12. Myrlya - A Hythamorys birtok

*Alya éppen álmodott. De nem éppen a legkellemesebb álma volt ez. Arról álmodott, hogy Mitryas és Hiswa összeveszik. De nagyon csúnyán. Látta, ahogy anyja véres arccal szalad egy erdőben, s a faágak megsebzik újból és újból. És anyja sírt. Hulltak a könnyei. Alya nyöszörögni kezdett ennek láttán, s a valóságban az ő arcán is legördült pár könnycsepp. Ezután apját is látni vélte, amint a lova fejberúgja, s elesik. De valami nagyon furcsa volt. Apja mintha más lett volna. Nagyon is más. Az arcán végigfolyt a vér, sár lepte el. De Alya pontosan ki tudta venni, ami a legfurcsább volt. Mitryas oly fekete volt, mint semmi más a világon. A kicsi Alya ezt látván még hangosabb nyöszörgésbe kezdett. Már nem akarta továbbálmodni ezta szörnyűséget. De még nem volt vége. Azt is látta, hogy apjuk hazafelé tart, de egyedül van. Alya ekkor ébredt fel. Megrázkódott, majd sírásban tört ki. Kinyitotta a szemeit, s (már amennyire látott) megpillantotta testvérét, Thalion-t. A kislány azonnal felült, s leszállt az ágyáról, majd szorosan megölelte testvérkéjét és úgy sírt tovább. Thalion persze értetlenül nézett maga elé, de ő is szorosan ölelte Alya-t. A kislány még jó pár percig sírt, végül nagy nehezen abbahagyta, s eleresztette Thalion-t.*
-Jaj, Thalion. Nagyon rosszat álmodtam! Azt...azt....álmodtam.....hogy.....a papi és a mami veszekedett. És a papi elküldte a mamit. Azt mondta neki, hogy nem szereti. És...és a mami....a mami véres volt mindenütt. És és....szörnyű volt. De a papi is. A papi teljesen fekete volt. Feketébb mindennél. És az ő feje is vérzett. De ő már hazafelé tartott, amikor felébredtem. Viszont a mami sehol sem volt. Jaj, Thalion....nagyon rossz volt.
*Ismét megölelte testvérét, s úgy tűnt, egy ideig nem is fogja elengedni.*

*Thalion észrevette, hogy húga nyöszörög, de nem tudott vele mit csinálni. Akárhogy is próbálta felébreszteni, nem tudta. És a nyöszörgés csak még hangosabb lett, és sírással is párosult. Thalion kezdett félni, hogy Alya-nak valami komolyabb baja van. Mikor a kislány felébredt végre, a fiúcska fel sem ocsúdott még, hogy mi történt, s testvére már át is ölelte őt szorosan, amit Thalion viszonzott is és meg-megveregette a húga hátát. Csitítgatta egy darabig, majd mikor abbahagyta, Thalion kérdőn nézett testvérére. A kislány hamar el is mondott mindent. Legalábbis a lényeget. Thalion elgondolkozva ölelte át újra kishúgát. ~Nos...ennek egyáltalán van valami jelentése? Vagy csak Alya agyának kitalációja ez?~ Azzal simogatván testvére hátát, így szólt.*
-Alya....mondd, miért ijedtél meg ennyire? Hiszen ez csak egy álom volt, nem igaz? *Egy kicsit elgondolkodott.* -Az álmok pedig nem az igazságról szólnak. És nem megtörtént dolgokról. Bár az is igaz, hogy az álmok ennek ellenére is nagyon ijesztőek tudnak lenni. Tudom, mert nekem is volt már ijesztő álmom és utána sokáig féltem is a sötétben. No, de most ne ezzel foglalkozzunk, hanem menjünk és csináljunk valami vicceset! Majd meglátod egykettőre elfeleded ezt az álmodat! Gyere, menjünk!
*Mondta, majd megfogta húga kezecskéjét, s maga után vonszolva kiment a szobából. Körülnézett. Sehol senki. Mindenesetre a biztonság kedvéért láthatatlanná tette magát. Ez félig-meddig sikerült csak. Ugyanis csak elhaványult, nem tűnt el teljesen. De így is elég neéz volt már észrevenni, így hát nem foglalkozott azzal, hogy tökéletesítse illúzióját. Miután végzett, Alya-nak is hátraszólt, majd miután a kicsi is nagyjából láthatatlanná tette magát, kiosontak a házból. Kint zuhogott az eső. Thalion a titkos búvóhelyük felé vezette testvérét. Ez azt jelentette, hogy valami tervet fognak kitalálni.*

*Alya maga is elgondolkozott mindazon, amit Thalion az álmokról mondott, majd belátván, hogy azok valóban nem szoktak igazak lenni, csak legyintett egyet, s halvány mosollyal az arcán követte bátyuskáját. Amikor kiértek a szobából és Thalion hátraszólt, hogy tegye magát láthatatlanná, már kezdett gyanakodni, hogy itt csínytevés lesz a vége a dolognak. Épp akart is szólni, hogy ne csináljanak semmi butaságot, mikor Thalion rendre intette. Így hát Alya is láthatatlanná igyekezett tenni magát. Halványan lehetett látni, de nem volt annyira feltűnő, így hát továbbindultak. Lassan kiértek a házból, de odakint szakadt az eső. Alya kicsit vonakodva, de követte testvérét az esőn keresztül. Kicsit megáztak, de nem volt vészes. Hamar beértek a búvóhelyükre. Alya rögtön le is csüccsent az egyik székre, majd felhúzta lábait, s törökülésben telepedett le véglegesen. Az illúziót megszüntette, így már teljesen láthatóvá vált. Bátyja is megtörte a saját illúzióját, majd helyet foglalt. Alya halkan így szólt.*
-Nos, mit tervezel, Thalion? Remélem, hogy nem akarsz semmi olyat tenni, amit nem tudunk visszacsinálni, különben nem veszek részt benne! Tudod, hogy a mami és a papi mennyire tudnak haragudni, ha rosszat csinálunk. Főleg, ha ketten...együtt. Szóval, hallgatlak bátyus.
*Karba tette a kezét, s úgy várta Thalion tervét.*

*Nevetni kezdett Alya komolyságán. ~Nocsak! Alya, a jó kislány! Hányszor tettünk mi rossz fát a tűzre! Együtt! Úgyhogy ne mondd at, hogy nem veszel részt benne....~ Ravasz mosoly telepedett arcára. A székben ülve kinyújtotta kezeit, s mondani kezdte a tervét.*
-Nos, tehát tudni szeretnéd, mit találtam ki? El is mondom. Ne aggódj hugi, biztosan részt szeretnél venni benne. Szóval...amint hazaér a papi és a mami, játszanak velünk, aztán lefektetnek aludni, s elmennek a szobájukba. De én ma másképp szeretném. A játék még tetszik, de a, hogy korán az ágyban hagynak minket, az nem. Így hát arra gondoltam, hogy mikor lefektetnek aludni, mi szépen befekszünk az ágyba. De aztán ha a mamiék kimentek a szobából, akkor mi kimészunk az ágyunkból és egy kis i"llúzióThalion-t" meg "illúzióAlya-t" varázsolunk a helyünkre. Így olyan lesz, mintha aludnánk. Na, és ezután kiszökünk ide és eldöntjük, hogy mit csináljunk. Éjjel szüökjünk be a mamiékhoz vagy egész éjjel játszunk idekint. Rendben?
*Mosolyogva nézett Alya-ra, aki kicsit értetlenül nézett bátyjára, de Thalion azonnal rá is jött, hogy mi lehet a baja. Mosolyogva szólt ismét.*
-Alya.....azért kell majd akkor eldönteni, hogy mit szeretnél, mert ha most előre eldöntjük, és akkor nem lesz hozzá kedvünk, az olyan lenne, mintha hazudnánk és átvernénk egymást. Majd ráér akkor, ha kiszöktünk. De addig játszunk valami jót! Mondjuk vicceljük meg a ránk vigyázó myrte nénit!
*Azzal ki is szaladt a búvóhelyről, át az esőn, s már a ház ajtajában is volt. Onnan integetett húának, majd eltűnt az ajtó mögött.*

//Hugi! Köszike a játékot! Smile

//

*A terv hallatán elmosolyodott. Tetszett neki nagyon. Szeretett fent maradni sokáig. Persze csak titokban. Olykor még az ágyából is ki szokott kászálódni és sétálni egy kört a házban. Szeretett gondolkodni. És neki este esett jól a gondolkodás. Olyankor mindig sokkal gyorsabban tudott gondolkodni. Elalvás előtt. És néha ébredéskor is. Bár az ritkábba szokott előfordulni. A lényeg, hogy nagyon klassz ötletnek találta a dolgot. Annyira, hogy ujjongva felugrott a székből, s örömtáncot járt. Miután befejezte, így szólt Thalion-hoz.*
-Bátyó, te nagyon okos vagy! Jó ötlet! És szerintem biztos, hogy a mamiék észre sem fogják venni. Tudod, éjjel csak egymásra szoktak figyelni. Már láttam egyszer őket. Puszilták egymást, s feküdtek az ágyukban. Mindig szoktak beszélgetni. Már amikor a papi is itthon van.
*Ismét eszébe jutott az álma. ~Mi van, ha mégis igaz, amit álmodtam. Szokott ilyen lenni. Máskor is álmodtam már olyat, ami igaziból megtörtént. Lehet, hogy ez is. Bár annak nem nagyon örülnék. Az..az szörnyű lenne. Nem is bírnám ki.~ Gondolta magában, majd megrázta kis fürtjeit, s Thalion-ra mosolygott.*
Akkor menjünk és bosszantsuk Fylomyny nénit!
*Mondta, majd bátyja után szaladt az esőben, becsapva maga után a ház ajtaját. Hatalmas ricsajjal voltak a házban, s jókat nevetgéltek, miközben a dajkájukkal játszadoztak. Mit sem sejtettek arról, hogy Alya álma valóban igaz volt. Ennél igazabb már nem is lehetett volna.*

//Én is köszönöm, bátyó! Smile

Majd máskor is játsszunk! Wink

//

*Csak mosolygott Hiswa megjegyzésein. Meg persze visszaszólogatott. De mást nem tehetett, mert Casve ott volt velük. Pedig a mester már nagyon beindult és maga elé képzelte kedvesét mesztelenül. ~Jaj, édesem...ha ketten leszünk éjjel....biztosan jól fogunk szórakozni!~ De most Casve-val is kell foglalkozniuk. Elvégre Mitryas megengedte neki, hogy itt lakjon velük egy ideig. Így hát kötelességeik is vannak. Ezeket persze szívesen teljesítették is, csak hát amikor már ennyire felkorbácsolják egymás vágyait Hiswával, nehezen bírjkák megállni, hogy ott rögtön ne essenek egymásnak. Mitryas mosolyogva hallgatta Hiswát, aki szerint talán a gyermekek alszanak. ~Nos, nem hiszem....szerintem biztosan csintalankodnak már.~ Csak nevetett magában azokon a dolgokon, amik eszébe jutottak a gyerekek csínytevéseiről. Hamarosan meg is érkeztek Myrlya-hoz. Mitryas mosolyogva vágtatatott el az istállóig, majd gyorsan bevezette Szürkehátat a karámjába, s adott neki egy kis abrakot. Megsimogatta, majd megvárta a két lányt is, s úgy indultak el a ház bejárata felé.*
-Mondjátok, készen álltok arra, hogy odabent nagy rumli lesz? Szerintem Thalion és Alya veszekednek. Legalábbis, ha jól hallom. Minidg összevesznek valamin....de legtöbbször pár perc múlva kibékülnek. Persze az alatt a pár perc alatt egy csatatérré változtatják a szobát, ahol tartózkodnak. Esetleg szobákat....
*Mondta a mester nevetve, majd benyitott a házba. Udvariasan beengedte maga előtt a két hölgyet, majd ő is bement, s becsukta maga mögött az ajtót. Odabent körülbelül olyan hangzavar, s rum,li volt, mintha egy nagy csatafolnya a házban. Mitryas megrázta a fejét, majd elindult egyenesen a hangok forrásánakirányába. Hamarosan ott is volt a harc centrumában. Épp Alya és Thalion közé lépett be a szobába. A gyerekek pedig ahogy megpillantották, nagyot kiáltottak, s fogták a fejüket, hogy most mitévők legyenek. Nagyon örültek apjuknbak, de ez a rumli biztosan nem dicséretet érdeme, talán kikapnak. Végül úgy döntöttek, hízelgéssel próbálkoznak. Mitryas mosolyogva ölelte magához a két kis lurkót, majd megveregette a vállukat és a fejecskéjüket, s így szólt.*
-Alya, Thalion.....a mami és egy új lány itt vannak pár szobányira. Szerintem jobb lesz, ha rögtön rendet raktok a szobában. Gyerünk!
*Azzal mosolyogva útjára engedte a gyerkőcöket, hadd pakoljanak. Aztán hirtelen megfordult.*
-Persze varázslatot nem használhattok a pakoláshoz!
*Kacsintott a kicsikre, majd kilépett a szobából egyenesen Hiswáék felé tartva. Az ikrek megsemmisülten vették tudomásul, hogy nem használhatnak varázslatot a pakolásnál. De persze azért használtak valamennyit, bviszont a nagy részét a két kis kezükkel pakolták el. Miután végeztek, nevetve szaladtak apjuk után. Már nagyon várták, hogy megismerhessék Casve-t.*

*Szóval gondolataiba mélyülve lépdelt lovával a többiek mellett. De akkor Hiswa megszólította ezzel kirángatva gondolatmenetéből.*
-Hogy? Oh... igen, persze! Szívesen vigyázok rájuk. Megértem, hogy sok dolgotok van. Én meg persze...-
~...lopom a napot!~ *Hát igen. Sokszor ítélte el magát, bár nem kellene. Végül is hazaértek. Mármint az ideiglenes házba. Leszálltak a lovakról, elrendezték őket. Azután bementek a házba. Casve is hallotta a nagy vitát, majd hallotta a kedves apai fegyelmezést. Casve kedvesen elmosolyodott.*
~Hmm... apai fegyelmezés...~
*Aztán Mitryas kijött. Rámosolyodott mindkettőjükre.*
~Igen! A büszke apa! ...két kis lurkó... egy bátyus, és egy hugi... bátyus...hugi... Ahh... olyan ismerős... bátyus... bá... na jó, hagyjuk!~
*Majd egy kis idő múlva a gyerekek is kirohantak.*
-Ó, de aranyosak! Sziasztok! A nevem Casve. És nektek mi a nevetek?-
*Lehajolt hozzájuk és mosolyogva, vidáman elbeszélgetett velük.*
~Olyan bájosak! Hmm... igen. Valóban hasonlítanak a szüleikre.~ *Ezután mosolyogva nézett Hiswára és Mitryasra.*

*Mosolyogva lépett a házba. Egészen addig mosolygott, míg meg nem látta a felfordulást, amit az ikrek műveltek. Bár, ő kissé erélyesebben szokta helyre tenni a gyerekeket mégsem szólt semmit Mitryas kedves fegyelmezésére.*
~Rá mindig is szívesebben hallgattak... Vagy azért mert labdába sem rúghatnak a mesterrel szemben, vagy azért, mert tőle nem kapnak olyan szigorú intéseket, mint tőlem... Pedig életemben, egy ujjal sem lennék képes bántani őket. Tőlem mégis fizikailag tartanak... Az apjuktól a hatalma miatt tartanak... Hogy mi lesz még itt, ha felnőnek...~
*Gondolatai bályos mosolyt csaltak ajkaira.*
- Alya vagyok. *zökkentette ki Hiswát lányának hangja*
- Thalion a nevem... *hallotta utána a fiától a bemutatkozást*
- És én még hozzá tenném, hogy a világ legaktívabb, legfáradhatatlanabb, és legagyafurtabb.... éjszakai baglyai...
*Ez utolsó megjegyzést értették is egyből a lurkók, hiszen elpirosodott arcuk, s aztán már csak lobogó fürtjeiket lehetett látni, ahogy kacarászva kiszaladtak a szobából. De alig pár másodperccel később már futottak is vissza, és két oldalról megragadták Casve kezeit, s Thalion könyörgő, ellenállhatatlan tekintettel pislogott a szülőkre mikor megszólalt.*
- Ugye velünk jöhet Casve? Légsziiii... *és olyan elbűvölően néztek rájuk, hogy Hiswa csak lemondóan sóhajtott, s legyeintett egyet a kérésre.*
- Ha Casve is úgy akarja, akkor tőlem... *s kérdőn nézett a szóban forgó lányra* - Casve? Vállalod a módszeres kínzásaikat?

*Mosolyogva nézte, ahogyan gyermekei bemutatkpznak Casve-nak. ~Ügyes gyerkőcök ezek. Hamar össze is pakoltak,s sikerült illedelmesen bemutatkozniuk. Nagyon büszke vagyok rájuk!~ Nevetett magában, majd Az ember lányra tekintett, akit már Thalion és Alya akart elcsalni egy kicsit játszani. ~Nem hiába. Még alig ismerik és máris játszani akarnak vele! Már előre sajnálom szegény lányt, mert tudom, hogy az ikrek mennyire rafináltak tudnak lenni. De persze, ha már nem tudják, hol a határ, rendet tudok én rakni...és persze Hiswa is.~ Mosolyodott el, majd Casve-ra nézett. Látszott rajta, hogy menni szeretne, így a mester csak rámosolygott, s kacsintott egyet. Ezután az ikrekre tekintett, akik úgyszintén ránéztek. Mitryas mélyen a szemükbe nézett fekete szemeivel, ami azt jelentette, hogy jól kell viselkedniük, különben lesz haddelhadd. A mester ezután bólintott egyet, s mosolyogva kedveséhez fordult.*
-Édesem. Azt hiszem, hogy most lesz egy kis időnk kettesben. Menjünk, készítsük el a vacsorát. S közben majd eljátszogatunk. Hidd el, jó móka lesz...
*Mindezt oly halkan mondta, hoyg még Hiswa is alig érthette. De megértette, mert kaján vigyor ült ki arcára. Mitryas ezt boldogan vette észre. Ezután megfordult, intett Casve.nak és az ikreknek, majd így szólt.*
-Mi most elkészítjük a vacsorát! Addig érezzétek jól magatokat!
*Azzal már át is sétált a konyhába kedvesével együtt. Mosolyogva csókolta meg, kezeit átfonta a nő derekán, s nem eresztette jó sokáig. De aztán nekiláttak a vacsorának, hogy azért tudjanak enni adni a gyerekeknek és persze nekik sem ártott volna meg egy kis étel...*

*A gyerkőcök aranyosan be is mutatkoztak. Casve majdnem elolvadt. Majd a gyerekek megfogták a kezeit.*
-Ó... én szívesen megyek velük játszani!-*Kedvesen rájuk mosolygott, majd kimentek az udvarra*
~Na persze! Elkészítik a vacsorát!~ *Hiswáékra mosolygott, majd eltűnt az ajtó mögött a rosszcsontokkal. Sokat játszottak együtt. Casvénak a gyerekek bemutattak pár illúziót, amin Casve igen elcsodálkozott, és nevetett velük. Majd egyszer (elég sokára) Hiswáék szóltak, hogy kész a vacsora. Megvacsoráztak. Casve most a Tolmen erdőbe szeretett volna visszamenni, mert kíváncsi volt, hogy vannak a barátai. De persze Mitryasék nem engedték el őt, már ilyen későn. Így ezen az éjszakán még náluk aludt, de másnap reggel mindent megköszönve elment a Tolmen erdőbe.*

*Alya vidáman kacagva futott kifelé az istállóból, mögötte pedig Thalion szaladt, s mindvégig vidáman kiabáltak egymásnak. Csak nehézkesen tudta volna kivenni egy arra tévedő, hogy miféle szivárványról, és miféle hermelinekről, no meg tomboló anyáról, és dühös apáról is csivitelnek olyan boldogan. De egyszer csak a kislány arcáról minden mosoly eltűnt, s megdermedve állt meg. Szemei mintha nem is e világot fürkésznék. Mintha ébren álmodna éppen. Thalion pedig csak csodálkozva rázogatta a húga vállát, aki néhány hosszú perc után végre visszatért eme világba. Arcán a gondterheltség, s a rossz előjelek felhőinek árnyékai suhantak keresztül.*
- A mami nem jön haza... Apa nem apa többé... Fekete keze van... és Szürkehát haza tart...
*Csupa összefüggéstelen dolgokat motyogott, bár neki a szemei előtt teljességében lejátszott, ahogy Mitryas magához tér, s magát illúzióval álcázva haza tart a lován...*

*Boldogan szaladt húga után, aki éppen az előbb csente el Thalion-tól a legkedvesebb üveggolyóját. Azt, amelyik úgy nézett ki, mint egy illúziógömböcske.A kisfiú ezt igen zokon vette, s ezért kergette úgy Alya-t. És, hogy mindennek ellenére miért volt boldog? Hát azért, mert már forralt egy remek kis tervet a golyó visszaszerzésére. ~Hamarosan visszakapom azt a golyót, meglásd, Alya!~ Kiáltotta magában, de hangosan csak ennyit kiáltott.*
-Állj, meg te csirkefogó!
*S Alya ebben a pillanatban megállt. Thalion ezen csak nevetett. Azt hitte, hogy az ő parancsára állt meg a kishúga. Nevetve szaladt a lány mellé, majd megfogta a vállát, s elé állt az üveggolyót követelve. De a kislány meg sem mozdult, csak mereven bámult maga elé, a semmibe. Thalion azt hitte, húga játszik vele.*
-Alya! Ehhez nincs most kedvem! Add vissza az üveggolyómat! Hallod? Add vissza! Kérem ide! Most! Alya! Hahó! Mi van veled?
*Úgy rázta szegény kislányt, mint egy babzsákot. De az csak értelmetlen szavakat motyogott. Thalion alig tudott kivenni belőle egy két érdemes szókapcsolatot. De azok elég beszédesek voltak. A fiú el is gondolkozott a jelentésükön. Aztán felnézett, s így szólt.*
-Alya, már megint álmodtál, igaz? Pedig nem is alszol. Ez furcsa. De akkor sem lehet igazság! Alya...

*A mester hamar hazaért a hágótól. Nem volt olyan hosszú az út. Szürkehátat bevezette az istállóba. Ott megdöbbenve vette észre, hogy Ében ott ven. Ráadásul bent a karámjában. ~Mi a...~ De a karám nyitva volt. Ez arra engedett következtetni, hogy Ében, miután a mester magára hagyta, elindult Myrlya felé, s haza is jött, majd bement az istállóba, s be a karámjába. A mester megsimogatta, de az állat nagyot nyerített, s arréb taszajtotta a myrtét. Mitryas a fekete szemét Ében fekete szemeibe szúrta, majd egy dühös dobbantás után távozott az istállóból. El is indult volna be a házba egyenest, de ekkor hangokat hallott meg. Mintha az ikrek lettek volna azok. Épp, akiket Mitryas keresett. ~Nocsak. Az udvarról jönnek a hangok. Biztos játszanak...de már nem sokáig.~ Azzal határozott lépéseket tett az udvar irányába. Pár pillanata alatt ott volt. Megpillantotta Thalion-t és Alya-t is. Szemét összeszűkítette, majd bement az udvarba. Mosolyt erőltetett az arcára, majd széttárta karjait, hogy gyermekei odafuthassanak és átölelhessék, mint ahogy szokták.*
-Sziasztok, gyerekek! Hogy vannak az én kis kedvenceim? Mi rosszban töritek a fejetek?
*Mondta nyájasan, majd közelebb sétált gyermekeihez.*

*Már újra régi volt a kedve is, s vidám visongás közepette próbálta magánál tartani az üveggolyót. Ez sikerült is. Aztán meghallották apjuk jól ismert hangját. Boldog mosoly futott ajkaikra. Thalion egy "apa" felkiáltással meg is indult apjukhoz. Alya megfordult, s szembe nézett a mesterrel. Nézte, és nézte, majd hirtelen lekonyult szája sarka, és irtózatos hangerővel sírni kezdett, s egy tapodtat se mozdult helyéről. Thalion is megállt, s értetlen pislogott húgára.*
- Hol a mami? Minek bántottad a mamit? *Alya sírós hangja talán még a myrte megfeketedett szívéig is elhatolhat egy pillanatra. De legalább zt elérte, hogy bátyja már nem közílít tovább a velük szemben állóhoz.*
- Hol a papám? Apát akarom...
*És újra sírni kezdett, s erre már Thalion is rémülten pislogott apjuk felé, majd tanácstalan lévén jobbnak látta, ha Alya mellé fut, s megfogja jó erősen a kezét, hátha abba hagyja a bömbölést. De a lány csak sírt, és sírt.

*A kisfiú ujjongott, mikor megpillantotta apját. Nagyon örült neki, mert végre valaki hazajött. És hát nagyon ritka volt az, hogy apjuk előbb hazajött anyjuknál. Sőt, elő sem fordult még eddig. De ez Thalion-t nem nagyon foglalkoztatta most. Még csak el sem gondolkodott rajta. Csak eszeveszettül, kiabálva megindult apja felé.*
-Apa!
*De hirtelen meghallotta kishúga hangját, ami nem épp a legvidámabb volt. Sírt. Thalion érezte legbelül, hogy a kislány nagyon nem érzi magát jól, de nem tudta, hogy miért. Aztán mikor Alya meg is szólalt, Thalion akkor kapcsolt, hogy miről is van szó. Már épp kioktatta volna apját és rászólt volna Alya-ra, mikor Alya még jobban bömbölni kezdett. A kisfiú valahogy érezte legbelül, hogy a kislánynak szüksége van rá, így inkább megfordult, s a húgához ment. Megszorította a lány kezét, s nyugtatgatni próbálta.*
-Alya, hugi! Ne sírj, kérlek! Nyugodj meg. Hisz a papi itt van. Nézz csak oda! Hallod, hugicám? Ne légy bánatos...apa itt van.
*De a kislány váltig azt állította, hogy az előttük álló alak nem az apjuk. Thalion értetlenül állt ott. Nem tudta, hogy most odaszaladjon-e apjához és beszámoljon-e Alya álmairól vagy inkább maradjon testvérével. Végül is hosszas vívódás után úgy döntött, hogy testvérénél marad, s megpróbálja megnyugtatni.*
-Alya...ne sírj. Kérlek....meg kell beszélnünk valamit.
*Súgta oda a lánynak, majd tovább vigasztalta hangosan, hogy apja ne fogjon gyanút. Ugyanis a kicsi Thalion is kezdett kételkedni abban, hogy valóban apja áll előttük. Hisz Mitryas már rég odament volna és vigasztalta volna Alya-t.*

*Mitryas boldogan ölelte volna át Thalion-t, mikor az megtorpant. Méghozzá azért, mert Alya bőgni kezdett. A mester nem tudta mire vélni ezt a viselkedését. Azzal magyarázta, hogy talán hiányzott neki és örömében sír. Bár egyáltlán nem úgy tűnt. És azok a szavak. Mitryas egy pillanatra újra önmaga tudttleni, s hevesen verő szívvel gondolt bele abba, mit is tett. Egy kis könnycsepp gördült végig arcán, de már a gonosz ismét átvette elméje feleett a hatalmat. A fekete myrte érzéstelenül nézte, ahogy a kislány sír és a ksifiú visszamegy hozzá, hogy vigasztalja. ~A francba! Még Thalion is gyanakszik....Alya meg nem tudom, honnan szedi ezeket, de jól tudja, mi történt! De honnan?~ Ekkor még egy két dolgot hozzávágott a kislány a fejéhez. A mester meg sem tudott szólalni. Csak szótlanul állt ott, s ezzel fiát is elbizonytalanította még jobban. De már kezdett felocsúdni hirtelen jött döbbenetéből, s köezelbb ment a gyerekekhez, majd át akarta ölelni azokat, de ők eltaszajtották maguktól. Mitryas rosszallóan nézett rájuk.*
-Gyerekek! Milyen viselkedés ez? Egyetlen, drága, szerető apátok hazajön és meg sem öellitek? Sőt, Alya....te még gyanúsítasz is..milyan alapon? Honnan tudod, hogy a maminak egyáltalán baja esett? Ott van bent a házban. Nézzétek meg. Gyertek.
*Hát persze, hogy nem volt ott valójában. Csupán a mester egy illúziója volt mindössze. Úgy vélte, ezzel át tudja verni a gyerekeket. Megindult a ház bejárata felé, s betessékelte az ikreket. Odabent az illúzió-Hiswához ment, s megcsókolta.*
-Látjátok? Itt a mami és semmi baja. És én is itt vagyok. Most már hisztek nekem?
*Kezeit széttárva tekintett le a pöttömökre,akik értetlenül néztek hol rá, hol az illúzió-anyjukra.*

*Lassan apadtak el könnyei a házba érve. Kissé bizonytalan léptekkel sétált apja mellett. Aztán meglátta anyjukat a konyhában, amint éppen valami finomságot készít nekik. Biztos a délutáni süteményt, amit mindig szokott, futott át az agyán. Kis mosoly jelent meg arcán, ahogy látta szüleit megcsókolni egymást. Kezdte nem érteni, minek is viselkedett így a mesterrel, hiszen mindketten itt vannak, és teljesen olyanok, mint voltak.*
- Mami...
*Gyors futásban nyomott egy cuppanós puszit anyja arcára, amint az felkapta, s megpörgette a levegőben. Majd újra a földre került, s kíváncsi pillantásokkal indult a nekik készülő finomság felé. Lábujjhegyre állva kukkantott bele a tálba, de abban csak gyümölcsöket látott. Értetlen, csalódott arccal nézett a nőre.*
- Mami... *hangja alig hallatszott, amikor megszólította az éppen Thaliont felemelő nőt* - Mami...
*Furcsamód kezdte magát, vagy talán őkt egyre távolabbinak érezni. Már a hangok se jutottek el hozzá. Egyre homályosabbá vált a kép is szemei előtt.*
- Mami... *már-már könyörgő volt hangja, de magányba süllyedve állt a semmi közepén. Mindenütt csak szürke köd volt. Aztán a köd lassan emelkedni kezdett, s újra láthatta a konyhát benne családjával. Azaz testvérével, valamint egy fekete myrtével, s egy furcsa Hiswával, akinek mindene áttetsző volt.*
- Igen mami...
*Ennyit mondott, s még bólintott is, mintha valakinek éppen szót fogadna. Azután minden visszazökkent a rendes formájába. A fekete már nem volt fekete, a mami pedig már nem volt átlátszó. De Alya már tudta. Látta.... Az álom megmutatta neki, mik is azok ott velük. Hát tanácsos volt valóban szót fogadni annak a valakinek, aki furcsa módon tényleg a mami hangján beszélt hozzá. Hát Alya engedelmeskedett, s Thaliont kézen ragadta. Gyorsan magával rántotta, s mire apjuk észbe kapott volna már az ajtóban állt a két gyerek.*
- Utállak titeket! A mi papánk nem bántaná a mamit, mert szereti! És a mami mindig finom sütit csinál nekünk délután!
*Azzal uzsgyi futottk, ahogy lábuk a földet érte.*
- A mami azt mondta, hogy fussunk Myl nénihez!
*Ennyi magyarázatot adott csak, s futottak, mintha az életük múlna rajta.*

*A kisfiú már nagyon kíváncsi volt, mi is az igazság, így szívesen ment "apja" után a házba. Szíve hevesen vert. És akkor meglátta anyját, amint a konyhában foglalatoskodik valamivel. Ekkor Mitryas odament és megcsókolta a feleségét. Thalion a testvérére pillantott, majd kérdő tekintettel folytatta tovább útját a konyhába. Közben Alya már oda is szaladt Hiswához. Persze Thalion is sorra került, s ő is odakeveredett a tündéhez. Közben Alya ismét furcsa lett. Ugyanaz az üveges tekintet jelent meg arcán, mint előtte az udvaron is és az ágyban való felkelésekor is. Thalion kezdett gyanakodni, hogy ez nem lehet véletlen, de még nem mondott semmit sem biztosra. Anyja karjaiból lekéredzkedett, majd a kishúgát figyelte.*
-Mi a baj, hugi? Hiszemn ez itt anyu....a mami. Nem látod? És a papi is itt van. Minden rendben van. Vagy mégsem?
*kérdezte, majd Alya éppen igenlően bólintott, s szófogadóan mondott egy "igen, mami"-t, majd hirtelen kézen ragadta Thalion-t és futni kezdett vele ki a házból. A kisfiú nem ellenkezett. Valahogy érezte, hogy most hagynia kell, hoyg a húga irányítsa és oda vigye, ahova akarja. ~Talán igaz, amit Alya mondott?....A papi fekete lenne? De nem láttam rajta semmit sem! És a mami is itt van...Nem értem...~ A kisfiú teljesen összezavarodott. Még hallotta testvére szavait, amik ismét megteltek némi kis félelemmel, de most sokkal jobban lehetett érezni belőlük az utálatot. Thalion mélyen elgondolkozott, s arra jutott, hogy biztosan igaza van Alya-nak. ~Hiszen akkor ezt nem mondaná...hisz ő nagyon szereti a mamit meg a papit. Mint én. De akkor sem értem ezt még....~ Szegénynek már a feje is megfájdult, annyira törte e kobakját. Miután kifutottak a házból, Thalion ezt kérdezte a húgától.*
-Hugicám, most akkor apa nem is apa és anya sem? De inkább majd csak Myl néninél válaszolj! Most fussunk!
*Azzal tovább szaladtak, ahogy csak a lábuk bírta. Thalion igazából nem értette még mindig a dolgot, de hitt húgának, s ezért ugyanúgy futott vele együtt, hogy elérjenek Myl nénihez, Mitryas húgához.*

*A mester azt hitte, hogy végre sikerült tőrbe csalni a gyerekeket. Mindenjól is haladt, de egyszer csak Alya kételkedni kezdett ismét, s ez aggasztotta Mitryas-t. ~Ez a kislány több bajt okoz, mint hasznot hoz! Azt hiszem, hogy nincs már rá szükségem. El kell hallgattatnom, mielőtt olyat fecsegne ki,a mit nem lenne szabad!~ Azzal már épp elkapta volna a kislányt, mikor Alya hirtelen megragadta bátyját, s futásnak eredt. A mester elüvöltötte magát.*
-Alya! Thalion! Álljatok meg! Hova futtok?
*Azzal utánuk szaladt. Mire az ajtóba ért, a gyerekek már hetedhét országon túl jártak. ~A francba is! Most mehetek utánuk!~ Azzal az istálló felé vette az irányt, s felült Szürkehátra, majd megsarkazt, és a gyermekei után indult. ~Nem menekültök előlem, kis csirkefogók! Én vagyok a myrte mester és az apátok is! Tehát ha azt mondom, jöttök, akkor jöttök is!~ Azzal még gyorsabb vágtára kényszerítette hátasát. Szegény ló alig bírta az iramot, de azért tartotta a tempót. Mitryas kegyetlenül hajtotta szegényt. Mérge eszméletlenül nagy volt. Legszívesebben abban a szent minutumban elpusztított volna egy egész falut, csak hogy megjlelje a "szökevényeket". Még egy ideig vágtázott, majd hamarosan feltűntek az ikrek, amint az úton futnak. Mitryas arcán kaján vigyor jelent meg. ~Most megvagytok!~ Mondta magában, azzal bal karját felemelvén úgy csinált, mintha letépne magáról valamit. És valóban. Most már újra a "fekete gúnya" volt rajta. Ezután jobb kezét is felemelte, majd előredőlt lován, s egy hatalmas fénygömböt küldött előre. Az megtorpant a gyerekek előtt, s egy hatamas fallá vált. A kicsik kénytelenek voltak megállni, de ekkor már Mitryas beérte őket. Kaján vigyor jelent meg az arcán, amint a riadt kicsik arcát meglátta.*
-Itt a vége.....ne fuss el véle!
*Kiáltotta, majd hirtelen egy igézetet szórt a kicsikre, ami egyből elkábította őket. Mitryas elégedett mosollyal vette fel őket a nyeregbe, majd visszavégtatott velük a házba, a dadát is elkábította, majd mindhármukat bezárta a házba. ~Na, innen sem mentek el mosdtanában!~ Azzal felült Szürkehátra, immáron visszavéve eredeti gúnyáját, a kikötő felé indult, hogy elhajózhassn Norlän szigetére. Valahogy úgy érezte, hogy most oda kell mennie, de hogy miért, egyelőre nem tudta maga sem.*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Szomb. Aug. 22 2009, 15:54

*Ében szépen, nyugodtan állva várta meg míg az elf leszáll, és a kislányt is leveszi róla. Közben Mitryas ugyanezt tette Thalionnal. De amint érte Alya lába a földet, már spurizott is el tőlük.*
- Alya! *mire utánaszólt, már Thalion is követte testvére példáját, és a lányka után iszkolt* - Thalion... Gyerekek!
*De felesleges is lett volna minden további szó, mert az ikrek már el is tűntek az istálló mögött, ahol a legrövidebb úton juthatnak el a házig. Ezután a nő férjéhez fordulva sejtelmesen mosolygott.*
- Úgy tűnik, magunkra maradtunk...
*Néhány lépéssel kedvese előtt termett, s egy legyintéssel letudta Ében nyerítését, mivel a ló azonnal kifejezte nem tetszését, amint magára hagyta a tünde. De Hiswa szemeiben most ravasz kis tüzecskék gyúltak, s kezei lassan, de annál ingerlőbben csúsztak be a férfi inge alá.*
- Nos... Szerinted mennyi idő alatt fogod tudni lefárasztani a fiunkat? Mert, hogy én hamar elbánok Alyaval, az biztos..
*És sokat ígérő pillantásokkal nézte a férfi sötét szemeit.*
- Ha ügyes vagy, akkor talán... De csak talán!... Olyan édes dolgokat fogunk művvelni, amit az elmúlt hét alatt hanyagolnunk kellett a lehetetlen szállásaink miatt.
*És ez mindent elárult terveiről, amik igen csak vágyakozó tekintete fényében lapultak. De aztán hirtelen elengedte férjét, és nevetve szaladt el az istálló széléig.*
- Igyekezz, ha azt akarod, hogy maradjon valamennyi erőm rád!
*És már el is tűnt ő is az épület mellett.*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Szomb. Aug. 22 2009, 16:20

*Dermedten állt ott egyedül. Magára maradt. Gyermekei és felesége voltak olyan elvetemültek, hogy magára hagyták. Mitryas szegény már azt sem tudta, mit csináljon unalmában és bánatában. Persze mindez nem igaz. Arcán széles mosoly ült és már alig várta, hogy gyerkőceik lenyugodjanak, s végre kettesben lehessen feleségével. Persze ez kissl csúnya dolog volt. De hát nagyon kívánta Hiswát. Főleg, hogy az az előbb is felhívta a dologra a myrte figyelmét. Így már teljesen átvette Mitryas fejében az irányítást a vágya, a vágyai. Csak az lebegett a szeme előtt, hogy mibél hamarabb fárassza le Thalion-t, hogy aztán Hiswával lehessen. Hiszen egy hát az nagyon sok idő nekik. Hiszen szinte minden nap együtt aludtak el és keltek. Bár most is, csak némi kis különbséggel. Nem csináltak semmi érdemlegeset alvás előtt. Legalábbi olyat, amit ők érdemlegesnek ítéltek volna meg. Így hát nem csoda, hogy Hiswa is és Mitryas is szabályosan ki volt éhezve egymásra. És ezért nem lehet hibáztatni a szerelmeseket. Ez a természet rendje. Így hát Mitryas nagy bőszen megindult, hogy most ő bizony lefárasztja kisfiát, hogy utána Hiswával lehessen kettesben. Viszont ekkor eszébe jutott az is, hogy a lobvakat talán nem kéne elöl hagyni, hátha valakik még elviszik őket. Vagy esetleg a lovaknak támad kedvük egy kicsit futkározni, s elvágtatnak ki tudja, hova. Így hát visszafordult, s megfogta mind Ében, mind pedig Szürkehát kantárát. bevezette őket az istállóba, a megfelelő karámba, majd nekilátott lepakolni a lovakról, hisz szegénykék nagyon meg voltak rakodva. Ott volt minden. Az ajánmdékok, a sok élelmiszer me az egyéb holmik, amikre szükségük volt a héten, vándorútjuk során. Így hát lekapkodta ezeket a lovakról, majd a kevésbé fontos dolgokat ott hagyta, mint a pokróc meg egyebek, aztán az ajándékokat, az élelmet és a fontosabb dlokat pedig fogta, s besétált velük a bejárati ajtón. Ekkor megindult a konyha jelenlegi helye felé, majd mielőtt beléphetett volna, megtorpant, mert a ház éppen megkeverte a szobák rendjét. Ezt még párszor eljátszotta a mesterrel, aki csak a fejét rázt, s jót nevetett saját magán. Aztán lepakolt minden a konyhában, s eltette a maga helyére. Majd az ajándékokat a zsebébe mélyesztette és úgy sétált be a gyerekzsivajtól hangos szobába. Arcára vidám mosoly ült ki, majd Alya-hoz és Thalion-hoz sétált.*
-Nos, gyerekek...még érdekel titeket az ajándék, vagy netán megtarthatjuk a maimval őket?
*Azzal kinyújtotta a nyelvét, s meg sem várta a válaszokat, hanem zsebéből kihúzta a két kis gömböcskét, s előrenyújtotta.*
-Tessék, gyerekek!
*Azzal mosolyogva nézte, ahogy Alya és Thalion megcsodálják a gömböket. Alya gömböcskéjében egy egyszarvú, szárnyas ló repkedett a fellegek közt, Thalionéban pedig egy tüzes szárnyú főnixmadár volt. Láthatóan nagyon örültek az ajándékoknak.*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Szomb. Aug. 22 2009, 16:40

*Vihorászva gurult le anyjáról, akit nagy ügyesen kiterítettek már a puha szőnyegen (persze hagyta magát a nő). Abban a minutumban fel is pattant Thalion csikolásától nevetgélő anyja mellől, amikor meghallotta apját, amint az ajándékokat szóba hozta.*
- Megadom magam... Győztetek!
*Ezen előbbi szavak viszont anyja száját hagyták el, aki kedves mosollyal arcán ült föl, és ellágyuló tekintettel nézte, ahogy az ikrek letámadják a mestert az ajándékaikért.*
- Nekem? *ezt Alya kérdezte megilletődve mikor megérintette a gömböt, s megpillanthatta benne a csodás szárnyas lovacskát* - De szép...
*Azzal elmarta apja kezéből, s egy nagy cuppanós puszi erejéig még visszafordult, mielőtt el nem terült a nagy ágyon, mely amúgy szülei ágya volt. De ő vidáman, és csodálattól tágra nyitott szemekkel nézegette minden oldalról a lovacskát, mely repült erdők, mezők, folyók fölött. Néha oldalra is pillantott, mert Thalion akkora lármával örömködött az ajándékának, hogy az már őt is zavarta. De visszaterelte figyelmét a kezében lévő üveggömbre, és mosolyogva forgatta jobbra-balra.*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Szomb. Aug. 22 2009, 16:58

*Épp kezdett belejönni a birkozásba, mikor apjuk végre bejött a szobába. Thalion az ajándék szót hallva teljesen kikelt magából. A földön hagyta fekvő anyját, s Alya-val egyetemben odarohant apjához, hogy átvegye tőle az ajándékot. Amit vagy megérdemelt, vagy nem. Bár ahogy visszagondolt, nem volt ő olyan rossz kisgyerek az elmúlt héten, míg szülei nem voltak itthon. Csak elevenkedett kicsit. És az nem feltétlenül rosszaság. Közben azt figyelte, mit is fognak kapni. Mikor megpillantotta a két gömböcskét, elámult. Nem tudta, mire is valók, de szépségük, s cisllogásuk szinte elkápráztatta őt. Szinte e sem tudta róluk venni a szemét. Egészen addig, amíg Alya el nem vette az egyiket. Na, akkor ő sem váratott magára, azonnal magához ragadta a másikat, s egy halk köszönöm után már vidáman futott is anyjához, hogy ölébe ülve, hozzádörgölőzködhessen és megcsodálhassa a gömböcskét, amit kapott. Először csak forgatta, de nem tötént semmi sem, a gömb ugyanolyan maradt minden egyes részén. De amikor megrázta, már minden más lett. Egy tüzes madarat pillantott meg a gömb belsejében. Mosolyogva, kacarászva nézegette még egy ideig, majd anyjához fordult és adott neki egy jó hangos, cuppanós puszit. Majd nevetve szaladt apja karjaiba is, akinek ugyanolyan hangos, cuppanós puszikát adott, s még egy pacsit is adott apjának.*
-Nagyon szépen köszönöm papi és mami! Nagyon tetszik...szép. De...eláruljátok, hogy mi ez a tüzes madárka itt benne? Mert sajnos nem tudom...láttam már a képét, de a könyvben nem tudom elolvasni, hogy mi ez. Hiszen még nem is... *Itt elállt a lélergzete.* -...nem is tudok olvasni.
*Azzal már szaladt is, ahogy csak tudott. Ugyanis sejtette, hogyha most azonnal nem hozza vissza a könyvet a papi és a mami szobájába, nagyon ki fog kapni. Mikor elért a szobájukba, felmászott az ágyacskájára, majd a párnája alól elővette a könyvet, amit még a múltkor "vett kölcsön" a szülei szobájában található könyvespolcról. Aztán már szaladt is vissza a családjához. A könyvet persze alig bírta, de még épp az utolsó pillanatban, mielőtt elesett volna, apja elkapta őt, így nem történt semmi baj. Ezután fejét lehajtva, kissé pironkodva nyújtotta át a könyvet Hiswának és Mitryas-nak.*
-Elnézést kérek mami és papi. Nem akartam rosszat, csak érdekeltk azok az állatok, amik benne vannak. A képeik. És gyakoroltam velük illuzionálni, nézzéek!
*Azzal ismét megjelenítette illúzióval azta trollt, amit kis barátjának, Patrynoá-nak is mutatott méga dombságnál.*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Szomb. Aug. 22 2009, 17:34

*Elégedett nézte lányukat az ágyon, amint az nagy, lelkes szemekkel bámulta a kezében lévő gömböt, a benne lévő pegazussal. Aztán egy kisebb lökést érzett magán, s örömmel konstatálta, hogy Thalion visszaszaladt hozzá, s az ölébe bújva nézegeti a gömbben megszülető főnixet. Már éppen mondani akarta volna neki, hogy az egy főnixmadár, ami halhatatlan, mert mindig újjá éled a hamvaiból... De a fiú ekkor felpattant az öléből, és kiviharzott a szobából.*
- Mi ütött ebbe a gyerekbe?
*Alig hangzott el a kérdése, már vissza is ért a fiúcska, s megállva apja előtt, egy jókora könyvet tartott a kezében. Aztán már hallhatta is a gyermek bocsánatkérését. De nem állt szándékában bele folyni apa, és fia dolgába. Felkelt a földről, és Alya mellett végig hasalt az ágyon.*
- Nagyon szép, igaz? *kérdezte úgy, hogy előre tudta a lány válaszát* - Fehértorony-várában találtunk rá egy utcai árusnál. Rögtön tudtam, hogy ezt kell választanom neked, amint megláttam.
*Közben kíváncsi pillantást vetett a férfira, hogy vajon, mit is kezd a fiú kis könyves dolgával. Fülelt is, nehogy lemaradjon valamiről.*
- Eláruljak valamit? *megvárta míg Alya lelkesen bólogatni kezd* - A papi egy csomó finomságot is hozott nektek... Na meg meglehet, hogy... talán... talán mintha valami helyes kis ruhácskát is láttam volna az egyik csomagjában. De gondolom nem nekem szánta, mert eléggé kicsinek látszott.
*Egy kacsintással nyomatékosította szavait, s erre a lányka vidáman nevetve nyomott egy puszit anyja nevető szájára, majd leugrott az ágyról, és apja mellett elrohanva eltűnt a szobán kívűl. Hiswa kiült az ágy szélére, és onnan figyelte, mit kezd a mester fia szófogadatlanságával. De persze mosolyogva figyelte őket, hiszen nem is tudott volna egy könyv miatt haragudni a gyerekre, és gondolta, a mester sem képe ilyenen megorrolni a gyermekére.*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Szomb. Aug. 22 2009, 17:52

*Mosolyogva figyelte, amint a kt gyermek elviharzik az ajándékokkal. Alya puszijának nagyon örült, de Thalion halk köszönöm-je nem nyerte el a tetszését. De kicsit sem haragudott fiára. Csak kissé rosszul érezte magát, amiatt, hogy fia talán nem is örül annyira az ajándéknak. De ezt a gondolatát megcáfolta kisfia, mikor is Hiswa ölében ülve megköszönte szépen a gömböcskét. A mester csak mosolygott mindezen. Főleg azon, amikor Thalion kiszaladt a szobából. A myrte tudta, pontosan tudta, hogy miért is szaladt el Thalion. De nem szólt egy szót sem. Kivárta, míg azt a fiúcska maga mondja el. És hát ez így is volt. A mester nagyon büszke volt kisfiára, hogy be merte vallani, amit tett. Ami persze mellékesen nem is volt valami nagy rossztett. És az illúzió is szinte tökletes volt, elnyerte a mester tetszését. Így hát Mitryas megsimogatta Thalion fejét, majd adott neki egy puszit.*
-Semmi baj nincs, drága fiam! Örülök, hogy visszakaphatom a könyvemet. De szeretném, ha inkább megtartanád. Ugyanis ez az illúzió nagyon klassz. Gyakorolj csak! És ami azt illeti, a göümbödben, az a madár egy főnix. Mindahányszor "megöregszik", elég és hamvaiból újra kikel. Különleges állat. Még sosem láttam egyet sem életemben. De talán te fogsz, te kis kópé!
*Mondta mosolyogva majd, megborzolta Thalion haját, s visszadta neki a könyvet. Látszott a fiúcskán, hogy mennyire örül a könyv visszakapásának. Közben a myrte Hiswára tekintett, aki mellől épp most szaladt el Alya. Közben Thalion is elszaladt a szobájukba, hogy a könyvet visszatehesse az új helyére, párnája alá. Mitryas kérdőn nézve sétált oda kedveséhez.*
-Alya hova ment? Bár ez most nem is nagyon érdekes. Szerintem mára ennyi izgalom elég volt nekik. A többi ajándékot majd csak holnap adjuk oda, jó? *Kérdezte mosolyogva feleségétől, majd végigsimított a nő arcán.* -Mindjárt elküldöm őket aludni. Aztán ha lefektettem őket, már itt is leszek. Nem váratlak sokáig, szívem. Addig...addig készülődj össze...mert a mai este...hm...nagyon érdekes lesz.
*Mondta széles vigyorral, majd a gyerekek után osont, s szépen becserkészte őket.*
-Gyerekek, lefekvés!
*Hallatszott át a szülők szobájába. Az ikrek persze rögtön jajogni kezdtek, de aztán egy kis paktum után megígérték, hogy aludni is fognak és nemcsak úgy tesznek. Így hát Mitryas szépen befektette őket az ágyukba, majd mindegyikőjüknek adott egy cuppanós jóéjtpuszit. Ekkor Hiswa is megérkezett, aki szintén elbúcsúzott a gyerekektől, majd becsukva maga után az ajtót, elképesztő erővel kezdte el húzni a myrtét a hálóba. Mitryas nem is ellenkezett. Széles vigyorral arcán haladt kedvese után.*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Szomb. Aug. 22 2009, 18:20

*Meg sem állt egészen a konyháig. Ott megtorpant, s vigyorogva nézett a bent heverő csomagokra. Láthatóan oda lettek lepakolva, amiket vásároltak az út során.*
- Vajon melyikben van a többi ajándék?
*De nem nagyon agyalt a dolgon, inkább rá vetette magát a hozzá legközelebb eső csomagra. Már könyökéig túrkált bene, és lelkesen mosolygott közben, amikor apja hangját meghallotta. És nem nagyon volt ínyére amit hallott, ugyanis apja aludni igyekezett küldeni őt, és Thaliont.*
- Jajj! Ne már! *s kikászálódótt a csomagok közül* - Még nem is mutattad meg a többi ajándékot...
*De a mester odaért hozzá is, és elé guggolva megígérte, hogy holnap, az lesz az első, hogy feltúrhatják az összes csomagot, amik ajándékokat rejtenek. Persze csak reggeli után. Így már Alya is hajlandó volt lefeküdni. Ami aztán perceken belül be is következett, s hamarosan ágyaikban fekve hallgathatták szüleik elköszönését, és nevetve adhatták ők is a jó éjt puszik tömkelegét. Aztán mikor magukra maradtak szobájukban, még halk pusmogásuk is kihallatszódhatott, de aztán elcsendesedtek. Alya kezében a színpompás pegazust rejtő gömb halovány fénnyel derengett a sötét szobában. Fénye akkor húnyt csak ki, amikor a már alvó kislány kezéből kigurult, s megállapodott a gyermek ágyának szélén. Mintha, valami láthatatlan erő nem engedné leesni onnan. Ki tudja? Talán a gyermek hozott létre álmában egy különös illúziót, mely nem hagyta leesni a gömböt... Vagy maga a gömb nem akart leesni?...*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Szomb. Aug. 22 2009, 18:38

*Mosolyogva vette kezébe ismét a könyvet. Nagyon örült neki. Majd' kibújt a bőréből. Adott is egy jó nagy puszit apja arcéra, majd hangos köszönöm után el is illant, hgy elrejthesse könyvét. De em ám ugyanoda, ahol eddig volt. Nem, mert vélhetőleg apja felfedezte azt a rejtekhelyet, ahol eddig tartotta a könyvet. ~Hova is tehetném, ahol apuék nem találják meg? Bár...most már nem tőlük kell féltenem. Hanem mondjuk a gonosz egerek előle, akik megrágják, ha olyan helyre teszem. Hova tehetném, ahol semmi baj nem érheti?~ Kérdezte magától. Majd gondolkodni kezdett, lábát lóbálva az ágyáról. Aztán szemei felcsillantak, s máris eldugta a könyvet a játékospolc legtetejére. Ezt úgy érte el, hogy felmászott Alya ágyáról a kicsivel magasabb asztalra, ahonnan ügyesen fellebegtette a polc tetjére a könyvet. Nem hiába tanította őket Hiswa és Mitryas a mágia használatára. Ennek most nagyon örült is Thalion, s mosolyogva szaladt ki szobájukból, hogy visszamehesse szüleihez. De ekkor apja jelent meg előtte, s bejelentette, hogy le kellene feküdni alukálni. A kisfiú szája kissé lefelé görbült, de látta, hogy Alya sem valami boldog, így inkább mosolyogóni kezdett, s húgára kacsintott. Ez annyit jelentett, hogy. "Úgysem alszunk el rögtön, hugi!"*
-Rendben apu, alszunk, ahogy kéred...de akkor holnap reggeli után kérjük az ajándékok többi részét is!
*Ugyanis hallotta, hogy Alya miért is kutakodott a konyhában lévő csomagokban. Ezután mosolyogva befeküdt ágyába, s mind apjának, mind anyjának adott jóéjtpuszit, majd miután a szülők távoztak, még beszélgetett egy kicsit húgával, végül szép lassan elaludt, mosollyal az arcán. Bizonyára szépeket álmodott...*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Szomb. Aug. 22 2009, 19:52

*Halkan bezárta maga mögött az ajtót, s rejtélyes pillantást vetve férjére elkapta annak egyik kezét. A következő pillanatban már oda is hajolt a férfi füléhez, és édes hangján suttogni kezdett neki.*
- Mitryas Hythamorys... Mitől is lesz olyan érdekes a mai este?
*Érzékin hozzádörgölőzött, s kezét rafkósan be is csúsztatta a myrte inge alá.*
- Már annyira hiányzott egy kis gyengédség.... Az érintésed.. *közben megfogta férje kezeit, és ruhával fedett testére húzta, s hagyta hagy kezdjék simogatni, ahol csak akarják* - És a szenvedélyes csókok is borzasztóan hiányoztak... Nem is tudom, képes leszel-e kárpótolni egyetlen éjszaka alatt...
*Kéjes pillantásokkal mérte föl a férfit tetőtől talpig, mitnha csak egy piaci árut csodálna meg.*
- Bár, ahogy így elnézlek, jó esélyt látok rá...
*Tovább nem is beszélt, hanem erőteljesen húzta magával a férfit, be a szobájukba, s közben ajkaival lázasan igyekezett csókolni a mester száját. Közben persze egy pillanatra sem hagyott fel a myrte behuzigálásával hőn szeretett szobájukba. És most, hogy Hiswa vezette magukat befelé a szobába bezzeg nem rendezgette a ház a szobákat. Bár meglehet, a tünde legutóbbi fenyegetése van rá ilyen hatással, hiszen már beígérte a háznak, hogy leromboltatja, ha szórakozik vele. Így, azóta a ház engedelmesen hagyja, hogy úrnője mindig a legrövidebb úton jusson el oda, ahova éppen szeretne.*
- Megőrülök érted Mitryas.. *suttogta két csók között, s már be is húzta magával a férfit a szobába.*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Szomb. Aug. 22 2009, 20:24

*Mosolyogva hagyta, hogy kedvese azt csináljon, amit akar. És hát az ogen élvezetes dolgokat jelentett jelen pillanatban. Mitryas kéjes mosollyal élvezte, ahogy Hiswa az inge alá nyúlt, s kényeztetni kezdte felsőtestét. Hát még akkor hogy vigyorgott, mikor kedvese megfogta a kezét, s hagyta, hogy testét simogassa. Közben halk, gyengéd, ámde szenvedélyes hangon szólt kedveséhez.*
-Hogy mitől is lesz érdekes, azt majd a következő órákban megtudod édes...
*Azzal ravasz mosoly körvonalazódottt ki egyébként sima arcán. Közben egyre közelebb voltak már az annyira kedvelt szobájukhoz. A mester viszont most nem foglalkozott semmi mással, csak Hiswával. Így még azt sem nézte, merre is megy. Bízott kedvesében. Csak nem vezeti neki a falnak. És nem is. Hamarosan már a hálóban voltak. Mitryas már nagyon várt erre a pillanatra. Szenvedélyes csókváltások közepette megemelte bel kezét, majd halkan becsukta vele az ajtót. Aztán kezé elforgatva végül kulcsra zárta azt, s maga felé húzva a kezét, kihúzta a kulcsot a zárból, ami halk koppanással landolt a puha szönyegen. Ekkor megállt, majd kedvesére mosolygott.*
-Most már nem zavarhat eg senki sem szerelmem...senki az égvilágon.
*Azzal hirtelen megrántotta jobb kezét, de nem erősen, csak épp kellően gyengén. Ennek hatására pedig a függöny húzta el magát az ablaknál. Így már szinte teljes sötétségben voltak. Csak a hold és a csillagok fénye szűrődött be a függönnyel eltakart ablakokon. Már több dolgo nem is hiányzott. Sőt, még felesleg is volt. Ez pedig a szerelmes pár ruhakollekciója volt. Ami nemmondható kollekciónak, de hát most nevezzük így. Mitryas gyengéd érintésekkel kezdte el letolni Hiswáról az amúgy is hivalkodó ruhákat. És így, a myrte "öltözködési tippjei" alapján még sokkalta izgatóbb és kirívóbb lett. Ugyanis a mester óvatosan lehúzta Hiswa kebleiről a ruhát, s szenvedélyesen csókolgatni kezdte őket. Aztán egyre szenvedélyesebb, vadabb érintésekkel kezdte el teljesen levetkőztetni feleségét. Erős kezeivel könnyen lefejtette kedvese testéről a ruhát. Kezeivel már a nő hátsó fertálya körüli bájokat simogatta, markolgatott beléjük, miközben érzékien hőzta le róla a ruhát. Aztán jöttek a lábak, amiknál már Hiswa is besegített. Így végül a tünde teljesen mesztelenné vált. Mitryas ennek nagyon örült, viszont rajta még rajt' volt minden ruha. Bár nem sokáig. Hiswa és az ő közreműködésével pilanatok alatt megszabadult fölösleges ruhadaranjaitól, majd Hiswát az ágyra döntötte, s mellé tenyerelve hajolt hozzá, hogy újból forró és vad csókokkal lepje el egész testét.*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Vas. Aug. 23 2009, 20:25

*Boldog, s kielégült arccal feküdt szerelme karjai közt. Feje a myrte mellkasán nyugodott. Haját a férfi gyengéden babrálta. Hiswa ajkain mosoly suhant keresztül, amikor felidézte az előző pár óra alatt történteket. Erre még boldogabban fonta karjait a mester köré. Picit föntebb húzódott aztán, s melli finoman cirógatták eközben a férfi felsőtestét.* De utána ugyanúgy a férfira hasalva maradt.*
- Édesem... Szeretnék veled valamiről beszélni...
*Ennyit mondott, mert azt se tudta hirtelen, hogyan is kezdjen bele a dologba. Vagyis a mondandójába. Hát fejét megemelte, s hófehér fürtjei csiklandozva húzódtak el a myrte bőrétől. Szerelmére mosolygott, és várakozón pillantott rá, hogy vajon nem-e túl fáradt a férfi bizonyos dolgok megbeszéléséhez.*

» 12. Stonefist Harald birtok