EVOLYRAN


 
HomeCalendarGy.I.K.CsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 02. Vezérek Háza

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Victor Strathos
Fekete Lovag
avatar

Hozzászólások száma : 110
Age : 31
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Dagorladiak
Beosztás: Harcos
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Szer. Nov. 18 2009, 19:50

*Victor fején ott volt csukja, és egész testén a fekete köpeny. Mint mindig. Észre vette a nagyúr reakcióját. Ezen elmosolyodott, ami megint csak gonoszra sikeredett. A nagyúr bemutatkozott. Victor pedig az előző mosolyával együtt meghajolt és bemutatkozott.*
-Victor Strahtos vagyok. Úgy gondolom beszélnünk kell.-
*Ekkor a mosoly már nem volt látható rajta. Majd hirtelen megjelent előtte egy tündér.*
~Flow, az Evolyrani tündérek vezetője. Kicsit... komolyabbnak képzeltem el. Na meg honnan veszi ezeket az... infókat?~
*A nő kirohanása miatt Victor kimérten nézett rá, mondhatni haragudott fecsegése miatt. Nem szereti a sokat beszélőket. De hát mivel ő maga a csöndet szokta meg, talán érthető. És megbocsátható. *
-Ez teljesen mindegy. Nem én számítok, hanem az, amiért jöttem. Esetleg bemehetek?-
*Nézett komolyan Orinra, tekintetével jelezte, hogy fontos dologról van szó! *
Vissza az elejére Go down
Orin
Lélektörő
avatar

Hozzászólások száma : 726
Age : 394
Hírnév : 49

Beosztások, rangok
Nép: Evolyraniak
Beosztás: Evolyran főura
Rang: Démonölő

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Pént. Nov. 20 2009, 13:57

*Mosolyogva kacsintott Flow úrnőre, s halkan köszöntötte őt, majd illedelmesen beengedte Victor-t, amint az kérte. Ezután a hatalmas ajtó hirtelen becsukódott. Orin pislantott egyet, majd megindult a tanácsterem felé. Mikor odaértek, megfordult, s Victorra emelte tekintetét.*
-Nos, kedves Victor, mondd, mi szél hozott erre, Evolyran városába, a Vezérek Házába?
*Még mindig kissé furának vélte az alakot, de Flow úrnő szavai hallatán kicsit megnyugodott, s egyben meg is rökönyödött. De legalább elszállt az az elképzelése, miszerint ez a férfi itt egy kém. Bár még mindig élt a gyanúval, de csak nagyon minimálisan. Viszont az a tudat, hogy ez itt egy dagorladi, igen csak felhergelte. Bár érezte a férfiból áradó jót is, mégis jelen volt még mindig a rossz. Így hát kissé bizonytalanul, de megkérdezte Victort.*
-Ugye nem valami fenyegetésfélét üzentek veled a dagorladiak? Mert ha igen, akkor azt hiszem, jobb ha megtartod magadnak. Ugyanis nem hiszünk holmi üres fenyegetéseknek.
*Pillantása sosem volt még ennyire kemény. Úgy tűnhetett, hogy menten megtámadja Victort már a puszta gondolatával is megsebezve őt. De ezt Flow úrnő még idejében észrevehette, mert odarebbent közéjük, s mosolyogva lehupant Orin vállára, majd rámosolygott mindkettő férfira, aztán olyan erősen, ahogy csak tudott, belemarkolt a nagyúr vállába, minek hatására Orin odapillantott rá, s kissé érthetetlenül nézett, hogy most mi van. Aztán végre le tudta olvasni az úrnő arcáról, hogy mit is akart. Ekkor kicsit kedvesebb arcot próbált vágni Victorra nézve, majd sóhajtott egyet.*
-Ne haragudj. Csak mostanában sok fenyegető levél érkezik hozzánk. Persze eddig egyet sem váltottak valóra a leírtak közül... De számítottunk olyanra is, hogy ezúttal egy katonájukkal küldik a fenyegetést. És emellett persze igencsak fárasztó tud lenni a sok egyéb munka, ami a vezérséggel jár. De nem fecsegek. Hallgatunk...
*Azzal leült helyére a hatalmas asztalnál, majd mutatta, hogy Victor is foglaljon helyet.*
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Flow

avatar

Hozzászólások száma : 659
Age : 908
Hírnév : 47

Beosztások, rangok
Nép: Tündérek
Beosztás: Bűbájos
Rang: Bűbájtudó

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Vas. Jan. 03 2010, 14:27

//Időn túli...//

*Nem is hitte volna, hogy ilyen könnyedén nyugalomra bírja a nagyurat. Legalábbis eddigi ismeretei alapján, ha Orin egyszer nyugtalanná válik, akkor bizony még Flow sem képes egykettőre higgadásra bírni. Most mégis... Alig kellett belecsimpaszkodnia a harcos vállába, az máris megváltoztatta viselkedését.*
- Mi motivál egy dagorladit arra, hogy beszédbe elegyedjen Evolyran legnagyobb urával?
*Az érdeklődésének jelét is vehették, mert a tündér vidáman rótt néhány kört a lovag körül, s úgy vette alaposabban szemügyre. A tündér szárnyairól meg csak sziporkáztak az aranyló porszemcsék a szélrózsa minden irányába. Végül, a nézelődést megunva röppent vissza Orin nagyúr vállára. Lábait játékos vidámsággal lóbálta a robosztus termetű vezéren ücsörögve. Szemeiben pedig ott ugráltak a jókedv múlhatatlan szikrái. Szárnyai néma rezgéssel tartották egyensúlyban a férfi vállán, hogy ne bucskázhasson le onnan.*
- De... nagyon kíváncsi vagyok arra a bizonyos okra.
*Szavai végén még huncut pillantás kíséretében billentette oldalra fejecskéjét, s úgy pislogott a dagorladira.*
Vissza az elejére Go down
Victor Strathos
Fekete Lovag
avatar

Hozzászólások száma : 110
Age : 31
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Dagorladiak
Beosztás: Harcos
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Vas. Jan. 03 2010, 15:36

*Végre beengedték. Fenségesen, hatalommal telve csukódott be az ajtó. Victor lehunyta a szemét. Élvezte ezt az érzést. Egy nagy kapu becsukódása... kitudja miért, de szerette hallgatni. Felnyitotta szemeit, majd Orin feltette az első kérdést. Victor még nem válaszolt, hanem lassú, súlyos léptekkel körüljárta a termet. Nézte a fegyvereket, bútorokat, képeket, és a nagy asztalt. Majd a vezér folytatta, ekkor Victor megállt és mélyen a szemébe nézett. Állta annak kemény pillantását. Ugyanolyan keményen nézett vissza. Látta rajta, hogy a férfi legszívesebben letámadná őt. De Victor nyugodt maradt, és valamiféle hatalom sugárzott belőle. Egy cseppet sem félt. Olyan erő áradt belőle, amire mások azt gondolják, hogy ő maga azt hiszi, senki nem győzheti le. Akár igaz, akár nem, de ez áradt belőle. A szempárbajt Flow szakította félbe. Eddig meg sem szólalt Victor. Valahogy mindig is szeretett hatással lenni másokra, és ezt a legjobban akkor érte el, amikor nem válaszolt a kérdésükre. Ekkor Orin szólalt meg bocsánatkérőn. Victor diadalittasan mosolyodott el. Majd helyet foglaltak. Victor jobb lábát a balra fektette. Kényelmesen ült, mintha ő lenne itt az úr. Elkomolyodott az arca, mélyen Orin szemébe nézett. Annyira ellentmondásosan nézett. Arca, szája, meg egyébként is, ahogy nézett az fenyegető volt, és gonosz. De maga a zöld szeme békét árasztott és melegséget. Egyben gyűlöletet is, de azt nem lehetett megállapítani, hogy mi iránt érez gyűlöletet. Belekezdett volna mondatába de a tündér ott körözgetett körülötte. Legszívesebben lecsapta volna, mint egy legyet. Főleg a tündérből áradó csillámok zavarták a legjobban. Felemelte a kezét, jelezve, hogy menjen már arrébb, mert zavarja. Mikor az végre elment és leszállt Orin vállára, Victor hessegette magától elfele a porszemecskéket. Valahogy nem tudta meghatni a kis tündér jelenléte.Végül csendes és túlzottan nyugalmat árasztó hangon szólalt meg.*
-Nem a dagorladiak küldtek ide. Legalábbis nem a Vezérek Házába. Evolyranba küldtek, ugyanis egy ezred vezére lettem. Reméltem ez elmarad, de nem így alakultak a dolgok. Az a feladatom, hogy kikémleljem a Birodalom gyenge pontjait, majd jöjjek a seregemmel és portyázgassak. Raboljak, fosztogassak, gyilkoljak. Ez a sereg még nem háborúra indulna, csak amiket mondtam. -
*Mondta mindezt hidegen és monotonon, mintha nem érdekelné a dolog, de ugye hangjában mégis volt valamiféle együttérzés. Egy kis csend következett.*
-El akartam menni. De vezérré tettek. Ez meg is kötöz, és szabadságot is ad. Reméltem, olyan helyzetbe kerülök, mint Edward Dylan. Ő hadúr lett. De elment. Magányosan portyázik a birodalmak között. Ha itt van, nem tudnak róla, hogy dagorladi lett volna. Nem bántják, ő sem bánt senkit. De ha dagorladban van, akkor istenítik és minden egyes szava törvény. Soha nem érem ezt el...-
*Végig a vezér szemébe nézett, utána Flowra nézett. Megint megszólalt ugyanúgy a megszokott monoton hangnemében.*
-Ha nem teszem, amit mondanak, megölnek. Viszont, ha teljesítem... akkor maguk ölnek meg...-
*Végén megint Orinra nézett határozottan.*
Vissza az elejére Go down
Orin
Lélektörő
avatar

Hozzászólások száma : 726
Age : 394
Hírnév : 49

Beosztások, rangok
Nép: Evolyraniak
Beosztás: Evolyran főura
Rang: Démonölő

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Vas. Jan. 03 2010, 16:45

//Időntúli...//

*Figyelmesen végighallgatta Victort. Közben le sem vette róla a szemét. Néhány helyen bólintott is, hogy jelezze, érti a másikat. Miután a lovag befejezte mondandóját, Orin nagyúr csendben végiggondolta mindazt, amit hallott. Jól megfontolta, mit is mondjon Victornak, s mily hangnemben. Ugyanis akármilyen furcsa is, még mindig nyugtalan volt. Nem igazán tetszett neki a lovag stílusa. Úgy beszélt vele és Flow úrnővel, mintha legalább öt ranggal feljebb állna náluk vagy legalábbis erősebb lenne bármelyiküknél is. A nagyúr arcizmai megfeszültek, mélyen Victor szemébe nézett, majd így szólt.*
-Értelek, Victor Starthos. Viszont nem igazán tiszta számomra a célod. Azt mondod, hogy vezérré tettek, de mindezt akaratodon kívül. Már megbocsáss, de ha te ezt nem kívánod, akkor egyszerűen visszautasítod, nemde? Legalábbis én így tennék. A másik pedig, hogy "kipakolsz" Edward Dylanről. És arról beszélsz, hogy sosem éred el azt, amit ő. Emellett a lehetőségeidet latolgatod, viszont nem mondasz semmi konkrétat. Érthető, hogy ha nem teszed meg, amit parancsolt a dagorladi vezetőség, valószínűleg meggyilkolnak. És részben az is, hogyha megteszed, mi ölünk meg. Bár ebben kételkedem. Mi nem vagyunk olyan barbárok, mint a dagorladiak. Nem öljük meg azonnal azt, aki ránk támadt. Főleg, ha mindezt akaratán kívül tette. Persze nem marad büntetés nélkül.
*Itt egy pillanatra elhallgatott. Flow úrnőre pillantott, aki rögtön meglátta a szemében, mik is járna most a fejében. Aztán a nagyúr visszafordult, majd felállt, s hátratett kezekkel elkezdett sétálgatni a teremben.*
-Tehát. Mondd meg, konkrétan mit akarsz tőlünk, vagy még olyan dologra engedsz következtetni, amik nem igazán tetszenek nekünk. Evolyran-nak nincs szüksége holmi hadvezérekre, akik azt állítják, nem akarnak engedelmeskedni a dagorladi vezetőségnek! Már épp elég ilyesféle eset történt meg, amik, mint később kiderült, cselek voltak. Megpróbáltak behálózni minket. Csakhogy mi átlátunk a szitán. Nem vagyunk azért oly ostobák, hogy bedőljünk egy ilyen trükknek. Nekem ahhoz több kell ennél, hogy megbízzak benned. És ne kezdj el most ígérgetni...az nem vezetne jóra.
*Tekintetét Victor szemeibe meresztette. Szemei összeszűkültek, s egy pillanatra sem vette le szemét a dagorladiról. Nem. Hanem közelebb lépdelt hozzá, s higgadtan ekképp szólt.*
-Mit mondasz, Victor Strathos?
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Victor Strathos
Fekete Lovag
avatar

Hozzászólások száma : 110
Age : 31
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Dagorladiak
Beosztás: Harcos
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Vas. Feb. 07 2010, 11:20

*Egy kis szünet után Orin végre megszólalt. Bár nem nagyon tetszett Victornak a felelet. Kissé gonoszan elvigyorodott.*
-Nem, nem igazán mondhatok ellent, mert akkor... mindegy. Edwardról meg csak úgy szóltam, hogy jobb ha ti is tudtok róla, hogy van egy ilyen valaki. Ha vele találkoztok, ha kéritek, a segítségetekre lehet. Ez egy információ volt, ha így tetszik. Az mellékes, hogy mit mondtam a végén, csak hangosan gondolkodtam. Egyébként sejtettem, hogy nem vagytok barbárok.-
*Ezt is fura vigyorral mondta. Egy kis szünet következett. Majd Orin felállt és sétálgatni kezdett. Victor nem követte a szemével. Oda nézett, ahol előbb ült a férfi. Meghallgatta a férfit, majd válaszolt még mindig az üres helyet figyelve.*
-Nem akarom, hogy felhasználjatok. Nem akarok harcolni a ti oldalatokon. Viszont nem is óhajtok kémkedni utánatok. Azt sem mondtam, hogy nem akarok engedelmeskedni a dagorladi vezetőségnek. Dagorladi vagyok, engedelmeskednem kell. Csak tudom, hogy ki lehet őket játszani. És nem is áll szándékomban ígérgetni.-
*Most állt fel és nézett Orinra, aki az ajtó oldalán állt a térnek.*
~Victor Strathos. Na igen...~
*Most egymás szemébe néztek. Nem tűnt idegesnek Victor. Mert talán nem is volt az. *
-Csak szóltam, hogy itt vagyok. A sereggel együtt. Bocsánatodért esedezem, hogy közöltem a hírt. -
*Megindult az ajtó felé. Kinyitotta. De visszafordult.*
-Még annyit, hogy ha híreket kap tőlem dagorlad, az nagy valószínűséggel torzítottja lesz a valóságnak. Ha meg kérdésetek lenne hozzám, valahol csak megtaláltok. Nos... és ez nem ígéret. Tény.-
*Biccentett még egyet a fejével, egyet Flow úrnőnek is, majd elhagyta az épületet. A nagy ajtó lassan és monotonon csukódott be. Victor egy pillanatra megállt, szívott egy mély levegőt, majd felugrott lovával és elvágtázott valamilyen szállást keresni.*
//Köszönöm a játékot. Nekem ennyi lett volna. Smile Csak bejelentkeztem :P//
Vissza az elejére Go down
Orin
Lélektörő
avatar

Hozzászólások száma : 726
Age : 394
Hírnév : 49

Beosztások, rangok
Nép: Evolyraniak
Beosztás: Evolyran főura
Rang: Démonölő

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Szomb. Márc. 02 2013, 12:57

Nehéz léptekkel és még nehezebb szívvel lép be abba a helyiségbe, hol évekig nem tartózkodott. A Soreleyi harc után sokan keltek útra, közöttük ő is. Mindenkinek meg volt a maga feladata. Feladat, melyet a legnagyobb titokban hajtottak végre. Ezért tartott hát oly sokáig neki is ez az út.
Megtette. Mindazt, mit a tündérek akkori vezetője Flow kért, megtette. Nem kérdezősködött. Azaz mégis. Egyetlen egyszer megkérdezte Flowt, mégis miért kell azt a bizonyos dolgot elvinnie egy olyan helyre hova ép elméjű ember be sem tenné lábát.
Orin mégis besétált, s csaknem létének teljes megsemmisülésével fizetett. Hogy szerencséje volt, vagy csupán az istenek szánták meg saját maga előtt is ismeretlen okból tett útja során? Sosem fogja még magától sem megkérdezni. Elég az, hogy végre haza ért.
A tanácskozó terem ovális asztala éppolyan volt mint indulása napján. Ujjait finoman végig húzta a lapján. Egy szem por sem telepedett le rá. Mintha a világból lett volna addig kiszakítva, míg Orin távol volt.
A vörös alapszínű bársonytámlás székek is érintetlen rendben vártak rá. Elsétált egészen az erkélyig, kinézett. Nem ment ki, csak a jelenlegi helyéről is észlelhető kilátásban gyönyörködött.
- Hát mégis túléltem.
A nap az égen lassan vánszorgott a horizonton, hogy átbukdácsolhasson rajta. Galambok és énekes madarak vegyesen repdestek a város felhőtlen egén.
A tavasz eljött, s ő ismét nyugtathatja szemeit Evolyran város tornyainak látványában.
Egészen addig állt ott az erkély előtt míg a nap le nem nyugodott. Csak eztán mozdult meg és sétált vissza az asztalhoz. Lecsatolta kardhüvelyét, s fegyverestől az asztalra tette. Sisakja követte ugyanoda. A férfi még mindig fiatalos arca bár megviseltnek tűnt, mégsem árulkodott valódi koráról. Fekete haja lófarokba kötve. Egy kicsiny mozdulat volt csupán, s a fekete tincsek szabadon omoltak vállára és terültek szét hátán.
Kevés ember vagy egyéb szerzet mondhatja el magáról, hogy láthatta Orint nehéz páncélzata nélkül. Ez egy ilyen pillanat volt. Most nincs szüksége arcának rejtésére. Egyelőre nem kényszerül ilyenre. Remélhetőleg nem is fog.
Kardja markolatán simított végig mikor diszkrét kopogás hallatszott. A démonölő figyelme az ajtóra irányult.
- Igen?
Zárt ajtón át érkezett a válasz:
- A vendége megérkezett nagyuram.
Orin felsóhajtott.
~Hát végül mégis sikerült neki?~
- Vezesd hát be! *volt a válasza, s várta az ajtó nyílását és azt, ki belép majd rajta.
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Soar
Démonhívó
Démonhívó
avatar

Hozzászólások száma : 14
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Dagorladiak
Beosztás: Varázsló
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Szomb. Márc. 02 2013, 13:39

Az ajtó némán kinyílt. Fekete csuklyás köpenybe burkolózva érkezett. Belépett. Csizmája zaját jótékonyan felfogta a terem közepéig vezető szőnyeg.
Senki nem tudta volna megmondani, ki is rejtőzik a csuklya mögött, mélyen szemébe húzva viselte. Monton léptei a szék mögött szakadtak félbe. Megállt és arctalan köpenyként nézett a nagyhírű vezérre.
- Nyílván érthető számodra az óvatosságom, hiszen tisztában vagy azzal a ténnyel, hogy ittlétemnek már puszta elképzelése is halálos bűn. *szavai érdes hangszínben hangoztak el*
Nézte Orin reakcióját. Nem várta meg, hogy van-e mondandója erre. Nem igen volna. Mindketten tisztában voltak a helyzettel.
A köpeny lebernyeges ujjaiból előbukkant Soar kézfeje miközben benyúlt rejtett zsebéhez.
Mikor a köpenyből előkerült keze, már ott volt benne egy lapos kőnek látszó tárgy.
- Gondolom nem első ízben van szerencséd kobold föld egy csecsebecséjéhez. *Orin arcát figyelte míg tartott egy kis hatásszünetet* - Ennek a kis kőnek megvan az a jó tulajdonsága, hogy ha a párját becsempészed valahová, azt könnyedén megtalálod bárhol is legyen. Ez a kobold kő megmutatja azt neked, ki érkezett gyílkos szándékkal földetekre még az elf bál idején.
Tenyerében fekvő kövét Orinnak nyújtotta. Tudta, ha a vezér módot talál arra, hogy elcsípje Dagorlad kémét, hát kénytelen, kelletlen de, mégis alkut fog kötni vele. Vele, kinek ha meglátná arcát menten egy fejjel rövidebbé is tenné. Ilyenkor jön jól a mindent takaró burnusz.
- A gyilkos terveit, s eképpen célját bár nem tudhatjuk azonban, a nála lévő kő elárulja majd neked őt.
Megvárta, hogy a férfi elvegye végre ajánlatának tárgyát.
Vissza az elejére Go down
Orin
Lélektörő
avatar

Hozzászólások száma : 726
Age : 394
Hírnév : 49

Beosztások, rangok
Nép: Evolyraniak
Beosztás: Evolyran főura
Rang: Démonölő

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Szomb. Márc. 02 2013, 13:58

Rezzenéstelen arccal néte, hogyan sétál be a feketeköpenyes alak. Nem kérdezte miért jött, tudta. Korábban már tudatta ez a férfi az érkezési szándékáról. Tisztában volt az okkal is. Mégis, volt benne valami, amitől cseppet sem lett volna képes megbízni benne még akkor sem, ha történetesen Evolyran harcosai közé tartozna. Viszont nem így volt. Ez a mágus Dagorlad tartományainak egyikéből érkezett. Az, hogy itt van még nem jelentette számára Evolyran felé az elkötelezettséget.
Ettől független érdekes dologgal hozakodott itt elő. Most úgyis kapóra jönne, ha az egyik Dagorladi kémet sikerülne elkapnia. Hiszen tudhat olyan dolgokról, melyek taktikai szempontból Orin előnyére, és Eloyah hátrányára válhatnak.
Legalábbis így gondolja.
Orin némi hezitálás után mégis elvette a kobold követ. Tekintete elgondolkodva vizslatta a tárgyat néhány másodpercig mielőtt a férfira nézett volna.
- Mi oka van egy Dagorladinak elárulni ilyen titkot népe egyik legnagyobb ellenlábasának?
Természetesen nem állt szándékában harcokba bocsájtkozni azzal az országgal. Viszont ismerte a feketeszeműt. Feketeszemű Eloyah nagy taktikus, s ő egymaga is képes olyan terveket szőni mely birodalmakat emelhet fel, vagy éppen dönthet romba.
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Soar
Démonhívó
Démonhívó
avatar

Hozzászólások száma : 14
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Dagorladiak
Beosztás: Varázsló
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Szomb. Márc. 02 2013, 14:11

Nem érte váratlanul a kérdés. Számított ilyesfajta kérdésekre.
- Te magad is nagyhatalmú vagy Orin nagyúr. Ahogyan Eloyah is az a maga országában.
Visszahúzta még mindig a követ tartó kezét, s úgy folytatta.
- Megvan a magam oka rá. Talán ez az a pillanat, amikor inkább csak elfogadni kellene a könnyebb út lehetőségét, mintsem firtatni szándékomat.
Pontosan tudta, hogy mit fog erre még mondani. Felkészült, méghozzá jó alaposan a kérdezz felelek viszonyra is.
- Ha azt mondom, hogy népemnek sem érdeke Evolyran vezetőinek halála? Legalábbis ilyen érdekekkel jelenleg nem szolgálhatok magyarázatként. Soreley bár egy instabil álláspontú békeszerűséget eredményezett köztünk, mindketten tudjuk, hogy egy kiemelt fontosságú személy orvul való meggyilkolása a Feketeszeműre terelné a gyanút. Ezt nem engedhetjük meg magunknak. Súlyos árat fizetne érte mindkét ország. Egy újabb háború íly közel a még ki sem hevert Sötét Úrral való küzdelem után? Az egyetlen népnek sem használ.
Soar viszont érezte, valamilyen szinten muszáj saját őszinteség csíráit is elvetni a dologba.
- Közös ellenség adhat indokot ideiglenes együttműködésre. Itt most annyi a különbség, hogy csupán segtségemet ajánlom ahhoz, hogy sikeresen fönn tarthassuk a jelenlegi viszonyokat országom és szövetségetek között. Ezért jöttel el hát hozzád. Hogyan döntesz Nagyúr?
Vissza az elejére Go down
Orin
Lélektörő
avatar

Hozzászólások száma : 726
Age : 394
Hírnév : 49

Beosztások, rangok
Nép: Evolyraniak
Beosztás: Evolyran főura
Rang: Démonölő

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Szomb. Márc. 02 2013, 14:20

- Azt állítod, él közöttünk egy olyan illető, ki azzal a céllal érkezett, hogy háborút robbantson ki a bizalmatlanságunkat kihasználva?
Mélyen nézett a nem látható szemekbe. Kíváncsi lett volna, milyen arcot rejt az a csuklya. Mégsem tett semmit annak érdekében, hogy megbizonyosodjon. A tudatlanság olykor még áldás is lehet.
- Ha elfogadom az általad kínált lehetőséget, mit kérnél cserébe?
Valóban tudni akarta, mibe is kerülne ez a "szolgálat" nekik. Kizártnak tartotta, hogy jószívűséggel fertőződött volna le a vele szemközti mágus.
- Mit tudok én adni neked cserébe? Vagy inkább úgy kérdezem, mire számítasz cserébe?
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Soar
Démonhívó
Démonhívó
avatar

Hozzászólások száma : 14
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Dagorladiak
Beosztás: Varázsló
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Szomb. Márc. 02 2013, 14:28

Ím végre a tárgyra is tértek. Kifejezetten várta ezt a pillanatot.
- A kérdés jó és igen csak helyén való. Valóban volna valami, amit cserébe kérnék.
A követ az asztalra fektette majd mutató ujjával a nagyúr elé tolta. Ez amolyan alkukötési jelzésként tette.
- Ne számíts eget rengető árra! Nem kérek mást csupán azt, hogy a bérgyílkost add majd át nekem. Csupán szeretném, ha a kezeim közé kerülne.
Köpenye mellett lógó keze ökölbe szorult Loanera gondolatára. Az a beképzelt liba. Majd megtudja milyen az, ha Malov nem állhat mellette. Ha nem lesz ki megóvja elhatalmasodott gyűlöletétől.
- Elfogadható árnak tartod ezt Orin nagyúr?
Vissza az elejére Go down
Orin
Lélektörő
avatar

Hozzászólások száma : 726
Age : 394
Hírnév : 49

Beosztások, rangok
Nép: Evolyraniak
Beosztás: Evolyran főura
Rang: Démonölő

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Szomb. Márc. 02 2013, 14:40

Pillantásával követte keze a kezéhez tolt kő mozgását. Amikor a mágus visszahúzta kezét, Orin felnézett újra a nem látszó szemek feltételezett irányába.
Azon gondolkodott időközben, hogy vajon mennyire is tudhatta meg a szemközti alak valódi szándékait. Végül belátta, hogy úgysem jönne el egy efféle alak sem nyílt lapokkal a színe elé. Biztos volt benne, hogy amaz elhallgat előle valamit. Mégsem akarta firtatni. Egyelőre elfogadhatónak és eléggé tisztának tűnt az ajánlat. Még akkor is, ha azt egy Dagorladi tette.
Ujjai előbb csak finoman érintették a koboldkövet, majd felvette az asztalról és tenyerébe zárta.
- Legyen hát. Lássuk, mennyire lett szavahihető egy Dagorladi!
Megint megnézte a kis kövecskét, azután letette az asztalra és a férfira nézett.
- A bérgyilkos a tiéd. Azt teszel vele majd, amit akarsz. Remélem, nem fogom megbánni az alkunkat mágus. Mert ellenkező esetben nincs az a hely, hol ne érne utól a dühöm.
Szavaiban érezhető volt a fenyegetés.
- Ha más mondandód nincs, akkor távozhatsz innen. Senki nem fogja utadat állni.
Köszönésképpen biccentett fejével a férfinak.
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Soar
Démonhívó
Démonhívó
avatar

Hozzászólások száma : 14
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Dagorladiak
Beosztás: Varázsló
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Vas. Márc. 10 2013, 19:50

Csuklyája rejtekében ajkai keskeny, ám annál ravaszdibb vigyorrá véknyúltak. Roppantul élvezte már azt is, hogy úgy pampog itt neki ez a beképzelt emberivadék, hogy azt se tudja, kivel is áll szemtől szembe.
Pedig mit meg nem adna azért, hogy láthassa a döbbenetet kiülni önhittségtől hivalkodó képére. Mégsem tett semmit. Csendben meghajolt a nagyúr felé, s félig meghajolva szólalt meg csak újra.
- Nem bánod meg a bizalmat nagyuram, melyet belém helyeztél. Szavamat adom erre.
Nem várt ő semmiféle választ. Kiegyenesedett és távozott a helyiségből.
Néhány utcányira a félelmetesnek nem is tűnő Orin nagyúrtól, egy félre eső sikátorban a férfi hátra tolta csuklyáját és mély torokhangon hahotában tört ki.
- Bizz csak bennem! *kárörvendő nevetését hallva egy nyeszlett macska virnyákolva menekült el a sikátor szemetei közül, s ő meg nem bírta abba hagyni* - Vajon mennyire lehet bízni bennem? Én magamban százszázalékosan.... de teee... mire végzünk az üggyel, halott leszel nagyúr.
Kezét a falnak támasztva nevetett még egy darabig. Végül mégis csak elhallgatott, visszahúzta csuklyáját, kiment a sikátorból, s elvegyült az utcai forgatagban.
Volt is miben, hiszen Evolyran városa ilyenkor a legforgalmasabb a maga legnagyobb lélekszámú településeként.

//Köszönöm a játékot nagyúr!//
Vissza az elejére Go down
Dreamien Tifar
Mágus vezér
avatar

Hozzászólások száma : 1188
Age : 37
Hírnév : 63

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Isthar

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Pént. Szept. 19 2014, 22:07

// Vezérek, időn túli játék Smile //

*Elszállnak a régi idők és újak jönnek, ahogy a tavasz a telet váltja, s a tavasz harsánysága a nyár meleg, érlelő zenitjében teljesedik kis, hogy aztán az ősz bölcsességében öregedve végül a körforgás a télbe térjen vissza.
Hasonló gondolatok járnak Dreamien Tifar, a mágusok vezetőjének a fejében is. Hiszen ki ne emlékezne arra, hogy egykor, nem is olyan régen, amikor először itt járt, még zöldfülű mágusnak számított, aki éppen, hogy kikerült a való életbe.
Akkor Sephrio nagyúr volt mágusok vezetője, majd az ő helyét töltötte be egy újabb, akit úgy hívtak vissza a vének.
Thral Worneus volt eme úr, aki végül rendhagyó módon, egy máguspárbajban ruházta át pozícióját az akkor már helyettesévé, főmágusává vált istharra.
Tifar szokásos sötétkék köpenyét hordja, melyet vékony aranyszegény díszít, amikor leszáll Odin hátáról.
Az emlékek megrohanják. Egykori első látogatásakor két evolyrani hatalmasság várta őt.
Orin nagyúr és Flow úrnő.*
~ Mily gyorsan múlik el a világ, mint ahogy percre perc telik el a csillagok kora is…Ma jó eséllyel egyikük sem lesz jelen. S mekkora eseménysor tel már el azóta, holott csupán néhány télfordulót éltünk meg.~
*A mágusok jelenlegi nagyura szeretettel gondol vissza a két hatalmasságra. Megérti őket.
Tudja, milyen fárasztó, milyen lelket próbáló dolog csak egy-egy nép sorsát egyetlen személy vállán hordozni, az a felelősség az, amelybe beleroppannak gerincek, és amibe belefásulnak a szívek.
Odin nyakát megveregeti, ahogy a kapu előtt a földre huppannak fekete csizmái.
A deres csődör tud magára vigyázni, nincs arra szüksége, hogy kikösse.
Kiemeli varázsbotját a nyeregre erősített tokból. A bot még mindig az a bizonyos régi. Egyszerű, természetes a mintázata, rajta a vésetek. Alulról felfelé mintha egy egész képet formáznának. A bot alján vésett gyökérmintázattal kezdődik, melyek körbekerülik a botot, mintegy spirálban haladva felfelé. Majd egyre erősebbek lesznek és átmenettel egyetlen fatörzzsé válnak, ez alkotja a bot derekát. Megint feljebb haladva stilizált lombkorona látható, rajta egy ragadozó madárral. Majd a lombból a bot csúcsán kinyúlik egy kéz, a bot többi részétől eltérően ez fehér színű és eme kéz tartja tenyerében, ujjai között a hegyikristályt.
Barna nadrágja mellett ott himbálózik fekete övére rögzített kardja. Az igazság kardja, Andamer pengéje, mely már annyi jó szolgálatot tett neki. A hogy erős karja kitárja a kaput, elővillan mellénye is, amely szintén kék, s alatta makulátlan, fehér inge.
Fekete szakállába mormolja a kaput őrző varázslat feloldó igéjét, majd belép a Vezérek Házába.
Nem tudja, ki fog elsőként megérkezni a többiek közül.*

_________________
Mindenki lelkében ott a fény.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Theodor Drakon
Sárkánylovas kapitány
avatar

Hozzászólások száma : 13
Age : 407
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Sárkánylovasok
Beosztás: Mágus
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Szomb. Szept. 20 2014, 19:46

//Vezérek - időntúli játék//

Drakont négy Felderítő kísérte Evolyran határáig a légtérben. Amikor már az első házak fölé értek, Drakon intésére a sárkányok biccentettek egymásnak, s szétváltak, a négy égtáj felé folytatva útjukat. Fekete Daronar rezzenéstelenül hasította tovább az eget a város aprónak látszó házai felett, ahogyan a társainak nem köszönt az imént, úgy a lovasának sem jelzett, hogy rögtön megérkeznek. Hatalmas testével beledőlt egy leszálló áramlatba. Szárnyai csak az utolsó percben mozdultak ismét. Farkával is irányította a leszállást.
A boltíves kapun belül, a lépcsősor alján szállt le a hadúr. Teste tetőtől talpig fekete bőrben a repülés viszontagságai miatt, ezüstös vért csillant a vállain s mellkasán, fekete köpenye földig ért.
Valamit mondott Daronarnak, aki azonnal kitárta a szárnyát és egy kiáltással már fel is röppent. Amíg a lépcsőn megtette az utat Theodor, ő felette kőrözött. Aki a közelükben volt, nem kerülhette el a sötét árnyékot. Még a nagy ház innenső ablakait is betakarta, olyan alacsonyan szállt, s mintha felhő takarná a napot. A tekintetek a rettenetes fekete sárkánytól nehezen váltak el. Evolyranban nem, Dagorladból annál inkább csak feketékről hallottak. A birodalomban nagyon kevesen tudták, annál többen találgattak, hogyan került Drakonhoz Daronar.
Végül felért a hosszú lépcsőn a mágus. Ott csak felemelte a kezét s a feketeség nem látható magasságokba emelkedett, hogy ne zavarja tovább a város békés népét.
Drakon a nagy kapuhoz lépett, s betaszította azt, már feloldották a varázslatot. Majd rögtön be is csukta maga mögött. Egyenesen a nagy terembe ment. Arra számított, hogy ő érkezik elsőnek. A kapunál legelésző ló, ami csak a sárkány leszállásakor ugrott meg, nem kerülte el a figyelmét. Pányva nélkül sem tartott a gazdája attól, hogy elkóborol.
Régről ismerte itt a járást, az ajtóban megtorpant egy pillanatra. Időszerűnek látta a találkozót, de a kérdés még nyitva áll előtte, vajon a többi vezér milyennek látja a jelen helyzetet. Egyáltalán mennyire látnak rá. Rég várta már, hogy a sárkánylovasok vezére átlásson az érdekeken is túlra. De nem gondolta feltétlenül, hogy ő lesz az. Sosem akart ekkora hatalmat, de ma olyan dolgok vannak készülőben, melyek miatt nem adhatja ki a kezéből az irányítást.
Azon emberek arckifejezésével lépett be végül, akik tudnak valami nagy titkot, s súlyát maguk cipelik.
Odabent már volt egy férfi. Könnyen felismerte. Drakon halvány mosolyt engedett meg az ishtar felé. Csakis neki szól, máris tudta, mást nem fog megtisztelni vele, csak a dicső múltú, ifjú mágusvezért.
- Üdvözöllek Dreamien Tifar! Még sosem találkoztunk. Ezt a csorbát éppen ideje kiküszöbölni.
Vissza az elejére Go down
Zaphyra
Merenhy úrnő
avatar

Hozzászólások száma : 62
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Tündérek
Beosztás: Bűbájos
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Hétf. Szept. 22 2014, 14:29

Zaphyra a kék szárnyait suhogtatva közeledett az elhagyottnak tűnő házhoz.
Mosolyogva visszafordult a barátnőihez, mikor meglátta, hogy az egyik ablak nyitva van. Nem szólt terviről, csak irányt változtatott és igyekezett nem elveszteni a csevegés fonalát. Végül is ezernyi fontos dolog van az életben, jelenleg az nem tartozott közéjük, hogy megtalálta a bejáratot.
Pedig jókedvű társaság egészen odáig tartott csak, míg meg nem érkeztek. Hirtelen hőköltek hátra a levegőben, ahogy szinte a semmiből ugrott eléjük a nagy, fekete kandúr. Ijedten csapkodták a szárnyaikat, hogy lerázzák a hívatlan rajongót, de az makacsul követte őket a párkány széléről. Ha bármelyikük megközelítette a ház falát, türelmetlenül kapott utánuk, alig úszták meg ezeket a találkozásokat élve.
-Illa, nem tudnád őt lerázni rólunk? Valahogy meg kéne nyugtatni. -fordult ismét hátra a leggyönyörűbb tündér az egyik társához.
-Nem. Próbálom folyamatosan, de a medál a nyakában blokkolhatja a bűbájt.
-Valamit ki kell találnunk, mert nem akarok elkésni a találkozóról. -lihegte a kis szürke valda.
*Legalább háromszor megkerülték a házat a kimerült kis teremtmények, mire taktikát változtattak. Úgy tűnik, képtelenek gyorsabban repülni és fáradni is hamarabb kifulladnak, mint ez a macska. Inkább megállapodtak abban, hogy elcsalják a vezérek házától és majd tesznek egy kört, mire újra ide érnek. Így a közeli utcákba vették az irányt, ahol pár járókelő a segítségükre próbált lenni és hangos „Sicc”-cel elijeszteni az üldözőjüket, ám az emberek nem bizonyultak elég fürgének az elkapásához, a félelmetes cica pedig végig a nyomukban volt, nem is zavartatta magát, hogy rászóltak.
A hajsza az egyik hatalmas épületnél ért végett, ahol két katona között hirtelen befordulva változtattak mind a négyen irányt.
-Jó napot, kisasszony! -mondta az ajtónálló, majd egy házi macskát a lábával megtolt finoman, hogy ne legyen lába alatt- Fiam! -mondta az oda szaladó 12 év körüli legénynek- Vidd el és játssz vele kicsit! -folytatta a kezébe felvéve az állatot és oda nyújtva a tanuló bakának.
-Köszönöm! Épp rohanok. -válaszolta a legelbűvölőbb nép vezetője. És mindezt megerősítve be is vágta a kísérete utolsó tagja maguk mögött az egyik szoba ajtaját. Nem sokáig időztek oda bent, szinte azonnal kirepültek a palota egyik ablakán. Végre újra a megbeszélés színhelye felé vehették az irányt.
Mire oda értek, az imént nyitva lévő ablak már zárva volt, így a kémény fölött körözve tanakodtak.
-Nem gondolod, hogy túl veszélyes? -kérdezte Liliom az úrnőtől.
-Egyáltalán nem. Ha óvatosan haladunk lefelé, még piszkosak sem leszünk. Csak arra vigyázzatok, hogy ne érjünk hozzá a falhoz!
*Ezzel megkezdte a leereszkedést a mélybe, melyet pár pillanat múlva egy huppanó test hangja követett az egyik helyiség kandallójában. Az előtte elfojtott halk sikoly miatt a kísérői aggódva gyűltek a rés köré.
-Nem esett bajod?
-Legyetek üdvözölve! -mondta örömmel teli hangon a hamuból kikászálódó azoknak a jelenlévőknek, akik ha még nem hallottak Evolyran harmadik valda csoportjáról, a fekete tündérekről, most a megbeszélésen értesülhetnek róla- Mielőtt elkezdenénk a nagyobb dolgok megvitatását lenne egy javaslatom. Ki kéne bővíteni ezt a házat. Tudom, hogy a kémek elleni védelem nagyon fontos... -biccentett oda Theodornak- ,de csinálhatnánk rá még egy bejáratot. Egy kényelmesebbet, és amit biztosan el tudunk látni a kellő óvintézkedésekkel.
*Ahogy leporolta kicsit a szárnyait már látszottak is alatta a világító foltok, melyek újra fényt kapva fokozatosan elhalványultak.
-Myramyr! -a kecses kacsóját végig húzta a feje búbjától a cipőjéig, hogy a varázs ige hatására teljesen megtisztuljon az imént őt belepő koromtól, hogy teljes fényében hallgassa a válaszokat.
Vissza az elejére Go down
Antonius fejedelem
Fejedelem
avatar

Hozzászólások száma : 284
Age : 39
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Nagyúr
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Szer. Szept. 24 2014, 11:44

*Egyedül érkezett, de útközben végig magán érezte a távoli kíséret szemeit. Tudják, hogy hova megy, hogy miért, lelkét elveszejtették, kiűztek belőle szinte minden emberséget, irányítják és mégis, nem bíznak benne. Ez a találkozó sem a saját ötlete volt, "de el kell menni", mondták, kiismerni jobban a vezéreket. Aztán ki tudja, a következő alkalommal az ő palotájában szolgálnak fel nekik méreggel kevert italokat.
Az "ő" várában. Melyet szintén már nem Antonius irányít, hanem a háttérből a dagorladiak.
Lovát ő sem kötötte ki, minek is, ha elkóborol, a követői biztosan a közelben lesznek és visszahozzák.
A nagyterem fele léptei ugyanolyan határozottak maradtak, de lassúdni látszottak.*
~Mit keresek én itt. Miért csinálom ezt?~
*Ha egy, Fehértorony-várában tanyázó dagorladi is hallotta volna gondolatait, bizony eléggé meglepte volna, hogy az emberek fejedelmének még mindig vannak saját gondolatai önmagáról.*
Belépve az ajtón, rögtön a tűzhelynél zajló események ragadták el figyelmét. Arcvonásai meg sem rándultak, a tisztálkodó valdára pillantva, fejében azonban feléledni látszott egy szintén korommal betemetett emlék a Merenhy úrnőről és az ők kis fogócskájukról Liantassë lankásán. Szemei már-már felderülni látszottak, de amint a koromtól megtisztult úrnőre tekintett, homlokára ború telepedett. Az úrnő is más, ő  maga sem a régi, talán az emlék sem igazi.*
-Úrnő! Uraim!
*Az utóbbiak fele közelítve az ismerős melletti idegen arcot kezdte vizsgálni. Az övé lehet a sárkány, amelyet a távolból látott a magasba emelkedni. Szóval a sárkánylovasok élére is új vezető állt, akárcsak a tündérekére. Ezt nem gondolta, valahogy nem is számított rá, hogy ide ma érkezik sárkánylovas. Hiába, hogy az ő emberei közül is kerültek ki egy néhányan, mindig távolállóknak érezte őket. Meglehet, hogy a régi, fiatal vezér, ki legtöbbször nem jelent meg a gyűléséken volt az oka, de az is lehet, hogy csak ő gondolta így, hogy e nép napja lenyugvóban van. Hát úgy néz ki tévedett. Az új vezéren jól látszik, hogy nem most jött le a falvédőről.*
-Üdvözöllek kapitány,  Antonius vagyok az emberek vezetője.
*A hivatalos kézfogás után Tifar fele fordult.*
-Jó újra látni téged. Bizony rég találkoztunk.
*Hihetetlen, de ma már a második emlék rohanja le elátkozott elméjének dagorladi barikádjait. Egy mágus nő képe tűnik fel előtte, kivel nem sokkal Dreamien látogatása után beszélgettek Fehértorony-várában egy évvel ezelőtt. Aredhel. Mennyire másképp alakulhatott volna minden, ha nem hagyja távozni oly könnyen akkor.*

_________________
Senki sem születik gonosznak, a környezete teszi azzá.
Vissza az elejére Go down
Glorien
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 121
Age : 128
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Csüt. Szept. 25 2014, 14:14

*Glorien lépked szép lassan, hiszen kapott egy üzenetet miszerint a klánvezérekkel itt fog találkozni. Tulajdonképpen így személyesen csak egyet ismer. Illetve kettőt. Antomiust és Mitryast. Belépett a vezérek házába és körültekintett. Hiába ő sem régóta klánvezér és mi tagadás ide még nem tette be a lábát, hiszen nem volt rá szüksége és az egyéb dolgok sem ide vezették. Sajnos kicsit aggasztja Aldo, hiszen őt még mindig keresik a herceg meggyilkolása miatt és mióta visszatértek Lanuriáról őt is zaklatják a herceg eberei, miszerint nem hisznek neki és rajta keresik a mágust. Természetesen jogosan, hiszen Aldo nála van, noha szeret elkószálni, mint például most és ilyenkor Glorien nagyon aggódik, hiszen újra rendben van köztük minden és éppen nagy a szerelem. Aztán hallotta bentről a kis társaságot és belépett. Nyilván elég feltűnő jelenség, uszályos halvány kék ruháját húzza lassan maga után, hajában apró fonatok, ahogy az elfeknél ez szokás. Nyakában nyaklánc, karján karkötő és a kék szemei csak úgy ragyognak ebben a ruhában. Hasa már kicsit kikerekedni látszik, már nagyobbacska a baba.*
- Szép napot! A nevem Glorien.
*Köszönt és körbenézett. Antoniuson elidőzött a tekintete, nem igazán kedveli, hiszen Neloradban miatta kellett Aldoval való kibékülését megszakítani. Ő miatta majdnem megerőszakolták a katonái és ő miatta majdnem meghaltak. Gyorsan elfordította a fejét és szemügyre vette az apró hölgyeményt. Jó emlékszik arra, amikor egy tündér fiúcskával barátságot kötött. Lyllen nagyon aranyos volt vele és eme aprónépet akkor a szívébe zárta. Ez a kis hölgy is barátságos, mosolygós volt. Így ő is rámosolygott. Elvégre a hölgyek tartsanak össze. Aztán egy kissé idősebb férfit nézett, őt beazonosította Dreamiennek, hiszen róla már hallott. Elég sokat. Tovább nézett, ahol ismét egy férfit  látott, noha ez a férfi ereje teljében volt és nagyon is vonzó. Nyilván ő sárkánylovas vezér. Mosollyal nyugtázta, hogy talán nem is olyan rossz ez a társaság. Antoniust leszámítva, akinek soha nem tud majd megbocsájtani. Aztán várta ő is a reakciókat, bemutatkozásokat, hiszen tényleg innen most csak Antoniust ismerte, nyilván a myrte még nem ért ide. Noha őt sem kedveli annyira hiszen ő volt élete első szerelme, aki nagyon csúnyán átverte Hiswa miatt. De a lányra nem haragudott, hiszen ő nem tudott Glorienről. Sőt azóta barátságban vannak.  Így kicsit félt is a myrte vezértől. De ezek mind még Álomfalván történtek, talán azóta más lett.*

_________________
Egymásnak voltunk teremteve. S megtaláltuk egymást... mindketten tudtuk, hogy ezentúl örökre együtt kell maradnunk.
Vissza az elejére Go down
Mitryas Hythamorys
Myrte mester
avatar

Hozzászólások száma : 592
Age : 231
Hírnév : 12

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Nagyúr
Rang: Illúziómágus

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Hétf. Szept. 29 2014, 18:19

//Vezérek játéka.//

Napokkal ezelőtt kapta a hírt a vezéri kar gyűléséről, ám idejét csupán kost látta elérkezettnek az érkezésnek.
Volt még egy, s más ügye idejövetelét megelőzve, ami koránt sem volt halasztható. Többek között annak a felettébb kihívóan és tiszteletlenül viselkedő elfnek a nyomát kutatva, ki már nem egy ízben zavarta meg még saját otthonában is.
Azonban a vezérek gyülekezetének oka is nagy fejtörést okozhatott volna neki, ha történetesen nem felkészülten érinti a dolog, hiszen valljuk be, mostanság igen csak nyílvánvalóvá kezdett válni az a tény, hogy Dagorlad határain belül finom mozgások észlelhetőek.
Mindig is tudta, hogy csak idő kérdése és az oly sokszor ellenségesen fellépő ország újra mozgásba lendül a környező birodalmakkal szemben. Mitryas mégsem aggódott emiatt, mivel saját földjén ember legyen a talpán, ha egy dagorladi is képes volna ép bőrrel befészkelni magát kémkedés céljából. Természetesen erre nem túl sok esélyt látott, mivel köztudottan a myrték területei nem tartoztak az olyannyira vágyott, megszerzendő területek közé, melyet Eloyah nagy gonddal igyekezett megkaparintani.
A myrték mestere még efölött sem siklott el soha, hiszen nem volt az a fajta, aki teljesen "elszáll" a hatalom bűvöletében. Neki a népét kellett vezetnie, méghozzá a lehető legjobb úton a felvirágoztatás felé.
Gondolataiból végül egy a lova elé lépő katona zökkentette ki. Mitryas megemelte kezét, megálljt parancsolva ezzel a mellé ugrató myrte harcosokra.
- Megbocsáss Mester Uram, de a meghívás szigorúan csak a vezérekre terjed ki. Megkérlek, hagyd hátra kíséreted! A Vezérek Házának katonai védelme elegendő a védelmetekre.
Mitryas egy pillanat erejéig elgondolkodni látszott, majd beleegyezően bólintott, s egy pillantása elég volt kíséretének döntésének megértetéséhez.
Így szállt le hátasáról és lépett be eztán a Házba. Nem kellett kószálnia megszámlálhatatlan mennyiségű ajtók sokasága között. A gyűlés terme célirányosan épp az útjába esett.
Egy lassú sóhajtás kíséretében lépett be a helyiségbe. Első pillantás közben látta, hogy régi és új, még általa nem ismert személyek várakoztak odabenn. Majd tekintete a kék uszájos szépségre esett. Persze, hogy felismerte már az első pillanatban az elf nőt, kinek bája már messziről sugárzott mindenki felé.
Határozott léptekkel indult meg Glorien felé, s kissé meghajolva, óvatosan megfogva kezét lehelt csókot az elf kézfejére. Felegyenesedve nézett a ragyogóan tiszta lélekről árulkodó szemekbe mielőtt megszólalt.
- Örülök az újbóli találkozásnak Glorien. Találkozásunkat évekkel ezelőttre tudnám csak tenni, miután eljöttünk Álomfalváról. Ennek ellenére most nagyon is örülök, hogy téged is itt talállak a régi ismerőseim, sőt... barátaim közül.
Eztán a többi vezér felé bólintva gyors üdvözléssel jelezte azon szándékát, hogy hamarosan rájuk is sort kerít, amint végzett a beszélgetéssel rég nem látott, és igen csak régi emlékként fennmaradó, egykori szerelmével.
Ajkán halovány mosoly suhant keresztül a gondolattól, hogy bezzeg Glorien bizonyára nem volt tudatában Álomfalván a myrte érzelmeinek irányába.
- Egyben gratulálok is a vezéri kinevezésedhez.
Némi hallgatás után, és persze a nő szavai végeztével szólalt meg ismét.
- Majd később szeretném, ha mesélnél arról, mi is történt veled az elmúlt évek alatt.
Szavai végén utalóan pillantott le a kerekedő pocakra, hogy erről is szeretne hallani valamicskét.
Vissza az elejére Go down
Dreamien Tifar
Mágus vezér
avatar

Hozzászólások száma : 1188
Age : 37
Hírnév : 63

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Isthar

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Kedd Szept. 30 2014, 08:26

*A mágusvezérnek nem kell soká várnia. Jószerivel a teremben található hatalmas, kör alakú asztalhoz le sem kellett ülnie, de nem is tette volna meg, hiszen nem fáradt el.
Az első belépő egy számára talán kevéssé ismert férfi, a sárkánylovasok új vezére.
Azt mondják, egykoron mágus volt, s Tifar ebben egyáltalán nem kételkedik. Mielőtt megérkezett volna, igyekezett minden nép vezéréről tájékozódni, s ebben Armin Blackwood jó segítségére volt neki.
A tiszta, meleg tekintetű isthar viszonozza a mosolyt, s odalép Drakonhoz.
Jobbját nyújtja neki, mint férfi a férfinak, s mint vezető a vezetőnek.
Botja eközben még mindig baljában leledzik, s nem is tervezi letenni, csak ha leülnek majd.*
- Hoztak az istenek, Theodor Drakon! Akkor használjuk ki a lehetőséget, s pótoljuk.
Úgy hírlik, a lovasok méltó vezetőre leltek személyedben.
*Nem is kell soká várniuk a következő érkezőre, aki egy tündér. Tifar már értesült róla, hogy Flow immáron nem vezeti tovább apró termetű népét, amit szintén szívből sajnál, ám tudja, a kis tündér apró vállain bizony sok teher nyugodott.
Dreamien biccent az üdvözlésre, majd mosolyogva az ajtó irányába mutat.*
- Úgy vélem, akad már kényelmesebb bejárat is, Merenhy-úrnő.
*Aztán lassú léptek koppanásai kíséretében immár egy újabb vezér jelenik meg. Őt már személyesen is ismeri az isthar. A barna szemek számára a férfi most még nyúzottabbnak tűnik, mint utolsó találkozásukkor.
Kutató pillantással mélyed Antonius szemeibe, amikor kezet fog vele, de halvány mosolyra azért húzódik szakálla.*
- Bizony régen, Antonius. Azóta történt egy, s más.
*Utal Etele Barlonra. Az idő nagyon gyorsan halad. Halálos ellensége immár a föld alatt nyugszik, s magával vitte mindazt a sötétséget, ami oly sokak életét keserítette meg.*
- Hoztak az istenek, Glorien!
*Nem éri váratlanul az uszályos ruhában érkező tünde úrnő fenséges látványa. Szomszédjai, s felesége, Ninquë révén, akire feltűnően emlékezteti az úrnő, egyébként is nagyon jól értesült az elfek területén folyó eseményekről.
Az utolsóként érkező mesterről, Mitryasról sem feledkezett el. A mester, akivel már vívtak együtt csatát, s akivel nem is olyan régen épp a fürdőkben találkozott, talán legrégebbi ismerősének számít a vezérek között.
Amikor mind megérkeznek, s lefolynak az első üdvözlések, úgy véli, érdemes megemelni hangját.*
- Bocsássatok meg, de ha már mind itt vagyunk, úgy vélem, időszerű még egy lényeges óvintézkedést végrehajtani.
*Ezzel botját a terem földjére koppintja, majd karjával kört rajzol le.*
- Lum-ambalo!
*A fény, amely egy pillanatra szétterjed botjának végén helyezkedő gömb alakú hegyikristályból, a falakban vész el, de egyúttal a helyiség és a vezére biztonságát hivatott szavatolni.
Avatatlan fülek, titkos behatolók ellen is óv a Vezérek Házának büszke őrsége mellett is.*

_________________
Mindenki lelkében ott a fény.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Theodor Drakon
Sárkánylovas kapitány
avatar

Hozzászólások száma : 13
Age : 407
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Sárkánylovasok
Beosztás: Mágus
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Pént. Okt. 03 2014, 20:35

Drakon elégedetten nyugtázza, hogy Tifar férfiasan, de nem csak illően, hanem nyitottan is fogadja őt. tekintete és testtartása egyenes férfiúra enged következtetni, ami megerősíti Drakon híreit a mágusvezér személyéről. Amint kezet ráznak, máris felvetül a sárkánylovasokkal szembeni megújult figyelem kérdése.
- Az elismerésed Evolyran népeinek reményteli elvárását közvetíti felém. Magam is úgy vélem, bőven időszerű volt már a vezetőváltás Elroanban. Felderítőim jelentései a Birodalmon innen és túlról is ezt erősítik meg, de most itt nem részletezném.Örvendenék, ha nem kellene meggyőzzelek erről!
Nem is mond többet, ehelyett a kandalló felé fordul. Éles fülei még érkezése előtt jelzik a csacsogó, locsogó tündérúrnő érkezését, aki a megszokott fényesség és béke helyett kormosan és enyhén morcosan érkezik a kéményből. Meghökkenésében akaratlan félmosolyban kibukkan a foga fehérje az aprónép felé. A korholás csak fokozza a hatást, pedig terveivel nem egyezik a mosoly a vezérek felé. Drakon mindig is híresebb volt a szigoráról és következetességéről, mint a kedvességéről, vagy mosolyáról. Mégse sikerül elfojtania, ehelyett széles karmozdulattal szól a kis hölgyhöz:
- Te is légy üdvözölve, Zaphira Úrhölgy! Szerintem az egyenesen a kéményen keresztül való járás éppen hogy kedvez a kémkedésnek, persze kérdés, hogy melyik oldal tehetsége ez. Csatlakozom Tifar mágushoz, és annyit jegyeznék meg kissé korholó szavaidra, hogy a kényelmesebb bejáratokat, mi egyszerűbb módszerekkel óvjuk.
A merenhy úrnő látványos bűbája után hirtelen fogyott el a mosoly az arcáról, amint belépett az emberek búskomor, és láthatóan valahol belül, mélyen egészen máshol járó vezére.
Hivatalos üdvözlés és kézfogás közben csak ennyit jegyez meg a parancsnok, minden figyelem felkeltés nélkül, akár magának:
- Szeretnélek jobban megismerni Antonius fejedelem! Részemről örvendek a találkozásnak!- Szeme semmit sem árul el, míg fürkészőn tekint a férfiéba, addig fogva a kezét, hogy észrevétlen maradjon, ahogy olvasni próbál benne, mint egy könyvben.
Aztán a belépő gyönyörű elfen elidőzve még inkább összeszűkül a szeme. Ahogy lassan lépked, azon a híren gondolkodik el, hogy talán köze van a herceg gyilkosához, akit talán közelről ismer. Ha így van, vajon politikai indíték, vagy egyéb indulatok és érdekek rejtőznek-e emögött? Vajon fedezi-e?
~ Egyszer minden titokra fény derül~ ezért elhessegeti a gondolatot. A mosoly viszont már megsemmisült a kék pillantásban. A köszöntése hivatalos, az asszonyi szépség sem érintheti meg mélyen a páncélon át. Boka csattintás, és biccentés, ahogy közelebb lép, annyira, amennyire a folyton nyüzsgő Zaphirához nehezen lehet:
- Neked is ragyogó napot, Glorien úrnő! Szívből örülök! Theodor Drakon parancsnok vagyok Elroanból.
Ha Glorien a hivatalosságot a hölgyeknél szokásos, nőies kézcsókkal is megtoldaná, csak ki kell nyújtania a kezét.
A sóhajjal érkező myrte mestert is láthatóan lenyűgözi az elf szépség és tiszta ártatlanság kisugárzása. Itt a régi ismeretség el is vonja a többi társaságtól az érkezőt, így alkalomadtán Drakon elsőnek lép a férfi elé, bemutatkozni és köszönteni.
Ha túl esnek ezen, várakozással tekint körbe az összegyűlteken. Szeretett birodalma aktív vezetői közül kik tartják valóban fontosnak a közvetlen kommunikációt és a személyes találkozást, egyáltalán az Evolyrant érintő témák felvetését, ha mégoly kényesek is.
Elégedettnek részben volt mondható, eme nagy hatalmú népek vezetőit látva.
Az isthar védő varázslata után leplezetlen kíváncsisággal és türelmet mímelve fordult a többiekhez, szája sarkában a mindig bujkáló mosoly lazított valamit a katonás viselkedésén:
- Akkor hölgyeim és uraim, akár bele is vághatnánk! csak el ne kapkodjuk, ha már ilyen nehezen valósul meg a találkozásunk.

Vissza az elejére Go down
Zaphyra
Merenhy úrnő
avatar

Hozzászólások száma : 62
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Tündérek
Beosztás: Bűbájos
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Szomb. Okt. 04 2014, 12:34

A kék szárnyú tündér szemeit az ajtóra függesztette, mialatt a sárkánylovasok kapitánya és a mágus vezér megoldotta sikeresen az általa felvetett nehéz helyzetet. Mintha oda sem figyelt volna közben és szavaik elmentek volna a füle mellett, pedig nagyon is figyelt. És várt, hogy valaki belépjen és elterelődjön a figyelem arra a valakire.
Amikor Antonius belépett kedvesen mosolygott rá és szinte ki tudott volna ugrani a bőréből örömében. Nem is rejtette véka alá az ide-oda repkedő úrnő, megállt a levegőben előtte szárnyait csapkodva és úgy nyújtott kezet.
-Szia! Zaphyra vagyok. Azt hiszem, épp szomszédok vagyunk. Nagyon örvendtem.
*Miközben üdvözölte picit jobbra-balra libegett a levegőben és csak akkor marad abba teljesen a mozgása, ha Fehértorony várának ura megrázza a kis kezét. Közel mellmagasságban csapkod, így az érkezőnek fejjel lefelé kell néznie, ám ami még szokatlan lehet, hogy nem csak arra vigyázzon, hogy a másik keze jóval kisebb, de mereven tartja rézsútosan lefelé. A mozdulatban még gyakorlatlan lány nincs felkészülve, hogy rossz tartása miatt nem csuklóból fogja megrázni a másik kezét, hanem vállból mozgatja a karját.
Nem ez az egyedüli meglepetés, amivel szembesülnek a terembe lévők. Miután a ceremoniális bemutatkozásnak vége, hatalmasat fúj a kis valda, mintha valami hatalmas izgalom múlna el benne, viszont a kifújt levegő aranyló tündérport hoz Antonius szemébe, mely még félúton semmivé foszlik. Remélte újdonsült barátnője, hogy ezzel a kis csínnyel sikerült egy kis vidámságot csalnia a gondterheltnek tűnő férfi arcára.
Ha valaki tekintetét nem ragadja meg a következő érkező, akkor a sheldék urának háta mögött rejtőző tündér arcán egy groteszk fintort lát átsuhanni, mielőtt újra kikukkantana a hatalmas test mögül. Csak a bölcs istenek tudják talán, hogy mi lehet az oka ennek a tünékeny felhőnek.
Utána viszont már meg sem látszott rajta. Önfeledten integetett a tündék vezetőjének, hiszen igaz, a nők tartsanak össze.
-Szia Glorien!
*Hamarosan megérkezett az utolsó meghívott. Az illuzionista varázslatokban jártas nép legkiválóbbika úgy tűnik, szintén nagy súlyokkal a vállán érkezett. A Merenhy egyik kezével az állát simogatva, másikkal a könyökét megtámasztva fel s alá a levegőben az emberek vezetője körül körözve, a maga szerény képességeihez mérten igyekezett komoly tekintettel. Majd mikor az egykori szerelmesek üdvözlete befejeződött jócskán eltávolodott tőle és Mitryashoz fordulva így szólt:
-Helló! Zaphyra vagyok, Lillen és Flow utódja. -nem tudta, milyen sűrűséggel érik el a szövetségeseket az ő ünnepeik híre. Elég zártan élnek és talán nem értesült mindenki, hogy az istenek szeszélyéből az első fiú vezetőjük után még egy évig újra megkapta tőlük a fénytündér a megtisztelő posztot, mielőtt az idei furcsa tópari alkalmon őrá nem került a választás. Így a biztonság kedvéért mindkettejük nevét megemlítette.
-Remélem, jól ki fogunk jönni. -mondta vagy öt lépés távolságból mindig a myrthé felé nézve. Az állát piszkáló jobbja most kézfogásra nyúlt, miközben baljával továbbra is a könyökét támasztotta. Így ha elfogadja a kézfogást, az apró termetű úrnő válla is igen látványosan mozog fel-le, jelezvén, hogy még mindig nem fejtette meg eme mozdulat eleganciáját.
Ez után a mágusok vezére megtette a maga óvintézkedését, miközben Drakon is már várta, hogy bele vethessék magukat a feladataikba. A maga részéről is így gondolkodott, bár valamiért az az érzése támadt, a jelen lévők még nem is vették észre azt a szörnyű veszélyt, mellyel meg kell küzdeniük minél hamarabb, egy percig sem tétlenkedhetnek. Országuk, Evolyran Szövetsége forog veszélyben.
Vissza az elejére Go down
Antonius fejedelem
Fejedelem
avatar

Hozzászólások száma : 284
Age : 39
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Nagyúr
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Csüt. Okt. 23 2014, 21:45

*Az érkező Glorienre tekintve egyik peremszélen levő vár képe rémlik föl előtte. Bár nem tudja mihez kötni sem a személyt, sem a helyet azon kívül. Ha valóban az a hely, amire gondol, Nelorad, akkor annak már amúgy sincs jelentősége, hiszen egyik jelentésben olvashatta, hogy jó ideje tűz martalékává lett a vár. Röviden üdvözli végül Glorient, majd az érkező mestert. Tifarnál és Drakonnál kissé elnyúlik a kézfogás, de arca ugyanolyan érzelemmentes marad. Meglepnie a tündér hölgynek sikerül kis mágiával, de legalább széles mosoly húzódik szájára, még ha erőltetett is.
Figyelmesen követi szemeivel Dreamien varázslását, majd Drakon szavaira ő is bólint egyet a nagy asztalhoz lépve.*
-Valóban kezdhetnénk már! De mivel is? Változott néhány dolog a háború óta. Igaz, hogy teljesen eltűnt az a bizonyos vérszívó faj Evolyranról azóta?
*Kérdezte, mint aki arra vár, hogy meggyőzzék, bár elég jól tudta, hogy Dagorlad földjén még mindig akad egy-két kósza vámpír, köztük az egyetlen életben maradt úrnő, Seyla Vulfia is.*

_________________
Senki sem születik gonosznak, a környezete teszi azzá.
Vissza az elejére Go down
Glorien
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 121
Age : 128
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Pént. Okt. 24 2014, 10:28

*Figyelte a népet, hiszen most tulajdonképpen ő sem tudta, hogy miért lett összehívva ez a társaság. Aztán Mitryastól földbegyökerezett a lába. Valami rémlett neki, hogy Hiswa mesélte, hogy az emlékei törlődtek, de erre nem volt felkészülve Glorien.*
- Barát?
*Nézett rá nagy szemekkel.*
- Meséljek neked? De Mitryas...
*Habogott. Hiszen ők ősellenségek voltak Aldoval és tudta, hogy Galwor létezik, noha a terhességét még nem kürtölte szét, noha eme találkozás után felesleges is, hiszen a vezetők most már tudják. Aztán kissé félre nézett, sóhajtott egyet.*
- Jól van Mitryas. A találkozó után ráérek egy kicsit beszélgetni.
* Csak remélni tudta, hogy Aldoval majd ez idő tájban nem futnak össze, mert az, amit kapna Mitryas lehet nem tenné zsebre. Noha ez a kedvesség volt az, ami annak idején Álomfalván megfogta az elfet. Nagyon szerette a myrtét, aki elárulta egy másik nő miatt. Soha nem tudta, hogy a férfi mit is érzett régen iránta. Csak azt tudta, hogy Aldo kiállt mellette és egy jókora pofonnal válaszolt Mitryasnak. Közben figyelme nem lankadt.*
- Tudtommal Antonius eltűntek. Noha! Tudom, hogy nem tőlem várja a tanács ezt a kijelentést,de megteszem. Úgy gondolom, hogy vissza kéne őket hívni. Nagyon nagy hasznunkra lennének. Elég nagy hatalmuk van,  és erősek is. Mi több tekintéllyel bírnak. Szerződést kötünk velük, hogy Evolyran népét nem bántják, itt nem vadásznak, ha még is elpusztítjuk őket. Fölényben vagyunk.
*Kicsit elgondolkozott és egy sötét mosoly suhant át arcán.*
~ Ha élne Seyla jó lenne! Ennél több nem is kéne nekünk.
* Kék szemei egy pillanatra feketére váltottak, noha ez talán senkinek nem tűnt fel. Talán csak annak aki nagyon is szemfüles. Lehet, hogy a leendő férje hatása? Vagy annak idején, amikor az a boszorkány ápolta az eszméletvesztés közben, találkozott valakivel, aki megváltoztatott benne valamit? Gloriennek van egy sötét titka, amit még Aldo sem tudott. És ha alkalma lesz rá Seylának elmondja majd.*

_________________
Egymásnak voltunk teremteve. S megtaláltuk egymást... mindketten tudtuk, hogy ezentúl örökre együtt kell maradnunk.
Vissza az elejére Go down
Mitryas Hythamorys
Myrte mester
avatar

Hozzászólások száma : 592
Age : 231
Hírnév : 12

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Nagyúr
Rang: Illúziómágus

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Vas. Okt. 26 2014, 14:49

Beleegyező bólintással jelezte az elfnek, hogy áll elébe annak a bizonyos beszélgetésnek. Úgyis sok dolog történt az elmúlt év folyamán, amire ugyancsak szeretne ő maga is választ találni. Első sorban arra, hogy mit is akarhatott a kastélyába betörő elf nőszemély, s vajon van-e bármilyen köze ottlétének az elfek vezetőjéhez? Erre az utóbbira, nem hitte, hogy valaha is választ remélhet.
Gondolataiból viszont szinte azonnal kiszakította az a néhány mondat, melyet Antoniusék váltottak.
~ Vámpír? Álomfalva óta nem volt hozzájuk szerencsém.~
- Arra céloztok, hogy Evolyran falain belül egy kontrollálatlan vérszívó faj lapult meg eddig úgy, hogy a tanács lényegében nem is tudott róluk?
Szemöldöke kérdőn emelkedett meg, mikor Glorienre, majd Antoniusra terelte pillantását.
- Azt hittem, hogy fajuk Álomfalván maradt, s talán végleg eltűnt halandó világunkból.
Pár lépéssel Dreamien mellé érve szólalt meg újra.
- Az elfeken és az emberek népein kívül volt más is, kik tudtak a vérszívókról és elfelejtették megemlíteni ezt a jelentős veszélyforrást a myrtéknek?!
Hangjában már nem volt egy fikarcnyi kedvesség sem, csupán a rideg kérdőre vonás.
Nem is lepődött meg magán ettől a myrte mester, hiszen Soreley óta, gyakran fordult ki már önmagából. Mintha a "fekete myrte" nem enyészett volna el teljesen. Habár már maga a visszaváltozásának ténye is lehetetlenség volna, mégis vmilyen oknál fogva szinte eredeti énjében állhatott most itt. A harcok végére nem is emlékezett tisztán, hiszen helyenként csak a ködhomályos foltok telepedtek meg emlékezetében. Valahogy nem is akadt olyan, aki felfedte volna előtte, az ott és akkor történteket.
- Nem szeretném, ha azt hinnétek, hogy a háború okozta sebek nem érintik mélyen népemet is, viszont lényegesnek tartom jövőnk szempontjából a vámpír kérdést, hiszen ez olyasvalami, amiről ha nem beszélhetünk múltidőben, akkor csúnya irányba fordulhat a birodalom jövője. Feltéve, ha valóban nem beszélhetünk a dologról pusztán múlt időben. *kis szünet után még hozzá tette:* - Soreleyről utána is beszélhetünk.
Körbenézett a társaságon, hátha van, aki ellenezné a dolgot, és csak várt, hogy kitől hall bárminemű magyarázatot.
Vissza az elejére Go down
Dreamien Tifar
Mágus vezér
avatar

Hozzászólások száma : 1188
Age : 37
Hírnév : 63

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Isthar

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Hétf. Okt. 27 2014, 09:13

*A hosszas ismerkedés, bemutatkozás szükséges volta megkérdőjelezhetetlen volt, ezt Tifar is elfogadja. Többségük az elmúlt évek során került a népek vezetői rangjába, amely a mágusvezér számára inkább jelent vég nélküli szolgálatot, mint valami hatalmi trónust.
Az isthar, amikor csak teheti, külső szemlélőként vesz részt a dolgokban, így tett a varázslat előtt is, amikor éppen nem mutatkozott be neki senki, s ő sem üdvözölt senkit.
Nem mondhatni, hogy a mágusvezér számára nem történtek változások.
Ő találkozott már Antoniusszal, de hallott a viszályról a seldëk körében Kegyetlen Liana és Antonius fejedelem között is.
Ahogy volt szerencséje tájékozódni az előző elroani vezér és a mostani közötti váltásról is, s biztosan tudja, hogy Lyllen és Zaphyra előtt már Flowval is jó kapcsolatokat ápolt. Még azokban az időkben, amikor Orin is Evolyran élén állt.
A védelmi varázslatot követően azonban Theodor Dragon az első, aki tettre készen vágna a dolgok közepébe.
Antonius kijelentésére pedig a mágusvezérnek eszébe jut a találkozás, s a harc Soreleyben.
Ott egy Aventhis nevezetű vámpírral küzdöttek vállvetve.
Azonban arról nincs tudomása, hogy Antonius honnan tud a vámpírok létezéséről, azokról, akik olyan jól őrizték titkaikat, hogy az evolyrani népek nem is nagyon értesültek létezésükről.
S íme, máris az első ellentét a vélemények között, ugyanis az istharnak a háta közepére sem hiányoznak a vámpírok.
Kárhozott, sötét lények, akik mások életén élősködnek.
Mégis, az első szavak Mitryasnak szólnak.*
- Kedves mester! Arra kérlek, uralkodj indulataidon! A Tanács hosszú ideje nem ült össze, mint láthatod, jelentős változások voltak, ha úgy vesszük, csaknem minden nép élén legalább egyszeri vezetőváltás ment végbe, nem is beszélve a háborúról.
Mindannyiunkat megviseltek az akkor történtek, népeink sorai közül sokan estek el védve ezt a világot, éppúgy nehéz idők nekünk azok, mint neked.
Személy szerint abban a háborúban én harcoltam egy vámpír mellett.
Igen, Mitryas, az a vámpír a mi oldalunkat erősítette, míg el nem esett…
*Ezzel kihúzza magát, s egyenes tekintetét végigjáratja az egybegyűlteken. Komoly arca most kevésbé kedves.*
- Azonban, ha többen éltek is népünk körében, részemről jónak tartom, ha már eltűntek a Birodalom határai közül.
Nem tartanám jó ötletnek visszaengedni őket, vagy szövetkezni velük. Kárhozott lények ők, kik a sötétséget hordozzák magukban, amely sötétségből így is akad épp elég ebben a szövetségben.
Ha léteznek még, csekély számuk sokat nem lendíthetne rajtunk, azonban mi gátolná meg őket, hogy ha beengedjük őket, titkon, rejtve a Tanács szemei elől, nem szaporodhatnának kárunkra? S abba, hogy az esetelgesen emlegetett szerződést felrúgva oda álljanak, ahol jelenleg is vannak?
Félek, kígyót melengetnék keblünkön egy ilyen döntéssel.

_________________
Mindenki lelkében ott a fény.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Zaphyra
Merenhy úrnő
avatar

Hozzászólások száma : 62
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Tündérek
Beosztás: Bűbájos
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Szomb. Nov. 01 2014, 20:29

Zaphyra fellelkesült, mikor a dolgok közepébe vágása felvetődött, és a sheldék fejedelmének háta mögül kirepülve már jelentkezett is annak rendje, s módja szerint. Neki igen fontos témája van, ám fedezéke jóval hamarabb kapcsolt és jelentkezés nélkül felhozta azt, mely -utóbb úgy tűnik- mások számára sokkal fontosabb, mint a Birodalom rendje számára oly fontos téma. Nevesül a vámpír kérdést.
-Vámpírok márpedig nincsenek! -mondta halkan, s rázta meg a fejét jobbra-balra a merenhy, de úgy tűnik, hogy nem sokan figyelnek rá.
A mágiátlan kérdésére azonnal a társaság másik hölgy tagja ragadja a szót, s látva a valda, hogy mennyire figyelmen kívül hagyták a jelentkezését, inkább lentebb engedi a kezét és a körmét rágcsálja türelmetlenségében, hogy ő is szóhoz jusson.
Glorien felvetésére a téma visszavonhatatlanul napirenden maradt. A mester felelősségre vonására pedig ismét hevesen kezdte rázni a buksiját. Már közel a csillár magasságában járhatott, de így sem tudott tekintéllyel a többiek fölé nőni, de ujjait harapva fejével jelezte, hogy ő bizony egy percig nem titkolta el szövetségese elől, hogy a vámpírok nem léteznek. Ezeket csak pár rakoncátlan idősebb vámpír találta ki, hogy ijesztgesse a fiatalabb, tapasztalatlanabb társait.
-Nem titkoltuk el. -mondta nagyon vékony hangon, szinte csak magának- De ha végeztünk ezzel a témával...
*Várta, hogy félbe hagyott mondata felkelti-e az érdeklődését valakinek. Sok népnek kitűnő a hallása és talán amellett, hogy mindenki igyekszik a másik kárára megragadni a szót, majd csak feltűnik valakinek. És akkor végre újra figyelnek rá.
Vissza az elejére Go down
Theodor Drakon
Sárkánylovas kapitány
avatar

Hozzászólások száma : 13
Age : 407
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Sárkánylovasok
Beosztás: Mágus
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Szer. Nov. 05 2014, 16:52

A dolgok egyszerű folyásánál fogva fel is merült az első téma, mely rögtön megosztotta a társaságot. Belsőjéből ismét türelmet s béketűrést merítve csendesen végigvárta, míg ki hevesen, ki tényszerűen reagált a vámpírtémára. Arca meg-megfeszült közben, jelezvén, hogy gondolatai cikáznak a homloka mögött.
Amikor idejét érezte, így szólt:
- A vámpírok nem is olyan kicsiny csoportjáról érkeztek hozzám is jelentések. Amelyeket megosztani itt most nem kívánok.
Megvárta, míg mindenki biztosan rá figyel, csak akkor mondta el a véleményét:
- Azok alapján a véres jelentések alapján Evolyran érdekét abban látom, ha egy se marad közülük. Lehetnek bármilyen kiváló harcosok, az ösztöneik, az önfenntartásuk nehezen engedi kordában tartani életvitelüket. Ez az oka, amiért népeink közötti szövetséget elképzelni nem tudok. A másik dolog, ha létre is jött volna, vagy lehetőség nyílna kipróbálni, még nagyobb veszélyt látok ebben az erejüket és ügyességüket tekintve, ami bizonytalanná tesz, képesek lennénk-e kellő befolyást gyakorolni rájuk.
Kis szünetet tartott, határozott tekintete végigsiklott az egybegyűltek arcán. Zaphyráé és a myrtéé mintha teljes megdöbbenést mutattak volna, melyet elrejteni nem tudtak, vagy nem akartak. Ennyire újdonság volt talán számukra.
Persze, meglehet, hogy Theodor emberismerete téved.
Zaphyra valami másról akart szólni.
Remélte, a lelkesedés az elf úrnő részéről alábbhagy, ezért képes lett volna horror történeteket is megosztani, de nem állt szándékában. Megítélni egy fajt egyetlen képviselője alapján sem lehet. Tifar és Antónius szemét sokáig fürkészte leplezetlenül.
- Célszerűnek tartom kiküldeni lovasaimat, hogy meggyőződhessünk, valóban eltűnt-e a vámpírnemzetség. Ha kívánjátok, azonnal intézkedem, a sárkányom, Fekete Daronar a jelemre vár.
Az ablak felé pillantott, nem gondolva bele, milyen hatással lenne bárkire egy tűzokádó fekete megjelenése. A legtöbben szörnyetegnek tartották, még olyanok is, akiknek az életét mentette meg. Neki az egyetlen elfogadható társa volt és mit sem foglalkozott a mondással, hogy "embert barátjáról".
Vissza az elejére Go down
Antonius fejedelem
Fejedelem
avatar

Hozzászólások száma : 284
Age : 39
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Nagyúr
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   Hétf. Nov. 10 2014, 22:00

*Úgy tűnik a felhozott téma az asztal köré csalta a kis társaságot. Antonius az egyik szék hátán pihentetve kezét. rezzenéstelen arccal bámult végig a vezéreken.*
-Értesüléseim szerint valóban eltűntek eme földrészről. Azt már nem tudom, hogy Álomfalváról vándoroltak ide vagy a világ melyik részéről, de Soreley óta nyomuk sincs.
*Szúrta tekintetét mélyen a mester szemei közé.  Rögtön utána a mellette álló Glorienre pillantott.*
- Úrnő, felvetésed túlságosan is vakmerő, ha szabad így fogalmaznom.  Nem tudom, hogy milyen szinten kerültél  velük kapcsolatba, de ami engem illet, és úgy látom a többiek is ezen a véleményen vannak,  jobb, ha nem eresztjük be újra őket közénk.
*Pár éve volt csak, hogy megpróbálták megszállni Fehértorony várát. Persze nem tudni, hogy Antonius mennyire emlékszik , vagy, hogy egyáltalán emlékszik-e valamire az egészből, hiszen azon az éjjelen halt meg először, s költözött Aldo fivérének a lelke testébe. Mostan, hogy így lélek nélkül, emberi emlékek, érzelmek nélkül kell éljen, szinte felér ez egy második halállal, amely még rosszabb talán, mint ha mélyen a föld alatt lenne eltemetve. Olyan, mint egy bábu, kinek végtagjai szorosan le vannak kötözve, s csak akkor mozoghat, ha a bábmester úgy akarja, és abba az irányba, amelybe ő diktálja. *
-K akarod küldeni lovasaidat?
*Húzta ki székért az asztal alól, Theodorra tekintve.*
- És ha netán Dagorlad földjén fedeztek fel egy vámpírhordát, akkor mit teszel? Lerohanjátok őket ellenséges területen? Nemrég ért véget a háború, s te újra ki szeretnél robbantani egyet?
*Az, hogy háború, meg Soreley, csak távoli fogalmak voltak számára, mint ahogyan távol is maradt annak idején a hordák támadásától.  Akkor megvolt az oka, talán nem is ő ült a trónon, hanem a bitorló Liana, vagy ott volt, csak ezt is kitörölte fejéből Dagorlad? Netán Nibelon, kinek varázslata folytán elfeledett mindent Soreley-ről, mint ahogyan oly sok más harcossal is ez történt? A kellő információval ellátták, mielőtt idejött, aztán a részleteket, ha akarják, hát bogozzák ki az itten levők.*

_________________
Senki sem születik gonosznak, a környezete teszi azzá.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: 02. Vezérek Háza   

Vissza az elejére Go down
 
02. Vezérek Háza
Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
EVOLYRAN  :: EVOLYRAN - A SZÖVETSÉG :: Evolyrani Birodalom :: Evolyran városa-
Ugrás: