08. Temető

*Tétovázik mit tegyen, bármi lesz, a fény közelében marad. Majd elhűlten veszi észre amikor egy vámpír belép a fénybe. Még döbbentőbb volt ahogy hirtelen minden szörny visszavonult , amikor a két alak megjelent. Eddig se a nyugalom volt jellemző Reára, de most kezdett kétségbe esni. Meghalni Evolyranért? Miért is jött ő ide? És egyébként is kik ezek a dragoladiak? Nem jellemző rá, de csendes szitokszavak hagyják el a száját. Lesz ami lesz azt teszi amita többiek választanak.*

*Két alakot pillant meg, akik jöttére a vámpírok eltávoladtak a kis csoporttól. Egy ajánlatot tesznek fel, amit sokan elutasítanak. Lucio látja, hogy Casve felé néz, majd a férfi rákacsint.*
- Én átállok hozzátok!-kiáltja oda és a kardját a földre dobja.
*Elkezd közeledni feléjük, már a fény határánál van és két kétélű tőrt kap elő a lábára rögzített hüvelyekből. Felső testüket célozva próbálja beledobni a két alakba, majd elüvölti magát.*
- Én nem félem a halált rohadékok!
*Majd eszelős kacajjal visszarohan a kardjáért és próbálja védeni magát.*

*Casve érezte, hogy Chris megfogta a kezét. Jól esett ez most neki. És a férfi is ellent mondott a dagorladiaknak. Lucio meg támadásba lendült. Nem jött be. Casve aggódóan figyelte a mágusnőt. Majd mindkét dagorladi egy-egy szörnyeteget indított támadásnak. Casve szemei összeszűkültek és düh áradt belőle. Elengedte Chris kezét és Soar szörnyéhez közeledett. Az volt közelebb. A tőrt nagyon erősen fogta. Mindenki támadásba lendült. *
~Az a feladat, hogy legyőzzük őket? Hát akkor hajrá.~ *Megfeledkezett arról, hogy ő csak 18 éves egy 7 éves agyával. Nincs kiképezve és nem ért szinte semmihez. Csak az volt a fejében, hogy az életének úgy sincs értelme, akkor legalább meghal az evolyraniakért. Hatalmas kiáltás kíséretében nekirontott a szörnynek! Felemelte a karját, vele a tőrt és lecsapott a szörny karjára. Inkább kezére. Olyan magas volt a szörny, hogy Casve csak a kézfejét találta el. De a szörny ujjai le is peregtek a csapástól a kézfejről. És igyekezett tovább támadni, de persze egyik csapás sem volt halálos. Néha Christ kereste a szemével a lány, de nem találta.*

//Chris: NJK//

*Nézi, ahogy néhányan neki támadnak a két dragoladinak. Látja sikertelenségüket. *
~ Ez egy álom, egy rémes lázálom. -* reméli, mindjárt felébred. De ez sajnos nem következik be, lévén teljesen ébren van.*
~Jaj de kedves, elengednek minket. Csak le kell győzni őket. ~* Éppen csak fel nem nevet kínjában. Hisz ez lehetetlenek tűnik. Egyet tud, nem akar meghalni, legalább is nem most. Kevésnek tűnik minden fegyvere de más választása nincs, harcol.*

*... A terv nem jött be , és az egyik árny alak nagy erővel visszataszította a kis csoport felé. Szerencsére nem sérült meg nagyon , és éberen harcra készült az emint megidézett sötét szörny démon ellen!
" srabat ascura!!!!! " Ordította hangosan Xihung s egy tüzes energia nyalább hasitott egyenesen a megidézett szörny feje felé!
*

- Ha engem ismersz, akkor barátkozz meg a pengémmel is! -üvölt rá a férfira.
Látja, hogy Casve, neki esik a szörnynek, így feltudja tartóztatni, így ő neki támadhat a földdémont megidézőnek. Gyors léptekkel közelít felé és próbálja a testét felsérteni. Minden apró neszre figyel, nehogy valami újabb dolog meglepje.
~Átkozottak, felkoncollak titeket!~

*...a nyaláb elenyészett a gonosz démonban , mintha teljesen imunis volna mindeféle varázslatra és támadásra . ( "talán az idézükkel kéne foglalkozni hiszen ha meghal a létre hozója talán a démonok is feloszlanak...") Tanakodott magában Xihung majd egy hirtelen és gyors döfésnek volt szemtanuja ,egy surannó alak hátulról becserkészte az eggyik árnyat és lesulytott rá...Az árny hangosan felüvöltött és valami nagyon szörnyű dologra készülhetett mert elkezdett izzani a néha néha kivilanó szempárjai....*

*Casve támadása nem tűnt túl hatékonynak. De nem ezen csodálkozott. Mindenki támadta a dagorladiakat. El is szeleltek. Casve elmosolyodott. A szörny épp rá akart volna csapni. Casve feltekintett és egy hatalmas ököl közeledett felé. A lány becsukta a szemét. De mielőtt elérhette volna a csapás, a szörny elporladt. Casve kinyitotta a szemét. Ámuldozva nézett a hamvakra és a többi ellenség eltűnésére.*
~Vége.~ *Sokan kiáltoztak örömükben, de Casve nem tudott mosolyogni. Csodálkozóan nézett mindenfelé. Christ is látta már, az is nagyon örült és a lányra kacsintott. Casve csak mosolygott feleletül. Akira is felébredt kómájából. Szépen indult is mindenki haza. De ez a lánynak túl sok volt. Most hirtelen rátört az, hogy ő csak egy kislány. Ilyen csatában soha, de soha nem volt része. Kómás fejjel, Luciohoz ment.*
-Azt hiszem, mehetünk a szigetre... pihenni...-*Majd elhagyták a terepet.*

//Mi köszönjük a mesét! //

* Gyorsan történtek egymás után az események. Era számára határtalan boldogságot okozott, amikor egy füstfelhő mögött eltűnt az ellenség. De még ennél is jobb hatást tett rá a felkelő nap első sugarainak fénye. Valljuk be nem így tervezte visszatérésének első éjszakáját Evolyranban. Most egy valamit szeretett volna, visszatérni a szállására. Így is tett.*

/ Köszönöm a mesét! /

*... A 2 -gonosz árnyra tovább ált a túlerővel szemben nem tudtak mit kezdeni , Majd Xihung látta amint a védő burok is megszünik a temető körül és hogy sokan a kis csapatból tovább áltak , voltak akik sántikálva , voltak akik szaladtak örömükben Xihung mégis ott maradt , tüzes lepelét most már megszüntette , hiszen a zombik is felszívódtak , már nem volt veszély. Lehevert az eggyik sir fedelére és szemeivel figyelte hogy valaki tanácskozott valaki meg csak odébb huzódva figyelt. "hát vége van a veszedelemnek, nem semmi egy nap volt az biztos."...Leporolta köpenyét ruháját hiszen a heves harcban kicsit összekoszolta magát. Arcát végig simitotta barázdás ujaival s továbbra is ücsörgött mintha csak arra várt volna talán oda jön valaki fecsegni az imént történtek után...*



// Köszi a mesét nagyon tetszett , elismerésem ! //

*Amire Ared felocsúdott, már el is tűnt a két sötét fickó. A lány még mindig fénylett, bár most, hogy közelgett a reggel, már nem sok szükség volt erre. Bágyadtan intett casvénak és a kardos harcosnak. Úgy hallotta, Casve Luciónak nevezte. Végignézett a többieken.*
-Itt már nincs dolgunk... és... azt hiszem, mindenki ünnepelhet... megnyertük az első csatát Dagorlad ellen, a határainkon belül...-
*Lassú léptekkel elindult kifelé az épületből, nyomán még apró fénycsóvák keltek. Pár lépés után megfordult, s a levegősodróra nézett.*
-Valakinek értesítenie kell a Nagyurakat. Nem hiszem, hogy ennyivel beérik.-
*Intett még egyet, áldást szórt a jelenlévőkre, majd elhagyta az épületet. A sírkertben nagy örömére elé somfordált a lova, akin nem látszott, hogy nagyon megviselték volna a történtek.*
~Nahát, lovacska, már féltem, hogy sosem látlak viszont... De legalább tudom, mi legyen a neved... Estel... az ősi nyelven ez reményt jelent.~
*Nem túl kecsesen felmászott a lova hátára.*
-Gyerünk Estel, vigyél haza.-
*Ráborult a ló nyakára és félálomban hagyta, hogy vigye haza, az Otthon felé.*

//Köszike a Mesét!//

*.... Miután látta hogy mindenki odébb állt , Xihung feláltt leporolta magát még egyszer és utoljára még körül nézett , majd csendes léptekkel botjára támaszkodva arrébb lépkedett egyenesen a kapu felé ami most már nyitva állt. "érdekes egy nap volt ez a mai , törengett magában s közben elgondolkozott a 2 sötét lényen , a harc heves részein és az elszánt összekovácsolódott bandán.. Vajon találkozik még valaha bajtársain? Vajon a 2 gonosz mit forral ki ezutám? Kivolt a titogzatos boszorkány...Kérdések melyekre keresi a választa Xihung...de egyenlőre bekell érnie a megválaszolando kérdések ürjével a "rejtélyel"...
Azzal Xihung tovább ált....... Kitudja hová? *

*... Késő este volt , s a temető sirí csendben honolt maga alat. t".. Itt volt ma a nagy ütközet ....Csoda hogy túléltem... "

Xihung a sötét temetőbe vissza ment nyomokat keresni hátha megkapja a kérdéseire a választ..
... S ahogy keresgél egy apró neszre lesz figyelmes , hm...Körül tekintve méri végig a terepet de nem lesz figyelmes , semmi szokatlan dologra.
ekkor mintha valami kis fény pislákolna a keleti oldalon egy Résnyire hagyott kripta bejáratánál. Nocsak , nocsak gondolja magában és a fény irányába oson.
Amint közeledik a fény forrás irányában egy hang szó váltást is vél hallani. A rés nagyon szük ezért nem nagyon lehet belátni , de a hang forrása ismerős..
"..Várjunk csal...?!" ez az eggyik Darthar hangja....És a nő...nos nem ugrik be kilehet de a férfi hangja biztosan az eggyik Dagorladi...*

*...Tanakodva kicsit , mitévő legyen Xihung , ugy döntött ráront a Dagorladira meg az ismeretlen nőre.
Az ajtót durván felökte és berontott... A látvány magáért beszélt. A mai harc során ideje volt kiismerni a Dagorladi-t. És a nő a tetotválásáról beugrott .
Ö akarta leszurni ezt a férfit...Most meg itt hemperegnek , s szerelmi ottlétüket akarják csúcsra vinnI?...Érdekes."

Botját előre szegezte tüz varázslatát harcra élesítette majd hangosan ezt mondta Xihung :
- Nocsak , Nocsak ! A Boszorka és a sötét mágus...hm... Negondold hogy a mai napom után elfelejtettem mit tettél velünk , I
deje van a bosszunak és most elérkezett az idő!
- Te meg ha akarsz , most menekülj a kriptából amíg teheted !
(szólt a boszorkánynak Xihung)*