EVOLYRAN


 
HomeCalendarGy.I.K.CsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 2. Nelorad - a vár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
SzerzőÜzenet
Antonius fejedelem
Fejedelem
avatar

Hozzászólások száma : 284
Age : 38
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Nagyúr
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Hétf. Júl. 16 2012, 22:23

*A mágus szemein látszott a nagy megdöbbenés, szinte hihetetlen volt számára, hogy ott áll az az alak, akit egy éve látott meghalni a saját kastélyában. Fehértorony várában. Így tehát nem is csoda, hogy csupán néhány szó hagyta el a lépcsőn lesiető mágus száját.*
„-Te élsz?!”
- Számodra, a megszólítás Antonius nagyúr, és igen, élek! De kérdésedet hallván, látom nem jöttem rossz helyre. Hiszen épp ez ügyben jöttem, hogy mesélj egy kicsit nekem arról, mi is történt pontosan egy évvel ezelőtt Fehértorony falai mögött. De addig is…Őrök! Kísérjétek a hölgyet az egyik szobába. Mi egy kicsit elbeszélgetünk a vár „urával”. Vagy netán, szeretnéd, hogy útjára engedjük az amúgy is távozó tündét, Aldo?
* A mágus válasza elég egyértelmű volt, ahhoz, hogy a nagyúr megértse, a hölgyet egyelőre ne engedjék ki azon az ajtón. Persze érthető, hogy beszélni akar vele, hiszen, amikor ő betoppant, éppen annak volt tanúja, ahogy a lány sírva elakarja hagyni a kastélyt, a mágus meg rohan utána…de egy úriember eme helyzetbe nem hagyná, hogy hadd döntsön a hölgy a helyzetéről? Azonban az már most látszik, hogy a kastély gazdája szeret biztosra menni dolgaiban. Hadd ismerjük meg hát közelebbről...
Hagyta, hogy a mágus keressen egy konverzációnak megfelelő szobát, aztán belépett utána. Az embereit a folyosón hagyta.*
Vissza az elejére Go down
Glorien
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 121
Age : 127
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Hétf. Júl. 16 2012, 22:57

*Annyira zokogott már, hogy szinte lehetett hallani a vár falain kívül is. De a lépcső alján megfordult és a tetejét bámulta. Tudta, hogy jönni fog Aldo érezte. Ekkor egy kéz markolt bele a vállába. Szinte fájt neki. Hallotta, hogy közeledik Aldo is és a szavait is. Ebben a pillanatban azt kívánta, hogy bárcsak ne mondott volna semmit a férfi. Egyre erősebb volt a szorítás. Hallotta a két férfit. Illetve szinte csak a másik beszélt. Ő végig Aldot nézte. Aztán Antonius elengedte a vállát és eltűntek az egyik ajtó mögött. De ő meg ott maradt lent az őrökkel. Két szobával arrébb kísérték be. Azt hitte magányosan megvárhatja Aldot, de nem. Két őr kint maradt, kettő Glorien után eredt. Belülről bezárták az ajtót.*
- Hm. Friss husi. A nagyúr mindig gondol ránk.
*Glorien most kezdte csak felfogni, hogy mi készül itt. Összeszedte magát gyorsan.*
- Elég szánalmasak vagytok, ha egy húsdarabnak néztek. Nem mintha én másnak néznélek titeket.
*Kezdi Glorien túlfeszíteni a húrt. Az egyik őr pillanatokon belül mögé került kezeit a nő háta mögé szorította. Nagyon erősek voltak. Mintha nem is emberek lennének. A másik kezével egy tört szorított Glorien nyakához. Ekkor kezdett közeledni a másik. Az is elővette a fegyverét. *
- No lám párducka. Milyen éles nyelved van. De ezt most elnézem neked. Na, lássuk miből élünk.
* Aztán a tőrével szétvágta a ruha cipzárját, ami szép lassan leesett Glorienről. Szerencsére egy lenge alsó ruhát is vett fel, így csak nagy vonalakban látszott az alakja.*
- Igazán köszönöm, hogy megszabadítottál a ruhámtól. Így könnyebben megy a mozgás.
*Az egyik lábát hátra lendítette, így eltalálta az őt fogva tartó őr két lába közét, amitől az elkezdett roskadozni. Ő sem volt rest. A másik kezéből kicsavarta a tőrt. Felugrott az asztalra, majd a csillárra. Elrugaszkodott kicsit majd jól telibe találta lábaival az elképedt őrt. Az nagyot puffant az ajtónak, így hallhatóvá vált a dulakodás a többi őr, illetve Aldoék számára is. Nyílt az ajtó és a másik kettő is bejött. Most az állás kettő és fél az egy ellen. De a roskadozó is kezdte magát összeszedni.*
~ Na mi legyen most a következő lépés? Gyorsan gondolkozz Glorien.


_________________
Egymásnak voltunk teremteve. S megtaláltuk egymást... mindketten tudtuk, hogy ezentúl örökre együtt kell maradnunk.
Vissza az elejére Go down
Aldo Barras
Csatamágus
avatar

Hozzászólások száma : 433
Age : 128
Hírnév : 40

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Csatamágus

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Kedd Júl. 17 2012, 17:47

*Megvárta, hogy a fejedelem besétáljon a szobába, aztán becsapta az ajtót. Mérges szemekkel tekintett rá, legszívesebben neki rontott volna, de nem tette. Egyelőre csak szavaival ostromolta.*
- Tudnod kell, „nagyúr”, hogy ha a tünde nem lenne a kastélyomban, egy percig se haboztam volna, hogy lekapcsoljalak téged az embereiddel együtt. Mégis, milyen jogon állítasz be ide hívatlanul, katonákkal az oldaladon, s utasítgatsz engem, s a vendégemet?
*Alaposan végigmérte az asztal túloldalán álló embert. Legutóbbi találkozásukkor épp az utolsókat rúgta, mivel halálos sebet kapott egy fakaró által, amit neki szántak. Most meg él és virul…pedig megesküdött volna, hogy az Antos kezében levő fakaró Antonius szívét találta el...Ezek szerint mégsem, ha csak valóban nem halt meg és valaki vagy valami ne keltette újra életre, de ez kissé abszurd lenne.
Lassan megpróbált lenyugodni, hogy meghallgathassa Antoniust, de a nagyúr épp csak, hogy belekezdett, a másik szobából furcsa zajok keltették fel a figyelmét.*
~Glorien!~
*Mára már ez volt a második ajtó, amit helyéből tépett ki, csak hogy szerelme után rohanhasson. Mielőtt az ajtóhoz ért, ahonnan dulakodás hangjai voltak tisztán kivehetőek, kikapta csizmaszárába rejtett tőrét és úgy rontott be.*
Vissza az elejére Go down
Antonius fejedelem
Fejedelem
avatar

Hozzászólások száma : 284
Age : 38
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Nagyúr
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Kedd Júl. 17 2012, 17:50

*Nyugodtan végighallgatta Aldo heves szóáradatát, aztán a lényegre tért.*
- Mielőtt belekezdenék, megígérem, hogy a lombtündének nem esik semmilyen bántódása. És neked sem, ha nem kényszerítesz rá, szóval csak nyugalom! Ülj le, és hallgass végig, mert amit most mondani fogok, az nem hagyhatja el ezt a szobát.
*És nem is hagyta el, csupán Aldo, mint egy sebzett vadkan, még mielőtt Antonius belekezdhetett volna*
- Aldo! Aldo! Ne aggódj, nincs semmi baja!
*Ő is rohant utána, de mire odaért a szobába, már csak a negyedik emberét találta életben, s azt is egy pillanatig, míg a mágus szíven nem szúrta véres tőrével. A vér felfröccsent Aldo arcára és úgy fordult a szobában levő Glorien és Antonius fele. Látszott mindkettőn, hogy kissé megrémisztette őket a látvány.*
-…Na, azért az életüket igazán meghagyhattad volna…Letennéd végre azt a tőrt, vagy mást is meg akarsz ölni ma még itt?
*Remélte, hogy a mágus nem kattant be, habár, az teljesen jogos volt, hogy a kedvesét védte…de mégis, kioltani csak úgy négy ember életét. Nincs benne egy cseppnyi lelkiismeret? Csak térjen észhez. Most már hárman maradtak az egész kastélyban, szóval nincs amiért fenyegetve érezze magát.*
-Nézd, nem ismertem ezeket az embereket annyira. Nem én választottam őket. Éjjel-nappal őriznek, hogy megakadályozzák a szökésemet…
Vissza az elejére Go down
Glorien
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 121
Age : 127
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Kedd Júl. 17 2012, 19:08

*Glorien állt az asztal tetején kezében az egyik katonától szerzett tőrrel. Közben az a kettő is magához tért, akit sikerült egy ideig ártalmatlanná tennie. Most már négyen tartottak felé. Éppen kezdte volna feladni, amikor Aldo jelent meg az ajtóban. Valami megmagyarázhatatlan, félelmetes fény villant át szemein és már is neki esett a katonáknak. Mind a négyet lemészárolta, elég kegyetlen módon. Ő ezt még soha nem látta tőle. Soha. A véres arca is elég hátborzongató látványt nyújtott, de az ő szívének még így is kedves volt. Aztán megjött az úr is. Glorien látta, hogy magasabb körökből származik. A tőrt letette az asztalra. Odament a letépett ruhájához.*
- Ennek már úgy is mindegy. Nem igaz?
*Kérdezte és egy kis mosoly suhant át arcán. Felemelte a földről és letépett róla pár kisebb anyagdarabot. Odasétált Aldohoz és a kezébe adta.*
- Jobb ha megtörlöd az arcodat. Nem hiszem , hogy az úr ilyen kinézettel szeretne veled beszélni.
*Gyorsan végig nézett magán. Elég feszülős volt az az alsó ruha, nem illendő, de most nem tud mit tenni. A férfi elé sétált és meghajolt előtte picit.*
- Glorien, szolgálatára.
*Mondta kedvesen és vissza sétált gyorsan Aldo mellé. Kicsit a férfi takarásában helyezkedett el, hiszen még is csak mutatott valamit az a kis ruhácska. Megfogta Aldo szabad kezét és a fülébe súgta.*
- Köszönöm.
*Nem engedte el a kezét . A következő szavait Antoniusnak intézte.*
- Lehet, hogy nem ismeri az úr ezeket az embereket, de ha szabad megjegyeznem, azért legközelebb nem ártana körültekintőbbnek lennie, ha kísértet választ. Ha nem jön Aldo már lehet nem élnék. Vagy, ami még rosszabb...
* Már nem is fejezte be a mondandóját, mert kicsit elcsuklott a hangja. Rossz volt bele gondolni, hogy mit tehettek volna vele. Majd Aldohoz fordult.*
- Most már visszamehettek. Elvégre van egy tőr az asztalon és más nincs rajtunk kívül itt. Megvárlak itt bent a szobában.
*Adott az immár tiszta arcára egy puszit és odasomfordált az asztalhoz, és felült rá. A csillár az asztal fölött nem égett, így ő ott viszonylag sötétben meg tudott húzódni, így a kevés ruha miatt sem kell már nagyon aggódnia.*

_________________
Egymásnak voltunk teremteve. S megtaláltuk egymást... mindketten tudtuk, hogy ezentúl örökre együtt kell maradnunk.
Vissza az elejére Go down
Aldo Barras
Csatamágus
avatar

Hozzászólások száma : 433
Age : 128
Hírnév : 40

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Csatamágus

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Pént. Júl. 20 2012, 20:11

*Neki aztán mindegy volt, hogy az „úr” milyen kinézettel szeretne beszélni vele. Tőle aztán el is takarodhat a kastélyból. Most, hogy az életébe megint visszatért Glorien és sikerült rendbe tenni a dolgokat is, felbukkan ez az alak és biztos, hogy bele akarja rángatni valamibe. De neki más dolga van, összekovácsolni ismét a családot. Megkeresni Galwort. Már eldöntötte, és nem állhat semmi és senki sem az útjába. Hiába bukkannak fel a múltbéli alakok, őt nem érdekli semmilyen következmény, ami azóta történt és történni fog. Le akar zárni mindent és újra kezdeni Gloriennel, meg a fiukkal.
Maga előtt elképzeli a most már szinte hét éves bátor legényt, az apjától örökölt szemeivel, és a kis gödröcskékkel az arcán, amiket gyönyörű szép anyjától örökölt. De hirtelen bevillan egy másik fiú képe is. Arca fehér, mint a hold és haja sötét, mint az éjszaka. Alan! Megígérte Ceciliának, hogy vigyázni fog rá, hogy segít a neveltetésében és megóvja a rá leselkedő óriási veszélytől. Viszont akkor még ő sem tudta, hogy az a végzetes éjszaka, amikor megtámadják Antonius várát micsoda következményekkel fog járni. És igen, itt vagyunk újra Antoniusnál. Amikor sikerült elmenekülnie a várból, Antos, a testvére halott volt, Antonius meg szintén. Most meg itt áll előtte élettől duzzadóan. Mi van, ha Antos, ki a párhuzamos világból jött, szintén itt ragadt és nem halt meg? Pedig oly tisztán emlékszik, mint ha tegnap lett volna, s mostan úgy néz ki, emlékei meghazudtolják önmagukat. Jobb lesz a végére járni eme dolgoknak, hadd derüljön ki mi való, és mi nem.
Rátekintett Glorienre, ki az asztalon húzta meg magát, s alig vetült rá fény az ablakból. Kisebb mosoly futott át arcán, melyen még néhol ott piroslott pár csepp vér. Végül Antonius szemeibe nézett és így szólt.*
- Ha mondanivalód van, mondd itt. Glorien előtt nincs titkolnivalóm!
*Kissé merész húzás volt, hiszen, ha fény derül a részletekre, nézhet majd nagyokat kedvese, hogy egy évvel ezelőtt miket csinált…*
Vissza az elejére Go down
Antonius fejedelem
Fejedelem
avatar

Hozzászólások száma : 284
Age : 38
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Nagyúr
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Szomb. Júl. 28 2012, 12:55

*Kezdte megbánni, hogy eljött ide Fehértorony várából, csak hogy beszélhessen ezzel az alakkal. Az utóbbi egy évben megtudott róla pár dolgot, amíg utána próbáltak szaglászni az emberei, de annak is nagy része üres fecsegés volt. A legtöbben képesek azt hazudni, hogy ismerik, aki után nyomoz, csak egy kis pénzért. Aztán kiderül, hogy fele sem igaz állításaiknak. De be kellett érnie ezzel, mivel Aldo csak most került elő a napokban. Nem tudni hol tartózkodott eddig, de nem is érdekli most. Jobb, ha mielőbb a lényegre tér, aztán kiderül, hogy hiába való volt-e a látogatás.*
- Rendben, akkor itt mondom! A helyzet a következő: nem én vagyok Antonius fejedelem, az emberek ura.
*Lopva egy pillantást vetett az asztalon üldögélő hölgyre, majd Aldora, aztán folytatta.*
- Nos, nem akarok visszamenni túlságosan a múltba, legyen annyi elég, hogy Álomfalván éltem életem, amíg ki nem tört a háború. Mint bizonyára tudjátok, a fekete lovagok sorra leigázták a környező városokat, és ugyanezt tették Álomfalvával is. A földdel tették egyenlővé. Én is ott harcoltam a várfalaknál a kedvesemmel, tartottuk, amíg lehetett, de aztán a fekete lovagok átjutottak a falakon és vége lett mindennek. Halálos sebet kaptam, a földön elterülve vártam tehetetlenül, hogy lelkemet visszaadhassam az isteneknek, de ekkor valami furcsa dolog történt. Abban a pillanatban, ahogy a lelkem elhagyta földi porhüvelyét, éreztem, hogy emelkedni kezdek. Letekintve testemre, és a körülöttem heverő több ezer holttestre még láttam, hogy vágtatnak át rajtuk a fekete seregbéliek, a visszavonulókat üldözve. Már-már kezdett eltölteni valami hihetetlen nyugalom, béke, amelyet még sohasem éreztem, de ekkor elsötétült minden és a következő, amire emlékszem az, hogy egy kastély hideg kövein fekve ébresztgetnek, s valami nagyúrnak szólítnak. Mondanom sem kell, hogy milyen furcsa volt számomra minden, nem tudtam, ki vagyok, és hogy mit keresek még itt egy idegen testében. Hosszú időbe telt, mire sikerült felfognom, vagy legalábbis belenyugodnom valamelyest. Számtalanszor próbáltam lemondani a trónról, illetve titokban elszökni a kastélyból, a feladatom alól. Nem álltam készen rá, hogy egy nép vezetője legyek. A kedvesemmel akartam lenni, fel akartam őt kutatni, hiszen Álomfalva óta nem láttam, de az embereim látták, hogy valami nincsen rendben és meghiúsítottak minden efféle akciót. Mikor végre vettem a bátorságot, hogy az egyik magas rangú emberemnek, akiben megbíztam, elmondjam az igazat, ő felhasználta ellenem és sarokba szorított. Irányított, mint egy bábut, muszáj volt játszanom a fejedelem szerepét. Nem a leleplezéssel fenyegetett, hanem Ayame életével. Képes lett volna ráküldeni egy egész századot, ha nem cselekszek úgy, ahogy mondja. Amikor rátalált, embereket állított rá a nap huszonnégy óráján keresztül, akik képesek lettek volna bármilyen parancsot végrehajtani. Ő választotta ki a személyes testőreimet is, akik miatt már megkísérelni sem tudtam a szökést. Most is hiába ölted meg ezeket, ha nem térek vissza két nap múlva, meghal az egyetlen személy, akit szeretek.
*Nem tervezte ilyen hosszúra a beszámolót, de a szavak csak úgy ömlöttek belőle. Régóta nem tudott ilyen őszintén beszélni senkivel, úgy érezte, muszáj kiadja magából mindezt, még ha a fő okot nem is mondta el, amiért idejött. De ideje volt rátérni most már arra is.*
- Mialatt lábadoztam mellkasomban azzal a nagy sebbel, mindenki azt mondta, hogy a fejedelmet meg akarták ölni bizonyos teremtmények, akik mágiát használva jutottak be a kastélyba, egészen Antonius szobájáig. Azon az estén, a merénylet után, néhányan láttak egy fehérhajú, vörös kabátos alakot menekülni a várból és még útközben is megpillantottak tégedet, amint Nelorad fele tartasz, Aldo Barras. Csaknem egy éve, hogy próbállak megtalálni, és most hogy itt vagy, hadd kérdezzem meg, mit kerestél te azon az éjjelen Fehértorony-várában? Ki ölte meg Antonius, és ki hozott engem ide vissza? Mit keresek én itt, ebben a testben? Miért élek még egyáltalán, ha már egyszer meghaltam? Kinek a műve ez és mi közöd neked az egészhez?! Válaszolj!!!
Vissza az elejére Go down
Glorien
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 121
Age : 127
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Vas. Júl. 29 2012, 17:09

*Glorien csak ült az asztalon és várta, hogy mi fog ebből kisülni. Aztán azon, amit Aldo mondott meglepődött egy kicsit, de egyben jól is esett neki, hogy ennyi távollét után is ugyan úgy megbízik benne, mint annak idején. Rátekintett Aldora és még mindig ugyan azt a melegséget érezte irányába, mint régen. Kicsit elidőzött a tekintete és látta, hogy Aldo is ránézett. Aztán Antoniusra nézett. Hallgatta a kisebb mesét és teljesen ledöbbent. Még, hogy nem ő a fejedelem? Teljesen elképzelhetetlen volt. Aztán kezdett minden egyre tisztább lenni. Elvégre ilyen lehetséges, hogy a lélek egy már halott testbe költözik. A néni, akinél lakott, boszorkány lévén sokat mesélt ilyen emberekről. Persze ő még nem találkozott ilyennel, de érdekes minden esetre.*
~ Ayame! Őt ismerem.
*Futott át Glorien agyán és már is gondolkodott. Aztán meg is szólalt*
- Nos. Úgy gondolom, hogy ezt a dolgot ki is használhatnád. Elvégre miért nem fordítod az előnyödre azt, hogy fejedelemnek hisznek. Azt a magas rangú embert, aki elárult, ki is végeztethetnéd, hiszen biztosan vannak még a környezetedben olyanok, akik a fejedelem pártját fogják. Lehet, hogy így még Ayame közelébe is férkőzhetnél és újra együtt lehetnétek. Ha jobban bele gondolok, még gazdag is lettél, van helyed és pénzed eltartani a nőt, akit szeretsz. Nem könnyű, ezzel tisztában vagyok, de lehet, egy próbát megérne. Azt szeretném még megtudni, ha lehetséges, hogy ki is vagy te valójában?
*Érdeklődött a nő és felállt és Aldo mellé lépett. Újból megfogta a kezét és már nem érdekelte Antonius, elvégre nem felette álló személy ezek szerint, így nem volt már kérdés az illendőség. Különben is, jobban érezte magát Aldo közelében. Antonius kérdései Glorien érdeklődését még inkább fokozták, így kissé felhúzott szemöldökkel nézett fel a számára oly kedves arcra és várta a válaszokat.*

_________________
Egymásnak voltunk teremteve. S megtaláltuk egymást... mindketten tudtuk, hogy ezentúl örökre együtt kell maradnunk.
Vissza az elejére Go down
Aldo Barras
Csatamágus
avatar

Hozzászólások száma : 433
Age : 128
Hírnév : 40

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Csatamágus

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Kedd Júl. 31 2012, 21:29

*Türelmesen végighallgatta Antoniust, míg ez elmesélte regénybe illő kis történetét, aztán, hogy minél hamarabb lenyugtassa, nem habozott a válasszal.*
- Való igaz, hogy ott voltam, de rajtam kívül volt még egy valaki a merénylők közül és most nem a csürhe népségre gondolok, hanem a testvéremre, aki az utolsó pillanatban az életemre tört. Nem állt szándékomban odaadni a medálját, amivel átjött valami párhuzamos világból ide. És mivel az a bizonyos tárgy nem volt nála és éppen holdtölte is volt, nem tudom milyen mágia útján, de visszakerült oda, ahonnan jött. Persze amíg arra törekedett, hogy megöljön és elvegye a talizmánt, nagyon is elemében volt. Egy jókora, hegyes fakarót indított a mellkasomba, de szerencsére még időben kitértem előle, és téged, azaz Antoniust találta el...ööö…szerencsétlenségére, akarom mondani. Te meghaltál, mármint a fejedelem, közben meg Antos is eltűnt, én meg vártam egy kicsit, hátha helyébe beesik az igazi Antos, akit már oly régóta keresek, de mivel nem jött, és az őrök is kezdték betörni az ajtókat, jobbnak láttam lelépni. Eddig úgy tudtam, hogy ő meghalt, és biztosan azért nem cserélte vissza kölcsönösen a két Antos-t, de most, hogy hallottam a te sztoridat is…egyre inkább azt kell gondolnom, hogy tévedtem.
*Fejét Glorien fele fordította, és csak ennyit szólt.*
- Glorien, hadd mutassam be Antos Ballay-t, a testvéremet, az igazit.
Vissza az elejére Go down
Antonius fejedelem
Fejedelem
avatar

Hozzászólások száma : 284
Age : 38
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Nagyúr
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Kedd Júl. 31 2012, 21:30

*Még mielőtt Aldo belekezdett volna, Glorien kérdéseire próbált válaszolni.*
- Az a helyzet, kisasszony, hogy nem csak egy ember áll e mögött. Többen tudják rólam az igazat, és mind magas rangú tisztek, akik be vannak biztosítva. Ha egyikükkel történik valami, Ayame meghal. A kockázatot, meg mint már mondtam, nem vállalhatom. Ő maradt már csak nekem, és inkább éljen távol tőlem, mint, hogy a föld alatt legyen az én hibámból. Mond csak, ismered őt? Ayamet. Hisz te is Álomfalváról vagy nem?
*Bemutatkoznia már nem volt szükséges, mivel Aldo bemutatta kedvesének…
Nem volt nehéz leolvasni a pillanatnyi döbbenetet Antonius arcáról. A kérdéseire viszonylag hamar megkapta a választ, tisztán és érthetően, sőt, még egy olyan plusz információval is gazdagodott, amire nem is számított. Hogy neki legyen egy testvére? Na, de, mégis, hogyan? Ez szinte lehetetlen, hiszen a fekete lovagok elhurcolták szüleit, mikor ő még kicsi volt. Lehetséges lenne, hogy anyjának született még egy gyermeke a fogságban? És ő lenne az, Aldo? Hirtelen azt sem tudta, mit feleljen, csak állt ott és nézett a párocskára. Aztán nehézkesen végül, de sikerült megszólalnia, de akkor is kétkedő hangon.*
- Biztos? Biztos vagy benne? Apánknak és anyánknak tehát sikerült megszöknie? Vagy te ott születtél, a fekete lovagok táborában? És, ha tudtad, hogy van egy testvéred, miért nem kerestél meg korábban? Mondjuk Álomfalván…Ötéves koromtól kezdve abban a tudatban éltem, hogy a fekete sereg lemészárolta szüleimet. Sokszor elgondolkodtam rajta, hogy mi lett volna, ha akkor nem rejtőzök el félelmemben és engem is elhurcolnak a szüleimmel…hogy…hogy megszökünk és új életet kezdünk valahol. Mindig álmodtam róluk valamit és mindig azzal végződött, hogy boldogan élünk, míg meg nem halunk. De aztán felébredtem, és magával rántott a valóság. Ha az az öreg álomfalvi mágus nem vesz magához, nem tudom, mi lett volna velem, vagy egyáltalán ki lett volna belőlem. De ő nem hagyta, hogy elkallódjak, mindig azt mondogatta, hogy a család a legfontosabb, és ebben a szellemben is nőttem fel mellette. Aztán mikor meghalt, már ő sem volt nekem. Egyedül maradtam ezen a világon, úgy éreztem, nem tartozom senkihez, és senki sem hozzám. Ha nem találkozom Ayaméval, nem tudom, mit tettem volna…S mindezek után, csak most, több mint két évtized elteltével tudom meg, hogy van egy testvérem, aki ráadásul tudott a létezésemről. Tudtad, nem igaz? Anyánk mesélt rólam? Hol voltál, mond mindeddig?
Vissza az elejére Go down
Glorien
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 121
Age : 127
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Csüt. Aug. 02 2012, 19:11

- Igen, tudom, ki Ayame, bár nem ismerem. Talán egyszer találkoztam vele még Álomfalván.
*Válaszolt Antonius kérdésére. Aldo szavain nagyon elcsodálkozott. Ez neki is új volt.
- Mióta tudod, hogy van egy testvéred?
*Fordult szerelméhez, mert bizony ez nagyon meglepte. Persze a karós történet is, de arról majd egyszer máskor, mert sejtette, hogy miből ered az is. Egyenlőre csak ez érdekelte Glorient.*
- És mivel érdemeltem ki azt, hogy nem mondtad el nekem? Elvégre, egy pár voltunk, vagy talán vagyunk most is...ezt majd megbeszéljük négy szem közt. Szóval, miért nem tudhattam én erről?
*Érdeklődött és egy kis sértettséget lehetett a hangjában felfedezni. Kicsit kezdett fázni is abban a lenge öltözetben, de a ruhája ugye szétesett teljesen. Odasimult Aldohoz, hiszen a férfi közelsége felmelegítette. Közben a szeme ide-oda tévedt egyik férfiról a másikra. Szép ez a testvér dolog. Meg is érti Antoniust, illetve Antost, hogy idejött ez miatt, de a lehető legrosszabbkor tette. Glorien alig várta, hogy Aldoval kettesben maradjanak és meg tudják beszélni a továbbiakat. És nem utolsó sorban várta a csókot, ami már talán szenvedélyesebbre sikerül, mint az előző volt. Nagyon remélte, hogy így lesz. De addig is figyelt. És volt egy valami, amire különösen felfigyelt.*
-Nos, akkor Antos. Ki volt az az öreg, aki magához fogadott?
* Kíváncsi volt most már az ilyen apró részletekre is.*
- Aldo az elmúlt évek nagy részét velem töltötte, majd a keresésemmel. De itt vagyok, és most már te is. Persze engem is érdekelne, hogy ha tudta, hogy van egy testvére, akkor mire várt eddig.
* Nézett megint Aldora. Élvezte a közelségét nagyon is. Most picit még jobban hozzá bújt.*

_________________
Egymásnak voltunk teremteve. S megtaláltuk egymást... mindketten tudtuk, hogy ezentúl örökre együtt kell maradnunk.
Vissza az elejére Go down
Aldo Barras
Csatamágus
avatar

Hozzászólások száma : 433
Age : 128
Hírnév : 40

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Csatamágus

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Hétf. Aug. 13 2012, 18:07

*Számított rá, hogy szavai után repülni fognak felé majd a kérdések. Antos és Glorien szinte alig hagyták szóhoz jutni.*
- Hogy mióta tudom? Anyám mondta a fogságban, azok voltak az utolsó szavai. Igen, meghalt. Kivégezték, apánkkal együtt. Pár év után aztán sikerült megszöknöm, de fogalmam sem volt, hogy merre keresselek. Elsősorban túl kellett élnem. Bár azt most nem részletezném, milyen áron. Végül hét évvel ezelőtt kerültem Álomfalvára menekülvén a hatóságok elől, és véletlenül tudtam meg, hogy te is ott laksz. Egyszer még fel is kerestelek a házadnál, amit az öreg mágus rád hagyott, de éppen valami küldetésen voltál a te Ayemeddel valami sivatagban. Legalábbis így hallottam. Mire visszaértél nem sokkal utánad érkezett a háború is. Remélem, ennyi kielégítette a kíváncsiságotokat.
*Glorien felé fordította teljesen fejét, átölelve egyik karjával.*
- Elmondtam volna, hogy van egy testvérem, de valahogy sosem jött szóba. A háború után azt hittem, hogy meghalt, így aztán…De, látom, majd megfagysz, menj csak fel szépen és ölts magadra valami ruhát. A régi lakók csak hagytak itt női holmikat is. Nem hiszem, hogy lett volna rá idejük magukkal vinni a cuccokat, amikor visszatértem ide és megkezdtem a kiürítést.
*Rákacsintott kedvesére, majd arcára egy gyöngéd csókot lehelt.*
- Ha megnyugodtál, talán kieszelhetnénk, hogy hogyan tudnánk téged megszabadítani a nem kívánatos személyektől. Persze, ha kiakarod sírni magad először az öcsikéd vállán, azt is megértem.
*Fordult „kedvesen” Antos felé.*
Vissza az elejére Go down
Antonius fejedelem
Fejedelem
avatar

Hozzászólások száma : 284
Age : 38
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Nagyúr
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Hétf. Aug. 13 2012, 21:34

*Természetesen nem akarta kisírni magát Aldo vállán, de miután Glorien távozott a szobából átlépkedve a holtestek fölött, közelebb ment testvéréhez és megölelte. Aldo persze erre nem számított, de nem volt mit tennie egy másodperc erejéig ő is visszaölelt, aztán megpaskolva bátyja hátát, kiszakította magát Antos ölelő karjaiból.
Még mielőtt Glorien elindult volna, Antos elmesélte, hogy az álomfalvi mágus, Allanon, azután talált rá, hogy őt üldözőbe vette két fekete lovas a falu határán. Ha akkor a mágus nem jár arra, őt is elfogják. Most így visszagondolva talán nem szakadt volna el ennyire a családjától, ha mégis elfogják. Ott lett volna anyja mellett, amikor Aldo megszületik és együtt nőhettek volna fel…De milyen áron, ki tudja milyen alakokat képeztek volna belőlük a fekete lovagok, ha nem sikerül megszökniük. Ennek így kellett lennie, és mivel az istenek is így akarták, a két testvér végül mégis csak egymásra talált, ennyi év után is. Allanon jó munkát végzett, tisztaszívűnek, becsületesnek nevelte a fiút. Soha nem hagyta, hogy önálló bosszúhadjáratba kezdjen a fekete sereg ellen, hiszen tudta, hogy Antosnak semmi esélye sem lenne ellenük. Próbálta kiírtani a bosszú gondolatát is Antos fejéből, mindig azt mondta, hogy semmi sem történik ok nélkül és a gyilkosság csak gyilkosságot szül, nem hoz vissza senkit. Bölcs volt az öreg, de az idő eljárt lassan az ő feje fölött is...
Miután elült az ölelés utáni kínos csend, Antos így szólt.*
- Információkért jöttem ide, de sokkal értékesebbre találtam. Ha valóban tudnál segíteni, testvérem, elhiheted, hálám örökké üldözni fogna. Tudom, hogy nem lesz könnyű orvosolni az én problémámat, de bízok benne, hogy te és én kitalálunk valamit. Napnyugtakor indulnom kell, s ha addig mégsem jutnánk semmire, majd tartsuk a kapcsolatot valahogy.
Vissza az elejére Go down
Glorien
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 121
Age : 127
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Hétf. Aug. 13 2012, 22:03

*Bólintott Antos válaszán és Aldora nézett.*
- Na jól van. Megnézem azokat a göncöket. Bár sejtem miféle népségé volt, de talán találok valamit.
*Azzal már fel is futott az emeltre. Bement az egyik szimpatikusabb szobába. Abban volt egy nagy ruhás szekrény. Kinyitotta és tele volt szebbnél szebb gót stílusú ruhával. Gloriennek tetszettek, bár magán nem tudtam elképzelni.Gyorsan átnézte őket, majd egy bársony ruhát fel is vett. Hosszú testhez simuló ruha, fekete vörös csíkokkal, nagy hátranyúló gallérral és egy kis uszállyal, a kebleknél pedig jól kivágott volt. Belenézett a hatalmas tükörbe és elmosolyodott.*
~ No lám. Ezt is megértem. Ahhoz képest, hogy egy bestia ruhája volt szerintem, egész jól áll.
* Fehér bőre szépen látszott ebben ruhában, hogy milyen sima és ajkai is vörösebbnek tűntek a kontrasztok miatt. Hajába simított és megindult lefelé. Kicsit a tenyerébe kuncogott az ajtó ellőtt, mert, ha most valaki látná, azt hihetné, hogy ő a vár úrnője. Pedig nem az. Be is nyitott.*
- Kész is vagyok. Hogy festek?
*Megpördült a két férfi között, majd Aldohoz lépett és a fülébe súgta.*
- Remélem azért még kívánsz engem. Lehet, hogy eltelt pár év, de a ruhaválasztásnál megpróbáltam a kedvedben járni szívem.
*Majd megcsókolta a füle mögött és egy kicsit hátrább ment, hogy láthassa a reakciókat. Alig bírta megállni, hogy ne törjön ki belőle a nevetés.*

_________________
Egymásnak voltunk teremteve. S megtaláltuk egymást... mindketten tudtuk, hogy ezentúl örökre együtt kell maradnunk.
Vissza az elejére Go down
Aldo Barras
Csatamágus
avatar

Hozzászólások száma : 433
Age : 128
Hírnév : 40

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Csatamágus

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Kedd Aug. 21 2012, 22:04

*Javában törték a fejüket, hogy hogyan lehetne véghezvinni egy olyan tervet, amin sok múlik, de mégis nagyon kevés legyen az esélye annak, hogy balul sülhet el. Végül nem tudtak egy olyan megoldást sem találni, aminek nulla lenne a rizikó faktora, de hát próba szerencse!...
- Akkor megegyeztünk, ma este én is veled megyek az egyik embered ruháiba bújva. Reméljük, hogy beválik. Nem szeretnék oktalan kaszabolásba kezdeni…*végignézett a földön heverő, elvérzett testeken, aztán hozzátette:* - Fehértorony nem a hazai pálya számomra. Bármikor ütközhetünk meglepetésekbe, nem számolva az őrök hadáról…nem tudva, hogy kiben bízhatunk, és ki támadhat bármelyik pillanatban hátba.
*Ekkor lépett be Glorien az újonnan birtokba vett ruhájában, ami valóban egy hercegnőnek mutatta. A hófehér bőre, meg a vérvörös ajakrúzs hirtelen a régi időket juttatta eszébe a mágusnak. Amikor még ő is vámpír volt…Vegyes érzések kerítették hatalmába, érezte, hogy hátán végigfutkos a hideg, de nem tudta, hogy az ámulattól-e vagy a vámpír lét bizarr, de egyben felemelő tulajdonságainak emlékeitől. Azt viszont tudta, hogy ha most nem lenne itt Antos, a ruha nem sokáig fedné Glorien testét. No, nem azért, mert annyira szúrta a szemét, csupán ami alatta van, az jobban érdekelte.
Még mindig nem tudott megszólalni, mióta belépett kedvese, szemeit sem tudta róla levenni. Hagyta, hogy fantáziája beinduljon. Nem tudta, hogy mondja meg neki, hogy nemsokára el kell váljanak egymástól egy kis időre…*
Vissza az elejére Go down
Antonius fejedelem
Fejedelem
avatar

Hozzászólások száma : 284
Age : 38
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Nagyúr
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Csüt. Aug. 23 2012, 16:12

*Ő is csak Glorienre tudott figyelni, mióta az elf belépett az ajtón. Hirtelen elfeledte gondjait, a készülő tervet és látszott, hogy szemei felcsillannak. Glorienre nézett, de Ayamet látta. Nem mintha Ayamenek hasonló lenne a stílusa öltözködés terén, de a tünde nőies mivolta nagyon is hasonlított a Glorienére. *
~Bárcsak itt lenne…~
*Érezte, hogy elszorul torka, és kezd a hely kissé szűk lenni. Talán a holttestek vagy a fájó gondolatok miatt, de muszáj volt kimennie a friss levegőre.*
- Én kimegyek, amíg elkészülsz. Hamarosan itt a napnyugta...
*Emlékeztette Aldot, majd sietős léptekkel indult az udvar felé.*
Vissza az elejére Go down
Glorien
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 121
Age : 127
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Csüt. Aug. 23 2012, 19:22

*Glorien érezte, hogy mind a két férfi őt nézni. Megint elmosolyodott és Aldohoz lépett és megfogta a kezét. Aztán Antonius megjegyezte, hogy kimegy, amíg Aldo elkészül. Glorien nyelt egyet.*
- Hogy hova készülsz?
*Már be is csapódott Antonius mögött az ajtó. A nő a férfi elé állt és összeszűkült szemekkel így szólt.*
- Azt hiszed, hogy most magamra hagyhatsz? Azt hiszed, hogy elmegyek nélküled? Nem. Egyik sem kedvesem. Nem tudom, hogy most mihez szeretnél velem kezdeni. Miért is rohantál tulajdonképpen utánam, de ha számítok még neked valamit, akkor nem hagysz itt egyedül. Ezentúl veled megyek mindenhova. Nem szeretnélek elveszíteni még egyszer. Azt már nem bírnám elviselni.
*Legördült egy könnycsepp az arcán és elfordította a tekintetét.*
- Amikor elküldtél pár órával ezelőtt, a szívem szakadt meg és, amikor hallottam, hogy rohansz utánam, akkor a darabok kezdtek összeforrni. Amikor azt mondtad, hogy előttem nincs titkolni valód, akkor dobbant meg. Újjászületett a szívem Aldo és remélem nem töröd össze többet.
*Ráemelte a férfira könnyes, de annál szebb kék szemeit. Jó mélyen belenézett és elmosolyodott. Szerette ezt a férfit mindennél jobban. Kezei megindultak a férfi haja felé. Jó mélyen beletúrt. Mindig is szerette ezeket a szőke fürtöket. Behunyta szemeit és szenvedélyesen megcsókolta. De ez a csók nem olyan volt, mint ott fenn a lépcső tetején. Nem. Ez már sokkal inkább volt fenséges és gyönyörű. Glorien kezei közben Aldo felsője alá csúsztak. Így a csók közben érezhette kedvese bőrét is. Teljesen megfeledkezett a külvilágról.*

_________________
Egymásnak voltunk teremteve. S megtaláltuk egymást... mindketten tudtuk, hogy ezentúl örökre együtt kell maradnunk.
Vissza az elejére Go down
Aldo Barras
Csatamágus
avatar

Hozzászólások száma : 433
Age : 128
Hírnév : 40

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Csatamágus

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Kedd Aug. 28 2012, 20:22

*El sem kezdhette megmagyarázni Gloriennek, hogy miért hagyja el a várat, a szeretett nő heves érzelmei nem hagyták szóhoz jutni. Közben az ő kezei is az elf ruhájára támadtak, és kihámozták őt öltözékéből. Ama szenvedélyes percek erejéig teljesen megfeledkezett ő is, a körülöttük zajló világról, arról, hogy visszatért testvére az élők sorába, hogy milyen veszélyes küldetésre vállalkozott, de még a földön heverő friss hullák sem vonhatták el figyelmét kedveséről…
- Tudod, hogy te jelented nekem a legtöbbet, de éppen ezért most nem jöhetsz velem.
*Mondta, miután végzett a felöltözéssel.*
- Nem akarlak kitenni ekkora veszélynek. Bármi közbejöhet, és nem akarlak többé elveszíteni. Itt biztonságban leszel, vagy akár bemehetsz a városba is, de Fehértorony várát messziről kerüld el.
*Megvárta, míg Glorien is felöltözött, majd egy forró csókot lehelt ajkára.*
- Miután visszatértem, megkeressük Galwort és végre úgy élünk, mint egy család. Egy igazi család.
*Újabb csók.*
- Várj rám, kérlek. Ígérem, hogy visszatérek...
*Csók, majd ölelés.*
- Vigyázz magadra. Szeretlek.
*Azzal nehéz szívvel elengedte kedvese két kezét, s magához véve szükséges dolgait, elhagyta Nelora várát. Talán örökre, talán nem…
Vissza az elejére Go down
Glorien
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 121
Age : 127
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Szer. Aug. 29 2012, 11:06

*Hallgatta szerelmét és belátta, hogy valóban az lesz a legjobb, ha itt marad.*
- Jól, van a te kedvedért itt maradok. De nem szívesen. Azt, hiszem nem hagyom el a vár környékét. Elvégre, erre a várra ráfér egy kis csinosítás. Nem igaz?
*És már gondolatban el is kezdte kipofozni a ház szobáit, folyosóit. Rendbe kell rakni őket. A hullákat el kell ásni, a fáklyákat fel kell szerelni és egy kis növény sem ártana, legalább idebent. Meglepetést szeretne Aldonak, ha haza ér.*
- Remélem, hogy viszont látlak. Tudod, ha nem, akkor én magam keresem meg a gyilkosod és miután megöltem, lehet magammal is végzek.
*Talán kicsit erős volt, ezért megint megeresztett egy mosolyt.*
- A második felét kihagyom, de az elsőt nem.
*Végig nézte, ahogy a szeretett férfi felöltözik és elbúcsúzik. Visszacsókolt és így szólt.*
- Vigyázni fogok! Én is szeretlek.
* Abban a pillanatban, amikor Aldo kilépett az ajtón egy kis aggodalom lépett be a lelkébe. De ezt jobb, ha megszokja, régen sem volt másképp. Galwort már nem is említette neki, ha haza jön úgy is mindent megbeszélnek. Gyújtott egy gyertyát és a hullákat egyesével levonszolta a vár elé.*
~ Majd holnap majd elásom őket.
*Majd lement és az egyik szobában talált pár fáklyát. Az első emeleten kitette őket a folyosóra és és mind meggyújtotta. A folyosó végére sétált a lépcsőhöz és úgy nézett vissza.*
- Azt hiszem már is világosabb.
*Mondta félig hangosan és kicsit büszkén.*

_________________
Egymásnak voltunk teremteve. S megtaláltuk egymást... mindketten tudtuk, hogy ezentúl örökre együtt kell maradnunk.
Vissza az elejére Go down
Harymane Mytryon
Kísértet
avatar

Hozzászólások száma : 15
Hírnév : 1

Beosztások, rangok
Nép: NJK
Beosztás: Illuzionista
Rang: Illúziómágus

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Szer. Aug. 29 2012, 14:34

*A folyosón meggyújtott fáklyák rövid ideig pislákolni kezdtek, aztán a legvégében levő egyszerre kialudt. Majd az előtte levő és így sorra valamennyi, mialatt hűvös szellő áramlott végig a helységen. Viszont az ablakok zárva voltak egytől egyig, a szél nem lehetett. Valami más, valami túlvilági dolog, mely sötétbe borította az egész folyosót, s lassan ki is lehetett venni körvonalait a sötétben. Közeledett.*
- Senki sem kerülheti el végzetét!
*Szólt, túlvilági hangon.*
- Te sem, elf! Ők sem! Senki!
*Már egész közel ért Glorienhez, de még mindig nem lassított. *
- Ketten indultak el, de egyikük útiránya megváltozik nemsokára.
*A következő pillanatban átsuhant az tündén, s hátborzongató kacajjal töltötte meg a termet.*
- Halál! Halál szegélyezi útjukat, s a pokol tornácáig vezeti őket!
*Ezek voltak utolsó szavai, mielőtt átment a falon.
A benti hőmérséklet kezdett visszaállni normális értékére, s a fáklyák is újra felgyulladtak maguktól megvilágítva a folyosót, az elfet.*
Vissza az elejére Go down
Glorien
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 121
Age : 127
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Szer. Aug. 29 2012, 15:19

*Glorien, ahogy nézte, hogy kialszanak a fáklyák egyre idegesebb lett. Érezte a szelet és tudta, hogy valami nem stimmel. Aztán megszólalt a hang. A nő először nem szólt semmit. Nem nagyon értette a szituációt. De lassan kezdte felfogni, pláne, amikor átsuhant rajta. Hallotta a hangokat bár kezdett elsötétedni minden. Glorien az utolsó erejével még felkiáltott.*
- SOHA!
*Ezt még hallotta a kísértet. Biztosan hallotta, de már mindegy volt. Glorien összeesett. Pár percig eltartott mire magához tért. Megpróbálta felfogni, hogy mi is történt vele. Gyorsan visszapörögtek a képkockák, akár a filmekben és már is összeszedte magát.
~ Aldo!
*Rohant az ajtó felé. Talán még utolérheti őket. Figyelmeztetnie kell. De az ajtó zárva volt. Hirtelen előtte levágódott egy vasretesz. Pár milliméterrel az arca előtt.
~ A fene vinné el.
*Már az ablakokhoz rohant, de ugyan ez volt a szituáció. Nem tudott kimenni. Be volt ide zárva. És nem volt nála semmi amivel ezeket ki tudta volna feszíteni.*
-Nem engedem, hogy baja essen. Nem fogja senki megölni.
*Szinte tombolt az elf és ide oda rohangált a várban. De be kellett látnia, hogy csapdába esett. Éhen és szomjan halni egy darabig nem fog, de az aggodalomban igen. Majd felment ismét az első emeletre, ahol a szellem megjelent és ekkor egy olyan támadás vette kezdetét, amire nem volt felkészülve. Fegyver nélkül, túlvilági lények ellen esélytelen volt számára minden. Jöttek többen is. Nem tudja ki volt ez a szellem de egy kisebb átjárót nyitott ki. A három katona szelleme, akiket nemrég ölt meg Aldo egyenesen Glroien felé indultak.*
- Nocsak kislány. Hát újra találkozunk?
*Mind a három velőtrázó nevetésbe kezdett és ide-oda lökdösték Glorient. Szegény nő testén jó párszor átmentek. Elviselhetetlen volt számára. Kínozták. Fájt neki. Zokogott és csak ennyit tudott mondani.*
- Engem megölhettek, de őt nem.
*Mondta halkan és addig cikáztak rajta át a szellemek, amíg össze nem rogyott a folyosón. Szíve még vert, de alig. A három szellem, mint, akik jól végezték dolgukat az első után eredtek a falon keresztül.*

_________________
Egymásnak voltunk teremteve. S megtaláltuk egymást... mindketten tudtuk, hogy ezentúl örökre együtt kell maradnunk.
Vissza az elejére Go down
Aldo Barras
Csatamágus
avatar

Hozzászólások száma : 433
Age : 128
Hírnév : 40

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Csatamágus

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Pént. Szept. 14 2012, 18:06

*Kimerülten, verejtéktől, vértől csapzottan tért haza. Egyedül. A lova sem bírta már az iramot, félúton visszafele összeroskadt a kimerültségtől. Bár az is tett rá még egy lapáttal, hogy a menekülésben beszerzett sebek nagy része a lovat érte, persze ő sem panaszkodhat.
Karjában éktelenkedett egy kettétört nyíl hegye, míg a füléből lepatakzó vér még sötétebbre festette, az amúgy is vörös felsőjét. De most mindez nem számított. Főleg, ha bátyjára gondolt. Legutoljára mikor látta, egy nyíl állt ki hátából, és úgy bukott alá a lóról. Egy perc ideje volt csak tétovázni, hogy maradjon és vele haljon, vagy mentse a még menthetőt. Bekerítették akkor már. Éppen, hogy áttudott törni a katonák között. Akkor kapta a fejére az ütést, hirtelen nem is tudta, hogy mi történt vele. Forróság öntötte el jobb felől a fejét, majd a nyakát, aztán szédülni kezdett. Ha egy kicsit nagyobb erővel érkezik az ütés, ő is leesik a földre és most ott feküdne a bátyja mellett élettelenül. Hiszen sok esély nincs, hogy Antos megmaradhatott, lássuk be. Csak annyit tudott mondani, „menekülj”, mielőtt kiszállt a lélek belőle. Megölték, a mocskok! Pedig már oly közel voltak Ayamehoz. Kész is volt a terv, a szökéssel kapcsolatban, aztán egyszerre a nagy semmiből rájuk törtek a saját katonái…
Fájdalmas léptekkel besétált a kastélyába, remélve, hogy még itt találja kedvesét, s figyelmeztethesse őt a közelgő veszélyre. El kell tűnniük egy kis időre. Az áruló katonák bármikor utánuk jöhetnek…
- Glorien! Glorien! Hol vagy?
*Kiáltotta a hűvös és sötét kastélyba belépve, de életnek jelét nem találta sehol. Aztán hirtelen megpillantotta szerelmét a földön heverve, eszméletlenül, véres karmolásokkal, ruhái cafatokban.*
- Ó, nem! Mi történt veled!
*Térdelt le hozzá és próbálta ébresztgetni.*
- Glorien! Kedvesem, válaszolj! Ébredj! El kell tűnnünk innen!
Vissza az elejére Go down
Harymane Mytryon
Kísértet
avatar

Hozzászólások száma : 15
Hírnév : 1

Beosztások, rangok
Nép: NJK
Beosztás: Illuzionista
Rang: Illúziómágus

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Pént. Szept. 14 2012, 18:07

- A sorsa elől senki sem menekülhet, ostoba!
*Visszhangoztak mindenfelől a falak. A levegő még hűvösebb lett, s az idő, mintha csak megállt volna. Erős szellő támadt, mely elkezdte csattogtatni az összes ablakot, ajtót és szűnni nem akaró jaj kiáltások hangzottak fel a háttérben. Mintha csak a pokol nyílt volna meg, maga.*
- Előbb-utóbb te is a testvéred mellé jutsz a kínpadra. És alvilági lények fognak falatozni az ropogósra sült húsotokból, s nem tehettek mást, mint nézitek és szenvedtek. Szenvedtek! Mert megérdemlitek! Ti rángattatok bele az egész várfoglalósdiba, te és az a másik, Antos. Nem tehettem mást, segítenem kellett rajtatok, meg a vámpírhordán, de az a fránya önzőségetek, meg hatalomvágyatok a támadás alatt is szembefordított titeket. És tessék! Én ittam meg a levét az egésznek! Én! Aki nem tehetek semmiről, csupán csak az életemet szerettem volna visszakapni, a szabadságomat, a családomat!
*Ekkor a terem szélében felvillámlott valami forró és fényes. Messze volt, mégis égette a mágus arcát.*
-De ne hidd, hogy várok vele, míg a testvéred után jössz, a te szenvedésed már most elkezdődött és garantálhatom, hogy soha nem ér véget!
*Miközben Aldo karjába vette ájult kedvesét, a túlvilági lénytől két csíkban elkezdett terjedni a tűz felgyújtva mindent, s ráadásul tűzgömbök zápora zúdult felé. A mágusnak éppen csak annyi ideje maradt, hogy kilépjen az ajtón.
Mire elérte a közeli dombot, Nelorad vára már a tűz martalékává lett.

//Köszönöm a játékot!//
Vissza az elejére Go down
Legender
Játékmester
avatar

Hozzászólások száma : 145
Hírnév : 18

Beosztások, rangok
Nép: NJK
Beosztás: Mesélő
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   Szer. Dec. 31 2014, 18:26

Az est sötétjébe burkolózott égen megjelenik a kelyhétől megvált lángszirom. Lassan ereszkedő himbálózással közeleg a lángok martalékává lett vár egykori tornyának csúcsponthelyéhez.
Ott meg megtorpanni látszik, s a virág földöntúli izzással borítja be várat és annak hatalmas földjeit. Oly parázslón vakító fény söpör végig a tájon, hogy halandó sem bírna másodpercnél tovább elviselni ezt a világosságot.
Aztán az est sötétje mintha lángra kapva felizzana még egyszer, utoljára, majd eztán pernye széli izzásként múlik el a fényesség, hogy helyén a vár épen állva meredjen az ismét termékennyé váló határra.

A tűzliliom első csodája új életet lehelt Nelorad várába, s az azt környező tájba.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: 2. Nelorad - a vár   

Vissza az elejére Go down
 
2. Nelorad - a vár
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
EVOLYRAN  :: DAGORLAD :: Nelorad vára, és a környező falvak-
Ugrás: