EVOLYRAN


 
HomeCalendarGy.I.K.CsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Hullámvirág Varázsiskola

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Mitryas Hythamorys
Myrte mester
avatar

Hozzászólások száma : 592
Age : 231
Hírnév : 12

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Nagyúr
Rang: Illúziómágus

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Vas. Május 16 2010, 19:11

//Hiswa, Zoey (régebben: Him)//

*Nevetve nézett a gyerkőcök után. Mivel az ikrek láthatóan jól beilleszkedtek a varázsiskola gyerekseregébe, nekik már nem nagyon volt itt sok dolguk. Még felesége ugyan beszélgetett azzal az elffel, Mitryas már legszívesebben indult volna. De mivel nem akart modortalan lenni (no meg rossz képet festeni a myrtékről és a mesterükről), szépen kivárta, míg felesége ki nem ejti azokata varázsszavakat. A mester mosolyogva bólintot egyet.*
-Nos igen. Lassan haza kelene jtnunk. Még sötétedés előtt, ha lehet. A gyerekek már úgyis elvannak maguk a többi gyerekkel.
*Hiswára kacsintott, majd meghajolt az elf lány előtt.*
-Örülök a találkozásnak! Remélem, máskor is lesz szerencsénk találkozni. Mondjuk kisebb ricsaj közepette, egy nyugodtabb helyen. További szép napot! Viszlát!
*Azzal megfogta kedvese kezét. Boldogan fordult meg, s indult kifelé feleségével az iskola hatalmas épületéből. Miután kiértek, megtorpant. Kedvese másik, szabad keze után nyúlt. Mélyen a szemébe nézett.*
-Biztos, hogy jó lesz így? Hogy nem köszöntünk el Alya-tól és Thalion-tól?
*Rögtön meglátta Hiswa gyönyörű szemeiben a választ. Elmosolyodott és így szólt.*
-Jó, tudom. Olyan elevenek voltak...és boldognak is látszottak. Nem kell félteni őket. Majd mikor jövünk értük, akor legalább boldogabban fognak fogadni minket. Legalábbis remélem! Talán még levelet is kapunk tőlük! Hisz' már elkezdtük őket tanítani írni... Sőt, már lassan jobban tudnak írni, mint én magam!
*Ismét felnevetett. Boldog volt. Örült, hogy gyermekei egyre csak nőnek és nőnek. Még a gombánál is gyorsabban. Az pedig, hogy Hiswa még egy ilyen csodát hordozott a szíve alatt, még boldogabbá tette a myrte mestert. Nagyon szerette a családját. Főleg Hiswát, az ő drága szeme fényét, a szerelmét. Szerelmes tekintettel nézett az elfre, majd forrón megcsókolta*
-Szeretlek Hiswa!
*Kezei kedvese hasára csusszantak,amit kedvesen simogatni kezdett a mester.*
-Csak idő kérdése és eggy személlyel bővül a családunk. Kíváncsi vagyok, hogy ő is olyan rosszcsont lesz-e, mint az ikrek.
*Közben eleresztette kedvese hasát, s tovább sétált vele együtt. Kezdett már sötétedni.*
-Jobb lesz, ha most elindulunk hazafelé. Még lenne pár tervem az otthoni dolgokkal kapcsolatban. Most, hogy csak kettesben leszünk otthon abban a nayg házban...
*Vigyorogva nézett Hiswa szemébe. Látta a tekintetéből, hogy nagyon is jól tudja, miről van szó. Így hát Szürkeháthoz és Ébehez sietek, hogy mihamarabb elindulhassanak.*
Vissza az elejére Go down
Hiswa
Fejvadász - Lélekkutász
Fejvadász - Lélekkutász
avatar

Hozzászólások száma : 973
Age : 117
Hírnév : 53

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Boszorkány
Rang: Elf boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Vas. Május 16 2010, 19:44

*Olykor kaján mosoly ült ki arcára, ahogy hallgatta a férfit. Elnézést kérő pillantást vetett az elf nőre, majd egy halkra sikeredett köszönés után csatlakozott a myrtéhez.
Lassan hagyták maguk mögöt azt a termet, melyből még most is kihallani vélték az ikrek szórakozott kacagását.*
- Nem lesz gond velük... Már legalább ezerszer átbeszéltem velük az iskolai dolgokat. Tisztában voltak azzal, hogy az érkezésünk után nem maradunk velük sokáig. Nincs okod az aggodalomra, hacsak nem kezdesz el magad miatt aggódni...
*Huncut fények csillantak fel az elf vidám szemeiben, ahogy férjére sandított.*
- Otthon... Az a nagy ház... Nincs az a szoba, mely el merne rejteni előlem...
*Futó csókot nyomott a férfi ajkaira, majd kuncogva még annyit hozzá tett:*
- Bár... Gyanítom, inkább leszek én bajban, mint te...
*Közben elértek lovaikhoz, s a mester egy erőteljes mozdulattal fel is tornászta a nőt Ében nyergébe.*
- Csak azért hagyom, hogy pakolgass itt a lóra, mert tudom, hogy nyílvános helyen nem élsz vissza a helyzettel édesem...
*Hangos nevetés követte szavait, s már vágtára is ösztökélte hátasát. Ében nyerítve iramodott el a varázsiskola közeléből.*
- Aztán csak semmi trükk myrte mester uram!
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net
Mitryas Hythamorys
Myrte mester
avatar

Hozzászólások száma : 592
Age : 231
Hírnév : 12

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Nagyúr
Rang: Illúziómágus

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Vas. Május 16 2010, 19:59

*Nagy, fekete szemei most még nagyobbnak látszottak. És emellett még hogy csillogtak! Csak a vak nem látta volna a mester szemében a huncutságot, a csínyt, azt a gyermeki rosszaságot, ami nem is volt olyan gyermeki.*
-Nos, igen. Bár sosem lehet tudni! Az igazság az, hogy ez a hely nem is olyan nyilvános. És ráadásul pillanatnyilag senki sem tartózkodik errefelé. legalábbis idekint. A bentiek meg úgysem látnak meg, ha akarom. És a kintiek sem...
*Kaján vigyorral az arcán kezével Hiswa keblei felé közelített, s halkan kuncogott is mellé. Aztán el is kapta kezeit, mielőtt odaértek volna, ugyanis Hiswa már épp azon volt, hogy eltávolítsa onnan az "idegen" kezeket.*
-Na de édesem! Hát már azt sem bírod ki, ha a férjed masszírozni szeretne téged? Ejnye! Muszáj lesz megnevelnem téged otthon. És nem lesz abban semmi trükk, ígérem!
*Kacsintott, majd magához rántotta Hiswát, s szenvedélyes csókot adott neki. Jó sokáig csókolták egymást.*
-Szeretlek. És ha még sokáig várunk, mást is csinálok veled...
*Közben felpattant Szürkehát hátára, s kedvese mellé léptetett vele. Megsimogatta a csodaszép tünde arcát, majd kedvesen, némi kacérsággal a hangján kijelentette:*
-Otthon vár a jó kis puha ágy. Meg a többi bútor is... Na és a szőnyeget már meg se említsem!
*Azzal megsarkazta lovát, s kedvesével az oldalán elvágtattak a Hullámvilág Varázsiskola területéről, hogy mihamarabb otthonukban lehessenek, kettesben. Azt, hogy ebből mi fog kisülni, csak ők tudják... Bár könnyen ki lehet találni.*
//Köszönöm szépen, Életem! lol!//
Vissza az elejére Go down
Edward Elric
Halott-keltő
avatar

Hozzászólások száma : 185
Age : 21
Hírnév : 12

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Pént. Júl. 02 2010, 15:37

*Már jó rég nem járt az Iskolában. Nosztalgikus érzés kerítette hatalmába a hatalmas kőépítmény láttán, ám emellett látomásai voltak tanára féktelen dühéről és máris rosszabbul érezte magát. A „csak ne legyen bent” könyörgéssel nyitott ajtót. Esteledett. Szerencsére a kollégiumi tanáron kívül egy teremtett lelket sem talált. Amaz pedig kedvesen elkalauzolta a kívánt helyre. Váltottak néhány száraz mondatot, de beszélgetés nem kerekedett ebből. Valahogy most semmi kedve nem volt a cseverészéshez. Amíg távol dacolt az istenek akaratával, itt kicsit megváltoztak a körülmények. Hálát adhatott az égnek, hogy kapott maga mellé egy kísérőt, mert könnyű eltévedni egy ilyen épületben. Mégha éveken keresztül lakott is benne. Alt átvitték az Iskola gyengélkedője mellé, gondosan elkülönítve a többiektől. Hosszú folyosó vezetett egy magányos szobába. Belépve klór szaga csapta meg az orrát. Kint bagoly huhogása hallatszott. Félelmetes tényező nyitott ablakon keresztül, egy olyan helyzetben mikor minden kis nesz számít. A mágus tett egy bizonytalan lépést testvére felé. Egyedül volt. Úgy érezte azon a délutánon mindent elveszített ami fontos számára.*
-Esténként egy mágus megújítja a varázslatot…, de ez már megvolt. Addig maradsz ameddig akarsz.
*Kísérője ezzel el is végezte a feladatát. Látván, hogy Ed lélekben nem itt jár, csöndesen távozott. Kint a folyosón azon tűnődött vajon hogy birkózik meg egy tizenöt éves fiú ezzel a csapással. Ed megbabonázva ült le az ágy mellé.*
-Al? … aznap, megfogadtam, hogy visszahozlak.
*Beszéd közben megkeményedett az arca. A fekvőt figyelte. Szinte szugerálta, hátha felébred, de a fekvő nem mozdult. Olyan volt, mintha aludna. Mély álom volt ez, mely hosszú hónapokon át tartott. Alphonse Elric egy évvel volt fiatalabb báttyjánál. Gesztenyebarna haja, és hasonló színű kerek szemei voltak. Ő jelentette a családot Edward számára. Őt nem veszíthette el. Bármi áron, de visszaszerzi az öccsét…hiszen megfogadta.*
*Kész tervel állt fel. Átviharzott a folyosón, pár tantermen és végül a kémia szertárba érkezett meg. Itt megvolt minden amire szüksége volt. Azt a képletet használta fel, amit édesanyja feltámasztásakor használt, kicsit leegyszerűsítve. Régebben sok sárkányt költött ki az Iskola. Ehhez nagy melegítő tartályokra volt szükség. Pár ilyen lent feküdt a pincében. Ezek úgy néztek ki mint egy hosszú nagy cső, üveggel bélelve. Ed ebben a pillanatban köszönetet mondott annak a zseninek aki ennek létrehozására használta a mágiáját.*
-Egyszerűen beleteszem a hozzávalókat…hmm, csak arra kell vigyáznom, hogy megfelelő arányban legyenek. Nem véletlenül mondják, hogy az alkímia a konyhában született!
*Úgy beszélt mintha gyerekjáték lenne az egész, habár maga is tudta, hogy koránt sem az. Betolta az egészet a kis szobába, alig maradt fél méter az ágy és a között. A hajdani tojás keltőben most több liter víz és kémiai reagensek úszkáltak. Edward elővette a noteszét, és rajzolni kezdte a humán transzmutációs kört. Most viszont kicsit másmilyen volt az múltkorihoz képest. Nem teljes. Nibelon és Mendrago hiányzott, csak az a bizonyos istennő Heiltassä és a négy elem istenei voltak rajta. Tűz, víz, föld és levegő. Végezvén az ábrával egy kicsinyített mását rárajzolta öccse homlokára is. Ezután egy mély sóhaj következett.*
~Ez nem megoldás, de… hiányzik.
*Némán ült az ágy mellett és a lepedőbe méllyedt a tekintete. „Azt beszélik már nem él.” Csengtek a kollégiumi nevelő szavai. „Óh, Edward bárcsak tehetnénk értetek valamit, de…”
-Nincs remény…hmm. Remény.
~Nem adhatom fel. Ha feladom elveszett ember vagyok!
-A remény hal meg utoljára! Al, ha most nem is tudlak visszahozni, ez talán javít a helyzeten. Ha akarod, ha….tudom hogy még ott vagy. Mutasd meg, hogy még élsz!...ebben segítek.
*Vontatottan egyenesedett fel, de lelkében elszállt minden kétség. Odalépve a „lombikhoz” megérintette a rárajzolt kör szélét. Nem mondott varázsigét. Ez alkímia. Hírtelen sárgás fény csapott fel a kör széléről, majd egy örvény keletkezett és lassan ellepte a szobát. Alphonse arcára gondolt, elmélyében próbálta megalkotni öccsét a maga valójában. Mikor az örvény elérte a karját, szúró fájdalom nyilalt bele. Aztán a vállát érintve, égetni kezdte a fém. Jobb karja megnehezült. Ekkor kezdőttek a pokoli kínok. Nem bírt koncentrálni, csak a fájdalomra tudott figyelni. Egy ízben, mikor úgy érezte leszakad a keze, majdnem elrántotta az üvegről, de ez azt jelentené, hogy félbeszakítja a folyamatot. Azt viszont nem engedheti meg. Ránehezült teljes testével az üvegre, hogy véletlenül se tudja elvenni onnan a kezét. A végén már nem érezte a tagjait, majd a reakció is alábbhagyott, a művelet kész. Ájultan hanyatlott hátra.*
Vissza az elejére Go down
Edward Elric
Halott-keltő
avatar

Hozzászólások száma : 185
Age : 21
Hírnév : 12

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Kedd Júl. 06 2010, 01:00

*Zúgó fejfájással ébredt. Szédelegve állt fel, de annyira nem állt a lábán, így megkapaszkodott az az megkapaszkodott volna az ágy szélén, de a jobb karja nem mozgott, így visszazuhant a földre. Ültében megvizsgálhatta a karját, miután kissé csillapodott a zúgás a fejében. Fém karja üres volt. Úgy kongott, mintha egy páncél lenne. Erre eszébe jutott az a bizonyos álom, amiben a testvére egy páncélként jelent meg. Rosszúl lett. Megacélozta magát, majd fogcsikorgatva felállt. A látvány ami a kis lombikból fogadta rémisztő volt. Ezért áldozta fel az automailjét? Ezért? Úgy nézett ki mint Alfonse, kicsit magasabban, kicsit öregesebben, de neme z volt a legrosszabb. Arca fele, és testének több pontján is fém részek csillogtak bőr helyett a bábun. Nem mozdult, hisz lelke nem volt. Ed letörten elvonszolta magát a közeli székhez, és lerogyott. Ezt nem teheti meg vele! Biztos volt abban, hogy ezt nem teheti, nem akarja megtenni, de minduntalan a kollégiumi nevelő szavai jártak az agyában.*
"Némelyek azt latolgatják, hogy meg kéne szüntetni a varázslatot, de ezzel megvártak téged....lehet holnap meg is kérdeznek."
~Nem! Az öcsémet nem hagyom!
*Oda fordult Al-hoz, és szinte bocsánatkérő hangon szólalt meg.*
-Al, nem tehetek mást. Jelen pillanatban ahhoz, hogy életben maradj meg kell mutatnod magad. Ez itt mögötem, egy bábu, amit ha akarod magad irányíthatsz... egy kis varázslattal.
*Nagy nehezen felegyenesedett, és kicsikart magából egy mosolyt. Levette a tartály fedelét és rárajzolta a homlokára ugyanazt a jelet amit Alra is. Levette a piros köpenyt, és ráterítette a bábra. Az alvó fiú felé nyújtotta a kezét, majd a homlokára tette. Ezzel egyidőben a "bábu" homlokát is megérintette, és ekkor villanás szerű képek rohanták meg. Emlékképek arról a napról. Fájdalmas emlékek. Valami hatalmas erő, melynek nem tudott ellenállni, belerántotta a képek forgatagába, facsarta a szívét minden egyes mozzanat. Látta, ahogy testvére felveszi a kicsi kémcsőt, majd félre teszi. A robbanást, ahogy ő élte át. Azt amikor felébred, és édesanyja fekszik mellette., véresen, elájulva. Érezte a félelelmet, attól hogy bennégnek. Hallotta gyenge hangját, ahogy anyut szólítgatja. Tudta, hogy egyedül érezte magát. Hogy azt hitte, meg fog hallni, és tudta már azt is, hogy egész végig hallott mindent, csak azt nem tudta, hogy haragszik-e rá. Fogcsikorgatva elmondott egy régi varázsszót, mely már rég kivesztett a mágusok által használt igék közül, ő is csak egy eldugott könyvben olvasta, a könytvár azon részén, amire a mester hívta fel a figyelmét. Nehéz és bonyolult szavak sorai voltak ezek, de bízott benne, hogy tudja annyira, hogy sikerüljön. Nem érezte, hogy a fém karja leválliik a testéről. Végül izzani kezdett, pokoli melege lett, majd egyetlen fájdalmas villámcsapásként befejeződött a varázslat. Ed szemei elött, vörössé vált minden. Nekivágódott az ágy lábának. Pár percel később fémes ízt érzett a szájában. Rossz érzés fogta el. Rögtön a karjához kapott. Teljesen levállt a fém rész, és a seb is felszakadt. Az öltések nyomai vágták a fiú kezét. Meg akart mozdúlni, de hiányzó bal lába nem hagyta. Felüvöltött. Nem fájt annyira mint legelösszőr, de csípett. Veszettül csípett, és a tetejébe még vért is köpött. El kell állítania a vérzést különben elvérzik. De hogyan, annyi ereje sem maradt, hogy szorítsa a vérző csonkot. A szája szélén egy vékony csík folyt le idegesítve vele, hát szétkente az amúgy is véres kezével. Elég abszúrd helyzet, amiben ez legyen a legnagyobb probléma. A "lombik" felöl mocorgás hallatszott. A lélegzetét is viszfolytotta annyira fülelt és nem hiába. Nem sokára testvére kelt ki belőlle, igen megdöbbent ábrázattal.*
-Aal...-*nyögte a mágus*-Sajnálom, nem tudtam jobbat...
-Bátyó! Mit történt veled? Mi történt velem?!
-A lelked...egy részét áttetem ebbe a testbe amiben vagy...így tudsz velünk beszélni. Azt hitte mindenki, hogy...meghaltál.
*Nem volt már teljesen magánál. Folytott hangon beszélt, és egy-egy szót kétszer mondott ki.*
-Bátyó, majd később mond el. Elviszlek Pinakó nénihez.
-Al. Én...
-Ne most, sietek.
*De nem bírt nem megállni tulajdon teste elött. Rémület fogta el, hogy test nélkül, azaz egy másik testben létezzen. Nincs ez rendjén, de nem törődött vele, fogta a báttyát és könyedén ölbe vette. ...Könyedén...A báttyát...Mekkora lett? Ed ekkor már nem volt magánál, habár biztos még így is tett volna rá egy megjegyzést. Kifelé menet, akaratlanul is belenézett egy tükörbe. Fém arca van. A fele arca fémből van megépítve. Mi ez?*
-Mi vagyok én?
*Tört ki belőlle a kétségbeesés, de tovább futott, hiszen a báttya életet a tét.*
...
*A Kollégium nincs messze az Iskolától és majdnem ugyenennyire van Piankó és Winry lakása a Kollégiumtól. Ezen a ködös éjszakán egy fém arcú fiatalember ronott be az ajtón Eddel seígítségért kiabálva.*
-Pinakó néni! Segítsen! Elvérzik!
-Al? Te vagy az?-*szaladt ki az öreg aszony száján, de válaszra már nem volt ideje. Edward most tényleg nagy veszélybe került.*
...
*Túl sok minden történt azóta. Winryék új automailt találtak fel, amihez nem szükséges a varázsereje, de a rehab sokkal hosszabb, és a tetejébe nehezebb is volt. Na nem baj, fő, hogy a varázsereje a maximumon legyen. Sokat gyakoroltak, hogy belejöjjön a használatába és úgy ahogy ment is, kivéve, ha Winry épp azért csépelte, mert átváltoztatta a finom szerkezetet.. Az Iskola nem kereste fel, hűen ahhhoz az igéretéhez, hogy nem tartja többé a kapcsolatot vele, de a nevelő tiszttől megtudta, hogy Alt továbbra is életben tartják, és a vezetőség ha nyiltan nem is, de a legjobbakat kívánja minkettőjüknek. Az az este ködbe lett búrkólva. Ed csak annyit mondott el amennyi szükséges volt, hogy Al valójában nem ebben a testben van, és megigérte, hogy visszaszerzi a régi testét neki. Erre az öccs is tette egy fogadalmat, miszerint adig ő sem nyugszik, míg Edward is a régi nem lesz.*
Vissza az elejére Go down
Játékos Mesélő
Játékmester
avatar

Hozzászólások száma : 118
Hírnév : 9

Beosztások, rangok
Nép: NJK
Beosztás: Mesélő
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Szomb. Nov. 22 2014, 13:39

OOC infók.

- Elsődleges és legfontosabb: Tessék jól érezni magatokat! :P
- Ha valaki nem tud írni a megadott határidőig, kérem jelezzen nekem püben!
[ Szeretnék mindenkit megvárni, mert ez egy nyomozás lesz, és ti is a részesei vagytok :3 ]
- Rengeteg META lehetőséget rejt magában a Mesélői hsz.
Kérek mindenkit, hogy fokozottan figyeljen rá arra, hogy a karaktere mit tudhat!
- Sok njk-val találjátok majd magatokat szembe, és egymással is interaktoltok. Arra kérném a résztvevőket, hogy kimerítő leírásokkal operáljon. Lesz mire reagálni. Wink
[Tessék mindenkit elolvasni xP ]

Résztvevők: Lyna Carmel, Mia Ruton, Glorien, Fehérke, Shyon [ Az első reag után még bárki írhat. A második mesélői reag után már csak külön bemeséléssel lehet csatlakozni. ]
Határidő: November 30, Vasárnap ; 10:00

- Egy kis useres játék: Kiváncsi vagyok ti hogyan alkottok. Aki úgy érzi, belinkelheti azt a zenét, amire a hszét írta. Ha van rá igény a következő hsznél én is megmutatom. Wink
____________________________________________

Helyszínelés
1. felvonás: Csodálkozás


Lyna Carmel

Egy ugyanolyan nap kezdődik ma is, mint a többi. Felkelsz az ágyadból és elkészülődsz, ám arra nem készültél fel, hogy a felettesed hívat be "sűrgős államügyek miatt"
Kapsz egy aktát.

akták:
 
Felettesed mogorván szemlél egy ugyanolyan aktát, mint amilyet te is kaptál.
- Ez nem sok. - Jegyzi meg keserűen. - Azt a feladatot adom magának, hogy derítse ki, mi történt az Akadémián. Tessék. A meghívója. - Átnyújt egy hivatalos kérelmet, miszerint Az Akadémia Igazgatója egy megbízható nyomozót, felderítőt kér egy roppant kényes ügy megoldásához az Akadémián. - Szeretném ha nem esne csorba a Sárkánylovas osztagon. Remélem érti.
Jelentőségteljesen néz rád, majd int. - Egy órán belül érkezzen meg a helyszínre. Mehet a sárkányával. -
Az aktádban még az szerepel, hogy valószínűleg gyilkosság történt és Arlene belekeveredett.

Mia Ruton, Fehérke, Shyon


// Válasszatok kedvetekre az alábbi alternatívákból, esetleg írjatok valami egészen mást! Wink //

1) Valaki meglök, majd arrébb húz. - Te figyelj! Nem te vagy az a nagy varázsló? Azt mondják az Akadémián valami történt. Nem néznéd meg nekem? Fizetnék.

2) Egy meghívót kapsz, de nem a saját nevedre. A címzett:
Irlum Sandria ... a nemét nem tüntették fel. Valószínűleg az eredeti Irlum tudja magáról, hogy nő e vagy férfi. Mindenesetre számdora bárki lehet.
A levél tartalma pedig ennyi.

Kód:
Kedves barátom.
A segítségedet kérem. Tudom, hogy elfoglalt vagy, és az sem érdekel ha ezúttal egy kislány képében jelensz meg. Nem szoktak zavarni az illúzióid. Történt egy szörnyű dolog az Iskolámban. El vagyok keseredve.
Gyere amint tudsz.

Sybil.

3) Egy kis növésű (olyan 150, 165 cm lehet) fiatal férfi indul el az Akadémia irányába. Közel vagy(tok) hozzá, egy közeli kis falucskában. Megszólítják, és te hallod.
- Mond mi történt??
- Máris tudni?
- Ha te tudod, én is.
- Én más vagyok. Nekem ez a dolgom. Te honnan tudod?
- Had ne adjam ki a forrásaimat haver!
- Ehh, korrupt világ. Mit akarsz?
- Veled menni, szerintem az a nő nem lesz hálátlan ha megoldják a kis problémáját.
- Annak a nőnek épp rád lesz szüksége, mi?
- Hát, ki tudja.
- Na ne nevettess. Kellenek neki olyanok, mint én. Akik meg tudják oldani az ügyet. Nah meg... *elmosolyodik, és mintha észrevenne téged* ... akik már azzal bizonyítanak, hogy egyáltalán hallottak az ügyről.
- Akkor megyek. - Áll fel a másik is, de nem együtt mennek tovább.

// Aki innen választ, a hsz elejére írja ki hogy hanyadik alternatívát választotta. //

Glorien


Egy levelet kapsz Az Akadémia Igazgatójától. Mint az elfek vezetőjét, felkér téged arra, hogy segíts neki egy roppant kényes ügyben. Gyilkosság történt. Vallja be töredelmesen, de nem tudja ki a gyilkos, és sok a gyanúsított. Azonban nem mondhatja el senkinek, hogy mi történt, mert abból botrány lenne és fél, hogy netán bezárnák az Iskolát. Sok nemes mágust adott már Evolyrannak. Számít a diszkréciódra és tünde becsületedre, mely kötelez téged egy bajba jutott társad megsegítésében.

"Most kevesekben bízhatok meg.
Sybil"

*

Mind elértek az Iskola kapujáig valahogyan. Valami hajt titeket. Vagy egy segélyhívás, vagy egy paracs, vagy a pénz, a siker, a hírnév, netalántán a titok, és kíváncsiság, de valami ide hajtott titeket.
Egy monumentális épület előt álltok meg. Szürke falai ódon büszkeséggel hírdetik nagy múltukat, hatalmas tornyai az égbe merednek dölyfösen. Az ébenfa kapu, melybe háromszor is beférnétek egyszerre, [ persze kivételt képez Lyna sárkánya, aki az Akadémia hatalmas parkjában lel elfoglaltságra] mikor odaértek kinyílik.
Mögötte pedig egy férfi vár titeket.
Szemeiben nem félelem, inkább ingerültség és haraggal vegyes várakozás villan meg.
- Jöjjenek. - Csak ennyit mond és megfordul.
_________________________________________________
A küldetés idejére a Játékterületet lezárom az egyéb játékok számára.
Vissza az elejére Go down
Helena
Démon-szólító
avatar

Hozzászólások száma : 128
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Szomb. Nov. 22 2014, 21:22

/Mese- Gyilkosság a Hullámvirág Varázsiskolában/

Helena egy kis rétre szállt le. Gyorsan lepattant hátasáról egy tócsa közepébe és bőrtáskájával eltűnt a közeli bokorban.
~Erre gondolhattam volna hamarabb is. A francba! Utálom az esős napokat.
Hogy lehetek olyan ostoba, hogy ennyire túlfeszítem az időkeretet? És még... Mindegy! Agyon hajszolom a madarat, ha kell, de az út végéig el kell vinnie, nincs mese!

*Aggódása nem alaptalan. Miközben a cseppektől gyöngyöző meztelen bőrére hanyagul rángatta fel a táskából elő cibált ruhadarabokat az idő kérlelhetetlen pörgött lefelé. Az imamaith, a szárnyas démon türelmesen állt a fűben nem sokkal mellette, a bokor zöld ága fölött gyorsan kilesett, hogy nem csatangolt-e el véletlenül. Már csak az kellene neki, hogy még kínos további perceket veszítsen el egy újabb hibától.
Végül kilépett a zöldből és ingerülten igazgatta öltözetét. A bűnös ruhát dühösen gyűrte még beljebb, hogy a barna bőr tető csatját bezárhassa. Bármennyire is a szívéhez nőtt a szabása, Dragoland egyik templomának őrei egyenruhája volt az, melyben majdnem bemasírozott az Akadémiára.
Bár nem sokan tudhattak Waladre határában emelt hamis kultusz szentélyéről, de az iskola tudását jobb nem alul becsülni... A legkevésbé lenne kívánatos, ha kiderülne, hogy az elmúlt évtizedeket kicsit közelebb „külföldön” töltötte, mint azt szeretné elhitetni.
Gyorsan vissza ugrott a szárnyas démon hátára és csizmája sarkát mélyen az oldalába vágta. A nyereg eme rövid idő alatt is átnedvesedett, ám most ez volt a legkevesebb gondja.
-Repülj! Már alig kis időnk maradt, oda kell érnünk!
*Erőlködése nem maradt eredmény nélkül. Hosszú nekifutás és szárnycsapkodás után végre elszakadtak újra a talajtól és pár perc múlva büszkén emelte az égre tekintetét, mikor az Almamater parkjában landolt. Ez a belépő volt az, melyet semmiért nem cserélt volna el. A nem evilági teremtmény hátán megjelenő darthar. Az, kit még most sem volt képes legyőzni az idő.
Ugyan olyan sietősen szedte a lábát a márvány lépcsőkön, mint AZON a bizonyos napon. Közel fél évezrede nem volt olyan nap, amit ne írt volna teljesen át az az egy. De most volt valaki... egészen pontosan valami ővele, ami hangjára az utolsó fokon megpördült hirtelen.
-Mennem kell!
-Oké! Megtetted a magadét. Köszönöm a fuvart. -mosolyodott el, miközben kezével búcsút intett a pokoli teremtménynek. Pár pillanat múlva már ez a társa sem volt a közelébe. Egyedül lépett be az üres előcsarnokba.
Még mindig elbűvölte az a hely, ahol kihűlt a szíve. Büszke tartással mutatta megaláztatása színhelyének, hogy nem volt képes még eltörölni a nevét a halhatatlanok közül. Bármennyire is igyekezett, bármennyire is sokat tett az auditorium, azóta ő maga vált halhatatlanná.
Ujjai ráfonódtak a hideg rézre, mielőtt megpróbálták lenyomni a kilincset. De nem ment. Az ajtó ezúttal zárva volt, mintha csak azt akarta volna mondani, hogy „Nem vagy méltó már rá. Az nap kiírtad magad a tudomány sorából. Már csak egy lézengő vándor vagy. Nem vagy tudós.”
Csalódottan fordult vissza. Újra szembe akart fordulni lelke legbelső démonával, hogy felelevenítse az aznap történt vitát, mielőtt bárki ismerőssel találkozik. Át akarta élni újra azokat a pillanatokat, amikor megcáfolta a kritikákat, még ha később semmibe is vették érveit. Ma is olyan jól tudja, hogy igaza volt.
Egy oszlophoz dőlve nézte a zuhogó esőt.
~Talán semmi értelme nem lett volna. Ma is ugyan olyan csapzott, felkészületlennek látszó a külsőm. Mint akkor, amikor figyelmeztetett mentorom, hogy szedjem rendbe magam, mert nem fognak komolyan venni.
Fel kéne keresni az igazgatót. Illik kikérni az engedélyét, mielőtt a Kollégiumba mennék előadást tartani a kalandjaimról. A kicsik mindig imádják. Emlékszem, hogy én is milyen lelkesen hallgattam a vándorok beszámolóit!
Ez talán újra segít túljutni a múltamon. Amikor az elmúlt évszázadokról regélek és a képébe vágom az iskolámnak, hogy még mindig nem győzött le. Helena Kowistseska miatta fogadta meg, hogy soha nem fog meghalni. Hogy örökké fent fogja tartani fiatalságát, dacolva az ítélettel, hogy nem fogadtak a hallhatatlan lángelmék soraiba.

*Keserű mosollyal indult meg, hogy felkutassa az oskola vezetőjét. Valószínűleg örülni fog, hogy a régi diák visszatért öregbíteni a hírnevet. Ha tudná, hogy az elmúlt évben hányszor járt már a Halál peremén, hogy minduntalan visszatáncoljon! Nem is sejti, hogy a dragolandi kémeket ölt, hogy kicsússzon a karmaik közül, máskor egy vulkán próbálta elsöpörni láva és mérgező gáz tengerével. Őt, aki dacolt mindezekkel.
Vissza az elejére Go down
Fehérke

avatar

Hozzászólások száma : 11
Hírnév : 2

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Szomb. Nov. 22 2014, 23:20

//Személyre szabottnak éreztem a nekünk felkínáltak közül a második indokot, azt dolgoztam ki. Köszönöm!//

Szoktak kattogni a kerekeim, úgy értem: nem áll távol tőlem a gondolkodás, de tényleg, rendszeresen elmélkedek dolgokon, meg lássuk be azért, hogy csak van azért némi közöm a myrtékhez, ha már én is egy vagyok közülük, szóval elég gány dolog lenne, ha nuku fantáziával kéne leélnem az életem, és ugye Te is nehezen tudod elképzelni, hogy mégis hogy a francba maradna életben egy illuzionista a földtől való elszakadás – persze szigorúan képletes értelmében vett – képessége nélkül? Költői kérdés volt, hagyjuk a francba, nem, nem kell válaszolnod. Ne is próbálkozz. Mondom: hagyjuk!
Csak arra akartam rávilágítani, hogy nem szokott gondot okozni, hogy bármilyen kapcsolatot létrehozzak két dolog között. A fenébe is, ha más nem, hát asszociációs képességeim maximumra járatásával, értsd: kamu indokok végeérhetetlen hadának sorozatgyártásával, de mindig megtalálom az összeköttetést az események között. Ezúttal viszont ez a levél kifogott rajtam. Az egyetlen pont, ahol megcsillant a szemem, az az illúzió szó volt. Nem stimmelt a címzés, sem a megszólítás (a haverjaim Fehérnek hívnak, a csajok… azok általában nem hívnak, és a franc se szokott Sandriázni), a hangvétel idegen volt, mert velem senki se beszél így. És elvből nem állok szóba olyanokkal, akik képesek nagybetűvel írni olyasmit, hogy iskola (most szigorúan kisbetűvel). Nincs motivációm arra, hogy kislány képében flangáljak bárhol is, de főleg nem oktatási intézmények közelében. Nincs ilyen perverzióm.
Hogy mondjam? Volt annyira pofás ennek a levélnek az összhatása, hogy felkeltette az érdeklődésem. Annyira szép volt. Tudom, hülyeségnek tűnik így hivatkozni néhány írott szóra, de bakker, az én szájízem szerint való! Ez az a levél, ami úgy csinál, mintha adna valamit, de közben még a segged se törölheted ki vele. Képletesen értve. Mindegy. A lényeg: magam se csinálhattam volna szebben. Nyilván ezek után látni akartam, hogy kinek is kell lábat csókolnom.
Pfuj!

Akart a halál egy iskolában a sok tehetséges diák között bénázni holmi mágikus látszat fenntartásával! Úgy döntöttem, hogy nem fogom csini női alteregómat elővarázsolva küszködni, inkább megyek valós alakomban, és szépen kiöltözök. Nálam lesz a meghívó, ha bárkinek kell, felmutatom, és ha forró lesz a helyzet, még mindig dönthetek a B terv mellett, avagy: „Jaj, hát ez tényleg nem az én nevemre szól! Ó, hát akkor én megyek!” Szerinted is rendkívül életszagú megoldás lenne, igaz? Jah, szerintem is gáz… De egyelőre nem volt jobb ötletem.
Fehér inget vettem fel, mert… Mert csak. És… mert. Csak. Érted.
Áh, mindegy.

Rühellem, hogy képes vagyok nemlétező dolgokat előfantáziálni, de arra nem vagyok alkalmas, hogy létező dolgokat fantáziává varázsoljak. Vacak eső! Persze, rendkívül okos dolog lenne akár csak egy ernyőt megidézni magam fölé, de az én szintemen attól az még nem lenne ott, és azt is kreálással kéne megoldanom, hogy úgy tűnjön, mintha nem áztam volna el. Ezek után viszont marad a sietős latyakban csattogás, hogy mielőbb védett övezetbe, például az iskola kapujához érjek. Nem nézek én már semerre, meg egyébként se számítanék rá, hogy ha nem csak a lábam elé néznék, akkor látnám a távolban egy démon felszívódását. Egyetlen célom, hogy ne csússzak meg, ne vágódjak el, és minél kevésbé ázzak el, úgy érjek a kapuhoz. Eh, és remélem, hogy a meghívóm is olvasható állapotban marad…
Vissza az elejére Go down
Lyna Carmel

avatar

Hozzászólások száma : 9
Age : 62
Hírnév : 0

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Hétf. Nov. 24 2014, 12:17

//Nem hallgattam zenét, sőt, lekapcsoltam, hogy halljam a gondolataimat. Very Happy //

*A napfény, mely lágyan tűzött át az ablakon, anyai szeretettel ébresztgette őt. Mintha ez nem volna elég, lágy zümmögő hang szólalt meg a fejében. *
~ Ébredj, kedves! Vár a munka! ~
* Lyna kidörzsölte az álmot a szeméből, a toronyszobából látható kilátás mindig magával ragadta, de most kissé szürkésebb, borongósabb volt az időjárás. Csak apró rést engedett a napfénynek, amely pont Lyna arcára sütött, a nagy szürke felhő. Nem foglalkozott vele a lány, hisz nem ritka a rossz idő. Gyorsan elkészülődött, majd az ablakhoz sétált, onnan pedig kilépett. Már rutinos számukra ez a szeánsz, hogy a leányzó nem az ajtót használja, hanem az ablakon keresztül lép ki, a sárkány pedig alárepül, s már meg is üli Lyna. *
~ Álmos vagy? ~
- Egy kicsit. Túl mérges az idő.
~ Mérges... hogy lehet az időjárás mérges? Egy sárkány lehet mérges, de az nagyon. Meg néha ti kétlábúak is... De az idő... ~
* Lyna nem válaszolt a kérdésre, némán szárnyaltak a központba. Bár a barlangodúkat arra találták ki, hogy közösen együtt lakhasson sárkány és lovasa, de Eya és Lyna sokszor alszanak külön. Nem mintha nem kedvelnék egymást. Csak mindketten olyan személyiségek, akik igénylik a magányt. Így is szinte mindig együtt vannak, s álmukban is érzik a köteléket kettejük között, de mégis más, ha az ember egymaga lehet egy helyiségben. Vagy sárkány. Talán majd ha már több száz éve dolgoznak együtt, akkor megváltoznak a dolgok. Leszállt a sárkánylovasok központjának főterén, besétált az épületbe, s egyenesen ahhoz a közvetítőhöz indult, akitől meg szokta kapni a napi feladatokat. Azonban most szembe jött vele, s így szólt. *
- A felettesünk hívatott téged valami sürgős államügyben. Nem tudom pontosan, mi az, de téged akar.
* Lyna izgatott lett.*
- Sürgős? Végre valami izgalom!
* Társa kissé furcsán nézett a lányra, de már nem lepődik meg az ilyen szólásain. *
~ Végre valami értelmes dolgot csinálhatok! ~
* Gondolta magában a lány. *
~ Hallottam... ~
*Csak még jobban elvigyorodott sárkánya reakcióján, de aztán gyorsan komoly képet öltött magára, mégsem mehet be a feletteséhez valami fontos államügy miatt fülig érő mosollyal. *
- Uram, Lyna Carmel jelen, szolgálatára!
*Felettese siettetve felelt.*
- Hagyjuk a formaságokat. Fogja ezt az iratot. Olvassa át...
* A lány érdeklődve vette át és olvasott bele. *
- Lényeg, hogy nagy valószínűséggel gyilkosság történt az iskolában. Ez nem sok. - Jegyzi meg keserűen. - Azt a feladatot adom magának, hogy derítse ki, mi történt az Akadémián. Tessék. A meghívója. -
* Lyna átveszi. *
- Az igazgató megbízható tagot kér a sárkánylovasok képviseletében, az ügy bizalmas és kényes. Úgy kezelje!
- Értettem!
- Magát választottam, mert tudom, mennyire szereti a nyomozósdit, de ne feledje, ez nem játék!
- Nem feledem, uram!
- Szeretném ha nem esne csorba a Sárkánylovas osztagon. Remélem érti.
* Néz a lányra célozgatva. *
- Bízhat bennem uram!
* A lány mindvégig határozott volt, de közben kiabáltak a gondolatai, hogy mennyire boldog. Gyilkossági ügy! Végre! Nem mintha a gyilkosság örömünnepre adna okot, de az, hogy ilyen titokzatos dologra kérték fel, különleges alkalom számára. *
- Egy órán belül érkezzen meg a helyszínre. Mehet a sárkányával.
- Igenis, uram!
* Ezzel ki is fáradt az irattal együtt. *
~ Hallottad Elya? ~
* Mondja örömmel.*
~ Már nem... megsüketültem a gondolataidtól... ~
*A lány ismét nem foglalkozott a reakcióval, sietősre vette lépteit, nem is, már szaladt. Ahogy kiért, rápattant a sárkányára. *
- Induljunk.
* És már repültek is. Lyna kényelembe helyezte magát, közben az aktát olvasgatta.*
- Mi az, hogy belekeveredett? Hogy lehet ilyet állítani, hogy valószínűleg belekeveredett. Hogyan? Véres lett a ruhája, belekeverte a hulla vérébe?!
~ Ne legyél cinikus! ~
- Ch. Belekeveredett. Talán meg kellene kérdeznem tőle, hogy hé... hogyan keveredtél bele?
~ Nem feltétlenül. Talán megkérdezhetnéd az igazgatótól személyesen, mit értett e kifejezés alatt. ~
* A lány elgondolkodva húzta el a száját. *
- Nah igen... talán igazad van. Akkor máris őt fogjuk letámadni. Ha tényleg ez az igazgató a képen, akkor nem valami bizalomgerjesztő...
~ Mutasd jobban... ~
*Lyna koncentráltabban nézte a képet, a sárkány hümmögött. *
~ Mindenki így néz ki. ~
- Hogy? Még én is?
~ Igen. ~
- Hogy mondhatsz ilyet?!
* Kérdezte a lány már-már felháborodva. *
~ Ennek is egy feje van, biztosan két lába és két karja is. Nem? ~
* Lyna lemondóan sóhajtott. *
- De.
*Nem szorongathatta tovább a papirost, az eső eleredt, csúnyán beborult az ég. *
~ Nem valami idilli, de a témához adott a hangulat. ~
* Üzente Lyna a sárkányának enyhe mosollyal az arcán. Amikor megérkeztek a helyszínre, az egyetlen szélesebb üres területen szálltak le. *
~ Maradj a közelben, szeretném, ha mindennel tisztában lennél, amit látok, hallok. ~
~ Így lesz, kedves. ~
*Lyna az eső miatt köpenyt vett fel és csuklyát, ami takarta arcát és egész alakját. A bejárathoz sétált, és már látott is ott pár embert. Biccentett feléjük köszöntésképen, de mivel némelyikükről fogalma sem volt, kik azok, nem szólította meg őket, inkább csak figyelte őket. Mostantól kezdve mindenki gyanúsított. Az épületre terelődött a figyelme. *
~ Varázsló iskola... minket Elroanban képeztek ki. Kíváncsi vagyok, milyen lehet belülről. Nah meg az az igazgató... ~
*Ekkor kinyílt az ajtó. A férfi különös fénnyel a szemében nézett rájuk, Lyna igyekezett a szemébe nézni, hogy olvashasson belőle. *
- Jöjjenek.
* Szólt. Lyna felvonta egy pillanatra a szemöldökét, de a többieket ignorálva maga körül, elindult, hogy kövesse azt az embert. *
Vissza az elejére Go down
Shyon

avatar

Hozzászólások száma : 7
Hírnév : 1

Beosztások, rangok
Nép: Sárkányok
Beosztás: Bestia
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Hétf. Nov. 24 2014, 17:39

//A hosszát ennek a zenének lehet köszönni o.O (linket még nem küldhetek XD)  He lives in you //

Meghajolnak a lángok, lobognak, habzsolva falva a nyitott ajtón beáramló friss levegőt. Mintha vasból kovácsolt falnak ütköznék, úgy torpanok meg, ahogy az este hűse után arcon üt a fogadó dohos, pipafüstöt sör és bor gőzével keverő, forró levegője. Épen csak híja annak, hogy ki nem hátrálók, pedig alig egy lépéssel léptem túl csak a küszöböt. Pillanatnyi tétovázás, de a közeli asztal mellett rezgő, homályos tekintetű csontváz már lekapna húsz körmömről, mert hát, szellőztetek és az ő vénséges ízületei túl érzékenyek már az időjárásra.
Csattan az ajtó mögöttem, mintha némi méltatlankodás is lenne a kiálló szálak karcolatában. Nincs hát visszaút. A kíváncsi szemek hamar elvesztik irányomban érdeklődésüket és én e miatt borzasztóan hálás vagyok, hiszen így akad módon arra, hogy végighordozzam tekintetem az ivó zegzugos termének nagyján. Egy szürke köpeny rejtekében, maga a kelme sem az árnyékában meghúzódó vézna alak, aki személyem, nem szolgálhat újjal. Hogy miből is gondolom ezt? Mert az első pillantásra is kevésnek tűnik két kezem ujjai, de még porcai is, hogy összeszámoljam, a hasonló rejteket választó alakokat. Akit keresek, viszont nem adta szolidságának a jelét. A pipacsvörös ing, nyájasan igazított szalmaszőke haja messziről hívogatták a tekintetet és miért is tétováztam volna tovább, hogy újra figyelmeztessem: késélen táncol.
A vállát érintve hívtam fel magamra a figyelmét, megcsúsztatva csuklyám, bár nem venne erőt rajtam a bűntudat, ha egy kissé megijedne. De a kezében gyorsan eljáró késre annál kevésbé vágyom. Megismert, tudta is, nagyon jól, hogy miért vagyok itt. Meghunyászkodó mosollyal, elnézések sora közepette ragadta meg csuklómat és vont maga után, nem messze, de távolabb cimboráitól.
- Megmondtam, hogy nem hazudok az édesanyádnak! – nyomatékosítottam, mielőtt még lett volna ideje, akárcsak levegőt is venni. Lesajnáló, csalódott tekintete csupán suhanó árny volt, leült az előző pillanatban megüresedett asztalhoz. Felkönyökölt a sokat megélt szuvas lapra és csillogó szemekkel fürkészett. Nem tetszett a tekintete, pont olyan fényes volt és alattomos, mint egy áspisé. Félrebillentettem a fejem, elhúzva a számat, hogy felszínes sóhajjal meghajoljak előtte. A levegő csípős és émelytő volt, pont eleget szívtam belőle, a gyors távozás mellett döntve búcsúztam hát. Ám, amikor kiegyenesedtem fogait kivillantó mosollyal rántott elő egy papirost, gyűrött és koszos is volt.
- Tudod mi ez? – kérdezte hetykén, még is alattomosnak tetsző ravaszsággal. De még is, erre mit is lehetett volna felelni?
- Egy levél? – ingatva fejemet kérdeztem vissza, igyekezve érzékeltetni, hogy ostoba kérdésre ne várjon értelmes választ.
- Pontosan! – csattant jókedvű hangja, aztán meglobogtatta a megviselt papírost. – De milyen levél? Fontos levél? Szerelmes levél? Esetleg egy váltó, vagy nyeremény? – ahogy lejtettek szavai, úgy hullámoztak arcom vonásain a hangulatok. Már ott voltak ajkaim küszöbén toporogva a szavak, hogy hagyja a játékot és bökje ki mit is akar, amikor közelebb intett. Némi kényszerrel, de engedelmeskedtem az invitálásnak.
- Ez kedves barátom, belépő! – értetlenül nézhettem, mert elnevette magát. – Tudod, áh! A fenéket tudod. Van egy iskola a közelben és az én szerencsétlen apám, nagyon sok szép, de főként értékes dolgot adományozott nekik. Ezzel itt, nos, visszavehetek párat. Elvégre én lennék a jogos tulajdonos..
- Nekem ehhez mi közöm? – jogosnak éreztem és egyben felháborítónak is. Lehetne tisztességes ember, azaz mágus, e helyett iszik, kártyázik, lop, csal és hazudik.
- Azt hittem okosabb vagy. – elhúzta a száját. – Ott sok régi könyv van, okos emberek, tudósok halmozták őket fel. – majdhogynem homlokon nem csaptam magam a szavak hallatán. – Ha segítesz, akkor én is segítek!
- Nem fogok lopni! – tiltakoztam vehemensen, de tekintetem a lassan helyet változtató papírt követte. Belépő, talán bárhová. Akartam és ha én akarok valamit, akkor azt minden áron megpróbálom elérni!

- Egy álló nap is elment rá, de itt van! – suttogom halkan, az izgatottság bármennyire leplezném kihallik hangomból. Korábban kisimítgattam, de most újabb ráncokat gyűrtem a vékony lapba, de meglobogtattam Ryunak, akkor is, ha nem látja és nem hallja. – Most, egy pár napra biztosan nem leszek itt. Leanara mama megígérte, hogy nagyon vigyáz rád. Úgyhogy, az a legkevesebb, hogy rendesen viselkedsz. – nem tudom minek beszélek, de valahol boldogsággal tölt el, még ha csak szólhatok hozzá. Mellettem, a földön fekvő tarisznyába gyűröm, vigyázva a levelet. Igaz, nem nekem szól és fogalmam sincs ki a címzett, csak azt, hogy nagyon részeg volt, amikor elvették tőle. Nekibátorodva megigazítottam néhány elkódorgott ezüstös hajszálát, érintve arcát is. Biztató volt, puha és langymeleg. Egyáltalán nem egy halott jellemzői. Szinte visszarántottam kezem, szeleburdi gyorsasággal markoltam fel köpenyem és táskám, hogy az ő társaságukban loholjak az ajtóig. A zsanérok nyikorogtak, de a koros falap nem állta utamat. Könnyen engedett és még sem tudtam csak úgy átlibbenni bent és kint határán. Egyik lábbal a szobában, a másikkal a folyosón. Menni, vagy maradni?
- Meg ne próbálj olyat tenni, amiért soha nem tudnék neked megbocsájtani! – kétes, hogy tényleg kimondtam e a szavakat, a fenyegetést, amit úgy sem vett volna komolyan. Nehéz volt ez a búcsúzás és a következő sem volt egyszerű, de az idős boszorka szerencsét kívánva engedett utamra. Az útra, amin minden bizonnyal csak úgy tévedtem volna el, ahogy az nagy könyvben meg van írva, de növények nem hazudnak és egy majdnem hasonszőrűnek meg végkép.

Az ég pont olyan borúsan fogadott reggel, mint amilyen szürkének és sápadtnak éreztem reménygondolataim. A hosszúnak tűnő gyalogút sem javított kedélyemen, jószerével a kitaposott ösvények porba süppedt nyomait figyeltem. Amit a megeredő eső vert el, nagy örömömre. Nincs olyan utazó, aki örömujjongás keretében dobja le magáról köpönyegét. Én megtettem! A szomjúság már az utolsó cseppet is kikuncsorogta kulacsomból és úgy molyolt körülöttem, mint az éhes öleb. Most végre megkapja azt, amiért eddig kárált! Derekam köré kötöttem a sötét anyagot, lenszínű ingem túl hosszú ujját is addig hajtottam, amíg csak lehetett és ittam az ég önzetlen áldását. Növény volnék vagy mi fene.
A lelkesedés később sem múlt el tagjaimból, még akkor sem, amikor már egy elázott patkány is szalonképesebben mutatott nálam. Elárulom ennek a titkát. A messziben már feltűnt valami, valami hatalmas sötét és határozottan olyan egyenes vonalú, ami nem lehet természetes. Talpaim már zsibbadtak, még sem okozott nehézséget, hogy gyorsabb tempóra bírjam őket. Már-már a futás fogalmát súroltam, amikor egy hatalmas árnyék bekebelezett, tompa volt és éppen csak egy suhanásnyi ideig látszott, még is megakasztott a haladásban. Az égre vetettem pillantásom, hitetlen pillogtam a hatalmas, kecses lény után és akaratlanul is összeszorult a szívem, de ha itt van egy sárkány, akkor…
Több nem is kellett! A sárkányok bölcsek és életük megszámlálhatatlan ideje alatt hihetetlen tudás birtokába juthatnak és ez számomra remény. Remények tömkelege! Tekintetemmel az égi méltóságot kerestem, de helyette más alakokra leltem, hozzám hasonlókra, de persze eltérőekre. A csalódottság csak a sietség fáradalmai miatt nem ült ki arcomra, ahogy levegő után kapva csillapítottam levegő utáni szomjamat. Úgy futottam be melléjük, mintha sarkamban farkasok állkapcsa csattogott volna. Ruháim többségéből csavarni lehetne a vizet, bőröm még is száraz. A szoros fonat, amibe korhajnalban fogtam az aranyló folyamot, már csak nyomokban emlékeztet arra.
- Ez a mágusiskola? – fojtott és enyhén rekedtes a hangom. Remek kezdés, csak nem ezzel illet volna indítani. Késő bánat. – Az előbb láttam egy sárkányt, mintha erre tartott volna… - folytattam, mindaddig, míg az ajtóban álló ősz öreg tekintetébe nem tévedtek ametisztjeim. Összepréseltem ajkaim és némileg összébb húztam magam, mintha megfedtek volna, így bólintottam, némán kérve elnézést, mindenkitől.
Vissza az elejére Go down
Zaphyra
Merenhy úrnő
avatar

Hozzászólások száma : 62
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Tündérek
Beosztás: Bűbájos
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Pént. Nov. 28 2014, 17:42


/Ne izguljatok! Megjött a felmentő sereg, most már mindenki rám bízhatja a rejtély megoldását./

A tündérek vezetőjének szárnyai csapkodtak a levegőben, miközben barátnéi ott loholtak a sarkában. Önfeledt fecsegésük kötötte le minden idejüket, miközben gyorsan közeledtek az iskola falai, inkább jobban mondani cserepei felé.
-Mégis, Zaphyra, miért rohanunk ennyire? -kérdezte egyikőjük.
-Mert ez lesz az első napom az iskolába. Nem akarok elkésni.
-De hát te nem fogsz oda járni... -vetette közbe zavarodottan a másik oldaláról- Vagy... oda akarsz járni?
*Erre a kék szárnyas nő megpördült a levegőben, olyan gyorsan, hogy a többiek elzúgtak mellette és egy újabb hátraarc kíséretében tudott csak szembe fordulni velük.
-Ezt hogy érted? Már persze, hogy nem fogok beiratkozni! Teljesen felesleges, ismerem a mágiát. Csak arra akartam utalni, hogy nem lenne illendő késni az első alkalommal.
-Várak minket?
-Nem. Nem értem, hova akarsz kilyukadni!
-Vagyis nem tudják, hogy jövünk sem azt, hogy mikor. De te nem akarsz elkésni az első nap. Ügye?
-Ennek semmi értelme, amit itt összehordasz! -csattant fel a merenhy úrnő hangosan- Menjünk, mielőtt elkésnénk miattad!
*A legjobb barátnői, akik megszokott kísérői mindig is nagyot sóhajtva vágódtak utána. Komolyan attól tartottak, hogy ha folytatják, még a végén nyugágyat kell kifeszíteni valahová és kipihenni a fáradságukat.
Így közeledtek inkább arról beszélgetve, vajon a mágusok és a többi nép mit szokott az intézmény falain belül csinálni, hogy felállították, miközben az Akadémia cserepei egyre közeledtek hozzájuk.
-Legalább ne áznánk bőrig, miközben igyekszünk nem elkésni.
-Fejezzétek be! Már nem kell sokat kibírni. Minél hamarabb ott vagyunk, annál kevesebb esőcsepp... Ott is van! Az ablak! -kiáltott győzedelmesen. Megtalálta végre a behatolási pontot a már rég óta szemlélt épületen a távolban.
*A magas rangú delegáció győzedelmesen vonult be, miközben az egyik szárnyát csapkodta a szél. De a másik egy könyvvel ki volt támasztva, nem fenyegetett őket az a veszély, hogy rájuk vágódik. Odabent egy tíz évesnek tűnő kislány várta őket, aki becsukni készült az elszabadult ablak szárnyat.
-Szia! Zaphyra vagyok, a tündérek vezetője. Meg tudod mondani, hogy merre találjuk a dilit?
Vissza az elejére Go down
Mia Ruton

avatar

Hozzászólások száma : 23
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Tengerentúliak
Beosztás:
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Kedd Dec. 02 2014, 00:56

// 2-es opció elevenedett meg bennem. FEHÉRKE- FIGYELMEDBE AJÁNLOM!!! csavartam a meséden, látom, szeretsz jókat mondani. Very Happy //

A kuvik nem énekel. Nem is énekes madár, hanem ragadozó. Miának ez tökéletesen megfelel. Egészen megkedvelte már a madarat s mikor az vadászni járt, sokáig kémlelte a szürkeséget, mikor jön már vissza s vajh milyen kedve lesz.
De általában egykedvűnek mutatkozott, kicsit talán szokatlanul viselkedett. Alapból is mondták rá annak idején Lanuriában, h halálmadár. S ijesztő, miért csapódott hozzá ez a kicsi bagoly. De Mia Úgy érezte ez csak természetes, ha valaki jegyben jár a halállal mióta az eszét tudja s Lanuria óta még tesz is ezért. Ráadásul, sosem volt egészen biztos benne, hogy apja meghalt és hogy nem indulnak a keresésére a nagy világban. Ha ez így van, jelenleg nem veheti fel a kesztyűt Mannahon-szigetek legnagyobb csatamágusa ellen.
Ennek tehát ismét erősen halál szaga van. Mintha egyszer rálehelt volna a Halál Istene, s teljesen belefagyott volna ebbe az állapotba az élete. Még egy bérgyilkos is udvarol neki.... Persze, nem rikolt és nem vijjog, csak csendben van, soha hangját nem hallani, Azt mondják a halál közeledtét jelzi, ha valaki közelébe telepedik és rikoltozik. Szóval lehet rá mondani, hogy a kuvik a legjobb helyen van. Mégse rikolt. Csendesen ül a vállára, mint most is...
Pedig szárnyán tépett heg van, s sok vér a tövére száradva. Eszre vette ugyan, hogy valamit cipel a karmai között, de olyan madarat, aki mindent összegyűjt és sokat vadászik apróvadra és rovarokra, nem nézeget annyit az ember. Viszont a seb aggodalmat hozott a lány szemébe.
- Mi történt veled édesem, kalandra leltél? - Kérdezte mintha választ várna. Jó ideje úgy beszélt hozzá, mint a társához beszél az ember. A kuvik csapott egyet a szárnyával, és a tenyerébe ejtette a zsákmányát. Mia látta, hogy egy másik karom nyomai vannak a kuvik szárnyán. nagy vájatok. A madár biztosan nagyobb volt, amelyik...nos, amelyikkel a levelet küldték..Véres kicsi tekercs. Véres, mint távozása Mannahonból. Véres, mint Lanuriába érkezése és véres, mint kalandja, melyet úgy hívnak: Evolyran.
-Cc...Foglalkozzunk inkább a sebeddel. Minek ez...?

Azzal elhajította a földre a levelet. Nem neki szólt és a kuvik állapota fordulhat rosszra egy kis mosdatás nem árt.
Legalábbis ezen volt, de akkor kiröppent az engedetlen kis bagoly a kezéből és megkaparintva a játékát, újra a kezébe tette.
- Na de...mire jó ez? Játszani akarsz?
A néma jószág nem hallatott hangot, csak nézett rá azzal a kis fürkész tekintetével, hogy: na bontsd már ki!
- Rendben van!
Azzal kinyitotta:

Kedves barátom.
A segítségedet kérem. Tudom, hogy elfoglalt vagy, és az sem érdekel ha ezúttal egy kislány képében jelensz meg. Nem szoktak zavarni az illúzióid. Történt egy szörnyű dolog az Iskolámban. El vagyok keseredve.
Gyere amint tudsz.

Sybil

Ez állt a kuvik hadizsákmányában.
- Nahát, ez érdekes!- mondta Mia. Érdemes lenne odamennem és kideríteni mi is történt valójában. talán kötök ott néhány érdemes kapcsolatot is!
Azzal összetekerte a levelet és visszahúzta  a kis gyűrűbe, amibe volt tekerve. Akkor a kuvik idegesen csípett felé a csőrével de hozzá sem ért. Elragadta a levélkét és elrepült vele.
Mia azt már nem is sejtette, hogy nem messzi egy fehér hajú idegen kapja kézbe hamarosan ugyanezt a levelet.
Viszont hipp és hopp, már ott is termett jelentkezni a feladatra eme patinás épületben, Irlum Sandria néven.
Vissza az elejére Go down
Játékos Mesélő
Játékmester
avatar

Hozzászólások száma : 118
Hírnév : 9

Beosztások, rangok
Nép: NJK
Beosztás: Mesélő
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Szer. Dec. 03 2014, 23:56

Teljesen lehangolt, hogy el kellett halasztanom a mesélést, de ebből is kerekedett ki jó!
- Üdvözlünk Mia! Mi a csuda történt? :"D *nem hagyhatta ki *
- Glorient pedig kerítsétek elő, addig is kap egy kis büntit. :3
- Fehérke és Mia! Ezt a neves dolgot még ki is játszuk! :P *kéz dörzsölés*
- A Merenhy úrnőt is szívesen látjuk. (gondolkodtam side questen neked, de aztán elvetettem, mert a nagy beszámolón legyél csak ott. ^^ )
- Helena is megérkezett, akkor hát teljes a csapat? Smile
- Shyon: Kicsit beleppiszkálltam a hszed értelmébe, de nem nagyon. ^^

-Tessék mindent és mindenkit elolvasni! xdxd (nem lesz ám minden mesélői ilyen sok)

Nah akkor!
Határidő: Most vasárnap. Ösztönzés: Ha írtok, írok én is egyből!

U.I.: látni fogjátok a késés okát xdxd
_____________________________________________________________________________________

1. Felvonás
Megérkezés: Az Iskola





Zaphyra

Egy lánnyal találkozol, aki értetlenül tekint le/fel rád és kísérőidre, de nem soká. A szó, mely elhagyja a szádat, megnevetteti. Habár csak termetre olyan tizenéves körüli....
- Hát még így se szólították a banyát, de legyen. Arra van. - Mutat lefelé durcásan. Ugyanis az első emeletre érkeztetek meg, egy folyosóra, aminek a korlátjához érve, akár tanúi lehettek annak is, ahogy a kis csapat, mely lassan de biztosan összegyűlt az esőben, elhalad alatta.
Vezetőjük egy hatalmas, fehér szakállú férfi. Kicsit messzebb egy kosztümben álló nőt, és egy másik, ülő személyt pillanthattok meg, akit a csukja homálya fed.
A tér, ahol vagy, a mágus Iskola bejárata, az úgy nevezett Aula. Egy nem túl erősen bevilágított helység, legalább is jelen pillanatban, de annál hatalmasabb.
A lányka pedig, meg sem várva, hogy óhajtasz e igényt tartani még rá, elhajt. >.>


Glorien

Elkéstél!
Találd ki, hogyan és miért, majd írd le, hogy hogyan tudtál mégis utolsó pillanatban befutni!


Többiek, és csatlakozók.
Lehet, hogy Shyon számára egy nap volt, de valójában a levél kézbevétele és az ő megérkezte között sem telt el sok idő. ...

Beléptek. A férfi meg sem szólal. Megy előre, ti pedig ámulhattok az épület monumentális mivoltán. Az Aulában vagytok. Egy fedett területen, az Iskola előterében. Felettetek kupola, előttetek nem is olyan messze egy újabb fal és ajtó. Mellette két alak várakozik. A férfi oda vezet titeket.
Ha magatok mögé néztek, azt is láthatjátok, hogy két oldalt jobbról és balról egy-egy lépcső vezet felfelé, amelyet egy kis folyosó köt össze. Nem mellesleg onnan néz le a Merenhy úrnő, Zaphyra is.

Ahogy egyre közelebb értek, kivehetitek, hogy az egyik alak éppen feláll jöttötökre, a másik, egy kosztümben álló nő, valamit szorongat. A férfi megáll a csuklyás hölgy, ~ mert hogy az ~ mellett és néma marad. A csuklyás szólal meg, miután felfedte lenszőke haját.


- Üdvözöllek titeket. Ti vagytok, akik megmentik az iskolámat. A nevem Deidre Sybil. Biztos sok kérdésetek van, ám abban reménykedem, hogy a segédem által összerakott akta segíteni fog. Mindazon által bármilyen kérdésre hajlandó vagyok választ adni. Mindaddig, amíg meg nem oldódik a baj. - körbe néz - Hol van a sárkánylovas? Hivatalosan érkezett meg ugye? Azt szeretném, ha ezt az ügyet szigorúan titkos, gyilkossági ügynek tekintené. Remélem mindenki tisztában van ennek a súlyosságával.
Az iskolámban megöltek egy diákot. Egy jó diákomat. Azt akarom, hogy találják meg a gyilkost. Bármi áron. - A végére balra nézett, a férfire, hideg kék szemei egy pillanatra nyúzottnak hatottak. - Ő itt Eric Orval Hardin és mellettem a segédem, Annead Wiseleap. Bármi kérdésük vagy kérésük van mielőtt bemennénk a tetthelyre, - finoman kivehető ahogy megbillenti a fejét a mögötte lévő ajtó felé - kérem, tegyék fel. Igény szerint, fognak kapni térképet is. Addig is, kérem tekintsék meg az aktákat. - Kilép a kosztümös nő és valami földöntúli mosollyal átad mindenkinek egy-egy aktát.

Közben csak utólag veszitek észre, hogy mágia "áldozatai" lettetek. Mind szárazok vagytok, ruhástul, mindenestül, mintha nem is kintről, az esőn ázva érkeztetek volna meg.

// Sorry a néhol egybemosódó szövegért, több időt nem akartam már húzni ezzel ill. térkép később.
Kijelölve látszanak a cellaoldalak is. ^^"//


akták:
 
Vissza az elejére Go down
Lyna Carmel

avatar

Hozzászólások száma : 9
Age : 62
Hírnév : 0

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Csüt. Dec. 04 2014, 16:32

*Mindenki nagyon csendes volt. A levegőben szinte érezni lehetett a feszültséget, mindenki várt. Várt, hogy most mi lesz. Már-már zavaró volt a csönd, csak egy valaki szólalt meg, aki épp most érkezett nagy sietséggel. Ázott mivolta kissé szánalomra méltó volt, de igazán jóképű volt, na meg hosszú, szőke haja volt. Lyna elmosolyodott. *
~ Elhoztad a jegyzetfüzetedet? ~
~Hjaj, Eya. Persze... ~
- Igen, ez.
* Válaszolt a fiatalembernek, de az folytatta is. Lyna pislogott párat. *
- Igen. Én érkeztem sárkánnyal.
* Jelentette ki egyszerűen, de valójában kíváncsi volt a férfi reakciójára és a többiekére is. Hiába a sok különböző faj, meg erő. Egy sárkánylovas mindig is különleges volt bármilyen közösségen belül. *
~ Hehe, biztos csalódna, ha megtudná, hogy csak 39 éves vagyok. ~
* Zümmögte Eya. Lyna oda nem figyelve rántott egyet a vállán.*
~ Ch... kit érdekel. Vannak nálad fiatalabb sárkányok is. Nem sokan, az tény, de értékelni kell, hogy vannak még méltó emberek arra, hogy sárkány keljen ki értük. ~
~ Te most fényezed magad? ~
*Ekkor viszont már be kellett menniük. Még egyszer jól megnézte az épületet kívülről, nagyon tetszett neki. De belülről sem volt kevésbé impozánsabb. Enyhén kitátotta a száját meglepetésében, de amikor látta, hogy két másik ismeretlen alak felé haladnak, ismét elkomolyodott. Amikor a csuklyás felfedte magát, bólintott, inkább magának, hogy oké, tudja, ki ez a nő. *
~ A mi kis dartharunk.. Ne aggódj, Lyna, végig a közelben leszek. ~
~Ch. ~
* Végignézett a nőn, nem túl feltűnően, majd míg az beszélt, végig az arcát és a szemét figyelte. Amikor társára terelődött a szó, azon is végignézett. Amikor meghallotta a nevét, elő is kapta kicsi jegyzetfüzetét, s felírta. Bár hamar rájött, hogy felesleges volt, mert az aktában minden benne van. Hirtelen róla lett szó. *
- Lyna Carmel, szolgálatára!
* Állt előrébb egy kicsivel, csak hogy lássa az igazgatónő, hogy ki is szólalt meg. A lány tekintete  határozott volt és céltudatos. *
- Igen, hivatalosan érkeztem, a meghívóm is itt van.
* Fel is emelte a borítékot, de nem adta át, nem akart törtetőnek tűnni, ezért sem vigyorgott, mint a tejbe tök, hanem mindvégig komoly maradt. Lehet, vannak kislányos beütései, de kérem, akkor is 58 éves, tudja, mi az a komoly ügy. Most pedig szépen kiosztották számukra az aktát. Lyna a nőt nézte, hogyan osztja, majd mikor átvette, rögtön fel is csapta.*
~ Te jó ég! Ez nem kevés. Eya, jól vésd az eszedbe ezeket te is, két agy többre emlékszik. ~
*Kis olvasás után megszólalt. *
-Wiseleap kisasszony! Ön fogalmazta meg a jegyzék tartalmát, vagy csak összeállította?
*Majd tovább nézegette az aktát, s ismét megszólalt.*
- Igazgatónő! Esetleg részletesebben hallhatnánk arról a történésről, ami miatt korábban kirúgták az áldozatot? Lehetséges, hogy ennek is köze van a halálához.
~ Milyen hivatalos lettél. ~
* Hallotta a fejében a zümmögést. *
~ Mikor kérdezel rá a barátnőjére, a sárkánylovasra? ~
~ Még nem. Majd ha négyszemközt leszünk. ~
*Majd óvatosan odasandított a szőkeség felé.*
- Még valami, elnézést a tolakodásomért, de talán jobb, ha mindenki előtt tisztázzuk ezt. Meggyőződésük, hogy az elhunyt halála vagy annak környezete, körülményei nincsenek illúziói befolyásoltság alatt?
~ Kezdek félni tőled. te tényleg komolyan veszed a munkádat. ~
~ Inkább tedd hasznossá magad, s nézz egy kicsit körbe odakint. Hátha találsz valami érdekeset. Ha mást nem is, megfelelő menekülő útvonalakat. Vagy ahol besomfordálhatott egy külsős, hogy öljön. Korán sem biztos, hogy a gyilkos rajta van a listán. ~
~ Talán az a gyilkos, aki összeállította az aktát. ~
~ Talán. De talán az egyik vendég az. ~
~ Talán te voltál. ~
~ Fogd be. ~
~Talán én voltam. ~
~...~
Vissza az elejére Go down
Zaphyra
Merenhy úrnő
avatar

Hozzászólások száma : 62
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Tündérek
Beosztás: Bűbájos
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Vas. Dec. 07 2014, 17:17


/Mese- Gyilkosság az iskolában/

A népe vezetőjének nem kellett sok, hogy eligazodjon. Vissza sem fordulva a diákhoz rohant, hogy a helyzetet megmentse...
Ahogy a kb. fél úton járó csapathoz leért, hirtelen kanyarral besorolt barátnőivel a kapuban a többieket fogadó varázsló elé. Emelt fővel, méltóság teljesen úszott a föld felett, a sor elején, közelebb a székekhez.
Torkát megköszörülve nézett kicsit jobbra, kicsit balra. És egy angyali mosollyal hátra felé a szakállas öreg úrhoz és a mögötte sétálókra, hogy néma elnézést kérjen a kellemetlen szituációért. Ahogy a köszöntés véget ért, megragadta az első lehetőséget, hogy szót emeljen a történtekről és az új hírekről egyaránt.
-Én Zaphyra merenhy úrnő vagyok, a tündér nép vezetője. Igazgatónő, örülök, hogy tudott minket fogadni. És szomorúan hallom a tanítványa szerencsétlenségét. Biztosíthatom, hogy a felelősöket fel fogjuk kutatni és személyesen felügyelem a nyomozást. -elégedetten nézett körbe, hogy láthassa mindenki tekintetét.
*Arcán a zavartságnak nyomát sem látni. Hangja mind végig kellemes és kedves maradt. Majd hátra fordulva gyilkos pillantásokat küldött a mögötte állókra.
-Elnézést, hogy megvárakoztattam Önt, csak kíséretem... nem tette lehetővé, hogy hamarabb érkezzem.
Vissza az elejére Go down
Helena
Démon-szólító
avatar

Hozzászólások száma : 128
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Hétf. Dec. 08 2014, 17:19


/Mese-Gyilkosság az Iskolában/


A vörös démonszólító kopogó léptekkel szaladt a főépület bejáratához, ahol egy kis csapattal találkozott. Nem sok ideje maradt beszélgetésbe elegyedni velük, hamarosan megnyílt az ajtó és ő utánuk lépett be, mielőtt becsukódott volna mögötte.
Úgy tűnt, sikerült pont bele szaladnia egy fontos vendég fogadásába, de így igyekezett hátul meghúzódni. Nem szívesen vonta volna magára egyik nép haragját sem egy kiadós leteremtés erejéig. A tündérek -ha hihetünk az elbeszéléseknek- hallhatatlanok, ezért valószínűleg elég bölcsek, hogy átlássák a rendkívüli helyzeteket is. Bár 500 évével ő sem panaszkodhat, de...
És lám! Már sínen is van a történet. Az egyik sárkánylovas buzgón jegyzetel és pár pillanat alatt átolvasta a vaskos dossziét és már lelkesen kérdezget is.
~Jobb az ifjú titánra bízni. Majd ha valami még hiányzik, megkérdezem, de elég nekünk egy stréber.
Vissza az elejére Go down
Fehérke

avatar

Hozzászólások száma : 11
Hírnév : 2

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Hétf. Dec. 08 2014, 23:25

Sohasenem jártam mágikus iskolába, legalábbis nem ilyenbe, mert azért tanultságomat senki ne merje kérdőjeles mondatba tenni, de ha bárki egy osztályt rendelt volna tőlem, hogy „na, akkor most rakj már össze nekem ide egy cseszett osztályt, légyszíves”, akkor pont egy olyat ukk-mukk-fukkoltam volna össze neki, mintahányfélék most mi voltunk. A virgácsostól kezdve a virágevőn át itt aztán olyan népes voltak a tömeg, hogy biztos voltam benne, hogy a végén még az a kalapos is megeszi  a kalapját, akiről még én sem gondoltam, hogy miért lenne kalapos, ha egyszer nincs is rajta kalap! Lássuk be ez azért elég döntő érv a mellett, hogy nem is kalapos… Mindegy, ne vesszünk el a részletekben, apróság-apróság, hiszen gyilkosság történt itt, gyilkosság!, és igazán tök mindegy, hogy akkor már van kalap, vagy nincs. Bár én speciel örülni tudtam volna egynek, legalább annyival is kevésbé lennék ázott myrte, de hát nekem nemhogy sárkány – mert mint később kiderült, mások ilyen előkelő alkalmatasságokkal kerültek ide, míg engem kb szimplán idevert ez a taknyos eső –, de még egy vacak kalap se adatott.

Mindegy, amíg én tökéletesen elszórakoztattam saját magam az önsajnálatom pocsolyájában gumikacsákkal pancsikolva, addig alig néhány perc alatt verbuválódott csordánk szárazabb levegőt neszelve áttörte a barikádot, és átlépte a kapukat. Hopp, nem is, konkrétan be lettünk engedve. Hát ez király! Peckes járással és teljes elégedettséggel szambáztam beljebb én is a tömeggel. Tök jó alapanyag lesz bármilyen későbbi kreáláshoz minden, amit csak itt látok! Bekészítettem a figyelem-patronjaimat, hogy mindig legyen néhány bekésztve, és így semmiről le ne maradjak, aztán el is döntöttem, hogy tömegundort művelve én kicsit kiválok a csoportból, és bár külön utakra nem indulok, de azért csak meglesem magamnak azokat a domborulatokat, amik ezek a falakra raktak. Szobrok! Díszek! Czikormányos mintázatok! A nyálam csorgattam. Hát ez tök szép!
Igen-igen, mintegy tök mellékesen konstatáltam, hogy megjelent Sybill is, remek, félszemmel rálestem, és meg is jegyeztem magamnak, hogy soha életemben nem találkoztam még vele. Róla több infó kell, különben még a végén én leszek kikiáltva gyilkosnak, miközben én csak némi kalandvággyal fűszerezett vizuális orgazmusra vágytam. Jah. Mostanában elég kiéhezet lehetek, ha már ilyesmikre gerjedek, igaz?

Oh, itt esett csak le, hogy időközben valaki bájolást végzett rajtunk. Vagy talán… Nekem veszett gyanús volt, hogy ez valami alap védővarázsa az iskolának. Hogy csak úgy válogatás nélkül megszárít bárkit. Van ilyen. Igazából tök mindegy addig, amíg ez nekem csak jó. És nálam jobban senki nem örülhetett annak, hogy nem kell súlyos aranyokat egy gyógyítónak adományoznia csak azért, mert neki nem adatott meg sem a szuper erős testi védekezőerő, sem a mágikus nyavajakúrálás képessége.

Bemutatkozni? Azt meg a franc fog. Illene, de láthatóan másoknak is derogál. Én se leszek akkor különb náluk.
Vissza az elejére Go down
Shyon

avatar

Hozzászólások száma : 7
Hírnév : 1

Beosztások, rangok
Nép: Sárkányok
Beosztás: Bestia
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Kedd Dec. 09 2014, 11:51

Érdekes – már akinek, a kapuban ácsingózók szenvtelen várakozása. Bár, mit is lehetne elvárni feltehetően egymásnak idegenektől, egy ilyen sziporkázóan szürke, teljesen színtelen és még csöpögős, minden jókedvet megfakító időben. Tekintetem átsiklik az alakok sziluettjének kavalkádján, mindenkiből lopva egy jellegzetes ismertető jegyet.
Bizonyára mind értékes és tudós lények, élek eme feltételezéssel, mert hát, egy iskola megsegítésére hívták őket. Azaz nem lehetnek kotnyeles mágiaművelők, de hogy mennyire azok, avagy éppen nem, az találgatás tárgyát képezi számomra. Hátrányát most sem érzem annak, hogy e hatalom észleléséből csupán egy gondolatnyit örököltem, valljuk be, az nem sok, de meg vagyok nélküle és nem utolsó sorban van valami, amiért megdolgozhatok. Míg elmém megfutja gondolati köreit, a szám is eljár, e két dolog nálam nem mindig képez összhangot. Senki nem mordul rám az illetlen viselkedés láttán és hallatán. Ez pediglen’ számomra igen is szokatlan! Még is csak felcsendült egy kellemes alt hang, ami nem megfedett, hanem megadta annak a bizonyosságát, hogy sikerült jó helyre tájolnom magam. Igazi megnyugvás volt ez számomra, természetesen egy gyöngécske kis sóhajjal és mély, hálás tekintettel, amit a megszólalónak szántam. A kedves hanghoz, hasonszőrű és még bájos arc is tartozott, nem volt nehéz egyenes embert mutató szemeibe nézni. „Köszönöm!” Elveszett e szó, ahogy kíváncsiságtól fűtötten érdeklődtem. Talán egyszerre, vagy némi késéssel pislogtunk egymásra rövidke párbeszédünk alkalmával, a sárkánylovas és én. A sárkánnyal érkezni nekem még mindig szokatlan tény (?), még ha tudom, hogy itt annyira nem tűnik lehetetlennek.
Egy égetőnek tetsző pillantás az, ami belém fojtja a szót és követeli figyelmemet, pedig milyen nagy mohósággal tudtam volna még kérdéseket feltenni. Hol van most a sárkány? Ismeri e világ rejtett kapuit? Vagy bármi olyan rejtélyes, mesebelinek tűnő mondát, amiben egy másik világba lehet eljutni? Nem kérdezek, az idő és a hely, a számtalan idegen tekintet és ismeretlen szándék jelenlétében alkalmatlanná válik. A türelem pedig erény, csak éppen most nehezemre esik erényesnek lenni! Csendnek adva a perceket indulok el a kis nyájjal, nyájunkkal, de ragaszkodva, a barna hajú lovas lépteihez igazítom sajátomat.
- Szépséges teremtmény… – suttogom, talán valamivel hangosabban annál, ahogy suttogni szoktak. Biztosra akartam menni, hogy tisztán meghallja, de aztán a látvány némított el. Láttam már hasonlót, Miranwaban és azt hiszem tekintetem a csodálat helyett inkább gyanakodva kereste a furcsaságokat. Aki megjárta már a Cserebere teret, az egy mágus lakában egyszerűen nem várhatja el, hogy egy fal ne ugorjon elébe és ez itt nem egy, hanem számtalan mágusnak nyújt otthont, a csemetékről nem is beszélve. Ámulat helyett, tehát gyanú és aztán maroknyi kíváncsiság, ahogy a fogadóbizottsághoz menthetetlenül közelebb kerülünk.
Egyszerű és lényegre törő a fogadtatás, ezért is húzom meg magam, jószerével a padlóra fordítva figyelmem nagy részét. Egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy miért kellett idejönni, eddig. Gyilkosság. A szó és értelme nem ráz meg, valahogy nem tud megérinteni és nem azért, mert még nem találtam ki a mesét, amivel a meghívóhoz köthetem hívatlan személyem. Vetek is egy töprengő pillantást batyumra, melynek rejtekében biztonságban pihen a papiros. Mire egy másik úszik be a látóterembe, elrévedő mosollyal veszem át, zavarnak nyoma sincs arcomon és nyugodt mozdulattal ütöm fel a lapokat.
Rengeteg arc, megadóan rogynak meg lábaim, félreértés ne essék, szándékosan térdelek le és ülök sarkaimra. A beszéd könnyű, az itt használt szavak többsége szinte teljesen egyezik az általam beszélten, na de az írás. A görbék, hurkok, körök és egyenes vonalak nem mind ugyan azt az értelempalástot hordják. Némi gondterheltséggel bogarászom a sorokat, az igazság az, hogy nem sokat értek belőlük. Ezért is tűnt áldásnak, hogy Lyna megragadta a kérdezz felekben az elsőbbséget és nem utolsó sorban egy új személy feltűnése sem volt elhanyagolható. A Merenhy úrnő pont olyannak tűnt, mint egy tündér. Megjelenése olyan otthonossá tette még ezt a helyet is. Egy egész pillanatra el tudtam szakadni a falaktól és azt hinni, hogyha kinyitom a szemem, akkor ott leszek a Tündérvölgyben. Nem éltem bele magam, így amikor újra az ácsorgókra és lebegőkre pillantottam, nem ért csalódásként az iskola falainak díszes látványa.
Vissza az elejére Go down
Játékos Mesélő
Játékmester
avatar

Hozzászólások száma : 118
Hírnév : 9

Beosztások, rangok
Nép: NJK
Beosztás: Mesélő
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Csüt. Dec. 11 2014, 01:09

Nah tehát @.@
Aki nem írt írjon, aki nem jött még meg, az jöjjön meg. Smile

Határidő: 17.e
_________________________________________________________

Mia Ruton

Elbambultál! Azért még átvetted az aktákat és most ott fogod a kezeidben, csak azt nem tudod, hogy mi is a helyzet? Kicsit rázd össze magad, mert itt hagynak ám! :3

Mindenki


Előbb Lyna bemutatkozik. Az Igazgatónő nem igényli a lapot, ahogy az sem izgatja, hogy senki más nem mondta el a nevét. Nem figyel a hallgatóságra, s már már szóra nyitná a szájt, amikor a tündérünk toppan be. A magas mágusnő, meghajtja fejét a tündérnek.
- Merenhy úrnő! Megjelenése mindig szebbé varázsolja az iskolát. Sajnálom, hogy egy ilyen ügy közepében kellett találkoznunk. A segítségét pedig mély tisztelettel veszem. -
Ekkor fordul csak a sárkánylovashoz, miután megvárja a titkárnője válaszát.
Wisepleap "kisasszony" pedig egy csipetnyi pírrel az arcán kezdte el a választ.
- Igen, én! Persze egy pillanatig sem állítottam, hogy köztük lenne a gyilkos, főleg hogy mind nagybecsű tanárai és diákjai az iskolának. Csak azokat szedtem össze, akik feltételezhetően a halál időpontjában itt voltak és vagy volt némi közük a... az áldozathoz.
Megigazítja a szemüvegét. - Elnézésüket kérem, még ilyen dologgal nem volt soha dolgom. Pedig megéltem már egy s mást.
Majd az Igazgatónő veszi át újra a szót, egy fáradt mosoly kíséretében.
- Ami az illúziót érinti, Lyna kisasszony, alap esetben büszke lennék rá, de jelen helyzetben. Tudják, itt semmi sem az aminek látszik. Mindig ez mondjuk a betévedőknek. Most hátrány lesz.
A fiú, az áldozat ezen ajtók mögött van. A Fellépő teremben halt meg olyan ... este hét, nyolc körül. Már volt bent orvos. A holt testet olyan két órája találta meg a takarítónőnk. Bent van ő is, majd beszélhetnek vele ha gondolják.
Mély levegőt vesz mielőtt folytatja.
- A neve Edward Elric. Azt hiszem a listájuk legelején szerepel.
Itt született mágus, habár édesanyja nem bír mágiával. Egy öccse volt, Alfonse Elric, és az iskola környékén laktak hármasban egészen Edward nyolc éves koráig.
Az apjuk máig érthetetlen módon elhagyta őket nem sokkal Alfonse születése után.
Amikor Edward nyolc évesen az iskolából ment haza, arra ért oda, hogy ég a házuk. Az öcsét sikerült kimentenie, de nem sikerült a legjobb orvosainkkal sem felébresztenünk. Edward pedig elveszítette az egyik lábát és karját.
Aztán, nagyjából két éve, megnyitotta az alvilág kapuit. Hivatalosan senki nem tudja, de a legtöbben arra gyanakszunk, hogy egy dolog miatt tehette. Az öccse miatt.
Ezért kellett kirúgnunk, de már akkor tudtam, hogy vissza akarom venni. Meg volt az ereje és a szíve is ahhoz, hogy jó mágus lehessen.
A nagy darab szakállas fickóra tekint, aki egész eddig egy kukkot sem szólt, majd újra rátok. Látni, hogy keres valakit, de nem jelzi finom porcelán bőrén is a kutakodás ráncait.
Végül a titkárnőre tekint, aki újfent megmozdítja a szemüvegét.
- Még valami. Lapozzanak kérem az utolsó bejegyzéshez. Ott van a térkép, mindenkinek. Egy nagyobb, szétnyitható lapon.
Amint láthatják a toronyról és a két bástyáról nincs alaprajzunk. Ez azért van, mert a kis bestiák úgy változtatják a belső elrendezésüket, mint a nők a ruháikat. Vagy még többször. Ezért is tilos a bemenetel diákoknak, azonban önök beléphetnek, de én ajánlanék egy tanári kíséretet legalább, ha nem akarnak ott ragadni.
Illetve az alagsorról sem készült soha alaprajz, mert sokat alakítgatjuk. Mostanában az elrendezés ez: Itt ahol állunk, az a főszárny, ez alatt van az "Állandó" könyvtárunk. A két mellészárny, azaz a kollégiumok alatt pedig az alagsor kis szobákból, klubb helyiségekből, szemináriumi termekből áll.
Illetve a hátsó kert mögött van a Nagy Könyvtárunk, ami most zárva van, de ha valaki látni akarja, kísérettel bemehet természetesen.
Sybil mindeközben titeket fürkész, majd egy sürgető sóhajjal előrébb lép.
- Ha nincs több kérdésük, menjenek be. Én már láttam és személyes okok miatt szeretném kihagyni, ha nem bánják. Az irodám a toronyban van, bárki megtalálhat ott, lesz kísérete.
Ahogy ő elindul oldalt, a nagy férfi is megy utána.
Ti pedig a titkárnő segítségével beléphettek a tett helyszínére.


______________________________________________________________________________________
2. Felvonás
Halál

Ahogy beértek a terembe, egy nagy díszes termet láthattok magatok előtt, aminek a lelátóján álltok. A szín a sötét narancs és a bordó keverékében pompázik. A székek is bársonnyal vannak behúzva, a sorok között pedig egyenes út vezet le a szintén túl nagy egyenes területre. Csak ez után jön a színpad, ami most el van húzva egy függönnyel. A titkárnő megy előttetek. Lent, azon a holt téren, ahol nincs már szék, és nincs még színpad, többen is sorakoznak. Először is egy feltűnően vörös hajú egyén a szélén kuporog. Messziről talán hűvösen néz előre, de ahogy közeledtek láthatjátok, hogy remeg a keze. Aztán szinte az utatokban, egy fekvő alak.
Igen, jól látjátok. Az ott körülötte, az a vörös folt igenis vér.
Mellette egy rövid, fekete hajú fiú térdepel. Még így is látszik, hogy vagy kis iskolás, vagy nagyon alacsonyra sikeredett.



Az áldozat, Edward Elric +16:
 
Vissza az elejére Go down
Lyna Carmel

avatar

Hozzászólások száma : 9
Age : 62
Hírnév : 0

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Kedd Dec. 16 2014, 12:26

*Miután Lyna bemutatkozott, kicsivel később a tündérek vezére is megérkezett. Nagy megtiszteltetés ilyen méltóság előtt megjelenni, így eléggé megilletődött a sárkánylovas. Nem mintha rajongana a tündérekért, de azért mégis csak a vezetőjükről van szó. Még sosem látta ezelőtt. Ezután kapták meg az aktát, s olvasott bele Lyna. Kissé meglepődött, hogy nem zavartatva magát a szőkeség letérdelt. Ő ezt sosem tenné meg ennyii ember jelenlétében, főleg nem ilyen méltóságok előtt. Nah de úgy volt vele, nem őt kell, hogy izgassa ez a dolog. A kérdésére a titkárnő kissé mintha zavarba jött volna. Lyna lágyan elmosolyodott. *
- Értem.
*Majd jött az illúzióról a kérdés, amire az igazgatónő felelt. Ez a válasz nyugtalanította a lányt, aki össze is vonta szemöldökét elgondolkodásában. *
~ Akkor honnan a fenéből tudjuk, mi igaz, s mi nem? Egy tökéletes illuzionista bármikor hihető holttestet helyezhet akárhova, míg a halottnak hitt ember vígan éli világát valahol máshol. ~
~ Az lehet, Lyna, de mindig abból kell kiindulnunk, amit állítanak... és a többit sem kizárni. ~
~ Így van. Szólj, ha találsz valami érdekeset. ~
* Közben jegyzetelt. Majd bólintott az igazgató beszéde végén.*
- Köszönöm.
*A kérésre fellapozta a térképet, majd kikerekedett szemekkel próbálta értelmezni a látottakat. *
~ Te jó ég! Értesz te ebből valamit? ~
~ Ott vannak a jelecskék, betűk, amik utalnak arra, hogy mi mi. ~
~ Oké, vágom, de akkor is káosz a köbön! ~
~ Nem vagy már kis lány, oldd meg... ~
~ ... ~
*Amikor Sybil befejezte mondandóját, Lyna meglepődött, de ezt nem mutatta ki. *
~ Meglóg... ehj. ~
~ Személyes okokból... ~
~ Olyan helyre, amelyről nincs térkép... ~
~ És változik a belseje... ha bemész, meghalsz. ~
~ Köszönöm a bizalmat... ~
* Biccentett a két távozó alaknak, majd a titkárnőre tekintet, várva az utasítást, hogy bemehetnek a tetthelyre. Egyébként eléggé zavarban volt, hogy eddig csak ő kérdezett. *
~ A többiek dísznek jöttek? Nekik nem feladatuk kivizsgálni az ügyet? ~
~ Ne foglalkozz velük, te tedd, amiért küldtek! ~
~ Oké, de tök hülyén érzem magam. ~
~ Nem baj... én élvezem... ~
~ ... ~
*Végre kinyílt az ajtó és be is mehettek. A látvány ismét lenyűgöző volt. Csendben haladtak a titkárnő mögött, mintha a temetőbe igyekeznének. Lyna a takarítónőt ismerte fel először, őt figyelte, majd közel sem volt a szemnek könnyen elkerülhető a halott látványa. *
~ Fuf... ~
~ Nekem ez halottnak tűnik... ~
~ Oh, tényleg?! ~
~ Vicces, hogy a színházi teremben halt meg. Ez az utolsó felvonása? ~
~ Pf... ~
* Biccentett az újdonsült jelenlévőknek, majd lassan odasétált a holttesthez. A körülötte szétfolyt vértócsába enyhén belemártotta az ujját, s az orrához emelte. *
~ Itt ölték meg. A vér mennyiségéből mérve, és hogy nem utalnak arra nyomok, nem lehet, hogy máshol végeztek vele, s idehozták volna. ~
~ Tehát nem a gyilkos groteszk választása volt, hogy idehozza a halottat, hanem vagy itt talált rá, s itt volt a legalkalmasabb a gyilkosság, vagy idecsábította az illetőt. ~
~ Tehát még nem zárhatjuk ki, hogy a helyszínnek fontos szerepe van. ~
- Lyna Carmel vagyok. Feltennék néhány kérdést, ha nem bánják. Ön Cecilia Vera Carney, igaz? Ön találta meg a holttestet? Amikor meglátta, hozzáért bármihez is? Vagy észrevett valami furcsaságot? *Majd ha hallotta a választ a fiú felé fordult. *
- Ön, fiatalember, ugyebár...
~  Noel Harland ~
~ Kösz. ~
- ...Noel Harland, igaz? Mikor érkezett ide?
~ Ő az, aki gonosz. ~
~ Ch... ~
- Milyen kapcsolatban állt az áldozattal?
* Majd körbenézett. *
~ Már megint csak.... zzz.... dühít! Mintha én lennék a vonat, a többiek meg utánfutók! Aktivizálják már ezek is magukat! ~
~ Nyugi, kedvesem! ~


A hozzászólást Lyna Carmel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 17 2014, 15:57-kor.
Vissza az elejére Go down
Fehérke

avatar

Hozzászólások száma : 11
Hírnév : 2

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Kedd Dec. 16 2014, 22:17

A cél szentesíti az eszközt. Az én fegyverem a némaság. Ezzel harcolok az olyan dolgok ellen, mint a hányástócsák létesítése és a fejhangú visongás, mindezt abban a pillanatban, ahogy a hullát meglátom. Mert bár még nem, nem láttam meg, de biztos vagyok benne, hogy akkor hamarosan ez is meg fog történni. És az én aktív fantáziámnak aztán marhára semmi szüksége rá, hogy valódi, élő hullát lásson. Francba! Azt, hogy élő, értsd képletesen…
Persze-persze, nekik csak egy hulla, de tudom, hogy az én képzelőerőmnek ez egy fegyver lesz arra, hogy tudjon mivel cseszegetni unalmas éjszakáin, amikor épp aludnék, de nem, dehogy, fenéket, helyette álmodhatok valódi hullákkal, és kattoghatok még nappal is azon, hogy mégis mi a fenének kellett nekem belemártanom magam ebbe az egészbe!
Felmerült bennem, hogy átveszek némi ingert a beszédre társalgásképes sárkánylovasunktól, de hát neki könnyű, van rutinja, a hüllője tuti, hogy naponta több tehenet eszik meg élve, mint ahány sült húshoz nekem egyáltalán szerencsém volt eddigi életemben! A tündérkirálynőnk húsfogyasztási szokásairól meg aztán nem is beszélve. Márpedig így, hogy a szófosás opcióját kilőttük, nem láttam más okot rá, hogy bármiért is meglazítsam masszív szájzáramat. Én aztán nem fogok kérdezni. Nem-nem. Ha beledöglöm sem.
Nem mintha sokat adnék a dizájnra, de biztos kiesnék főnyomozó szerepkörömből, ha kongósra üríteném a pocakom a hulla láttán. Így ha falfehéren is, de legalább színben harmonizálva hajamhoz és ingemhez, felsorakoztam a titkárnő mellett. Egyrészről szebb látvány is volt, másrészről ketten már majdnem egy tömeget alkottunk, és a tömegben elveszik a felelősségérzet, hogy az egyénnek bármit is kéne csinálnia – pl nyomoznia, ha már azért csalta be magát ide –, harmadrészt mert szeretek szembemenni a kihívásokkal, ha már tudom, hogy kikerülhetetlenül elém tornyosulnak. És biztos vagyok benne, hogy vérciki lenne a többiektől kérdezgetni utólag, hogy na, mi volt a hullával, észrevettek bármi furcsaságot?, hiszen ezzel egészen ellehetetleníteném magam, és nem lennék túl hiteles személy. Meg hát milyen indokkal is próbálnám elkerülni a hulla megtekintését? Bocs, nem tudod, hogy merre egy árnyékszék? Ne haragudj, meg kell etetnem az unikornisom, kicsit lelépnék!
Pff, miért nem tudok hirtelen semmi értelmeset kiötölni?!

Bármilyen épkézláb gondolat hiányában nem tehettem mást, mint indulásra készen, olyan arccal, ami a csatába induló férfiaknak van, felsorakoztam a hullára nyíló ajtó előtt.
Vissza az elejére Go down
Mia Ruton

avatar

Hozzászólások száma : 23
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Tengerentúliak
Beosztás:
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Vas. Dec. 21 2014, 13:13

Szépen válogatott, díszes társaság csapódott össze a patinás falak között, melyek bizonyára sok vihart, de szebb napokat is megértek már. Eléggé elbámészkodott a sok apró részlet, a belső építészeti díszítések evolyrani jellegét kutatva, mire végül is szemügyre vette sorban a társaságát. Nemesek és más előjogokkal rendelkezők éppúgy akadtak köztük, mint látszatra vándor szerzetek. A helyi kíséretük pedig egyre bővült, a mágusiskola nevelői és diákjai közül.
Ebben a nagy teremben most kezdett érdekessé válni a dolog, Mia aktát tologatott Lanuria fővárosának Városházáján eleget, úgyhogy azokba egyelőre éppen, hogy csak belepillantott, eszébe sem volt elveszni a részletekbe. Sokkal izgalmasabb volt a helyszín.
A padlón barnuló vérfolt. Mia szeme edzett volt ehhez, annak ellenére, hogy régen nem látott háborút, attól még hazájában örökös harc folyt a sárkányokkal és rettenetes ivadékaikkal. Kíméletet immáron nem ismert egyik oldal sem, a sok ezer éve zajló csaták miatt.
Így lehetett, hogy míg egyesekről fa arcuk és lazaságuk ellenére árulkodott a testtartásuk, csak Miát tartották fel az ajtóban. A lány fogta magát és szemforgatva kerülte ki a fehér hajú férfit.
- Elnézést kérek! Szabad? - Mondta csak az illem kedvéért, miközben már régen be is lépett a terem ajtaján s végre nem takarta el a magas szélles vállú idegen a kilátását.
A vérfolt kivételével is volt mit látnia.
A szószátyár Lyna nevű lány már megkérdezte, ami a nyelvén volt, Miának csak várnia kellett a válaszokat. Nem igen beszélt, a zsörtölődését pedig megtartotta magának a sok avatatlan figura láttán. Vajon valóban mindegyiküket meghívták ide nyomozni, vagy akadnak még olyanok, mint ő, akik hobbiból érkeztek s a kíváncsiság hajtotta ide őket?
Kár ezen gondolkozni a sürgő alakok előre mennek, ő egy székre állt, közel a holttesthez, amiről szószátyár kisasszony találóan megállapította, hogy hulla. Az bizony!
Tekintete végigfutott a helyiségen, a drapériákon és függönyökön. Keresett valamit. Jól értett a rendhez, az építészethez, a vendégfogadás különféle módjaihoz, a nagy és kis előadótermek berendezéséhez, funkcióihoz és az emberekhez. talán meglát valamit, ami szokatlan, ami nem ide illő.
Várta Lyna kérdésére a válaszokat. A lányéra, aki profi kutatónak látszik, talán kém, vagy tényleg egy nyomolvasó lehet. A lányéra, akinek az egész viselkedése arról árulkodik, hogy meggyőződése, itt csak rá van szükség, mindenki más felesleges és mehetnek is. Miát hűvös mosolyra ingerelte ez a felsőbbrendű hozzáállás. Még ha profi is, nála avatottabb még véletlenül sem lehet.
Vissza az elejére Go down
Játékos Mesélő
Játékmester
avatar

Hozzászólások száma : 118
Hírnév : 9

Beosztások, rangok
Nép: NJK
Beosztás: Mesélő
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Vas. Dec. 28 2014, 23:15

Nah eddig vártam gyerekek.

_______________________________________________________________________

Mindenki aki él és mozog!


Noel rátok néz, talán valaki úgy is vélheti, hogy felétek kacsint, de ez koránt sem biztos!
Majd elmosolyodik.

A messzebb álló vörös hajú egyén egyre idegesebbnek látszik, és fészkelődik a helyén. Meglepődve válaszol a Lovasunknak.
- Nem. Jöttem takarítani reggel, ahogy szoktam és akkor ezt találtam, érti? Ezt! - bök a vértócsa felé. - Hát semmi szokatlan nem volt, egészen eddig! - Idegesen beszélt, de halkan. Nem emelte fel a hangját. - Én fel vagyok készülve az ilyenekre. Sok halált láttam már, de nem egy iskolában! Csh. - Majd az oldaltáskájához nyúl egy kis dohányért. Végül ~ ha nem szólítjátok meg ~ elindul a lenti bejárat felé, ami igencsak közel van a színpadhoz, hogy elpárologhasson.

Ahogy az alacsony fiút megszólítják, egyből Lyna felé fordul, meghajol neki és egy kézcsók keretében szólal meg immár felegyenesedve.
- Igen. És semmilyen. Mint hivatalos szerv vagyok itt a helyi rendőrség , körühm helyett. -
Leveszi mély színű tekintetét Lynáról és a többiek felé sandít.
- A díszes társaság a külön ide verbuvált nyomozó csapat? A nevem, ~ amint azt már tudjátok ^^ ~ Noel Harland, de ti nyugodtan szólítsatok csak Noel Harlandnak. - mosoly, és feltűnően félre áll. - Akkor hát nem is akadályozok meg senkit a feladat teljesítésében.
Kisasszony, látott valamit? ^^ -
Fordul vissza Lynához amint a lány végzett a halott vizsgálatával.

A titkárnő szótlanul ~ tűri, hogy Fehérke menedéknek használja ~ áll egy helyben és nem néz a fekvő fiúra.

Lyna:
 


_____________________________________________________________________

Határidő: egy hét. Wink
Vissza az elejére Go down
Lyna Carmel

avatar

Hozzászólások száma : 9
Age : 62
Hírnév : 0

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Kedd Jan. 06 2015, 12:31

*Lyna csak bólogatott megértően a nő szavaira, s amikor az távozni készült, nem állította meg.*
- Köszönöm.
* Felelte azért még neki. Majd a fiú felé fordult, és ugyebár kérdezett. De az bumm, letámadta egy kézcsókkal. Lyna szemei kikerekedtek. *
~ Vagy lehet, mégsem gonosz? ~
~ Hallgass Eya! ~
*A fiú, vagy fiatal férfi? előadása nagyon impozáns volt, de azért a leányzót sem ejtették a fejére. Azonban csak-csak elmosolyodott Lyna is e viselkedést látván. A hullát tüzetesebben megvizsgálva azonban elkomolyodott. Felegyenesedett, a kérdésre nem felelt azonnal, ránézett a többiekre. *
~ Ch... mondjam meg nekik mire jöttem rá? Ők csak pulik, akik követnek, az égvilágon semmit nem csinálnak. Küzdjenek meg maguk az infóért! ~
~ Ne sértődösködj! ~
- Nagyon valószínű, az áldozat itt helyben ezen a szentetlen helyen halt meg.
* Mondta most már halkabban, a rossz hír hangulatának megfelelően.*
- Az áldozat valószínűleg ismerte az elkövetőt, dulakodásnak nincs nyoma. Vagy a másik eset, hogy a székek vagy a függöny mögött elbújt a gyilkos, de... hmm...
* Ismét lehajolt, s közelebbről megnézte a sebet. *
- Nekem úgy tűnik, szemből döfték le. Vagy olyasvalaki, aki szúrómozdulattal pusztakézzel végzett vele, de akkor nagyon erős az illető, vagy valami vastagabb rúdhoz hasonlóval döfte le. Ha így van, akkor nagyon valószínű, hogy az áldozatnak ismernie kellett az illetőt, illetve a fegyvernek az épületben kell lennie, hacsak meg nem lógott a gyilkos. Abban nem vagyok biztos, hogy mágiával hogyan lehetne ilyen sérülést okozni. Ezt talán nálam okosabb emberek jobban tudják.
* Nézett ismét a tömegre kicsit sértetten, de ismét felállt. *
- Mondja, rendőri képviselő.
*Kicsit a kelleténél jobban hangsúlyozta a tisztséget. *
- Lezárták a területet? Senkit nem hagytak elmenni az épületből? Ez nagyon fontos, hogy megtörténjék, bár ha eddig nem így volt, lehet, hogy késő. A gyilkos már régen meglógott.
*Keresztbe fonta a karját, majd a titkárnőre tekintett. *
- Wiseleap kisasszony. Megtenné, hogy felkísér az igazgatónő irodájába? Négyszemközt kell megbeszélnem vele néhány fontos kérdést.
*Majd a többiekre sandított kicsit gúnyosan. *
- A többit itt magukra bízom.
* Biccentett elköszönés képen a rendőrnek, majd elhaladt a titkárnő mellett remélve, hogy az utána jön, s elkíséri az irodába. *
~ Nah vajon mihez kezdenek nélkülem?~
Vissza az elejére Go down
Fehérke

avatar

Hozzászólások száma : 11
Hírnév : 2

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Szer. Jan. 07 2015, 19:46

Nem tudom, mennyire ismered azt az ingert, hogy fuss és menekülj!. Hát, tudod, elég kellemetlen tud lenni, amikor egyszerűen muszáj ellentmondanod neki. Lehet, hogy Te éppenséggel rutinosan kezeled, hiszen a középső neved az, hogy Veszély, de nekem nincs középső nevem, sőt két nevem sincs, egyetlen Fehérkével büszkélkedhetek, ami meg, valljuk be, nem túl ijesztő, és ráadásul, szégyen, de tökéletesen jól leír. Én nem sárkányok között élek, nem jár a halál a nyomomban, és nem képezi életem részét a körülöttem élők folyamatos eltemetése. Basszus, ha úgy vesszük, elkényeztetett ficsúr vagyok. És vállalom!
Elhúztam a szám, ahogy a nőnemű egyedek beelőztek, én meg száműzve lettem a remegő lábaimmal a titkárnő mellé. Hát a szégyen sok formában ért már utol, de ilyen szituációt még nem pipálhattam a listán. Mindegy, most már nem volt mit tenni.
- Szerintem is… – próbáltam asszisztálni az elhangzottakhoz. Nyilván kicsit kevés volt a tudásom ilyen téren, de túl határozottan mondta ahhoz, hogy ne értsen hozzá. Én legalábbis elhittem neki. Sunyin néztem szét, hogy mennyire gáz a véleményem.

Oh, és vannak mappáink is, igen. Tökéletes megoldásnak tűnt kicsit a tartalmukba mélyedni, hátha abbahagyja a gyomrom a liftezést.
Vissza az elejére Go down
Shyon

avatar

Hozzászólások száma : 7
Hírnév : 1

Beosztások, rangok
Nép: Sárkányok
Beosztás: Bestia
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Kedd Jan. 20 2015, 19:44

// Elnézést a kimaradásért, igyekszem felzárkózni! o/ //

Mint aki máshol jár. Csendesen, szobrot imitálva álltam az utolsó székek sorában. Egy lépéssel sem kívánkoztam közelebb és nem a földön fekvő volt ennek az oka, inkább a nő, aki ellentmondások tömkelegével volt tele, de a legrosszabb az volt, ahogy rágyújtott. Sosem szívleltem a növények e formájának fogyasztását. Meg persze ott volt a másik új arc is, ellenszenves, az első pillantástól kezdve. Hogy lehet így viselkedni egy megboldogult közelében? Hol marad a tisztelet? A csorgó nyálat összegyűjtve egy vederbe később is a kiszemelt hölgyre lehet borítani, képletes értve persze.
Előrecsúsztattam a lában, nem is volt olyan nehéz megtenni a nyitott tér felé az első lépést és aztán a többit, amivel egyenesen a földön fekvő felé haladtam. Mellette álltam meg, hogy leguggolva közelebbről is szemügyre vegyem. Sápadt arca, a plafont néző üveges tekintete részvétet kovácsolt bennem, apám biztos tudná miként bírja szóra, nekem más módszert kell választanom. Se tehetségem az ilyesmihez, se elég kitartásom. Fölöslegesnek érzem ezt a halottszemlét, még is töprengésre késztet, a hallottak és a lehetőségek szinte végtelen lehetőséget tartogatnak. Ezért is merek közbekotyogni.
- Én nem zárnám ki, hogy máshol ölték meg. – semmi kötözködés, habár első vélemény nyilvánításnak talán nem szerencsés a tapasztalt szavaival szembe menni. Nem nézek fel, megülve sarkaimon, térdemre nehezedem és úgy figyelem a sebet. Tényleg borzasztóan nagy, legalább is sem általam ismert kard, vagy dárda nem hagy ekkora lyukat. Tüskék, karmok és ahogy Lyna mondta valami rúd, vagy cső… - Elvégre ez egy mágusiskola, nem csak egy tehetség járhat a falai között és ugye itt vannak a tanárok is. Ez a fiú pedig egyszerre volt utált és megbecsült tagja ennek az intézménynek. Bocsánat a feltételezésért, de talán… - elgondolkodva hallgatok el. Nem szerencsés másra gondolni, mint amiről beszélni kéne, de bennem egy nyakatekert nép vére folyik, ezért meg sem lepődőm, de igen is meglepődöm. Én most tényleg arra gondoltam, hogy meg kéne bontani a ruházatát? Nem tűnik úgy, hogy rejtegetne bármit is, de erről a seb mellett, az anyagot megérintő kezemet senki sem tájékoztatta. Hümmögve billentem félre a fejem, nem jutottam előrébb, sőt igazából még mindig ugyan abban a tanácstalan, idegesítő piciny pontban toporgok.
- .. talán nem is egy bűnös van. – kimondott gondolat, semmi több, de legalább passzol a véletlenül félbemaradt másik mögé. Visszahúztam a kezem, mágiával sok mindent meg lehet oldani, még egy ilyen tetthelyet is szépen el lehet rendezni. Még is. Mi okból és miért nem másképpen?
- Találkoznék azokkal, akik nem kimondottan kedvelték őt. – bizonytalan kérés volt ez, amint a titkárnő felé fordulva tettem meg, de vetve egy kérdő pillantást a nyomozóhölgyre is, hiszen az imént ő is segítséget kért ugyan attól a személytől. – és … - kínosnak érzem a következő kérést, de hogyan segítsek ha.. –.. ha megoldható, valaki segítene elolvasni azt, ami a papírokon van? – roppant mód zavar eme hiányosság, de ennek jelét igyekszem nem mutatni. Ezért is veszem talán két kezembe a korábban hónom alá csapott és szorongatott mappát.
Vissza az elejére Go down
Játékos Mesélő
Játékmester
avatar

Hozzászólások száma : 118
Hírnév : 9

Beosztások, rangok
Nép: NJK
Beosztás: Mesélő
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Vas. Jan. 25 2015, 22:08

Na, három emberrel már igazán nem panaszkodhatok.
Attól még várom vissza a többieket is. :P
Jöjjön a menet, meg a jöhet. :3
___________________________________________________________

Mindenki egy helyen van ugyebár. Shyon bár megkésve, de ráveszi magát arra, hogy szemügyre vegye a halott fiatal fiút. Lehajol hozzá...
amit lát az:
 

Most, hogy az idő is kezd egyre fontosabbá válni, nem lenne rossz tudnotok azt sem, hogy milyen napszak van. :o
Borult az ég, és sűrű felhő lepi be a felettünk elterülő mennyezetet, de az órák rendületlenül mutatják a percek kíméletlen meneteléseit.
Reggel 9 óra után vagyunk valamivel.

Lysa 8 óra körül kapta meg az aktákat és nagyjából egy óra alatt ért ide, a többiek is így jutottak el az iskolába. Ki több, ki kevesebb időn keresztül.

A halál _feltételezett_ időpontját pedig az igazgatónő már elmondta. Emlékeztek?
spoiler:
 

- Hát persze! ˇˇ - Húzza fel az  orrát rendellenes vidámsággal a srác, aki azt állította, hogy ő itt az emberek részéről a hatóságot képviseli. - Nem vagyok már újonc. - Küld egy mindent tudó mosolyt Lyna felé, amikor amaz az Iskola lezárásól kérdezősködik, és ekkor tereli el a figyelmét Shyon. - Ohh. Társtettességre igazából én is gondoltam. Úgy tudom, Edward Elric nem kispályás volt, de ugyanakkor az érzelmei vezérelték. Ez kihasználható pontja egy embernek. - Itt egy pillanatra elhúzta a szája szélét, mint aki méltatlankodik az emberi nem eme fogyatékosságán. - Az előzetes kikérdezések alapján számomra az derült ki, hogy itt bárki megölhette. Gyakorlatilag egy öngyilkosság volt ide visszajönnie. - Tárja szét a karjait.

- Megyek Lyna kisasszony. - Igazítja meg a szemüvegét a titkárnő, megunva Fehérkét, meg a "locsifecsi" önjelölt nyomozófit, és elindul afelé a kijárat felé, amin az előbb a takarítónő is távozott. De megakasztotta Shyon vallomása. - Öhm. Ezen.. asszem ezen én nem tudok segíteni. - Noel is csöndesen figyelt. Ez érdekes jelenség volt. Külföldi? - De! - Lépett végül a szőke hercegecske mellé egy határozott lépéssel, kínosan nagy erőfeszítéssel figyelve arra, hogy véletlenül se találkozzon a tekintete se a halott fiú bármely testrészével. Érezhetően kirázta a hideg ettől a helytől. - Őt tudom ajánlani. - Csapta fel az aktáját Shyonnak, ha a fiú engedte. - Ő segíteni fog. Rebecca Bird. - Bökött rá egy tünde nő alakjára. - Van elég ideje az egyéni kérdésekre is, és akár kezdhetik vele a nyomozást. - Ekkor még meg is engedett magának egy mosolyt. Biztatónak szánta, habár nem sikeredett túl kedvesre.
- A magasföldszinten fogja megtalálni. Felérve a balra fordul és balra a második ajtó. Kint lesz a neve az ajtón.




Fehérke


Nemes egyszerűséggel tanúja vagy a nagy jelenetnek, netalántán még részt is szándékszol venni rajta? Az a tényállás, hogy Lyna elindul a titkárnővel az igazgatóhoz, Shyont egy Rebecca Bird nevű elfhez küldték. Két választásod van. Vagy hagyod, hogy a feléd igyekvő Noel elragadjon és elrángasson téged egy általa kiválasztott helyre, vagy csatlakozol valakihez. Mindenesetre jobb ha mielőbb döntesz, mert a kis növésű srác kiszemelt. ^^
Lehet, hogy megtetszett neki a hajad színe.
- Hali öcskös! Gyere csak. Van egy emberem számodra, akit ki kéne kérdeznünk. Jobb ha oda nem egyedül megy senki. :3 -
Ha nem figyelsz, elragad! :P


Lyna.


torony:
 

Beléptek a toronyba. Az alsó szinten is van kapu befelé. Mindvégig jobban teszed, ha szorosan a titkárnő mögött haladsz, aki nem lassít ám le a kedvedért és nem magyaráz. Mogorva egy hangulatban van. Melletted mozgó lépcsők és forgó "szobák" haladnak el. Az egész olyan mint egy jól megalkotott játszótér. Vagy mint egy pontos óramű, ami a saját gondolatai szerint halad.
Felérve az egyik ilyen vörös szőnyeges lépcsőn egy teraszféleséghez értek. Három ajtót pillantasz meg. A titkárnő megáll az első mellett. A tőled legmesszebbi ajtóhoz közel egy alakot pillanthatsz meg.
Aronaad Warblow

Vissza az elejére Go down
Shyon

avatar

Hozzászólások száma : 7
Hírnév : 1

Beosztások, rangok
Nép: Sárkányok
Beosztás: Bestia
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Vas. Feb. 01 2015, 11:31

A két mondat között, ujjaim egy helyben toporognak, de erősebbnek bizonyul a késztetés, mint a józan ész kérte tett. El onnét, szemtelen! Ó, nem. Valami kis, oda nem illő kemény dudorra futnak igen csak kíváncsi és engedetlen végtagjaim. De, tudom ám, hogy szándékosan csinálom ezt, erre mondják talán, hogy ösztön. Cseppet sem törődöm azzal, hogy milyen gondolatokat szülhet az, hogy szemrebbenés nélkül teszem meg a szükséges lépéseket, hogy hozzáférjek ahhoz, ami oly nagyon felkeltette a figyelmemet. Nem éreztem gyomorforgatónak, de kellemetlen volt, ahogy a hűvös fém felületén még ragadt a vér. Meglehet, nem volt elég idő hozzá, a mennyiséget is figyelembe véve, hogy teljesen megszáradjon. Érdekesnek tűnt. Még is ki hord egy ekkora láncon csüng medaliont? A fene nagy kíváncsiság, az hízelegte ki, hogy felnyissam a fedelét és mivel benne nem a megszokott látvány fogadott, valamint hozzá tettem a szokatlan súlyát is. Mindjárt rájöttem, hogy ez nem az, aminek néztem, bár nem működik.
- Ez egy óra!? – hitetlenkedve szemléltem a precíz szerkezetet és senki sem hallhatta azt a fanatikus izgalmat a hangomban. Sosem engedtek az ilyen dolgok közelébe, titkokat, emlékeket, baljós hatalmat rejtettek el bennük. – Oh, bocsánat! – fordultam szabadkozva a tiszt felé, aki lényegében igyekezett megosztani az enyémmel hasonló tartalmú gondolatait, csak én e közben találtam rá meglepődöttségem kiváltójára. – Azért, nem hiszem, hogy ide csupa jégszívű ember járna. – elgondolkodva fordítom vissza a halott fiúra a tekintetem. – Ha ennyire nyilvánvaló, hogy őt az érzései vezérelték, akkor nem pusztán arról van szó, hogy nem kedvelték, vagy elítélték a tettét. Az emberek roppant kicsinyesek tudnak lenni, akár a korábbi okok, mint utálni, vagy irigység is elég lehet a gyilkossághoz, de… Inkább, ki az, aki sokat vesztett azon, hogy ez a fiú megnyitotta azt a kaput? – okoskodásnak érzem a szavaimat, a többit le is nyelem, de nem azért, mert fölöslegesnek érzem tovább traktálni a többieket. Egyszerűen észreveszem azt, amit már odakint, mikor az igazgatónő elmesélte a rövid ok-okozati összefüggéseket, észre kellett volna vennem. Ő és én hasonlítunk. Az öccsén akart segíteni, akit senki sem tudott felébreszteni, én pedig hasonló „kórra” keresem a megoldást, de legalább már annyival előrébb vagyok, hogy e világ démonjait nem jó bolygatni. Megint megérintem! Igazából semmi pillanat alatt elsuhanhattam volna felette, de olyan sokáig néztem, hogy egyre inkább nem tűnt odaillőnek. Egy hajszálat tekertem az ujjam köré, fekete, de a fiú szőke, a takarító pedig vörös, a hossza vajon passzol a törpe „őrmesterhez”? Először erről győződöm meg, távolról történő szemrevételezéssel, ha nem ő, akkor vagy a gyilkosé, vagy a gyógyítóé. Mindeközben pedig sikerül vallanom is.
- Igazán köszönöm! – a titkárnővel ellentétben nekem igazán nem esik nehezemre könnyedséggel telien elmosolyodni. De ő vajon miért fél ránézni a halottra? – O. Az órát esetleg szeretné valamelyikük szemrevételezni, én nem értek hozzá. – a láncnál fogva tartottam fel, miután a visszakapott dossziét újra a hónom alá süllyesztettem. Ha kérik át adom és ha még akad megtárgyalnivaló maradok, ellenkező esetben a ragacsos lét, jobb híján a még mindig felkötött köpenyem aljába törlöm és nekivágok az útnak, amelynek a végén a második bal forduló után a megfelelő feliratú ajtó előtt találom magam és bekopogok, hogy utána várjak a beljebb invitálásra.
Vissza az elejére Go down
Játékos Mesélő
Játékmester
avatar

Hozzászólások száma : 118
Hírnév : 9

Beosztások, rangok
Nép: NJK
Beosztás: Mesélő
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Vas. Márc. 15 2015, 20:55

Hát gyerekek, ez siralmas Xd
Innentől felbontom a köröket. Ahogy ír vki, írok rá én is tőlem telhető leggyorsabban.
Így talán tudunk is haladni valamerre.
Mint látszik, eléggé megfogyatkoztunk, de ettől függetlenül, ha vki be akarna lépni, előbb püben kell jeleznie, hogy bemesélhessem.

____________________________________________________________________________________

Shyon!

Ahogy odaérsz, két dologra lehetsz egyből figyelmes.
Az a ricsaj, ami a folyosó végi osztályteremből szűrődik ki, és az említett ( hozzád közeli ) ajtón épp kilépő vékonyka lány alakja. Elhalad melletted. Látszik az arcán, hogy nemrég sírt.
Az ajtón, amin kijött, azon kell bemenned, ha Mis Wiseleap kisasszonyt követed.
Betű szerint ráírva.

Iskola Lélekkutász, Rebecca Bird

Benyitva egy teljesen hétköznapi kis szobácskát találsz egy kis szekrénnyel egy kis íróasztalkával oldalt az ablakhoz közel. Az ablak az ajtóval szemben van, csukva a rossz idő végett. A törékeny elf hölgy, feláll a papírjai mögül és a szoba közepén lévő egy pár kanapéi egyikére invitál. Még észreveheted, hogy jobbra az ablak másik oldalához közel, egy dívány található.
- Üljön le Mr. Miben segíthetek? Jól sejtem, hogy a szerencsétlenség miatt van itt?
Amiben tudok segítek.
Ezek után pontról pontra, kívánságod szerint eligazít az aktádban, további kérdéseidre is szívesen válaszol. Mindent a lehető legnagyobb türelemmel, úgy mintha a páciense lennél, megvárva, hogy jelezd, érted amit mond.


Vissza az elejére Go down
Lyna Carmel

avatar

Hozzászólások száma : 9
Age : 62
Hírnév : 0

TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   Vas. Márc. 15 2015, 21:11

*Lyna nem kapkodott az óra után. Nem volt kedve ismét a rivalda fényben sütkérezni a szőke megszólalása után. Valójában örült, hogy végre vette valaki a fáradtságot, s tüzetesebben átvizsgálta a halottat. Be kellett vallania, kicsit haragudott magára, hogy nem nézte meg a halott zsebeit. Bár igazából nem akart hozzányúlni, hogy semmit se változtasson meg. Úgy gondolta, később majd visszajön jobban vizsgálódni. Nem tetszett neki sem az az ötlet, hogy simán lehetett dulakodás, mert ha a mágiában ennyire ügyes valaki, akkor túl sok az ismeretlen ebben az egyenletben, szám talán nincs is, anélkül meg nem lehet megoldani az egyenletet. A másik dolog, ami nem tetszett a lánynak, hogy akár több elkövető is lehetett, mert ez ugyancsak bonyolítja a szálakat.*
~ Sosem fogjuk megtudni, ki a gyilkos! ~
~ Légy egy kicsit pozitívabb. Nem téged küldtek volna, ha nem bíztak volna a tehetségedben.~
~ A tehetségem nem biztosítja, hogy meg tudom oldani ezt az ügyet.~
* Ekkor biccentett a titkárnőnek, s végre elindultak. Kész őrület, izgalom és rémálom volt az az út, amit végig kellett járnia. Kitágult szemekkel nézte a mozgó falakat és lépcsőket, alig tudott betelni a látvánnyal. Mégis igyekezett, s inkább az esetre koncentrált, mint a mostani körülményekre. *
- Kisasszony! Ön milyen kapcsolatban volt az áldozattal?
*Tette fel a kérdést, amíg mentek. Majd mikor megálltak, a távolban meglátott egy férfit. Máris felcsapta az aktáját. *
~Aronaad Warblow és myrte~
*Ízlelgette e szavakat a lány.*
- Bocsásson meg egy pillanatra.
*Szólt a hölgynek, majd odalépett a férfihoz.*
- Elnézést a zavarásért, Lyna Carmel vagyok, a sárkánylovasok nevében vagyok itt. Ön pedig Aronaad Warblow, igaz? Azért vagyok itt, hogy kiderítsem, ki ölte meg az áldozatot. Talán ön tudna nekem pár dologban segíteni. Mi a véleménye az áldozatról, s erről az egész ügyről?
*Nem akart egyelőre konkrét kérdéseket feltenni, remélte, magától megnyitja a száját az illető, s talán kibök olyasmit, amit egyébként nem tett volna, ha konkrétabb kérdést tesz fel.*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola   

Vissza az elejére Go down
 
Hullámvirág Varázsiskola
Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
EVOLYRAN  :: EVOLYRAN - A SZÖVETSÉG :: Mágus föld-
Ugrás: