EVOLYRAN


 
HomeCalendarGy.I.K.CsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Hullámvirág Varázsiskola

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
SzerzőÜzenet
Játékos Mesélő
Játékmester
avatar

Hozzászólások száma : 118
Hírnév : 9

Beosztások, rangok
Nép: NJK
Beosztás: Mesélő
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Hétf. Márc. 16 2015, 18:43

Lyna Carmel

A Titkárnő hátulról rád néz, olyan kérdő tekintettel, ami teljességgel tükrözi zavarodottságát.
- Mégis, milyen kapcsolatban lehetne az igazgató személyi asszisztense egy diákkal?
Nekem nem dolgom és őszintén szólva, jobb is, hogy nem dolgom a diákokat pesztrálni. Arra ott van ez a rengeteg tanár... ijah, elnézést, professzor.
Bár meglehetőset sokat láttam és köszönő viszonyban voltunk, ahogy az összes többivel is, mivel az Igazgatónő egyik kiszemelt kedvence volt. Az elején még.
Akkor még külön kísérleteket is végezhetett az iskola számláján, újabb varázslatok vagy alternatív tudományos fejlesztések érdekében.
Ha engem kérdez, ez végzett az anyjukkal. Hehe, tartja a mondás, "ne vidd haza a munkád". -
Egy szellemes megjegyzéssel fejezte be a rövidebbnek szánt beszámolóját, és ezután el is hallgatott újra, úgy gondolván, mindent kimerített, ami őt illeti.
Felérvén megállt a jobb oldali nagy ajtó előtt, de mivel te az erkélyre kívánkoztál a fiatalemberhez, még utánad szólt.
- Itt jöjjön be ha befejezték. Bent leszek. - És azzal sarkon is fordult.

A megszólított egészen addig nem figyelt rád, amíg a közelébe nem értél. Utána biccentett köszönés képen. Magas férfi volt, komoly tekintettel, keményre vasalt ruhában, katonai renddel az arcán. Összességében nem volt egy barátságos kinézetű egyén, de annál kimértebb és talán még komolyabb is. - Igaz. Aronaad Warblow, myrte, szolgálatára. - Hangja mély, de nem reszelős, lágy tónusú, egészen megnyerő. - Ön pedig ezek szerint egy nyomozó sárkánylovas hölgy? Mily ritkaság, és mily szerencse. - Ekkor mosolyodik el csak. Egészen közelről rád, mintha olvasni akarna a tekintetedből. - Az áldozat, azaz Edward Elric. Kérem mások előtt inkább a nevén szólítsa, így elkerülheti a pánikot. - Elkomorodik. Látszik rajta, hogy ha nem is nagyon, de talán megviselte a hír.... vagy valami egyéb dolog és most eszébe jutott. - Az a fiú ritka tehetség volt krhm, ... de gondolom ezt már többször hallotta, ha találkozott az Igazgató nőnkkel. - Újabb félmosolyt engedett meg magának, és ekkor levette a tekintetét rólad. Az erkély korlátjának dőlt, rátéve mindkét karját és lefelé nézett az izgő mozgó lépcsőkre. - Sokan csodálták, még tanárként is, és nagy dolgokat vártak tőle. - Megrántotta a vállát és egy lemondó sóhajjal folytatta. - Talán még én is. Nem állítanám biztosan. - Mosolygott, de csak magának, mintha nosztalgiázna. - De önfejű volt és a maga útján ment mindig. Figyelmeztetnem kellett volna, de ugyan mikor? Talán vétkem a halála, sőt, mindenki aki itt találkozott vele, vétke annak. - Vádlón meredt elölre. - Azt mondják, hogy a legnagyobb tehetségek, a legnagyobb szégyenek a mindennapokban. Idegeskedő, kapkodó, feldúlt, szétszórt, zajos, megfontolatlan.. és még sorolhatnám. Onnan kezdve, hogy nem tartott be semmilyen íratlan vagy írott szabályt. Nehéz volt vele tartani a lépést bárkinek is. De, hogy ezért megöljék.... el tudom képzelni, mégis .... olyan hihetetlen. - Szomorúan néz le rád újfent. - Gondolom azért jött, hogy megtalálják a gyilkost.
Ez az ügy, már csak attól, hogy az Iskola kapuin belül történt, többszörösen komplikálttá vált. Tökéletes bűntény. Ha nem tartoznék ide, biztosan azt tanácsolnám magácskának, hogy ne is vesztegesse az idejét erre, mert nem lehet felgöngyölíteni, de mégis megpróbálja ugye?
Látom a szemében. Örülök ennek. A szemébe akarok nézni annak, aki megfosztott minket attól a zseniálisan hülye fiútól. Akitől még én is vártam valami nagyot.
Behunyta a szemét, és lassan kifújta a levegőt. Talán most észreveheted, ha eddig nem is tűnt volna fel a jó leplezése miatt, de felgyorsult a lélegzete. Felizgatta magát!
- De kérem kérdezzen még, ha tudok bármiben segítek!
Vissza az elejére Go down
Shyon

avatar

Hozzászólások száma : 7
Hírnév : 1

Beosztások, rangok
Nép: Sárkányok
Beosztás: Bestia
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Csüt. Márc. 19 2015, 12:53

Lépésről-lépésre nőt a zsivaj, már majdnem olyan volt, mint egy elvadult új hajtásokkal teli kert. Kaján mosoly telepszik az arcomra, pusztán csak a gondolat jelképeként elevenedve meg, hogy utána kényszeredetten emlékeztessem magam: Ki tudja milyen távol van innét az otthonom!
Már nincs kedvem mosolyogni, inkább a folyosó jobb oldalára sorolok, hogy kényelmesen megkereshessem az első ajtó a másik oldalon. Fellapozom a z aktát, mert út közben igen is voltam olyan elővigyázatos, azaz hogy nem, hogy becsuktam. A mutatott részre azonban ismerőssége révén hamar rátalál a tekintetem, már csak össze kell hasonlítani a betűket és ez játszi könnyedséggel menne is, ha éppen nem tűnne el szemem elől a falapra rögzített név. Az ajtó kinyílt, de nem az jött ki, akire elsőként gondoltam. Ismerős volt. A apapírra pillantottam, igen ott láttam, csak nagy valószínűséggel egy másik oldalon, ahogy ismét felnéztem rá önkéntelenül tettem hátrébb egy lépést, közben összecsuktam az aktát is. Nem úgy tűnt, hogy olyan állapotban lenne, mint aki pont olyasmi látványnak örülne, amilyet részben nyújtok. Kezemben még mindig ott van a vértől maszatos óra, amit odalent senki nem szándékozott átvenni tőlem.
- Minden rendben van? – teszem fel a kérdést végig sem gondolva, hiszen csak rá kell nézni. Szép szemei vörösek és fényes csillogásuk is példázva mutatja, hogy sírhatott, meglehet, nem is keveset, hiszen szeme alatt sötét ív fut végig. Pillantásommal lazán kísérem várva, hogy megáll, talán szól is valamit, vagy némán tovább siet. Lehet késlekedést okoz, de a tettesnek már így is hatalmas előnye van, nem egy-két percen fog múlni.
Ha magamra maradok és más ok nem tántorít el tőle, azon ajtó elé állok, amin a lány lépett ki. Kétségtelen, hogy pont ide küldtek. Bekopogok hát, határozottan, de nem türelmetlenül. Nem nyitok be azonnal, várok egy keveset, hátha beinvitálnak, vagy ha nem, akkor is legyen ideje felkészülni a bent lévőnek az érkezésemre.
- Elnézést… – a mondat illem követelte végét egyszerűen lenyelem. Pillantásom egyszerűen és gyorsan járja körbe a kicsinek tűnő teret, amin azért növel az ablakon beáramló szürkés fény. Még mindig nem javult az időt. Pillanatnyi bámészkodásom, egyben csendben töltöttek is előnyt adtak a nőnek, hogy övé legyen a kérdezés előjoga.
- Köszönöm, de inkább állva maradnék. – arcom megenyhül, de a világért sem mernék mosolyogni, vagy is.. – Shyon vagyok. - de, mert már kedveskedő, de a kellő komolyságot nem mellőző halovány görbe üli meg ajkaimat, mikor bemutatkozva meg is hajolok. Otthoni szokás. – Igen, jól sejti. – bólintok is, miközben megadom kérdéseire apránként a válaszokat és legalább olyan aprólékosan közeledem felé, végül meghagyva a tisztes távolságot. – A segítségében reménykedem. – az előbbi óvatlanságból okulva, most tiszta és óramentes kezemben tartom a szerencsére vörös folttól mentes papírköteget. – Az írott szóval meggyűlt a bajom és így kevéssé lehet társaim segítségére, mmm… - egy pillanatra behunyom szemem, ahogy megpróbálom azt a megjegyezhetetlen egyben mókás neve előhalászni igen csak új emlékeim közül. – Vi..Wiseleap kisasszony mondta, hogy ön tudna segíteni. Megkérhetem, hogy elolvassa. – felé nyújtom az aktát, majd ha helyet foglal inkább mellé térdelek sem mint leüljek, ha állunk, akkor úgy figyelem a képeket és a hozzájuk várhatóan szóban megelevenedő szöveget.
- Ez a lány jött ki öntől. – megvan a kép és a kirakósban betöltött vélhető és talán valós szerepe is. – Őszintének tűnt, bár.. egy fiatal gyilkos nagyon sokáig tűnhet ártatlannak is. Egyetért azzal, amit leírtak? – váratlan ötlött fel bennem a kérdés, így habozás nélkül fel is tettem. Érdekesnek tűnt az elf, nem esett nehezemre a szemébe nézni, de vajon látok is benne valamit?
Vissza az elejére Go down
Játékos Mesélő
Játékmester
avatar

Hozzászólások száma : 118
Hírnév : 9

Beosztások, rangok
Nép: NJK
Beosztás: Mesélő
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Szomb. Márc. 28 2015, 12:13


A lány nem válaszol a kérdésedre, tovább szalad, talán még gyorsabban is, mint ahogy kifordult az ajtón. Megijedt volna tőled? Könnyen lehetséges, lefelé nézett, ... a kezed felé?
Nem tudhatod biztosra, bár megfordulhat a fejedben.

A zsivaj akkor akkor sem halkul el, mikor belépsz azon a bizonyos ajtón.
Kopogásodra egy lágy női hang felel. - Szabad! -
Visszautasításodra nem reagál érdemben, elmosolyodik és így inkább ő is állva marad. Nem jelzi, hogy bosszantaná, vagy hogy ő ülni akarna, de azt sem mondja, hogy jó neki is állva, egyszerűen elveszi a felé nyújtott aktát. - Értem. Ez valóban kellemetlen lehet, természetesen segítek. - Mindent szóról szóra elismétel, amit leírva lát, minden érzelmi megütközés, kimutatás nélkül.
A kislányra tett megjegyzésedre húzza csak el haloványan a szája szélét. - Én nem hiszem, hogy ő képes lenne bárkit is bántani. Bianca szoros kapcsolatban volt Edwarddal, és biztosra veszem, hogy éreztek valamit egymás iránt, de nem jártak. Azért mondhatom biztosra, mert a fiú túlságosan el volt foglalva a tanulmányaival. Mondhatni, "nem ért rá" a romantikára... utána pedig az öccse... tudja. - Kissé elkomorodott ahogy felötlöttek benne a régi emlékek, de egy sóhajjal el is hessegette a borús gondolatokat és újra mosolyogva nézett rád. - Tudja én vagyok itt a Lélek-kutász, ami annyit tesz röviden, hogy meghallgatom a diákok és néha még a tanárok lelki bajait is és megpróbálok segíteni nekik. Legtöbbször csak meghallgatom őket és biztatom arra amit már kitaláltak megoldásnak. Nem igaz Fayel?
A szekrényhez fordul és ekkor, bár már mondta az aktából, csak most veheted észre a kis tündérkét. Ha eddig is a látószögedben volt, talán szobornak vélted, most viszont megelevenedett. - Miért buktattál le? >< - Morgolódik kicsit a tündérke, de feléd repül. - Elmondom neked ifjú nyomozó! - A piciny kezeit feléd emeli és szinte már zavaró közelségből magyaráz neked. - , ... hogy sok mindenkit vádolhatsz, de Rebeccat ne merd!
- Jaj már Fayel! - Intette volna rendre a morcos tündért a tünde, de amaz nem volt abban az állapotban, hogy lenyugodjon.
- Egész eddig figyeltelek és máris gyanúsítgatsz. Nem tudom ki volt az az alávalóóó ... - Összeszorította a kis ökleit, mutatva mennyire haragszik az elkövetőre. - dee deee Bianca azért jött ide, mert felzaklatta a hír. Eleve honnan tudhatta? Kérdezd csak meg azt a szőke ördögöt! Azt a hogyishívják.... Elena Lockhartot!
- Nah de Fayel, nem beszél így egy bátorító!
- Hümp! - Húzza fel sértetten az orrát a kis tündér. - Hát de! És most végeztem az ifjú bátorításával, bár semmi szükség nem volt rá.
Zavartan fordul feléd a tünde.
- Sajnálom. Mindannyiunkat felzaklatott ez az eset. - Félrenézett, mielőtt folytatná. - Ez egy szabály az Iskolán belül, de nem adhatok ki bizalmas információkat azokról, akik hozzám járnak, de talán most kivételt tehetek. Elena és Edward nem voltak jóban. Mondhatni gyűlölték egymást, mivel Elena második volt a zseninek mondott Edward mellett, és ha már itt tartunk.... Aurora Ware. Őt ugyanezen okok miatt nem szívleli... de nem hiszem, hogy gyilkosságra vetemedne.... de ha mégis... akkor Aurora is ... - Nem folytatta. Nem mondta ki, hogy talán ő lesz a második áldozat. Hiszen most Elena a második, ahogy anno Edward árnyékában volt az, és lehet, hogy első akar lenni. Edward megjelenése pedig elindított egy lavinát? Hirtelen a tündér ragadta megint magához a szót.
- Azt nem tudom hol vannak, de vagy a mellettünk lévő osztályban, vagy a Kollégiumban kutass. -

Fayel


Elena Lockhart


Aurora Ware
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   

Vissza az elejére Go down
 
Hullámvirág Varázsiskola
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
EVOLYRAN  :: EVOLYRAN - A SZÖVETSÉG :: Mágus föld-
Ugrás: