EVOLYRAN


 
HomeCalendarGy.I.K.CsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 4. Lélekvesztő

Go down 
SzerzőÜzenet
Mesélő
Játékmester
avatar

Hozzászólások száma : 816
Hírnév : 13

Beosztások, rangok
Nép: NJK
Beosztás: Mesélő
Rang:

TémanyitásTárgy: 4. Lélekvesztő   Csüt. Ápr. 23 2009, 11:10

Evolyran peremét és a Dagorladiak területeit hatalmas hegységek választják el egymástól, mi a Birodalom javára váll, hisz meg kell küzdenie az ellenségnek a szélsőséges időjárási viszonyokkal és az órmótlanul magas hegyek alig alig kijárt útjaikkal. De a megfekedett szívű harcosoknak semmi sem állhat útjába. Portyázásaik során az elkapott járőröző katonákat, a védtelenül kószáló városiakat, hurcolják el egy eldugott, mindenki számára eleddig ismeretlen helyre. Azonban a sárkánylovasok felderítő egysége nem is olyan régen felfedezte eme riasztó helyet, melyet ha kapás volt messziről is hallani lehetett. Az északi szél szállította tova a hangokat, talán segédkezve a felderítő egységek csalogatására. Ez nem volt más mint a halált hozó fájdalmas sikoly. Felderítéseik során felfedezték hogy egy barlang belsejében mi nem ágazott szét a hegységrendszer belsejében, csupán egy tágasabb résszel szolgált, a Dagorlaidak ide hozzák információszerzésre az áldozataikat, kiket a kínzás legkülönfélébb eszközeivel súlytanak hogy megtudják a Birodalom álláspontját. Napokig, sőt van ki hetekig halltaja s szenved nyöszörgő, vérben ázott testéből a fájdalmas hangokat majd hal meg hazájáért. Legyen szó képzett harcosról, ártatlan földművesről, ajkaikat soha nem hagyják el információk s viszik magukkal a túlvilágra.
Maga a hely egy magasabb hegység szirtjéről közelíthető meg. E kinyúlványt e hegységben rejlő látszólag titkos lépcsőn közelíthetik meg gyalogosan, mi veszélyes s olykor halált hozó is. De a lépcső ott van beépítve a sziklák közé... A barlang bejáratát látszólag benőtték a bokrok s kúszónövények, de a szemfüles felderítők átláttak a szitán, egy könnyed mozdulattal félre sörpörték a növény "ajtót" s szemük elé tárult életük leggusztustalanabb, legvérfagyasztóbb látványa. Amint beléptek a bátor lovasok a szőr is felállt hátukon. Vér borított mindent, szana-szét fröccsenve a falakon, a talajon tócsákba állva szétjárva, szaga orfacsaró bűzös mi keveredett az ott hagyott kibelezett, megcsonkított testekkel, miket már rovarok, patkányok s férgek leptek. Voltak friss tetemek, lecsontosodott összeszontyolódott testek s csontvázak is. Szegek, ostorok, kések kínzópad, láncok s amit még eltudunk képzelni hevert szana szét mindenütt. Elkeserítő látvány volt, de nem tehettek semmit. Nem akarták egyenlőre leleplezni eme helyet, kivárják a megfelelő alkalmat s lecsapnak.
A sikoly messzi kilóméterkere is elhangzik olykor, megdermesztve a természetet mi néma csendben gyászolja az odaveszett lelkeket.
Vissza az elejére Go down
Malow
Halállovag
avatar

Hozzászólások száma : 40
Age : 32
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Dagorladiak
Beosztás: Varázsló
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 4. Lélekvesztő   Vas. Aug. 02 2009, 19:04

*Hirtelen egy kis füstgomolyag jelent meg a barlang bejárata előtt. Aztán egyre csak kezdett nőni és nőni, mígnem ki nem lépett belőle Malow és Soar. Az őr, aki a barlang előtt állt, tisztelgett, majd megvárta, míg a két aalk belép a barlang bejáratán, s csak aztán engedte le a kezét. Malow nem szólt semmit sem úgy, mitn társa sem. Tény, hogy a munkát elvégezték, de meg kellett futamodniuk az Evolyraniak elől. Ez nagy szégyen volt számukra. Malow ennek szívesen hangot is adott volna, s kibeszélte volna a dolgot, de tudta, hogy társa nem nagyon szereti ezt a témát. Ő erről inkább szívesen hallgat és másfelé tereli a szót, ha mégis szóba kerül. Így történt, hogy még csak köszönni sem köszöntek, mikor elváltak útjaik. alow egyenesen haladt tovább a barlang belseje felé. Beletelt egy kis időbe, míg odaért. De mikor ott volt, már várták. A felettese volt az. Malow-nak el kellett számolnia a történtekkel. Mélyen felettese szemeibe fúrta tekintetét, s úgy kezdett beszélni.*
-Uram, a küldetés teljesítve! Az evolyrani harcosok "letesztelve". Erősek és jól képzettek, uram. Ezekívül rendkívül okosak is, bár ez nem mindra jellemző. Viszont az összetartás az mindegyikükben megvan, s emiatt fordulhatott elő az is, hogy meg kellett futamodnunk...
*Ekkor Malow felettese megköszörülte a torkát, ami egyértelműen azt jelentette, hogy a férfi ne magyarázkodjon, hanem a tényeket mondja. Amit megtudtak. Így hát Malow nagy levegőt véve elmondott mindent, amit fontosank vélt és még azt is, amit nem. Így végül a felettese elengedte, hogy pihenje ki magát egy kicsit. A férfi ennek nagyon megörült, ugyanis egészen kifárasztotta ez az éjszaka, valamint szeretettvolna kicsit körülnézni a Birodalomban, hogy mi zajlik épp Dagorladban. No meg persze egy kis találkája is volt a Temetőben. De az majd csak este lesz, így addig mászkál egy kicsit Dagorladban.*
Vissza az elejére Go down
Soar
Démonhívó
Démonhívó
avatar

Hozzászólások száma : 14
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Dagorladiak
Beosztás: Varázsló
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 4. Lélekvesztő   Szomb. Aug. 08 2009, 23:21

*Sosem élvezte az ittléteit. Persze nem mintha nyaralásra érkezne... Ráadásul épp ide? Hiszen ez a hely még neki is gusztustalan. Nem is győz elcsodálkozni a mindennapjaikat itt élő katonák, és egyéb fajzatok, hogyan képesek egy nagy rakás vérkupac kellős közepén enni. Vagy akár aludni...
Ezeken jobbnak látta, ha nem is gondolkodik. Soar sem volt az a finnyás fajta, de azért nem is szívlelte volna, ha naphosszat ebben a bűzben kellene tevékenykednie. Hiába... Most is gyomorforgató szagok terjengtek mindenfelé.
De végre elért egy bizonyos ajtóhoz, ahol aztán simán át is eresztette az a néhány, vértől maszatos katona, akik az ajtót őrizték. Odabent semmi se változott legutóbbi látogatása óta. Sötét, nyírkos, hideg, és felettébb büdös volt bent a levegő.De legnagyobb bánatára ezt a helyet tűzték ki neki egy találkára.
Ez persze nem az a találka fajta volt, melyre oly szívesen jár el bármelyik férfi. Nem... Ez még csak nem is említhető azzal egy napon.*
- Üdvözletem nagyuram! *mondta, miközben kissé meghajtotta magát* - Jöttem, amint megkaptam üzenetedet. Mondd, milyen feladatot tartogatsz számomra?
*A feladat gondolatára gonosz vigyor eltorzult formája jelent meg arcán, melyet most is csuklyája takart el a kíváncsi tekintetek elől.*
- Két dolgot akarok Soar. *a titokzatos, és sötétségbe burkolózó nagyúr hangja olyan ridegen csendült vissza a falakról, mintha még azok sem tűrnék meg a bántón zord hagot* - Az egyik az nem lesz nehéz... Küldj egy megbízható katonát a sárkánylovasok táborába, hogy kipuhatolja a teljes haderejüket.
- Úgy lesz nagyúr!
- A másik feladatot személyesen rád bízom. *közölte a sötét úr* - A levegősodrót akarom! Azt a boszorkát, amelyikkel te, és Malow együtt sem voltatok képesek elbánni. Élve akarom a némbert!
- Ahogy óhajtod... A levegősodrót magam hozom színed elé.
*A helyiségre néma csönd telepedett. Soar meghajolt, elköszönt, majd hangtalanul távozott. Már előre örvendett a levegősodróval való találkozásnak.*
~Legutóbb felülkerekedtél a mágiámon boszorkány... Most nem fogsz...~
*S útját Norb Lutham erődje felé vette, hogy egy emberét megbízza a feladattal, mit a nagyúr rótt ki rá. Aztán onnan úgyis Evolyranba indul, hogy kiderítse, ki is volt az a bosszantó mágusnő, ott a temetőben, aki túlszárnyalta varázslataikat a sajátjával... Azután nyakon csípi, és a nagyúr elé hurcolja. Ajkai szinte reszkedtek a várakozás örömétől.*
Vissza az elejére Go down
Victor Strathos
Fekete Lovag
avatar

Hozzászólások száma : 110
Age : 31
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Dagorladiak
Beosztás: Harcos
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 4. Lélekvesztő   Csüt. Aug. 27 2009, 11:38

*Éj fekete lovával leszáguldozott a Lélekvesztőbe. A barlang bejáratánál megállt, és leszállt a lóról. A csukja a fején volt. Belépett. A haldokló evolyrani rátekintett. Victor arcából semmit nem látott. Victor lehajolt hozzá. Lágy hangon, de monoton stílusban szólalt meg.*
-Meg fogsz halni. Nem éled meg a holnapot. Borzaszóan fogsz szenvedni a méreg miatt. Nincs ellenszer...-
*Hatás szünet. haldokló el sem tudja képzelni, mért mondja ezt neki a férfi. Suttogva felelt.*
-Kész vagyok a halálra. Nem mondok semmit.-
*Victor mozdulatlanul guggolt előtte. Ugyanabban a monoton és lágy hangon feltette a kérdést.*
-Akarod-e hogy segítsek meghalni? Nem kell szenvedned.-
*És most a haldokló meglátta a Dagorladi szikrázó és békességet ontó zöld szemét. Suttogva felel.*
-Megtennéd?-
*Erre a fekete lovag csak ennyit felel.*
-Mi az utolsó szavad?-
-Éljen örökké Evolyran!-
*Victor felállt. Most megint nem látszott semmi az arcából. Elővette a kardját és egy határozott mozdulattal levágta a rab fejét.*
-Találkozunk a más világon... testvérem.-
*Majd kiment és ásott egy gödröt. A hullát kiszabadította láncaiból, majd eltemette. Összeszedte a szerszámokat, majd visszaindult a feletteséhez. Ott csak ennyit mondott.*
-Meghalt mielőtt odaértem.-
*A felettes tudta, hogy Victor eltemette a holtat. Már megszokta tőle. Furcsa volt számára, ugyanis a hullákat úgy szokták hagyni, ahogy vannak, hadd vigyék a dögök. Így nincs bizonyíték... semmire...*
Vissza az elejére Go down
Edward Dylan
Sárkány hadúr
avatar

Hozzászólások száma : 304
Age : 254
Hírnév : 22

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Varázsló
Rang: Elf varázsló

TémanyitásTárgy: Re: 4. Lélekvesztő   Hétf. Szept. 21 2009, 13:51

*Edward belépett a barlangba. Volt már itt néhányszor. Közönyösen ment végig a szűk folyosón. Mint mindig most is lehetett hallani a különböző sikolyokat, hörgéseket. A fiú, most mégsem konkrét ügyben jött ide, ahogy szokott. Sosem tölt itt sok időt. Elvégzi a dolgát ezen a förtelmes helyen, majd odébb áll, de nem most. Más volt a helyzet. Őt érdekelte mit tudtak meg a dagorladi katonák, akiket valójában mélységesen megvetett. Alantas munkának tartotta ezt a feladatot. Kínozni. Nem szánalomból gondolt arra, nem mintha érdekelte volna őt az elfogott evolyraniak sorsa. Egyszerűen magától a művelettől viszolygott. Nem mészárosnak, hanem katonának tartotta magát, és ehhez ragazkodott. Betért egy nagyobb terembe, ahol több dagorladi végezte "munkáját".A falon régről odaszáradt vérnyomok, a padlón friss vér hagyott nyomot.Megjelenésére a három katona abahagyta amit tett. Tisztelegtek, majd az egyik, láthatóan a rangidős félve megszólította.*
-Nagyuram! Minő megtiszteltetés....minek köszönhetjük a látogatását?
*Dylan szóra se méltatta. Elhaladt a beszélő, aztán a másik kettő mellett is.Megállt az egyik rab elött. Jól megnézte magának. Egy karja már hiányzott, a lábát szilánkokra törték. Most is egy ferde kőasztara volt erősítve. Lábra sem tudott volna állni.*
-Tud valamit?-*Kérdezte a válla fölött, némi nemtörődömséggel a hangjában. Pedig nagyon is érdekelte ki ez az ember.*
-Nem tudjuk, egyfolytában azt hajtogatja, hogy ő csak egy farmer.
*Dylan miközben a férfit hallgatta a rabot figyelte. Annak szemében már csak a fájdalom látszott. A több napi kínzás erdeménye. Arca kifejezéstelen, semmit nem árult el a félelmen kívűl.*
-Ké-rem...-*Hördűlt fel a haldokló, erre az egyik dagorladi odaugrott, hogy megfenyítse, de Dylan elkapta a kezét. Aszorítás fájt, és a dagorladi hiába kereste a hadúr tekintetét. Amaz rá sem nézett. Kisvártattva elengette, hogy hátrább húzódhasson a katona.*
-Semmi értelme, hogy tovább vallassák.-*Jelentette ki ugyaolyan nyugott hangon. Ezen mindhárom katona megleoődött. Szentül hitték, hogy rabjuk tud valamit, és sikerrel járhatnak, de mielött bármit is mondhattak volna Edward egy hírtelen mozdulatott vett. Ezzel kihúzva a rangidős kardját hűvelyéből. Visszafordúltában ledöfte a rabot. Azonnal meghalt. Végezvén, a három katonához fordúlt.*
-Engem a Sephosytáról hozott rabok érdekelnek!
-Óóó, azok ninscenek sokan, nagyuram! Ott fényes győzemet aratot,nagyuram.-*kezdett újra fecsegni a szószóló, de Dylan türelmetlenűl nézett rá. Nem szólt, még csak nem is rezdűlt meg az arca, csak ránézett. A férfi azonnal abbahagyta a locsogást és beljebb tessékelte a hadurat.*
-Erre, erre, itt vannak. Hozzájuk még nem nyúltunk.-*Közben fáklyát vett, hogy az egyre sötétebb folyósón is mutathassa az utat.*
-Nemrég érkeztek. Sajnos ide Dagorladból nem olyan jó a út, mint kéne, de már itt is vagyunk! ...
Vissza az elejére Go down
Edward Dylan
Sárkány hadúr
avatar

Hozzászólások száma : 304
Age : 254
Hírnév : 22

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Varázsló
Rang: Elf varázsló

TémanyitásTárgy: Re: 4. Lélekvesztő   Kedd Szept. 22 2009, 09:40

*Amikor odaértek, hiába vesztegette az idejét rájuk. Nem tudtak, vagy nem akartak semmit sem mondani.*
~Itt sem jártam sikerrel, de megtalálom.~*Mégegyszer körbenézet, hátha talál "ismerőst"*
-Te!-*Rámutatott egy 20 év körüli fiúra. A kiszemelthez, nyomban odaugrott a két dagorladi katona. Kétfelöl megragadták és elé cipelték.*
-Ismered, ezt a lányt ?-*Hangja mindvégig monoton, kijelentő volt, csak a végén vitte fel, jelezvén, hogy ez egy kérdés, és illik rá válaszolni. Közben a kezét is leengedte és beszéd közben sem mozdúlt meg. Ezalatt a rabot figyelte. Amaz elött egy női arc jelent meg. Egy barna haju lány arca koszosan, dühösen. A látvány, mikor megmozdúlt a férfi szeme elött, melyet csak ő láthatott, eltűnt. A férfi megrémült. Ismerte, de ismerte ezt az embert is aki most elötte áll, és faggatja. Tartotta magát anyira becsületesnek, hogy nem adja ki a lányt, mégha nem is voltak jóban. Megrázta a fejét. Dylan szeme öszeszűkült, baljóslatu mozdulatot tett. Előrrébblépett pár lépést, a férfi kiabálni kezdett.*
-Engedjenek el! Nem hallják!? Gyilkosok! Eng....
*A hadúr legyintett egyett, mire a két dagorladi elengedte a követelőzőt, de mellette maradtak. Edward két lépésnyire volt a rabtól. A férfi megremegett.*
-Még ha..ismerném is. Honnan tudjam hova ment,... rab vagyok!
-Igen. Az vagy.-*Jelentete ki nyugodtan, majd megfordúlt, hogy kimenjen, és a dagorladiak követék. A férfi ottmaradt, a cella közepén, értetlenül. Hírtelen eszébe jutott, hogy talán most kiszabadúlhat. Abban reménykedett, hogy a hadúr majd elengedi, ha mégis mond valamit, bár tényleg nem tudta hol lehet az a nő. A többi rabra tekintett. Elnyűttek, fáradtak, éhezők. Megundorodott a gondolatától is, hogy itt töltsön akár mégegy napot. Elvégre ő nem ehhez szokott hozzá. Eddigi élete során fényűzésben, pompában élt, és valójában azt a kis parasztot sem állhata, úgyhogy döntött. Nem rontja el az esélyeit amiatt a nő miatt. Az ajkába harapott, de aztán még idejében rászánta magát.*
-Várjon! Várjon, kérem. Talán mégis tudok segíteni.
-Nagyuram!-*Bökte oda az egyik katona.*-Ha megszólítod tedd hozzá, hogy nagyuram.* A férfi erre is ráált.
-Nagyuram, elmondok mindet amit tudok.
*Erre Dylan is megordúlt, de tekintetéből nem lehetett kiolvasni semmit sem. A Sephosytai megtántorodott, de már nem lehetett visszavonulót fújni. Így elmondott mindent, amit csak tudott. Egy városban éltek, majdnem minden nap találkoztak. Egy farmer lánya, aki néha gyümölcsöt és zöldséget visz a piacra, de többet nem nagyon tudott.*
-Ez nem elég.
-Megteszek bármit!-*A férfi a gondolataiban kotorászott. Több infót akart, de nem jutott eszébe semmi használható. A dagorladiak öszenéztek. Minek kell egy farmer lánya, az egyik legerősebb hadsereg urának? Egy Sárkányúrnak?*
-Engedjen ki, és megkeresem, nagyuram! Meg fogom találni! Esk....
*Dylan rosszalóan emelte fe a kezét. Nem akarta hallgatni az igérgetést, de talán jól jön neki ez az áruló.*
-Engedjétek el!-*Adta ki a parancsot, majd kiment a barlangból. Egyedül is kitalált. Erős, kifinomúlt szeme a sötétben is jól működött.*
Vissza az elejére Go down
Katherine
Jellemirányító
avatar

Hozzászólások száma : 41
Age : 31
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Dagorladiak
Beosztás: Mágus
Rang: Árnyék

TémanyitásTárgy: Re: 4. Lélekvesztő   Szomb. Jan. 22 2011, 17:07

*Régen elhagytam már Dagorladot.
Tanulni akarok, ezért elhatároztam, hogy kicsit bejárom a vidéket.
Szeretem hát egy erős, gyönyörű szép fekete lovat és útnak indultam.
Nem sok cuccom van, két tőr a nadrágom szárában, egy nagyobb kard a hátamon, és néhány ruhadarab és élelem.
Nem tudom, hogy hol és merre van az első falu, ahova majd letelepedek, hiszen errefelé még nem jártam.
Azt mondják, a hatalmas hegyek olyanok, mint egy útvesztő.
Nem sokan keverednek ki belőle élve, ami azért érdekes, mert igen csak sok út vezet erre-arra.
Vagy talán éppen ezért? Ki tudja.
Minden esetre tanulni akarok és hallottam, hogy Evolyran határában van egy igen híres fekete mágus, akit talán rá tudok venni, hogy tanítson engem.
Habár már tudok egyet s mást, mégis jó lenne, ha többet tudhatnék az emberi jellemről és lélekről.
A végső csatában biztos vagyok benne, hogy fontos szerepem lehetne, ha mindent tökéletesen meg tudnék tanulni.
De ehhez utazgatnom kell és olyan mágusokat kell keresnem, akik hajlandóak lennének tanítani engem.
Így és ezért indultam el otthonról, ott hagyva mindent és mindenkit, hogy felkészüljek az utolsó, végső nagy harcra.
Már másfél napja lovagolok, de még mindig nem látok a kiutat ebből a kietlen nagy hegységediből.
Talán ezért is lélekvesztő a neve?
Egy nagyobb úthoz érkezem, ami az erdőbe vezet.
Nem gondolkodva azon, hogy vajon mi várhat rám, elindulok, hiszen valahogy, valamikor ki kell jutnom ebből a hegységből...*
Vissza az elejére Go down
David Giobler

avatar

Hozzászólások száma : 25
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Vámpírok
Beosztás: Vérszívó
Rang: Árnyék

TémanyitásTárgy: Re: 4. Lélekvesztő   Szomb. Jan. 22 2011, 17:25

* Már egy ideje bolyongott itt. Na az túlzás, hogy bolyongok, mert tudom hol vagyok s merre megyek. Be kell járni a környéket is nem csak a várost így mivel jobb dolgom jelen pillanatban nem akad ezt teszem. Mondjuk ez a hely vacsorázásra is tökélete hiszen nem sokan járnak erre. Legalább is most biztosan nem. Pár kóborló ember, meg állat, meg a fene tudja, mi azt kész. Itt legalább nem kell „normálisan” viselkedni. Oda ugrok ahova akarok vagy épp futok. El is rugaszkodom a talajtól, s az egyik ágat veszem célba. Ez nem okoz problémát s az ág is megtart. Egy illat csapja meg az orromat és tudom hogy ez nem jelenthet mást mint hogy valaki közeledik. Egész pontosan egy ember. Na csak nem a vacsi jön? Egy gonosz mosoly húzódik végig az ajkamon s fel húzom magam az ágon. Elég vastag hogy elférjek rajta s kényelembe helyezem magam. A hátam a fa kérgének döntöm s a lábam egyenes nyújtom ki hogy az ne lógjon le. Szimatolok, hogy az ismeretlen merre felé tart. Nem kell aggódnom, mert erre jön. Nekem csak annyi a dolgom, hogy szépen megvárom a sült galambot. Ki is szúróm a leányzót egy lovon. Ahogy figyelem még fegyvere is van, bár ez nem riaszt el. Nálam is vár csak nm látszódik a fekete köpenyemtől. Mikor a lány közel ér vagyis alám akkor*
- Csak nem eltévedtél?* Kérdezem meg barátságosan. Azért még sem rohanhatom le még a végén meglepődnék, bár ember így hát nem valószínű. Az is lehet egy újabb vadász s velük jobb vigyázni. Mikor hozzá szólók le is nézek rá s fekete szemeimmel követem végig. Ha nem süket biztos hogy meghall ha pedig az csak könnyebb dolgom lesz.*
Vissza az elejére Go down
Katherine
Jellemirányító
avatar

Hozzászólások száma : 41
Age : 31
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Dagorladiak
Beosztás: Mágus
Rang: Árnyék

TémanyitásTárgy: Re: 4. Lélekvesztő   Szomb. Jan. 22 2011, 17:34

*A hegyek között igen sok erdő terül el.
Most is egy ilyenhez közeledek és hamarosan meg is látom az első fákat, amiknek a hatalmas lombkoronájuk bizony igen csak beteríti az egyébként is szürkülő eget.
Kicsit lassabb ügetésre fogom a lovat és körbehordom a tekintetemet, hogy mi vagy épp ki is lehet itt az erdőben.
Érzem, hogy valamilyen nagyobb tudatú élőlény jár erre, habár nem ember.
Még jó, hogy ki tudom terjeszteni a gondolati tapogatóimat, hiszen így igen hamar és könnyen meg tudom mondani, hogy van-e itt valaki vagy sem.
De amit érzékelek az nem ember.
Még soha nem találkoztam ilyen jellemmel.
Vagy nem emberről van szó, vagy egy kivételes emberről.
~Lehet, hogy elf~*jut eszembe, majd az is, amikor egy fehér, hó elffel találkoztam.
Neki sokkal határozottabb elméje volt, így azt is kizárhatom, hogy egy hó elffel van dolgom.
Persze attól még sima erdei elf lehet.
Kíváncsian pásztázom körbe az erdőt, majd egy egyszerű bűbájjal egy kis fénygömböt idézek meg, ami előtte, a ló feje fölött egy pár centivel lebeg úgy, ahogy én haladok, bevilágítva a körülöttem lévő tájat.
Egy hangot hallok meg, ami megállásra késztet és az egyik tőröm után kapok és biztonságos helyre teszem, hogyha kell, egy másodperc alatt elő tudjam venni.
Férfi az illető, legalábbis a hangja alapján és hamar megérzem, hogy hol van és hogy ő az, akit éreztem.
Felpillantok a faágra, majd a kezemet felemelve feljebb küldöm a gömböt a férfi elé.*
- Nem vagyok bajba jutott Hölgy, köszönöm*válaszolok vissza kissé csípősen ugyan, de igyekszem tartani a normális hangot, hiszen ki tudja, hogy kivel van dolgom.
- Miért ücsörögsz ott fent a fán? *kérdezek rá az első szembetűnő dologra, amit észreveszek és kíváncsian várom a választ, ahogy a fénygömb lassan megáll kettőnk között.
Így én is látom a férfi arcát és ő is látja az enyémet.
Vissza az elejére Go down
David Giobler

avatar

Hozzászólások száma : 25
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Vámpírok
Beosztás: Vérszívó
Rang: Árnyék

TémanyitásTárgy: Re: 4. Lélekvesztő   Szomb. Jan. 22 2011, 17:51

* Meg fogom szólítani a leányzót, mert hát miért ne tenném? Talán akad pár hasznos infója nekem. Amúgy sem lehet ajtóstól rontani a házba. Azt is látom hogy fénnyel világit s az nem fáklya. Nocsak egy mágussal akadtam össze. Hm…….tapasztalatom van róluk, de ember így gyengébb is mint én magam. Fizikálisan legalább is biztosan. Már csak egy dolog van, hogy azt a gömböt ne hozza fel ide. Szerintem ezt nem fogom elkerülni így a csuklyám felteszem s az arcomba húzóm. Engem zavar a fény és ez ráadásul még mágikus is. Jobban örültem volna egy mezei emberkének, de hát ezt hozta a sors. Miután megszólítom fel is küldi a gömböt. Na azt nem fogom elárulni hogy milyen hatással van rám így még jobban az arcomba húzom a csuklyát. Nekem nincs szükségem ilyen eszközökre hogy jól lássam a másikat. Végül is csak egy ember. Ahogy a gömb alulról föl felé a kezem magam elé teszem hogy valamennyire elzárjam a fény útját.*
- Örülök neki, mert veszélyes ilyenkor idekint lenni.* jegyzem meg komolyan mintha valami aggódó jó fiú lennék. Persze nem ilyen vagyok de ezt nem tudhatja hazudni pedig számomra művészet és jeleskedem benne.*
- Megkérhetlek, hogy a gömböt kicsit irányítsd oldalra. A szemembe süt és nem látlak* Hangom kedves s csak egy apró kérésnek tűnhet pedig nekem ez nagyon fontos. A kérdés nagyon jó, és nem is kell gondolkozom azon milyen válasz adjak neki.*
- A lovam ledobott és elszaladt. Valamitől megijedt és esteledik. Fura lények vannak ebben az erdőben és lehet nem lenne biztonságos a földön töltenem az éjszakát. Gondoltam egy ágon nagyobb biztonságban leszek.* Adom meg a logikus választ, mert hát éjszak ebben az erdőben nem lehet valami jó. Persze én kivétel vagyok, mert talán, itt én vagyok a csúcs ragadozó főleg éjszaka.*
- Merre felé tartasz?* Kérdezem meg kíváncsian a másikat s ha a gömb már nincs kettőn között akkor az arcát nézem. Ha még mindig ott van akkor takarom természetesen. Komolyan mint ha megvakulnék és azt nem szeretem. Persze van még pár érzékszervem mely tökéletes de a látás is elég fontos.*
Vissza az elejére Go down
Katherine
Jellemirányító
avatar

Hozzászólások száma : 41
Age : 31
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Dagorladiak
Beosztás: Mágus
Rang: Árnyék

TémanyitásTárgy: Re: 4. Lélekvesztő   Szomb. Jan. 22 2011, 18:09

*Ahogy az erdőben ügetek, hirtelen valaki megszólít.
A hang alapján férfi az illető és egyből megállásra késztetem a lovat és egy tőrt helyezek készenléti állapotba.
A fénygömböt felküldöm, hogy kicsit jobban lássam az illetőt.
Tényleg férfi, méghozzá igen szép férfi.
Erre az apró gondolatra egy lágy mosoly jelenik meg az arcomon, de hamarosan el is tűnik, mikor a férfi megszólal.
- Kivéve, ha van fegyvered, amivel meg tudod védeni magam *ellenkezem a férfinek és kicsit megvillan a szemem és megvonom a vállam.
Igen, természetesen a varázslatra és a mágiára gondoltam, hiszen van pár olyan védőbűbáj, ami nem hagyja, hogy illetéktelen betolakodók megzavarják az embert. Akár állat, akár ember/elf, stb. az illető.
Észreveszem, hogy csuklya van a férfi fején, ami kicsit elgondolkoztat, de a kérésre természetesen engedek és hamarosan kicsit lejjebb hozom a fénygömböt a kezem segítségével.
A kérdésemre igen logikus válasza van a férfinek, de felvonom az egyik szemöldökömet és elgondolkodom, hogy milyen baromi kényelmetlen lehet egy fán aludni.
- Tehát akkor nincs a közelben egy falu... *sóhajtok kissé lemondóan.
Soha nem szerettem erdőkben éjszakázni, sátorba, nyergen aludni, de úgy tűnik, hogy most muszáj lesz ezt megtennem, mert a ló is fáradt és nem ártana nekem is kicsit pihennem. A kérdésre, miszerint merrefelé tartok, a férfi szemébe nézek, majd csak annyit mondok:*
- Északnak. Hát Te? *kérdezek vissza, hiszen nem ártana tudni, hogy a férfi dagorladi, vagy evolyrani vagy miféle.*
- Gyere le!
Vissza az elejére Go down
David Giobler

avatar

Hozzászólások száma : 25
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Vámpírok
Beosztás: Vérszívó
Rang: Árnyék

TémanyitásTárgy: Re: 4. Lélekvesztő   Szomb. Jan. 22 2011, 18:27

* Jól beszél a kicsike, ha van akkor nem biztos, hogy bajba kerül, bár erre nem tenném a fejem. Talán még nem találkozott az éjszak szülötteivel, vagyis a fajtámmal.*
- Van amikor az sem hatásos, de jó ha kéznél van.* értek vele egyet, ás még bólintok is egyet mellé, csak hogy alátámasszam az egyetértésem. Kedves tőle hogy a gömböt elirányítja, így lassan engem le a kezem s már jobb. Azt nem mondom hogy nem zavar de így már elviselhető.*
- Köszönöm.* Ezzel a csuklyámat le is veszem de csak lassan hogy a szemem megszokja a fény okozta látás zavaromat. Azért nekem hozzá kell szoknom nem úgy megy az mint egy embernek. Egy apró mosolyt is megengedek az arcomnak s fekete szemeimmel a lányarcát kémlelem. Helyes lány ez egyszer biztos. Szóval egy faluban tart jó ezt is tudni.*
- Sajnos a közelben nincs* Fagy le arcomról a mosoly, bár én ennek csak örülök, mert így senki nem zavarhat meg minket. Kicsit feljebb ülök hogy a hátam már ne érjen a fához és jobban lássam.*
- Nincs úti célom. Ahova viszi a lovam vagyis az már nem* Forgatom meg a szemem a hitelesség kedvérért. Ha lenne sem hiszem hogy azt az eszközt választanám. Futni jobban szeretek.*
- Rendben* Csak ennyit mondok s szépen megfogom a fatörzsét. Ejj hogy is kell emberi módon mászni? Ja igen, egyik lábam a másik után, de jó lassan. Rakom is lejjebb az egyik de mivel ott nincs ág így csak a levegőt érinti a lábam. Na oké máshogy mászok le. Bénának így sem tűnhetek hiszen nagyon kimért és kecsesek a mozdulataim.*
- Felmászni egyszerűbb volt* Pillantok rá egy mosollyal az arcomon és vissza fordulok az eredeti pózba.*
- Menj előrébb, mert le ugrom és nem szeretném ha bajod lenne.* Magamat nem féltem bár őt sem de hát a látszatot fent kell tartani. Amint a lány elindul előrébb és kikerülök a látó területéből már le is ugrom a földre. Simán és gyorsan ahogy szoktam.*
- Hol akarod tölteni az éjszakát, ha nem egy fán?* Kérdezem meg kíváncsian s megvárom amíg megfordul. Szép kard, nem mondom. Remélem ő is leszáll a lováról ha már én lemásztam miatta.*
Vissza az elejére Go down
Katherine
Jellemirányító
avatar

Hozzászólások száma : 41
Age : 31
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Dagorladiak
Beosztás: Mágus
Rang: Árnyék

TémanyitásTárgy: Re: 4. Lélekvesztő   Szomb. Jan. 22 2011, 18:41

*Úgy tűnik, hogy a férfi is egyet ért velem abban, hogy jó ha van fegyvered.
Jó hát, hiszen máshogy aligha tudnád megvédeni magad.
-Persze, de én azért bízom a karom erejében *pislantok hátra a hátamra.
Természetesen a két tőrről, ami a combon van, nem szólok, hiszen ki tudja, hogy mit akar ez a férfi.
Kedvesnek tűnik, de nem sűrűn bízom meg emberekben, csak ha a jelenet nagyon megkívánja.
A fénygömböt természetesen elirányítom, hiszen nem akarom megvakítani a férfit, bár azért a fénygömb annyira nem fényes, de hát ki tudja, hogy mi baja a szemével vagy ilyesmi.
Távol álljon tőlem, hogy bántani akarnék egy embert.
Vagy legalábbis nem egy ismeretlent és nem ilyen módon.
A falura a férfi válaszol és közli, hogy a közelben nincs falu, ami kicsit elszomorít.
- Oh, pompás... *motyogom teljesen csalódottan, ami látszik is rajtam.
Félni nem félek, de csalódott vagyok, mert nem szeretek erdőben aludni.
- Reméltem, hogy estére elérek valami falut. De kénytelen leszek letáborozni valahol. Velem tartasz? *kérdezek rá a dologra, bár nem is tudom, hogy miért.
Inkább velem legyen ez a férfi, minthogy bármikor rám támadhasson.
Jobb, ha szemmel tartom és ott lesz mellettem.
- Tudsz varázsolni? *kérdezem a férfit, hiszen jó lenne, ha tudna segíteni a védő bűbájok felállításában, de úgy vélem, hogyha egy férfi a fán húzza meg magát, akkor tuti fix, hogy nem mágus.
Mikor megkérem, hogy másszon le, egy darabig szenved, mire felvonom a szemöldököm.*
- Ugorj le! *jelentem ki egyszerűen, hiszen annyira azért nincs magasan az ág.
Vagy ha igen és kitöri a lábát, még jobb: legalább biztos hogy nem fog megtámadni.
Kicsit előrébb lököm a lovamat és a férfi igen hamar le is ugrik az ágról.
A kérdésre elgondolkodom, majd lassan leszállok a lóról.*
- Valami tisztáson. Mondjuk ott! *mutatok bal oldalra, hiszen a bokrok mögött fény van, ami azt jelenti, hogy a Hold odasüt.
Meg is indulok, majd hátranézek a férfire.*
- Ha már velem tartasz, áruld el a neved is!
Vissza az elejére Go down
David Giobler

avatar

Hozzászólások száma : 25
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Vámpírok
Beosztás: Vérszívó
Rang: Árnyék

TémanyitásTárgy: Re: 4. Lélekvesztő   Szomb. Jan. 22 2011, 19:16

- Oh egy szép nő, aki jól bánik a karddal* Vakargatom meg az állam kissé elgondolkodva s most valóan elgondolkodtam azon vajon mennyire is jól bánik a kardjával, mely a hátán pihen. Nem örül, hogy nincs a közelben egy falu sem, de én annál jobban. A terveiről is halok valamit és pompás még meg is kér, hogy legyek veled. Eddig jól megy pedig még nem is erőlködtem. Ez egy apró mosolyt csal az arcomra.*
- Szívesen veled tartok* Válaszolom barátságosan, bár elég fura hogy ennyi idő után megteszi ezt a lépést. Ha ember lennék lehet nem bíznék így az idegenekbe. Vagy csak színlelne? Még nem tudom, de majd kiderítem. Persze most jön az hogy ha tudok akkor segíthetek fel állítani valami védő varázst, hogy biztonságba legyünk.*
- Sajnos nem. Nem értek hozzá, én szegény családból származom és engem senki nem tanított varázsolni. Ahonnan én jövök, ott a szegény dolgozik, és a gazdag foglalkozik a varázslással. Ezért is élem a vándorok életét. Ráadásul, ha tudnék, nem egy fán szeretem volna eltölteni az éjszakát, nem gondolod?* Hazudom neki szemrebbenés nélkül. Persze, hogy tudok, de azt neki nem kell tudni. Muszáj eljátszani, hogy béna vagyok, mert így emberibbnek tűnhetek. Legalább is remélem. Amint előrébb megy én már lent is vagyok a földön.*
- Tisztás…….nyílt terep amit nem lehet olyan jól védeni. Ja te mágus vagy akkor nem szóltam. Megszoktam már ezt a gondolkozást * Sütöm le a szemeimet jelezve, hogy most elszégyelltem magam. Legalább is az emberek ezt teszik. A hold fénye annyira nem zavar bár jobban szeretem az árnyékos részét. Nos hát a csuklyát megint felteszem s mellé lépkedek.*
- Bocs még be sem mutatkoztam. David vagyok és a szép hölgy becses neve?* Kérdezek rá én is, bár engem annyira nem érdekel a neve hiszen ha minden jól alakul a reggelt úgy sem éri meg. Természetesen haladunk, jó lassan.*
- Mond csak merről jöttél?* Pillantok a leányzóra óvatosan. Csak azért óvatosan hogy azt higgye egy félénk fiú vagyok de ez nem felel meg a valóságnak. Na nem a szende szüzet akarom eljátszani mert az valószínűleg nem menne. Mondjuk még nem is próbáltam. Na majd legközelebb egy másik embernél.*
Vissza az elejére Go down
Katherine
Jellemirányító
avatar

Hozzászólások száma : 41
Age : 31
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Dagorladiak
Beosztás: Mágus
Rang: Árnyék

TémanyitásTárgy: Re: 4. Lélekvesztő   Szomb. Jan. 22 2011, 19:41

*A kis bókra csak mélyen a férfi szemébe nézek és vágok egy fintort.
Soha nem szerettem, hogyha dícsérnek, vagy legalábbis nem ah arc miatt.
Nem szeretek harcolni, de büszke vagyok arra, hogy tudok harcolni.
Habár közelharcban lehet, hogy inkább a mágiát választanám, mint a kardot és esetleg a tőröket.
Mikor rákérdezek, hogy velem tart-e, természetesen igent mond.
Nem is vártam mást egy olyan férfitől, aki a fán akarja eltölteni az éjszakát, mert gyáva.
A válaszra vágom egy fintort és egy lenéző pillantást vetek a férfire, ami rajta múlik, hogy észreveszi-e vagy sem.
Ha észreveszi és szóvá és teszi, az sem érdekel, hiszen nekem ez a véleményem és nem szokásom azért megváltoztatni a véleményemet, mert másnak az nem tetszik.
Mikor rákérdezek, hogy tud-e varázsolni, egy igen érdekes választ ad amire ki is merednek a szemeim.*
- Honnan jöttél te? *kérdezek rá kicsit indulatosan a dologra, hiszen igen érdekes, ámbár felháborító, amit mondott.
A varázslatra születni kell és nem számít, hogy az ember szegény vagy gazdag, ha mágusér csordogál az ereiben, akkor varázsoljon és ne dolgozzon!
Látszik rajtam, hogy mennyire felháborított ez, amit mondott de hát nem sokat tudok ez ellen tenni - és persze nem is akarok.
A tisztást nem tartja valami jó helynek, amire csak horkantok egyet.*
-Majd felváltva őrködünk és nem fog felfalni minket semmi*jelentem ki kissé unott hangon a dolgot, semmi kedvem egy olyan emberre bízni az életemet, aki nem tud varázsolni és fél a tisztástól.
De max odaadom neki a kardomat, mert ahogy látom semmi fegyver nincs nála.*
- Így semmi fegyver nélkül nem is csodálom,hogy félsz az erdőben este *nézek mélyen a férfi szemébe és igyekszek kiolvasni valamit a szeméből.
Hamarosan megtudom a férfi nevét is és ő az enyémre is kíváncsi.
Hát persze, az illem így tartja, amit ugyan magasról lekakilok, de most nem ártana, ha tudná a nevem.*
- Katherine vagyok és Dagorlad fővárosából jöttem *jelentem ki egyszerűen, mégis határozottan, hogy tudja, kivel is van dolga.
Majd a tisztásra sétálok és leszerelem a lovamat.*
Vissza az elejére Go down
David Giobler

avatar

Hozzászólások száma : 25
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Vámpírok
Beosztás: Vérszívó
Rang: Árnyék

TémanyitásTárgy: Re: 4. Lélekvesztő   Szomb. Jan. 22 2011, 20:01

* Figyelem én tanulmányozom, ahogy egy oroszlán teszi az áldozatával. Na én nem fogok rávetni magam ahogy egy oroszán tenné. Okosabb vagyok én annál. Mindegy egyes mozdulata árulkodik valamiről s a célom már elértem. Gyengének tart legalább is ahogy leveszem. Nem baj ez, tartson csak annak. Nekem annál könnyebb. Oh, szeretem én, a keresztkérdéseket és a válasz is meg van rá. Persze ha nem gondolkoznék, ilyen gyorsan vagy ésszerűen talán bele buknék a saját hazugságomba, de volt jó pár évtizedem, hogy ezt tökéletesre fejlesszem. *
- Kulifatikorol jöttem. Halottal már róla?* Kérdezem meg kíváncsian s rá is pillantok.*
- Nem rossz ötlet. Kezdem én, ha gondolod. Biztos fáradt vagy* Pillantok rá. Na azért nem vagyok én buta. Valószínű hogy fent lesz az első körben biztosan s mire a másodikhoz ér addigra tényleg nagyon fáradt lesz s könnyebben nyomja el az álom. Majd kiderül meddig bírja a kicsike. Igazából a szavaira felnevetnék. Fegyver nélkül? Van nekem nem is egy. Vámpír vagyok vagy mi a fene és még varázsolni is tudok plusz van nálam még valami. Amit soha nem fedek fel vagy ha még is akkor arról nem sokan tudnak beszámolni.*
- Jól látod. Fegyvertelen vagyok. Se varázsolni sem fegyvert forgatni nem tudok. A kalapáccsal jól bánok de gondolom az nincs a kezed ügyébe* Nevetek fel egy cseppet. Én személy szerint viccesnek találtam. Egy vámpír, aki kalapáccsal mászkál. A nevét is elárulja és szép a hangzása az egyszer biztos.*
- Még nem hallottam a városodról. Sokan éltek ott? Amúgy miért jöttél el onnan?* Teszem fel a követező kérdéseimet s nézem ahogy a lováról leszedi a nyerget. Én le ülök a fűbe s onnan fürkészem a leányzót.*
- Talán kölcsön adhatnád a kardodat amíg őrködöm. Csak a biztonság kedvéért.* Jegyzem meg kissé szégyellősen s egy apró csillogást kölcsönzök a tekintettemnek. Mint aki arra vágyik hogy életébe először fogjon meg egy ilyen eszközt.*
Vissza az elejére Go down
Katherine
Jellemirányító
avatar

Hozzászólások száma : 41
Age : 31
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Dagorladiak
Beosztás: Mágus
Rang: Árnyék

TémanyitásTárgy: Re: 4. Lélekvesztő   Vas. Jan. 23 2011, 12:05

*Lassan a férfi is lemászik a fáról és odasétál mellém.
Legalább most már egy helyen vagyunk és észreveszem, hogyha bármit is szeretne csinálni, hiszen árgus szemekkel figyelem és bizalmatlanul méregetem az illetőt.
Egy elég hihetetlen nevű falut jegyez meg otthonaként, amire felvonom a tekintetem és egy apró mosolyt is elmorzsolok az ajkam sarkában.
- Még nem hallottam róla *nézek mélyen a férfi szemébe, hogy tudja, nem is igazán hiszem el, hogy van ilyen nevű falu.
Legalábbis itt Dagorlad környékén biztos, hogy nincs.
Lassan átvágva a bokrokon beérkezünk a tisztásra, ami habár tényleg igen csak nagy, bokrokkal van körülvéve, így igen csak nehéz észrevenni.
Max. úgy lehet észrevenni, hogy a Hold odasüt és ezt veszi észre valaki, mint ahogy én is tetten néhány perccel ezelőtt.
A kardomat lerakom és közlöm, hogy majd együtt őrködünk.
A férfi kijelenti, hogy nem tus se varázsolni, se harcolni, amire csak elhúzom a szám és mélyen a szemébe nézek.
Érzem a mágiáját, így biztos vagyok benne, hogy hazudik.
Ez nyitja fel a szememet, hogy lehet, hogy mégsem volt jó ötlet ennyire megbízni a férfiben.
Úgy teszek, mintha elkezdeném leszerelni a lovat, de közbe csak egy kulacsot veszek elő és iszok egy kortyot.
majd hátrafordulva nézek a férfire.
-Amíg megcsinálom a bűbájokat, menj és szedj fát a tábortűzhöz *küldöm el a férfit fáért, hiszen az sem árt.
A kis megjegyzését, miszerint kölcsön adhatnám a kardomat, megforgatom a szemem, majd a nyeregből egy tőrt húzok ki és igen látványosan és gyorsan a férfi lába elé dobom.*
- Nesze, ezzel meg tudod védeni magad és még a fát is el tudod vágni vele *jegyzem meg és visszafordulok a ló felé, de közben figyelem, hogy mit is csinál és merre megy a férfi.*
Vissza az elejére Go down
David Giobler

avatar

Hozzászólások száma : 25
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Vámpírok
Beosztás: Vérszívó
Rang: Árnyék

TémanyitásTárgy: Re: 4. Lélekvesztő   Vas. Jan. 23 2011, 16:26

- Azt nem is csodálom, elég eldugott helyen van és jó messze innen.* Már ha létezne hiszen ezt csak kitaláltam. Az lepett volna meg ha halott volna róla. A tisztás lesz az új úti él ahova követem a leányzót. A szemembe néz s úgy sejtem hogy valamit kutat a tekintetembe. Azt még nem tudom mit vagy mi a célja de biztos ki fog derülni vagy sem. Hagyom, hogy ő irányítson s csak bólintok hevesen mikor fáért küld Ezek a buta emberi szokások a sírba tesznek vagyis oda nem mert én nem alszok koporsóba. Még csak az kéne. Lassú léptekkel elindulok a bokrok felé hogy fát gyűjtsek ahogy kérte. Szedek pár gallyat de az érzékeimmel figyelem minden egyes mozdulatát. Nem tévesztem szem elől vagyis nekem nem kel használni a szemem hogy tudjam mikor mozdul meg. Talán egyszerűbb lett volna ha fentről megtámadom azt kész, de akkor hol marad az élvezet? Felé fordulok mert még nem vagyok messze és elkérem a kardját. Az helyett egy tört kapok mely a lábamnál landol. Ügyes nem mondom. Fel i veszem s úgy csinálok mintha még soha nem láttam volna ilyen fegyvert.*
- Köszi* Mosolyodom el s most már elő veszem a megnyerő külsőmet. Vámpírként nem lesz nehéz elbűvölőn ezt a leányzót még ha mágus akkor sem. Most már messzebb megyek s érzem hogy figyeli minden egyes mozdulatomat. Nekem nem gond. A bokrok mögé érezem s innen már nem láthat. A tört még jobban megvizsgálom Ahogy érzem nincs a közelembe így hát futni kezdek jó gyorsan. A tört lerakom egy fa tövébe s vissza megyek ahol eddig voltam. Egy nagyobb fát veszek a kezembe s elhajítom mely hangot generál az erdőben.*
- A fenébe* Erősítem fel a hangom hogy a leányzó is hallja majd szépen kilépek a bokrok takarásából s közeledek felé.*
- Valami van az erdőben mely meglepett s én hozzá vágtam a tőrödet. Most már tudom hogy nem kellett volna. Sajnálom* Nézek bánatosan a lány szemeibe s mire befejezem a mondatott ott állok előtte. Nem fedtem fel magam csak nagyokat léptem. Azokat az ágakat melyek a kezembe vannak a földre helyezem.*
- Nagyon szégyellem magam* Sütöm le a szemem majd a szemibe nézek olyan szomorú kutya szemekkel. Ennek mr hatni kell hiszen értek hozzá.*
Vissza az elejére Go down
Katherine
Jellemirányító
avatar

Hozzászólások száma : 41
Age : 31
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Dagorladiak
Beosztás: Mágus
Rang: Árnyék

TémanyitásTárgy: Re: 4. Lélekvesztő   Kedd Jan. 25 2011, 16:58

*A férfi igen csak hülye és fura nevű falvat mond, ahol született és elgondolkodom, hogy dagorladban biztosan nincs ilyen.
A kérdése, hogy hallottam-e róla, egyszerűen nemet intek a fejemmel és tovább pislogok, hogy vajon mit is csinál, vagy épp mit is akar itt.
Merthogy egyszerűen a fán akart éjszakázni, mert félt azt nem hiszem el, hiszen hova lenne a férfiúi büszkeség, ami oly' híres dagorladban és véleményem szerint az egész világon?
Hamarosan a tisztásra érkezvén kitalálom, hogy mit is csinálok: őrködni hagyom a férfit és akkor majd kiderül, hogy mennyire nagy legény és, hogy mit is akar.
Mert hogy valami nem tiszta, abban biztos vagyok.
Hamarosan, hogy kicsit jobban kigondolhassam a tervemet, fáért küldöm a férfit, aki lelkesen - talán túl lelkesen - indul el fáért.
Előre odadobom neki az egyik tőrömet, hogyha valami gond van, akkor védje meg magát azzal.
Persze, ha még soha életében nem forgatott fegyvert, akkor egy kis tőrrel nem sokra fog menni, de hát próba-cseresznye, vagy így járt.
Minden egyes mozdulatát figyelem a férfinek és a nyeregnél állva lehunyom a szememet és egy apró bűbájt kezdek el mormolni, amivel behatolok a férfi fejébe és kitudakolom, hogy mit is akar tulajdonképpen.
A rítust nem tudom befejezni, mert valami hatalmasat csattan, így felkapom a fejem és arrafelé nézek, ahonnan a hang jött.
Hamarosan a férfi kisétál a bokrok takarásából és odasétál hozzám.
Nem tűnik túl ijednek, így vagy ő okozta a zajt, vagy nagyon jól álcázza a félelmét, amiért azért fejet hajtanék előtte.
- Mi volt az? Ha neki tudtad vágni a tőrt, akkor elég közel kellett hogy jöjjön *kérdezem rá a dologra és csak reménykedni tudok, hogy nem valami sárkány, vagy veszélyesebb lény van a közelben.
- Majd a faluban veszel nekem egy új tőrt *jelentem ki lazán, majd visszafordulva a nyereghez még mindig szöszmötölök kicsit, végól leveszem a lóról és a férfi felé fordulok.*
- Te kezded az őrködést. Rakj tüzet, én addig lepihenek kicsit! *jelentem ki határozottan és amennyire talpnyaló volt a férfi, biztos vagyok benne, hogy ezt is vállalja.
A nyerget a földre teszem, majd ülve lehunyom a szemem és a férfi csak annyit láthat, hogy mozog a szám.
Hangot nem adok ki, de egy olyan pajzsot hozok közvetlenül létre magam előtt, ami megégeti azt a lényt, aki hozzám akar égni, én pedig egyből megérzem, ha baj van.
- Jó éjt! *hajtom le a fejemet a nyeregre, a kardomat pedig magam mellé rakom a pajzson belülre.*
Vissza az elejére Go down
David Giobler

avatar

Hozzászólások száma : 25
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Vámpírok
Beosztás: Vérszívó
Rang: Árnyék

TémanyitásTárgy: Re: 4. Lélekvesztő   Szer. Jan. 26 2011, 16:24

* Nem rossz kérdést kapok s az arcom sem rezdül úgy fogom neki megadni a választ. Nehezebb lesz mint gondoltam s most már bánom hogy miért akartam én játszani a vacsorával. Na de ez van, ehhez kell igazodni.*
- Megijedtem. Megrezdült a bokor s valami olt ott. Nem láttam jól csak dobtam a tört. Ez csak úgy magtól jött.* Vonom meg a vállam egyszerűen. Gondolom egy ijedt ember így cselekedett volna a helyembe. Kicsit fura hogy nem is akarja megkeresni pedig ara számítottam. Úgy tűnik nem nőt a szívéhez az a fegyver.*
- Természetesen. Ez a legkevesebb* Mosolyodom el és még bólintok is egyet hozzá. Saját magamtól kellett volna fel ajánlani de mindenre én sem gondolhatok. Na meg most már kezdek elég éhes is lenni szóval örülnék ha elaludna és végre ehetnék. A nyeregnél bíbelődik s én csak fél szemmel figyelem a leányzót. Na hát remek még tűzet is kell raknom. Nem vagyunk mi olyan jó barátságba, de most egy szolga lelkű embert játszom így hát.*
- Természetesen kiss asszony* jegyzem meg egy mosoly kíséretében s szépen elkezdem építeni a tűzet vagyis a tűznek a helyét. Nekem nincs rá szükségem hiszen nem fázom de az emberek ennyire gyengék. Azt is furának találom hogy nem csinálta meg azt a védőkört amiről beszélt vagy amit ilyenkor szoktak…..vagy csak magát védi. Másra nem tudok gondolni hiszen értek én a varázslásról s tudom ez hogy működik. Na de szólni nem fogok még a végén lebuktatom magam és akkor viszlát vacsora. Az a szerencséje ennek a lánynak hogy nem egy fiatal vámpír vagyok mert az már rég rávette volna magát. És tessék ahogy figyelem megcsinálja azt a varázslatot csak maga körül. Nem is olyan buta mint amilyennek gondoltam elsőnek.*
Jó éjt neked is.* Én háttal ülök le neki a tűz közelébe s tűzet gyújtok. Csak egy kis varázslat kell nem több. Ezt a részt mindig is utáltam. A tűz pislákon kezd s én távolabb megyek egy kicsit. A lányt figyelem s minden lélegzet vétellel egyre lazább lesz vagy csak ezt akarja elhitetni. Nos hát nem tudja hogy kivel akadt össze ugyan is én soha nem alszok max úgy csinálok. Egy jó tízperc után fel állok s a lányhoz lépek. Mennyire egyszerű lenne megszüntetni a varázslást és enni. Egy a bökkenő nem tudom melyik védővarázst alkalmazta*
- Katherine most már te jössz* A kezem az övére teszem s valami fel éget. Vagyis pontosan tudom mi az a varázslat teszi ezt. Most ez fáj ám hangot nem adok neki. A kezem vissza húzom s megfordulok. Egy követ keresek a földön már ha nem kelet fel rögtön s egyszerűen hozzá vágom. Persze egy sziklát is vághatnék hozzá hogy ne élje túl de hát megölni nem akarom. Még hasznomra is válhat. Egyelőre várom hogy mi fog történni. Vagy így vagy úgy fel fog kelni.*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: 4. Lélekvesztő   

Vissza az elejére Go down
 
4. Lélekvesztő
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
EVOLYRAN  :: DAGORLAD :: Dagorlad pereme-
Ugrás: