órája keresgélt újabb vad után, de nem sikerült neki még egy nyomot sem találni. Kedve sem volt már az egészhez. De gyomra korgott és tudta, hogyha nem eszik még a mai napon, akkor annak nagyon rossz következményei lehetnek. Megállt egy pillanatra, fülelt, majd lehajtva fejét elkezdte vizsgálgatni magát. ~Hm. Már kezd látszani, hogy nem ettem 2 napja...Ez kész őrület! Muszáj találjak egy szarvast, amit most már valóban elejtek!~ Morgolódott magában, majd újból elindult. Jó pár bükköt és tölgyet megkerült, mire egy tisztásra ért. Már esteledett és a lenyugvó nap aranyló sugarakkal vonta be az egész helyet. Amara halk léptekkel közeledett a tisztás széléhez. És ekkor meglátta. Eljött a megváltás ideje. Egy jól megtermett szarvas állt a rét közepén békésen legelve. Amara a lélegzetét is visszafojtotta, annyira koncentrált. Ezt már nem akarta elbaltázni. Lassan felemelte íját és a nyílvesszőt is ráhelyezte. Óvatosan bemérte a célpontot, a szarvas fejét, majd pár másodperc habozás után eleresztette a vesszőt. Szívverése felgyorsult, ahogy a nyíl útját követte. És végül a szarvas koponyájába fúródott. Az állat összerogyott, Amara pedig ujjongott az örömtől. Alig akarta elhinni, hogy végre sikerült neki. Örömtáncot lejtve szaladt oda az elejtett állathoz, majd megnézte a pulzusát. Már nem élt. A lány lehajtotta fejét. ~Bocsáss meg, barátom! De végszükség volt! Remélem, hogy nem hiába lőttelek le!~ Majd kihúzta a nyilat a fejből, s a ruhájába szúrta, nehogy elhagyja. Nem számított már. Hiszen ruhája is csupa kosz volt. Már teljesen hozzászokott ehhez a koszossághoz. Pedig mennyire tisztaságmániás! Körülnézett, hogy nem ólálkodnak-e erre farkasok, majd midőn megbizonyosodott róla, hogy biztonságban van, elkezdte vonszolni az állatot egy biztonságos helyre, ahol megsütheti és elfogyaszthatja. Nem volt egyszerű dolga. A szarvas igen nehéznek bizonyult. Talán kissé nehezebbnek is, mint Amara gondolta volna. De most már ez sem számított. Ösztönei átvették agyától az irányítást. Csakis az volt a szeme előtt, hogy süsse meg a húsát és egye meg, amennyire szüksége van. Ő most enni akar. Neki enni kell! Olyan érzés volt, mintha egy éhes oroszlán lenne benne. A lány ezen el is mosolyodott, majd újult erővel húzta be a fák közé a tetemet. Nagy erőlködések és negyed óra elteltével sikerült egy biztonságosnak mondható helyet találni, ahol tüzet is tud rtakni, no meg nem dézsmálják meg a farkasok a húst,a meddig ő rőzsét szed. Behúzta az állatot egy kisméáretű barlangocskába, majd elindult pár rőzsét szedni, hogy tüzet tudjon gyújtani.*
Vissza az elejére Go down
Amara Lynessa
Szörnyvadász
avatar

Hozzászólások száma : 96
Age : 267
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Csüt. Feb. 05 2009, 19:22

*Már igen fáradt volt, de ez a rőzsegyűjtés mégis egyszerűnek tűnt. Szinte mindenhol volt száraz fa, ahova csak lépett. Így felszedegette őket, majd mikor már nem bírt el többet, elindult vissza, hogy rendbe rakja őket, ahogy azt egy igazi tábortűz előkészületeinél szokás. Tudott ő ilyeneket is, hisz kiskorában jól megtanulta. Terepmunkában mindig ő volt a legjobb. Szerette is nagyon. És lám, most milyen nagy hasznát veszi ennek! Szépen körberakta a rőzséket, majd pár kovakő után nézett, hisz szüksége lesz rájuk a tűzgyújtáshoz. A feje már kezdett fájni, de ő buzgón kereste a köveket. Hamarosan rá is bukkant kettőre nem messze a barlangtól, ahova a szarvas tetemét rejtette. Örömteli pillanatok következtek. Mint a szél, úgy futott a barlanghoz. Letette a köveket, majd nagy erőlködések közepette kihúzta búvóhelyéről a szarvast. Letörölte izzadságcseppjeit homlokáról, majd előkapta kését és nekikezdett az állat megnyúzásának. Nehéz unka volt. Nem sokszor csinált ilyet. Néhol el is bizonytalanodott, hogy jól csinálja-e, de aztán végül sikerült neki megfosztani a tetemet a bőrétől. Ezek után a húsból kisebb-nagyobb szeleteket vágott. Ez eltartott egy-két óráig, majd végre készen állt a tűzgyújtásra. ~Előbb is meggyújthattam volna. Egész hideg van már idekint.~ Arra nem is gondolt, hogy a farkasok megérzik a finom illatokat és idekullognak. Most már késő volt. Hat megtermett farkassal került szembe, midőn a rőzsékhez érkezett. Szíve ismét elkezdett normális tempójától eltérően dobogni, s nem tudta, mit is kezdjen most a farkasokkal. Hiszen hat farkassal nem bír el egyszerre. Azt nem is számítva, hogy csak egyetlen nyila van kéznél, viszont az íja nem volt a közelben. Agya csak dolgozott és dolgozott. Sokszor átgondolta a lehetőségeit, majd egynél tartott ki, ami még a legesélyesebb lehet. Elkezdte csiholni a köveket, hogy meggyújtsa a tüzet. Akkor a farkasok eliszkolnak. Szerencsétlenül ütögette egymáshoz a köveket, miközben a ragadozók egyre csak közeledtek. Egy lassan kezdett is kiválni a csapatból. Biztosan a vezérük. Megközelítette a tündelányt, majd támadásba lendült. Amara ijedten kapott nyílvesszejéhez, s az ugró állat felé tartotta.*
Vissza az elejére Go down
Amara Lynessa
Szörnyvadász
avatar

Hozzászólások száma : 96
Age : 267
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Csüt. Feb. 05 2009, 19:38

*Keze mereven emelkedett a levegőbe, ő összehúzta magát a földön guggolva. A farkas pedig csak úgy "repült" felé. Amara még egy utolsó pillantást vetett az állatra, s megpróbálta úgy tartani a nyilat, hogy valami létfontosságú szervet találjon el vele. Különben neki vége van. Hosszú óráknak tűnt az a pár másodperc, amíg megtörtént az összeütközés. A lány már-már azt hitte, hogy vége van. De ekkor kezére nagy súly nehezedett, s meleg folyadék kezdett el rajta folyni. Majd pár pillanat múlva azt vette észre, hogy ott fekszik mellette a farkas.....holtan. A nyílvessző megtette a dolgát. Belefúródott az állat tüdejébe, s bele is tört, így még nagyobb kárt okozva az állat szerveiben. Keze csurom vér volt. De hála az égnek nem az övé. Pár pillanatig nézegette a holt állatot, majd észbe kapott, s felnézett oda, ahol az előbb még a többi farkas volt. A farkasok nem közelítettek. Sőt, hátráltak. Fura volt ezt látni, de egyben megnyugtató is. ~Valószínűleg ez volt a vezérük. Most meghunyászkodnak előttem. Mocskos fajzatok! A hús kellett, mi? Hát nem kaptok belőle!~ Dobbantott egyet lábával, és a ragadozók már ott sem voltak. Nyüszítve futottak el,a merre csak láttak. Amara szélesen elmosolyodott, majd ott állt egy helyben egy darabig, s élvezte győzelmét. De aztán gyorsan meggyújtotta a tüzet (ami most már sokkal könnyebben ment), majd felszúrta késére egyenként a húsdarabokat, s megsütötte őket. Sütés közben evett is, így egyre jobban lett. Érezte, ahogy az erő beáramlik a testébe. Teljesen elengedte magát. A hús nagyon ízletes volt. De ügyelt arra, hogy későbbre is maradjon. Hiszen még hosszú út áll előtte. Nem tudja, hogy merre menjen. Nem ismeri még ezt a helyet. De idővel tudni fog mindenről, ami itt található. Ebben biztos volt. Jóízűen falatozott tovább, közben egy-két farabot félretett, hogy megszáradjanak. Már szinte teljes volt a sötétség, de a tüzet nem hagyta elaludni. Nem akart még egy ilyen támadást, mint amit a farkasok "rendeztek" ellene. Rádobta az utolsó rőzsét is, majd a húsokat bepakolta a barlangocskába, hogy ne találjanak rá egykönnyen éjjel a ragadozók. Ő maga pedig lefeküdt a tűz mellé, s szépen elaludt. Holnap nehéz nap vár rá. Addig is pihennie kell.*
Vissza az elejére Go down
Vulpesh
Viráglobbantó
Viráglobbantó
avatar

Hozzászólások száma : 128
Age : 329
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Varázsló
Rang: Elf varázsló

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Csüt. Feb. 05 2009, 22:58

*Korgó gyomorral ébred, miután a ráktár egyik eldugott szegletében nyomta el az álom.*
~Azt hinné az ember, hogy egy kikötővárosban talál valamilyen élelmet, de nem...mindenesetre, el kéne már indulnom, hiszen a célom még messze van.~
* Feltápászkodott, leporolta a kopott göncét, majd szép lassan kisurrant a raktárból.*
~Az a köd varázslat megidézése, s fenntartása, az instant tűz is nagyon kimerített, így bot nélkül. Míg az akadémián voltam, addig naponta megidéztem 10-et, néha még 20-at is, persze akkor gyakorló bottal simán tudtam vezetni, s formálni az energiámat, de puszta kézzel nagyon sokat elpazarolok. Még a kezemet is megperzseltem.~
*Lenéz a kezére, ami még most is feketés a koromtól.*
~Nincs mit tenni, pár napig hanyagolnom kell a varázslást, viszont most indulni kell, Evolyran nem jön ide.~
*A kikötő határához érve lát egy útelágazódást, meg egy érdekes táblát, ami szerint mindkettő út Evolyran kapujához vezet. *
~Csapda vagy egyszerűen a pihent agyú emberkék játéka ez?~
*Leült, behunyta a szemeit, s meditált.*
~Bármelyik utat is választom, ugyanoda kerülök, viszont a bal oldali az sokkal jobban ki van járva, ezek szerint nagyobb az esélye annak, hogy emberekkel futok össze. A jobb oldali út egy sűrű erdőn keresztül vezet, ott sok bandita állhat lesben, hiszen az erdő tökéletes erre a célra, arról nem is beszélve, hogy az erdőben el is veszhet a ösvény.Egyértelműen balra megyek. ~
*El is indúlt az útvonalon, ami úgy tűnik még sem ostobák agyszüleménye,hiszen tökéletesen kikerüli az erdőt.*
~Biztos van valami abban az erdőben, amitől az emberek a hosszabb utat választják.~
*Hirtelen hall egy női sikolyt az erdő felöl, s Vulpesh irányt vállt az erdő felé.*
~Nincs mit tenni, valaki bajban van!~


[You must be registered and logged in to see this link.] sajna mennem kell.//
Vissza az elejére Go down
Gorrius Polco
Földmorzsoló
avatar

Hozzászólások száma : 37
Age : 34
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Elemi mágus

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Pént. Feb. 06 2009, 11:57

*Már több, mint egy hete hánykódott a hajó a tenger hullámain. Az utolsó vihar eléggé nagy károkat okozott benne, vitorlavásznait összeszaggatta, a kisebb árbocokat meg ledöntötte. Szerencsére áldozatot nem követelt, de már nem támaszkodhattak a szél segítségére. A hajó ment, amerre az áramlatok sodorták.
Pár napon belül a horizonton feltüntek egy nagyobb sziget határai. A kapitány és az utasok megörültek, bár nem ez volt az úticéluk, de hálát adtak az isteneknek, hogy lábukat még szárazföldre tehetik....*
*Gorrius Polco nem nagyon bírta a hajón való utazást, sőt, ami a múltkori vihart illeti, annyira felfordult a gyomra, hogy nem hitte, hogy megéri a másnapot. Aztán valahogy mégis átvészelte egy tündének köszönhetően, akinek voltak különböző gyógyszerei az útibetegségek ellen. Gorrius most is hozzá igyekezett, kérni szeretett volna valami gyógyszert, mert érezte, hogy mielőtt elérnék a sziget partjait, újra rá fog törni a tengeri betegség. Végighaladva a szűk folyosón, egy bükkfa ajtós kabinnál állt meg, ahol az a bizonyos tünde férfiú szállt meg. Gorrius kopogott, majd várta a bebocsájtásra való választ.*
Vissza az elejére Go down
Nierwes
Számszeríjas
avatar

Hozzászólások száma : 42
Age : 31
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Pént. Feb. 06 2009, 12:25

*Nierwes ágyában pihent íját tartva kezében. Már nagyon várta, hogy végre partot érjenek és íját újra használhassa az erdőben. Ahogy a többi tünde, ő sem szerette az állatokat minden ok nélkül megölni, de amióta hajóra szállt, még nem evett rendes ételt. Nem szerette az itteni kosztot. Egyszer tett is egy megjegyzést a hajó szakácsának, hogy végre főzhetne valami ehetőt is, de annak az lett a következménye, hogy a leveses edény a fejébe húzva végezte.
Íján meg-meg pattintotta az idegeket és már látta lelki szemei előtt a szarvast, melyet célba vesz. A hajóút alatt Nierwes fogyott pár kilót, érezte, hogyha hamarosan nem jut valami friss és erőtadó étekhez, akkor megbetegszik. Bár voltak egy kisebb dobozban gyógyszerei, melyet még szülei pakoltak fel, amikor elindult otthonról, de nem volt annak a híve, hogy csak úgy bevegyen egyet a legkisebb fájdalom jelentkezésekor is. Egy mágus szokott gyakrabban hozzá fordulni és ő ilyenkor szívesen ad ellenkezés nélkül.
Egy kopogást hallva felszökkent ágyából és az ajtó fele vette az irányt. Kinyitotta és megpillantotta a mágust, kinek arca egészen sápadt volt.*
-Á, te vagy az? Csak nincs valami baj megint? Beteg vagy?
*Kérdezte, miközben fejével intett neki, hogy kerüljön beljebb.*
Vissza az elejére Go down
Gorrius Polco
Földmorzsoló
avatar

Hozzászólások száma : 37
Age : 34
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Elemi mágus

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Pént. Feb. 06 2009, 12:51

*Gorrius valóban sápadt volt és arca egyre csak fehéredett. Ha rövid időn belül nem kap valami gyógyszert, mehet ki a hajókorláthoz, hogy áthajolva rajta megmutassa a tenger lakóinak, hogy mit evett ma reggelire. A szoba közepén megállva a tündéhez fordult és szemébe nézett.*
-Újra rám tört ez a fránya betegség, nem bírom a tengert. Kérlek, ha van még abból a gyógyszerből, amit múltkor adtál, adj még egyet, aztán többet nem kérek. Ez elég lesz a partraszállásig.
*Közben odakint felerősödött a szél, a hajó egyre gyorsabban közeledett a part fele, de a hullámok néha kidöntötték egyensúlyi helyzetéből. Gorrius nyúlt a gyógyszerért, amit a tünde nyújtott felé, de egy óvatlan pillanatban, mikor elengedte a szék támláját, melyet eddig fogott, egy erős hullám megdöntötte a hajót és a mágus nekirepült egyenesen az ágynak, melyen a tünde íja volt. Egy kisebb reccsenés hallatszott, Gorrius már azt hitte, hogy egyik bordája törött be. Miután feltápászkodott és meggyőződött róla, hogy néhány apró karcoláson kívül semmi baja nem esett, megkönnyebbülten lélegzett fel. Ám, amint szemébe akadt a törött íj, melyet az előbb maga alá temetett, fehér arca hirtelen vörösre váltott és a tünde fele fordult, de nem mert szemébe nézni.*
-Ööö, meg tudsz bocsátani?
*Már megbánta, hogy bekopogott a tündéhez, egy betegséget szívesebben elviselt volna még, minthogy ilyen helyzetbe kerüljön.*
~Óh, csak hamar érjünk partot!~
Vissza az elejére Go down
Nierwes
Számszeríjas
avatar

Hozzászólások száma : 42
Age : 31
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Pént. Feb. 06 2009, 13:17

*Miután dobozkájából előkereste a megfelelő gyógyszert, egy szemet a mágus felé nyújtott tenyerében. Ám ekkor a hullámlökés következtében ő is elvesztette egyensúlyát, de szerencsére megtudott fogózkodni az asztalban, mely rögzítve volt. Amint a hajó újra egyensúlyba került, Nierwes is kiegyenesedett, de a mágus fele pillantva megrettent. Hallotta a reccsenést és most ő fehéredett el. Bár nem volt egy rosszakaratú tünde, de remélte, hogy nem az íja törött el... Közellépett és várta, hogy a mágus felegyenesedjen az ágyról. Ám, ekkor megpillantva egyetlen íját kettétörve, indulatosan az elvörösödő mágusra nézett*
-Ostoba! Az egyetlen fegyverem......tönkretetted!
*Egyik kezével homlokára csapott és nézte az íját, de azon már nem lehetett segíteni.*
Vissza az elejére Go down
Gorrius Polco
Földmorzsoló
avatar

Hozzászólások száma : 37
Age : 34
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Elemi mágus

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Pént. Feb. 06 2009, 13:35

*Bűnbánó szemekkel nézett a tündére, kinek nevét még nem is tudta, de nem ilyen körülmények között szerette volna megismerni.*
-Igazad van, ostoba vagyok és sajnálom az íjat. Nézd, ha valamiben segítségedre lehetek.....vagy, ha hagyod, hogy segítsek új íjat csinálni, szívesen segítek.
*Feltekintett és figyelte a tünde arcizmait, melyek a dühtől meg-meg rándultak. Választ nem kapva megindult az ajtó fele. Már el is felejtette, hogy pár perccel ezelőtt még mennyire beteg volt. Megfogta az ajót kilincsét és még egyszer visszatekintve behúzta maga mögött az ajtót.*
Pár óra múlva kikötöttek.*
Vissza az elejére Go down
Nierwes
Számszeríjas
avatar

Hozzászólások száma : 42
Age : 31
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Pént. Feb. 06 2009, 15:34

*Amint a hajó kikötött, Nierwes gondolatokkal tele hagyta el fedélzetét.*
~Minél hamarább egy új íjat kell készítsek. Pénzem nincs, vásárolni nem tudok, remélem sikerülni fog.~
*Szemügyre vette a környéket, a közeli erdőt, ahová be fog menni, hogy megfelelő fa anyagot találjon az íj elkészítéséhez. Mikor kevés holmija és ő maga végre lejutott a hajóról a nagy tolongás közepette, még egyszer visszanézett a hajóra és megpillantotta a mágust. Már Nierwes is bánta, hogy annyira goromba volt vele, megállt és megvárta, hogy a mágus is leérkezzen, aztán odament hozzá.*
-Figyelj, sajnálom, hogy annyira túl reagáltam a dolgot, remélem megtudsz bocsátani. Csak tudod az volt az egyetlen fegyverem és.....
*Mondatát nem fejezte be, a mágus szemeibe nézett és várta reakcióját.*
Vissza az elejére Go down
Gorrius Polco
Földmorzsoló
avatar

Hozzászólások száma : 37
Age : 34
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Elemi mágus

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Pént. Feb. 06 2009, 17:59

*Meglepte a tünde, nem számított rá, hogy szóba áll vele még ebben az életben. Szemöldökét felhúzva hallgatta a bocsánatkérő szavakat, melyekre aztán végképp nem számított, hiszen itt az egyetlen vétkes ő volt. Mielőtt a tünde befejezte volna mondatát, Gorrius közbeszólt:*
-Rendben, felejtsük el. Igazából én kéne bocsánatot kérjek tőled, amíg meg nem bocsátasz, de látom, már túl vagy rajta.
*Mosolygó szemekkel nézett rá, majd jobb kezét nyújtotta felé.*
-Egyébként Gorrius a nevem és ahogy a hajón mondtam, szívesen segítek egy új íj készítésében. Mivel pénzem nincs, nem tudok vásárolni, de készíthetünk egyet.
Vissza az elejére Go down
Nierwes
Számszeríjas
avatar

Hozzászólások száma : 42
Age : 31
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Pént. Feb. 06 2009, 18:16

*Megkönnyebbült, amikor látta, hogy Gorrius sem neheztel rá és egy mosoly kíséretében kezet rázott vele.*
-Engem Nierwesnek hívnak. Örülök, hogy jól sült el a dolog és nincs harag.
*Gorrius ajánlatára felhúzta vállát.*
-Nos, nem bánom, ha akarsz, majd segíthetsz egy íj elkészítésében, mivel nekem sincs rá pénzem.
*Poggyászát hátára vette, majd megindult a mágus mellett a kapu fele.*
-És megtudtad már, hogy hol vagyunk? Mert az biztos, hogy nem ez a hely volt az úticélunk.
Vissza az elejére Go down
Gorrius Polco
Földmorzsoló
avatar

Hozzászólások száma : 37
Age : 34
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Elemi mágus

TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Pént. Feb. 06 2009, 18:29

*A kérdésre fejével bólintott, hogy igen, tudja, hogy hol vannak.*
-Mielőtt szálltam volna le, megkérdeztem a kapitányt és ő azt válaszolta, hogy a város neve Evolyran. Már nagyon kiváncsi vagyok rá, milyen lehet.
*Lépéseit felgyorsította és úgy haladt újdonsült ismerőse mellett kezében lóbálva egyetlen cuccát, a varázsbotját. Az este gyorsabban közeledett, mint hitték volna, így letértek az ösvényről, hogy az erdő szélén verjenek tábort.*


//Következő a kapunál//
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   Pént. Feb. 06 2009, 18:40

*Caraxë annyira elfáradt, hogy nem csak az éjszakát, a de a mai napot is a fészekben töltötte. De most kilebben az odú nyílásán és sóváran néz a tenger felé. *
~Vajon jönnek-e még a tenger felől a társaim? Vagy talán itt megtalálom az ősi Valda földeket?~
*gondolja elszontyolodva, mert egy kicsit egyedül érzi magát a kis Arany Valda. De megkorduló gyomra figyelmezteti, hogy vannak ennél fontosabb kérdések is. Szárnyait verdesve megáll a levegőben és körülnéz, hogy hová is induljon élelemért. De aztán eszébe villan, hogy a raktár mögött almafák állnak… *
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete   

Vissza az elejére Go down
 
01. Belhan-tenger Keleti Szeglete
Vissza az elejére 
2 / 20 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 11 ... 20  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
EVOLYRAN  :: EVOLYRAN - A SZÖVETSÉG :: Evolyrani Birodalom :: Belhan kikötő - Keleti szeglet-
Ugrás: