5. Alcarinqë

*Caius igen ügyesen vetődött a vízbe, de így ismét az egész teste víz alá kerül. De a bot legalább ott van az ujjai között és szorosan megmarkolja.*
~Ha ezt apám látná~*gondolja keserűen, majd kiemeli a fejét a vízből és röpke nyerítést hall Igen, Jason ismét kineveti a fiút. Lassan feláll, a parthoz battyog és megrázza magát, mint egy kutya. Vizes haját kirázza a szeméből, majd a botot a fának támasztja.*
-Maradj itt! *parancsol a botra, mintha bármit is értene belőle, majd a még mindig vihogó lóhoz sétál. Elkapja a kantárját és húzni kezdi kifelé a vízből.*
-Mára már elég bajt okoztál, gyere menjünk haza! *morogja Caius és úgy tűnik, hogy Jason is így gondolja, majd készségesen kiindul a vízből, majd elterül a napsütötte réten. Caius felvont szemöldökkel figyeli lovát, majd megvonja a vállát és ő is elterül, hogy megszáradjanak,mire indulniuk kell haza.*

//Szintlépő küldetés elfogadva!
Orin nagyúr//

Amikor Tikina felkiált rögtön odafordulok és a fáklya fényénél elolvasom, amit talált. Először csak a homlokomat ráncolom, majd halk, fémes karistolás jelzi, hogy elővontam a kardomat a hátamon keresztbe vetett tokból.
- Csapdát sejtek.
Mondom a többieknek.
- Túl sok az ellentmondás.
Próbálom megmagyarázni nekik a gyanúmat.
- Azt az érzése próbálja kelteni, hogy gyorsan, sietve írták a parancsot, de tisztán olvasható, a tinta nem folyt el, ráadásul ugyanaz többször le van írva. Nem tudom, hogy nekünk szánták-e, vagy hogy mi lehet itt... de valami van itt.
Meglendítettem a jobb kezemben tartott kardot, majd egy csapással szétzúztam az egyik szekrény oldalát, ami kettétört és a porba zuhant a tákolmány többi részével együtt, felkavarva a koszt.
~Valahol kell, hogy legyen egy járat~
Újra felemeltem a kardot, majd a gombjával oldalra csaptam és egy másik szerkény oldalát zúztam be. A fáklyát a romok fölé tartottam, hogy jobban megvizsgáljam, nem találok-e valami nyomot, hogy hogyan juthatnánk tovább.

* Tikina talált valamit. Egy cetlit, amin az ált: ,, Ez a hely veszélyes...ismétlem veszélyes. Katonák azonnal elhagyni a területet! Megtaláltak! Ismétlem megtaláltak!...’’ Blaz azt állítja csapda, van itt. Louny most az egyszer egyet ért vele. Blaz a szekrényt széthasítja. Majd a másikat is. Valami járat félét keres. Egyelőre nem találtak semmit. Pedig, ha azt írták a papírcédulán, hogy jobb, ha elmennek, akkor kell itt lennie valaminek. Valaminek, amitől ennyire veszélyesnek tartják ezt a helyet. Louny körbenéz, majd talál egy könyves polcot a sarokba. Majd elkezdi a könyveket leborítani a szekrényről. Lehet, hogy a többiek nem értik, hogy miért teszi, de egy próbát megér. Majd egyszer egy könyv leszedésénél elhúzódik a fal egymástól. Kissé már nehezen, s meg is áll. Csak egy résnyire nyílott ki. De annyira pont elég, hogy beférjenek. Louny szól Blaznak, hogy menjen előre, mert nála van a fáklya. Bent lég sötét van, ki tudja mi rejlik odabent. *

Tárgy: Re: 5. Alcarinqë Szer. Dec. 31 2014, 19:09

Égő tűzliliom szirma jelenik itt most meg, hogy csodával űzze szerte az ide telepedett átkot.
A régi tündérföld migtisztul az izzó fényben, hogy újabb helyet teremtsen az aprócska népnek.
Nincs többé szomorúság e vidéken, s tündér fiúk dala sem szomorúan száll az égben.
Tündérek apró kis fényei elevenednek meg a fák között, újra benépesítve az egykor elátkozott helyet.
Sok örömöt fognak ezen helyen lelni aprók és nagyok, hogy az átok örökre távol maradjon.