4. Nwalca-tőzegláp

The member 'Őrült Valdwin' has done the following action : Dices roll

#1 'SEBZÉS' :
[You must be registered and logged in to see this image.]

--------------------------------

#2 'VÉDEKEZÉS' :
[You must be registered and logged in to see this image.]

*Tehát...megint csak egy rövid séta...megint hosszú lett belőle.....megint egy érdekes hely. Kíváncsian sétálgat, minden egyes neszre odakapja a fejét, nem tetszik neki a hely de legalább most használhatja remek érzékszerveit. Egy emberi alakot lát meg maga előtt, beleszagol egy levegőbe.*~Egy lány~*Közelebb megy és hírtelen ráteszi a lány vállára hideg fehér kezét.*
- Üdv! Cecília vagyok, mi járatban errefelé?*Végignéz az idegen lánykán. Úgy tűnt mintha menekült volna valami vagy valaki elől. Huncutul elmosolyodik.*

*Hallgatta a fiatal lányt. Mikor megkérdezte, hogy 11 vagy 12 éves -e...hát az úgy enyhén szíven szúrta...*
- Igazság szerint 17....~Vagy több...minek kéne számolni?~*Mikor Melinda egy fehérhajú piroskabátos vámpírról beszélt akaratlanul is nevetni kezdett. Azonnal felismerte.*~Ejnye Aldo...Már az ilyen szende kislányokra is ráhajtasz...~*Nem tehetett róla, nem bírta ki nevetés nélkül. Szegény Melinda biztos totál hülyének hiszi de akkor is...Aldo...ráhajtott egy ilyen kislányra...Melyik értelmes élőlény ne nevetne ezen? Szép lassan abbahagyta a nevetést.*
- Bocsi, tényleg sajnálom. Egyébként nem ismerem, de majd egyszer benézek. Te ott tanulsz? És megtudhatnám, hogy hány éves vagy? ~Már csak azért is, hogy tudja vele szivatni azt a nagyon-nagyon gonosz vámpírt!~*Megint kuncogni kezdett de már csak csendesen.*

*És váratlanul, vagy mégse annyira megjelent...Constantine?*//Én csak azé nem nevetek mert az egyik kedvenc filmem főszereplőjét is így hívják x)//
- Hát, nem is tudom. Szerintem a fél fogamra se lenne elég.*Bökte oda Con....akarom mondani Aldonak. Egyébként nem hazudott, ahoz képest, hogy milyen kicsi egy éjszaka minimum megeszik 2 felnőtt férfit, de ez természetes. Hiába ált meg az "emberi fejlődésben", mint minden "gyerek" ő is sokat eszik akarom mondani iszik. *
- Bár ha neked ezzel bosszúságot okozhatok akkor....Miért ne?*Gonoszul elvigyorodott, majd odaugrott Melindához. Megfokta a lány kezét és egyik szemfogával finoman felsértette a bőrét, majd lenyalta a kicsordogáló vérét.*
- Ejnye kisasszony, ne mondjon ilyeneket. Csak még nagyobb lesz tőle a fajtársam egoja. Nekem pedig elhiheti, az már így is elég nagy. *Gonoszul rávigyorgott Aldora, majd mikor az nemfigyelt gyorsan kacsintott egyet Melinda felé. Majd rántott egyet rajta és olyan halkan, hogy még fajtársa a piszok jó hallásával se halhatta suttogni kezdett.*
- Nyugi. Bízz bennem és készülj fel egy kis fájdalomra. *Mostmár mindkét szemfogával beleharapott a lány kezébe. Szándékosan nem a nyakába, ha egyszer beleharap valaki nyakába, nem igazán tud már leálni. Vagyis le tud, de ahoz sok akaraterő kell, és jelenleg inkább Aldora kell öszpontosítania, nem pedig arra, hogy életbe hagyja a lányt.*

~Jaj ennyit nyavíkolni...Ezek ketten különösen hasonlítanak. Mind2en szeretnek apró dolgok miatt hisztizni.~*Bosszúsan sóhalytott egyet. Nem igazán érdekelte, hogy Aldo arrébb tolta Melindát. Ha akarta úgyis megszerezheti tehát mind1. *
- Persze, persze...szívtelen szörnyeteg, gonosz boszorkány, félelmetes vadállat...Annak nevezel aminek akarsz Aldo Barras, de egyet ne feledj, nem félek tőled!*Játékosan kacsintott és nem mozdult egy tapodtat sem. Fajtársa fenyegetően közeledett hozzá, valamien szinten tudta, hogy a férfi nagyon gonosz és őrült meg ilyenek de egyszerűen nem tudott félni egy másik vámpírtól. Kivéve egyet de azt most nem áruljuk el. A lényeg, hogy nem félt. Aztán végre lelepleződött a "titkos fegyver" is. Cecília most ugrott egyet és pár méterrel arrébb érkezett meg. Nem azért mert félt volna, nem hát. Hisz elméletileg ők csak akkor halhatnak meg ha levágják a fejüket, az az izé pedig nem tűnik valami félelmetes fejkaszaboló akárminek. Igazság szerint csak azért ugrott el mert zavarta a tárgy csillogása. Mivel éjszakai élőlény ezért az ilyen fényes tárgyak zavarják a szemét. Hunyorogva nézte mi történik bár nem látott belőle túl sokat. Volt egy selytése a tárgyal kapcsolatban, de csak akkor lehet benne biztos ha elmúlik a csillogás, addig viszont kénytelen volt várni és figyelni az eseményeket.*

*Erőtlenül lebegett a vizen. Hiába ment arrébb, "kedves" fajtársa ígyis belevágta kicsi szívébe azt a nyomorult kristály...Nem halt meg, dehogyis halt meg! Csak lebénult..kicsit nagyon....Meg persze úgy enyhén le is fagyott mert az a kavics ami kritstály lefagyasztotta! Belülről tombolt! Átkozottul ideges volt, legszivesenbben felpattant volna és jól behúzott volna fajtársának...ha megtudta volna tenni...Hirtelen érezte, hogy felemelkedik, majd Melinda arcát látta meg, végül szívéből eltünt a kristály és kezdett kiolvadni. Beletelt egy kis időbe de kiolvadt. Lassan felült és körbenézett. Látta Aldot, aki kicsit fagyos hangulatban volt...Kitört belőle a nevetés, végül miután sikerült abbahagynia, hálás szemekkel ránézett Melindára. *
- Nagyon szépen köszönöm! Az adósod vagyok!*Elvigyorodott, két szemfoga előtűnt majd fajtársa felé fordult.*
- Mit akarsz kezdeni vele? *Kicsit megmozgatta végtagjait, majd csípőre tett kézzel nézte a fagyott férfit.*
- Mit szólnál hozzá ha meghívnálak egy teára őt pedig itthagynánk? *Gonoszul mosolygott, közben rá-rá pillantott Aldora. Akárhányszor ránézett alig bírta ki, hogy ne nevessen. Bár azért annyira ő se gonosz.*
- Majd szólunk valakinek, hogy itt van egy fagyott férfi. *Vigyorogva várta Melinda válaszát.*

//Néhány órával később//
*Mélázva sétálgatott a tőzegláp területén, de azért ügyelt, nehogy ingoványos talajra lépjen és a mocsárba essen. Az ünnepi hangulat, meg az egész ünnepi felfordulás mély depresszióba taszította, nem volt kedve semmihez, a tőzeglápbeli sétát is csak időtöltés gyanánt tűzte ki, bár nem egészen ez volt az úticélja…csak időközben elgondolkozott…Egy éve még minden más volt, volt családja, voltak akik körülvették szeretettel, most meg nincs senkije, mintha egymaga lenne a világon a reménytelenség mély szakadékába belezuhanva. Ahogy így sétálgat, egyszer csak feltűnik előtte egy másik ember alakja. Lépteit lelassította és várta, hogy közeledjen, de az alak nem mozdult.*
~Ez meg ki lehet és mit csinál a tőzegláp közepén?~
*Odasietve a mozdulatlan férfihoz tüzetesebben megvizsgálta és egy régi ismerőst vélt felfedezni benne.*
-Aldo? Aldo Barras? Mióta is nem találkoztunk? Hat éve tán?
*Választ nem kapva közelebb lépett Aldohoz.*
-Emlékszel rám? Tudod, a fogadóban találkoztunk egyszer…
*Hirtelen lélegzete is elakadt, amint a férfi vállára tette kezeit és tapasztalta, hogy az milyen hideg.*
-Egek, mi történt veled?
*Természetesen válasz most sem érkezett, de a myrte sikeresen megállapította, hogy régi barátját lefagyasztották. Nem gondolkozott sokáig, előhúzta varázspálcáját és egy mozdulattal véget vetett a fagyasztó varázslatnak.*
-Lauca sháá!
*A megdermedt testbe láthatóan visszatért az élet, fejét a myrte fele fordítva ránézett, majd eszméletlenül a földre esett.*

*A földre esett, de lassan kezdte visszanyerni erejét, legalábbis annyira, hogy mozogni tudjon. Felült, kezét szájához emelte, ajkai és egész teste hidegebb volt a szokottnál. Bár nem érezte a hideget úgy, mint egy közönséges halandó, de azt igen, hogy testrészei igencsak elnehezedtek, s az is feltűnt hamar, hogy hajtincsei közt jégcsapok is függnek. Lett volna számtalan kérdése a nemrég bekövetkezett eseményekről, viszont úgy érezte, mintha elméje is kissé megdermedt volna. Dehogy tudott most a két ármánykodó nőszemélyre gondolni…csak egy dolog járt a fejében, csak egyféle ízt akart érezni szájában, csak a felmelegítő forró vér illatára vágyakozott és szinte látta kibuggyanni lelki szemei előtt. De miért lenne ez oly nagy óhaj, hisz egy karnyújtásnyira van az életet adó, tápláló vér...egy gyors mozdulat és az egyik új erőre kap, a másik meg…na de úgy is tudjuk…Egy gyors mozdulat? Könnyű mondani, amikor az ember végtagjai csontig fagytak, egészen más fagyottan koordinálni a testrészek mozgását, mint megszokott helyzetben. Egyik keze lassan kinyúl a myrte fele, akit még mindig nem ismert fel amnéziája révén, és próbál szólalni…de az összefagyott kéklő ajkak előbb szét kéne nyíljanak. Végre sikerül hangot kiadnia, az első szava természetesen mi is lehetne más, mint:
-V…vé…vérht!
*Látszik, hogy a myrte értetlenül néz barátjára, de korántsem azért, mert zseniális elméjével(mint egyesek:P) egyből rájött, hogy vámpírral van dolga…nem….csak egyszerűen nem értette, hogy mit akar mondani Aldo. Így hát magától adódik a helyzet, hogy közelebb kell hajolnia…de vajon belegondolt már, hogy ez mennyi kockázattal járhat…viszont miért is kellett volna belegondoljon, hisz egy egyszerű (fagyott) mágus mit árthatna neki? Válasz: szemfogait beledöfi a nyakába és kiszipolyozza vérét…mondani sem kell, hogy Aldo mit lépett…*

//Köszönöm a játékot Melinda és Cecilia. Még találkozunk:)//

*Erejét már annyira visszanyerte, hogy nyugodtan abbahagyhatta volna a vérszívást...de könnyebb mondani, mint megtenni. Az előbbi dermedt/fagyott állapotból sikerült kikerülnie, kék ajkai visszanyerték megszokott halotti színűket, haját nem ékesítették jégcsapok többé és a belső dermedt állapot is teljesen megszűnt, mind a fejében, mind gondolataiban...Persze a fő gondolata mindvégig a myrte vérének belakmározása maradt, viszont nem kellett már teljes erőből erre az(számára)életmentő tevékenységre koncentrálnia, a hangok, melyeket az előbb hallott, a myrte szavai, végre sikeresen elértek céljukig...Aldo agyába.*
~Micsoda? Ez is ismer engem? Mikor találkozhattunk és miért viselkedik teljesen másképp, mint a többi régi "kedves"ismerős? Még könyörögni is képes az életéért...több ilyet szeretnék hallani, több könyörgő imát felém...Ő belátja, hogy milyen veszedelmes vagyok és fél tőlem...nem úgy, mint...De várjunk csak, ha életben hagyom, talán tud valami célravezetőt mondani a múltammal kapcsolatban...talán többet csiripelne, mint a többiek...~
*Nem volt könnyű dönteni, hisz az ízletes vérvacsiról kellett volna lemondjon...az pedig nem az Aldo stílusa, ha egyszer valamit elkezd, azt be is szokta fejezni...kerüljön bárkinek az életébe...Szerencsére, illetve a myrte szerencséjére nem Aldo volt az, aki döntött az életéről...helyette megtette valaki más...és Aldo újra hoppon maradt(grrrt:P)....*

//Köszönöm a játékot//

~Huh, de nehéz volt. *Aztán meg Cecília kérdezgette. Lehetett látni hogy Ceci örült a másik fagyottnak.
Melinda gondolkozott mitévő is legyen, mit tegyen Aldoval.*
-Szerintem maradhat ilyen viccesen. Mért is ne? *És elnevette magát.* - Boccs én inkább elhagynám ezt a területett. Egy kicsit elég
volt a vámpirokkal. Nem akarlak megsérteni. Te azért nem vagy olyan rossz. Szia. Majd találkozunk.*És el ment Nwalaca Tűzeglábjából. És most a nyulacskájához vette a célját. Azóta míg elrabolták Melindát a nyúl egyedül elment. Hogy hová? Nem tudni.





//Köszönöm a játékot Szegény Aldo //

*Még mindig vigyorogva nézte Aldot, közben persze Melindára is odafigyelt.*
-Megértelek! És hát azt hiszem ideje nekem is mennem, nem szívesen lennék itt mikor ez a idióta kiolvad. //Már bocsy Aldo :P Vagy inkább mégse xD//*Még futólag rápillantott kissé fagyott állapotban lévő fajtársára, végül ő is hazaindult.*