04. Linya Lussë Wilwarind

Tárgy: 04. Linya Lussë Wilwarind Vas. Jan. 25 2009, 05:33

LINYA LUSSË WILWARIND

Amint a nevében is benne van ez egy apró tavacska, hol szemünk ezernyi színű és fajtájú pillangót fedez fel, függetlenül az évszaktól. A myrték ide mókázni és pihenni járnak igazából. A sűrű, s egyben liános növényzete remek játékoknak nyújt lehetőséget. Árnyas részein nyáron a nagy forróságban hűsölhetünk s szunyókálhatunk kedvünkre, semmi sem fogja zavarni nyugalmunkat.

Lussë annyit tesz mint suttogó... Az apró vízesések közt van egy fekete lyuk, hova myrte még nem tette be lábát s nem is fogja míg kedves az élete. A monda szerint egy fiatal lány lépett e sötétségbe és örökre beleveszett. Ennek hihetőségét bizonyítja a hang, melyet belekiabálunk és megismétlődik, de nem a visszhang az oka.
Ha szerencsénk van beszélgethetünk is e lánnyal, de ha közel merészkedünk félő hogy elragad minket és örökre társa leszünk az ismeretlen világban.

A tavacskánál három kőből formált kapu emelkedik ki a vízesések felett, hol ha szerelmes myrtéink (és természetesen bármely más népből idetérő pár) szemben állnak egymással és megfogják egymás kezét, kívánhatnak valamit, ami a közeljövőben be is teljesül.
De vigyázat! Ki gonoszsággal és más életét negatív irányba befolyásoló kívánsággal érkezik, visszaüt arra az átok s saját bőrén tapasztalhatja meg saját gonoszságát.

Tárgy: Re: 04. Linya Lussë Wilwarind Vas. Feb. 15 2009, 17:20

*Nem győzte ide-oda kapdosni fejét a sok látni való miatt. Jobbról színes pillangók érkeztek, és körülöttük járták tarka táncukat, majd a tünde kiugrált közülük, és a tóhoz sétáltak. Az enyhén lejtős parton leguggolt, és újjaival megérintette a vizet. Meglepően melegnek találta a tó vizét.*
- Gyönyörű hely, és jó meleg a tó vize is.
*De már ment is tovább, minden apróságot alaposan szemügyre véve. Végül a tájból kimagasló kőkapuk vonták magukra figyelmét. Vidáman járta körbe mind a három kaput. Kezével az egyikbe kapaszkodva nézett vissza kedvesére.*
- Nézd csak Mitryas! Vajon minek csináltak ide kaput? És mindjárt hármat? Különös nép élhetett itt korábban. Nagyon furcsa hely, de imádom...
*És nevetve perdült körbe az egyik kapu egyik szárán.*

Tárgy: Re: 04. Linya Lussë Wilwarind Vas. Feb. 15 2009, 17:30

*Jó ötletnek bizonyult a sétálás. Ugyanis egy tökéletes helyet találtak. Tökéleteset, ami most pont kapóra jött Mitryas-nak. ~Azt hiszem, ez itt pont megfelelő lesz...~ Azzal tovább sétálgatott megmosolyogva kedvese ámulatát és kíváncsiságát. Ő maga most túl feszült volt ahhoz, hogy ilyenekkel foglalkozzon, mint megnézni minden egyes kis apró részletét a területnek. Nem elsősorban a séta miatt hívta el kedvesét. Mikor szólította a lány, ő éppen gondolataioba volt mélyedve, s igen csak megijedt a hang hallatán. Aztán pillanatnyi dermedtségét leküzdve rámosolygott szerelmére.*
-Nos, nem tudom...talán a Négy Evolyrani közül tudja valamelyikük. Megkérdezem majd, ígérem! Mellesleg valóban nagyon szép hely. És különös is....de tetszik.
*Mosolya most lehervadt arcáról, s ismét gondolkodni kezdett. Aztán észbe kapott, s odament szerelméhez, ki biztosan furcsállta a mester viselkedését. A myrte mélyen Hiswa szemeibe nézett, majd nagy sóhajjal belekezdett.*
Szerelmem,....szeretnék valamit mondani.....
*Itt elakadt a hangja. Nem bírt egyszerűen beszélni. El is pirult, s próbált minél előbb megszólalni, de ez épp fordítva sikerült, s még mindig szótlanul állt ott, ráadásul egyre vörösebb lett.*

Tárgy: Re: 04. Linya Lussë Wilwarind Vas. Feb. 15 2009, 17:38

*Hiswa megszeppenve nézte a myrte furcsa viselkedését. Erre már a házban felfigyelt, csak nem foglalkozott vele. Akkor úgy gondolta, hogy talán nem tud mit kezdeni a hirtelen jött nyugalommal, s biztos nem tud kellően ellazulni. De a mostani viselkedésétől már csak nem sikerült is megrémülnie. Nem értette, hogy most megint mi zajlik le a myrtében, de remélte, hogy nem ő az okozója. Egy röpke pillanat alatt elengedte a kaput, és ettől majdnem orra is bukott, de gyorsan megállt, aztán Mitryashoz lépett.*
- Mi a baj Mitryas? Ugye nem tettem semmit, ami miatt neheztelnél rám? Vagy mégis?
*Kérdezés közben kitartóan fürkészte a tekintetét megint rabul ejtő fekete szemeket. Majd aggódó arccal várta, hogy mondjon valami bíztatót kedvese.*

Tárgy: Re: 04. Linya Lussë Wilwarind Vas. Feb. 15 2009, 17:48

*Még egy darabig csend honolt, s egy szó sem hangzott el. A mester csak bámulta kedvesét, de egy szót sem bírt szólni. Zsebébe nyúlt, s megtapogatta az a kis tárgyat, amit már ott hordoz magával a hajóval való elindulásuk óta. De eddig még nem érezte alkalmasnak az időt arra, hogy ezt átadja. De most...most megfelelőnek tűnt. Ez a hely...az új haza...a mámor, mi betöltötte őket. A lemenő nap sugaraiban álltak ott, s árnyékuk óriásként vetült a tóra. Mitryas nagy nehezen letérdelt, majd összeszedve magát felnzett kedvesére.*
-Hiswa...már egy ideje magammal hordozom eme titkot, s most szeretném előtted feltárni.
*Itt egy kicsit elhallgatott, majd újult erővel látott neki a folytatásnak.*
-Mivel már egy ideje ismerjük egymást, és szerintem tökéletes harmóniában élünk egymás mellet...és hamarosan gyermekeink is születnek....így szeretnék kedveskedni neked egy "kis" ajándékkal a Szerelmesek Napja alkalmából is...ami tegnap volt, de ma jutott erre alkalmam...szóval...
*Belenyúlt zsebébe, majd előhúzott egy ezüstösen csillogó gyűrűt, s szerelme felé tartotta.*
-Hozzám jössz feleségül?
*Nagy kő esett le a mester szívéről. De még ott volt egy még nagyobb. ~Vajon igent mond-e?~ Kicsit kételkedett ebben, de azért bízott kedvesében, s immár mosolyogva várta a választ a lemenő nap utolsó sugaraiban fürödve.*

Tárgy: Re: 04. Linya Lussë Wilwarind Vas. Feb. 15 2009, 18:05

*Csak állt, és várta, hogy a mester megszólaljon. De az is csak állt ott némán. Egy ideig. Mert azután hirtelen térdre vetette magát a tünde előtt, akinek a meglepettségtől azonnal fel is szökött szemöldöke. Aztán, amikor meghallotta az úgymond leánykérést, előbb ajkai kissé megremegtek, és gyanította azt is, hogy a tó partján pompázó pipacsok is megirigyelhetnék azt a színt, ami a váratlan eseménytől arcára költözött. Boldogság, izgatottság, és félelem vegyesen kavarogtak lelkében. Boldog volt, hogy Mitryas feléségül kérte, és izgatott annak gondolata miatt, hogy ezzel valóban, s hivatalosan az egész világ előtt is összetartoznának. De félelem is vegyült érzéseibe. Félelem saját múltjának példájáiból, amiket családjában tapasztalt házasság címszó alatt. Bár, azt is tudta, hogy családja már a család szót sem úgy értelmezte, mint az előtte térdelő myrte. Hát zavart mosollyal bájosan kipirult arcán nézett mélyen Mitryas szemébe, ki láthatóan kínosan nehezen élte át a tünde hallgatásának perceit.*
- Igen!
*Szinte kirobbant belőle ez az egy szó, és már a myrte mester nyakába is vetette magát. Ettől gyönyörűen elterültek a színes vírágok között, de ez nem zavarta Hiswát. Örömittas pillantások kíséretében pecsételte meg szavait mézédes, és igen hosszúra nyújtott csókjával. Aztán elszakítva ajkát a férfiétól, boldogságtól csillogó szemekkel nézte szerelmét.*
- Szeretlek Mitryas, és boldogan leszek a feleséged.

Tárgy: Re: 04. Linya Lussë Wilwarind Vas. Feb. 15 2009, 18:16

*Már-már kezdte azt hinni, hogy nem kap azonnali választ, vagy esetleg elutasítja majd a lány, de végül mégis kimondta azt az igen szócskát. Mitryas szívéről most már minden kő lehullott, mi nyomta. A gyűrűt majdnem elejtette, mikor Hiswa a nyakába vetette magát. De szerencsére sikerült megtartania a kezében, s a lánynak sem esett baja a hirtelen zuhanástól. A mester sem szenvedett kárt, hiszen puha fűbe, virágok közé esett. Mosolyogva csókolta kedvesét, s a nap legeslegutolsó sugarában még megcsókolták egymást, majd eltűnt a nap a sugaraival együtt, s kezdett egyre hidegebb lenni e levegő. Mitryas ezért szorosabban magához szorította szerelmét, s a fülébe súgva lassan felálltak.*
-Én is szeretlek! Teljes szívemből! És nagyon örülök, hogy hozzám jössz! Azért a gyűrűt ne felejtsd el, jó?
*Mosolyogva egyenesedett fel, majd megfogva kedvese kezét, lassan ráhúzta a csillogó ezüstgyűrűt. Tökéletesen mutatott a tünde kezén. A myrte arcáról le sem lehetett mosni a vigyort. Teljesen elöntötte a boldogság, s nem akart egyhamar szabadulni ettől az érzéstől.*

Tárgy: Re: 04. Linya Lussë Wilwarind Vas. Feb. 15 2009, 18:34

*Hiswa egy darabig csodálattal nézte az újján csillogó gyűrűt, majd tekintete a myrtére kúszott.*
- Csodálatosan szép gyűrű, és sokáig el is nézegetném, ha nem volna az orrom előtt egy sokkal érdekesebb látnivaló. Te...
*Kedveskedő gyengédséggel sóhajtotta csókját a myrte ajkaira. Végül közös erővel talpra küzdötték magukat, s ekkor még mindig ott ült Mitryas arcán boldog vigyora. Hiswa érzéki lassúsággal simult kedveséhez egy utolsó csókért mielőtt vissza indulnának a mester népéhez. Amikor elváltak, az éjtünde egészen ellágyult tekintettel nézett föl kedvesére, aki ugye jóval magasabb volt tőle.*
- Lassan vissza kellene indulnunk szrelmem. Még mielőtt a myrték keresni kezdenének bennünket.
*Bár nem hitte, hogy így cselekednének, hiszen egy sem akadt köztük, aki előtt nem lett volna nyilvánvaló távozásuk oka. Elvégül csak sokat ittak, de azért még nem hülyék. Hát a tünde Mitryas tenyerében felejtve kezét indult el a myrték irányába.*

//Köszönöm a meglepi játékot ... Smile

//

Tárgy: Re: 04. Linya Lussë Wilwarind Vas. Feb. 15 2009, 18:45

*Szenvedélyes csókokkal elhalmozva kedvesét, lassacskán kezdett elfáradni mára. Mosolyogva megborzolta szerelme haját, majd kezét kezébe fonva elindultak, hogy megnézzék, mit is műveltek azok a myrték.*
-Rendben szívem....bár nem hiszem, hogy hiányoznék most nekik.
*~Elvannak azok. Jól eliszogatnak...vagy eliszogattak és már talán alszanak mindnyájan. Nem bírják ők a sok alkoholt. Egy idő után bágyadtan fekszenek le, s alszanak egy jó nagyot. Tudom, hisz már többször láttam így őket. Még jómagam még sosem voltam eme állapotban, de el tudom képzelni, milyen is lehet. Hisz mint mondtam, sok ilyet láttam. Főleg a húgomat. Ő aztán be tud rúgni de rendesen!~ Eszmefuttatását befejezve egy utolsó csókkal felvértezte szerelmét, majd szép lassan eltűntek Linya Lussë területéről, s elsétáltak új hazájuk központjába, Carmellyé-be, mit Carme úrnő tiszteletére nevezett el így Mitryas.*

*Hyrry érkezik e suttógással teli helyre.Valójában még nem járt erre,csak hallotta a helyhez fűződő mende mondát.Tulajdonképpen a kíváncsiság is hajtotta ide. ~ Még hogy egy beszorult lány egy barlangba???Ez hihetetlen...~ méltatlankodott magában.Lassan lesétált a tó partjára,min megannyi hattyú és tavirózsa harmónizált egymással.Kellemes,békés helye volt ez a myrték földjeinek,most már örült annak hogy erre vetette magát. Ahogy hajába belekapott a lágy szellő,úgy ömlött tincsei közül az apró szirmos virágfejek,mik tovalibbentek a szellő útján.Tekintetét körbejáratta a helyszínen és csípőre vágta kezét. ~ Pihenésnek kitűnő hely....de nagyon elememben vagyok ma~ gondolja beharapva alsó ajkait.Úgy döntött megnézi a barlang száját és lekiabál valamit utána elmegy innen.Nehezebb napok után majd visszatér ide és kipiheni fáradalmait.
Lassú léptekkel indult a sötétszájú barlang felé.*

*Jókedvűen sétálgatott zsebre tett kézzel. Jót játszottak a gyerkőcökkel és most végre elaludtak. Hiswa ott van velük, vigyázza álmukat. Így Mitryas eljött, hogy ne zavarjon senkit sem. Most jobbnak látta kicsit tervezgetni, álmélkodni. Azon agyalt éppen, hogy mikor kellene megtartsák az esküvőt és hogy hol. Bár a helyszínben már majdnem biztos volt. Nem véletlenül jött ide. Lassan mosolyogca odasétált a nagy kapukhoz, s megérintette őket. ~Nos, nem is lenne olyan rossz ötlet! Szép lenne, ha itt tartanánk a ceremóniát.~ Azzal tovább sétálgatott a kapuk körül, majd letekintett a tóra. Tekintete egyre csak lejjeb vándorolt, míg meg nem pillantott egy nagyon ismerős alakot. Hyry volt az. A mesternek eszébe jutott a nőnek tett ígérete, miszerint párbajozni fognak. Igaz, időpontot nem beszéltek meg, de miért ne lehetne éppen most lejátszani? A gyerekek meghszülettek és most alszanak. Nincsen semmi gond, nem kell semmiért sem aggódni. És most még formájában is van. Ravaszul vigyorogva egy szempillantás alatt köddé vált, s lesétált szépen Hyry mögé, majd hirtelen előugrott hátulról elkapva a nőt.*
-Megvagy!
*Mondta nevetve, majd eleresztette Hyry-t és elésétált. Rámosolygott, majd így szólt*
-EMlékszel még az ígéretemre? Most lejátszhatnánk....

*Amint egyre közelebb ért a barlang szájához,úgy lassította le lépteit.Bár messziről egyáltalán nem tűnt veszélyesnek és félelmetesnek,közelről igen csak megváltoztatta a véleményét.Szinte már meg tudta volna fogni a barlang oldalát mikor egy "megvagy!" szócska térítette ki békés lelki állapotából.A fársz jött,rá,szíve a torkában dobogott úgy megilyedt.Halk sikoly hagyta el rózsás ajkait.Ez még tekintetén is látszott mikor szembe fordult a Myrte Mesterrel.*
- Mitryas Hythamorys! A fészkes vene vinné el azt a kiálhatatlan viselkedésedet!-*förmedt rá kicsit indulatosan,s behunyta szemét hogy nyugodt lélegzetvétellel visszanyerje lelki békéjét...*
-Szóval párbajozni akarsz?-*kérdezte ravaszan csillogó tekintettel.Ahogy az ijedtség elmúlt úgy költözött a myrte lány szemébe gyengéd melegség.Az "eset" óta nem találkozott a mesterrel,de nem is hozza szóba a dolgot. ~ Egy kicsit legalább érezzük jól magunkat mint régen! ~*
- Rendben van faragatlan fráter! Kezdjük!-*vészjóslon megcsillant a lány szeme.Ezeket a perceket szerette a legjobban.Tisztes távolságba lépett a mestertől majd egy váratlan kézmuzdulattal vagy 100 myrte gyermek fájdalmas üvöltéses,sírása vette körbe,mi idegtépő volt.A lány ezzel büntette a mestert.*
- Nem szép dolog eltitkolni gyermekeid születését drága mester!-*hangja játékos volt és éles.Ha harc hát legyen harc!*

*Nemszámított ilyen fogadtatásra. Hyry láthatóan ideges lett, amint meglátta a mestert. És mérges, de nagyon! Mitryas azt sem tudta, mit mondjon. Aztán észbe sem kapott, de már kezdődött is az egész. A gyermeksírás egyáltalán nem volt kellemes...sőt, kínzó volt. Nagyon is. A mester alig bírta ki állva. De megvetette lábait, s összehúzott szemekkel dobbentott egyet, minek hatására egy nagy repedés keletkezett a földön, mi végigszánkázott Hyry-ig, aki alatt elkezdett omladozni a föld.*
-Eltitkolni? Nem kérdezted! És szerinted milyen érzés lett volna, ha ott helyben elmondom....Ja, figyelj, gyerekeim fognak születni.....
*Mérges volt, igazából. Nem is habozott. Egy pillanattal később helyet változtatott és egy jó nagy fát növesztette közé és a nő közé, amiről nagy gyümölcsök kezdtek el potyogni. Ezek igen csak veszélyesek voltak., Ha fejbe találnak valakit, az nem kel fel egyhamar.*
-Mellesleg jól eltűntél....azóta nem is láttalak! Csak menekültél! Nem akarttál te még párbajozni! Vagy tán tévedek?...Akkor mi elől bújtál annyira?

*Úgy látszik ő és a mester teljesen félreértették egymást.De nem baj,nem kezdett el magyarázkodni.Ő nem arra gondolt hogy akkor szóljon neki mikor megindul a szülés...de tudta hogy már van egy hete is hogy megszületettek az ikrek.De nem baj...édesebb lesz így a harc,ha van egy kis harag.
Tüzes pillantással nézte a görcsölő myrtét,majd a feléje szaladó földtörésre tévedt tekintete.*
- Nem is volt lehetőségem kérdezni!-*öltött nyelvét a mesterre,majd tovább prédikált.*
- Hogy mi elől bújtam? Ez még kérdés? Hát persze hogy előletek...-*szakadt ki belőle majd a gyümölcsfára pillantott és a mesterre ki könnyedén helyet változtatott. ~Előnyben van...bár csak én is tudnék helyet változtatni! Most könnyedén kikerülhetném a gyümölcszáport! ~ fejét védve legugolt a földre.Mellette csapódtak be a gyümölcsök,mik komoly sérülést is okozhatnának neki.Egy pedig nem kímélte.Kezén érezte a bájdalmat mikor egy körte céljául választotta.A fáéjdalomtól felkiáltott majd felállt.Mérges volt,de ezt a mester arcáról is leolvashatta volna.*
- Na megállj!-*kiáltotta,majd a mester lába mellett méregzöld színű liánok törtek elő a földből s elkapva a mester mindkét bokáját,kiránották a lábát.Egy mozdulattal a férfi teste felé vonszolódott,míg nem előtte megált.Levigyorgott rá,majd egy tüsszentés után darazsak rajzottak ki orrából egyenesen a mester orr és fülnyílásait célozva meg.Amint befészkelték magukat pukkadozni kezdek mi belülről hólyagokat nyomott kifelé.*
- Jaj de cuki vagy! Most kéne látnia Hiswanak...-*kacagott fel.*
- Biztosan napokig rémálmok gyötörnék....

*Úgy tűnt, hogy itt nem érnek haza épen. Ami most itt fog történni, azt sosem fogják feledni. Mitryas már éppen kezdte volna meg újabb támadását, mikor a nő liánokkal támadta. ~Épp, mint Syry! A két kis csirkefogó! Jó harcosok mindketten!~ Azzal próbált szabadulni, de nem ment neki. Ekkor odaért hozzá a nő, aki igen csak fájlalta a kezét Eltalálhatta egy gyümölcs. De ami most következett az annál sokkalta rosszabb volt. A mester kínjában felordított, majd akaratán kívűl össze-vissa hadonászva kirúgta Hyry lábát. Ezt meglátva felugrott, s el is tűnt a nő szeme elől, hogy a következő pillanatban előbukkanjon egy másik helyen és támadhasson. Persze sportszerűen megvárta, míg a nő felkel, s csak utána tűmadt. De akkor már nem volt kíméletes. Egy kard repült Hyry felé...egyenesen megcélozva a mellkasát. Persze ez most nem volt valódi. Mitryas-nak azért nem ment el az esze. A kard átsuhant a nő testén, természetesen sebet nem okozva. Ez csak amolyan figyelemelterelésre volt jó. Ezután egy szempillantás alatt a nő mellett termett Mitryas, majd a fülébe súgott, s szájából különböző bogarak másztak ki. De még nem fejezte be. Ezután egy kötéllel körbekötözte a lányt, majd ellökte magától, hogy egy kisebb szakadék felé guruljon, amit épp most keltett illúzióval.*
-Ne hidd azt, hogy erősebb vagy és le tudsz győzni! Nem fogom hagyni azt egykönnyen!

*Vigyorogva nézte a mester szenvedését,mikor az kirúgta a lábát.Nem számított eme esésére így váratlanul érte s jól beütötte a hátsóját.Nyöszörögve fogdosta fenekét.*
- Mitryas...te gazember....úgy vergődtél mint egy partra vetett hal...-*tekintetével közben a mestert kereste de sehol sem látta.A következő pillanatban érezte hogy valami áthalad testétn.Nem volt fájdalmas de eléggé kellemetlen.Ekkor mellette termet a mester.Más helyzetben talán örült is volna e közelségnek,de most egyáltalán nem.Érezte hogy valami vagy valakik kúsznak fel a torkán,mik közb csikizik,így prüszkölni kezdet s gurgulázó hangokat adott ki.Nehogy jó legyen a mesternek címszóval a belőle kiáradó bogarakat ráköpdöste,persze jó maga sokkal rosszabul járt.Mivel a következő pillantban mint egy bábú sodródott a földön vegyítve a bogaras szájízét egy kis porral,s ráadásul még meg is volt kötözve.*
- Glabalalgolba...-*nem tudott értelmes szavakt kinyőgni mert a szája teli volt az ízeltlábúakkal.Érezte amint leesik....sebesen zuhat az illúzióban,még hallotta a férfi kiáltását. ~ Most jól megleckéztetem mert nem jövök elő...benne maradok az illúzióban had rágja meg az aggodalom.Ha egyáltalán foglakozik milétemmel~ godnolja még mindig hányva a bogarakat. ~ De nem úszod meg ezt mester....~ fogadkozott magában miközben a levegő suhogva haladt el füle mellett.Még mindig zuhant,jó pár perc elteltével is.*

*Úgy tűnt, hatásos volt a támadása. Hyry nem nagyon tudott védekezni és ellentámadni. Furcsa volt ez azért. Mitryas csak nézte, ahogy a lány lebuckázik bogarakat adva ki magából, majd csak zuhan és zuhán. ~No, mi lesz kislány? Nem akarsz előjönni?~ Csodálta, hogy Hyry nem töri meg az illúzióját. Pedig meg tudja. ~Biztosan csak szórakozik velem......de akkor sem hagyhatom ott!~ Azzal megszüntette az illúziót, s a kötelet eltüntette a nőről.*
-Hyry! Gyerünk! Nem ilyen puha fából faragtak téged! Mutasd csak meg, hogy mit tudsz! Ereszd ki az erődet! Hadd lássam azt a nőt, aki legyőzött még kiskoromban egy párbaj során!
*Szándékosan hergelte. Az volt a célja, hogy kihozza belőle a legjobbat. Azért mégis jótékony hatása is van ennek. Hiszen így meglátja, milyen erős lett a nő és hogy mennyit bír....talán még így képezheti is tovább, feljebb, magasabb szintre. De azért az "élvezetet" sem hagyhatja ki belőle. Így miután elmondta szentbeszédét, egy jégpályát csinált az egész terepből. Odacsúszott a nőhőz a hátá, majd a lábai között átcsúszva beszakította Hyry alatt a jeget. A víz, amibe eshetett, hideg volt...jéghideg. ~Talán kicsit hagynom kellene magamat? Inkább nem! Van olyan erős, mint én! Csak elő kell hoznia....ki kell hozni belőle!~ Mitryas feltápászkodott, s egy jégmentes helyen állt meg. Várta, míg Hyry előbújik a vízből, s támad....*

*Mintha pár méterről mellőle érkezne a mester kiáltása.Jól gondolta a férfi nem gonolta hogy benthagyja magát az illúzióba.De most megtréfálta kicsit.Persze többre volt képes mint amit mutatott magából,de most ennyire futotta.Hagyta had aggódjon.Majd mikor a férfi törte meg az illúziót,az ég felől érkezvén egy jégpálkyára pottyant.De amint felált - ugyanis szétcsúszott a lába landoláskor - a férfi már támadta is.Beszakította alatta a jeget s elmerült a csontig hatoló jéghideg vízben.Tudott úszni,még ez volt a szerencse...Hamarjában kidobta magát a vízből s négykézlába pillantott fel csurom vizesen a mesterre.*
- Hogy mit tudok?-*csillant meg a szeme majd egyik pillanatról a másikra teste megnövekedett és egy jegesmedve tört a férfi felé.Mancsai tapadósak voltak így komótosan futni is tudott a jégen.Sajnos ereje és képességi szintje nem engedte hogy sokáig tarta eme látszatott,így pont az inaló mester előtt alakult vissza s érintette meg jobb kezét.Az érintés nyomán a férfi keze ujjától egészen a válláig megfagyott a két és mint egy jégdarab lógott mereven a férfi testéből.A lány bályosan elmosolyodott,majd csettintett egyet ujjaival.A megfagyott két felrobbant s szilánkokra tört a keze.Csak nézett bele a mester szemébe.*
- Ne aggódj van még a tarsolyomban...-*döntötte oldalra fejét,mire Hyry ugrott egyet,vagy szökkent ha jobban tetszik s a férfi kartalan teste felemelkedett a levegőbe.Egy bunorék vette körbe mi a fák tetejéig repítették majd ott a lány szétpukkasztotta hogy keményen landoltassa,mit ahogy a férfi tette.Amikor földet ért mellé lépett.*
- Zörögnek a csontjaid...mi lenne ha darabokban vinnélek vissza kedvesednek?Még a végén engem okolna...-*csóválta meg komoly tekintettel fejét,persze belül jól szórakozott.*

*A jegesmedve egészen félelmetes volt, s a mester futásra kényszerült, de enm volt elég gyors. Nem voltak kellemesek, amiket a következő percekben átélt, de tetszettek neki. Örült, hogy a nő végre komolyabbra vette a dolgot. Mitryas megforgatta fejét egyszer-kétszer, majd felnézett Hyry-ra.*
-Elismerem, ez nem volt rossz húzás.....
*Azzal felugrott, s immáron újból "visszanőtt" kezét forgatta mosolyogva.*
-Jobb, mint az eredeti....de most elég a fecsegésből....
*Azzal kezét a nő felé nyújtotta, aki nem menekülhetett, mert a mester kezei menyúltak, amjd magához húzták Hyry-t. A nester mélyen a szemébe nézett és így szólt.*
-Sajnálom!
*Azzal egy ütéssel ellökte magától. A lány jó messzire repült, de nem akárhova! Mitryas egy nagy amfiteátrumszerűséget hozott létre. Ide kerültek mindketten. Körülöttük falak. Rácsok mögül pedig vadállatok jöttek elő. Voltak ott tigrisek, oroszlánok meg minden, amit csak elképzelhet az ember. Mitryas elmosolyodott, majd újból támadása lendült. Elrugaszkodott, majd a levegőbe ugorva kis tőröket dobott Hyry felé. Szinte abba sem hagyta. Végeredménye az lett, hogy a nő le volt "szögezve" a talajra, kiszolgáltatva ezzel a vadállatoknak. Maga Mitryas pedig egy toronyból figyelte a jelenetet. Persze kész volt eltüntetni ezt az egészet, ha a lánynak nem sikerül szaabdulnia....de bízott benne, hogy minden úgy megy, ahogy tervezte.*

*Örült a férfi dícséretének,hisz így a férfi is láthatja ha kell akkor kellőképen tud harcolni,ellentmondásba küzdve szerény jellemét.De ha az élete forog kockán s mások élete,akkor természetesen előbújik belőle a kisördög és mások,önmaga védelmére kell.
Amikor a férfi megnyúlt kezével magához húzta,megdobbant a szíve.Egy pillanatra elfeledte ezt az egész játékot s kiélvezte karjainak érintését.De a mesének hamar vége volt,mert amilyen gyorsan karjaiban találta magát,oly gyorsan került egy ketrecbe.Ismét fájós hátsójára érkezett.*
- Ez már biztosan be fog lilulni...-*nyőgte,majd avadálatokra pillantott mik egyenesen felé tartottak.Kétségbeesetten kereste tekintetével a férfit,de csak tőröket kapott.Olyakat,melyek ruhástúl a földhöz kényszerítették.Akárhogy rángatózott nem tudott szabadulni.Ekkor a toronyban megpillantotta a mestert.Nézte amint őt nézi...de nem volt erre sok ideje mert az állatok közeledtek.Gyorsan pörgette agykerekeit de hirtelen semmi sem jutott eszébe annyira meg volt rémülve.Végtére is az utolsó pillanatban,egy apró hangyává változtatta magát,így a földön csak a tőrök voltak láthatók.A hangya szorgos,gyors mozgásával egy tigris lábán felmászott,majd a nyaka tövébe megállt.Egy szempillantás alatt Hyrry tűnt fel a tigris hátá,erősen markolva bundáját.Ám ezzel még nem volt vége,hisz ki is kellett szabadulnia ebből a teátrumból.Persze a tugris közbe megpróbálta levetni magáról,de erősen kapaszkodott.Lábát erősen az emlős oldalához szorította meg ne harapja.Egy végső elkeseredett pillanatában erősen behunyta szemét és pillangó formájában a teátrum külső részére reppent.
Visszaváltozott és felnézett a toronyba.*
- Mi akart ez lenni valami kiképzés?-*kiáltotta fel,erre igen csak kíváncsi volt.*

*Mereven nézte a nőt. Már nagyon várta, hogy valami nagy dolog fog történni, de semmi. Az állatok egyre közelebb kerültek Hyry-hoz, de még mindig semmit sem csinált. Mitryas összehúzott szemöldökkel figyelte az eseményeket, majd hirtelen a lány átváltozott egy hangyává. ~Nem a legjobb választás....~ De ekkor már pillangó is lett belőle, s így meg tudott szabadulni a vadállatok közelségétől a teátrum szélére repülve. Mitryas elmosolyodott, majd mereven Hyry távoli szemébe tekintett, aki közben visszaváltozott eredeti alakjába. Aztán a mester nem szólt semmit sem, hanem tapsolni kezdett. Ennek hatására eltűnt az egész teátrum az állatokkal és mindennel együtt. Ők maguk pedig a földön landoltak. Mitryas közelebb lépdelt komoly arccal, majd Hyry-hoz érve így szólt.*
-Nos, kedves Hyry, vehetjük annak is.....És örömömre szolgál, hogy azt mondhatom, átmentél! Gratulálok!
*Azzal kinyújtotta kezét a láyn felé. De meglátta benne a kétlyt, így mosolyogva így szólt.*
-Ne aggódj! Már ennyi volt....majd még folytatjuk! Ha benne vagy.....
*Egy ideig kivárt, majd ismét megtörte a csendet.*
-Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy harcolhattam veled! Élveztem ám nagyon! Főleg a támadásaidat! Szinte tökéletesek voltak mind egytől-egyig!
*Többet nem szólt, csak nézte a lányt és gondolkodott. ~Nagyon jó volt ez...még egy-két sebem is lett tőle...erős....nem kicsit!~*

*Mikor a férfi tapsolni kezdett eltűntek az állatok és a teátrum is.Figyelte Mitryas közeledő alakját.A dícséretre enyhén elpirult,mivel kételyek gyötörték,nem e valami csapda készülődik újra körülötte.De a férfi megnyugtatta hogy nem így van.Bízott benne.Kezét belehelyezte a kezébe s enyhén érezte hogy azt megrázza.*
- Örülök hogy jól szórakoztál kínszenvedéseimen! De ugyan akkor nekem is örömömre szolgált,sikeresen végrehajtottam a feladatodat.Máskor is szívesen próbára teszem magam.-*mosolyodott el most már isten igazából. Feneke nagyon fájt,s ez járásán is meglátszott.*
- Én is élveztem Mitryas! Jól esett egy kis csatározás....de ha megbocsájtasz most mennem kell.Le kell jegelni a fenekemet mert szépséges lila foltokkal gazdagítottad.-*öltötte rá nyelvét,majd közelebb lépett és lágy puszit nyomott arcára.*
- Ég veled! Remélem hamarosan találkozunk!-*lágyan elmosolyodott ahogy visszanézett a válla felett,majd visszatért a városukba.*

*Csak nevetett a lila fenék hallatán, de nem szólta meg, hiszen nem akart már kötözködni. Jól elvoltak így is eddig. Majd Hiswa biztosan jól lehordja a sérülései meg a csatározás miatt. Bár nem halt bele és nem is volt veszélyében ennek, azért eléggé megviselte a dolog.*
-Megbocsátok...hisz ha menni kell, menni kell!
*Kacsintott egyet, majd intett, s indult is volna, de ekkor egy puszit is kapott a lánytól. Na, ezt nem kellett volna. A mester kissé mérges lett, de nem tett semmit. Nem akarta, hogy a lány közeledjen hozzá. És ha kell, akkor ezt meg is mondja neki nyíltan. Barátoknak maradhatnak barátok, de ha már puszi van, akkor tt hátsó szándék is. Ezt jól tudta a mester. ~Jaj, Hyry, ne csináld ezt!~ Mondta magában, azzal hátat fordított a távozó lánynak, s ő is elindult hazafelé....egy másik úton. Igaz, kicsit később fog így hazaérni, de nem akart Hyry-val sétálni kettesben. Még félreértették volna. És az ilyen félreértésekből mindig csak probléma születik. És az sosem jó. Kissé fájlalva a kezét lassan eltűnt a lemenő nap sugaraiban gyermekei és kedvese felé tartva.*

//Köszönöm szépen a játékot! Smile

//

*A mester sétálgatott a három kapu körül. A nap még fent járt az égen, de már kezdett átvörösödni és búcsúzni a mai naptól. Mitryas eközben lázasan gondolkodott, hogy hogyan is tudná elmondani kedvesének azt, ami nyomja a szívét. ~Jaj, drága feleségem! Bárcsak itt lennél most velem...csak nem tudom, képes lennék-e elmondani mindezt.~ Eközben egy színes illúzióval virágokkal varázsolta tele a három kaput, s lehuppant fenekére, a középső kapu íve alatt. ~Remélem, hogy mikor hazaér, Mylene otthon lesz és elmondja neki, hogy hol vagyok!~ Ekkor a fejére csapott. ~Jaj, de buta is vagyok! Miért ne mondaná?~ El is mosolyodott ezen a kis butaságán, s közben a messzeségbe bámult, egyenesen a lemenő nap sugaraiba. Sóhajtott egyet, majd megérintette a füvet, ami azonnal eltűnt és helyén ezernyi kis repedés keletkezett. A mester kivárt egy ideig, majd egy nagyot ütve a repedések epicentrumára "beszakította" maga alatt a földet. Persze mindez illúzió volt, s még az illúzióban sem esett volna semmi baja, mert a talaj nem volt messze a valóditól. Aztán egy pillanat múlva már ismét a régi volt minden. Csupán az illúzióvirágok illata szállt tova a távolabbi erdő fái közé. Mitryas a térdére könyökölt, majd fejét rátámasztotta tenyerére. ~Hol vagy ennyi ideig, édes? Talán a gyerekek rosszalkodnak?~ Ez az elmélet igaz is lehetne, hiszen a gyerkőcök most, hogy már tudnak beszélni, még elviselhetetlenebbek, ha hangoskodnak. De ki tudja, mit tesz éppen Hiswa? Talán már épp itt van egy köpésre kedvesétől, aki már türelmetlenül várja és szomjazza a csókját, az ajkait, a szépséges arcát, egysdzerűen mindenét, a lényét.*

*Már messziről látni lehetett a három kaput, s a tövükbe kuporodott alakot. Bár ilyen távolságból még egy elf sem tudná biztosra megmondani, hogy a myrte mester ücsörög ott, de ebben az esetben csakis ő lehett az, hiszen Mylene szerint itt találja meg szerelmét. Hiswa lova rövid horkantás után újból megindult. Nyugodt galoppban közelítette meg a férfit, ki úgy tűnt, elmerült gondolataiban. Annyira, hogy észre sem vette a tőle mintegy két méterre megálló lovat. Hiswa mosolyogva tekintett le a virágok közt ülőre.*
- Azt mondják, nem tanácsos ilyen elhagyatott helyen elbóbiskolni, mert könnyen meglephet valaki... És nem biztos, hogy hozzám hasonló szándékú lesz az az illető...
*Megvárta, hogy a férfi rápillantson, majd egy ugrással lent is termett a nyeregből. Pillanatokon belül már férje előtt térdelt, s vérpezsdítő édes csókkal üdvözölte.*
- Szia... Azt csiripelték a madarak, hogy erre jöjjek, ha izgalmas dolgokra vágyok...*mondta halkan a férfinak, sanda bazsalygással.*

*Annyira elmerült a gondolataiban, hogy meg sem hallotta a közeledő lovat. Csupán akkor fedezte fel, s vele együtt kedvesét is, mikor az megszólalt. A mester szája egyből mosolyra húzódott, s alig várta már, hogy végre ckolhassa. Nem is kellet már sokat várnia, ugyanis Hiswa egyből a nyakába ugrott. A kellemes csók után a mester végigsimított kedves felesége arcán, majd mosolyogva így szólt.*
-Nos, lehetséges, hogy jól csiripelték.....Nagyon hiányoztál, édes! Már majdnem úgy voltam, hogy visszamegyek a házhoz és megnézem, hátha kell segíteni a gyerekeknél. De ezek szerint meg tudtátok oldani. Tudom, hogy ügyes vagy. Az én ügyes, gyönyörű feleségecském, aki történetesen emellett még kiváló harcos is. De nekem most a megértő feleségre lesz szükségem, ami azt illeti.
*Egy kicsit halványabb lett mosolya, de még mindig vigyorgott, s szerelmes tekintettel nézett kedvese szemeibe.*
-Ne aggódj, nem annyira vészes a dolog. Csupán némi kis gondjaim akadtak.....és szeretném neked elmondani, mi bánt engem mostanában. Hiszen csak a feleségem vagy...és a szív szerelmem!
*Játékosan kedvese nyakába fúrta fejét, s egy újabb csók után kényelmesen elhelyezkedett. Pár percig mélyen gondolkodott, összeszedve gondolatait, majd mosolyogva így szólt Hiswához.*
-Nos, kezdhetem, drágám?

*Egy pillanatra még szemét is behunyta, míg a férfi gyengéden végig simított arcán, s úgy hallgatta, miért is kellett most ide jönnie. Nem mintha nem menne el Mitryas után akár még a világ végére is, de azért van ő annyira kíváncsi jellem, hogy ha kell még kéretlenül is utána menjen. Főleg, ha ilyen kedves fogadtatásban részesíti.*
- Gondjaid? *kapta föl fejét, s nézett szerelme fekete szemébe* - Miféle gondokról van szó kedves?
*Hagyta, hogy kényelmesen elhelyezkedjen a mester, majd kezét a férfi felső testén nyugtatva közelebb bújt hozzá, s szerelmes, de mégis figyelmes pillantásokkal várta azokat a bizonyos gondokat.*

*Mosolyogva vette tudomásul, hogy Hiswa nem aggódik annyira, mint először gondolta. Talán túlreagálta magában az egészet. ~Nos, akkor belevágok. Bár tényleg nem nagy dolog...csak erőt kell gyűjtenem hozzá.~ Vett pár mély levegőt, szívverése kicsit felgyorsult. Kedvesére pillantott, és nagy nehezen elkezdte.*
-Nos, gondok. Több gondom is van. De ne aggódj, nem veled! Tudod, az az igazság, hogy nem igen érzem most jól magam a mesteri "állásomban". Tudod, egy csomó mindent kell csinálni és...és...alig vagyok veletek. Pedig én szeretnék, de nem megy. Egyszerűen belehalok, ha nem tölthetek veletek több időt! A kicsik sem szoktak annyira hiányolni, igaz? Nos, ez ennek is betudható. Már lassan annyi a munkám, hogy jóformán azt se tudják majd, hogy velük él az apjuk is....
*Mélyen kedvese szemeibe nézett, majd egy kis illúzióval szivárványszínűre változtatta szemét. Ugyan ez csak egy pillanat volt és csak játék, de Hiswa biztosan észrevette. Ez volt a mester célja. Egy kicsit oldani akarta a feszültséget. A sajátját. Bár ez nem igazán sikerült neki, mégis folytatta, kicsit lágyabb hangon.*
-Hiányoztok. Mindannyian. A nap minden szakában csak rátok tudok gondolni. Mikor az asztalom felett görnyedek, akkor is ti jártok a fejemben. Néha még a megbeszélések közben is. Én nagyon szeretnék több időt eltölteni veletek, szívem. Én szeretlek titeket nagyon, de úgy érzem, ezt nem tudom kimutatni eléggé. Örökké csak dolgozok és dolgozok és titeket meg csak hanyagollak emiatt a munka miatt. Nagyon nincs kedvem így élni. És én a családomat akarom. Értetek bármit megtennék, édes.....Ezzel szemben viszont népemet sem hagyhatom csertben, s nem mondhatok le. Túlságosan is megbíznak és hisznek bennem. Már jóformán én vagyok nekik az istenek feje. Pedig semmi különös nincs bennem, ami ő bennük ne lenne meg. Csupán én kissé erősebb mágiaszinten állok, ennyi az egész. De mégis....nem hagyhatom őket cserben. De titeket sem akarlak hanyagolni. Elég ebből! Nem tudom, mit tegyek.....drágám, segíts kérlek!
*Könyörgő pillantásokat vetett szerelmére, miközben kezeivel a tünde combját simogatta.*

*Szinte itta szerelme szavait, már csak azért is mert, még ha nem is látszott rajta, de ő nagyon is aggódott érte, Aggódott már napok, sőt hónapok óta, hiszen nem volt vak, s látta, sőt legbelül érezte is a myrte belső örlődését. Igen, örlődött a családja, s népe között. Ezt mondjuk Hiswa nem igazán értette, már mint a miértjét, hiszen ő úgy látta, a férfi nagyon is helyt áll minden téren.*
- Mitryas, nincs okod azt hinni, hogy a gyerekeid akár egy pillanatra is megfeledkeznének rólad. A fiad oda van érted, a lányod egyenesen imád téged... Az pedig egyáltalán nem igaz, hogy nem hiányolnak téged. Dehogy nem. Hiszen nap, mint nap azzal nyúznak engem, hogy a papa mikor jön már haza; a papa hova ment? Egy szóval, a kicsik nagyon is eszükben tartanak téged, és sokat emlegetnek, ha nem vagy velünk. A néped... a myrték pedig neked köszönhetik, hogy egyáltalán túlélői lehetnek az Álomfalvát elsöprő harcoknak.
*Egy kicsitt elhallgatott, s arcán ellágyult mosollyal nézte a férfi apró kis trükkjét a szemeivel. Megértő gyengédséggel húzta lentebb kezét a mellkasán, majd elhúzódott, hogy aztán férjével szembe leülve beszélhessen tovább. Most fontosnak tartotta azt, hogy éreztesse a férfival, hogy igyekszik segítségére lenni ebben a dologban.*
- És elhiheted nekem, hogy te épp annyira hiányzol nekünk, mint mi neked. Ha valamiért nem tudsz haza jönni, olyankor én éjszakába nyúlóan virrasztok, amíg csak bírok, mert szeretném, ha éreztethetném, mennyire fontos vagy nekem... nekünk...
Ami pedig a néped vezetését, és a tengernyi munkádat illeti... Újat nem tudok erre mondani, csak azt, amit egyszer már elmondtam, még annak idején a Megvilágosodás kertjében kedves... Találj egyensúlyt e két dolog között.
*Egy kicsit elgondolkodott, majd hangját lehalkítva, szinte sutogva folytatta.*
- Ha úgy érzed, túl nagy teher neked a néped vezetése, akkor tedd azt, amit a legjobbnak tartasz jelen helyzetben. Nem mondom, hogy egyet értenék a mesteri rangod elhagyásával, viszont a feleségedként mindenképpen támogatlak, bárhogy is alakuljanak a dolgaid. De, meg kell, hogy értsd Mitryas, hogy ez csak a te döntésed lehet. Senki nem dönthet helyetted.
*Csókot lehelt kedvese ajkaira, aztán vissza húzódva várta, mit fog most mondani.*

*Figyelmesen hallgatta kedvesét. Amit hallot, azzal teljesen tisztában volt. Legalábbis egy részével. ~A gyerekek ennyire hiányolnának? Persze...érthető, hogy nem tudom, hiszen, mikor hazaérek és mikor reggel munkába megyek, ők javában aslzanak még.~ Mindent átgondolt, amit csak hallott kedvesétől. Minden szót megjegyzett. Aztán mikor Hiswa befejezte, s megcsókolta a mestert, a férfi mosolyogva bújt feleségéhez, s halkan beszélt.*
-Köszönöm, szerelmem! Tudod, már nagyon nyomta ez a lelkemet és nagyon jó érzés ezt így most megbeszélni. Hiszen ez fontos dolog. És úgy érzem, hogy talán már előbb is beszélhettem volna erről neked.
*Itt lehajtotta a fejét, s egy darabig a földet nézte, majd egy hirtelen mozdulattal meglendítette a kezét. Abban egy szempillantás alatt gyönyörű, vörös rózsa termett, amit a mester most kedvesének nyújtott át.*
-Szeretlek! És még egyszer köszönöm, hogy meghallgattál! Azt hiszem, már most tudom, hogyan döntök.
*Miután átadta a virágot, szenvedélyesen megízlelte felesége ajkait, majd eltolta a tünde haját az arcából, abból a gyönyörű arcából. A mester nem is bírt magával, azonnal bókolni kezdett.*
-Annyira szép vagy, és legalább annyira jó is, ha nem jobban. Nagyon boldog vagyok, hogy engem tiszteltél meg szerelmeddel.
*Ismét odabújt a hőn szeretett nőhöz, s közben kezeivel meg-megcsikizte a hasát. Nevetve csókolta meg ismét, majd újra és újra kedvesét. Kívülállók ebből csak annyit láthattak, hogy két szerelmes játszadozik egymással. Talán fel sem ismerték volna őket. Hiszen ki foglalkozik azzal, kicsodák is játszadoznak éppen. Mindenki magával van elfoglalva. Bár a myrték ez alól kivételt alkot, s ez nagyon is előnyükrre szokott válni.
Mitryas, egyik csókja után kedvesen megfogta a tünde kezeit, s játszadozni kezdett velük. Közben nevetve mondta.*
-Komolyan, mint a gyerekek. De legalább nem kell aggódni amiatt, hogy esetleg nem tudnék velük játszani..itt a példa rá, hogy igenis tudok én gyerek lenni, ha akarok!

» 9. Lusse