EVOLYRAN


 
HomeCalendarGy.I.K.CsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 6. Sephosyta

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Játékos Mesélő
Játékmester
avatar

Hozzászólások száma : 118
Hírnév : 9

Beosztások, rangok
Nép: NJK
Beosztás: Mesélő
Rang:

TémanyitásTárgy: 6. Sephosyta   Szer. Feb. 03 2010, 13:35

Sephosyta egy nagy, országméretű város sok, kisebb nagyobb szigetekre tagolva. Nevének jelentése "Távoli", de a "Harcos szigetországnak" is nevezték. Ez a hely mindentől elzárva, Evolyarantól távol fekszik. Ide csak eltévedni lehet, kevesen ismerik már az ide vezető utat.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.]

Bármerről közelítené meg az utazó, csak tengeren kelhet át. Forró, mediterrán környezet várja az érkezőt és színtiszta áttetsző víz. Paradicsomi hangulatot árasztana, ha beljebb nem a halál fogadná az ide érkezőt. Nemrégiben virágzó ország volt. Lakosai mind harcedzett mesteremberek. Sokan jártak tanulni a magányos bajnokohoz. Az önvédelmet a lehető legmagasabb szintre fejlesztették. Ám a varázslattal nem bírkózhattak meg. Dagorlad egyik legnagyobb csatáját vívta eme rejtett földdarabkák mélyén. Néhány ember híján mindenkit meg kellett ölniük A sephosytaiak előbbre tartották szabadságukat az életüknél. Megszökni is csak alig néhányan szöktek meg. Véres győzelmet aratott a sötét birodalom, de óriási árat kellett fizetnie. Rengeteg katonát és varázslót vesztett. Időbe telt, míg újra talpra állt, de a legnagyobb veszteség egyik legígéretesebb hadvezérük eltűnése. Most csak romok láthatók a szigeten. Elhagyatott a hely. Az egykori virágzó ország mostanra egy szellemvárossá lett. Felettéb különös , hogy sehol sem látni hullát vagy csontvázat. A Temető közepén egy nagy égető helye árulkodik volt céljáról. Talán a fertőzésektől tartottak a dagorladiak. Viszont minden falat, utcát, helyiséget vérnyomok szenyezzik be. Soha el nem tűnő jelei az öldöklésnek.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az egyettlen épségben maradt sírpár egy ház mellett található a központi város szélén. Közel a tengerhez egy szakadék mellett. Furcsának tűnhet, miért hagyták meg, amíg az összes többit a földig romboták. Máig nem jött rá senki.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Katherine
Jellemirányító
avatar

Hozzászólások száma : 41
Age : 30
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Dagorladiak
Beosztás: Mágus
Rang: Árnyék

TémanyitásTárgy: Re: 6. Sephosyta   Csüt. Jan. 29 2015, 11:41


A hajó lágyan ring a tengeren. Kellemes az idő, mediterráni a hangulat, ahogy egyre közelebb haladunk Sephosyta városa felé. Nem sokan vagyunk a hajón, csak néhány dagorladi katona, felfedező és talán néhány kíváncsi másféle, máshonnan származó ember, akiket érdekel ez az elhagyatott város.
Én másért vagyok itt. Egy különleges mágus sírját keresem, mely kincseket rejt. Egy régi pergamen szerint, melyet féltve őrzök melltartóm rejtekében, hogy még véletlenül se adjam ki senkinek, még véletlenül se kerüljön tolvaj kezekre. Merthogy van belőlük elég a hajón, ebben biztos vagyok.
A hajókorlátnál állva vizslatom a végtelen tengert, és igyekszem felfedezni a várost, ahogy egyre közelebb érkezünk, de úgy vélem, még néhány napnyi távolságra vagyunk. Sóhajtok és megcsóválom a fejemet. Hosszú, fekete hajam most lágy loknikba omlik le a vállamra, melyet néha megfúj a lágy szellő. Fekete bőrpáncél van rajtam, mely kiemeli az idomaimat, afféle fűző-szerű. Egy szintén fekete bőrnadrágot viselek, amin egy hosszú, fekete szoknya található. Lábamon kényelmes fekete bakancs, mellyel elég erőteljeset lehet rúgni és kényelmes is. Oldalamon egy hosszú kard, bakancsomban és ruhám rejtekeiben egy-egy dobótőr foglal helyet. Habár a kapitány biztosított, hogy a hajón nem esik bajom, azért nem árt az óvatosság. A mágiám egészen erős már, sokat gyakoroltam, bár voltak csúnya bukásaim is, a jellemeket egyre jobban felismerem és irányításom alá tudom vonni őket. A hajón is vizsgálódtam már, de többnyire sötét, gonosz, számító jellemekkel találkoztam, amit nem csodálok. Dagorladiak mind. Ahogy én is...
Vissza az elejére Go down
Feketeszemű Eloyah
Árnyölelő
avatar

Hozzászólások száma : 12
Age : 492
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Dagorladiak
Beosztás: Dagorlad főura
Rang: Fővezér

TémanyitásTárgy: Re: 6. Sephosyta   Pént. Jan. 30 2015, 23:22

Elég hosszúnak mondható ideig foglalta le magát azzal, hogy a hajókorlátnál bámészkodó nőt tanulmányozza pillantásával. Szép lassan mérte végig, hiszen a kutya sem foglalkozott azzal, hol is járhatnak gondolatai.
Kilétét ugyan nem reklámozta, ám a kapitány és az elsőtisztje tisztában volt személyével, na meg azzal is, hogy történetesen inkognítóban óhajt utazni a szigetre.
Tekintete félre siklott, keresztül a feketébe öltözött, helyenként igen csak tökéletesnek mondható idomokon, egészen addig, míg a kissé nyugtalanná váló tenger horizontján meg nem pillantotta a sziget távoli, karikatúrára emlékeztető körvonalát.
Eddig arra sem vette a fáradtságot, hogy ellökje magát a hajó oldalától, hol eddig támasztotta hátát. Most mégis megindult és az eddig alaposan szemrevételezett nő mellett megállva megszólalt.
- Az a sziget nem éppen nőnek való hely. *sandán oldalra pillantott rá, majd ismét előre céljuk felé* - Mi hajtott erre egy ilyen fiatal nőt, mint te? Ráadásul láthatóan egy szál magadban...
Ez utóbbit persze nem gyanút keltő hangon mondta, csak hangot akart adni annak, hogy nem éppen a biztonságáról híres ez a hajó és a rajta utazók sem éppen fedhetetlen múltúak.
Vissza az elejére Go down
Mia Ruton

avatar

Hozzászólások száma : 23
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Tengerentúliak
Beosztás:
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: 6. Sephosyta   Szer. Feb. 04 2015, 21:49

//Eloyah//

Mia az árnyékból lépett elő.Pár méterre állt meg a másik lánytól, akit először észre sem vett. Megszállottan bámulta a tengert. A habokban néhol aranyat és bíbort vélt felfedezni a szikrázó fényben, mintha csak otthon, a császár szigeteinek partjai közt hajózna. A színek elváltozásával magát a császárt is látni és hallani vélte, ahogyan az ő csendes magányának méltóságát meg nem zavarná, csak fürkészőn nézné, mint legutóbbi hajókázásuk alkalmával. Évtizedeknek tűnt ez a távolság, pedig alig egy esztendeje esett meg. Mia akkor már abban a hidegrázóan bizonytalan helyzetben tudta magát, hogy a császár számára nem közömbös és barátságnál jóval mélyebb és átfogóbb érzelmekkel fordul felé. A lány rá sem nézett akkor, mint ahogy most a hajó jókiállású férfi utasára, inkább nézte a tágas vizeket. A horizontról egyre közelebb úszva betöltötte látóterét a különlegesség, aminek a hírére ideutazott a világ végére. A szigetet kívánta feltérképezni, bebarangolni méltatlan, szörnyű romjait. Kín és halál csorgott le valaha a városának falairól. Bűn és a kegyelet szinte teljes hiánya iszonytató hírrel, visszataszítóan akarták távol tartani a fiatalnak és ártatlannnak látszó teremtést. De az ő szívében van egy rejtett zug, ahova ember még alig látott be,  egy hely, mely pont ilyen visszataszító és jeges félelmet keltő, mint eme szigetnek a rossz híre.
És lám, gyönyörű, buja mediterrán környezet bontakozik ki a partokon, álmodni is nehezen lehetne szebbet. Elképzelhetetlen, hogy továbbra is magányosan álljanak itt a fák, gondozatlanul fussanak az utak, és gyommal benőve burjánzanak ezer virágban a város falai.
Szinte kézzel foghaató a gyönyörű nyár és elképzelhetetlen a sok fájdalom és borzalom ami ott egykor végbemehetett. Változtatni kell ezen.
Itt tartott gondoltaban, amikor megszólította az idegen, legalábbis azt hitte, hogy őt szólítota meg. Mia hátán gyöngyözve gurult végig az izgalom, kissé ijedten szisszent fel a meglepetéstől. Először azt hitte a császár az, de nem.
Az idegen nem csak jó kiállású, de markáns és megnyerően jóképű volt. Fekete szemeiben elveszett az összes reményteli fény, ahogy a lány ráemelte hatalmas, gyermekien tiszta, őzike tekintetét. Minden felhő elkúszott a homloka mögül s halványan elmosolyodott, ahogy rájött, ez itt a jelen s nem is otthon van Mannahonban.
- Nem kéne így maradnia.- Biccentett a sziget felé.- Mégis olyan, mint egy mesebeli tündérország. Borzogatóan gyönyörű. Nem gondolja, uram?
Kisvártatva folytatta csak, mert rájött, hogy talán nem is hozzá szólt a férfi. megvárta, mit szól a másik lány, és mégis kíváncsian várta, mit gondol a férfi a szigetről. Mert ő határozottan ismerősnek látzsott ezen a vidéken.
- Ezt a szigetet jöttem bebarangolni. keresek egy botot a sétához és nekiveselkedem. De megvallom, egészen másra számítottam. A borzalom, amit a híre hordoz, a félelem, amivel tiszteletteljes suttogással beszélnek róla, nem mutat semmiféle párhuzamot a látvánnyal. Bevallom, megbabonázott! Tudja, sosem jártam még erre, nagyon-nagyon messziről jöttem, egy távoli szigetországból, ahol mindennapos e burjánzóan, gazdag látvány, de mindennapos a pusztulás is. Ez a sziget egy gyöngyszem! Múltja csak a helybélieknek jelent valamit. A gazdája viszont jónéven venné talán, ha nem maradnának a földjei így parlagon örökké. Bár ahogy hallom, semmi jó híre sincsen s emiatt teljesen értékét vesztette. A kíséretem megpihen és ragaszkodtam hozzá, hogy nélkülük tegyem meg ezt a hajóutat, hogy az ő vélemményük ne befolyásoljon. Ismeri ezt a helyet, uram?
Tekintett ismét végig a partokon, majd vissza a férfire. Nem rejtve véka alá, hogy az érdekli jobban, amit a férfi mondhat.
Vissza az elejére Go down
Feketeszemű Eloyah
Árnyölelő
avatar

Hozzászólások száma : 12
Age : 492
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Dagorladiak
Beosztás: Dagorlad főura
Rang: Fővezér

TémanyitásTárgy: Re: 6. Sephosyta   Vas. Feb. 08 2015, 21:23

//Katherine és Mia//

Mikor a másik nő megszólalt, csak akkor vette észre lényegében, hogy ott álldogál ő is a közelükben. Azonban annyira lefoglalta volna a formás idomokat rejtő bőrnadrág látványa, hogy nem vette észre a tőlük nem is messze lévő nőt? Ezen jobbnak látta most nem fönn akadni, inkább előzékeny mosolyát elővéve megszólalt.
- Nos az olykor suttogásnak gondolt pletykák, rémhírek még megközelítőleg sem írják le a valóságot. *és ebben az esetben bizony nem a pozitív értelemben gondolt a dolgokra de, Miara kedvesen nézett mégis* - A csodás külső, mely a sziget sajátossága is egyben, nos egyszerűen és velősen leírva, egy olyan múltat takar, melyet az istenek sem mérhetnének ránk kegyetlenebb módon véráldozatokkal elegyítve. A gazdájáról szólva...
Eloyah szemei elsötétültek a komorság felhőitől melyek tekintetét színezték át.
- Kivételesen személyesen tőle tudom, hogy bizony ezt a helyet mindörökre parlagon óhajtja hagyni, emlékül egy pusztításnak, melyet egy birodalom ocsmány retorzíója okozott ezen a szigeten.
Nem mondta, melyik birodalomra utal, s mire mondandója végére ért már el is enyészett szemeinek komorsága. Katherinere pillantva szólalt meg most.
- Megbocsáss, hogy nem vártam ki válaszod hölgyem... *kissé színpadiasra sikerült meghajlást produkálva mutatkozott be nekik* - Hölgyek, a nevem Eloyah... Természetesen nem összetévesztendő urunkkkal, ki minden bizonnyal csak egy regiment csatlós kíséretében tévedne csupán ide és vélhetőleg saját flottájának egyik hajójával.
Kiegyenesedve nézett hol Miara, hol a másik lányra.
- Egyszerű sötét elf volnék hölgyeim, ki épp erre az elátkozott szigetre tart egy növényért, mely csak ezen a véráztatta helyen képes megteremni.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: 6. Sephosyta   

Vissza az elejére Go down
 
6. Sephosyta
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
EVOLYRAN  :: DAGORLAD :: Dagorlad pereme-
Ugrás: