3. Minäril Calath

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Vas. Feb. 22 2009, 08:06

*Talán már egy órája is izzasztotta magát a téren.Közben persze társai is akadtak,kik eme csodás reggel választották szintén gyakorlásuk céljául a teret.Mindenkinek biccentett,még ha nem is ismerte őket,majd figyelmét újra visszafordította a bábú és kardja felé.Kicsit megviselt lett már a szalmából összeeszkábált emberforma,de eldöntötte addig csépeli éles kardjával míg darabokban nem hever a lába előtt.
Kicsit messzebbre ment.Elkezdte a menet közbeni forgás és ütés rejtelmeit.Ám ekkor oly dolog történt mire talán számított is. Amint nagy lendülettel érkezett a bábú felé,jó két méteres távolságból fordult egyet és két kézzel sújtott le a bábúra,mi megadván magát darabokban hullott szerte szét.Ám a kardja is felmondta a szolgálatot,csak a markolata maradt a kezében,a vége csörömpölve landolt a köves talajon.Fejét csóválva guggolt le szuszogva,kicsit kimerítette már az edzés. ~ Ez nem jó jel...egy kard eltörése sosem az.~ gondolja miközben lélegzetét is próbálja a normálisra visszaállítani.Megfogja az élet és felemeli.Összevont szemöldökkel nézte tudna e tenni valamit a helyreállításának érdekében,de sajnos ez számára lehetetlen volt.Felpillantott és körbenézett.Mások mosolyogva pillantgattak rá,de egyikük sem lépett hozzá segítséget nyújtani.Mondjuk biztosan azt hiszik hogy egy kard nem kard,majd veszek másikat,vagy a raktáról hozok újat.De nem így volt.Nem engedhette meg magának hogy a kardokat összetörve seperje arrébb. ~ Meg kell javíttatnom,hisz nincs sok gyakorló kardom ~ sóhajtozott magában,majd megtörölte alkarjával verejtékező homlokát és odalépett az egyik mágushoz...*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Vas. Feb. 22 2009, 08:30

- Jó reggelt! Ne haragudj hogy megzavarlak gyakorlatozásod közben,de ügyem halaszthatatlan.-*kezdett neki barátságos hangnemben.*
- Amint láthattad,mert láttam mindenki jót szórakozott rajta,kardom eltörött és feltétlenül meg kell javíttatnom.Tudnál e nekem ajánlani egy jó kovácsmestert ki megjavítja?-*itt láthatóan felemelte a ketté tört kardot s várakozón pillantott a férfira.
A férfi még most is mosolygott,látta mi történt,mi nem szokatlan látvány itt a gyakorlótéren.*

- Üdv idegen....--*üdvözölte a mágus Racathot.Majd végighallgatva annak gondja baját sejtelmesen elmosolyodott,miközben kardját a földbe szúrta.*
- A Seldëk földjén van egy neves kovácsmester ki az apró szilánkokra tört kardokat,fegyvereket is képes új formába önteni.Közelebb van mint Evolyran városa.Ezt tudom tanácsolni...-*ajánlotta mágus társának.Racatho gondolkodóba esett,majd megköszönte a mágus segítségét és visszasétált a bábu darabjaihoz. ~ Igaza van.bár még nem jártam az emberek földjén,biztosan megtalálom a kovácsot.Ha más nem segítséggel megint ~ vélte elgondolkodóan,majd felkapta köpenyét intett a mágusnak ki útba igazította és a város fogadójához sétált,hogy lovával útnak induljon.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Hétf. Feb. 23 2009, 22:06

*Formenya nyugodt tempóban vezette át a hídon hátasát, s közben alaposan szemügyre vette a várost őrzőket. Úgy tűnt, nem igazán foglalkoznak az érkezőkkel, kik ez esetben Formenyáék voltak. De ezt annak tudta be, hogy a vezérükkel sétál be épp a városba. Valószínűleg ezért nem kérdeztek tőle semmit.*
- Nagyon szép helyen építették föl ezt a várost. Kár, hogy ilyen sokáig kihasználatlan volt.
*A férfira pillantva folytatta.*
- Úgy hallottam, hogy alig néhány mágus élt csak itt míg az Álomfalvaiak meg nem érkeztek.
*Majd tekintetét magasabbra hordozva, észre vette a város fölé magasodó tornyot. Sanda nézéssel szólalt meg.*
- Kitalálom... Abban a toronyban élsz...
*Jobban megnézte magának az építményt, s sajnálkozó tekintetét a vezérre emelte.*
- Részvétem... Nekem az ott olyan, mint egy börtön. Én nem szeretem a tornyokat. Mindig a régi bezárt lányokról szóló meséket juttatják eszembe. És egyébként is... tériszonyom van. *az utolsó szavakat Sephriohoz hajolva súgta.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Hétf. Feb. 23 2009, 22:13

*Csak nyugodtan sétálltak be a városba közbe bólint*-Szerintem is nagyon szép. És békés. Talán már kellett is ez*mondja mosolyogva de azt tudja hogy nagyon más mint ahol eddig élt*-Nemtudom. Gondolom itt is azért él elég sok végülis mi is innen jöttünk de tény hogy ezen a földön nem találkoztam sok mágussal kik itt éltek*mondja mosolyogva, majd felnéz a magas torony építménybe és lassan bólint*-Igen abba. Kicsit hasonlít a régi lakhelyemre Delghádorra, a mágusközpontra álomfalván. *mondja majd némán halad tovább, a következőkön aprón mosolyog*-Nem kell hinni a meséknek, szerintem békés. Szeretek a legfelső szintjén állni és gondolkozni. Onnan sokat lát az ember*mondja csendesen majd a tériszonyon kicsit felnevet de éppen csak*-Én se vagyok magassági ember*mondja derűs hangon*-De idővel meg lehet szokni bármit.*mondja komolyabb hangon*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Hétf. Feb. 23 2009, 22:27

*A város egyik utcáján haladva meg is pillantott az egyik házon egy cégért, mely fogadót jelzett ott. A nő megállt, s lova is békésen ácsorgott mögötte.*
- Köszönöm Sephrio nagyúr, hogy veled tarthattam idáig. Amint látod, én már megtaláltam, amit kerestem *s bal kezével a fogadóra mutatott* - És ideje ellátnom a lovamat, és persze magamat is.
*Kicsit elhallgatott, mert nem igazán tudta, mit is mondhatna még. Nagyon kedvesnek tartotta a mágust, és annyira érdekelte volna, hogyan zajlott le a falujában a háború, de látta rajta, hogy az abban szerzett lelki sebek, még nagyon elevenek, így inkább nem tért ki rá.*
- Megtiszteltetés, hogy veled tarthattam, és nagy öröm számomra, hogy megismerhettelek. Remélem, még találkozunk. És előre elnézésedet kérem azért a sok faggatásért, amit ki kell majd állnod tőlem akkor. Mert borzalmasan kiváncsi vagyok ám a falud történetére... Csak még az idő nem alkalmas hozzá... De, mindenképp megjelenek majd nálad egy kis kérdezősködésre. Az istenek óvjanak téged Sephrio nagyúr, és nyugodalmas, jó éjszakát kívánok neked!
*Meghajolt, s megvárva a mágus köszönését távozott csak az istálló felé, s utána a fogadóba, hogy végre kivegyen egy szobát, és kialudja magát.*

//köszönöm a játékot... Smile

//

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Hétf. Feb. 23 2009, 22:38

-Én köszönöm a társaságot*mondja mosolyogva majd a fogadó fele nézett*-Menny. Remélem jó hely, s nyugodalmas lesz az este*mondja mosolyogva, majd kis biccentéssel elmosolyodik*-Számomra is megtiszteltetés volt*mondja mosolyogva így is gondolja persze*-Nem vagyok türelmetlen és szeretek mesélni is. Majd egyszer keress fel ha időd engedi s mesélek*mondja majd ő is fejet hajt a nő előtt*-Ég veled és nyugodalmas jóéjszakát Formenya *mondja majd miután felegyenesedik ő maga is elindul a torony felé*

\\Szintén köszi a játékot Smile

\\

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Kedd Feb. 24 2009, 15:24

*Selly vágtat a mágusok városa felé,kölcsönzött fehér lován. Úgy gondolta eltelt már elég idő,míg Seph megtalálja a helyét és elfoglalja a várost,mint mágus vezér.De most már ő is látni akarta s megkérdezni hogy van.
Ahogy átléptette lovát a hídon,a kapunál könnyedén beengedték az őrök,mivel bejelentette kihez is szándékozik látogatást tenni.Út közben persze a tájat és a város külső falait is felmérte,mondhatni merőben más mint az ő tünde területeik.Amint beért a kapun,egy lovászra bízta hátasát,ki elvezette lovát egy üres karámba.Kissé gondterhelt volt,mert fogalma sem volt arról Seph melyik toronyt foglalta el.Ahogy tekintetét felemelte a magasba,felmérte hogy egyik torony magasabb a másiknál. ~ Talán ebben lehet ~ gondolta reménykedve ahogy a legmagasabb épületrész felé vette útját.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Kedd Feb. 24 2009, 15:32

*A toronyból érkezik éppen ki, a férfin a szokásos sötétszürke köpeny, van ami inkább már feketébb színezetet is ölt. Mostanába csak ismerkedik a várossal node majd utána kéne nézni hogy itt miként végezze el a teendőit. Jobban szólva inkább hogy is kezdje el. Lassan kiér a toronyból amikor egy ismerős alakot lát meg. A nőt már az Álomfalvai mészárlás óta nem látta úgytűnik más hajón utaztak viszont most arcán látszik az öröm is, amikor od ér elé első reakcióként megöleli majd végig néz a tündén.*-Reméltem hogy egyben vagy. Régen nem láttalak*mondja mosolyogva a nő szemébe nézve majd felemeli pillantását*-És hogy tetszik az új környezet?*kérdezi kicsit halkítva szaván*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Kedd Feb. 24 2009, 15:40

*Már majdnem eléri a nagy ajtót,min át a toronyba vezető lépcsőn juthatna fel,mikor a keresett férfi lép ki rajta.Ajkai örömteli mosolyra húzódtak a viszontlátás örömétől,majd gyengéden hozzábújt a férfihoz,mikor az átölelte.Testét kellemes melegség járta át,rég látta a férfit s viszont remélte hogy nincs semmi baja.*
- Egyben vagyok. A körülményekhez képest pompásan...-*felelte szelíden majd fejét kicsit hátrébb hajtotta,hogy felpillanthasson a férfi szemeibe.*
- Tetszik...nem is gondoltam volna,hogy ősi földjeink ily gyönyörségben úsznak.Eddig amit láttam elnyerte tetszésemet.-*mosolyodott el megsimítva a férfi mellkhasát.*
- Neked? Sikerült elfoglalni és megismerkedni a várossal? Eddig azért nem jöttem mert nem akartalak zavarni.Tudom hogy sok dolgod lehet a kezdet kezdetén...-*fejét a férfi mellkhasára hajtotta s behunyta szemeit.*
- Hosszú volt az út és a nélküled töltött idő....

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Kedd Feb. 24 2009, 15:49

*LAssan elmosolyodik és bólint*-Reméltem is. *mondja mosolyogva majd tovább halgatja a nőt. Amikor ő vissza kérdez egy pillanatra a mágus is megmerevedik nem igazán tudja még hogy mi lesz a jövőbe bár arca ,már vidámságot sugároz egy kicsit*-Megismerni naggyábol már meg, megszeretni, talán de elfogadni azt hiszem nem fogom hogy vissza vonultunk, Álomfalvárol. Sok mindenki maradt ott aki nekem fontos volt, és neked is. Gondolj csak vissza a többiekre hányan maradtunk?*sóhajt fel arcán kis szomorúság tükröződik*-Hosszú és számomra is sok volt az idő de szerencsére most újra találkoztunk*mosolyodik el*-Nyugodtan kereshettél volna előbb is bár azt sajnáltam hogy nem én tettem meg az első lépést*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Kedd Feb. 24 2009, 15:59

*Ahogy a férfi Álomfalváról tett említést,és az ott maradt vagy rekedt családjukról,barátaikról szemeit behunyva tartotta s villámképként peregtek lelki szemei előtt,szívének kedves mágusok,tündék,farkasok s myrték.Sóhajtva szorította össze száját,majd hosszú csend után felpillantott szomorkás tekintetével a mágusra.*
- Kevesen...alig maradtunk,kik el tudtak jönni a hajókkal s egy új élet felé szárnyalni.El sem hiszem hogy vannak kik inkább ott lehelték ki lelküket,minthogy mentsék magukat,szeretteiket.-*sokan voltak,nagyon sokan.Hisz három hajón is elfértek azok a mágusok,myrték,tündék,kik vezéreik ajánlatára felszálltak s elhajóztak.*
- Lényeg hogy itt vagyunk most már. Nem neheztelek rád e miatt,hisz tudom hogy fájón érint testvéred és nagybátyád...halála...-*felelte megsimítva arcát.Nem akarta emlékeztetni rá erre,de míg Selly "csak" barátait veszítette el,addig férfi családtagjait is és néhány vezértársát is.*
- Emlékszel mit mondtál amikor a szigeten álltunk és együtt néztük a naplementét?-*kérdezte lágy,mégis szomorkás mosollyal ajkain.*
- Az idő...-*emlékeztette ha nem tudná,miről is beszélgettek akkor.Csak az idő fogja begyógyítani sebeiket s talán ennek elteltével megbékülni azzal a gondolattal,hogy eljöttek szeretett földjükről,minthogy ott vesszenek.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Kedd Feb. 24 2009, 16:16

*CSAk komoran bólintott *-Sokan halltak meg ott felsorolhatatlan hányan, majd keserü mosoly ül ki arcára de megöleli a tündét*-Elfasto, Victor, Ghilla, Demetrius, A többi vezér leszámítva Elyanort.*mondja komoly hangon*-Ők már nem látják meg az új partokat, ki tudja most merre sodorta őket a lélekfolyam*mondja lehajtott fejjel*-Lilyan se élte túl , legalábbis nem tudtam róla hogy láttam e. Vajon ott maradt meghalni a faluba a helytartóval? *mondja majd kicsit megcsóválja a fejét*-Ez több áldozatot követelt mint eddig bármi minden oda veszett csak most fogom fel*mondja mélyeket lélegezve majd keze a nő kezére csúszik*-Az életfolyamról?*kérdezi lenézve a tündére majd elmosolyodik*-Azt hiszem igen*mondja komoly hangon*-Csak bele gondolni is rossz hogy ők már nem látják meg népük hova jutott. .... Az idő majd gyógyít..

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Kedd Feb. 24 2009, 16:30

*A felsorolt vezérek jó néhánya közel állt a tünde szívéhez,hisz gyermekkora óta nevelkedett Álomfalván.Álomfalva...ki befogadta a mind lelkiekben,mind fizikailag sérült egyéneket,otthontalanokat.Így vált Selly otthonává is,amit nehézzel hagyott el ama bizonyos napon hátrahagyva az említett Lilyant.Lilyan ki egyszemélyes családja volt hosszú időn át.Jóban rosszban együtt voltak s végtelen sok csintalanságot hajtottak végre gyermekkoruktól egészen felnőtt korokig.Egy könnycsepp hullott alá a tünde arcáról,majd remegő sóhajt eresztett szélnek.*
- Nem tudom...-*suttogta halkan.*
- Remélem hogy valami úton módon sikerült megmenekülniük...-*bár csak így történt volna...de sejtette hogy akik nem tartottak a három hajó egyikével ott pusztultak.Bár az is lehet hogy felszállt a vérfarkas lány is a hajóra.Nem tudhatja hisz Sephel is csak most találkozott pedig már egy hete megérkeztek eme földre.*
- Fentről kísérik figyelemmel minden lépésünket.Biztosan kellemes helyre jutottak oda fönt,hisz hősies halált haltak.-*hangja kicsit elcsuklott,de nem sírt,csak még mindig friss volt minden.*
- Találkoztál e már az Evolyraniakkal?-*tért egy másik témára,nehogy eleméssze őket a szomorúság és a fájdalom,mikor még annyi tennivalójuk akadt ebben az életben.Felpillantott a férfira,kezét a dereka köré kulcsolta.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Kedd Feb. 24 2009, 16:37

*Látja hogy a nőt is megviselik a dolgok nincs vele egyedül, a legismertebb emberek nem tartottak velük most egyedül vannak egy új világba és itt kell valahogy "meggyógyulniuk"*-Nem fűzök hozzájuk sok remény-t. Ghilla és Victor, saját szememmel láttam ahogy elnyeli a halál, mint ahogy Elfastot is. Azt hiszem lerótta a tartozását minden rossz tettéért legalább békével halt meg*mondja kicsit szomorúan, majd bólint*-reménykedek benne*mondja tömören majd a kérdésre kicsit elgondolkozik*-CSak partraszálláskor beszéltünk, de pár szót. Nem ismerem őket*mondja komoly hangon*-De egyszer eljön annak is az ideje remélem*mondja komoly hangon*-Addig is ,még lesz dolgunk helyre kell állítani a népek közötti életet. Biztos nekik is új a helyzet

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Kedd Feb. 24 2009, 16:44

*Ő csak sejtette hogy mindenki odaveszett nem tudta hogy a mágus saját szemével látta őket elpusztulni.Felnyőgött majd átölelte a férfit.*
- Jaj ezt nem tudtam Sephrio! Sajnálom hogy saját szemeddel kellett látnod! Én csak hittem,hogy áttértek a túlvilágra de biztosan nem tudtam volna megmondani.-*ez így is volt.Barátait s ismerőseit látta odaveszni,de a vezéreket nem.Talán mert ott sem volt Ronyaban.Hisz ő a faluban tevékenykedett az ispotályban.*
- Biztosan hagyják hogy megszokjátok,elfoglaljátok és ismerkedjetek az új otthonotokkal.De nem kétlem hogy hamarosan jelentkeznek...legalább is szerintem.Amikor megérkeztünk és a tündék birtokán is hallottam Elyanor úrnőtől,hogy mintha várnának tőlünk,tőletek valamit.-*elgondolkodott egy pillanatra.*
- Szerinted ez így van vagy félre értettem valamit?

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Kedd Feb. 24 2009, 16:49

*Csak lágyan megrázza a fejét*-Semmi baj, nem tehetsz róla*mondja majd egy kis mosolyt is megenged magának, elvégre nem lehet mindig búsulni mégha nehéz is most*-Abba igazad volt hogy egytől eggyik hősként halltak meg, nem lehetett volna hősiesebb haláluk*monjda komoly hangon közbe feltekint az égre*-Egyszer még ki tudja vissza térünk e...*mondja csendesen majd ismét a nőre néz*-Lehetséges és kétlem hogy félre értettél volna valamit. Az eggyik vezér.Vardar beszélt róla hogy meglátogatnak minket mert meg kell vitatni valamit. Kiváncsi vagyok rá mire gondolhatott az öreg mágus*mondja komoly hangon majd kicsit elmosolyodik*-Kicsit hasonlít Demetriusra*mondja csendesen bár ahogy látja ez a mágus még hatalmasabb is lehetett csak nem ismerte*-Meglátjuk ha eljön az ideje

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Kedd Feb. 24 2009, 16:57

*Nagy hősként,kiket még arra sem tudtak méltatni az idő hiány miatt és a támadok ereje hatalmassága miatt,hogy tisztességesen eltemessék őket.Legalább is csak sejtette hogy erről van szó,a nagy felfordulásban senki nem foglalkozott ilyen formaságokkal.
Hallgatta Sephrio szavait.Valóban hasonló volt a két öreg,ezt Selly is észrevette.*
- Ahányszor ránézünk a jó öreg Demetrius fog eszünkbe jutni.Legalább is nekem mindenképpen.-*felelte megfordulva a férfi karjaiban.Hátulról hozzádőlt és a forgalmas mágusoktól hemzsegő város mozgolódását figyelte.*
- Kíváncsi vagyok én is. Morlindë-ban szívesen fogadtak minket az elvétve előforduló tündék. Érdeklődők és kíváncsiak voltak,mint akik még sosem éltek túl véres küzdelmet.-*lassan vándorolt tekintetével mágusról mágusra miközben beszélt s maga előtt fogta a férfi kezét.Majd egyszer csak felpillantott a tornyokra.Lágy mosoly húzódott szép arcán,mi szomorkássá vált a felismeréstől.*
- Ezek a tornyok...nagyon hasonlítanak Delghádor tornyaira.-*jegyezte meg.*
- Így nehéz lesz felejtened...-*vándorolt tovább pillantása a várfalakra.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Kedd Feb. 24 2009, 17:03

*ELmosolyodik*-Egy darabig nekem is viszont ez a mágus más, ősibb és hatalmasabbnak látszik.*mondja bár nem mintha Demetrius nem lett volna az csak mégis más*-Kiváncsi vagyok milyen ember is lehet de majdcsak meglátjuk*mondja mosolyogva majd ő is egy pillanatig a város forgatagát figyelte*-Minket is itt. Nemrég találkoztam egy mágussal, egy elemi mágussal eléggé képzettek itt mégha csak elvétve is láttam párat*mondja komoly hangon*-Biztosan átélltek már ők is hasonlót*jegyzi meg tömören és csendesen majd ő maga is a tornyokra néz*-Hát szerintem se lesz egykönnyű de majd az idő meggyógyít minket vagy a vissza térés*mondja mosolyogva majd szemeit a nő szemébe szúrja lágy pillantással*-Eltökéllt szándékom hogy ha felerősödünk egyszer vissza térünk a mágusokkal. Tudni kell mi történt ott*mondja komoly hangon*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Kedd Feb. 24 2009, 17:10

*Erre ő még csak nem is gondolt.Megfordult az ölelésében és a szemébe nézett.*
- És ha a Fekete Lovagok uralják az egész falut és a tartományi városokat? Ha már így lerohantak minket csak elfoglalják a megszerzett földjeinket...-*vette fel a dolgot a tünde,de gondolja hogy ezzel nem mond újjat.*
- Képzettek igen...a tündék is bölcsek,mintha évezrednyi tudást birtokolnának.Remélem újra tudok tanulni mindent...-*hangja vágyakozó volt és elcsuklott.Remegő pillantással nézett fel a férfi szemeibe.*
- Seph...-*kezdte halkan.*
- Mentálisan megsérültem....sok dologra nem vagyok képes hiába próbálkoztam.Az még nem is zavar hogy elvesztettem a levitációmat.De a tudást mit oly sokáig szívtam magamba....-*telt meg könnyel a szeme s döntötte homlokát a férfi mellkhasának.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Kedd Feb. 24 2009, 17:14

*LAssan elgondolkozik majd megrázza a fejét*-Nem tudom hogy az utolsó főcsapást ki élte túl de ha így lesz bátran követjük a többieket*mondja a lányhoz lehajolva kicsit*-Meg kell tennünk*mosolyodik el lágyan majd bólint*-Ez a föld sokkalta idősebb mint álomfalva volt és népeik is hasonló bölcselettel bírnak. Népeink nem ismerhették ezt a tudást csupán párak maximum *mondja komoly hangon de az utolsó mondatnál átöleli a nőt*-A fő hogy mégis itt vagy. Sokan sérültünk meg. Én se hagytam el nyomok nélkül álomfalvát*mondja kicsit komoran*-De meg fogsz gyógyulni hiszek benne*mondja nyugtató hangon hisze nameddig itt vannak egymásnak baj nem lehet*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Kedd Feb. 24 2009, 17:25

*Ha így lesz, ő is visszatér,hogy megpillantsa mi s kik maradtak utánuk.Még az is lehet hogy meglepetés éri őket.
Keveset tudott még eme földről,hisz nemrégiben érkeztek,csupán annyit amennyit a férfi megsúgott előtte a szigeten,mikor a jövőjükről beszélgettek.De azt érezte hogy itt a tudás gyökeres és szerte ágazó,minden nép számára.S ő elsők között fogja magába szívni a tapasztalatokat és bölcsességeket.*
- Igen...egyenlőre örülhetek hogy itt lehetek s nem tapossák testemet.Az élet egyesek számára nem,de a tudás pótolható.-*mosolyodott el lágyan,mégis mélyen megrázta eme hiányossága.Bár kívülről nem látta hogy a férfi sérült volna - magán sem látszott - kutakodón nézett rajta végig meg van minden testrésze.*
- Együtt meggyógyulunk...-*biztatóan elmosolyodott s lábujjhegyre állt hogy e földön itt először megtörténjen első csókuk.Rég érezhette ajkain a férfi ajkát,így egy kicsit hosszabbra sikeredett.Miután elvált tőle zakatoló szívvel,sajnálkozva pillantott rá.*
- Most mennem kell édesem! Jó volt újra látni s érezni...-*megsimította arcát miközben hosszan nézett a szemébe.Majd egy búcsúcsók után elmosolyodott és megígérte a mágusnak hogy hamarosan újra eljön.
Megkereste lovát és visszavágtatott a tünde földre.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Kedd Feb. 24 2009, 17:28

-Szerintem mindannyian örülhetünk legalábbis most n is örülök*mondja mosolyogva majd bólint*-Remélem minél hamarabb*mondja mosolyogva majd megcsókolja s mikor elválnak bólint*-menny csak, én itt leszek, de lehet ha lesz időm én is meglátogatlak*mondja komoly hangon majd végig nézi ahogya nő kivágtat ezután ő maga is kimegy a vadonba bár csak gyalog. ki tudja mit találhat.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Szomb. Feb. 28 2009, 13:49

Szintemelő küldetés

*Két éjszaka és három nappal után,visszatért a mágusok városába. Kerülő, hosszabb utat választott, hogy ismerkedjen a tájjal. Szeretett a természetben lenni,s úgy is gondolta, ahhoz hogy megfelelő harcos legyen tisztában kell lennie a környezeti adottságokkal, és az útvonalakkal. Mindeközben még jól is érezte magát.
Ám ahogy visszatért Minäril Calathba, azonnal kipróbálni készülte új kardját, mit a Fehértorony-várában a Seldëk földjén javíttatott meg, mikor edzés közben eltörött. Lovát visszavitte a fogadóba és a lovászfiú gondjaira bízta. Megpaskolta a ló nyakát, jó szolgálatot tett neki az elmúlt napokban, igen jól választott mikor Evolyran városában megvette. Gyalogosan indult vissza a térre, hogy gyakorolhasson.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Szomb. Feb. 28 2009, 13:50

*Amint a térre ért látta, hogy sokkal többen edzenek mint minap, mikor ő is gyakorlásra adta fejét. Elfoglalt egy bábút majd nekivetkőzve különféle fogásokkal és lépéskombinációkkal támadta az áldozatot, mi jelen esetben a kitömött szalmaforma volt. Hosszú perceket szánt a csuklója erősítésére hisz mágus volt, neki sokkal jobban illett a bot a kezébe. És valljuk be sokkal könnyebb is volt, mint a gyakorló kard. Így forgatta körkörös mozdulatokkal a kardot, vigyázva ne nyisszantsa le haját, fejét, és másokban se tegyen kárt. Miután végzett erősebbik jobb kezével, megmozgatta a balt is. Sokkal ügyetlenebb volt vele s jó párszor hangos csörömpöléssel hullott a lekövezett gyakorlótér talajára a fegyver. Újra és újra felvette, míg nem teljesen elzsibbadt a csuklója s kis pihenőre nem szorult. Egy árva szalmazsákra huppant le a bábutól kissé távolabb s könyökével a térdére támaszkodva figyelte a többi kardforgatót, tőrözőt és íjászt. Irigykedve nézte izmos testüket, biztos kéztartásukat és látszólag is edzett mozdulataikat. ~ Biztosan magasabb szinten vannak mint én. De hát nincs miért csodálkoznom, hisz azért jöttem Evolyran városába, hogy tovább képezzem magam és hatalmas mágus legyek. S ehhez sok sok gyakorlásra van szükség fizikailag is. ~ Na igen mentálisan sokkal jobban bírta a strapát,de azon volt, hogy fizikailag is nyerő legyen. Még pár percig szemlélődött majd visszatért a bábujához.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Szomb. Feb. 28 2009, 13:51

*Az ellesett mozdulatokat mit pihenése közben figyelt meg, most élesben is kipróbálta. Reméli hogy senki sem lesz szemtanúja ügyetlenkedésének és mindenki foglalkozik továbbra is a maga dolgával. Távol állt a bábútól hisz egy lépéses ütést készült véghez vinni a bábú nyaka felé. Mély levegőt vett s erősen koncentrált. Mikor teljesen képes volt kizárni a külvilágot, két hatalmas lépéssel,majd egy ugrással a bábúnál termett és ütött. Aha... csak nem oda ahova szándékozott, hisz akkora luftot ütött a levegőbe, jó egy méternyire a bábútól hogy az káprázatos volt. Pironkodva kapta fel a fejét és nézett körbe ki látta ügyetlenkedését. Hál'istennek senki sem foglalkozott vele, mindenki a saját emberét gyepálta. ~ Nem tudom mit aggodalmaskodok. És ha látta valaki? Akkor mi van? A nagy semmi...hisz nyilván való hogy az emberek azért jönnek ide hogy gyakoroljanak és fejlesszék magukat. Mi nem megy egy karikacsapásra ~ gondolja miközben visszasétált a bábú elé. Addig fogja gyakorolni, míg el nem fekszik ettől a technikától a bábú. Így is tett. Sok számítás és sikertelen csapás után az ellenfél elborult a talajon és megadva magát arrébb gurult. Elégedetten szemlélte az eseményeket. El tudja képzelni milyen lehet ez élesben, hisz mozgó célpontnál ez megint másképpen alakul. Az már nem lesz biztos. Még egy párszor ledöntötte a bábut, szerette volna ha érzi minden mozzanatnak a hevét és jól berögződik lényébe, majd más gyakorolni való után nézett.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Szomb. Feb. 28 2009, 13:52

*Elgondolkodva nézte a visszaállított bábut, mibe a szalma már meglazult,de még alkalmas volt arra hogy egy kicsit gyakoroljon rajta. Sokáig úgysem csépelheti mert Racatho is elfáradt, hosszú út állt mögötte s az edzés is kimerítette. Még egy jó órát azzal foglalatoskodott hogy hüvelyéből kikapva kardját a bábú torkához szegezze az acélt. Ezzel is meggyűlt a baja, sokszor belegabalyodott az övébe mi nem volt elég szoros a derekán, meg zavarta a hüvely himbálózása is mi lelassította az egész mozdulatát. De nem adta fel .Tudta hogy mindenhez így ehhez is kellő türelem kell. Az volt neki bőven, de szívesebben görnyedt volna vaskos varázskönyve felé már és tanulta volna a varázslatokat és elméletet. De a fizikai gyakorlás is hozzá tartozott a szintlépéshez, így addig rántotta elő újdonsült gyakorló kardját, míg ezt a mozdulatot másodpercek alatt nem tudta véghez vinni. Ez bele telt egy kis időbe s azon vette észre magát, hogy szürkül, a nap lassan lebukik a horizont mögött s búcsút int a nappal, hogy átvegye helyét az éjszaka.
A bábút a hulladékok halmához vonszolta, hogy az ezzel foglalkozó asszonyok s férfiak újra erős ”ellenfeleket” varázsoljanak belőlük. Fáradt, hanyag léptekkel indult a fogadó felé, hogy kipihenje fáradalmait és holnap újult erővel kezdhesse meg napját.*

*Egy utca szélén állt lova hátán ülve. Egészen furcsa napja volt. Reggel, mikor felébredt otthonában, oly rosszul érezte magát, hogy el kellett lovagolnia a helyi gyógyítóhoz. Nem volt ez egyszerű, mert közben lova is megbolondult valamiféle állattól, ami az utcán sétált át előtte. Zothar majdhogynem le is esett az állat hátáról, de szerencséjére pont elmúltak fájdalmai és meg tudott kapaszkodni. Bár egy pillanattal később úhgy belényilallt a fájdalom, hogy kishíján lebuckázott az egy helyben álló lóról. De aztán sikerült neki megkapaszkodni, s nagy nehezen elvergődni a gyógyítóig. Ott aztán majdnem leütötte az egyetlen embert, aki tudott volna rajta segíteni, így elég rosszul érezte magát a gyógyítás után is. Alig győzőtt bocsánatot kérni a kissé öreg gyógyítótól. De végül sikerült megértenie, hogy az örg nem haragszik. Ezután gyalog ment hazáig, lovát kantárszáron vezetve, még mielőtt leesett volna...róla. És nem tudott volna visszaszállni...a lóra. Mikor hazaért, kikötötte a lovát az egyik közeli fához, hogy hadd legeljen egy kicsit, ő maga pedig lefeküdt egy kicsit pihenni. És abból a kicsiből ez lett. Egy jó nagy pihenés. Most ébredt és egészen kipihentnek érezte magát. Ez természetes is, hisz aludt vagy tíz órát. De most annyira éber, hogy még talán egy varázslat hatására se lenne képes alvásra. Viszont kissé egyedül érezte magát. Régen járt már igazi társaságban. Csak be-beugrott a városba, de nem időzött sokáig. Legtöbb idejét otthon töltötte. És leginkább varázslatokat tanult, valamint a lovával beszélgetett. Néhányan már őrültnek is titulálták, hogy a lóval beszélget. De Zothar érezte, hoyg ez hasznos dolog. Ugyanis mióta beszél a lovával, jobban megértik egymást lovaglás közben és más esetekben is.
Most is épp lovagolni készültek. Csakhogy az utcák tömve voltak, így fizikai képtelenség lett volna lovagolniuk. Ezért vártak. De nem úgy nézett ki, hogy mostanában lesz hely arra, hogy lovagolhassanak. Zothar mérgelődött is magában.*

*Hátát a falnak támasztva figyelte az utcai nyüzsit. Nem igazán volt kedve a tömegen átvergődni. Jobbnak látta, ha vár egy kicsit. Egyébként is most annyi ideje van, mint a tenger. Nem is nagyon tudta, mihez is kezdjen a sok-sok szabadidővel. Így aztán, mivel Antonius fejedelem nyomára se bukkant már egy ideje, na meg sikeresen visszaért Orod Ingor fagyos csúcsai közül, hát eljött saját népének földjére.*
- Hé! Nézz a lábad elé!
*Ez a kissé dühösre sikeredett felszólítás egy előtte elrohanó mágusnőnek szólt, aki kis híján elborította Formenya varázsbotját is a nagy sietségben. Sosem szívlelte a nő, ha bárki hozzá ér a botjához. Pláne azt nem bírta, ha valaki majd letarolja a botot is, meg őt is. De a mérge hamar elpárolgott, s újra körülnézett a járókelők között.*
- Lám, lám... Kit fújt erre a szél...
*Arcán jókedvű mosoly suhant keresztül. Felkapta botját, és villámgyorsan átküzdötte magát a túloldalra, ahol bizony egy gyanúsan ismerős mágust látott. Zothar éppen akkor ért az egyik épület sarkára, amikor Formenya már sikeresen nekitámasztotta hátát annak a falnak, ami előtt a férfi elhaladt.*
- 20 arany... Ennyi van kitűzve a fejedre Zothar...
*Viccesnek is tartotta a dolgot, hiszen valóban látta a Zothar kiköpött mására kitűzött vérdíj plakátját. Bár tudta, hogy az nem a mágus, csak a hozzá nagyon is hasonlító bandita, de azért nem állta meg szó nélkül.*
- Én a helyedben nem mennék tovább a főtér felé, ugyanis jópár katona masírozott ott el az előbb.
*Persze azok a katonák, kiket megemlített még véletlenül sem a Zothar hasonmással óhajtottak foglalatoskodni. Ők csak valamilyen szállítmányt kísértek. De ezt persze a férfi honnan is tudhatná.*

*Lassan haladni kezdett az utca szélén. Ugyanis már nagyon unta, hogy ott kell várakozni lova hátán. Szegény ló is már majd' kiköpte a tüdejét Zothar súlya alatt. Nem mintha a férfi túlsúlyos lett volna, csak azért már jó ideje, hogy ott ült az állat hátán. Viszont most, hogy elindultak, kissé könnyebb lett neki, így nem kényszerült arra, hogy levesse hátáról a mágust. Zothar ahogy nézelődött a tömegben, megpillantott egy ismerős arcot. De úgy nézett ki, hogy az előbb megpillantotta őt, mert már köszöntötte is. Legalábbis tőle ez felért egy köszönéssel. Zothar arcán eszelős tekintet formálódott Formenya láttán. ~Szóval ő is itt van...pedig már egy ideje nem lehetett látni a városban. no, legalább van egy kis meglepetés ezen a napon, ami kevésbé bosszantó. Sőt, talán még kellemes is, ha úgy vesszük...~ Morfondírozott, miközben leszállt lováról, s biccentett a nőnek.*
-Üdv Formenya! Én is rég láttalak. De meg kell mondjam, hogy semmit sem változtál. Ugyanolyan "finom" a modorod, mint volt. De hagyjuk a múlt felisézését. Koncentráljunk a jelenre. Mi járatban vagy erre? Úgy tudtam, hogy elutaztál..jó messzire. Nem is volt ki bosszantson...kár érte. De most zene volt füleimnek, amikor meghallottam a hangodat. Köszönöm, hogy tudattad velem a dolgot. Nem megyek akkor tovább. Most itt úgyis van egy érdekes személy, akivel szívesen elbeszélgetnék. Addig a katonák biztosan elmennek és nem találnak rám.
*Kacsintott a nőre. Tudta, hogy csak ugratja őt. Hiszen a minap látta azt a plakátot. Az egy dolog, hogy katonák is vannak most itt. Még ha a banditát is keresik, csak nem kapják el őt. Vagy ha mégis, valahogy tisztázná magát. Esetleg megszökne, bár ehhez csak nagy veszélyben folyamodna.
Jól végignézett Formenyán, majd így szólt.*
-Úgy látom, hogy nem sokat változott az alakod sem. Bár ha jobban megnézem, mintha kissé soványabb lennél...talá nem ettél eleget?

*Lebiggyesztett ajakkal hallgatta végig a mágust. Az utolsó mondat hallatán szemöldökei felszöktek, s meglepődve nézte a mágust. De közben már botja a kezében is volt, s a hozzá közelebb hajoló mágus mellkasának nyomta a sárkányfejet, mely azonnal több színben kezdett derengeni.*
- Nem lópiac ez Zothar, és nem vagyok áru, hogy csak úgy nézegess!
*Hangjában azonban semmi sértődöttség nem volt, sokkal inkább érződött benne az, hogy a nő valójában jól mulat magában a férfi viselkedésén.*
~Sosem változnak a férfiak...~
- Egyébként pár napja érkeztem Minäril Calath-ba. Orod Ingorban volt egy kis elintézni való ügyem, és az eltartott egy ideig. De itt sem szándékozom sokáig maradni...
*Futólag felmérte a férfit ő is, s ajka vékonnyá szélesedett a vigyorgástól, amikor megszólalt.*
- Te szintén nem vagy valami jó bőrben... Csak nem a banditaképed miatt kellett bújkálnod, és éhezned?
*Persze nem sok semmit fogyott a fickó, mióta nem találkoztak, de nehogy már ne szekálja kicsikét.*