EVOLYRAN


 
HomeCalendarGy.I.K.CsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 1. Fehértorony-vára

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
SzerzőÜzenet
Blazer Duranin
Nehézlovag
avatar

Hozzászólások száma : 251
Age : 27
Hírnév : 7

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Harcos
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Pént. Feb. 05 2010, 12:51

Mikor kiértünk az udvarra Lee újra felém fordult.
- Van valami kérdésed, amire még nem kaptál választ?
- Van. Wortonék éllel hárítottak, pedig azt mondtad, hogy tönkreteszi a kardot.
- Ez nem kérdés volt, de igazad van. Worton és Lambert kardja nem hétköznapi fegyver. Ugyan párbajban, fakarddal bárki megtehetné, hogy éllel hárít, de aki így tesz megszokja és ő jár rosszul. Worton kardját mágusok segítségével kovácsolták, olyan fémekből, amikről te talán még nem is hallottál. Még élezni sem kellett soha, az pedig, hogy kicsorbuljon lehetetlen. Ezért leheti meg, hogy éllel hárít és ha olyan ellenfele van, aki nem figyel erre akkor néhány perc múlva majd azt veszi észre, hogy a kardja olyan mint valami fűrész. Más kérdés?
- Nincs.
- Akkor kezdjük a mai gyakorlást. A kezdők hibája, hogy túl merevek, nem akarnak mozogni, nehogy elveszítsék az egyensúlyukat, de ez legalább akkora hiba, mint ha hagyod, hogy felrúgjanak. Kapsz két alkarvédőt, de fegyvert nem. Térj ki a támadások elől, csak akkor háríts, ha nagyon muszáj. Meglátjuk hogyan bírod.
Lee utasításait követve a szokás szerint halomba dobált fegyverek közül előkotortam két fém alkarvédőt és felszíjaztam őket. Vastag fémből készültek, vastagabból, mint gondoltam, de csak örültem neki, hogy erősek, legalább biztosan kibírják, amikor védenem kell Lee támadását. Miközben visszafele sétáltam azt vettem észre, hogy a kezeim lelassultak, az alkarvédők súlya bizony komolyan hátráltatta a kezeimet. Mikor visszaértem megálltam Lee előtt, aki most a kétkezes kardját egy egyszerű hosszúkardra cserélte, gondolom, hogy ne törje el a kezem az alkarvédő alatt.
Az első támadás a szokásos, bemelegítő bal felső volt. Jobbra mozdultam és behajlítottam a lábamat, hogy a fejem felett suhanjon el a csapás, amikor pedig Lee megállított a kardot és visszakézből vágott az alkarommal védtem. Bár majd negyedhüvelyknyi fém borította a karomat belém hasított a fájdalom és mikor egy pillanatra Lee szemébe néztem láttam, hogy nincs meglepődve. Tudta, hogy minden egyes hárítás, amibe belemegyek fájni fog nekem. A kiképzés szempontjából biztos hasznos, hogy az ember tudat alatt sem akar hárítani, de ezt akkor is szemétségnek találtam. Lee felemelte a kardját, hogy lesújtson, egyenesen a fejemre. A legegyszerűbb az lett volna, ha felemelem az alkarvédőket és hárítok, de azt el akartam kerülni. Hátraugrottam, a kard alig egy hajszállal az orrom előtt suhant el, de Lee nem lepődött meg, behúzta a kardot a derekához és előre szúrt vele. Oldalra léptem és kifordultam, így sikerült elkerülnöm, de most meg a lábamat célozta meg…

… néhány perccel később lihegve rogytam le a padra, ahova tegnap is. Lee visszacserélte a kardot a sajátjára és csak azután jött oda. Szokás szerint vigyorgott, szerintem élvezte, hogy egy-egy gyakorlásnál addig hajszol, amíg levegőért kapkodok.
- Nem is rossz. Ahhoz képest, hogy első próbálkozás egész jól szerepeltél. Persze ez nem jelenti azt, hogy megúszod a további edzéseket, de szép munka volt.
Nem válaszoltam semmit, próbáltam összeszedni magam, hogy egyáltalán meg tudjak szólalni. A kiképzőmnek valahogy nagyon tetszett, ha az újoncokat annyira kihajtja, hogy levegőt is alig kapjanak.
- Öt percet kapsz és folytatjuk.
Vissza az elejére Go down
Antonius fejedelem
Fejedelem
avatar

Hozzászólások száma : 284
Age : 39
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Nagyúr
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Kedd Május 18 2010, 21:00

*Körülötte nyirkos, dohos szagú sötétség. A plafon közelében levő apró ablak rácsain keresztül beszüremkedik a késő délutáni nap fénye, de az sem dekorálja sokáig a zárka belsejét, hamarabb belevesz a sötétségbe, mint, ahogy a nap lenyugodna. E félórányi időre láthatóvá válik a szűk cella lakója, e kis időre megbizonyosodhatunk róla, hogy bent van valaki….és él….még…a várbörtön e részét uraló halálszag ellenére is. És erre a pár percre láthatóvá válik önmaga számára is, az erőtlen, csontos kezek, melyek több napja viselik a súlyos láncot, a borostás arc, mely nem is olyan rég még a finom keleti balzsamoktól illatozott…és láthatóvá válik a fájdalom is, mely mind a tömlöc belsejét, mind a rab belső világát uralja, szüntelenül és megtörhetetlenül. Csupán egy valami tudna véget vetni a fájdalomnak, a szenvedésnek, de azt önmaga nem tudja végrehajtani….vagy nincs elég ereje hozzá, vagy van, túl sok ahhoz, hogy megtegye…mégha nem is látszik kívülről…Persze akárcsak a mostani helyzete, úgy az élete is egyvalakitől függ. Az a személy a trónján ül…az ő trónján, az ő volt trónján és intézi az uradalom ügyeit…talán rosszabbul, mint elődje, talán jobban. S, mit törődik az a bársonyhuzatos szék, hogy most ki ül rajta, hogy évszázadokig ugyanaz a családnak volt birtokában. s adta át jogait apának, annak fiának, unokának, dédunokának…Most egy más család sarja ül benne, ki nem beleszületett, hanem megharcolt érte…s, lassan feledésbe merül, hogy ez a személy csak egy közönséges trónbitorló, feledésbe merül az igazságtalanság, a börtön mélyén raboskodó nagyúrral együtt..
Hirtelen halk nesz töri meg a tömlöcre nehezedő csendet, halk, de jelentős. Nem egy patkány, annál túl emberibb a hangja, túl személyesebb, közelségesebb…és, ahogy egyre ismétlődik, meg erősödik, kis idő után tisztán kivehetővé válik egy szó, egy ismerős hang kíséretében:*
-Nagyuram…nagyuram, itt vagy?
*Először nem akar hinni a fülének, képzelete játékaként fogja fel, hogy megszólítják, ugyanúgy, ahogy régen, ugyanaz a személy, aki régen…*
-Mulfor! Mulfor, te vagy az?
*Eddigi ülőhelyzetéből térdére állva és azon csúszva oda az északi falhoz, fülét rátapasztja és újra szól.*
-Mulfor?
*Rövid ideig újra befészkeli magát a jól megszokott túlvilági csend a börtön falai közé, de néhány perc elteltével az előbb hang újra hallhatóvá válik.*
-Uram…itt vagy?
-Mulfor, hát te itt vagy? Hogy kerültél ide? Azt hittem….
-Nem, még nem haltam meg…*a fal másik oldalán a hang egyre erőtlenedik, mintha a testőr haldokolna*
-Mond, jól vagy? Mióta vagy ide bezárva?
Vissza az elejére Go down
Gyorskezű Mulfor
Testőr
avatar

Hozzászólások száma : 43
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Harcos
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Kedd Május 18 2010, 21:03

-Már magam sem tudom, csak néha látom a nap belopódzó fényét…nem tudom, mikor kel fel, vagy épp nyugszik…csak azt tudom, hogy…* hosszan tartó, fuldokló köhögés tör rá*…jaj, érzem, közel a vég…
-Drága barátom, talán bántottak? Kínzásnak voltál kitéve?
*Csend újra, a választ az súgja meg…*
-Miután ránk támadt az a szörnyeteg és elkezdett ránk omlani a fejünk fölött levő föld, mindegyikünk menekülni próbált, kerestük a kijáratot, a halál torkából…de…
-De? A mágus és az elf, Gorrius, meg Nierwes, túlélte?
-Gorrius, földmágus lévén utat nyitott nekünk a felszínre….te addigra már elszakadtál tőlünk…azt hittük, hogy odavesztél…
Vissza az elejére Go down
Antonius fejedelem
Fejedelem
avatar

Hozzászólások száma : 284
Age : 39
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Nagyúr
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Kedd Május 18 2010, 21:05

*Emlékeiben felelevenednek az akkor történtek, a hosszú, keskeny földalatti járat, mely egy ajtóval végződik…majd a hátulról rájuk támadó hegyes fogú, vöröslő szemű, fehér hajú szerzet…aztán, az omlás…és az eszeveszett rohanás a sötétbe…Ha akkor az az ajtó nem lett volna zárva, ha a kulcs nála lett volna, most minden más lenne…Nem lennének mindketten halálra ítélve…*
-Ők, hol vannak?
-Mint mondtam, Gorrius megnyitott a ránk szakadó földön egy ideiglenes kijáratot…de, ő már nem jutott ki…
*Odaát a beszélő elhallgat, úgy néz ki, nem akarja folytatni. Talán túl fájdalmasan érinti a dolog…de bárhogyan is, a nagyúrnak meg kell tudnia, hogy az elf haláláért is ő-e a felelős.*
-És Nierwes?
*De a válasz nem jön, vagy csak elnyeli azt a közeledő őrök lépteinek zaja…A zárka ajtajában a kulcs megcsikordul, majd az ajtó kitárul…*
-Mulfor, sajnálom, esküszöm, hogy visszacsinálnék mindent, ha lenne rá….
*A nagyúr halkuló szavai belevesznek a folyosó végtelenségébe, melyen keresztül épp most viszik…a Kegyetlen elé…*
Vissza az elejére Go down
Kegyetlen Liana
Fejedelemnő
avatar

Hozzászólások száma : 64
Hírnév : 10

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Harcos
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Antonius visszatérése   Hétf. Május 24 2010, 14:37

*Rezzenéstelen tekintettel nézte a torony ablakából, ahogy a város lakossága lincselő hangulatban, ordibálva, s mindenféle kezükbe akadó dolgot hajigálva igyekeznek közelebb kerülni a láncon rángatott orkokhoz.
Csak annyira akartak közel tülekedni, hogy legalább egy pillanat erejéig megragadhassák a torkukat azoknak a bestiáknak, kiknek sokak a családjuk elvesztését köszönhette.
Ám a katonák legalább ilyen elszántan tartották távol a hadakozókat, s lökdösték tovább az úton foglyaikat. Némelyik ember volt olyan szerencsés, hogy sikeresen megvághatta egy-egy ork arcát, esetleg testének egyéb pontját. De lényegében az mondható, hogy a katonákon bizony nem bírták keresztül verekedni magukat.
Liana pedig csak állt, nézte az alanti felfordulást, majd megunván azt megfordult. Visszaindult a trónszék felé.*
~Honnan veszik a bátorságot Evolyran urai, hogy döntsenek egy tőlük független nép sorsáról? Mégis miféle elmebajos ül ott az irányítók székében? Csak kerülne egy is a kezeim közé, akkor megmutathatná nekem, hogy milyen alapon...~
*Gondolatait hirtelen támadt zajongás szakította félbe. A folyosóról dulakodás hangjai szűrődtek be. Fémek csattantak fémekhez, majd néhány puffanás következett.
Liana nyugodt léptekkel fordult szembe népe trónjával. Könnyű, s annál veszedelmesebben felcsillanó kardját hegyével a padlóra engedte. Ott állt csöndben, és elgondolkodva nézte az oly sokat megélt trónt.*
~Nincs mit tenni... Esküt tettem, szavamat adtam, hogy nem esik bántódása, míg én őrzöm...~
*Pedig annyira dühös volt, sőt mi több, megvetette a férfit. Azt a férfit, ki nem is olyan régen még népe fejedelme volt. Ám a sors úgy akarja, hogy a fejedelem ismét elfoglalja véréből eredendően jogos helyét, s kezébe vegye a birodalom felének irányítását. A felének... Ez némileg megnyugvással töltötte volna el, ha lett volna róla egy csöppnyi elképzelése is, hogy ki vezet majd a birodalom másik felén. Név... Azt tudott. De a név számára nem jelent semmit. Neki csak a tettek mutatják be az embert.
Eközben a folyosóról egyre hangosabban beszűrődött a zaj. Még erre sem reagált a nő. Pedig tudta... A zsigereiben érezte már a közelgőt, kit szaga megelőzve jelentett be a nőnél.
Aztán a folyosón elhaltak a hangok, s a terembe néma őrjöngéssel csörtetett be egy megvadult ork. A véresre vagdosott ork termetét meghazudtoló gyorsasággal termett Liana mögött. Kezei között egy harci bárd emelkedett a levegőbe, s az ork teljes erőből lesújtott a nálánál alacsonyabb személyre.
Liana hallotta az érkezőt. Ereiben a vére is lüktetve gyorsult föl a harc lehetőségének gondolatára. Egy szempillantás alatt történt eztán minden.
A bárd lezúdúlt, ám félúton mintha megdermedt volna. Liana féltérdre ereszkedve nézett a döbbent ábrázatú ork kidülledt szemeibe.
Kétélű kardjának pengéje nem is látszott ki az ork húsából. Csak a bestia oldalánál kiálló markolat, s az azt tartó kezek árulkodtak arról, hogy hol is lehet a kard többi része.
Azután a nő egy erőteljes mozdulattal kiszabídította kardját. A bárd hangos döndüléssel hullott padlóra. Az ork felnyögött. Kezeivel hiába nyúlt hasa felé, a kiomló beleknek csupán egy részét volt képes benntartani.
Kegyetlen Liana megforgatta kardját, majd köpenye szegélyével megtisztította bemocskolt fegyverét.
Az ork szemei értetlen tompasággal lesték a nő mozdulatait, majd a bestiális méretű test tehetetlen, s élettelen rongybabaként hullott földre.
Liana eltette kardját, s az éppen lélekszakadva berohanókra pillantott. Hét katona rohant be a trónterembe.*
- Tüntessétek el mire Antoniust előbányásszák odalentről! *adta ki ridegen az utasítást* - Negyed órátok van... Addig tart ki a reggelim...
*Azzal kisétált a helyiségből, maga mögött hagyva a vérbefagyott ork tetemet, meg a sietve munkához látó katonákat.*
Vissza az elejére Go down
Gyorskezű Mulfor
Testőr
avatar

Hozzászólások száma : 43
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Harcos
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Börtön   Hétf. Május 31 2010, 17:23

*A börtönön átvonuló visszhang még egyszer kétszer eljut Mulfor cellájáig is, majd ura szavai, akárcsak az égi útján vonuló nap sugarai elfeledve a tömlöcöt, magára hagyják a megkínzott rabot.
Nemrég, még ő is így kiáltozott miden nap, amikor vitték vallatni, de hiába égették húsát tüzes vassal, hiába hasítottak a hátából szíjat, ő nem beszélt. Védte az urát. Legutóbbi alkalommal annyira eldurvult a már amúgy is magatehetetlen, erőtlen rab kínzása, hogy napokig nem tért magához. Néha felfogta a külvilág zajait, már ami beszűrődött a börtöne rácsain keresztül, de egészen máig nem tudott még szólalni sem.
Azon a napon, amikor nem sok választotta el a kínzását a kivégzéstől, akkor érkezett az ő cellaszomszédja, egyben nagyura. Mondani sem kell, hogy mennyire erőt vett rajta a kétségbeesés, mennyire szeretett volna végezni magával, amint hallotta ura szavait, amint bezárják, de még egy lelkén könnyítő ordításban sem tudta kifejezni csalódottságát, kiábrándultságát az életből, hisz akit ezidáig, védett nem árult el még élete árán sem, oda került, ahová ő, a pokolba.
Az előbb elhangzott néhány párbeszéd még ott lengett körülötte, szeretett volna még beszélni urával, kiönteni a lelkét, de a vigasztalás az elmarad…talán mindörökre.
Egyszerre csak hangos léptek zaja zavarja fel az újra rátelepedő csendet, a léptek koppanása ajtajánál megszűnik, s az ajtót kizárva belép egy katona. A rab és az őr vadul egymás szemeibe néz, Mulfor szemeiben a gyűlölet és harag keveréke, míg a másikéban mindezek mellett az elszántság…egy apró tényező, mely arra ösztönzi, hogy öljön…*
Vissza az elejére Go down
Nierwes
Számszeríjas
avatar

Hozzászólások száma : 42
Age : 31
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Hétf. Május 31 2010, 17:25

-Ütött az órád, nyomorult! Most végre megfizetsz Gorrius haláláért!
*Kardja a magasba emelkedik majd lendül lefele…*
-Katona! A parancsnok hívat!* hangzik fel egy éles kiáltás valahonnan a közelből.*
-Máris megyek, uram!* kiáltja vissza, majd a leláncolt rabhoz fordul.*
-Veled még számolok!
*Azzal becsapva maga mögött a cella ajtaját, megfordítja néhányszor kulcsát a zárban, majd hallani, hogyan siet tova, akár egy talpnyaló eb, ha a gazdája hívja…*
Vissza az elejére Go down
Antonius fejedelem
Fejedelem
avatar

Hozzászólások száma : 284
Age : 39
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Nagyúr
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Vas. Jún. 13 2010, 21:09

*Nemsokára ott állt meghurcoltan, testileg és lelkileg egyaránt kifáradva, a fényes trónterem ékessége előtt….na, nem az uralkodónőre gondolunk, hanem, a trónusra. A trónszék, mely egykor övé volt, s általa övé a város, a hatalom és minden jog, mellyel már nem őt, hanem Liana-t ruházza fel az a bizonyos ülőalkalmatosság. Bár lábaiban és egyéb testrészeiben is eléggé híján volt az erőnek, hogy egyáltalán meg tudjon állni több, mint 10-15 percig a lábán maga erejéből, mégis, mint az elítélt, ki tudja, hogy ártatlan, hogy egyszer eljön az igazság győzelmének napja, úgy állt ott, „ítélőbírója” előtt, feszes arccal, kihúzott testtartással, felemelt fejjel,…a vörös bársonnyal behúzott széken elhelyezkedő nő szemeibe nézve, szemrebbenés nélkül. Talán túlzott magabiztosságot sugall, mintha nem érezne félelmet, bár erről meggyőzni azt, ki elől elfutott… Próbált megszólalni, de egy láthatatlan gombóc a torkában elzárta az utat szavai elől…most nem csak a saját élete volt Liana kezében, hanem a Mulforé is…és ha Mulfor nem éli túl, az az ő(Antonius) lelkén szárad.*
~Nem kellett volna belerángatnom ebbe az egészbe, miért jött velem akkor? Miért követett? Miért nem voltam akkor szigorúbb hozzá és küldtem volna el…Most mindketten megízleljük a Liana kegyetlenségét…~
Vissza az elejére Go down
Kegyetlen Liana
Fejedelemnő
avatar

Hozzászólások száma : 64
Hírnév : 10

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Harcos
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Hétf. Jún. 14 2010, 08:41

*Türelmes sóhajjal dőlt hátra a trónszékben. Kezei a trónszék szélén nyugodtak. Gondolatai vissza-vissza tértek arra az időszakra, amikor Antonius fejedelem ülhetett ebben a székben.
Még emlékszik, hogy régen, amikor megannyi ellenséges behatoló csapatokat űzött ki a nagyúr a földjeikről... Akkor még erős volt fejedelmük. Testben, s lélekben egyaránt erős. De ez a mostani Antonius...
Sehogy sem fért a fejébe, hogyan válhatott egy rettegett fejedelem egy ilyen... ilyen puhány alakká?*
~Mit láthatnak benne Evolyran vezetői, hogy újfent hatalomra juttatják?~
*Na igen. Ez volt életének legnagyobb talánya, amire remélte, egyszer választ is fog kapni, vagy maguk a fejedelem cselekedetei válaszolják meg, miért is a belé vetett hit.
Gondolataiba mélyedve is fel-felfigyelt a körülötte strázsálókra. Még most is - alig negyed órával később az orkkal való incidens után - legjobb katonáinak egy része (nevezetesen hat személy) strázsál a trónteremben. Pedig, mennyire utálta ezt a nő. Már azt, hogy ennyi férfi lebzsel körülötte. Persze nem azért, hogy csapják neki a szelet... Koránt sem. Azt Liana egyébként sem tűrné el.
Pedig, ha visszagondol a régi, kastélybeli életéveire, bizony akadt olyan ostoba, ki lépten-nyomon a nő kegyeit kereste. A vége az lett, hogy Liana egyszer csak bepipult, és saját két kezével ragadta meg a szemeiben igen csak nyáladzónak tetsző fickót (egy számára tök ismeretlen ország nemesét), és úgy penderítette ki a kastély bejáratán át, hogy még napokig azon kacagott az őrség, hogy hogyan bukdácsolt le a meredek dombról az egykori kérő. Ezen eset után ragadt rá a "Kegyetlen" jelző a nevére.
A kérő azonban volt olyan mázlista, hogy nem szegte nyakát, csupán bokáját, na meg oly nemesi vonásokkal büszkélkedő képét törte össze. Szerencséjére múlandó sérülései voltak csupán. Bár egyszer, talán úgy négy-öt évnyire a történtek után, látta a férfit az egyik fogadóban. Igaz, csak távolról vetett rá egy futó pillantást, de azt határozottan látta, hogy bal szeme alatt ott virít egy világos csík, mely valószínűleg az eséskor szerzett sebek maradványa volt.*
- Úrnőm! Antonius megérkezett. *jelentette ki a nő előtt állva az egyik katona*
*Liana riadtan kapta föl fejét, amikor gondolataiban ilyen váratlan módon megzavarták de, tekintete hamarosan éberré vált, s szemei elkapták az egykori fejedelem pillantását. Liana nem is tudta, mit érez pontosan. Némi dühöt emiatt a szerinte alkalmatlan férfi miatt, vagy inkább megkönnyebbülést érzett, amiért végre elhagyhatja ezt a nyomott hangulatú termet?
Igazából ez most nem is érdekelte. Sokkal inkább foglalkoztatta az előtte álló.*
- Nos... Mielőtt belevágnánk, miért is hozattalak ide... *kezdte Liana, de mondatát félbe hagyta, amikor tekintete a fejedelem kezeit szorító kötelékre tévedt*
*Egy felvillanó szempár volt első reakció részéről, s máris azon katona felé pördült, akit Antoniusért küldött. Egy szempillantás alatt akkorát ütött rajta, és olyan váratlanul, hogy a megdöbbent katona egy nyekkenés nélkül esett be társai közé, akik reflex szerűen el is kapták mielőtt a földön végezhette volna.
Liana szemei veszedelmesen összeszűkültek.*
- Ki a fene mondta, hogy kötözzétek meg?! *Liana hangja vészt jósló nyugalommal csendült föl.*
- Gondoltam, jobb nem adni a véletlenre az orkos incidensből okulva... *jött a félszeg válasz a férfitól*
*Liana valami szitkozódó morgolódással fordult vissza a fejedelem felé.*
- Mi lesz legközelebb? A lovam is gondolkodóba fog esni? Nem hiszem, hogy ilyen átkozottul nehéz volna megérteni egy egyszerű parancsot... *tekintete kissé elsötétült, amikor Antoniusra nézett* - Térjünk hát vissza Antonius nagyúr ügyére!
*Közben a büntetést elszenvedő katona is sikeresen kihúzta magát, és láthatóan csöppet sem foglalkoztatta már a Lianaval való incidens, mert továbbra is csodálattal tekintett úrnőjére. Egy olyan nőre, aki saját erejéből érte el, hogy féljék, és tiszteljék még a nevét is.
Liana sebes mozdulattal rántotta elő kardját, s sújtott le vele. Talán még egy pillanatig az is megfordulhatott közben Antonius fejében, hogy itt, helyben véget ér élete, a nő kardjának köszönhetően.
De nem így történt. A kétélű penge olyan könnyedén vágta szét a nagyúr kötelét, mintha egyetlen véznácska kis hajszál tartotta volna rabságban a kezeit.
A kötél maradványai a trónterem kövére hullottak. Liana újra a férfira emelte tekintetét.*
- Nem szokásom a színlelés, hát nézd el nekem, ha őszinte leszek hozzád Antonius nagyúr! Fogalmam sincs, miféle agyament Evolyrani ötlete révén, ám mégis a Birodalom vezetői úgy gondolják, hogy vissza kell ülnöd a trónodra. Mit ne mondjak... Totális őrültségnek tartom az ötletet, hogy egy ilyen puhány, árulót tegyünk újra vezetőnkké.
*Szemei résnyire szűkültek, ahogy a valamikori példaképére nézett. Egyik testőrének kardját kirántotta helyéről, s egy lenéző mozdulattal Antonius lábai elé vetette.*
- Mindenki hagyja el a tróntermet! *értetlen pislogások volt erre a válasz* - Most!
*Ez utóbbi felszólalás már határozott kiáltás volt, s a katonák sebbel-lobbal igyekeztek mihamarabb elhagyni a termet. Fél perccel később már csak a kardját kivont Liana, és az egykori, rettegett fejedelem volt a helyiségben.*
- Értem én a vezetők parancsát... De ne hidd, hogy egy idegennek is jogot adnék arra, hogy bárkit népem vezérévé emeljen! *játszi könnyedséggel forgatta meg kezében kardját, s ajkai szegletébe ravaszkás mosoly surrant* - Küzdj meg érte! Bizonyítsd be, hogy érdemes vagy rá! Hogy új bizalmat vethetünk beléd... Vedd föl a kardot Antonius fejedelem!
*Várta, mit tesz a férfi. Kíváncsi volt, hogy mennyi erő maradt még ebben a megtört testben, s mennyi akarat a fejedelmi szívben?*
- Azt mondják, egy vérbeli uralkodó még akkor is képes legyőzni ellenségeit, amikor már jártányi ereje is fogytán van. Támaszd alá a mondást, vagy hazudtold meg!
*Ezen szavak végén Liana támadásba is lendült, s nem foglalkozott azzal, hogy a férfi föl fogja-e venni a kardot avagy nem. Teljes erőből kezdte meg támadását, s a kétélű penge vad tempóban szelte a levegőt egyenesen a nagyúrt véve célba.*
Vissza az elejére Go down
Antonius fejedelem
Fejedelem
avatar

Hozzászólások száma : 284
Age : 39
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Nagyúr
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Szer. Jún. 23 2010, 16:52

*Vajon erre utalhatott a múltkori álom? Meg kell halnia Liana kardja által? Így teljesedik be a végzete, mely elől annyi időn át menekült értelmetlenül?...E gondolatok futottak át agyán, amint lehajolt a fegyverért, mellyel talán visszaszerezheti mindazt, amit elvesztett, de ugyanakkor, ha harcolni fog, elveszítheti azt is, amije még megmaradt…Márpedig harcolni fog, harcolnia kell, többé nem menekülhet! És hasított is támadója pengéje a levegőn keresztül egyenesen ő feléje, de még mielőtt lesújthatott volna vele, sikerült felvenni a kardot és félrekapnia fejét, habár a vállára így is mély sebet kapott. De nem kapott oda kezével, még csak fel sem szisszent, most már kiegyenesedve nézett szembe Liana-val, mint, aki tudja, mit akar és veszíteni, meghátrálni többé esze ágában sincs. A félig sikeres hárítás, kivédés után, most ő támadott.*
-Nevezz, aminek akarsz, de, hogy a vezetők alkalmatlannak találtak téged e nép vezetésére, annak okát csakis saját ostobaságodban keresheted. Meglehet, elmenekültem, elárultam…
*Minden egyes szónál egyre vadabbul, szikrázóbban csapnak össze a kardok, a nagyúr, mintha nem is ugyanaz, a börtönéből előráncigált megtört alak lenne, de, hogy a végén kinek fog győzedelmes mosolyra görbülni a szája, azt még korántsem lehet megállapítani.*
-…elárultam a népem, ha ezt akarod hallani, el a halált, mert nem maradtam itt meghalni, hogy a fejemet dicsőséged jelképeként kardodra tűzhessed. De mindez, már a múlt. Akaratom ellenére, bár, de visszatérített a sors e földre, ahol születtem, ahonnan menekülnöm kellett, s, ha az a sorsom, hogy meghaljak a te kardod által, akkor legyen, de, ha a népemet kell felszabadítanom kegyetlen uralmad alól, akkor küzdök, küzdeni fogok az utolsó csepp véremig!
*Lassan, de biztosan sikerült a falhoz szorítania ellenfelét, nem volt kérdés, hogy ki állt jelen pillanatban nyerésre, de még mielőtt súlyosabban megsebesíthette volna, vagy legalább kiüthette volna a pengét az úrnő kezéből, annak szabad ökle hamarabb lendült, na és persze váratlanul, s most már Antoniusnak kellett egyre inkább hátrálnia a minél erőteljesebb csapások kivédésénél…Kétségtelenül hosszú küzdelemnek ígérkezett…*
Vissza az elejére Go down
Nierwes
Számszeríjas
avatar

Hozzászólások száma : 42
Age : 31
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Szomb. Aug. 07 2010, 11:44

-Nem hallottátok?! Engedjetek be! Beakarok menni! Most! Azonnal!
-Már tizedszerre mondom, hogy Liana fejedelemnő tisztán és érthetően kiadta parancsba, hogy senkit sem engedhetünk be. Érted, te buta elf? Ezen az ajtón nem jutsz be, amíg egyikőjük nem végez a másikkal!
-Heee? Mi az, hogy egyikőjük a másikkal?! Ti aztán nagyon bíztok az úgynevezett fejedelemnőtök képességeiben. Igenis, Liana fog győzni! És én látni akarom, hogyan hull porba Antonius feje! Muszáj látnom, ezt nem tagadhatjátok meg tőlem, ő tehet mindenről, Gorrius halálá…
-Na, de mostmár elég legyen! Takarodj innen, közlegény, vagy panaszt teszünk a kapitányodnál. Aztán viselheted a következményeit! Takarodj, ha mondom, mert itt élve nem jutsz be, amíg a küzdelem tart!
~Ti azt csak hiszitek, pajtikáim!~
*Mint, aki feladja a további erőlködést, hátat fordítva a trónterem ajtaját őrző két őrnek, elindul a folyosón a lépcső fele. Azonban nem tér le, hanem, amint megtapasztalja, hogy az őrök figyelme lankad irányában, egy pillanat alatt lekapja hátáról az íját és emberfeletti gyorsasággal kilő egymásután két nyílvesszőt, egyenesen az őrök felé. Mindkettő pontosan talál, mélyen belefúródva a két szerencsétlen homlokcsontjába, azonnal kiűzve onnan a még fiatal lelkeket és tompa puffanásra kényszerítve az élettelen testeket. Határozott léptekkel indul újra az ajtó fele, s, mivel mostmár senki nem állja útját, nesztelenül besompolyog a „küzdőtérre”. A két küzdő fél, küzdelmük hevében észre sem veszi, hogy az ajtó mellett egy elf éppen egy újabb nyílvesszőt helyez íjára, és célba veszi egyikőjüket. Éppen azt, akinek a vesztét akarja, de nem ereszti még a nyilat, talán be sem kell piszkolnia a kezét…*
~Gyerünk Liana, megtudod csinálni, pusztuljon! Mert megérdemli!~
Vissza az elejére Go down
Gyorskezű Mulfor
Testőr
avatar

Hozzászólások száma : 43
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Harcos
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Szomb. Aug. 07 2010, 11:48

//Eközben Mulfor cellájában//


-Mulfor! Mulfor, ébredj! Mulfor!
*Az ismerős hangra lassan magához tér, de nincs ereje megmozdulni, csupán a fejét emeli föl egyszer, hogy megnézze, ki szólítja őt.*
-Te…te vagy…az? Ez meg, hogy lehet…séges? Meghaltam? Értem jöttél a túlvilágról, Gorrius?
-Nem, Mulfor, nem haltál meg, és nem is fogsz, amíg véghez nem viszed küldetésedet.
-Mi? Küldetés? Miről….beszélsz?
-Antonius nagyúr bajban van, életveszélyben, muszáj segítened rajta, most az élete a te kezedben van!
-Nem értem, hogyan tudnék én…segíteni rajta, amikor nemhogy megmozdulni, de még lélegezni is alig….bírok. A saját életemet sem tudom már sokáig ebben a nyomorult testben tartani, nemhogy a másét megment….megmenteni. És, ha tudnék is mozog…ni, a kezem ide van láncolva a falhoz….é….és az ajtó is zárva.
-Figyelj, ideiglenesen visszakapod az erődet, sőt még többet, mint amennyi volt, a lánccal és az ajtóval ne törődj, már nem tartanak vissza. De most, menj, menj, mielőtt nem késő!
*Egyszerre vakító fényesség támad a cellában és a régi, megkínzott, megtört testű ember fekhelyéről egy új, életerős, keménykötésű férfi kel fel, és siet tova, hogy megmentse szeretett urát.*


Vissza az elejére Go down
Nierwes
Számszeríjas
avatar

Hozzászólások száma : 42
Age : 31
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Kedd Szept. 07 2010, 21:49

~Ez így nem jó, nagyon nem jó! Antonius megcáfolva az utóbbi, kínzásban töltött napokat, nem akar fáradni, és erejéből sem veszített semmit még. Ha ez így megy tovább, hamarosan felülkerekedik a helyzeten és térdre kényszeríti Liana-t. Azt pedig nem hagyhatom! Hónapok óta arra várok, hogy láthassam a vesztét, de ha most újra trónra kerül, szinte lehetetlen lesz a közelébe férkőzni hátsó szándékkal...Most cselekszem! Bosszút állok a barátom haláláért, bármi is lesz a következménye!~
*Azzal eleresztve a húrt, melyre a gyilkos nyílvesszőt fektette, rezzenéstelen arccal nézi, mint suhan az tova egészen a nagyúrig....*
Vissza az elejére Go down
Gyorskezű Mulfor
Testőr
avatar

Hozzászólások száma : 43
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Harcos
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Kedd Szept. 07 2010, 21:59

*Hihetetlen sebességgel rohan fel a lépcsőkön egészen a trónterem ajtajáig, ahol a két halott őr látványa egy másodpercig megállásra kényszeríti, de tudja, nem vesztegetheti velük az időt, a nagyura bajban van, meg kell mentenie az életét bármi áron. Amint besiet az ajtón, észreveszi az elfet, ki éppen útjára ereszti a gyilkos nyilat, azonban tétovázás nélkül elébe ugrik és testét védőpajzsként használva elállja a nyílvessző útját, mely így a Mulfor testébe fúródva áll meg.*
-Ura....uram!
*Még egy utolsó pillantást vetve az örökségéért harcoló urára, élettelenül zuhan a trónterem kőpadlójára.*
Vissza az elejére Go down
Antonius fejedelem
Fejedelem
avatar

Hozzászólások száma : 284
Age : 39
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Nagyúr
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Kedd Szept. 07 2010, 22:36

*A harc hevében nem hallja meg haldokló testőre utolsó szavait, csak a tompa puffanásra lesz figyelmes, ahogy az élettelen test érintkezik a földdel.*
-Mulfor! Mulfor! Nem!
*Feltekintve a testőre holttestéről az ajtó mellett álló elf akad a szemébe, ki újra célba veszi őt íjával és bármelyik pillanatban lelőheti. Igen ám, csakhogy Liana is egyre erőteljesebb ütésekkel méri kardját, és hárítani ezeket egyre nehezebb....nemhogy még egy felé tartó nyílvesszőt is. Egy pillanattal később már újra hárítania kell Liana kardcsapását, melyet sikeresen megold azzal, hogy hátra lép két lépést egészen az ablakig. Na, gyorsan vessünk egy újabb pillantást az elfre is. Eltette a nyílvesszőjét? Hála az égnek meggondolta magát. Vagy mégsem? Újra támadásba akar indulni küzdőfele ellen, viszont ahogy megmozdul éles fájdalom hasít végig mellkasán, s ezzel egyidőben valami meleget érez lefolyni testén. Fogait összeszorítva néz le a mellkasából kiálló nyílvesszőre, majd újra az elfre és végül Lianara, ki épp most igyekszik megadni a kegyelemdöfést.*
~Azt már nem hagyom. Nem győzhetsz le!~
*Egyre fogyó erejével felüti kardjával a nő kardját és elkapva annak fel mozgó testét, azzal a lendülettel kirántja magával együtt az ablakon....le a mélybe.
Talán isteni közbeavatkozás vagy csak a véletlen folytán épp az ablak alatt álló kereskedő szekér lisztes zsákjai közé zuhannak, mely megmenti őket a haláltól....

//Néhány nappal később//

*Fejedelmi lakosztályában, az ágyában tér magához, mikor a vajákos épp a sebét kötözi újra.*
-Mi történt? Hol van Mulfor? És az elf? A Kegyetlen?
-Nyugodjon meg uram, kérem! Túl van az életveszélyen, a sebe egyre inkább gyógyul, most ez a legfontosabb.
-De én tudni akarom, mi történt velük! Azonnal küldjön ide valakit, aki jelent róluk!
-Rögtön, csak még ezt befejezem, ha megengedi, nem hagyhatom félbe. Most az úr felépülése élvez prioritást, minden más fölött.
-Jól van, csinálja....Jajj, csak óvatosan.
-Egyébként ha arra a elfre kíváncsi, aki meglőtte magát, sajnos azt kell mondjam, hogy sikerült elszöknie, egy kisebb vérfürdőt hagyva maga után. A testőre, Mulfor sajnos nem volt ilyen szerencsés, mint nagyságod. Ha a szívet átszúrja egy nyíl, az örökre megáll dobogni.
-Istenek fent az égben, miért? Miért kellett mindennek megtörténnie, bárcsak ne menekültem volna el akkor....És?....És Liana? Ő él?
-Néhányan látták, ahogyan kizuhan önnel együtt a kastély ablakából, de, mire odasiettek az emberek a szekérhez, egyedül az ön véres testét találták meg. Akkor nem is gondolkodtak azon, vajon hova lehetett. Hozták a nagyurat hozzám, szerencsére még nem volt késő....Ha rá gondolok, még mindig kiráz a hideg, hogyan tűnhetett el a szekérből az úrnő olyan rövid idő alatt, senki, senki nem látta azóta, hogy fentről kizuhant....
Vissza az elejére Go down
Antonius fejedelem
Fejedelem
avatar

Hozzászólások száma : 284
Age : 39
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Nagyúr
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Szer. Szept. 22 2010, 18:09

*Jó ideje magányosan áll az ablaknál, és gondolataiba meredve tekint kifele. Kerek egy éve már, hogy Liana megostromolta a várat és neki el kellett hagynia hazáját. El kellett....Ugyanmár! Dehogy kellett, ő döntött így, itt hagyott mindenkit és mentette az irháját. Mert félt. Félt szembenézni a lázadókkal, nem akarta magát letaszíttatni a trónról...inkább önként lemondott. De legalább nem kellett itt maradnia és kivárni a végét...több, mint valószínű, hogy végeztek volna vele." Legalább életben maradtam"-*győzködi magát sikertelenül.* Sokat el ért vele, hogy elmenekült...Mostmár tudja, a sorsát senki sem kerülheti el. De az ár, hogy ezt megtapasztalja, túl magas volt...A sok bujdoklás, az állandó menekülés...Minden hiába volt! Megjárta a poklot, ő miatta halt meg két ártatlan ember is, s végül mégis ugyanott kötött ki, ahonnan elindult. "De élek, és bosszút állhatok...". *S mégis mit ér el azzal! Ha majd leüti Nierwes és Liana fejét, s látja a véres hullákat maga előtt elterülni, megfog nyugodni majd a lelkiismerete,. feltudja támasztani vele Mulfort vagy Gorriust?!...~Elég már! Ha itt maradtam volna, biztos, hogy megölnek Mulforral együtt. Az talán jobb lett volna? Így most kaptam egy esélyt, egy esélyt, hogy jóvá tegyek, mindent, hogy úgy vezessem a fejedelemséget, hogy ne kelljen fellázadnia egy alattvalómnak sem ellenem, hogy megtegyek, mindent, amit tudok, a népem érdekében, ne mulasszak el semmit, amit anno elmulasztottam. S ha netán újra szemet vetne valaki a trónra, a trónomra, azt idejében észreveszem és kiírtom a rosszat a földemről....még idejében. Liana esetleges bosszújától sem fogok visszariadni, sőt, én teszem meg az első lépést felé...hogy megtaláljam és végezhessek vele. Megtorlom a megtorolni valót, hadd lássák, hogy nem csak menekülni tudok jól, hanem visszamarni, mint a kígyó...halálosan. A Kegyetlen, az elf és az a barlangi szörnyeteg, aki Gorrius haláláról tehet, mind meglakolnak majd a bűneikért!~
*Gondolataiból egy határozott ajtókopogás riasztja fel,*
-Bejöhet!
-Uram, meghozták a tekercseket a könyvtárból, amiket kéretni tetszett. Bevihetik?
-Igen, tegyék az asztalomra mindent!
*Néhány pillanat alatt a nagyúr íróasztala megtelik régi tekercsek, könyvek, pergamenek halmazaival, sőt, még mindig hozzák a szolgák régi iratok tucatjait, s, mivel az asztalon már helyszűkében vannak, néhány köteg a földre is kerül.*
-Ennyi?
-Igen, uram, az összes irat, ami megmaradt az álomfalvi csata után, külön kötegben a "gonosz teremtményekről" szóló iratok. És persze az összes evolyrani adat, amiben említést tesznek róluk, a történetük, különböző legendák, uralkodók, az evolyrani és környékbeli helységek, ahol tanyáztak az évszázadok alatt és...
-Mi a helyzet azokkal a tekercsekkel, amiket a Nagy Könyvtárban őriznek? Sikerült megszerezni azokat?
-Nem volt zökkenőmentes, de végül is igen.
-És, ahogy utasítottam? Senki sem tud róla?
-Senki!
-Még ön sem, katona?!
-Semmiről az égvilágon!
-Úgy legyen, itt a jutalma! Ne felejtse el le...kifizetni az érintetteket sem. Ha még nem tette volna meg.
-Igenis! Engedélyt kérek a távozásra!
-Engedély megadva!
Vissza az elejére Go down
Blazer Duranin
Nehézlovag
avatar

Hozzászólások száma : 251
Age : 27
Hírnév : 7

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Harcos
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Szomb. Okt. 16 2010, 23:59

Tucatnyiszor álltam már itt. A felszerelésem a szokásos volt, ahogy az ajtó előttem és a környező épületek is. Bebocsátásra vártam, Worton hívott, mert személyesen akart beszélni velem. Az egyetlen ami változott a hónapok alatt a kis felvarró volt a szívem fölött. Most három kék csík hirdette, hogy hivatalosan hadnagyi rangom van, de nem parancsolok senkinek, hanem a szokásos felettesi láncon kívül, önállóan dolgozok. Mióta beléptem a seregbe voltam már járőr, fogtam el fosztogató törvényen kívüliek csoportját, kísértem kereskedőkaravánokat, vezettem régi romok feltárását, sőt, még egyszer az elfek földjére is elvetődtem. Néha még most is eszembe jut, hogy mi történhetett az íjász lánnyal és a titokzatos varázslóval.
A gondolataimból az ajtó nyikorgása ébreszt fel, ahogy Lee kinéz és int, hogy jöhetek. Belépek a szobába, ahol már egy kisebb csapat vár. Diego ember magas íja a fel mellé támasztva, ő maga pedig Worton asztala előtt ül egy széken. Vele szemben a kapitányunk, Worton, jobb oldalt pedig Lee, hátán a megszokott kétkezes karddal. A kapitányunk egy intéssel hellyel kínál a még üres széken én pedig le is ülök, mert jól megjegyeztem a szóbeszédet, miszerint utál felfele nézni és úgy beszélni valakihez.
- Blazer Culton… sok jót hallottam rólad. Egyedül elbántál egy tucat banditával, legyőzted a szörnyeteget, akikkel az elfek nem bírtak, ráadásul az arénában már egy hónapja veretlen vagy.
Nem szólok semmit a dicséretekre, mindenről hivatalos jelentést adtam le, Worton is jól tudja, hogy szinte sose voltam egyedül, tudtam, hogy most nem a szerénykedésemre kíváncsi.
- De nem azért hívattalak ide, hogy reggelig ajnározzalak, van egy olyan tulajdonságod, ami nekünk nincs. Te jártál a legtöbbet az emberi határokon túl, de ismered legjobban a többi népet. Most pedig egy olyan küldetésre küldelek, ami nagyon messze szólít.
Diego egy térképet tesz le az asztalra. Ismerősek a vonalak, a kontinenst felismerem és hamarosan a hazámat is megtalálja a szemem. Worton ujja azonban nyugatra mutat, túl a tengeren, egy különálló, a kontinenshez képest apró, ám az országhoz képest még mindig jókora szigetre.
- Diegoval nem találkozhattál az utóbbi két hónapban. Ez azért van mert néhányszáz vállalkozót vezetett a nyugati partra, hogy ott várost alapítsanak, ami reményeink szerint fellendítheti a tengeri kereskedelmet a mágusokkal és az elfekkel. De valami nagyon különöset találtak.
- Valami borzalmasat.
Veszi át a szót a kreol bőrű íjász.
- Ahogy megérkeztünk rögtön élelem után néztünk és építkezni kezdtünk. Nem ütköztünk semmilyen ellenállásba, vadállatokkal sem találkoztunk, de rögtön az eső éjszaka kísértetek látogattak meg minket. Nem értettük a beszédüket, ők pedig látszólag minket nem értettek. Nem voltak ellenségesek, úgy tűnt, mintha csak társaságot keresnének, valakit, aki megérti őket. Viszont minden este visszatértek. Voltak közöttük csuklyás alakok, akiket mágusnak gondoltunk, páncélos lovagok és apródok, de egyszerű közemberek is. Az emberek fele a második nap összecsomagolt és elment. Már alig egy tucatnyian vannak, de nekik is kezd inába szállni a bátorságuk. Nem akarnak együtt lakni a szellemekkel.
- És ezért küldünk valakit, aki elintézi. Hárman mentek, Culton, te leszel a vezető. Tudd meg miért jelennek meg a kísértetek és vess véget neki. Eddig minden feladatodat megoldottak, pedig nem egyszer azt hittük nem sikerülhet. Diego és Lee veled megy mint kísértő, tanácsadó és testőr.
A mellettem ülő illetve álló alak bólintott.
- Tudom hogy azt se tudod hogyan kezdjed, de meg kell értened: ez a kikötő lehet a kapocs, hogy végre ne egyedül álljunk Dagorlad ellen, hogy végre kapjunk valami segítséget. Emberi életek ezrei múlnak rajta. Sikerrel kell járnod.
Mélyet sóhajtottam. Worton minden szava igaz volt ,de azt vallottam, ha valamit nagyon akarsz, akkor képes leszel rá. Felálltam.
- Értettem uram. Nem fogok csalódást okozni.
Az ökölbe szorított karomat srégen keresztbe fektettem a mellkasomon a szokásos tisztelgés jeleként, majd megfordultam, hogy távozzak. Láttam, ahogy a nyomomban a két társam is hasonlóan tesz. Ismeretlennek néztünk elébe, de bíztam bennük. Együtt sikerülni fog.
Vissza az elejére Go down
Dreamien Tifar
Mágus vezér
avatar

Hozzászólások száma : 1188
Age : 37
Hírnév : 63

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Isthar

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Szer. Nov. 03 2010, 13:06

*Nem nehéz követni az ösvényt, mely a várhoz vezet. A magasra tornyosuló vár és város messziről látható.
A felvonóhídon az őrség megállítja a mágust, ám mikor nevét megtudják, nyomban szívélyesen engedik be a várba.
Még emlékeznek rá, hogyan mentette meg a dagorladi átoktól az isthar Apró tanyát. Dreamien jót mosolyog, majd a homlokán halványan még látható forradáshoz nyúl.
Ott szerezte azt a sebet, mikor kis híján megölte az átok, mely az emberek fő élelemtermelő települését volt hivatott romba dönteni.
Még emlékszik a lángokban vinnyogó patkányok hangjára, ahogy fetrengtek a tűzeső alatt, melyet ő küldött rájuk.
Emlékszik orrfacsaró szagukra és a bűzre is, melyet akkor árasztottak, amikor sebeiből felépülve visszatért, hogy elhantolja őket.
Beljebb halad, át a városon. Néhány apró kérdezősködés elég, hogy a szívélyes népek eligazítsák, merre is találja a hely urát, Antoniust.
Szépen áthalad az első szinten, majd a másodikon is. Megcsodálja a piacot, majd egyenesen átkel fel, a magasba, ahol Antonius székel.
A palota kapujában az őrség ismét megállítja.
Dreamien leszáll lováról, úgy lép az őrök elé. Sötétkék köpenyét megigazítja, miközben hasított bőr csizmájában szinte hangtalanul sétál az őrök elé balján megcsillan Calassë markolata is a nap fényében. Botját kezében tartja, Odint, szokása szerint nem köti ki. Tudja, hogy nem kóborol el messzire.
Az őrök udvariasak, de határozottak.*
- Kérem, adják át azon üzenetemet az emberek urának, hogy Dreamien Tifar kér hozzá bebocsátást, a mágusok népének képviseletében.
*Tifar ezzel leengedi botjának végét a földre, s úgy várja, hogy a nagyúr fogadja. Tudja jól, hívás nélkül érkezett, nem várt vendég. Időbe telhet, mire az őr visszatér és beinvitálja.*


_________________
Mindenki lelkében ott a fény.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Antonius fejedelem
Fejedelem
avatar

Hozzászólások száma : 284
Age : 39
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Nagyúr
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Szer. Nov. 17 2010, 18:18

-Mulfor! Nézd csak ezt! Szerinted…
*Feje leroskad, szavai elhalnak, hisz kit akar asztalához hívni? A testőrét, a legjobb barátját? Aki már több, mint egy hónapja a föld alatt van? Onnan vajon kijönne gazdája hívására? Az első parancsra ugrana?...Na, igen, most látszik meg, hogy tulajdonképpen mennyit is ér a sok pénz, a hatalom, a nemesi származás…SEMMIT! Pedig, mit meg nem adna, hogy hűséges testőrét még egyszer láthassa, hogy megköszönje neki, amiért életét áldozta oly önzetlenül ő érte. A nagy Antoniusért, ki előtt fejet hajt egy tartomány népe, s kinek nagysága oly mértékű, hogy inkább elfut az ellenség elől, mintsem szembe álljon vele, ki inkább bujdokol majd egy évig, mintsem, elődugja orrát és tegyen egy lépést előre…de nem, nem, előre, nem, mind csak hátra…az könnyebb…Na, és megérte? Micsoda kérdés, hisz életben van, visszaszerezte ami őt illeti, a fejedelmi rangot…és közben elvesztett maga körül mindenkit. Talán ez volt megírva, talán ha marad akkor és megütközik a lázadókkal, szintúgy alakul mindnyájuk sorsa, ahogyan eddig. Igen, ez meg volt előre írva, nem az ő hibája, ez, a sors!...Bárcsak igazat tudna adni magának ebben valaha is….*
-Igen?!
-Uram, látogatója érkezett!
-Nem érdekel, mondja azt, hogy házon kívül vagyok. Most nem érek rá!
*Most nem, de azóta is, ráértél valami másra, minthogy azokat a fantázialényekről szóló könyveket bújjad, kutass, keress valami olyan után, ami talán nem is létezik, és okolni mindenért? Megoldás, az, ha egyetlen célért „küzdesz” nap, mint nap az íróasztalodnál, miközben elhanyagolod az fejedelmi kötelességeidet, nem is beszélve magadról?! Nézz, csak magadra, ez lennél te? Egy megszakállasodott, szinte tíz évvel öregebbnek látszó, gondterhelt „úr”? Néztél fel azóta az égre? Vagy a lecsüggesztett fej, örökre így marad?...*
-De, nagyuram, engedelmeddel, a mágusvezér, Dreamiren Tifar nagyúr van itt.
*Fejét megemeli, és karikás szemeivel az őrre pillant, majd hosszas csend után végre megszólal.*
-Vagy úgy…*szól kedvetlenül* -…akkor hadd jöjjön.
~Remélem nem időz itt soká.~
*A dolgozóasztalán heverő pergameneket, könyveket és mindenféle iratot, melyekkel eddig foglalkozott kezébe gyűjti és átviszi egy hátsó asztalra, mialatt már hallani, hogy lépések közelednek a terem fele.*

Vissza az elejére Go down
Dreamien Tifar
Mágus vezér
avatar

Hozzászólások száma : 1188
Age : 37
Hírnév : 63

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Isthar

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Szer. Nov. 17 2010, 23:24

*Végre beengedik. Dreamien nem siet, de kellő sebességgel halad, hogy kimért léptei jól hallhatók legyenek távolról is.
Mindeközben szemügyre veszi az emberek birodalmának legmélyebb központját.
Neki is megvannak a gondjai, Antonius nem is tudhatja, hogy a legkomolyabb ezek közül ahhoz a dartharhoz kötődik, akivel már neki is meggyűlt a baja.
Tifar azonban most igyekszik nem rá gondolni, hiszen nem azért jött ide, hanem, hogy népével szembeni kötelességei egyikének eleget tegyen.
A folyosón haladva figyeli a kifüggesztett képeket a nép nagyjairól, őseiről.
Hamarosan már a terem bejáratánál áll. A méretes ajtók félig nyitva állnak, így nem kerül nagy erőfeszítésbe egyiket beljebb tolni erős karjával, hogy belépjen Antonius nagyúr termébe.
Megáll, úgy szegezi tekintetét az előtte állóra.
Az elbeszélésekből fiatalabbnak hitte, de lehet, hogy csak a gondok öregbítik. Szakálla nem az a fajta, amit lassanként növeszt az ember, gondozza, inkább erős borosta, melyet borotválkozás hiányában hagyott ekkorára nőni. Fáradt szemei, gondterhelt arca is csak erősítik az első benyomást.
Nem ilyennek képzelte az emberek urát, ám nem időz tekintete soká a férfin.
Fejét meghajtja, épp annyira, hogy tiszteletét kifejezze, de egyúttal hangsúlyozza egyenrangúságát is.*
- Üdvözöllek, Antonius, emberek ura!
*Nem invitálják, ám közelebb lép, szemében érdeklődés csillan. Hogyne lenne benne, hiszen vezérként sem vetkőzheti le fényhozó mivoltát és ez a terület nem csak a fényvarázslatokra terjed ki. Hite szerint ennek része a lélek számára adott fény is.
A vak is láthatja, hogy a szemben állót nem éppen boldog gondolatok kerülgetik.*
- Gondolom, az őrség már mondta, hogy a mágusok képviseletében kerestelek fel.

_________________
Mindenki lelkében ott a fény.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Antonius fejedelem
Fejedelem
avatar

Hozzászólások száma : 284
Age : 39
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Nagyúr
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Csüt. Nov. 18 2010, 20:20

*Amint a mágus belép, a fejdelem az asztalánál állva int a kint vigyázó őrnek. Az ajtó becsukódik.*
-Hogyne, a te neved, nagyúr, nem idegen hangzású már fülemnek. Köszöntelek szerény kastélyomban, és egyúttal elnézésedet kérem a szobában levő rendetlenség miatt, nagyon el vagyok süllyedve a „munkában”, és látogatót sem vártam…Kérlek, foglalj helyet, nagyúr!
*Kezével rámutat az asztal elé előkészített karosszékre, s megvárja, míg vendége helyet foglal. Rögtön utána ő is leül.*
-Mielőtt rátérnénk látogatásod fő okára, hadd kérdezzem meg, milyen volt az utad Fehértoronyváráig?
*Amíg a mágusvezér válaszol, Antonius fejedelem tekintete hosszan elidőzik rajta, főleg az arcvonásain.*
~Remélem, a barátságos külső, barátságos jellemet is takar. Nincs kedvem egy újabb konfliktushoz, mikor ennyi rendezetlen….~
*Rendezetlen, mi? Mintha tele lenne a szoba, vagy a kastély halálos ellenségekkel. Miért nem tudja az ember lezárni a múltat és tovább lépni, amikor a legjobban szüksége volna rá? Talán mert gyarló, a legutolsó balga teremtésig, egészen a fejedelemig, semmiben sem különböznek. Hisz mit számít, ha valaki a nép első embere…meglehet mindene, de a felejtés akkor is luxus…*
Vissza az elejére Go down
Dreamien Tifar
Mágus vezér
avatar

Hozzászólások száma : 1188
Age : 37
Hírnév : 63

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Isthar

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Csüt. Nov. 18 2010, 22:26

*Dreamien meglepődik a nagyúr enervált hangszínén. Több erőre, több életre számított.
Barátságos hangon ad választ Antoniusnak, miközben az általa mutatott helyhez sétál és helyet foglal.*
- Köszönöm, kellemes, és ami mostanság ritkaság, teljesen nyugodt utam volt.
Minäril Calath nincs közel Fehértoronyhoz, így a térkapukat használtam.
Néped kapujától már csak rövid lovaglás a vár, s méltán híresek embereid vendégszeretetükről, barátságos útbaigazításokat kaptam és határozott, de udvarias őrséggel találkoztam.
Ám mondd csak, talán olvastad elődödnek írt levelem a dagorladi átokról, mely Apró falut sújtotta? Máshonnét nemigen lehet ismerős hangzású nevem, hiszen még nem találkoztunk, s ha jól sejtem, hírem nincs akkora újdonsült vezetőként, hogy ilyen nagy formátumú személyek fülébe is eljusson, amilyen te vagy.
*Nem kerüli el figyelmét Antonius kutató pillantása sem.
Egyenesen állja a nagyúr tekintetét, örömmel látja, hogy így valamivel több életet fedez fel. Mégis a tekintet olyané, aki sokat szenvedett és megtört a történések súlya alatt.
Érdemes lenne megkérdezni Evolyran vezetőit, milyen megfontolásból ültették vissza a Kegyetlen úrnő helyére a nagyurat.
Ezt ugyan nem teheti meg, de talán a beszélgetés végére választ is kap kérdéseire, hiszen nem ismeri a férfit, könnyen lehet, hogy meglátja benne azokat az erényeket, amik miatt őt volt és ismét ő a seldëk vezetője.
Azonban tényleg újdonsült vezető, közel sem annyi tapasztalattal ezen a térne, mint Antonius, és emiatt kissé zavarja a másik uramozása.*
- Ha megkérhetlek, mellőzd a nagyúr titulus használatát velem, távol állok én attól, hogy ilyesféle rangokat érezzek magamhoz illőnek.

_________________
Mindenki lelkében ott a fény.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Antonius fejedelem
Fejedelem
avatar

Hozzászólások száma : 284
Age : 39
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Nagyúr
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Vas. Nov. 21 2010, 11:21

*Halovány mosolyféleség suhan át fejedelem arcán, de a kérdésre a válasz nem késik.*
-Mondjuk úgy, hogy jól vagyok informálva bizonyos dolgokban. És ha már itt tartunk, hadd gratuláljak a vezéri titulus elnyeréséért. Őszintén örülök, hogy új vezető került a mágus nép élére…Worneus csillaga amúgyis hanyatlóban volt…
*Talán az utolsó mondatot nem kellett volna kimondania hangosan, most érezheti magán a vendég furcsálló tekintetét. Vélhetően ezzel is sokat rontott, amit az első benyomást illeti, de első benyomás ide-oda, hadd ismerkedjen meg csak az új Antonius nagyúrral, noha, még önmaga számára is új, új dolgok lesznek, amikre készül, amiket meg fog tenni, de mióta Liana bekavart, már merőben megváltozott a személyisége ahhoz képest, aki régen volt. Ezt hamarosan bizonyítani is fogja…hamarosan.*
-Ahogy kívánod.
*Egyezik bele az uramozás félbehagyásába. Közben keze felemelkedik és int az ajtóban álló cselédnek, hogy bejöhet. Az leteszi a kezében levő ezüsttálcát az asztalra majd Antonius engedelmével távozik. A fejedelem megdönti a tálcán levő borosüveget és tölt a poharakba, először a vendégének majd magának egy keveset.*
-Hadd kínáljalak meg a borral, melyre évszázadok óta büszke a családom. Talán már hallottad, hogy vidékünkön terem a legfinomabb szőlő...de elég a dicsekvésből…*néz föl félmosollyal az arcán* -inkább mondj te véleményt róla.
-És amíg elmeséled mi járatban vagy nálunk, a seldéknél, az ebéd is elkészül lassan. Remélem, azt sem utasítod vissza.
Vissza az elejére Go down
Dreamien Tifar
Mágus vezér
avatar

Hozzászólások száma : 1188
Age : 37
Hírnév : 63

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Isthar

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Vas. Nov. 21 2010, 21:06

*Dreamien valóban furcsállva méregeti az ember vezért. Thral Worneussal neki személy szerint nem volt gondja, s másról sem tud, akinek lett volna, ő maga pedig elég sokat tanult a korábbi nagyúrtól. A mágusok nagyhatalmú vezére nem azért adta át a stafétát, mert rákényszerült, de ez már egy másik történet.
Tifar nem az a fajta, aki könnyedén ítél, így a kép, ami kialakulóban van benne Antoniusról, még korántsem érte el végső formáját.
Egyenes tekintete csak fürkészi a másikat.*
- Én is jól informált vagyok, már ami az ínyencségeket illeti. Örömmel kóstolom meg családod büszkeségét.
*A mágus a fény felé tartja a poharat, megszemléli a nedűn átderengő fényt, majd óvatosan körbelötyköli a pohárban.
Közben feltekint az emberek urára.*
- Ebéd? Pazar vendéglátó vagy, Antonius.
*Óvatosan megszagolja a bort, majd megízleli, épp, hogy csak kortyolva belőle.
Vár egy kicsit, míg szájában szétáramlik az íz, közben elgondolkodva néz a nagyúrra.*
- Semmi rendkívüli nem hozott hozzád, Antonius. Népeink régóta békében és szövetségben élnek egymással, csupán azért jöttem, hogy megerősítsem ezt a békét és szorosabbra fonjam a szövetséget.
Mindkét népnek új vezetője van, és még mielőtt közbeszólnál, most te is új vagy. Úgy vélem, a seldëknek is jól jönne népem támogatása a mostani vészterhes időkben, és a mágusok is sokat nyerhetnek azzal, ha intenzívebbé válik népeink barátsága.
*Újabbat kortyol a nagyúr borából. Mielőtt még folytatná, kíváncsi Antonius véleményére.*
- Érdekes, testes bor, kellemes utóízzel. Cseppet sem savas, viszont ha jól sejtem, tölgyfa hordóból hozattad…itatja magát.
Mit gondolsz a szövetségről?

_________________
Mindenki lelkében ott a fény.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Antonius fejedelem
Fejedelem
avatar

Hozzászólások száma : 284
Age : 39
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Nagyúr
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Hétf. Nov. 22 2010, 20:31

*Hátradőlve székében hallgatja Tifar szavait, persze figyel is rájuk, de fejében mindvégig ott motoszkál egy gondolat, mely nem hagyja nyugodni.*
~Vajon ő tud róluk? Hogy itt vannak a városokban, hogy köztünk járnak? Megmerjem kérdezni? Száz százalék, hogy őrültnek fog nézni, ha elmondom sejtéseimet. És mi van ha…~
-Tifar!... *szólítja nevén most először vendégét, amint az befejezi mondanivalóját és láthatóan a fejedelem reakciójára vár.*
-…Örülök, hogy ízlik a bor. És meg kell mondjam, hogy…kiváló ideának tartom, napjainkban nem lehet tudni, hogy mire számíthatunk, hogy mikor indul ellenünk bármily fenyegetés Dargorlad felől vagy….akárhonnan. Ahogy eddig is, néped számíthat az én és az alattvalóim támogatására, ha baj van, mi ott leszünk és segítünk. És tudom, hogy ti is ugyanezt teszitek majd…
*Székéből felállva előrehajlik és kezet nyújt a mágusok urának.*
-Eme kéz jelképezzen minden embert a birodalomban, és egyúttal a bizalmat, amelyet nyugodtan belénk vethettek.
*A komoly és határozott kézszorítás után, mely által Dreamiren jelképesen elültette népe bizalmát az emberekébe, Antonius kilépett az asztal mögül és odasétálva az ajtóhoz kitárta azt a nagyúr előtt.*
-Ha jól sejtem már nem kell sokat várjunk ebédidőig. Hadd fáradjunk le a földszinti ebédlőbe. Parancsolj!
*Megvárva, míg Tifar kisétál előtte, ő is kilépett a szobából és behúzva maga mögött az ajtót, kulcsra zárta azt.*
-Mutatom az utat!...
Vissza az elejére Go down
Dreamien Tifar
Mágus vezér
avatar

Hozzászólások száma : 1188
Age : 37
Hírnév : 63

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Isthar

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Hétf. Nov. 22 2010, 21:21

*A mágus megszorítja a fejedelem kezét. Elégedetten tapasztalja, hogy az abban rejlő erő nagyobb, mint azt az első benyomás sejteni engedett. Persze neki sem kell egy jó kis marokért a szomszédba mennie. Sok mágussal ellentétben annak a híve, hogy nem csak az elmét kell pallérozni, a testet is jó erőben kell tartani, mert a kettő együtt teszi igazán erőssé az embert.
Meg is látszik testalkatán, hogy edzésben tartja magát.
Antonius szavaira felegyenesedik, majd előre sétál a nagyúr előtt.
Hallja, amint a súlyos kulcs megfordul az ajtó zárjában.*
~Antonius nem bízik az saját embereiben sem? Furcsa belegondolni ebbe, a másik gondolat viszont arra mutat, hogy rejteget odabent valamit, amiről nem szeretné, ha bárki rátalálna. Minden esetre furcsa dolog ez. Manun Lyrätben is lehet zárni az ajtókat, de az őrségem nem engedne be senkit, akit én nem látnék szívesen. Ha meg rajtuk keresztül jut a behatoló, akkor egy zárt ajtó sem állhatja útját.~
- Mondd csak, Antonius, mostanában mekkora a mozgolódás Dagorlad felőli határaitokon?
Van ugyanis néhány ötletem, amiket szívesen megvitatnék veled. Úgy tudom, neked is van már tapasztalatod a harcokban, így kíváncsi lennék a véleményedre.
*Nem mond semmi olyat, amivel bármit elárulhatna a gondolataiból, de a kérdés maga sejtetni engedi, hogy kész véleménye és ötletei lehetnek.
Antonius maga meglehetősen csendes, elgondolkodó. Dreamien tapasztalatból tudja, hogy néha kifejezetten ártalmas a sok gondolat, hajlamosak tévútra vinni gazdájukat.*

_________________
Mindenki lelkében ott a fény.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Antonius fejedelem
Fejedelem
avatar

Hozzászólások száma : 284
Age : 39
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Nagyúr
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Pént. Nov. 26 2010, 17:09

-Nos, őszintén megmondom, az utóbbi hetekben eléggé elhanyagoltam utánanézni a dagorladi határunk felől érkező jelentéseknek, személyes okok miatt. Tudtommal a kémeim sem jelentettek semmi újat, csak a szokásos…Tudod, milyenek ez a dagorladiak…Persze, továbbra is fenntartom az előbbi kijelentésemet, hiába vagyunk bármily éberek, sosem lehetünk elég óvatosak, bármikor érhet meglepetés…igaz, hogy ezt mindnyájan szeretnénk elkerülni…és, hogy….
*Egy kis idő múlva az ebédlőteremben ül a két vezér, egy hosszú, ételekkel megrakott, tömör faasztal mellett.*
-…továbbá mi hiába akarjuk a békét, ha ők nem. Jól tudjuk, hogy kettőn áll a vásár. Mi nem erőltethetjük rájuk a békénket, de megpróbáljuk azt elkerülni, hogy ők ránk erőltessék az akaratukat. Eddig sikerült kitartanunk. Nem vagyok naiv, de hiszek benne, hogy egyszer véget ér eme háborús állapot, ha nem békekötéssel, hát harccal, talán beigazolódik a mondás: Háború nélkül nincs béke.
*Eme szavakkal zárja szavait, majd kiissza poharát. A fal mellett álló pohárnok rögtön ott terem és újra tölti a két úr poharát. Az utóbbinál, azaz Antoniusénál kicsit mintha elidőzne. Várjunk csak, mintha mondana neki valamit. Igen, határozottan rövid párbeszéd zajlik le kettejük között, melyből a jelen levő vendég csupán pár hangfoszlányt, ha meghall.*
-Uram, a csapat visszatért. Sikeresen elfogták a célszemélyt.
-Vigyék a trónterembe, egy kisebb ponyvával együtt.
-Ponyvát tetszett mondani?
-Lódulj!
-Elnézésedet kérem. *szól Tifarhoz, amint a pohárnok eltávozik.* -a fejedelemségi ügyek még ebéd közben is bezavarnak. De igazán ne zavartasd magad, kóstold meg a sült fácánt is, bátran merem állítani, hogy ilyen finomat otthon sem eszel…Hehe…És mond csak, Tifar, van családod? Feleséged, gyermeked? Nemrég kerültél e magas posztba, eddig biztosan volt időd családot alapítani, nem vagy olyan magányos farkas, mint én…
Vissza az elejére Go down
Dreamien Tifar
Mágus vezér
avatar

Hozzászólások száma : 1188
Age : 37
Hírnév : 63

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Isthar

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Szomb. Nov. 27 2010, 09:20

*Dreamien csendben hallgatja Antoniust. Neki valamivel kevesebb tapasztalata van a dagorladiakkal kapcsolatban, bár már sikerült neki testközelből is találkozni velük Soreleynél és Evolyran falainál is.
Nem kerüli el figyelmét a pohárnokkal folytatott párbeszéd sem, bármennyire is halkan és észrevétlenül igyekeznek lefolytatni azt.
A suttogás, mormogás olyan dolog, hogy jobban felkelti az érdeklődést, mint a normál hangerejű beszéd.
Dreamien is akarva akaratlanul figyel oda sokkal jobban, mint tenné azt, ha csak normális hangnemben váltott volna a fejedelem pár szót a pohárnokkal.
Sebesen megiramodnak gondolatai, hogy miféle célszemélyre is kell a ponyva.
Neki már vannak sejtései, de egyenlőre nem mond semmi különöset Antonius felvetésére.
Ráér az még.
Ám az erőltetett jókedven keresztül süt az, hogy a nagyúr legszívesebben már rohanna is a bizonyos célszemélyhez.
Azonban mielőtt beszélne, még nyúl a fácánhoz és jó étvággyal meg is ízleli.
Szó, mi szó, valóban ízletes és a kellemes vadas íz, mindenképpen előnyt jelent a házi tenyésztésű baromfihússal szemben.
Miután lenyelte az első falatokat, kortyol rá a poharából és válaszra nyitja a száját.*
- Előbb hadd válaszoljak korábbi szavaidra, Antonius! Nem hiszek abban, hogy Dagorlad bármikor is a békére törekedne. Ha nyugalom van, az csak erőgyűjtés, vagy éberségünk elaltatása ürügyén lehetséges.
Az utóbbi időben azonban megszaporodtak a szabotázsok, lásd Apró falut, ahogy a támadásokban sem szűkölködünk.
Ott voltam Soreleynél, ahol komoly erőkkel támadtak és ott voltam Evolyranban is, amikor támadás érte. Emellett értesültem csapatmozgásaikról is, s olvastam az evolyrani hírszerzés legfrissebb jelentéseit is.
Én azt tartom, hogy nagyobb összefogással Evolyran akár vissza is üthetne Dagorladnak, hiszen nem vagyunk gyengék, s talán lenne mód is arra, hogy a mi akaratunk érvényesüljön, s végre béke legyen a két ország között.
*Elhallgat, újabb falatot nyel le, majd folytatja.*
- Szerintem egy nép vezetőjeként is lehet családja az embernek. Nem kell magányosnak lennünk.
Én magam is megjártam a magam poklát, mire a kedvesem az oldalamon lehetett, s mire kislányom is megszületett.
Nem titok, hogy mindezek okozója még mindig szabad, Evolyran tömlöce sem tarthatta fogva soká, s azóta is csak öli népeink tagjait.
De ha minden jól megy, hamarosan végére járunk ennek a dolognak…és kézre kerítjük a darthart….
*Tekintete elszánt fényben csillan, ahogy Antonius szemébe néz.
Eszébe jut Etele, s már tudja, hogy időszerű rövidebbre fogni a kényelmes ebédet és a megbeszélést, mert szívesebben tölti idejét közel ellenségéhez. Luth Diron barlangja egy darthar számára nem a legszorosabb csapda.*


_________________
Mindenki lelkében ott a fény.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Antonius fejedelem
Fejedelem
avatar

Hozzászólások száma : 284
Age : 39
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Nagyúr
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Vas. Nov. 28 2010, 13:30

*Na, de a darthar emlegetésére, nem csak Tifar, hanem Antonius szeme is felcsillan.*
~Tehát jól sejtettem, Etele őt keresi.~
-A darthar…hmm…*ízlelgeti a szót.*…-csak, nem egy bizonyos Etele Barlon?
*Vendége válaszát meg sem várja, hisz tudja, hogy ugyanarról a személyről beszélnek.*
-Egy féléve én is összefutottam vele. Érdeklődött is egy bizonyos Dreamiren Tifar felől…Persze, akkor még nem tudtam, hogy ki vagy.
*Egyenesen felnézve a mágusvezér szemeibe, folytatja szavait.*
-Nos, nem csak a te életedet nehezítette meg. Még szeretnék egyszer találkozni vele…
*Látva, hogy Tifar teljesen befejezte ebédjét, kedves mosollyal megkérdi.*
-Remélem, ízlett az ebéd. A borról már nem is kérdezlek…
……
*….Fejében még ott csengenek a távozó Tifar szavai.*
~„hamarosan végére járunk ennek a dolognak és kézre kerítjük a darthart”…Akkor majd ott leszek én is, elhiheted…~
*A fejedelem szemében ott csillog az a sejtelmes fény, amely valójában már a pohárnok jelentése óta kigyúlt. Viszont csillog még valami. Egy rövid kard a kezében…csak ne izzadna ennyire a tenyere...


Vissza az elejére Go down
Dreamien Tifar
Mágus vezér
avatar

Hozzászólások száma : 1188
Age : 37
Hírnév : 63

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Isthar

TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   Vas. Nov. 28 2010, 13:45

*Dreamien látja a fejedelmen, hogy nem ismeretlen neki Etele neve. Nos, ha már így van, bizonyára nem jó barátság köti össze őket.
Barlonnak nincsenek barátai.
Nem bizonyítja semmi jobban Antonius következő szavainál és hanghordozásánál Tifar feltevésének igazát.
A gondja csak az, hogy a darthar tényleg őt kereste, kétségei sincsenek afelől, hogy most is ellene és családja ellen szövögeti terveit a barlang mélyén.*
- Ízletes volt az ebéd, köszönöm!
Eteléről pedig csak annyit, hogy jelenleg egy zárt barlangba van szorítva, melynek a bejáratát csatamágusaim őrzik éberen.
Csak idő kérdése, hogy elérje a törvény keze.
Remélem látogatásom, adott szavunk ezek után jobb együttműködést hoz népeink között.
Lassan távozom. Ha neked is megfelel, hamarosan követet küldök javaslataimmal, amivel szorosabbá tehetnénk a kapcsolatot. Természetesen a te ötleteidet is szívesen fogadjuk, s ha segítségre van szükséged, fordulj bizalommal népemhez.
*Dreamien közben feláll, s szedelőzködik is, hiszen ettől még rövidebb látogatást tervezett csupán.
Kezét nyújtja Antoniusnak, egy kérdés van a nyelve hegyén, de végül mégsem teszi fel.
Nem dolga beavatkozni a seldëk belügyeibe, ha nem kérik ebben segítségét.*
- Legyenek veled az istenek, Antonius!
*Megszorítja a fejedelem kezét, s ha nem tartóztatja, távozik is.*


_________________
Mindenki lelkében ott a fény.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: 1. Fehértorony-vára   

Vissza az elejére Go down
 
1. Fehértorony-vára
Vissza az elejére 
6 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
EVOLYRAN  :: EVOLYRAN - A SZÖVETSÉG :: Emberek uradalma :: Emberek uradalma-
Ugrás: