09. Fehér Vadkan fogadó

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Vas. Feb. 14 2010, 00:24

*Armin csak várta a következményeket, hogy a vámpír akármelyik percben elugorhat. De az csak továbbra is állt, mint a katona és Cecit szorította. A lánynak azonban elég volt ennyi, már rögtön önállósította magát. A földre teperte ellenfelét, jól belerúgott, aztán Armin előtt fékezett le.
A fiú ebből a helyzetből kezdte tapisgálni, hogy semmi előny nem származott abból, hogy dobálózott. Ó, mégis hová képzelt. Ez illett volna rá is, nem csak a másikra, de most már mindegy. Ehelyett csak egy halk bocsit dünnyögött el Cecíliának, akinek más dolga akadt. Ugyanis a másik fickó feltápászkodott és Arminra készült rontani. De a lány kettejük között volt. Armin ugyan ettől egy kicsit biztonságban érezte magát, de azért megszorította kardja nyelét, hogy ha mégis véletlenül elkerülne az élő gát kettejük elől...*
~ Most úgy elrontottam... Ezzel a karddal úgy tűnök egy vámpír szemében, mint aki vesszővel próbál elnáspángolni egy sárkányt. Nem valami vigasztaló tény. De Ceci úgyis megtesz minden tőle telhetőt és ahogy az előbbi szavaiból kivettem, jóval erősebb a másiknál. Azért jobb ha nem leszek láb alatt, ha ezek egymásnak esnek. Én egyenlőre törékeny nagyon. De kínos...~

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Csüt. Feb. 18 2010, 20:30

*Farkasszemet nézett fajtársával, és gonoszul lángoló szemekkel vicsorgott rá. A másik ugyanezt tette de Cecília a gyűlöleten és gonoszságon kívül már mást is felfedezett rajta.*~Hehe, ez már fél...Győztem!~*Kihúzta magát, majd nyugodtan megfordult és mosolyogva Arminhoz szólt.*
- Menj vissza a szobába, hamarosan én is megyek! *Arcán a mosoly nyugodt volt és kedves. Fejével az ajtó felé biccentett, majd a feldúlt vámpír felé fordult újra. Fajtársa pimasz volt és olyan dolgot tett amivel felhívta magára az emberek figyelmét..ezt nem úszhatja megbüntetlenül. Viszont nem akarta, hogy új barátja lássa a következő véres jeleneteket így arra jutott, hogy jobb lesz ha elküldi. Mereven állt és várta, hogy a lépcső megnyikorduljon majd az ajtó bezáródjon és a halál leereszkedjen a fogadóba. Körbenézett,úgy tűnt az emberek kezdtek ébredezni. Szerencsére egyikőjük se halt meg. Valószínüleg csak arra volt ideje a fickónak, hogy leüsse őket, mikor pedig pont hozzá fogott volna az iváshoz Armin és Cecília megzavarta. Hát igen, az időzités tökéletes volt...*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 27 2010, 18:02

*Armin csak állt és várta mi történik. Figyelt, hátha Ceci mondani vagy mutatni akar valamit.
És ami késik, nem múlik. A lány, amint fölényben volt, jelezte Arminnak, hogy ha nem akar rémálmokat, most menjen fel. És igaza is volt. A fiú akármennyit is hallott a vámpírokról, nem akart részt venni egy mészárlásban. Ugyan sárkánylovas volt, de az ilyentől felfordult a gyomra.
Így aztán hátat fordított a viaskodóknak és felsietett a lépcsőn. A legfelső foknál megállt és fülelni kezdett. De úgy látszik Ceci figyeli, hogy mikor vonul el teljesen, mivel még mindig dermedt csend honolt lent.
Armin így hát bement a szobába, majd becsukta maga után az ajtót. Kihasználva az alkalmat, hogy Cecília nincs bent, elhúzta az egyik függönyt és kinézett.
A nap már magasan járt, már jócskán délután volt. A fiú még elidőzött egy ideig és azon gondolkozott, hogy kinek hiányozhat. Ezen végiggondolva mosoly ült ki az arcára.*
- Annarának már mióta hiányozhatok, ilyenkor szoktam kimenni hozzá. Biztos már tiszta ideges. De majd hamarosan úgyis elindulok.
~ Na jól van, már elég ennyi fény. ~ Azzal elengedte a függönyt és ismét sötétség jött a szobára.
*Armin pedig leült az ágyra, könyökét a térdére támasztotta, az állát meg a tenyerébe és úgy várt. *

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Vas. Feb. 28 2010, 22:46

*Amint Armin becsukta a szoba ajtaját Cecília rögtön nekiesett fajtársának. A viaskodás nem tartott túl sokáig, aprócska teste volt de gyors ami gyakran sokkal többet ér. Pár perc múlva a másik vámpír a pincében feküdt eszméletlenül, szívébe egy kést szúrva. A lányka elégedetten összecsapta a kezeit majd körbenézett. Az emberek már kezdtek ébredezni, és valószínűleg fajtársa nem ivott bele mindenkibe...Tehát ez a feladat is Cecíliára maradt. Miután mindegyikbe belekortyolt, ezzel kitörölve az emlékeiket szép lassan Ő is elindult a lépcsőn. Nesztelenül benyitott, de sajna az ajtó erősen nyikorgott így elárulta jöttét, arcán ennek ellenére széles mosoly húzódott. Kezében két üveg, a pincéből halászta elő őket, mikor levitte kedves "testvérét". Az egyiket ledobta az ágyra, a másikat foggal kibontotta és jó nagyokat kortyolt bele. Valamivel ki kellett űznie szájából annak a csőcseléknek a vérét...Miután eleget ivott ő maga is ráhuppant az ágyra. *
- Tessék, ez csak sima bor. Igyunk könnyű győzelmem megünneplése képen!*Armin felé nyújtotta a boros üveget és vidáman mosolygott.*

*Tamas belépett a fogadó bejáratán és felmérte a terepet. A legkülönbözőbb fajokból álló vendégek nagyrésze megütközött a megjelenésén. Enyhén aljas mosollyal az arcán, kiélvezte a nem mindennapi külsejének szóló figyelmet. A háta mögül beáramló napfényben szinte jelenésként hatott a fekete elf. Fekete bőre nemes vonású, de kegyetlen kifejezésű arcot mutatott, szikár, az elf néptől megszokott testalkata volt. Arcát fekete, csaknem derékig érő haj keretezte, ami szabadon csapkodott, szemeiből sötétlila fény áradt. Nyíltan megjelölte maga számára a gonosz. Tesét egyetlen, meghatározhatatlan állat bőréből készített ágyékkötő takarta. Egy nyakba akasztott pénzesszütyő egy egyszerű kalapács és egy bőrtáska egészítette ki, amiből hatalmas szegek kandikálzak ki. Nyugodtan lépett be és odament a pulthoz. Meztelen talpai csattogtak a padlón. A lehető legerősebb pálinkából kért egy adagot és hátát a pultnak vetve figyelte a vendégeket.*

*Arya a pultnál ült, kissé elgondolkodva, szomorkásan. Bal kezében a whiskys pohár, jobb kezével pedig a nyakában lógó medált szorongatta. Nem látszott, hogy mi lehet az a medál. Amikor belépett az a különös kinézetű férfi, egy pillanatra hátratekintett, majd egy gonosz mosoly kíséretében visszafordult és ivott még egy kortyot a poharából. Fehér ujjatlan hálóingszerű ruha volt rajta, mint mindig, fekete köpenye az ölében hevert. Az idegen a közelében állt meg és pálinkát rendelt. A lány akaratlanul is végignézett rajta, majd a szemét bámulta. Nem tehet róla, a vérében van. Elővette csábító mosolyát, mozdulatai is a hódító formáját vették át.*
~Nem lehet bajom belőle... legalább elfelejtem őt....~
*Majd egy húzása megitta a maradék italt. De nem mozdult. Csak igéző tekintettel nézte a férfit.*

*Tamas megérezte a rászegeződő tekintetet. Odafordult, idült mosollyal a szája sarkában. Nyilvánvaló volt, hogy nem túlzottan bírja az italt a szervezete.*
- Hoppá.- Mondta .
- Fiatal lány, egyedül . -
Kissé tolakodóan közelebb ment.
- Mondd csak ifjú hölgy, meginnál velem egy italt? Ha már így ráérünk?-
Közben leplezetlenül végigmérte az ismeretlen nő minden porcikáját. Elégedetten ült mellé egy székre kérés nélkül. Igyekezett a nem látható fegyvereket is számításba venni, majd a kocsmáros felé fordulva rendelt is egy kört, a lánynak amit addig ivott, magának pedig ismét az iszonyatos erejü pálinkából.
~még szerencse, hogy legalább nem büdös ez a pia~ Gondolta.
Alapjában véve tiszta volt, bár a lábait térdig borította a por, és enyhe kénkőszag terjengett körülötte.
- Engedd meg, hogy bemutatkozzak. Tamas vagyok. Szabadna megtudnom, hogy vajon mi lehet a neve egy ilyen csodálatos virágszálnak?

~Ennek meg mi baja?! Nem látott még fiatal lányt... egyedül?! Pff..~
*De csak mosolygott tovább. A medált eltüntette a ruha mögé, így válaszolt.*
-Nagyon szívesen.-
*Arrébb mentek és rendeltek még egy kört. *
~Aham... most jön a bókólgatós, udvarolgatós rész... pff... mint ahogy szokták...~
-Hmm... a nevem Arya.-
*Mondta titokzatosan és újra végigmérte a férfit égető szemeivel.*
-Én pedig megtudhatnám, hogy miért nincs magán ruha? Nem mintha zavarna... csak érdekes.-
*A végén belekortyolt az újra teli poharába. Közben a szemét le nem vette a férfiéról. Szeret hatni másokra. Hát ki nem szeret?!*

-Az a helyzet, hogy eleddig eszembe sem jutott, hogy fel kéne vennem még valamit. Tudja kereskedő vagyok délről, és még nem nagyon jártam ezen a vidéken. Nem nagyon ismerem a helyi szokásokat. -
* Hazudta vigyorogva.*
~ Vajon mennyit kell még inni, hogy sínen legyünk végre?!~ Gondolkodott magában. Nem sűrűn fordult elő eddig a város civilizáltabb régióiban. Csak egy kis unaloműzésre tért be a fogadóba, de úgy döntött, hogy a jelenlegi helyzetben sokkal érdekesebb a lány, mintha csak vérig sértene egy főnemest vagy valami hasonló méltóságot.
- Járt már délen?- Kérdezte a lányt.- Szép vidékek vannak arra.-
- Mindig ilyen tartózkodó vagy az idegenekkel?- tért át a tegeződésre hirtelen. - Sokkal egyszerűbb egy közvetlen beszélgetés. Itt laksz a városban?-

*Sötét fellegek járnak erre. Egy fehér lány a kocsma mögött szállt le. Na igen felmerül a kérdés. Szállt le? Igen. Egy Démon hozta el idáig, mivel a lány egy Démon-szólító. A lány neve Miranda Darkness aki Dagorladi létére Evolyran városába ment. De persze állruhában. Bevett egy varázs itlalt amivel haja színe fekete lett mind az éj, ruhája pedig rongyokból állt össze. Senki sem veheti észre, hogy ő Dagorladi. Mikor belép körbenéz és kiszúr egy "férfit és egy nőt". Lepattan melléjük majd beszélni kezd. -Üdv néktek jó lovagok! Mirandának hívnak! Remélem nem zavarok! Csak egy kis társaságot keresek! Remélem nem lesztek mérgesek! *Mondta majd rendelt egy sört és mosolyogva hallgatta a társaságát.*

Tamas, enyhén ittas állapotában először Aryára nézett, mélyen a szemébe, majd az új jövevényt mérte fel. Majd aljas vigyorba torzult az arca és megszólalt.
- Hármasban még jobb a szex.-
Továbbra is vigyorogva figyelte a reakciókat.
~ Nem is olyan rossz ez a civilizáció~ gondolta magában.

*Arya is vigyorogva hallgatta a nagy "hazugságot". Mondhatni a következő kérdésre nem is válaszolt, csak rázta a fejét mosolyogva. *
~Tartózkodó. Hmm... vicces fiú....~
*Igen, itt lakok ebben a fogadóban.*
~De hozzám nem jöhetsz be.~
*Persze ezt nem mondta ki. Felhajtotta a poharat. Félig volt, de egy huzamra kiitta. Közben semmi nem látszott rajta, hogy hatna rá az ital. De a férfi már szabadabban viselkedett. Erre belépett egy lány és az asztalukhoz ült. Arya hátradőlt a székében és gúnyos arccal végignézett a lányon. Arya is mélyen a férfi szemébe nézett, kíváncsi volt, az mit lép. Nem várt fordulat következett.*
~Hármasban?! Na a jó ég áldjon meg! Ebből nem eszel! Vagy csak velem és senki mással, vagy kívül tágasabb!!!!~
*De még nem lépett. Kíváncsi volt, hogy Miranda mit lép erre a kijelentésre. Egyébként nem mutatkozott be, és nem is szólt az új lányhoz. Csak kimérten végignézett rajta.*

//Nos... Miranda jön, utána Tamas, majd én... Ne keverjük össze, rendben?//

*Miranda értetlenül néz.* -Tán nem látszik ,hogy tizenhat éves vagyok? Na de kérem! Öregekkel nem fogok! *Mondta, mondta majd a végén abbahagyta.*
-Őőő! Kaphatok egy ruhát amit feltudok venni? Kisebb balesetem volt és a ruhám szét szakadt! Márcsak ez a kapucnis akármi van rajtam! *Mondta mosolyogva, és végül a mosolygásból majdnem könnyező szemek lettek.* ~Micsoda szerpjáték! Hurrá!~ *Gondolta magában.*
-Legyen szíves! Kérem! *Mondta majd fejét vakargatva mosolygott, hátha kap egy jó ruhát, és pluszban nem veszik észre Dagorladi létét.*

- Hát azt hiszem, nem igazán állok túl jól, felesleges ruha szintjén.-
*mondta Tamas végignézve magán*
- Esetleg az ifjú hölgy itt mellettem, de ebbe nincs beleszólásom.-
- Tervek a következőkre kedves Arya?-

~Pff... elég gáz helyzet van most. Na meg mit akar a lány? Ruhát? Mégis honnan akasszon?!~
-Sajnálom, nekem is csak ez van, esetleg vegyél valahol.-
*Mondta normális hangnemben. Majd a férfihoz fordult.*
-Mégis miféle tervekre gondolsz?-
*Arya újra a lányra nézett. Kissé ismerős volt számára, de fogalma nem folt, hogy mégis honnan. Majd eszébe jutott, hogy még Dagorladban láthatta. Tudniillik Arya édesapja dagorladi vezető féleség.*
~Ennyit a birodalom biztonságáról. Ha az ellenség is simán beteheti a lábát, akkor miről beszélünk?! Csoda, hogy még fenn áll a város. Remélem Miranda nem emlékszik rám, mert akkor lesz ám nagy nemulass, ha apám itt talál.~

- Nos, leihatjuk magunkat a sárga földig, vagy kalandozhatunk egyet. Bárhol, akár itt a városban, vagy megmutathatom a kedvenc dagorladi tisztásomat. Igazán meghitt, zavartalan hely. -
~ Persze a helyzet bonyolult, a fenébe.~
- Szívesen mondanám, hogy gyere el hozzám, csak az a baj, hogy nem lakok sehol.- Mondta Aryának. És még mindig vigyorgott.
~Szerette nézni az embereket lehetetlen helyzetek feldolgozása közben. Közben rendelt egy egész üveggel abból, amit Arya eddig ivott, nehogy leálljon az élet. Élvezte a két nő kimondatlan feszültségét. Harc, ahogy csak a nők tudnak. Hogy az új jövevény miért őket választotta, elgondolkodtató kérdés volt. Ő figyelmet akart, legalábbis úgy látta. Nehéz dolog egy fura udvarlási szertartás közben harmadikként. Mert érezte, hogyha Arya az eddigiek után itt van és itt marad, akkor egyenesben vannak a dolgok. Ám eszében sem volt elhajtani a Mirandát sem, hátha hasznos ismeretségnek bizonyul. Végül úgy döntött, hogy okos férfiviselkedéssel a csatatéren kívül marad és ezzel rákényszeríti a két nőt, hogy ők oldják meg a helyzetet.~
*Mikor megérkezett az ital, némán töltött mindhármójuknak, majd egy apró mosollyal hátradőlt a székén és egyik lányról a másikra nézett. Ha kell, majd közbelép.*
~ Mi a franc lehet Talossal? Lehet, hogy kelleni fog.~

-Na de kérem? Szóra se méltatnak? Akkor megyek! Semmi segítség, semmi? Na viszlát! *Mondta morcosan majd egy ütés az asztalra és el is tünt.*

~ Hát ez nem igaz~ gondolta Tamas. ~na majd utánanézek mi is volt ez~
- Úgy látom, ismét kettesben maradtunk. -
*Mondta Arya szemébe nézve és felhajtotta az italát.*
- Mivel foglalkozol amúgy? Te is csak feltűnsz, eltűnsz, ahogyan az iménti lány? Van van valami hagyományosabb elfoglaltságod?-

*Kicsit meglepődött a lány felindultságán, de valamilyen szinten igaza is volt. Tényleg nem foglalkoztak nagyon vele. De hát ha nem tudnak rajta segíteni? És pont hozzájuk ül oda, amikor a férfin egyáltalán nincs ruha, és Aryán is csak egy egyszerű fehér ruha van?! Pont ők azok, akik a legszegényebbeknek tűnnek. Mellesleg Arya tényleg nagyon szegény. Amint szerez egy kis pénzt, azt elherdálja. Na nem ám ruhákra vagy ételre. Inkább italra, na meg a szenvedélyére.*
~Úgy tűnik nem ismert fel a lány... ez jó. Nagyon jó... Nyugtom van még egy darabig apámtól.~
-Úgy tűnik.-
*Felelt kissé gúnyosan a férfinak. Majd kissé titokzatosan elmosolyodott.*
-Hmm... tudod én is olyan vagyok, mint ez a lány. Egyszer betoppanok valaki életébe, majd egy szempillantás alatt eltűnök. Nincs általános munkám. egyek ide-oda, császkálok, éldegélek. És minden új helyet megyek felfedezni. Szeretek új helyekre menni. Nem vagyok az az egy helyben ülő típus. De gondolom te is ilyen vagy, ha már nincsen otthonod.-
*Ő is felhajtotta a poharát, majd még töltött az üvegből. Még mindig nem látszott meg rajta az ital.*

- Igazán szeretem a különleges helyeket. Többnyire azokat, amik nem ilyen nyugodtak. Igen, szintén hasonló az életem azt hiszem.-
~ Ha tudnád, mi van azokkal, akiknek belesétálok az életébe.~
*Gondolta és a tekintete egy pillanatra metszően villant. Fagyos gyűlölettel eltelve. Ám , ha valaki nem figyelt elég gyorsan az nem láthatta ezt. Arca gyorsan kisimult és ismét jókedélyűen tekintett a lányra. *
- Ha gondolod, felfedezhetünk együtt valami új helyet. Végülis nem öregedhetünk meg ebben a kocsmában, ugye?-
*Mondta és kacsintott egy vidámat.*

*Arya nem vette észre azt a bizonyos pillantást. Csak már a kezdetek óta furcsa érzése van a férfival kapcsolatban. De nem tudta volna meghatározni, mi az az érzés. *
-Felőlem mehetünk. Mégis milyen helyre gondoltál?-
~Valahogy nem tudok kiigazodni ennek a férfinak a szándékán.~
*De Arya már cselekedett is. Felállt, fogta a köpenyét és magára csatolta, vette a tarisznyáját és magára vette.*
-Én kész vagyok.-
*Nézett titokzatosan a férfira.*

- Dagorlad felé? Elég érdekes tájékok vannak ott. Szeretek berepülni és egy kis zavart okozni, vagy csak úgy vadászni. De mivel szinte teljesen mindegy nekem, merre induljunk, kíváncsi vagyok a te ötleteidre.-
* Bevágta a maradék italát és felállt ő is. Kinyújtóztatta tagjait és megindult az ajtó felé. *
- ha ügyesek vagyunk, ez ingyen pia lesz.-
*súgta oda Aryának vidáman.*

~???...!!!~
*Határozottan nézett a férfi szemébe. Majd elmosolyodott, de határozottsága nem tűnt le arcáról.*
-Dagorladba nem megyek.-
*Megigazította a haját.*
-Valami közelebbit keress.-
*Körbenézett és kissé gonoszkásan elmosolyodott. Suttogva szólalt meg.*
-Akkor siessünk.-
*És kiosont az ajtón. Az utcán várta be a férfit.*

- Oké-
* Suttogta vissza mosolyogva a sötét elf. *
- Következő ötlet. Kisétálunk egy csöndes, nyugodt helyre, valahol a természet lágy ölén és elszeretkezünk egy pár órán, vagy napon át. Esetleg kiugorhatunk a piacra , hogy vigyünk valamit. Smile

-
* Azzal belekarolt a lányba, és nyugodt tempóban elindult.*

*Amikor beérte a férfi, elég furcsát mondott. Arya felhúzta a szemöldökét.*
~Nem köntörfalaz...~
*A férfi belekarolt a lányba, az meg hagyta és elindultak. De a lány egy pillanatra megállt.*
-Várj egy kicsit!-
*Kotorászni kezdett a tarisznyájában. Elég elnyűtt példány volt, de ez most mellékes. Keresgélt.*
~Jól van, van elég...~
*A férfira mosolygott.*
-Nem szükséges a piacra mennünk. Nekem mindenem megvan, ami nekem kell. Vagy te szeretnél valamit venni?-
*Majd újra egymásba karoltak és folytatták az útjukat.*
-Esetleg elmehetnénk Turinqui-be, a Királynők lugasába. Híres hely, de még sosem jártam arra. Azt mondják gyönyörű hely. Van a közepén egy kastély, ahol szobákat is ki lehet bérelni. Bár nem hiszem, hogy arra nekünk lenne pénzünk. Szóval ha tetszik az ötlet, akkor menjünk oda.-
*Mondta mosolyogva a férfinak.*

~Ez az! Félelmetesen jó vagyok~
* Gondolta Tamas*
- Végülis a piac elmaradhat. Viszont én még nem is hallottam erről a helyről, úgyhogy te vagy az útikalauz. -
~ Azt hiszem elég könnyen indul a dolog. Az érintésem nem zavarja, a felvetésem szintén. Mostantól nincs pia, csak feszült figyelem. Lehet, hogy csapdába akar csalni? Na mindegy, gyerünk, ez nem hagyjuk ki~
* Miután ezt így magával megbeszélte, elindult a lánnyal*
- Mesélj valamit magadról. Kíváncsi vagyok rád, hogy ki is vagy tulajdonképpen.-

-Rendben, akkor megint egy pillanat.-
*Megint megállt. Elővett egy térképet és vagy egy percen át teljes csendben nézte a rajzot. Mintha a fejébe akarta volna vésni. Hirtelen megmozdult és eltette a térképet. Megint rámosolygott a férfira.*
-Mehetünk, tudom merre kell menni.-
*Elindultak hát a megfelelő irányba. Arya innentől kezdve magabiztosan vezette a férfit az úton, egyszer sem kellett megállni ahhoz, hogy megint megnézzék a térképet. Tamas feltett egy hagyományos, bár Arya számára zavaró kérdést.*
-Hmm.. nincs sok mondani valóm. Azt, hogy milyen vagyok, döntsd el te! Ebben nem segíthetek.- *főleg, hogy nem ismeri magát.*
-A családomról pedig nem vagyok hajlandó mesélni. A kalandjaim nagy részéről sem, mert abból kiderülne olyan is, amihez semmi közöd. Csak annyit mondhatok, hogy ha valamit eldöntök, azt véghez viszem, nem szoktam egyebet csinálni csak lófrálni, és minden pasit összeszedni, akit csak lehet. Elégedj meg ennyivel!-
*Kissé nyers és mondhatbn8i bunkó volt tőle ez a stílus amivel válaszolt, de közben úgy nézett a férfire, főleg inkább a szemébe, hogy mindenképp hatással akart rá lenni. Megmutatta, hogy hatalma van, és vannak tabu témák, de egyébként semmi különös nincs vele. Ha ez nem tetszik Tamasnak, akkor elmehet. Ha meg mindegy neki, akkor nem fog fönnakadni a lány válaszán.
...pár óra múlva már el is érik a lugast,*

/Ha gondolod, te már írhatnál is oda./

//Eddig van moderálva! - Caius Alec Snarknit//

//Dreamien//

*Caius elég régóta van már Evolyranba, Casve-nek mégis semmi nyoma. nem tudja, hogy hova mehetett a lány és hogy mikor jön vissza, de lassan kezd arra hajlani, hogy valakinél leadja Chris levelét és hazamegy. Honvágya van, az biztos, de mégis örül neki, hogy kicsit kiszabadult az otthoni környezetből és megmutathatja, hogy a saját lábán is meg tud állni. Habár nem sok barátot szerzett, volt már része kalandban, amit nem is bán. Jason-nel lovagolva érkezik meg Evolyran főutcájára. Lassan, lépdelve igyekeznek valahova, ahol kaphatnak valami ennivalót. Bizony már tegnap dél óta nem sokat evett a páros és mindkettejük gyomra elég hangosan korog. Jason még nyerítget is hozzá, mire Caius megsimítja a ló nyakát.*
-Ne aggódj Haver, mindjárt keresünk egy fogadót!*jelenti ki a fiú mosolyogva, majd ahogy befordulnak egy utcán, meg is látnak egy nagyobb fogadót Fehér Vadkan névvel. Caius szeme felcsillan és a fogadóhoz ügetnek. Majd leszállnak s a pajtához vezeti Jason-t, ahol egy lovászfiú fogadja őket. Caius a lelkére köti, hogy jól bánjon Jason-nel és bőven adjon neki enni és még meg is fenyegeti a fiatal srácot. Mikor az elhűlve, félelemmel telve vezeti el Jason-t, Caius vigyorogva sétál be a fogadóba. Ahogy belép, az összes szem rá szegeződik, de mikor meglátják, hogy csak egy egyszerű fiatal férfi, mindenki tovább folytatja az étkezést. Caius morrant egyet, majd a pulthoz sétál.*
-Egy sült csirkét krumplival! *jelenti ki Caius ellentmondást nem tűrve, majd leül az egyik székre, ami a pultnál van és egy pohár bort tölt magának, majd várja a csirkéjét.*

*Odin kissé kifáradt már, pedig a csak az evolyrani térkaputól érkezett. Más kérdés, hogy valójában nem Minäril Calathból jöttek, hanem a Tifar-háztól, az Alceron-fennsíkról indultak el az elfek térkapujáig, s onnan érkezett meg a Birodalom fővárosába.
Dreamiennek mostanában sok elintézni valót kell elintéznie, pedig szívesebben töltene több időt családjával.
Kicsit tart attól, hogy távol kerül Nírától így, hogy kevesebbet látja.
Gyorsan áthalad a város katonai külvárosán, majd beljebb a belvárosba.
Van egy fogadó, amit előszeretettel használ szállásaként, mikor Evolyranban jár.
Ez pedig a Fehér Vadkan.
Kimondottan szereti a házi készítésű sörüket és mivel gyomra már meg is kordul, hamar eszébe jut a velős szarvassült, melyet már jó régen evett utoljára, de méltán tartják a hely specialitásának.
A lovászfiúnak átnyújtja Odin kantárját, majd határozott mozdulatokkal, oldalán Calassëval, kezében varázsbotjával belép a fogadóba.
A fogadós már mosolyogva üdvözli, mint régi visszatérő vendéget.
Még abban az időben barátkoztak meg, mikor az isthar feleségét kereste.
A jó kapcsolat azóta is megmaradt.
A mágus hátrahajtja csuklyáját és szemét végigjáratja a vendégseregen.
Szokás szerint elég vegyes társaság tölti idejét a fogadóban.
Dreamien a pulthoz lép és közben elhalad a pultnál könyöklő mágus mellett.
A fogadós kérdésére rögtön a sörből kér és jót húz is belőle.
Szomjas volt már.
A fogadós már tudja, hogy bizony a szokásos jár a sör mellé.
Az isthar oldalra tekint a mellette álló mágusra és biccent is neki.*
- Üdvözletem!

*Caius bizony megkapja lassan az ételt amit rendelt és mellé a boros poharát is újratölti. A fogadós csak méregeti a férfit, de nem szól semmit. Caius sem, hiszen nem valami nagy beszélgetős típus, és nem is ismeri a fogadóst, minek beszélgessen vele? A fogadóba ki-be mennek az emberek, Caius nem is figyeli, hiszen miért is tenné? Nem tart ő senkitől főleg itt Evolyranba, ahol nem is ismerik. Csak Casve-t keresi és amint megtalálta a lányt, már húzza is el innen a csíkot. Nem túl barátságos neki ez a város és nem szívesen tölt itt sok időt, de sajnos az ígérete köti unokabátyja felé, aki már a föld alatt fekszik szeretett sárkányával, Celestinnel. Caiusnek eszébe jut a sárkánnyal való találkozás még akkor, mikor Chattalban volt, de nem igazán hatotta meg. Habár azt tisztelte a sárkányban, hogy még szabad, vad sárkány volt és nem olyan, akinek lovasa is van, hiszen azok már olyanok, mint a lovak. Persze Caius ezt soha nem fejtette ki még senkinek, mert itt elég sok a sárkánylovas, nem akar senkit sem magára haragítani, habár úgy tűnik, hogy Raissát már sikerült. De persze a férfi nem sokat foglakozik a nőkkel, így nem is nagyon hatotta meg a kisebb összeszólalkozás Raissával. Ahogy ezen gondolkozik, elhatározza, hogy leül az egyik asztalhoz, mikor odaül mellé egy férfi és ráköszön. Caius végigméri a férfit, majd biccent egyet.*
-Üdvözlet! Éppen az egyik asztalhoz indultam. Csatlakozik?*kérdezi Caius és meg sem várva a választ felkapja a tányérját, amin a sült csirke pihen, gőzölögve, finom illatot ontva magából, valamint a boros kancsót és a kupát, amiből eddig ivott és az egyik kissé eldugott, ablak alatti asztalhoz sétál, ahonnan rá lehet látni az ajtóra. Majd várja, hogy a férfi csatlakozik-e hozzá vagy sem.*

» Fakó ló fogadó
» 1. A vámpír fogadó
» 05. Hullócsillag Fogadó