3. Turinqui, a Királynők lugasa

Tárgy: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Hétf. Jan. 12 2009, 18:59

TURINQUI, A KIRÁLYNŐK LUGASA

Az Evolyrani Birodalom déli részén fekszik Turinqui, a Királynők lugasa, e pompás, illatos virágokkal pompázó terület. Valaha ez volt az evolyrani királynők nyári szállása. A Királynők kora ugyan már réges-régen lejárt, de Evolyran fői e helyet mindig nagy becsben tartották és vigyáztak rá, hogy megőrizze eredeti ragyogását.

A Lugas közepén, ezer színben nyíló virágok között áll a három tornyú kis kastély, melynek falait befutotta már indák ezernyi hada, de falai dacolnak idővel, indával.
A Kastély, mint egy kis ékszer áll e virág-sokadalom közepén, méltósággal és nemességgel vonva be az egész tájat.

A Kastélyba, a sok járástól megkopott, de masszív lépcsősor vezet fel. Bejárata a kisebbik torony aljában nyílik. A belépő itt egy kis ebédlőbe jut azonnal, ahol az asztalok és székek várják, hogy az idetévedő elfogyassza rajta ebédjét. De annak sem kell éhen maradnia, akit csak egy vihar zavart le útjáról, hisz az ebédlő mellett nyíló kamra tömve van szárított és sózott húsokkal, sajtokkal, és néhány flaska bor is található itt mindig, hiszen a Négy Evolyrani gondoskodik arról, hogy a Kastély kamrája mindig tele legyen.

A magasabbik, Kettős-torony rejti magában a Kádas-szobát és a hálófülkéket. Egyszerre tíz vándor is elfér itt, ha arra kerül a sor. Kényelmük minden esetben biztosított lesz, mert gondos, lelkiismeretes szolgák állnak az Evolyraniak rendelkezésére, akik csak e hely tisztaságáért és a vándorok kényelméért felelnek uraiknak.

A Kettős-torony aljában a Könyvek-háza található, ami gyertyafénytől világos esténként, s a könyvek, pergamenre rótt versek sokasága várja, hogy valaki kézbe vegye őket.

A kastély mögött fut a Turinqui csermely, melyről az egész táj a nevét kapta. A csermely mellett áll a régi Szolgáló-lak, melyen sokkal jobban meglátszik az idő pusztítása, mint a kastélyon, de azért a széltől és esőtől még mindig megvédi a vándorok lovait. Padlóján mindig friss szalma van, agyagedényekben pedig ropogós zab várja, hogy egy-egy paripa elmajszolja.

A csermely egy kis zúgóval folyik tovább déli irányba. Partján vadlovak vágtatnak, madarak pihenik ki reptük fáradalmait, gyíkok sütkéreznek kövein.

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Pént. Jan. 30 2009, 21:38

*Orin nagyúr lévén, hogy nincsen épp tennivalója, úgy döntött, hogy ellátogat a lugasba. Régen, kiskorában nagyon szerette a virágokat. De mostanában mindenhez olyan komoran állt hozzá. Mármint olyan rideg lett az évek folyamán. Talán a démonok vadászata és megölése teszi ezt vele, de láthatóan rosszabbodik a helyzete. Már csak egy árnyéka régi önmagának. Pedig mennyire szerette ő a játékokat, versenyeket, gyerekeket...Nem mintha most nem szeretné őket, csak valahogy másképp áll hozzájuk. Olyan fura érzés járja át ilyenkor. Maga sem tudta, mi ez, de könnyen lehet, hogy egy démon átkot küldött rá vagy valami ilyesmi. Nem lehet tudni. Annyi biztos, hogy Orin nagyúr egyre kevesebbet pihen, egyre többet dolgozik. És még csak nem is nevet. Csak nagyon ritkán. A sok-sok démonokkal eltöltött év és a vezetői szerep nagyon komorrá tette. Ez nagyon elszomorította. És hát megpróbálta magát felvidítani azzal, hogy egy ilyen gyönyörű helyre jön el. Elképzelte, ahogy megpillantják őt, a nagy robosztus embert a virágokkal teli lugasban. Valószínűleg nagyon vicces látvány lehet. Sóhajtott egy nagyot, majd nagy magányosan leült az egyik virágágyás mellé, s elgondolkozott az élet dolgain.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Pént. Jan. 30 2009, 21:56

*Élvezte az esőben való repülést. Egészen addig, míg szárnyai át nem áztak annyira, hogy képtelen legyen tovább repülni. Ráadásul annyira elszórakoztatta magát a vízcseppektől mélyen meghajló virágokkal való játszadozásban, hogy észre sem vette, de már rég nem az övéi földje felé tartott. Végül, mikor már szárnyai is összetapadtak néha repülés közben, s ő bucskázott emiatt párat a levegőben, míg újra szét nem váltak szárnyai, elért egy tarkálló lugashoz. Nem kellett sokat tanakodnia magában hol is van, hiszen jól ismerte a Királynők lugasát. Mert ott volt. Nem tudta, miként vetődött el ennyire más irányba, de tény, hogy ott állt most az egyik rózsabokor tetejében.*
- Nahát... Milyen szórakozott vagyok ma. Jól elvétettem az irányt.
*Viccesnek találta a helyzetet. Átlebbent egy nagyobbacska rózsafa tetejére. Szárnyait a napsugarakra bízva széttárta, s úgy figyelte a közelgő nagyurat. Még nem szólt neki. Várt míg az oda ért, és letette magát épp az alá a rózsafa alá, melyen a valda ült, lábait vidáman lóbálva.*
- Nahát... Nem is tudtam, hogy romantika is lakozhat egy démonölő szívében...
*Persze ezt nem gondolta komolyan, de nem bírta megállni szó nélkül a dolgot, hiszen a férfi annyira passzolt a lugashoz, mint valda a sötét erőkhöz. És ha a hirtelen megszólítás nem lett volna elég a nagy darab harcosnak, hát kiélvezhette annak örömét, hogy megtudhatta, milyen élmény az, amikor egy valda ázott szárnyáról rá csöpög a víz, közvetlenűl a fejére.*
- Köszöntelek Orin nagyúr! *tett eleget azért a tisztességnek*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Pént. Jan. 30 2009, 22:09

*Furcsa volt azért neki is, hogy ilyen helyen mutatkozik. Még a végén rosszat fognak róla gondolni...Amint a földön pihenve elmélkedett, hirtelen egy vékonyka hangocska ütötte meg a fülét. Olyan ismerős volt neki, de nem jött rá, kié lehet. Mindenesetre az biztos volt, hogy nem valami kedves, ha ilyen megjegyzéseket tesz. ~Hm, már itt sem lehet nyugton pihennie az embernek?~ Kérdezte magától, majd a hang irányába próbált fordulni, de éppen ekkor mintha eső esett volna, úgy zúdult rá a víz a feje fölötti ágról. Aztán mikor végre letörölte a sok vizet és mérges arccal felfelé nézett, szépen köszöntek neki. Nevezetesen Flow úrnő. Orin nagyúr próbált gyengéd lenni, de nem tudott. Mosgorván tekintet a valdára, majd így szólt.*
-Én is téged! Már itt sem hagytok békében?
*Kérdezte morogva, majd feltápászkodott, hogy arrább menjen egy kicsit, ahol nem zavarja őt a valda játszadozása. Nem érdekelte most őt, hogy éppen a Merenhy-páros egyik tagjával tiszteletlenkedik. Hiszen nem ő volt az, aki köszönés nélkül rárontott Flow-ra. Mérges pillantásokat vetve a háta mögé, hol az úrnő pihent, indult még messzebb, hogy még csak ne is lássa a valdát. Nagyon rossz kedve volt a ami napon. Még annak ellenére is, hogy nem volt annyi munkája. Itt is látszik, hogy mennyire változott a jelleme gyermekkora és ifjúkora óta. Egy nagyobb bokorhoz érve bevackolta magát, majd próbált relaxálni, amennyire csak tudott. De nem nagyon ment neki. mindenhogyan kényelmetlen volt. És még a valda kuncogása is ott csengett a fülében. Mintha ott lenne mellette...Mérgesen csapkodni kezdett kezeivel a feje körül, hogy mindent elhessegessen, majd újból megpróbált pihenni.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Pént. Jan. 30 2009, 22:24

*Orin nagyúr faragatlan viselkedésétől látványosan felfújta magát. Valóságos kis pukkancsként rugaszkodott el a rózsafáról. Minél idegesítőbben igyekezett körül dongani a férfit. Amikor az bevackolta magát egy hatalmas, színes virágoktól tarkálló bokor alá, a valda könnyedén besurrant a kitárt szirmú virágok közé. A nagyúr feje fölött kacarászva ugrándozott, minek az lett a következménye, hogy száz, és száz színes szirom kezdte beborítani az alattuk pihenő urat. Flow vidám kacagása elő csalogatta a lugasban rejtőző madarakat is, amik rögvest játékba is kezdtek az úrnővel. Persze kisebb fogócskát rendeztek, amitől már az eddigiek sokszorosát kapta a nyakába a férfi a szirmokból.*
- Orin nagyúr miért nem szereti Flow úrnőt?
*Ezt a kérdést úgy tette föl, hogy a bokorba kapaszkodott, s majd hogy nem fejjel lefelé csüngve, és himbálózva szórta kezecskéiből a virágszirmokat. Persze mind eközben kedves dallamot dúdolgatott.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Pént. Jan. 30 2009, 22:36

*Még mérgesebb lett a lehulló virágszirmokat meglátván. És az az idegesítő nevetés...Ez a napja valahogy nem akart jól összejönni. Mérgesen felült, majd mély hangján erélyesen így válaszolt.*
-De Orin nagyúr szereti Flow úrnőt! Csak Orin nagyúr napja nem éppen úgy alakult, ahogy tervezte. Nagyon rossz kedve van...És minden zavar. Bocsáss meg! Nem volt szándékos! Ugye nincs harag?
*Nézett kérőn a valda szemeibe. Megrázta, megütögette a fejét. Mintha nem lenne rendben valami odabent. ~Csak nem vagyok dilis?~ Kérdezte magától. De most már sokkal jobban volt. Mintha megtisztult volna a feje. Aztán Flow úrnőre nézett, aki biztosan csodálkozva figyelte őt és a "gyógyító" tevékenységét. Majd kitisztult fejjel felállt és így szólt.*
-Tényleg nagyon sajnálom! Mintha nem is én lettem volna...Talán orvoshoz kellene forduljak. Mert mostanában többször is tapasztaltam már ezt az érzést. Nem tudom, mi lehet...
*A messzeségbe tekintett, s végigsimított a haján. Nagy levegővételek közepette próbált teljesen lehiggadni. Ami nagyjából sikerült is neki. Egyszer-kétszer még mintha ismét elborulna az agya, de aztán már rendben érezte magát. Újból a várakozón rátekintgető úrnőre szegezte tekintetét, majd nem bírta, s lesütötte szemeit. Remélte, hogy nem bántotta meg túlságosan az úrnőt, mert nem akart haragban lenni vele. Ahhoz túlságosan is kedvelte.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Pént. Jan. 30 2009, 23:36

*Flow meglepett pislogással figyelte az elrohanó férfit. Egy röpke pillanatig talán még csalódással vegyes dühöt is érzett. Az viszont hamar kiszökkent gondolataiból, és helyét az izgágaság vette át. Miután már nem volt hajlandó ott rostokolni, ahová a nagyúr olyan neveletlenűl lepakolta, hát felröppent úgy nyolc méter magasságba. Kezét napellenzőként használva kezdett el forgolódni saját tengelye körül. Azt leste, merre is lehet most a nagyúr.*
- Szóval ott bújkálsz?!
*Kacagva szólalt meg, és eztán már azt figyelhette meg, hogy a behemót férfi vissza indul a feléje vezető ösvényen. A szürke valda boldogságtól sugárzó arccal szaltózott, és cikázott kis ideig az égen, aztán villámokat megszégyenítő gyorsasággal szállt le oda, ahonnét fölemelkedett. Úgy várta Orint, mintha el sem moszdult volna onna. Sőt, még türelmetlen dodolást is produkált az egyik lábával a hatás kedvéért.*
- Nem szép dolog így faképnél hagyni engem... *lapos pillantással nézett föl a férfi magasan lévő arcába, aztán hirtelen bájos mosoly költözött gyönyörűséges arcocskájára miközben egy szempillantás alatt felröppent a férfi elé.*
- Már nem is haragszom. Látod? *Kérdezte tőle úgy, hogy még szélesebben vigyorgott, és önmaga körül forgolódva énekelgetett egy kicsit. Végül elhallgatott, és a nagy harcos szemeibe nézett.* - Ha beteg vagy, és nem testileg, akkor küldhetek hozzád látó valdát, hogy meggyógyítson. *Ajánlotta föl bájosan rebegtetve hosszú pilláit.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Szomb. Jan. 31 2009, 13:03

*Elgondolkozott a hallottakon. Talán tényleg jó lenne egy kicsit megnézni, hogy mi baja lehet. Mert ki tudja? Talán valamiféle átok ül rajta. Ezt nem elehetett tudni. Orin kérdőn a nőre pillantott, majd így szólt.*
-Nos, lehetséges, hogy igazad van, és meg kellene magam vizsgáltassam...Örülök, hogy nem haragszol. Tényleg nem tudom, mi ütött belém. A legjobb lesz, ha egy kicsit pihenek és ezt most úgy gondoltam, hogy te nem vagy a közelemben. Jelen pillanatban nem tudom, hogy mennyire vagy biztonságban a társaságomban. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam...De nem szeretnék bántani senkit sem. Tudod, talán nem is volt jó ötlet az, hogy többet pihenjek. Ha ilyen veszélyes vagyok...
*Bocsánatkérő pillantásokat vetett az úrnőre, majd megfordult és elindult, hogy visszamenjen dolgozni. Talán az a legjobb, ha egymagában van és nem kommunikál senkivel sem. Túl kockázatos lenne. Szíve összeszorult, de remélte, hogy a valda megérti őt és nem fogja ezentúl "zavarni". De a nagyúr nem bírta. Muszáj volt méág egyszer megfordulnia és a valdára tekinteni.*
-Ég veled, Flow!
*Azzal most már végleg megfordult és elindult arrafelé, amerre a lába vitte. ~Biztosan lesz valahol munka..mert az mindig van...~ Gondolta búskomoran, majd fejét lehajtva lépegetett a virágokat lassan maga mögött hagyva...*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Szomb. Jan. 31 2009, 13:17

*Tátva maradt a szája, amikor a nagyúr fogta magát és távozni készült. Flow most első ízben vette át a mellette nyíló vérvörös rózsa színét, és duzzogva robbant be a virágk közé, ezernyi szirmot küldve meg repülő túrára. Valdák közt sem mindennapi sebességgel száguldott keresztül a lugas növényei fölött. Itt-ott temérdek szirom is tehetetlenűl kavargott a levegőben, a valda hölgy által keltett légörvényektől. Mire beérte a férfit, a kis valda arc már szokásos színében pompázott. Csak szemei szórtak szikrákat még.*
- Minek így sietni? Csak jössz, és már mész is... nem jó ez így harcos úr! Még csak körül sem néztél ebben a gyönyörű lugasban, és még a madarak sem kezdték meg szívmelengető dalaikat, melyek mindenkit nyugalommal töltenek el. Maradj még... Énekelek is neked, ha szeretnéd...
*Lefegyverzőn mosolyogva próbálta rábvírni a maradásra.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Szomb. Jan. 31 2009, 13:32

*Már majdnem elhagyta a lugast, mikor a nő beérte. Orin megtorpant egy pillanatra. Meglepte, hogy Flow utánajött. Pedig remélte, hogy nem fog. Sóhajtott egy nagyot, majd a nő szikrázó szemeibe nézve így szólt.*
-Ne neheztelj rám ezért, kérlek! De hidd el, hogy nem szeretnék rosszat azoknak, akiket szeretek. Beszélnem kell a többi vezérrel, hogy döntsenek sorsomról. Így ugyanis nem hiszem, hogy alkalmas lennék a vezetői szerepre. Egy szörnyeteg vagyok...magad is láthattad...Szívesen meghallgatnám éneked, biztos nagyon gyönyörű! De kérlek, érts meg engem!
*Szíve összeszorult a saját szavai hallatán. ~Talán mégsem kellene ezt tegyem...Talán megpróbálhatnám....de nem akarok senkit sem bántani! Muszáj lesz megvizsgáltassam magamat!~ Vívódott magában. Még mindig ott állt a valda előtt mozdulatlanul. Nem tudott elmenni. Szíve azt súgta neki, maradjon, de a józan esze viszont indulásra késztette. Óriási csatát vívott legbelül. Végül a szíve győzedelmeskedett. Elhúzta a száját, de nem ment el. Lehuppant a virágok közé. Még el is nevette magát azon, hogyan nézhet ki iit ő, a nagy behemót a sok virággal körülötte. Felnézett az össze-vissaz repkedő valdára, majd így szólt.*
-Úrnő, maradok. De a legjobb lesz, ha megtartod tőlem a 3 lépés távolságot, mert nem szeretném, hogyha bajod esne...
*Most ugrott csak be neki, hogy mit mondott. Hisz Flow úrnőnél nem nagyon lehet lemérni a három lépés távolságot, mivel ő repül. De most már nem tudta visszaszívni, amit mondott. Bocsánatkérően tekintett a mosolygó valdára.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Szomb. Jan. 31 2009, 14:00

*Elégedetten szemlélte a lugas virágai közt elveszni látszó harcost. Mézédes, lágy hangján énekelni kezdte népének egy régi, bűbájos dalocskáját. A nagyúr tekintetének hűséges követésében kezdte meg légies táncát a rózsák özönében. Az úrnő hangja lágy, símogató szellőként lengte be a Királynők lugasát. Énekes madarak csatlakoztak trilláikkal a valda előadásához. Flow piruettek, és akrobata röpködéssel szinesítette bűvös dallamát. Ezerszer, vagy talán még többször lejtette már el ezt az egy táncot, a hozzá tartozó dallal egybe szőve. Az úrnő eleven tűz színében tündöklő fürtjei vidáman szökkentek ide-oda a nő táncának hevében. Hangja ezalatt rá telepedett minden élőre, mi 20 méteres körön belül tartózkodott. Néha a nagyúr szemhéjai is megremegni látszottak. A madarak éneke is kezdett alább hagyni, és egyre több szárnyas állat szállt le a lugas lágyan ringó növényeire. De a szürke valdák úrnője csak énekelt, és énekelt. Míg bűbájjal szőtt dallamaitól már a madarak is bókán rejtették fejüket szárnyaik alá, hogy teret hódíthasson a varázslatos álom, mit a valda bűbája idézett elő. Mert nem közönséges dallam csendült föl az úrnő hangján. Egy ősi valda bűbáj volt ez, mit arra találtak ki, hogy álomba rigassanak bárkit, s bármit, mi csak fültanúja lesz neki. Hatására mély, de könnyű álomba merülnek, s mire felébrednek csak a szeretet, és boldogság járja át bensőjüket. Ezt egyébként szívesen vetették be a valdák akkor is, amikor csinytalankodásaik közepette túlmérgesítettek valakiket. Olyankor jól jött e bűbáj.*
- Békés álmokat kedves nagyúr! *Mondta az elszenderült nagyúr arcára kedveskedő puszit nyomva. Majd felszökkent, és pár tiszteletkör megtétele után elrepült a Ragyogó tölgyesbe. Kacaja még sokáig hallatszott a megbűvölt lugas virágai között.*

Vendég

*A csermely melletti kis lépcsősoron ül. Szemei belefúródnak a sötétbe, s amikor a lebbenő árny feltűnik, ő is feláll. Íja hátán, tőre, kardja a derát övező bőrszíjon. De most erre nem lesz szüksége. Bercelise érkezik, s vele nem harcol. *

Vendég

*Az isthar sietős léptekkel halad a csermely mellett. De már látja, hogy a férfi várja őt.*
- Handassë Ëaren! Legyen szép az estéd! Üdvözöllek! Jöjj járjunk egyet.
*mondja a nő, s belekarol a férfiba s elindulnak.*
- Megszerezted?
*suttogja a nő, pedig már letértek a kis útról, ahol esetleg rájuk akadhattak volna.*

Vendég

- Szép estét neked is Bercelise Cynet!
*de még mielőtt bármi mást is mondhatna, a nő belékarol és magával húzza. S ahogy a tünde számított rá, nem is sokáig kertel. Az isthar nem az a fajta, s a tünde ezt nagyon is jól tudja.*
- Nem, isthar, nem sikerült.
*válaszol ő is suttogva. De azt nem meri elmondani a nőnek, hogy ki is ment a dolog a fejéből.*

Vendég

- Óh!
*tör fel a mágusból a csalódott sóhaj.*
- Talán nincs egy fogadó Evolyranban, ahol beszerzehető lenne egy sárkánytojás?
*kérdi a férfitól. *
- Vagy talán Caitlin kisasszonynak kellett beszerezned nyilakat, hogy nem tudtál utána járni a kérésemnek?
*s hangjában csepnyi gúny érződik. Szeretei a férfit, hisz Handassë a legjobb barátja már évek óta. Sok kalandot megértek már, s ezért is merte rábízni a sárkánytojás beszerzéssét. Egy csordaterelő, ha sárkánytojást akar, az nem olyan feltűnő, mintha azt egy isthar tenné.*

Vendég

- Nem, Bercelise. Nem Caitlin miatt nem sikerült. Ma nem is találkoztam vele.
*mondja a tünde, s ha most világos lenne, akkor a mágus láthatná, hoyg elpirul. De szerencsére csak a hold világít nekik, s annak fénye, ahogy a kis csermelyen hullik.*
- Nem találtam ma senkit, aki ilyet árult volna...
*de szava hamisan cseng, s megáll.*
- Ne haragudj Bercelise. Ki ment a fejemből a kivánságod. Ma Ysha töltötte ki minden gondolatom. Valami baja van, s vele kellett foglalkoznom. Egész nap az istállóban voltam.
*vallja be az igazat, hogy a lova mellett volt ma. Egy tünde nem tud hazudni. S különben is a mágus, aki a legjobb barátja, úgy is észrevette volna hangja hamis csengését.*

Vendég

- Drága Handassëm! Ha szeretett lovad beteg, akkor miért nem ezzel kezdted? Akkor nem rángattalak volna ide ma este? Miért nem üzentél?
*kérdi a mágus és hangjában aggodalom csendül, mert tudja, hoyg a tünde és a lova olyanok mint egy lélek, két testben. A csodálatos paripa szinte kitalálja tünde gazdája gondolatait.*

Vendég

- - Nincs semmi komoly baja, csak én aggodalmaskodtam túl a dolgot. De Evolyran egyik legjobb állatmágusa vizsgálta meg, s nem talált nála semmit. Csak öregszik Bercelise. Öregszik. Már több, mint tizenöt éve szolgál engem...

Vendég

-*Az isthar bólint a férfi szavaira, majd lépteit emgfordítja, s elindul vissza, oda honnét jöttek.*
- Akkor is mellette van most a helyed... Menj Handassë!
*s elengedi a férfi karját, s megvárja míg az eltávolodik.
Aztán leül a csermely partjára és a vízen megcsillanó hold fényét bámulja. Szemébe lassan könynek kúsznak.*
~Irigylem Caitlin! Bírja Handassë szerelmét... S a tünde nem is sejti, hogy már régen sokkal töbebt érzek én is iránta, mint a barátság. De amíg Caitlin él és Handassë így érez, addig nem tudhatja meg, hogy én többet akarok mint a barátsága...~
*de azt tudja, hogy érzéseit soha nem árulja el a férfinak. A tünde barátsága százszor fontosabb neki, mint sem, hoyg elveszítse.
Lassan feláll és ő is elindul vissza a sjátjaihoz. *

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Kedd Feb. 17 2009, 21:54

//Időn túli...//

*Mosolyogva érkezik a lugasba. Még sosem járt itt, s most egy madárka vezette el, akit szépen megkért erre a feladatra. Most ez a madárka vidám szárnycsapásokkal szállt tova, de Erri nem ment tovább vele. Széles mosollyal elköszönt tőle, majd jobban szemügyre vette, hova is került. Mikor megpillantotta ezt a helyet, egyből beleszeretett. ~Ez valami csodálatos! Majdhogynem szebb, mint a valdák földje! Nagyon szépek ezek a virágok! Ezernyi színben pompáznak...Lássuk, van-e olyan színű, mint a hajam.~ Azzal boldog szárnycsapásokkal szállt tova a különböző színű virágokra. Úgy repkedett egyikről a másikra, mintha csak lépkedett volna. Szabályosan ugrált. De egyelőre egyetlen olyan virágot sem talált, mi oly vörösen virítana, mint az ő haja...és mint Flow úrnőé. Mióta találkozott az úrnővel, még jobban megszerette hajszínét. Addig is jóban volt vele, de így...nagyon tetszett neki, hogy legalább valamiben hasonlít Flow-ra. Ezekkel a gondolatokkal keresgélt tovább, de úgy tűnt, vörös színű virág nem nő itt. Kissé szomorúan reppent tovább, hogy megtekintse az épületet, mit már igen csak benőtt a sok inda. ~Nos, nem is oly csúf. Pedig az emberek és más óriás népek nem szoktak valami csodaszép épületeket építeni...Ahogy én ismerem őket. De ez kifejezetten tetszik.~ Kíváncsian szállt le az egyik ablakpárkányra, majd bekukkantott a szoba ablakán. Nem látott sokat sajnos, de annyit ki tudott venni, hogy egy ágy és egy nagy szekrény is van a szobában. ~Tehát ez valószínűleg a hálószoba...~ Majd mivel nem volt sok értelme tovább leskelődni, feljebb repült, hogy a kéményre szállva körülnézzen egy kicsit. Amint felrepült, s szétnézett, valami csodálatos látvány tárult elé. A virágok különböző formát alkottak, ahol egymás mellé sok egyforma színű nőtt. Mintha csak szándékosan csinálták volna így. Az egyik kék virágcsoport éppen olyan volt, mint egy kis valda. Ezt Erri meg is mosolyogta, s el is időzött rajta tekintetével. Alig bírt betelni a látvánnyal. Már-már attól kellett tartania, hogy leszédül onnan fentről, annyira szép a kilátás. De aztán jobbnak is látta egy utolsó körbetekintés után, hogy lejjebb ereszkedjen. Ott pedig csodák csodájára egy gyönyörű rózsabokrot pillantott meg, amin vörösen virítottak a virágok. Ennek megörülve leszállt oda, s elkezdett játszadozni velük. Nagyon tetszett neki ez az egész. ~Csak kár, hogy Émia vagy Flow úrnő nincs itt...vagy egyáltalán valaki. Igazán eljátszogatnék itt valakivel...Jaj, hogy milyen rossz egyedül bóklászni....így ezek után, hogy megismertem pár kellemes társaságú valdát, akikkel "néha-néha" még csínyeket is elkövethetnék...Mert már egyedül unalmas...~ Ezen rágódva leszállt egy kisebb virágra. Éppen hogy elfért rajta, de nem volt kényelmetlen. Feneke kissé virágporos is lett, de nem foglalkozott azzal sem. Hátratette kezét, hogy a nap melegítő sugaraiban fürödjön egy kicsit, s kiverje fejéből a magányosság gondolatát. ~A legjobb, ha most kikapcsolok egy kicsit...akkor talán visszatér a felhőtlen jókedvem..~ Itt az égre bámult, majd mosolyogva megjegyezte.*
-Olyan felhőtlen, mint a mostani ég. Csak a nap süt, semmi más....tökéletes...egy csíny megtervezéséhez!
*Azzal agykerekeit gyorsan mozgósította, hogy valami jó kis pimaszságot találjon ki. ~Majd aztán elmondom Flow úrnőnek, meg Émiának, s aztán egy jót szórakozunk! Bár Flow úrnőt elég vicces lenne csintalankodni látni....~ Ezen nevetett egy jóízűt, majd lehunyva szemét átadta magát a semmittevés örömének, de agyát járatta, hogy egy tökéletes tervet dolgozzon ki.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Szer. Feb. 18 2009, 09:39

//Időn túli...//

*Öszvére lassan botorkált az úton. Szépség mosolygós tekintettel bámészkodott jobbra, balra a megszámlálhatatlan mennyiségű, káprázatos szépségű virágok között. Most először ült az öszvér hátára, és kifejezetten tetszett is neki a magaslati kilátás. No, meg az, hogy addig sem kellett koptatnia saját lábait.*
- Nézd Szürke! Milyen gyönyörű virágok... ameddig csak a szem ellát.
*Nyakát nyújtogatva emelkedett fel kissé hátasán, hogy jobban belássa az egész lugast. Már ha látta volna egyáltalán a végét. Mert azt ugyan nem látta, akárhogy is nyújtogatta nyakát. Viszont Szürke hirtelen felhorkantott, és neki iramodott. Szépség sikkantva kapaszkodott hátasa nyakába, és próbált nem leesni.*
- Szürke! Szürke! Állj meg!
*Kétségbeesett kiabálása talán eljutott az öszvér tudatáig, talán nem, de tény, hogy Szürke lassított hirtelen vágtáján, s végül megállt. És tette ezt a liget egyik füves részén. Persze azonnal neki is látott a legelésnek. S lány meg háborogva, na meg háborgó gyomorral kászálódott le a hátáról. Kissé előre hajolt kezeivel térdein támaszkodva, és becsukott szemmel igyekezett megnyugodni. Riadtan verdeső szíve lassacskán lecsillapodott, s Szépség fölegyenesedett, és most talaj szintről hordozta körbe tekintetét a lugas színpompás virágain.*
- Ej Szürke... Ezért megérdemelnéd, hogy ne kapj estére abból a finom abrakból, amit Antonius nagyúrtól kaptunk.
*Neheztelve pillantott félre az állatra, majd újabb sikkantással fölfedezte, hogy az épp a gondosan megművelt kertben legelészik, így száron fogva sebesen odébb vezette hátasát. Egy erős fához sétált vele, amihez ki is kötötte.*
- Na, itt legelhetsz kedvedre.
*Alig néhány percnyire távolodott el az öszvértől, amikor tekintete három toronycsúcson állapodott meg. Futásban közelítette meg az épületet, ami egy kastély volt. A kastélynak három tornya volt, és fenséges látványt nyújtva trónolt a lugas kellős közepén. Hogy az ódon kastély a lugas központját képezte, az csak akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a lányka elért az építményig. Még egy díszes szökőkutat is talált ott, közepén egy szépséges teremtéssel, ki kecses könnyedséggel tartotta kancsóját, melyből még most is napfénytől csillogón folyt a kristálytiszta víz. A szobor küllemén semmi nem árulkodott elhagyatottságról. Olyan tiszta volt itt minden, mintha naponta rendezgetné valaki a szökőkutat, s környezetét. Szépség bedugta kezét a kancsóból kifolyó vízbe, s hagyta had szökjön át újjacskái között. Amikor elunta eme tevékenységét akkor elsétált a kastély egyik ablakához. Orrát az üvegnek nyomva kukkantotta meg az ablak mögötti szobát. Tátott szájjal nézte a por, és pókháló lepte butorzatot. Aztán fejét elhúzta a kellemetlen érintésű üvegtől. Orrára telepedett koszfoltjáról mit sem sejtve ugrándozott el egy másik ablakhoz. De itt is az előzőhöz hasonló látvány fogadta.*
~Nahát. Hogy hanyagolhatnak el ennyire egy ilyen szép kastélyt?... Vajon lakik itt még valaki egyáltalán?~
Elgondolkodva futott ablaktól ablakig, s egyszer csak, egyik hirtelen hátrálása közeben neki ütközött valaminek. Vagy valakinek? Mert egy kisebb sikkantást hallott háta mögül, s ezt most nem ő produkálta. Riadtan perdült meg saját képzeletbeli tengelye körül, s mivel találta szemben magát? Egy valdával. Egy izgatottan repdeső valdával, kinek haja úgy imbolygott gazdája mozdulataitól, mintha eleven lángnyelvek nőttek volna ki bájos fejecskéjéből. Szépség a kezdeti ijedelem elmúltával mosolyogva hajolt meg udvariasan a valda lány előtt.*
- Szia! Bocsánatot kérek, amiért megijesztettelek...
*Bocsánatkérő pillantást küldve a valdának állt némán pár pillanatig, de aztán újra szólásra nyitotta száját.*
- Engem Szépségnek hívnak, és az öszvéremmel tévedtem ebbe a lugasba. Téged hogy hívnak? És ha nem haragszol, elárulod, te milyen néphez tartozol? Még sosem láttam szárnyas lányt eddig...
*Piros pozsgás arccal nézte a valda szép szárnyacskáit, melyek szaporán verdestek.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Szer. Feb. 18 2009, 18:32

//Időn túli...//

*A tervet már félig-meddig kitalálta, de nem, jutott már eszébe semmi sem. Mérgelődve akart tovaszállni, mikor megpillantott egy hatalmas valamit, aminek majdnem nekirepült. Hatalmas sikolyt hallatva elkezdett zuhanni, s a földtől pár centire állt meg szárnyival hevesen csapkodva. Majd szép lassan feljebb emelkedett, s kibújt két virág összeérő szirmai között. ~Vajon mi lehet ez...vagy ki?~ Találgatott, majd jobban szemügyre véve a robosztus alakot egy emberféleséget ismert fel benne. ~Nicsak, egy emberfajzat! Mit keres errefelé ilyenkor? Igaz, jó az idő és süt a nap...miért ne lehetne itt? De pont rám kellett találjon és meg kellett zavarnia a pihenésemet? Na majd én megmutatom neki, hogy milyen egy okos és mérges valda!~ Azzal előreppent búvóhelyéről, pont, mikor az óriás az irányába fordult. Aztán hallott egy-két mondatot, amitől csak még mérgesebb lett. ~Még hogy idetévedt! És hogy én szárnyas lány! Na ne nevettessen! Hát nem ismer fele gy valdát?~ Csípőre tett kézzel, vékony, ámde annál hangosabb hangon szólalt meg.*
-Szia "picike"! Most az egyszer megbocsátok, amiért megzavartad pihenésemet, de ha legközelebb ilyen előfordul, akkor lesz ne mulass! Egyébként Errinaya a tisztességes nevecském, és egy valda vagyok, ha nem tudnád! Igazán lehetnél annyira művelt, hogy felismerj egy valdát...
*Arca lángvörös volt, s úgy pörölt a vele szemben állóval, hogy képes lett volna szétpukkadni. Aztán párszor körberepülte Szépséget, így megszédítve kicsit a lánykát. Azután az arca elé repült közvetlenül, s mélyen a nagy szemekbe nézett, melyek akkorák voltak, mint az ő ökle. Szemeit összehúzta, s karba tett kézzel mondta.*
-És te, Szépség, honnan érkeztél? És miféle vagy? Ugyanis én nem igazáén tudom megkülönböztetni egymástól a fránya mágusokat és a seldëket. Még a tündéket felismerem hegyes fülükről, de a többi az számomra mind egyforma! Különben is...én még csak iskolába sem járok! A lakótársamtól, Nelennától tudok mindent a körülöttem és Evolyranban élő népekről. Szóval tudásom igen csak hiányos...De azért tudok jó pár dolgot, ami megbecsülendő! Úgyhogy ne hidd, hogy átverhetsz! Mondd csak meg szépen az igazat magadról! Én sem hazudok neked, elhiheted!
*Morcosan repült a magasba, majd megállt egy pillanatra a levegőben, hogy bemérje célpontját, aztán nekiiramodott, s megcélozta Szépség feje búbját. De becsapódás előtt pár centivel lelassított, s csak egy kicsit koppintott a lányka fejére. Persze ez is elég fájdalmas lehetett a számára, ugyanis Erri nem volt finomnak mondható. Aztán ismét a robosztus lány elé reppent, hogy kárörvendően az arcába nevessen.*
-Na, mit szólsz hozzá? Egészen praktikusak a szárnyacskáim, nemde? Na, de most már tényleg nyugton maradok és meghallgatlak....Ugye nem fájt nagyon? Nem akarlak bántani, csak szeretek rosszalkodni, ennyi az egész. És ha még fájt is volna, akkor is el tudok előled menekülni, mert olyan aprócska vagyok hozzád képest, hogy könnyen kicsusszanok a kezeid közül!
*Nyelvét kinyújtotta, s kezeit füleihez tette, így kicsúfolva az előtte állót. Aztán még mindig igen csak ravaszul mosolyogva megállt, s figyelmesen hallgatott, hogy mit is mond mindezekre a hirtelen érkezett "óriás". ~Remélem, jól megijesztettem! Persze majd elmondom neki, hogy csak viccelek, de hadd szórakozzak egy kicsit, ha már nem hagy békén pihengetni!~*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Pént. Feb. 20 2009, 08:02

*Megérkezése napja óta szüntelenül járja a Birodalmat. Szívét megnyugvással tölti el,hogy új otthonra lelt a Myrte Mester,megmenekítve népét a hontalanságtól.Amint azon a gyönyörű napon partra szálltak,tudta hogy itt legalább annyira jól fogja magát érezni,akárcsak Carme földjén.Néha-néha még eszébe jut a véres csata,s a sok-sok áldozat,de próbálja feldolgozni az eseményeket,hisz kaptak még egy esélyt az élettől...
E napon e lugasba tévedt,földjétől igen messze.A táj egyszerűen káprázatos volt,a távolban már látta a három tornyú apró kastélyt,mi rengeteg színes virággal volt körbevéve.Mélyet szippantott az illatos levegőből,szemeit behunyta,hogy még jobban át tudja érezni e hely nyugalmasságát,kellemességét.Az idő itt jóságos volt számára,nem fázott,de nem is volt melege.Amint egyre közelebb és közelebb ért a kastélyhoz,látta hogy a repkenyék is befutották megviselt falait.
A hely talán kicsit ismerős is volt számára,hisz az ők területein is található egy virágokkal bevont rét,csupán a kastély látványát kell ott nélkülözniük.
Arcán nyugodt,játékos mosollyal sétál a kastély bal oldala felé...*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Pént. Feb. 20 2009, 08:11

* Lassan eléri a kastély oldalát s meghallja a patak csörgedező hangjait.Kicsit unatkozott már és hiányoztak neki fajtársai,de ezt a területet még átfésülni,kár lenne kihagynia ha már itt volt.
Kibújva a kastély öreg falai mögül megpillantotta a kis házikót mi mögötte bújt meg.A látványtól "o" formájúra kerekedtek és egy meglepett kiáltás is elhagyta ajkait.Nem is gondolta volna,hogy ezt kis házat az idő jobban megviselte mint a kastélyt.Csodálkozva pillantott körbe,mert ló nyerítését vélte felfedezni a lakból.~ Hm mi lehet az,csak nem egy istálló? Nem is láttam még ház alakjába bújt állatlakot.~ gondolja,s lépteit megszaporázta a kis lak felé.Eszébe jutott valami s hirtelen megtorpant. ~ Ha ló van itt,a gazdája is a közelben van.Legalább is így logikus számomra,de lehet hogy tévedek.~ arca gondterhelt volt,hisz nem tudhatta miféle fajjal lesz dolga.Már ha valóban van itt valaki.Kezét a csípőjére tette és körbepillantott.Lustán legeltette szemeit a bokrok s virágok között.Tudta ha egy társával van dolga,könnyű szerrel beleépül a környezetbe,így tüzetesen vizsgálgatta a természet ajándékát.Miután a kastély jobb oldala felé ért pillantása megrökönyödött.Amit látott,az teljesen elborzasztotta.Némán hápogott,akárcsak egy partra vetett hal,levegőért kapkodva,mi jó pár másodpercig kerülte tüdejét.Most már biztos volt abban,hogy egy Myrte van a Királynők Lugaságban.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Pént. Feb. 20 2009, 08:23

*Az idilli környezetben egy roskadozó,hatalmas kövekből épült,tetejét hiányosan fedő szalma,kitört ablakok és egy leszakadt ajtójú házat pillantott meg. Tulajdonképpen nem tudta,miféle hely ez mi a funkciója és jár e erre valaki,de ha belépne a kastélyba,biztosan rájönne.no meg az istálló is ott van mi úgy néz ki mint egy kedves kis lak.Biztosan megfordulnak itt néha néha,hogy pihenhessenek és gyönyörködhessenek e gyönyörű tájban.Épp ezért sejthető,hogy az a romhalmaz nem oda való, s tulajdonképpen ott sincs,csak egy illúzió....Legalább is ő így gondolja.Aztán lehet,hogy a városaik hagyták ott,had végezze az időjárás és az évek száma rajta dolgát.Bár ebben nem nagyon hitt,hisz kirí e tájból.
Ravaszul elmosolyodott majd figyelve minden apró rezdülésre elkiáltotta magát.*
- Tudom,hogy itt vagy Myrte! Csintalanságod egy fajtársad egyből észreveszi!-*az egész környék az ő hangjától zengett,de nem bánta.Csillogó szemekkel mérte fel a terepet,bár még ő sem pillanthatja meg az illúzió mögé bújt vérét.Nagyon ügyesek és rafináltak tudnak lenni,ezt tudta magától.Torkát kacaj kaparta,végül is jól érezte magát,s ez a bújócska kedvére volt.~ Megvan!!!!Ha eltüntetem azt a nem oda való látványt,biztosan előbújik! Nem hiszem hogy hagyja hogy romba döntsék mesterkedését.~ neki is helyén volt az esze,így koncentrált,hogy eltüntethesse az illúziót s helyére egy hal formájú szökőkutat alkosson,miből csobog a víz.Egy kis koncentrálás után,egy pillanat műve volt az egész s az illúzió kicserélődött.Vígan várta mit fog erre lépni romlott társa...*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Pént. Feb. 20 2009, 08:45

*Izgatottan várta mi fog történni.Anélkül hogy az a kis huncut előbújt volna,megtörte az illúzióját és vissza rakta a romos épületet.Sóhajtva vigyorodott el majd pár pillanat múlva a szökőkút volt látható.Előre látta mi fog történni de nem bánta.Újra és újra megtörték egymás illúzióját,egy kívülálló csak a képek váltakozását látta volna,hol egy romos viskó,hol egy csobogó szökőkút képében.Ő türelmes volt,várt míg a társa megunja.Hosszú perceket töltöttek e illúziók létrehozásával s eltörlésével,majd egyszer egy egy mellette lévő gyönyörű virág kelt életre,először megnyúlt a magasságáig,karja és lábai nőttek,majd mozgott is.A virágból hamarosan egy Myrte fiú vált láthatóvá,kinek arcát beterítette a vigyor,ugyan akkor mérges volt,hogy megzavarta turpisságában.*
- Azt hiszem lebuktam....Nem számítottam rá hogy egy Myrte fogja észrevenni az illúziómat,sokkal jobban élveztem volna,ha egy városi borzad el a látványtól.Hagyd hadd várjam ki míg valaki erre téved!-*kérlelte Hyrraosyt,de a lány nem tágított.*
- Ugyan már,ez egyáltalán nem jó játék! És ha a vezérek vagy az Evolyraniak veszik észre? Ki tudja mit fognak hozzá szólni,pláne ha egy fontos vendéget szállásolnak itt el.Ki tudja....-*megvonta törékeny vállát,majd a fiúra tekintett.*
- Hagyd ezt abba,a mester sem örülne neki,ha egy ilyen szép helyet elcsúfítanál az illúzióddal.-*hangja figyelmeztető volt,nem volt köpcös,de ha kell beárulja a mesterének,aki egyben a férfi vezére is.Látta a grimaszt az arcán de nem bánta.Az illúziókép újra egy romos lak volt,majd a nő eltüntette s nem maradt ott semmi.Ezt még jó párszor eljátszották,mire Hyry arca komor nem lett és kis kezét ökölbe nem szorította.*
- Nem engedem!-*kiáltotta s rávette magát a myrtére.Vad birkózásba kezdtek a selymes fűben,miközben arcát és egyéb testrészén a bőrét a virágok szirmai csikizték.Bárgyú ötlet volt nekitámadni egy férfinak,tudta hogy alul marad,de nem bánta.Hosszú civakodás után,két kezét a feje felett találta kifeszítve,a férfi lóülésben szorította le testét.*
- Jaj de harcias kis fruska vagy! De nem nyerhetsz mindenben!-* nyelvét öltötte a lányra mire az megpróbált mozdulni.Teste rángott,de semmit nem ért el vele a férfi erősen leszorította.Tekintete szikrákat szór.Na nehogy már azt higgye,hogy hagyja magát.Pár pillanat múlva a férfi ruhája alatt giliszták ficánkoltak,csikizve bőrét.Gúnyos mosoly jelent meg a lány arcán amint megpillantotta a társa megdöbbent képét,majd ordítva leugrott róla és ruhája alá nyúlt.Marokszámra dobálta ki belőle a férgeket,miközben aprókat ugrált.Mutatványa közben bosszús pillantást vet a lányra,míg az felállt s karba nem öltötte kezét.*
- Azt hiszem egál...mi lenne ha abbahagynánk ezt a versengést és elmennénk ebédelni?-*ajánlotta készségesen.bár tudta hogy ezt a férfi még vissza fogja adni.Nem bánta,legalább nem lesz unalmas az út s egymás ugratásával fogják tölteni.Megszüntette a gilisztás illúziót majd várakozón nézett társára.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Pént. Feb. 20 2009, 08:53

*A fiú myrte fontolóra vette a lány ajánlatát.Bár szívesebben szórakozott volna illúziójának következményein,tudta hogy ha továbbra is fenntartja e képet,a lány esetleg bemószerolja. Érezte hogy a myrte csak fenyegetőzik azzal,hogy bemártja a mesternél,hisz összetartó népség voltak.De azt is sejtette,hogy a nő nem fogja hagyni,hogy itt lebzseljen és várja a prédáját.Ha már így volt sóhajtva bólintott.
- Rendben van aranyom,de nehogy azt hidd,hogy ezzel vége! Egy-egy....-*kacsintott a nőre,majd az illúzió kép felé fordult s egy utolsó próbálkozásként a romos épületet tette láthatóvá.Vigyorogva fordult a nő felé,tudta hogy míg benne gyönyörködik a lány azt eltünteti.Így is volt.
Átmeneti fegyverszünetet kötöttek s a két myrte elhagyta a Királynők Lugasát,illúzió már nem becsmérelte a hely szépségét,minden úgy volt mint eredeti állapotában.
Hyrraosy megebédelt a társával majd úgy döntött ellátogat az Aranyló tölgyesbe,hogy megismerkedjen egy két Valdával,kikről a férfitől hallott.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Pént. Feb. 20 2009, 19:42

*Beleegyezett a nő ajánlatába, hogy a lugasba jöjjenek. Bár gondolt arra, hogy inkább mégis a fogadóba kellene menniük...De most már késő. Lassú léptekkel érkeztek meg, s Mitryas alig látott pár centit. Így hát felküldött egy kisebb fénygömböt, hogy lássanak is valamit. Vagyis legalább ő lássa a helyet, ha már Hyry úgyis látta. ~Nos, meg kell hagyni, nem csúnya! Egészen szép. A Mylatrë-réthez tudnám hasonlítani. Bár még ott sem jártam. Csak hallottam felőle...~ Azzal a lány felé fordult.*
-Egész bájos kis helyre hoztál, hallod-e! Szépek ezek a virágok...és legalább igaziak. Nem, mint amiket én adok!
*Itt elnevette magát, majd körülnézve inkább úgy döntött, nem ül le a földre, mert túl hideg van már ahhoz. Így csak nekidőlt egy kisebb fának, s úgy kémlelte tovább a teret. A fénygömb természetesen még mindig ott lebegett feje fölött. Jobbnak látta, ha ott tartja. Ki tudja, hogy mik ólálkodnak itt!*
-Mondd csak, Hyrraosy! Hogy találtál erre a helyre? És egyáltalán miért kellett idejönnünk. Szép meg minden...de kellemesebb lenne egy világosabb helyen, úgy érzem. Legalábbis zavar, hogy nem látom be az egész területet...
*Zavartan tekintett a lányra. Most nem mosolygott a mester. Inkább kérdőn tekintett a másikra, s türelmetlenül várt a válaszra.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Pént. Feb. 20 2009, 20:09

*A sötétésg nem gátolta meg abban hogy újfent gyönyörködjön a tájban,hisz a minap már látta a természetes napfénynél.Így éjszaka is mesés volt,sejtelmesen bújtak meg a növények és a számtalan virág,melyet a hold fénye öntözött sugaraival.*
- Ugyan már,nekem azok is tetszenek! Hisz a szándék a fontos.-*felelte mosolyogva s örült hogy a férfinak is tetszik eme hely.Most is csend s nyugalom volt,pont olyan míre kívánkoztak.Legalább is azt hitte.Mert a létrehozott fénygömbnél látta a mester komor tekintetét és hallotta komoly szavait.Nem tetszett neki hogy a férfi ily komoly lett,hisz semmi hátsó szándéka nem volt.*
- Azt hittem nyugalomra vágysz,hol senki sem zavarhat bennünket a beszélgetésben.Nos ez pont olyan,csak a fény hiányzik.De tudjuk hogy néz ki a másik,szerintem ez nem probléma.De látom neked igen...-*utolsó mondata elhalkult.Bár a hely maga merő romantika,nem voltak bűnös gondolatai.tisztában volt a dolgokkal és nem is állt szándékában próbálkozni.*
- Mitryas...-*sóhajtotta a férfi nevét.*
- Ne aggódj,nem kell tőlem "úgy" tartanod.tudom hol a helyem...-*távol állt tőle,de az ő arcát is megvilágította a gömb.Szomorú volt,mert sejtette hogy a férfi másra gondol.*
- Ha feszélyez a hely menjünk innen....csak egy ötlet volt.-*suttogta,majd feltekintett a csillagos égre,kezét maga köré fonta bár egyáltalán nem fázott.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Pént. Feb. 20 2009, 20:18

*Furcsán nézett a lányra. Nem akarta ő, hogy ez egye, de mégis ez lett. Persze, hogy látszott rajta, hogy nem akar ő semmi rosszat és fél...*
-Jaj, Hyry! Kérlek, ne haragudj! Csak tudod....szóval érted. Nem tudok mit tenni. És biztos vagyok benne, hogy te is találsz majd magadnak valakit...sokkal jobbat is nálam! Ezen ne rágódj! És ne is foglalkozz velem! Okosabb lett volna, ha nem ide jövök veled....talán nem bántottalak volna meg ennyire...Sajnálom!
*Azzal kissé közelebb ment a lányhoz, hogy jól lássák egymás arcát. Mitryas még mindig komoly volt, de látta Hyrraosy szomorú arcát, s megesett rajta a szíve. Eltüntette a fénygömböt, majd közelebb ment, s átölelte a lányt. Ez eltartott egy ideig, aztán elengedte, s mélyen a szemébe nézett.*
-Hidd el nekem, hogy tőlem nyugodtan maradhatunk itt...csak hát bolond voltam. Megbízhattam volna benned annyira, hogy nem félek attól...Hisz te mindig is szavahihető voltál és vagy.
*Száját elhúzta, s úgy tekintett a nőre. Hirtelen olyan idegennek tűnt minden. Persze, hiszen rég volt már hogy ilyen dologba keveredett. Nem szerette, hogy ennyien rajonganak érte...pedig ő csak egy nyugalmas és békés kapcsolatot szeretne Hiswával, de közben többen is jönnek, kikről kiderül, hogy hogy éreznek iránta, a mester iránt. Ez ellen nem tudott semmit sem tenni. Bárcsak tudott volna!*